Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

Lázár György folytatta megbeszéléseit Bécsben A kétnapos nem hivatalos látogatáson Ausztriában tar­tózkodó Lázár György, a Mi. nisztertanács elnöke szomba­ton Bécs nevezetességeivel is­merkedett. Délben vendég­látója, Bruno Kreisky kancel­lár ebédet adott tiszteletére, amelyen részt vett dr. Anton Benye, a nemzeti tanács el­nöke, dr. Hannes Androsch fclkancellár, pénzügyminiszter, dr. Willibald Pahr külügymi­niszter és Adolf Nussbaumer kancellári hivatalos államtit­kár. Lázár György és Bruno Kreisky szombaton délután folytatta megbeszéléseit. A kormány elnöke és kísérete a tervek szerint vasárnap reg­gel utazik haza Ausztriából. (MTI) Berecz János belgrádi látogatása Dr. Berecz • János, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője, a JKSZ KB El­nöksége meghívására novem­ber 17—19. között jugoszláviai látogatáson tartózkodott. Belgrádi tartózkodása ide­jén dr. Berecz Jánost fogad­ta Alekszandar Grlicskov, a JKSZ KB Elnöksége végre­hajtó bizottságának osztály- titkára. Az MSZMP KB külügyi osz­tályának vezetője őszinte, ba­ráti légkörben eszmecserét folytatott Vladiszlav Obrado- viccsal, a JKSZ KB Elnöksé­ge nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetőjével a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom időszerű kérdéseiről, s a két párt együttműködéséről. Találkozott Dobrivoje Bosko- viccsal, a Szerb Kommunisták Szövetsége KB Elnöksége Vég. rehajtó Bizottságának tagjá­val. (MTI) TASZSZ-vélemény Kubai jelenlét Afrikában Igor Orlov, a TASZSZ po­litikai kommentátora írja: Az amerikai külügyminisz­térium egyik szóvivője a mi­nap kijelentette, hogy az Af­rikában „tapasztalható foko­zódó kubai jelenlét” különösen aggasztja Washingtont. Valószínűleg nem tetszik ne­kik, hogy a szocialista orszá­gok szakembereket küldenek a fejlődő országokba — ter­mészetesen az utóbbiak kéré­sére —, s ezek a szakemberek segítséget nyújtanak a gazda­ság fellendítéséhez, a hasznos ásványok felkutatásához, újabb iparágak létrehozásához, vagy éppen ahhoz, hogy egész­ségük, sőt életük kockáztatá­sával gyógyítsák az ottani la­kosságot. , Igaz, hogy a szocialista or­szágok jelentős gazdasági és műszaki segítséget nyújtanak a fejlődő országoknak. Csu­pán a Szovjetunió műszaki közreműködésével 998 üzem és más létesítmény épült és épül ezekben az országokban, közülük több, mint 550 már működik is. Az amerikai külügyminisz­térium tehát hiába szeretné ezt a tevékenységet a „be­avatkozás” kategóriájába so­rolni, s főleg Kubát vádolni ezzel. Köztudott, hogy ilyes­mivel leginkább az Egyesült Államok foglalkozik, amely a segély dollárjaival egyenes arányban küldi különböző fel­derítő szerveinek munkatár­sait a szerencséltetett ország­ba. (MTI) Ma választások Görögországban Görögország mintegy hat és fél millió szavazásra jogosult, állampolgára vasárnap az ur­nák elé járult, hogy a 300 ta­gú parlament 288 képviselői helyéről döntsön. A választá­sokon 15 politikai párt és csoportosulás 2150 jelöltje in­dul. s a 288 mandátum eldön­tése utón a fennmaradó 12 helyet a legtöbb szavazatot el­érő pártok képviselői között osztják el. A vasárnapi választásokon induló pártok többségének programját csak árnyalatok választják el egymástól. Vi­lágos, határozott, valódi al­ternatívát nyújtó programmal csak a Görög Kommunista Párt lépett fel. Az illegalitás