Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

A Salgótarjáni városi Szim- vékenységét, hogy ilyen neves Forradalom 60. évfordulója fonikus Zenekar a napokban világjáró művészeket biztosit tiszteletére — orosz, szovjet indította i Bei hangverseny- a fővárostól fiivolabb élő. ze- és mai magyar zeneszerzők évadját. SoV-ozatban látogatta Inét kedvelő hangverseny-látó- művei szerepeltek a zeneis- mp(J a meet k községeit és vá- gatók számárai Ezeknek a kola tanulóinak tolmácsolásárosait Pászlpin, Balassagyar- hangversenyeknek gyümölcse ban. Közreműködött az úttö- maton Rétságon és Salgótar- ugyan később érik csak be, rőház zenekara és a Mártírok jánbán az ál talános iskolai és de az öt koncerit közönsége bi- úti ének tagozatú általános középiskolai tanulóknak öt zonyára megjegyezte Koó Ta- iskola énekkara, hangversenyen mutatta be más névéit — és magával vit- A hangversenyt Kalocsai Szláv muzsiké ” címmel mű- te a Rokokó-variációk zenei Miklós igazgató, a KÓTA sorát élményét Nógrád megyei elnöke nyitotA zenekar programjában A hangverseny zárószáma- ta meg.

Smetana: Moldva című műve ként Dvorzsák: Szláv táncai- *

igen nagy megértésre talált a ból játszóit a zenekar egy

fiatalok körében. Egyrészt csokorra valót. Nagybátony zenei élete az

maga a szimfonikus költe- A szláv muzsika kalauza- ott működő állami zeneiskola mény is ismert a zenét kecT- ként Fasang Árpád zeneszer- és a Bányász Művelődési Ház velők körében, másrészt több- ző közvetlen hangú útmutató- összefogásának eredménye- nyire tananyagként is talál- ja nagy segítséget — és él- ként évről évre szebb ered- koztak már az énekórákon a ményt — jelentett a hallga- ményeket mutat fel. Rendszerzővel és művisivel. toknak. szeresek a nagybátonyi kacsa jkovszkij: Rokokó-va- Az egyre fejlődő és mind marazenekar hangversenyei,

riációk című versenyműnek is nagyobb feladatok megoldá- melyek szépszámú közönség beillő darabjának igényes és sára alkalmas salgótarjáni ze- előtt zajlanak minden esetigen nehéz gordonkaszólamát nekart ezúttal Róna Frigyes ben. A salgótarjáni szimfoni- Koó Tamás, fiatal gordonka- karnagy vezényelte. kusok november 20-án látoművész, a legutóbbi Buda- gattak el Nagybátonyba.

pesten lezajlott nemzetközi - A Salgótarjiári Állami Ze- Hangversenyüknek érdekesgordonkaverseny magyar neiskola 19-én rendezte évad- sége, hogy Csajkovszkij: Rogyőztese játszotta.' Az előadót nyitó bérleti hangversenyét, kokó-variáclóinak csellószó- megelőzte híre, melyet mara- melynek szervezésébe betár- lámát Szűcs Ferenc, a buda- déktalanul be is váltott kitű- suit a Mártírok úti Általános pesti Liszt Ferenc Zeneművé- nő játékával mind az öt al- Iskola és a KÖTA Nógrád me- szett Főiskola művészképzés kálómmal. Szinte alig lehet gyei szervezete is. hallgatója — a nagybátonyi

értékelni az Országos Filhar- A hangversenyen ezúttal — zeneiskola volt növendéke — móniának azt az áldásos te- a Nagy Októberi Szocialista adta elő.

Magyar internacionalisták nyomában (1.)

Vörös magyarok

Szeptember derekán Szibériában már igazi ősz volt. Az ezüstfehér törzsű nyárfák lombjai sárgultak, s hullottak a,levelek. Nappal még 20 Cel- sius-fok fölé emelkedett a hőmérő higanyszála, de hajnalban már fagypont alá süly- lyedt.

