Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

Ady Endre; Jóba, ffj •• ff a kotoro ■r Jóba, a kőtörő. éhesen ődöngött a városban, hol ha­vas tetőkön zász­lók lengedeztek. Sebés, kék büty­kös ujjait károm­kodva ropogtatta, s ment, amerre az emberek siettek. Egyszerre a kas­tély aranyos ka­puja előtt állott sok emberr 1 együtt Jóba. A cifra kapun tódult be a nép. s Jóba azt hitte, hogy ál­modik. ö is be­mehetne a virá­gok és szelíd őzek közé? Micsoda boszorkánys’g ez ezen a furcsa téli reggelen? Elnézte, ó, hányszor ő már messziről, alá­zattal ezt a csoda­X y-'" Borsos Miklós rajza kertet. És ejnye, ’ bizony ott bent cigányok mu- tüdője. Ezelőtt öt nappal tá- zsikálnak. Űj és új emberek pászkodott föl a forró szalma­jöttek, rongyosak is. Jóba zsákról, ahol hetekig kínló- állott a kapun kívül nagy, dott. Még mindig mintha beteg, tehetetlen báméezkodás- nagy késeket mártanának itt- sál. Egy sereg rongyos szá- ott a testébe. A rongyai is guldott el mellette. Egyik vékonyak, silányak. És hamar megnézte Jóbát, s száguldó, megzavarodik még Jóba. Mel- meglásd. Szabad lesz minden ban reá kiáltott. lé áll a nagy sokadalomban, ember, az istenét. lármában egy vadági zsellér: Keveset, de 6, szépeket mond a gróf. Szabad és bol­dog legyen az ember. Mikor bevégzi, a városi asszonyok megint kendőket lobogtatnak. Jóbának megint könnyes a szeme. Azután kiterelik őket a parkból a szolgák. Dél el is múlt. A cigány nótáját még sokáig hallják: Kossuth Lajos azt üzente. Dúdolt, lelkesedett Jóba az utcán. Ketten ballagtak a va. dági zsellérrel. Egyszerre azonban dideregni kezdett Jó­ba: — így nem mehetek haza, így nem lehet. Egy kenyeret ha vehetnék. Veszek kenyeret, húst, veszek. Valami nagy változást ér­zett a világban Jóba. Ez a kü­lönös délelőtt. A grófi kert, a gróf, a muzsika, a sok éljen. Együtt mindenki, urak és rongyosak. Kell, hogy hús ke­rüljön és kenyér. Láz és lel­kesedés égette a Jóba arcát. Megszólal a vadági zsellér: —t Van nálam egy kis pénz, szomszéd, két malacot adtam el, menjünk be egy pohárra. És ittak, míg elasteledtek. Énekeltek és sírtak: Kossuth Lajos azt üzente. A zsellér or­dította gyakorta: — Más világ lesz, szomszéd, bőrben vagy, ' — Nini, a csegei Jóba. hé _ Rossz J óba. Gyere, ha magyar vagy szomszéd. te is' _ Alig értik egymás szavát a Jóba, majdnem vidáman cigánytól, a nótától, a nagy megmozdult. Bemegy ő is, rivalgástól. Egy kicsit részege mert a Kossuth-nótát hall- mindkettő ennek a különös ja. Bencsi legény volt, aki sokadalomnak. hívta, s az is csak kőtörő. Va- _ Dög voltam szomszéd, lami nagy dolog lehet ott Jóba nyöszörgött, mint egy gyermek: — Szeretném megcsókolni azt a fiatalembert. Áldott ember, haj, be áldott ember. Kossuth Lajos azt üzente. És énekeltek, mintha az ér­kező boldogságot fogadnák: Éjjel indultak haza, csak a S óig. SSfkEX- S. iS?* tSSSt M "5“ Ms * >?»»**•» ■» <»«• m»S£. SvawPfÄ “és * loru“ís Jóba is szaladt, amerre a ben. Holoera. Csak énnen hosv Van a . .__, a dologra. Csak éppen hogy e si legény robogott a pajta- bejöttem szétnézni a városban, eaival. Éppen a tornyos palo- Vadágon ls így van? Az as^ ta elé. Zengett, harsogott a szonyom ;s hulla. Az is két nagy kert: a népek enekeltek. hét óta „yavalyáskodik. A palota ablakaiból baratsa-- . ? gos, szép arcok mosolyogtak. Hat a gyereR ■ Ez egy kis mennyország, vél- — öt. Én legalább nem tu- ... te Jóba, a kőtörő, s hátát süt- dók enni. Nem is kívánom tette a nappal. A hó szikrá- az életet. De azok tudnak. zott és olvadt. Pirosodtak a Mit csináljon az ember? Hát Azután ^tte a csizmájából fülek, s a cigányok rém fa- mondjad szomszéd. az -t forinto radtak. Néha éljenek harsog- Hirtelen elönti őket egy szé- kelt az arva> sötét téli mé­ták, a kendőket lobogtattak les zsibongás. Mindenki élje- zgn jóba: Kossuth Lajos azt kalapos, városi asszonyok. Jó- néz kiabál. Az ablakban áll üzente. Tele volt a szíve a ba, a kotöro, szédült, mint- a fiatal