nehéz évei után, a fasiszta rendszer megdöntése óta, másodszor indul a pórt a par­lamenti választásokon s ez­úttal mind az 56 körzetben állít jelölteket. A pórt prog­ramja tükrözi azt az eltökélt­séget, amellyel a görög kom­munisták hazájuk aktív részvételét sürgetik az enyhü­lési folyamatban, a béke és a biztonság megszilárdításában. A GKP követeli az amerikai támaszpontok bezárását, az ország teljes kilépését a NATO-ból. Hírügynökségi jelentések szerint a vasárnapi választá­sok záróakkordjaként pénte­ken Athénban nagy tömeg előtt beszédet mondott Kara- manllsz kormányfő. Szombaton Görögországban politikai „csendes- pihenőt” tartottak, s vasárnap reggel megkezdődik a szavazás. At­héni megfigyelők — noha sza­vazatveszteséget jósolnak — biztosra veszik Karamanlisz pártjának győzelmét. (MTI) Terroristák üzenete A nyugatnémet „vörös had­sereg frakció” (RAF) szomba­ton újabb üzenetet juttatott el a Reuter hírügynökség pá­rizsi irodájához. A Luxem­burgban feladott levélben a terrorszervezet bejelentette, hogy a jövőben nem térít el repülőgépeket, hanem a leve­gőben robbantja fel őket és merényleteket követ el olyan helyeken, ahol „a kapitalisták” megfordulnak. Mint emlékezetes, a Baader­csoport három tagjának ön- gyilkossága után a RAF ki­látásba helyezte, hogy a le­vegőben felrobbantja a Luft­hansa nyugatnémet légitársa­ság három utasszállító gépét. A legújabb üzenet megismétli a fenyegetést és kilátásba helye­zik azt is, hogy a RAF min­den újabb tagjának halála esetén további Lufthansa-gé- peket robbant fel. (MTI) Dobrinyin • Anatolij Dobrinyin, a Szov­jetunió washingtoni nagyköve­te, felkereste James Cartert, az Egyesült Államok elnökét. A szovjet nagykövet átnyúj­totta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfel­sőbb* Tanács Elnöksége elnö­kének üzenetét. Carternél Carter a megbeszélés során kijelentette- hogy elégedett a szovjet—amerikai kapcsola­tok alakulásával. A beszélgetésen jelen volt Cyrus Vance, az Egyesült Ál­lamok külügyminisztere és Zbigniew Brzezinski, az elnök nemzetbiztonsági főtanács­adója. (MTI) A Lord kudarca A SS éves Lord Carver egy észak-walesi viziútrendszerben vitorlázhatott, amikor a rendőr- hajó zászlójelzésekkei meg­állította. Előtte már jó néhány napja a Scotland Várd orszá­gos nyomozást folytatott a 41 esztendős katonai szolgálat után tavaly táborszernagyl ranggal, a vezérkari főnöki beoszlásből nyugalomba vonult arisztokra­ta felkutatására. Á lordot Owen brit kül­ügyminiszter kerestette rend­kívüli sürgősséggel, miután visszatért afrikai körútjáról. Az angol diplomácia irányítója a rhodésiai válság megoldására kidolgozott amerikai—angol tervezet sikerességének esé­lyeit puhatolta a helyszínen. MILYEN TÜZSZÜNET? A tervezet szerint először tűzszünetnek kellene létrejön­nie a zimbabwei szabadság- harcosok és a rhodésiai faj­gyűlölők közötti háborúban. Ezután egy hathónapos átme­neti időszakra minden hata­lom egy angol főmegbízott ke­zébe szállna. Ez a személyiség tanácsadóival és az ENSZ megbízottjával karöltve hozná létre az átmeneti közigazgatást, készítené elő a többségi kor­mányt. Rhodesiában ugyanis jelenleg az a helyzet, hogy a 268 000 fehéré minden hatalom é.> a több mint hatmilliós né­ger többség a teljes jogfosz- tottságbon tengődik. Ä nyugati hatalmakat és a mögöttük álló monopóliumo­kat sürgeti a „békés rende­zésre” a mind erőteljesebben kibontakozó szabadságharc, a környező afrikai országok fo­kozód ó támogatása a fajgyűlö­lő rendszer ellen küzdőknek. Az amúgy ds kisszámú fehér la­kosság tovább csökken: az év első kilenc hónapjában 8 737 fehér hagyta ott véglég Rho­desiát. A gazdasági helyzet is romlik: a Smith-rendszer — becslések szerint — az ország jövedelmének 15 százalékát (fordítja á háború folytatására: naponta 800 ezer fontot költ katonái célokra. A fehértele­pes rendszer ingatag helyzete, a belső bizonytalanság aggaszt­ja a monopóliumokat, köztük elsősorban az angol—amerikai érdekeltségű Lonrho nevű tár­saságot. Ez az óriáscég — több mint félmillió hektárnyi terü­lettel — Rhodesia egyik leg­nagyobb földbirtokosa és ellen­őrzése alatt tartja az ország arany- és rézbányáit. A LEGIDEÁLISABB JELÖLT Owen külügyminiszter olyan főbiztos személyére tett aján­latot, akit — várakozása sze­rint — Smithék elfogadhattak volna a már említett hathóna­pos átmeneti időszakra. Lord Carver ugyanis Kenyában a hadjárat vezetője volt. Előbb vaskézzel lépett fel ellenük, később azonban közreműködött abban, hogy fokozatosan olyan kenyai kormányzat jöjjön lét­re, amelynek berendezkedése után a fehéreknek nem kellett távozniuk az országból, ko­rábbi kiváltságaik jelentős ré­szét megtarthatták és a nyu­gati cégek is megőrizhették befektetéseiket. A rhodésiai fehértelepes saj­tó ezért először valóságos üdv­rivalgással fogadta Carver ki­nevezését. A lord azonban nyi­latkozatban tette világossá, hogy nem a fehértelepes ter­rorrendszer jelenlegi formá­jának fenntartása érdekében vállalta el misszióját. Elutasítóan fogadták Carvert a zimbabwei szabadságharco­sok is. Mint vezetőik rámutat­tak: a lord tulajdonképpen diktátóri hatalmat kapna egy fél esztendőre. S miért is bíznának meg benne; . miért tennék le előtte fegyvereiket? Hol van arra garancia, hogy a fehértelepes rendszer Carver segítségével nem fojtja-e el a szabadságharcot? A Zimbab­wei Hazafias Front vezetői így csak 55 perces tárgyalást foly­tattak az angol főmegbízot­tal, s leszögezték: Smithnek haladéktalanul le kell monda­2 NÚCRÁD - 1977. november 20., vasárnap hét a uilagpolitikäban A hét 3 kérdése Európában sincs politikai szélcsend, hiszen a belgrádi találkozó keretében folytatódik a vita, s a most záruló héten öt kelet—nyugati találkozóra került sor külügyminiszteri vagy még magasabb szinten, de a fő figyelem a Közel-Ke­letre, valamint „Afrika szarvá­ra” irányult. Mindkét térség­ben jelentős események zajla­nak... I. MI A VISSZHANGJA SZADAT KÜLÖNÖS ELHATÁROZÁSÁNAK? Gondban volt az izraeli kül­ügyminisztérium protokoll- osztálya: olyan viharos gyor­sasággal történt megegyezés Szadat egyiptomi elnök izraeli útjáról, hogy az utolsó per­cekben készítették az arab ország kétcsillagos zászlait és szerezték meg az egyiptomi himnusz kottáit. Negyvennyolc esztendő óta . ugyanis nem ke­rült sor hasonló találkozóra, utoljára 1919-ben tárgyalt egy­mással Weizmann, Izrael ké­sőbbi államelnöke és Fejszál akkori iraki király. A megle­petés indokolásául azonban nem kell a régebbi múltba visszamenni, hiszen november elején az egyiptomi államelnök még egyértelműen leszögezte, hogy nem hajlandó külön meg­egyezéseket kötni Izraellel. A világpolitikában termé­szetesen ritkán szerepel a „le­hetetlen” kifejezés, néhány­szor már tanúi lehettünk vá­ratlan és szabálytalan kere­tek között történt utazások­nak. Ezek a megítélésénél nem a szokatlan formák a lényege­sek, hanem a tényleges tarta­lom. Ha Szadat egy olyan iz­raeli állásfoglalás birtokában utazna, hogy a megszállt te­rületekről hajlandók vissza­vonulni és nem akadályozzák egy palesztin állam létrehozá­sát, akkor legtöbb arab ország vezetői aligha emelnének szót a tárgyalások ellen, amelyek értelemszerűen a genfi béke- konferenciát Is elősegítenék. Csakhogy Begin, izraeli kor­mányfő a Szadat-utazás elő­estéjén újra elvetette ezeket a jogos igényeket, sőt azt is he­lyeselte, hogy folytatódjék új izraeli települések létesítése a Jordán folyó túlsó párján, amely elvileg palesztin terület. Az arab világban ezért mélyreható felháborodás kísé­ri Szadat útját, Szíriában, Líbiában, Irakban, Kuwaitban és több országban rendkívül éles bírálatok hangzottak el. Hiábavalónak bizonyult Sza- datnak az a törekvése is, hogy Damaszkuszban meggyőzze nia, fel kell oszlatni a kegyet­lenkedéseiről hírhedt partizán- vadász fehér biztonsági alaku­latokat és a demokratikus vá­lasztásokig a többségi fekete lakosság képviselőiből kell megalakítani az ideiglenes kor­mányt ROHADT BANÁNOK ÉS PARADICSOMOK Lord Carver Salisburybe érkezésekor Smith kormány zata éppen bombatámadást in­tézett a szomszédos Zambia ellen, s folytatta Botswana és Mozambik elleni akciót is. Smith a tárgyalóasztalnál is nemet mondott: hallani sem akar tűzszünetről- a fehér ter­roralakulatok feloszlatásáról es lemondásáról. Carver kísérlete, hogy a fel- szabadítási fronton kívüli fe­kete vezetőket nyerjen meg a nyugati tervezetnek. szintén kudarcot vallott. Még azok a törzsfőnökök is, akik kellő ellenérték fejében pedig — úgy tűnt — készek többé-ke- vésbé együttműködni. Car­ver elleni tüntetésre vonultat­ták fel híveiket. A lord ko­csiját rohadt banánokkal és paradicsomokkal dobálták meg... Lord Carver ezek után sajtó- értekezleten ismerte be kül­detésének kudarcát, majd csomagolt és hazautazott. Így járt ismét csőddel egy. újabb angol közvetítési kísérlet a rhodésiai válság nyugati re­cept szerinti megoldására. Árkus István Asszad elnököt látogatásának célszerűségéről. Értetlenül fo­gadja a híreket az egyiptomi közvélemény is, jó példa lehe­tett Fahmi külügyminiszter le­mondása, majd utódjának két óra múlva történt leköszönése. AxKhaled Mohieddin vezette baloldali párt hangsúlyozta, hogy ez az utazás, a megfele­lő körülmények biztosítása nélkül, súlyos károkat okozhat az arab ügynek, miután még jobban megroppantja az arab egységet és elvonja a figyel­met Genf sürgető előkészíté­séről. ' Akármit is mond ugyanis az egyiptomi elnök a knesszet- ben, az izraeli parlament je- ruzsálemi épületében, ha a Begin-kormány a régi vágá­nyokon halad tovább. (A ki- szivárgott hírek szerint maga Washington arra ösztönözné Iz­raelt: legalább valami látszat­engedményt tegyen, hogy Sza- datnak ne kelljen teljesen üres kezekkel hazatérnie — de vajon formális „pótcselek­vések” helyettesíthetnék-e az igazi rendezést a Közel-Kele­ten). S ha az egyiptomi elnök sietett bejelenteni, hogy az Al-Aksza mecsetben — Jeru­zsálem arab negyedében — a ma éppen esedékes Nagy-Baj- rám ünnep alkalmából együtt akar imádkozni palesztin test­véreivel, jogos kérdés, hogy az érdekeltek megelégednek-e az imádsággal független álla­muk kikiáltása helyett... 2. MI TÖRTÉNIK „AFRIKA SZARVÁNÁL?” Jó fél éve tartanak már a Szomáliái kormány katonai műveletei, hogy elfoglalják az Etiópiához tartozó, hazánknál mintegy hétszer nagyobb, másfél millió nomád pásztor lakta ogadeni térséget. Szomá­lia területi követelései megle­hetősen régi keletűek, s a ha­tárproblémák, mint a többi hasonló viták Afrikában, a gyarmati rendszer súlyos örök­sége. Ami a legsajnálatosabb, hogy Mogadisu, amely a ko­rábbi császári rendszer alatt távol tartotta magát minden fegyveres akciótól, most az Etióp haladó fordulat után, amikor az új kormánynak a különböző belső és külső fron­tokon nagy nehézségeket kell legyűrnie rátámadt szomszéd­jára. Pedig Szomália haladó törekvésekkel indult, de a na­cionalista-soviniszta szenve­délyek elhatalmasodtak poli­tikájában, s ezt az irányvál­tást a reakciós erők, például Szaúd-Arábia is ösztönözte. A szocialista országok türel­mes diplomáciai tevékenység­gel igyekeztek békés úton fel­oldani az ellentéteket, de Szomáliái részről elutasították ezt. Amikor pedig segítséget nyújtottak a szorongatott Eti­ópia védelmére, Szomália egy­oldalúan felbontotta a Szov­jetunióval 1974-ben kötött ba* rátsági szerződését és meg­szakította diplomáciai kapcso­latait Kubával. (A hivatalos etióp kormánynyilatkozat kü­lönben megcáfolta, hogy kubai csapatok harcolnának Ogeden- ben — Szomália ugyanis ezzel indokolta lépését.) A TASZSZ közleménye nyo­matékosan aláhúzta, hogy a barátságtalan lépésért Szo­mália viseli a felelősséget. A Szovjetunió és a szocialista országok ugyanakkor a jövő­ben is mindent elkövetnek az­ért, hogy Etiópia megvédhesse magát, megvalósíthassa haladó törekvéseit s a stratégiailag oly fontos válságterületen helyreálljon a béke. 3. HOGYAN ZÁRULT A NYUGATNÉMET SZOCIÁL­DEMOKRATÁK HAMBURGI KONGRESSZUSA? A modem hamburgi kong­resszusi központban tartották meg az SPD, a nyugatnémet szociáldemokraták pártérte­kezletét, s ez egyúttal hazai pályát jelentett Schmidt kan­cellárnak, aki az északi kikö-; tővárosból származik. Az ott­honi vidék oltalmára azon­ban nem volt szükség, hiszen a kormányfő megnövekedett te­kintéllyel jelent meg a ta­nácskozáson, s a párt mind­három vezető személyisége Brandt, Schmidt és Wehner megőrizte addigi posztját. A nagy viharok elmaradtak,' de a szociáldemokrata kong­resszust azért egy sajátos tu­dathasadás jellemezte. Érthe­tően támogatják a kormányt — úgyis mint kormánypárt, s különben is csak jobbra kí­nálkozna más reális választási lehetőség — viszont sok min­den elégedetlenségre adhat okot, a növekvő munkanélkü­liségtől a kabinet nem ritka következetlen cselekedetéig, így azután 817 határozati ja­vaslat érkezett a pártszerveze­tektől, ezek főként bíráltak,’ ám a pártegység szükségessé­gét hangsúlyozva, elkerülték az élesebb összeütközéseket. Az SPD tehát láthatólag to^ vább követi eddigi útját, s a párton belül a centrum van előtérben. Ez a valódi válto­zások elkerülését, a feltétlen NATO-hűséget jelenti. Az NSZK keretei között azonban kétségkívül sokkal pozitívabb alapállással, mint a CDU—CSU vonala, s ez mindenekelőtt nemzetközi enyhülésre, az eu­rópai politikára, a kelet—nyu­gati viszonylatokra vonatko­zik. Ennek jegyében, éppen most a kongresszust követő­en kerül sor a kancellárnak — a terroristák kirobbantotta válság következtében koráb­ban elhalasztott — varsói út-, jára is. Réti Ervin Érdekek csatája. Ki lesz a győztes?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom