Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-22 / 274. szám
Elegyes szórakozás A mögöttünk hagyott mű- sorhetet nagyobbára az extrém történetek- zűrzavaros históriák jellemezték. Mindjárt az utóbbiak közül említhetném az elmúlt kedd 2. műsorában, A bűvész című amerikai filmsorozatból látott. A férfi, aki elvesztette önmagát című ötvenperces históriát. «A történet kusza összevdsszaságú labirintusában eligazodni a legnagyobb odafigyelés is hiábavalónak bizonyult, s végül csalódottan állapíthattuk meg: kár volt a feleslegesen pocsékolt szellemi energiáért. S kár volt a bűvész — a különben rokonszenves Bili Bixby sok ló- tás-futása is. Nem túl sikeresnek bizonyult szombaton a nagy hírveréssel hozzánk érkezett Kodak felügyelő bemutatkozása sem. Az amerikai filmsorozat első epizódja, a Mielőtt az ördög megtudja meglehetősen szimpla, áttetsző bűnügyi história, melynek kibogozására annyi véletlen agybejátszásával- ahogyan itt történt, egy közepes kombinatív készségű tévénéző is eredménnyel vállalkozhat. A nagy hírű, kuglifejű nyomozónak úgyszólván ölébe hullott minden hiányzónak vélt szem. hogy teljessé váljék az eseményláncolat, amely a bűnbandához elvezet. Felkérés nélkül szállítja részére a károsult felesége, az épp jó időben lehallgatott telefon, a billiárd- szobában ólálkodó gyanús idegen. Ennyi véletlerr egy rakáson még egy krimiben is írói színvonaltalansáigira vall. Reméljük, ez az igénytelenség nem válik a sorozat további jellemzőjévé, különben őszintén hiányolni fogjuk Co- lumbo hadnagy elvesztését. Az extrém históriák sorából kétségtelenül a pénteki 2. műsorban látott- és hellyel- közzel szellemesnek, élvezetesnek ítélhető csehszlovák film, a Mlacen úr harangjaié a pálma. Két, örökségbe kapott harang értékesítési kálváriája pergett előttünk, megjárva hősünkkel a rendőrséget, sőt a diliházat is, amíg a frappáns kifejletig érkezünk. E nap 1. műsorában sem mindennapi história szem- és fültanúi lehettünk Jan Solovic tévéjátéka- a Kolduskaland révén. A csendes Ady-portrék kültelki fodrászszövetkezetben tulajdonképpen bűntény történik, melynek azonban elsősorban társadalmi hátterére helyezi mondandóját az író Az erősen szatirikus hangvételű tragikomédiában pőrére vetkőznek előttünk az az emberi jellemek, valódi énjükig vedlenek a helyzetek változásában. A tévéjáték magyar feldolgozásában igen jó karaktereket láttunk Koncz Gábortól, Suka Sándortól, Bánhidi Lászlótól, Tábori Nórától, Soproni Ágitól, Csűrös Karolától- Farkas Antaltól, Békés Italától. Ferencz Lászlótól, Lencz Györgytől és Szombathy Gyulától. Különös légkörű NSZK tévéfilmet kaptunk a sok feszültséget hordozó Éjszakai szolgálatban. A mindössze négy szereplőt foglalkoztató történet írói-rendezői-színé- szi igényességével méltónak bizonyult figyelmünkre. A főszerep szinkronja Bulla El- mának nyújtott ragyogó játéklehetőséget. A műsorhétből említést kíván néhány színházi, tévéjáték és filmrepríz. A szerdai 2. műsorból például a Nemzeti Színház előadásában a Magyar Elektra kitűnő produk- -ciéja, a csütörtöki 2. műsorból Száraz György tévéjátéka, a Császárlátogatás, a pénteki 2. adásból Donizetti vígoperája. Az ezred lánya, a szombati 1. műsorból a Mándy Iván-novellából készült 1973-as filmünk, a Régi idők focija, vasárnap délutánról Latabér Kálmánnal, és nem mellékesen Turay Idával a Janika című filmvígjátékunk, valamint a mozikban annak