gróf. Súgja tisztelettel mai nap eseményeivel, s úgy — Adj egy forintot, szom­széd. — Nem lehet. Jóba előreengedte a dülön- gőző zsellért, s a botjával fej­be ütötte. Azután, mikor a leesett, megvadult. Lángoltak a csontjai is Jóbá­nak s verte a zsellér fejét. ____________________ íjából a z öt forintot, s loholt. Éne­Ady Endre t ha erős pálinkát ivott volna, a vadági zsellér: Éljenzett ő is, kacagott, dú- _ q lesz a követ az apja dőlt, csak néha nyögött, helyett. Egyébként ők is leghátul szo­rongtak, a rongyosak. Jóba mfTsolygósar. ismert meg kö­zülük sokat. Bencsi árok­ásók, lápfalui kosárkötők, vadági zsellérek, kósza nap­számosok. kenyértelen kőtö. rők. Ezek mind önkéntelenül egy seregbe verődtek. így, ta­vasz előtt, februárban föl ja j- -dulnak az alvó faluk. Már nem bírják az emberek to­vább a telet, s mint az álom­járók, szállingóznak be a városba. Nem tudják, miért mennek oda. de mennek. Ott szép házak vannak, pénz, drá­ga holmik, munka, kenyér. Hátha! És jönnek, a sápad­tak, a keserűek, a rongyosak, a kiéhezettek jönnek. így jöt­tek a bencsiek, a lápfaluiak, a vadágiak és a többiek. így jött be a városba Jóba is, ki most nótázik, mint egy ré­szeg. Majdnem sírja a nótát a cigány után: Kossuth La­jos azt üzente. Dalol az egész tépett, aszott, rongyos had. Éljen a haza, a haza — ki­áltja a bencsi kőtörő. Elöl az urak is ezt kiáltják. Az abla­kokból visszarikoltják. Éljen a haza, a haza. Jóbának könnybe lábad a szeme. Majdnem elindul, hogy meg­öleljen sorba mindenkit. Éljen, éljen a haza! s most mind itt vagyunk, egyfomán, a gróf kertjében. Éppen ilyet álmo­dott nemrégen, mikor majd­nem elpusztult. Jóbának még most is gyulladt egy kicsit a sietett haza az öt forinttal mint egy megváltozott, mese­beli király. Schweitzer Pál: Új vonások Ady arcképén N incs a magyar iroda- a nézőpont, amely az életmű- tét, az Uj versek-et valamint lomnak még egy vet a társadalmi forradalom a Vér és arany-t jellemző klasszikusa, akiről vágyától hajtott művész ma- képzeletdús és burjánzó szim- annyit írtak volna, mint ép- gatartása alapján értelmezte, bólumvilág, továbbá a nyelv pen Adyról. Ebben a vonatko- A költő életének tragédiáját, zeneisége alapján elsősorban zásban, a legnépszerűbbek, Pe- életművének tragikus alap- szimbolistaként tartották szá- tőfi vagy Jókai is elmaradnak színét azzal magyarázták, hogy mon Adyt. (Például Babits az- tőle. Az első — sok tekintet- az általa megszólaltatott far- zal kívánta megadni a világ­ben még ma is tanulságos — radalmi törekvéseknek nem irodalmi rangját, hogy az ál­könyv Horváth János profesz- volt széles körű tömegbázisa a tala mindenek fölött tisztelt szór tollából jelent meg Ady feudális maradványok fc^k- Dante mellé állította, mert — s a legújabb magyar lyra lyózta Magyarországon. Lu- úgymond — mindketten egy- címmel 1909-ben. Azóta hat- kács tanulmányának már a séges szimbólumépületet al. vanhét év telt el, s ez idő címe is — Ady, a magyar kották életművükkel. (Más- alatt száztíz önálló kiadvány, tragédia nagy énekese — ezt részt ugyanebből a meggondo- azaz könyv vagy füzet foglal- a gondolatot állította a költő lásból mondták róla, hogy kozott életével és műveivel. A és' kora viszonyának közép- megkésett szimbolista, akinek lapok és folyóiratok idevágó pontjába. az elmaradott kelet-európai vi­kisebb-nagyobb cikkeinek és Később, Ady halála fél év- szonyok miatt nem sikerülhe- tanulmányainak tömegét ma százados évfordulóján Lu- tett szinkronba jutnia a kora- már alig lehet áttekinteni, kács átfogóbb jelentőséget tu- beli francia lírával, amely 20 Csak a jelentősebbeket szá- lajdonít az életműnek: „Az —30 éve túlhaladta már a molva is csaknem négyezret a nagy krízis, mely Európát szimbolizmust. Lefo^díthatat. kapunk. Ilyen betűtenger lát- az első világháborúhoz vitte, lanságát, életművének külföl- tán joggal tehető föl a kérdés: többé-kevésbé tudatosan meg- di visszhangtalanságát is fő- mondható-e még a költőről szólalt a világ csaknem min- ként ezzel az állítólagos fázis­olyasmi, ami ne hangzott vol- den irodalmában. Az a véle- na már el? ményem, hogy ez leghama­Mielőtt válaszolunk a kér- rabb és legadekváltabban Ady- désre, szögezzük le: minden ban szólalt meg. Ebben a te­új nemzedéknek kötelessége az kintetben Ady fölötte áll az művészi mozzanatok, amelyek újabb ismeretek fényénél kor- összes európai kortársának”. 