Négy kollégámmal szeltük Szibéria légiútjait. Alattunk órákon át hatalmas gabonatáblák szabályos négyszögei és téglalapjai tűntek tova, amelyeket olykor ritkás nyárfaerdők tagollak. A repülőterek óriásiak, s míg a főépület elé gurulunk végigtekinthetjük a legkülönbözőbb nagyságú repülőgépeket a kétfede- les „tévé”-től a legmodernebb IL—62-es gépekig. Egy-egy repülőtér váróterme kisebb népvándorlás képét mutatja. Olyan irdatlan távolságok, amelyek Szibériát jellemzik, ma már szinte elképzelhetetlenek repülőgépek nélkül. A távoli Szibéria településeit egykor csak több hónapi utazással lehetett elérni, később vasúttal is hetekbe tellett, míg célba értek az utazók. A modern szuperszonikus repülőgépeknek ez csupán néhány óra. S, ahogy a technika behatol Szibéria mérhetetlen térségeibe, ügy hódítja el a szovjet ember a zordon természettől az „alvó föld” megannyi kincsét, a szibir szó ugyanis „alvó földet” jelent.

Kollégáimmal 10 napon át magyar internacionalisták nyomában jártunk azzal a céllal, hogy felkeressük azokat a helyeket, ahol harcoltak, majd a békés építőmunka évei alatt dolgoztak. Az is érdekelt bennünket, mi törA szobor tövében nyugszik tizenhárom vörös magyar.

tént az elmúlt évtizedekben, ezen az akkor még fejlődésben elmaradt területen.

OMSZK,

LIGETI KÁROLY UTCA

Radiscsev, a dekabristák, a száműzött lengyel felkelők, s a száműzött bolsevikok hozták ide magukkal a civilizáció és kultúra megannyi értékét. S, míg alig több, mint fél évszázada kőszén- és aranybányászat, fémipar és a nemes prémek jelentették a gazdaságot, a patriarchális társadalmi viszonyok között élő

emberek 85 százaléka írástudatlan volt, s huszonötezer ember jutott egy felcserre. Szibéria földjén a szovjet hatalom csak 1922-ben Kolcsak leverésével győzött, s ebben a hadifoglyokból lett úgynevezett vörös magyarok Is jelentős szerepet játszottak.

Omszki barátainkkal első utunk a forradalmárok terére vezetett. A nagy emlékmű mellett kedves szibériai fenyőktől és szomorúfüzektől övezetten gránitból faragott szobor áll, alatta fiatal költő sorai, ami nyers fordításban körülbelül így hangzik:

Bár más tájak neveltek

bennetek,'

Hálásan őrzi az emlékezet,

Szovjet-Oroszország óv és vigyáz,'

Mint anya a legkedvesebb fiát;

Egyébként a szobor tövében nyugszik tizenhárom vörös magyar, a fehérgárdisták végezték ki őket 1918. júniusában. Az emlékműre friss virág kerül leróva kegyeletünket a hősök előtt. Az emlékhelyet egyébként egy sor piros muskátli, a magyar földnek is 9 kedves virága díszíti.

Az omszkiak nem felejtették el a vörös magyarok, Ligeti Károly, Somogyi József, Rabinovics József és mások nevét, emlékét. Omszk központjában a területi pártbizottság és a területi végrehajtó bizottság székháza melletti utca Ligeti Károly nevét viseli.

Boros Béla

(Következik: A szovjet népek családjában.)

Mai ív-ajánlatunk

F1LMLLVÉL

21.30: Túlterhelt sziget.

Jávái pillanatok.

Jáva Indonézia területének mindössze hét százaléka, a Malájszigetek egyike. Ezen a kis részen mégis igen sűrű a lakosság, és egyre nő. 1965-ben 63 millió

ember élt itt, ma már 90 millió. Ezáltal a világ ötödik legnépesebb oszága lett. A viszonylag kis területen huszonnyolc működő vulkán van. Az utóbbi időben Távol- Kelet legnagyobb olajtermelő országa lett, ez a tény azonban csak egyesek felemelkedését, meggazÄ csalétek

Déry Tibor írja egyheíyütt, költői értékeket sorakoztató önéletrajzi írásában, az ítélet nincs-ben, hogy az emberi emlékezet kiegyenlítő hatású. A rossz, bizonyos idő teltével már nem tűnik olyan elviselhetetlennek, mint amikor megéltük, s a hajdanvolt fényes örömök is megfakulnak kissé, akár a régi fényképek.

Francesco Maselli filmje bizonyos értelemben rácáfol erre. Az olasz kommunista mozgolom múltja kerül bonckés alá, de olyan következetességgel, melyben nyomát sem lelhetjük az emlékezet, a múltról való gondolkodás tompító erőinek.

Az Ofszet- és Játékkártya Nyomda géptermeiben rövidesen befejezik az 1978-as fali- és asztali naptárak nyomását. Ezúttal is gazdag választékot kínál a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalat. Képünkön: a népszerűnek ígérkező kertbarátok naptára

dagodását jelentette.

A népszaporulat ugrásszerű növekedését vajon követni tudja-e az ország termelése?

.itiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiit.iiiiiiiiiMiininiiiiiiHiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinMiiiiKiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiuiiiiiiiiiiimiiuiiiiiiniMiiiiiiii nniinmiiiifiimmii

Nehéz betegség után — bénaság tört rá — ez év március

18-án hunyt el Salgótarjánban Balázs János cigány származású naiv festő. A hatvanas években Magyarországon a naiv tehetségek egész sora tűnt fel. Közülük egyéni látásmódjával, képi világának eredetiségével kiemelkedett Balázs János, áki — bár nem vett részt a nógrádi képzőművészeti életben — maradandó életművet hagyott maga után.

Sajnos életművének maradandóbb részét nem Salgótarjánban leljük fel, ámbár több értékes képe került itt is magántulajdonba. Helyi közgyűjteményben, azaz a megyei múzeumok birtokában mindössze körülbelül tizenöt festménye van, zömükben nem a legkvalitásosabb művek. Hagyatékát, festőállványát, székét, ecseteket stb. ugyancsak a megyei múzeumok Őrzik. Összevéve: szegényes anyag maradt utána Nógrád megyére. ahol élt.

Következik ez részben Balázs Já'nos életvitelének azon sajátosságából, hogy elvonul- ' tan élt és alkotott. Márészt, abból, hogy a helyi művészeti közélet szervezői is bizony kissé nehézkesen keresték és találták meg az utat hozzá. R'et- • művének zöme így kikerült a megyéből, Budapestre, és külföldre, főleg egyéni gyűjtőkhöz kisebb részben közgyűjteményekbe. Sajnálhatjuk, hogy így történt, hiszen Balázs JáEcsettel és irónnal

Balázs János albumáról

nos munkássága sajátos értéket képvisel, több figyelmet érdemelt volna. Festői életművét nyolc év alatt Salgótarjánban alkotta meg — 1968-tól festett —, első kiállítását is ebbén a városban rendezték a Magyar Nemzeti Galéria támogatásával 1971- ben. Utána viszont Balázs János hazai és nemzetközi sikereinek sora sem volt elég ahhoz, hogy további jelentősebb „itthoni” tárlatokat is rendezzenek műveiből.

Véletlen felfedezésének érdeme egy salgótarjáni építész-grafikusé, az ő rábeszélésére küldött be Balázs János néhány képet a Magyar Nemzeti Galéria naiv gyűjteményébe. A galériában felfigyeltek a művek sajátos értékére, s a hetvenes évek elejének kulturális életében csakhamar eseményt jelentettek Budapesten, magyar vidéki városokban és külföldön Balázs János kiállításai. Többek között Svájcban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Dániában, Norvégiában, Belgiumban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Kubában rendeztek műveiből tárlatokat. A Magyar Nemzeti Galéria, Svájcban pedig Winterthur város művé4, NÓGRÁD - 1977. novembei 23., szerda j

szeti múzeuma vásárolt festményeiből. (Winterthur mintegy nyolcvanezer lakosú város Zürich kantonban, kulturális életének szervezésében - is igyekszik Zürich nyomában maradni, polgárainak élénk érdeklődése a képzőművészetek iránt hagyományos.)

Balázs János 1973-ban saját költségén (képeiért kapott pénzen) megjelentette verseskötetét is Füstölgések címmel. Verseiben, amelyek szűkebb hazájában ugyancsak nem váltottak ki nagyobb visszhangot, szintén erőteljes módon vall életéről, gondolkodásáról, az alkotás öröméről, a szépség önmaga számára megfogalmazott sajátosságáról, a létezés értelméről. A tapasztalt és a képzelt világ sajátos szövedékéből állt össze számára az élet. Az az élet, amely a Pécskő-dombon, a Cigánydombon virágzott,

amelynek középpontja roskatag kunyhója volt, amelyhez ragaszkodott. (A telepet 1975- ben bontatta le a városi tanács.) Mind a tapasztalt, mind pedig a képzelt világ szorosan kapcsolódott a cigánylét sajátosságaihoz, sok korábbi megpróbáltatásból fakadó mély bánatához, újabb fel- csillámló örömeihez. Képeiben, verseiben e világ táplálta gondolatait, érzelmeit festette, fogalmazta meg, gyakran bizarr képzettársításokkal élve, de sohasem külsődlegesen, hanem mély emberséggel. Az egzotikum külsőségei alatt mély humanizmus, egyfajta életbölcsesség sugárzik legjava műveiben. „Fejet csóválva” című versében írja:

Fejet csóválva kinevettek engem amikor a cigány-hegyen rajzolgatni kezdtem Hátam mögött sokszor

mondták

nézd a vén bolondot megváltja tán a világot?

fölissza a pocsolyát?

Es dombhátról a viskók hunyorgó szemükkel hálásan néztek rám hogy színük felfedeztem Az ecsettel és irónnal című album a Corvina kiadásában most jelént meg. Válogatást ad Balázs János festményeiből és írásaiból. Közli megkapó szűkszavúsággal, mégis mély gondolatisággal és érzésekkel írt önéletrajzát, 25 versét és 16 festményének színes reprodukcióját. F. Mihály Ida, a Magyar Nemzeti Galéria naiv művészeti gyűjteményének vezetője írt hozzá értékelő és kiváló tanulmányt. A kötet összeállításának érdeme is az övé.

Az album méltó tisztelgés a salgótarjáni cigány festő emléke előtt, az ember előtt, akié — mint Balázs János írja egyik versében — „Az egész világ (fű, fa, bokor, virág) végül a rög.”

Tóth Elemér

Hatásos film vitathatatlanul. A néző kiballag a moziból, s percekig még az utcán is óvatosan körültekintget. Mintha tarthatna a lebukástól. Mintha illegalitásban élne ő is, akárcsak a harmincas évek itáliai kommunistái.

Egy mozgalom válságos pillanatairól nem kis feladat mélyenszántó mégis gyorsan pergő, a mozilátogatót magával ragadó alkotást létrehozni. Tökéletesen most sem sikerült. A ritmus olykor egyenetlen, a módszer néhol szájbarágós. De szuggesztív képsorok, hatásosan komponált jelenetek festik a konspirációs munka megannyi nehézségét. Rövid idő alatt megfogalmazódik az alapkonfliktus, az olasz párt vezetősége Párizsban él emigrációban. Nincs élő kapcsolata az otthon nehéz körülmények között dolgozó tagsággal. Nem lehet, mert a terror, az üldözés miatt szinte lehetetlen ennek kialakítása, s a kevés lehetőség sem használható, mert áruló férkőzött soraikba. Adott tehát az első feladat; felkutatni a rendőrség ügynökét. A megoldás érdekében azonban, úgy tűnik szükségszerűen fel kell áldozni egy elvtárs életét. Mégpedig úgy, ő maga nem tudhat róla, hogy a csalétek szerepét szánták sorsául.

Az alaphelyzetre épülő mű apró mozaiklapokból áll össze bennünk. Egy-egy kimerevített pillanat, s az ekkor hallott gondolatok motiválják a főszereplő, Emilió további lépéseit. Az ideológia képleteit megjelenítő művészeti alkotásoknak veszélyes csapdája vagy papírfigurák mozgatásában, íróasztalok mellett kiagyalt szituációk festésében rejlik, avagy olyan élethelyzetek felvázolásában amelyek „élet- szagúak” ugyan, de valamely áttételi hiba folytán mégiscsak képtelenek közyetíteni az alapkérdés Izgalmasságát.

A csalétek néhol beleesik ezekbe a vermekbe, de néhol biztosan elkerüli őket, s új lehetőségeket is felmutat a hasonló problémákkal küszködőknek.

Meglehet-e egy forradalmi mozgalom tömegkapcsolatok nélkül, termékeny viták, az önalakítás egészséges lehetőségétől megfosztottan? Nem válik-e így elmélete a cselekvés vezérfonalából óhatatlanul is dogmává? De a mozgalmat a fasizmus körülményei között csak a szigorú illegalitás eszközei tarthatják életben, összeegyeztethető-e a kétfajta elengedhetetlennek tűnő igény?

A lebukott torinói vezetőség története a mozgalom morális problémáinak kimondására is lehetőséget kínál. A szektásság, a film eredeti címeként szereplő Gyanú éppen az ellenség kezére játszik, s az elvtársak életébe kerül.

A színészek munkája a legkevésbé sefn alakítás, de mégcsak játéknak sem nevezhetjük. Szolgálat inkább, amelyet elkötelezettségnek hívnak. Gian-Maria Volonte, Annie Girardot és Renato Salvatori, akárcsak a film többi alkotója, nemcsak eredményükért, de bátorságukért is dicséretet érdemelnek.

Mert egy mozgalom életképességét az is bizonyítja, higiéniájához az is hozzájárul mennyire képes az önelemzésre, önön hibáin való túljutásra.

Molnár Miklós ]