idején nagy sikerrel vetített, A Szent Péter hadművelet című olasz—francia—NSZK fimkomédia. Nagyon figyelmet érdemlő, történelmi tanulságokat ösz_ szegező, múltunkat, jelenünket egybevető volt az a beszélgetés- melyet a hét műsorzáró órájában követhettünk mondhatni feszes figyelemmel a képernyő előtt Faragó Vilmos és Boldizsár Iván között. A beszélgetés érzékletes bizonyítéka volt annak is, hogy nálunk immár nincsenek kényes és tilos kérdések; a történelmi és társadalmi összefüggések ismeretében dialektikus választ adhatunk minden korábbi tabura. (b. t.) Remete LászTJ5 Magyar írók á Nagy Októberről . A cenzúra nyílt hadüzenetét követően alaposan megritkultak a bátor állásfoglalások a legális magyar sajtóban. Helyettük olcsón vásárolt bértoll- nokoknak a fiatal szovjet államot a legképtelenebb rágalmak özönével elárasztó írásai öntötték el a lapok túlnyomó többségét. Hogy az ellenpropaganda hatékonyságában maguk sem bíztak túlságosan, az 1918. szeptember elején bizonyosodott be, amikor a Lenin ellen elkövetett súlyos következményű merénylettel valamennyi újság foglalkozott, és nyilván alaposan megfontolt okokból még azok a lapok sem merték rágalmazó szavakkal illetni a szovjet állam vezérét, amelyek hónapokon át ontották a szocialista forradalmat gyalázó közleményeiket. Ismét változott a kép 1918. október 31. — vagyis az „őszirózsás forradalom” után. A polgári sajtó nagy része ugyan — felismerve, hogy a „bolsevik veszedelem” már határainkon belül fenyegeti a tulajdon rendjét — még tovább fokozta rágalomhadjáratát. Az írók legjobbjai azonban Babits Mihálytól Bíró Lajoson, Schöpflin Aladáron át Juhász Gyuláig mind határozottabban keresték a háborús katasztrófa következményeiből kivezető utat abban a forradalomban, amelyhez példát a szovjet állam teremtett. A nyugati győztes imperialista világhatalmaknak a kicsiny legyőzött Magyarország népével szembeni különösen gőgös és kegyetlen magatartása játszotta a legnagyobb 8. äROßSZÄG .. ......... *■: -H* .. R lWflí pfli í IÍÍWiÍbPIB nil .fi® Pesti Hírlap-h *5Sr"“ * mW* S'lÄI ''Ai...................... t wm Üt I ittr Mi IMÍFMé W WWRNNI WirapHH» -PßXhMI -Hi fllflllfmliW1 Illír 'hk|H)ti!)í1lttNilMl UI'MlWtlIl1 CMUM UUlllIHlllDlitmil* fH’WlHWff Az szerepet abban, hogy ezek az írók néhány hónapos vívódás zött remények után tökéletesen kiábrándultak gyorsasággal a francia, az angol, az amerikai polgári demokráciák iránt táplált illúziókból. Hiába írta Ady utolsó versében: „Ne tapossatok rajta nagyon/, Ne tiporjatok rajta nagyon/, Vér. vesztes szegény szép kön/ Ki, íme száguldani akar” — Párizst, Londont, Washingtont a legcsekélyebb mértékben sem érdekelte, hogy a nép jóvá akarja tenni vezetői bűneit. Egy ideig az írók még reménykedtek a francia szol- dateszka nagylelkűségében, az attól elszenvedett megszégyenítések után pedig Wilsonban, az USA elnökében. 1919. január 1-i „1919.” című cikkében Juhász Gyula még ezt írta: „...új vallás kezdődik itt, amelyet a lövészárkok mélyéből hozott napfényre a szenvedő ember... Prófétái már erősen jelentkeznek. Az egyiket ugyebár Wilsonnak hívják, a másikat Leninnek”. Bíró Lajos pedig ugyanazon a napon a Világ című lapban így próbálta jobb belátásra bírni a nyugati nagyhatalmakat: „Lenin és a leninisták széles e világon nem kívánhatnak szebbet és jobbat a maguk számára annál, mint hogy az antant csapatok jobbágy módjára bánjanak a legyőzött országok népeivel.. amerikai elnökhöz fű- is rohamos szétf oszlottak. Juhász Gyula ugyancsak a Délmagyarországban 1919. március 9-én már így írt: „Versailles felett vérvörös az alkony — kelet felől egy világégés tüze tűz reá — a vi- szívün- lágtörténelem egy új fejezete kezdődik, de az iniciálé nem latin betű, se gót, hanem cirill !..Vele egy időben közreadott vezércikkében Bíró Lajos pedig szintén új módon láttatta a fejleményeket: „...a munkástömegek szíve mindig gyöngéd szeretettel fordult a nagy orosz átalakulás felé... csak a proletárpolitika tudja komolyan venni a nemzetek szolidaritását és a népek testvériségét. .. .Itt van az idők teljessége és nemsokára valóban kinyújtják már Európa megkínzott népei a kezüket egymás felé testvéri kézszori- tásra”. Március 9-i dátummal jelent meg a Nyugat című folyóirat egyik vezéralakjának, Schöpflin Aladárnak, a tárcája a Vasárnapi Újságban, amelyben így vélekedett: „A földrengés mindenütt érzik. Oroszországban már romba döntött mindent, ami a régi világé volt, nálunk is recsegnek az államépület eresztékei. ..” öt nappal utóbb Juhász Gyula „Vajúdás” című vezércikkében így gúnyolta a diadalittas nyugati imperialistákat: „Ünnepi lampionokat aggatnak és tűzijátékokat eregetnek, miközben elemi erő hatalmával és fönségével fölkelt már keleten a vörös nap...” A következetesen humanista polgári írók ezúttal csak néhány hetet késtek annak felismerésében, amit a kommunista írástudók, nem sokkal előbb versekben, cikkekben hirdettek, Romját Aladár Például Orosz testvérek elé című, 1919. februári versében ilyen szavakkal: „Testvérek!/ öklös kezetekből/ hozzánkig dúl a többítő delej./ Bennünk árad az elpusztíthatatlan.” Adynak az 1905-ös orosz forradalom csúcspontján tett túláradóan optimista jóslatával indítottuk ezt a cikksorozatot és azzal, hogy akik arasszal mérték a történelmet, ostoba álmodozónak nevezhették Adyt az első orosz forradalom vérbefojtása után. A két világháború közötti ellen- forradalmi uralom idején az 1919-es jövendelőkre is rásüthették a dóré fecsegőknek kijáró bélyeget, az üldözés és megalázás más módszereinek alkalmazásán túl. De hatvan év múltán ismét más megvilágításban, nagyobb távú történelmi fejlődés ismeretében igazoltnak látjuk az 1917 _ 1 919-ben papírra vetett reménységének túlnyomó részét is. Vége íwGRmü - i //7. november 22., kedd Az adatok tükrében Bérrendezés után Nógrád megyében 4 828 közoktatási intézményben dolgozót érintett a szeptemberi átfogó bérrendezés. Az egyes kategóriákon beiül természetesen más-más arányú a fizetésemelés és a keresetnövekedés — de általános vélekedés, hogy eredményesen, jól zajlott le az intézkedés. E hó elején érezték először igazán a hatását a fizetési borítékok vastagodásán, mivel a túlóradíjakat most fizették. Megyénk pedagógusai az alapbért tekintve a sor vége táján álltak — a kifizetett bérösszegek a jelentős meny- nyiségű helyettesitésből. túlórákból kerekedtek ki. Mit változtatott ezen a helyzeten a bérrendezés? Nem is keveset: a korábban üres státuszokat, üres állásokat az intézményvezetők az iskola, óvoda érdekében is igyekeztek betölteni. Jelenleg az, egész megyében mindössze 52 üres álláshely maradt, ebből csupán hét pedagógusstátusz, zöme technikai dolgozói. A bérrendezés ösztönző hatása néhol a pályaelhagyók visszajövetelé- ben is megmutatkozott. összességében 25 millió 500 ezer forintot tesz ki éves szinten az emelkedés. Ez megoszlik az alapbéremelés és az egyéb intézkedések között. Természetesen az alapbérek emelése az elsődleges — ez következik a korábban említett megyei helyzetből is, ugyanis sok volt az alacsony fizetés. Közel 23 millió forintot fordítottak erre. Nem véletlen, hogy legnagyobb százalékban a tanítói munkakörben foglalkoztatottak részesültek béből (19,0, illetve 19,7 százalék). A pedagógusok ösz- szesen 16,9 százalék béremelést kaptak (3024 fő, fejenként 504 forintos átlagban). A tanári munkakörűek (353 egyetemi végzettségű, 1009 főiskolai végzettségű) 17,1, illetve 17,4 százalékkal kapnak többet alapbérben, mint eddig. Jelentősen emelkedett a 139 képesítés nélkül tanító bére is: 15,6 százalékkal. Kisebb arányban részesültek most az óvodákban dolgozó pedagógusok: 12,2 százalékot, átlagosan 298 forintot kapott i az 590 óvodai nevelő, ök ugyanis korábban, 1976-ban már részesei voltak hasonló intézkedésnek, akkor átlagosan 300 forinttal nőtt a bérük. Jelenlegi fizetési átlaguk 2 748 forint. Annak ellenére, hogy az alapbérekre jutott a megyei keret túlnyomó többsége, ma is még sokan nem érik el kategóriájuk minimális bérszintjét. Ennek sok oka lehet. Előfordul, hogy az átlagosnál gyengébb pedagógiai munka miatt néhányan csak lassan haladtak előre, de az egyes intézmények rossz bérfejlesztési politikája, a régihez viszonyítva, jelentősen megemelt alsó szint is előidézője volt a kialakult különbségeknek. Járásonként 60—70 fő maradt el, a két városban ennél több: Balassagyarmaton 103. Salgótarjánban 177 személy. A soros előlépés megemelt összege a decemberben rendezendő pótlékok (például területi pótlék) csökkenteni fogják már két-három hónapon belül ezt a számot. A kitűzött végső határidőre. 1979 márciusára mindenképpen biztosítottnak látszik az elmaradók „felzárkóztatása” is. Túl az alapbéreken, szép keresetnövekedést jelentett sokaknak a túlóradíj automatikus növelése, a tanítóknál a két órát jelentő óraszámcsökkentés és hosszabb távon az alsó tagozatos nevelők osztály- főnöki pótlékának bevezetése is. Számokban ez1 hogyan tükröződik? A heti két óra 668 ezer forintot, a túlóradíj egymillió 900 ezer forintot jelert éves szinten! Nem volt tehát meglepő az az egyöntetű, pozitív visszhang, ami megyeszerte kisérte a bérrendezést. / Sokan csalódtak kellemesen. A végrehajtásban az intézményeken belül működő szakszervezeti bizottságok oroszlánrészt vállaltak, biztositott volt a demokratikus elosztás. Sokan — bár egyetértettek azzal, hogy helytelen egyenlősdit kialakítani, differenciálni kell —■ féltek a túlzott mértékű differenciálástól. Ez azonban alaptalannak bizonyult, hiszen a- kötelezően kiosztandó béremelési összeg magával hozta a szélsőségek elkerülését. Egy folyamatot indított el ez az intézkedés — ezért is átfogóbb, alapvetőbb minden előzőnél. Végső célja az. hogy a pedagóguspálván dolgozók jövedelmét felzárkóztassa a többi értelmiségi pályán dolgozóéhoz, a nevelők fontos hivatását, megbecsülését anyagiakban is kifejezze. Erre mutat a soros előlépés megemelt összege, az ötszázalékos bérfejlesztés további folytatása. És magasabb anyagi lehetőségekkel: megyénkben egymillió 300 ezer forinttal emelkedett az éves bérfejlesztésre fordítható pénzmennyi, ség. Az elkészült összegzés, a számok tükrében megvizsgált végrehajtás is azt bizonyltja: a folyamat jól indult... G. Kiss Magdolna