1908-tól fogva kaptak mind szerű képet formálni magá- Ez a megállapítás már nem döntőbb szerepet az életmű- r.ak az emberi szellem kié- elégedett meg azzal, hogy a ben. Lírájának nyelve ettől melkedő alkotóiról. Ez a fel- költő lázadásának és kétség- kezdve fokozatosan egyszerű­adat szerves része a múlt el- beesésének vagy istenkeresésé- södik, formateremtő erejét sajátításának. Az Ady-életmű nek okát a továbbélő feudaliz- elsősorban a gondolat irányít- vonzereje nyomán újra és musban jelölje meg. A „ma- ja. Versépítkezésének anya­újra megtörténik ez az elsajá- gyár ugar” elleni lázadó in- gát pedig egyre nagyobb mér- títás. Ugyanakkor azonban az dulat tágabb összefüggések fékben alkotják logikai-gram- életmű feldolgozásának, mind közé került: az imperializmus matikai elemek. Válaszai sok- a mai napig nem pótolt sú- korának válságtudatát kifeje- szor ellentmondanak egy- lyos hiányai is vannak. Mű- ző költői magatartás része másnak Nem is lehet az más­vei közül csak újságcikkei és lett belőle. képp, hiszen a teljes élet át­eltolódással próbálták magya­rázni. A korszerű Ady-kép megha­tározó vonásai mégis azok a tanulmányai jelentek meg hi­ánytalan kiadásban. (Tíz kö­tet látott belőlük napvilágot, a tizenegyedik sajtó alatt van.) Verseinek tudományos, kri­tikai kiadása épp csak hogy elkezdődött, és nincs össze­gyűjtve levelezése sem, ami­nek hiányában nem írható meg a részleteiben is pontos H ogyan fejezhette ki élésének igényével alkotó Ady azonban az imperializ. mindent el akart mondani, mus szakaszába lépő meghatározta századunk polgári fejlődés világméretű bonyolult, sokszor kiúttalan­válságát a legkorábban és a nak tetsző világában vívódó és legteljesebben épp egy magyar gondolkodva élő ember érzé­költő? seit. A sorsával szemben tehe­Az, akinek hazájában, amely- tétlen, magányos egyén nihil­hez eltéphetetlen szálak fűz- érzése éppúgy hangot kap, ték, ez a fejlődés jócskán el- mint a világméretű otthpn­a talanságból az istenhez me- „peremvidéki lét” fogalmával nekülő védettségkeresés. Üj­oldotta föl ezt az ellentmon- ra és újra fölismerte azonban . dást. Évtizedünk elején meg- Ady, hogy századunkban már ?ek Ady Endréről két vaskos jeient Ady-monográfiája első csak egyetlen igazi és öncsa­-otete, de ezek sem jutottak két kötetében valamint azóta lás nélküli mód van megsze­. fí? °r* uU! 32 1903"as Jdfiha- írt' tanulmányaiban .nyomáé- rezni a védettség és az ott­kosán hangsúlyozza, hogy az honra találós biztonságát. Föl­o Líl írtelnf! imperializmus kezdeti sza- lelni a hitet a reménytelenség _ .Flfi2,ek’ ezért kaszának válságjelenségeit, minden kísértésén túl az _ létbizonytalanságát, elmagá- ember történelem- és társa­“yosító hatását a fogékony dalomalakító képességében,' *ZÓ^fr .sí?-8,?156 művészlelkek hamarabb, na- érzelmileg azonosulni azok­gyobb intenzitással élhették át kai, akik cselekvés által teste­ott, ahol a tőkés fejlődés meg- sítik meg ezt a képességet. Ady-életrajz. Ez utóbbinak máradt?" Király István nagyszámú építőkövét hordta egybe a Kovalovszky Miklós által összegyűjtött Emlékezé­nyosan az általa nyelvi forradalom vívmánya it. Ezek tehát a kutatás sür­gősen elvégzendő feladatai. Joggal lehetünk azonban késetten és csak nemrég, annál mohóbb étvággyal de A világháborút személyes az m~ sorsának, népének, sőt büszkék, hogy az utóbbi évek £“*, eSész emberiségnek tragé­során nem egy új vonással bomlasztotta a patriarchalis- diájaként élte végig. Egyike feudális viszonyokat. A sza- vojt azoknak a nagyon kisszá- zadfordulót követő években md európai szellemeknek, az Osztrák— akik az ejsg perctől mindvégig Magyar Monarchia, a balkáni megaikuvástól mentesen el- ~ —— " A egy új lett korszerűbb és egyúttal hi­telesebb a száz éve született és már csaknem hatvan éve Oroszország, halott költő portréja. Az ossz kép alapvonásait még Lukács a*la??°k’ SPanyoiország kép- utasították az öldöklést. viseltek a tőkés fejlődésbe ---- - - — - — — n emrég bekapcsolódott „pe­remvidékeket”. A XX. század válságtudatát elsőnek meg­szólaltató művészek közül so­kan származtak e vidékekről, püval mélypontjára Elég Kafka, Wyspianski, történeti fejlődés György és Révai József tanul­mányai rajzolták meg. A fel- szabadulást követően váltak közkinccsé ezek a munkák. Nekik köszönhető, hogy ál­talánosan elfogadottá vált az Holnap hősé”-ből a Tegnap idézője lett, mert a múlt él­ményeiben látta a zálogát, hogy az ember cselekvőén ké­pes sorsát alakítani. A hábo- zuhant minden Fölszállott a páva „Fölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására.’’ Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap. Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre, Űj arcok, új szemek kacagnak az égre. Űj szelek nyögetik az ős magyar fákat, Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat. V Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig. Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. Űj lángok, új hitek, új kohók, új szentek, Vagy vagytok vagy ismét semmi ködbe mentek. Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. Vagy lesz új értelmük a magyar igének. Vagy marad régiben a bús, magyar élet. „Fölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulásira.” Konecsni György illusztrációja Brancusi, Sztravinszkij vagy gyötrelme dacára is megőriz- Bartók nevét említeni. A nagy ^-e végső soron a hitét az oly térbeli éá még ennél is sok- sokszor megátkozott ember- kalta hatalmasabb életmód-, ben: „Az Embernek, míg csak valamint -színvonalbeli kü- van ember, / Megállni nem lönbség dacára Párizsban es iehet”. Érdmindszenten egyaránt ott­honos — vagy inkább az el- természetes tehát, lentmondások szorításában I hogy a korszerű Ady­sehol igazán otthonra nem képben a háborús lelő — Ady világirodalmi évek termése alkotja a mű­szinten reprezentatív képvi- vészi fejlődte csúcsát. Né- selője a peremvidék mű- hány „nagy” költemény kivé- vésztípusának. Ahogy az előbb telével a szélesebb olvasókö- említettek közül többen — és zönség alig-alig vesz tudomást éppen a legnagyobbak —, erről az alkotói korszakról Ady is útravalóul kapta a né- Hosszú időn át általános volt péhez fűződő elkötelezettséget, a vélemény, még a költő tisz- A „népért síró, bús, bocsko- telőinek köréi >en is, hogy Ady ros nemes” nemcsak a Nyugat fokozatosan hanyatlott. Be- felől bírálta a félfeudális ha- tegsége és a háborús meg- zai elmaradottságot. Fokozato- próbáltatások pedig szellemi san elvezette ez az elkötele- ronccsá tették, aki ekkor már zettség a peremvidék fiát an- alig alkotott méltót önmagá­nak lírai átéléséhez, hogy nem hoz. Az Ady-portré új voná- lehet igazán emberhez méltó- sa, hogy az utolsó alkotóperió- an élni a polgári társadalom dús, az imperializmus nyílt szűkös keretei közt a tőkés világválságát jelentő háborúja fejlődés élenjáró országaiban ellen tiltakozó „ember az em­sém. így lett a „magyar ugar” bertelenség'oen” minősül köl- elleni lázadóból „ember az tőileg és gondolatilag a leg- embertelenségben”, antiim- magasabbrendűnek. Ekkor perialista forradalmár. volt képes Ady a legnagyobb Messzemenő követeimé- hitellel fölidézni az önmagát nyekkel jár ez az új Ady-kép megvalósító emberiségnek az a költő művészi fejlődésének, imperializmus minden ember­illetve helyének megítélésére nyomorító korlátján túl levő nézve is. Első két érett köte- távlatait. NÓGRÁD - 1977. november 20., vasárnap 9 \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom