Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-16 / 269. szám
Remete László: Puccini: Pillangókisasszony A debreceni Csokonai Színház vendégjátéka elé A debreceni Csokonai Színház operai tagozata hosszú évek óta rendszeresen visz- szatérő vendég Salgótarjánban. A színház vezetői az operaelőadások fontos bázisának tartják a várost, és az évi két alkalommal sorra kerülő vendég- szerepléseken gyakorlatilag mindazt előadják, ami a debreceni operaszínpadra kerül. Most újból ellátogatnak a József Attila Művelődési Központba: november 16-án, 17- én és 18-in a Pillangókisasszonyt mutatják be. A színház zeneigazgatóját. Szabó Lászlót nehezen lehet elérni még egy néhány Tibay Kriszta és Hegyes Gabriella a Pil- mondatos beszél- langókisasszonyban. getés idejére is. Alig érkezik meg egy szimfonikus mondja. — A mű sikerét elsősorban a benne lejátszódó hallatlanul szívbemarkoló drámának, Cso-cso-szán megrendítő sorsának köszönheti. A történet hatalmas ívű zenei megformálásban jelenik meg, a többi Puccini-operához hasonlóan itt is magas hőfokon áradó melódiák találkoznak rendkívül bonyolult zenével. Előadása nagyon szép és nehéz feladat: az ember legbelső lelki rezdüléseit kifejező muzsikát kell tolmácsolnunk. Ami Cso-cso-szán figuráját illeti: ez a romantikus zeneirodalom egyik legnagyobb szerepe. A szerepet Debrecenben felváltva énekli Hegyes Gabriella és Mohos Nagy Éva. Salgótarjánban a második előadáson vendégként Torday Éva, az Operaház művésze lép fel Cso-cso-szán szerepében. További szerepek: Szuzuki Tibay Kriszta, Pinkerton hadnagy Karnausz Tibor, Kate, Pinkerton neje Tas Ildikó. Közreműködik a debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar — a zenekari árok mérete miatt sajnos nem teljes létszámmal — és a Csokonai Színház énekkara. A díszleteket Jelenet a Pillangókisasszonyból. ' (Fotó: Kalmár István) hangversenyről, máris szolnoki fellépésre utazik; Salgótarjánba a romániai Iasiból érkezik, ahol két alkalommal vezényli Puccini Bohémélet című operáját. Két utazás közben mégis szakít időt néhány perces beszélgetésre. — A Pillangókisasszony Puccini legnépszerűbb operája. Népszerűségével talán csak a jóval ritkábban előadható Turandot versenyezhet — Horváth László mv, a jelmezeket Greguss Ildikó tervezte; november 16-án Kováts Zoltán, 17—18-án Szabó László vezényel. Rendező: Kertész Gyula. Szabó Ernő Filmlevél fantaszfikus komédia A távoli bolygó energiaválsággal küszködik, s hogy ki- láboljon belőle — jobb híján — a Földünkre küldi embernek álcázott robotját: fürkéssze ki, miféle új rakétahajtóanyagra bukkant egy kis* iskola habókos matektanára. Ám mire az éltes úriember bőrébe bújt robot — horrorból kölcsönzött villámcsapások közepette — Földre száll, addigra a tanár kórházban van: rágyújtották a házilag barkácsolt űrhajót. Mit tehet a robotkém; nyomozni kezd a rejtélyes hajtóanyag után. E nyomozás csöppet sem izgalmas, ám — kivált a nézők számára, — annál viszontagságosabb történetét mutatja be a Ion Popescu-Copo írta- rendezte román „tudomá- nyos”"fantasztikus film. Hogyan lehet egy sci-fi-t elrontani? — kérdezi önkéntelenül a moziból kikászálódó néző. Válasz: háromféleképp. Vagy az ötlet rossz, vagy a megvalósítás, avagy csapnivaló mindkettő. A Fantasztikus komédia a harmadik „módszert” találta telibe: elcsépelt ötletféléket valósított meg nehézkes, unalmas módon. Az embernek az az érzése támad: túl keveset tud a sci-fi-ről a szerző, vagy éppenséggel nem olvasott e műfajról egy sornyit sem, csupán hallott róla valamit harangozni. Aztán egy este — dolga híján — nekiült, s öszecsapta ami eszébe jutott hirtelen. Mindjárt kezdetnek felköd- lött előtte — e témában mindenkinek első gondolata — egy távoli lakott bolygó, ami követet küld hozzánk. Itt agyába nyilait: az ilyen sci- fi-ben — vagy miben? — robotok is szoktak lenni... hát legyen robot ez a követ, beszéljen kissé szaggatottan (igaz, azok szögletesen is mozognak; sebaj: később lesz egy ilyen is.) Szerepeljen még a filmben — gyakori sci-fi- kellék — egy tudós. Méghozzá szórakozott, hisz azzal el lehet pár poént sütni. Például egyszer a 2x2-tőt differenciált számítással oldja meg — véletlenül. És ha már úgyis vidámságnál tartunk, legyen egv pajkos gyerek, egy hideglelős igazgató, meg egy felszarvazott szerető is. Ne maradjunk verekedés nélkül: a Piedone, a zsaru-ból előkapja a szakállas, dagi ökölhős alakot, aki — ezt csak sejthetjük — valami testőre volt a tanárnak. Az élet sója, a szerelem is belekerült a filmbe. A kelekótya tanár ábrándos lelkű szerelmétől tudjuk meg, hogy a rakéta hajtóanyaga: egy vonószenekar játéka — a zene szárnya —, s az űrhajó avégett bolyongott volna kétmillió évig az űrben, hogy benne újra végbemenjen az evolúciós folyamat: a magával vitt gyíkokból ember váljék az akváriumban. Ez meg is történik. És innét már nagyon otthon van a szerző. A film csaknem egyharmadát ez az epizód alkotja. A kis űrkölyök — a tervek szerint — egy robotanyuka és programozott audiovizuális okítás segítségével felcseperedik az elő* saobányii űrhajóban; huszon- négyévesen izmos, beatfrizu- rás polihisztor. Ám, ekkor rádöbben: paagányos. És innét a komikus hang — meglepetésre — drámaiba csap át. Mert a robotanyuka — bár mindent megtenne — egyvalamire nem képes. A fiú kín- jábal felüvölt, ekkor az „apa” jóvoltából megnézhet egy „felvidító” filmet. Ám ez épp olaj a tűzre: pont egy strandjelenetet mutat, amint dúskeblű, feszes combú leányzók labdáznak. .. — a fiú összeroppan. Megrongálja az űrhajót, erre az „zuhanni” kezd egyenest a Földre. De mi van itt kétmillió év múlva? Ez már kemény dió. A szerző beéri avval, hogy a hős „lassítva” ugrabugrál. És itt vége is... azaz, dehogy. Hisz’ egész mással kezdődött! Gyorsan bevágnak egy nyúlfarknyi snittet, amiben az első robot megállapítja: az ember energia- forrása a humor és a fantázia. Ez azonban — úgy látszik — a nézők egynegyedéből hiányozott, akik tudniillik — a recenzes irigy pillantásaitól kísérve — elhagyták a nézőteret. Molnár Pál 4 NÓGRAD - 1977. novembei 16,, szerda Magyar írók a Nagy Októbenöl (3.) Hogyan, milyen érzésekkel fogadták íróink az első világháború negyvenedik hónapjában, 1917. novemberében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét? Miután túlnyomó részük (megélhetési okokból) valamelyik újsághoz volt elszegődve, többségük direkt módon, cikkekben nyilvánítva véleményt, vagy közvetve, művészi megfogalmazásban állást foglalt a históriai fordulatról, E megnyilatkozások alapján mondhatjuk, hogy — az úri rendnek, egyszersmind a más népek leigázását célzó rablóháború folytatásának elkötelezett konzervatív, klerikális toliforgatók kicsiny osztagát leszámítva — az írástudók kitörő lelkesedéssel üdvözölték a pétervá- ri szikratávíró által a világ népeihez intézett első lenini üzeneteket. Persze hamis lenne a kép. ha nem tennénk hozzá: elenyészően kevés volt azok száma, akik a szocialista forradalom históriai horderejét a maga teljességében fel tudták mérni. Kassák Lajos Ma című politikailag pacifista irányt képviselő irodalmi folyóiratának munkatársai: Komját Aladár, Révai József. Lengyel József és György Mátyás viszont úgyszólván a Nagy Október másnapján levonták a világtörténelmi változás irodalmi-művészeti tanulságait, és ennek jegyében önálló útra lépve tettek kísérletet új folyóirat alapítására, amelyet azonban nem engedélyeztek. De fennmaradt a- lap alapítását bejelentő felhí. vásuk szövege, amelyben ezt olvashatjuk: „1917. Ez a szám az orosz forradalom történelmi dátuma, az emberiség legnagyobb gondolata. Ebből a gondolatból sarjad és ebbe a gondolatba olvad bele lapunk programja. Ezért a gondolatért — az a mi egész programunk. 1917. gondolatát akarjuk belevinni: nem a korgó gyomrokba, nem a lerongyolt testekbe, nem a vér és a könnyek folyójába, nem a napi politikába és nem az anyagi lét mindennapi harcaiba; ezt a munkát úgyis elvégzik az események... A kapitalizmus lelki depressziójának ködét akarjuk szétrobbantani a szociológia, a természettudomány, a művészet forradalmasításával... Az irodalmat is 1917. szellemében akarjuk. Nem úgy. hogy szociális tendenciáknak rendeljük alá a tiszta művészet szempontjait, hanem a" maga lényegében akarjuk szocializálni, szociális tartalommal megtölteni, tárgyában és formáiban esztétikailag is forradalmasítani. Ne az emberek szociális narkotikuma, hanem szociális forradalomra ébresztője legyen az új irodalom.” A népük, az emberiség sorsáért aggódó jószándékú, humanista polgári írók viszont általában nem gondolkoztak a proletárforradalom roppant társadalomformáló jelentőségén, de tökéletesen megértették annak első üzenete, a „Békedekrétum” példátlan horderejét. Kegyetlen történelmi lecke árán jutottak el eddig. 1914. nyarán, a világháború kitörését követően alig akadt magyar író. aki a végletekig felkorbácsolt nacionalista, soviniszta. militarista uszítással szemben immunis maradt volna. Művészetük alapján tisztelt, nagy nevek viselői álltak be a kórust erősíteni és a kor egyik legnagyobb egyéniségének, Adynak 1914. szeptemberében Az ősz dicsérete című versében ezt kellett írnia: As ui orosz kor-l ménybékoajánia la *z összes had- vlsaíökhöx. Htlrotv r* «MM «'tok 4» ***<4. tu «I*I **•> Ujph "*■*(*«'IM NlJ.aH--.i-H*' %»l t « ««mlUc*» . * •. Támadjatok föl, jól figyelő ősök: Én tömeg-Mának nem adtam magam, Nekem az Ember egy folytonos ember.lm, tábor vagyok gőgben, egyedül, (Be jól van — vélem — minden, ami van) Szívem napos, víg rétként elterül (Hallom, hogy az egész föld dübörög És átkozódnak, kik máskor imáznak) A köd csak lassan oszladozott, s nem egyszer — átmeri- teni katonai győzelmek idején — ismét elborította az írók egy részének látását. Csak nagyon kevesen mondhatták el magukról, amit Ady utóbb így fogalmazott: „S téboly szélén egyenesen / A réginek megmaradni / Be hű voltál, drága eszem... ” De 1917. őszén már hiába harsogta a hadvezetés a nyugati fronton a németek helytállásáról, Észak-Olaszország- ban az osztrák—magyar csapatok frontáttöréséről szóló diadalittas jelentéseket — visszhangtalan maradt a propaganda, az irók legjobbjai is az önmagára talált keleti óriásra figyeltek, mindenekelőtt annak s a háború azonnali befejezésére tett ajánlat tára. A megelőző időkben már sok békenyilatkozatról hallhattak, olvashattak, de valamennyiben ott láthatták a megnyilatkozásokat semmivé zsugorító feltételeket, békét, de csak a véres áldozatokkal megszerzett ellenséges területek megtartása, a háborús károk megtérítése árán, mert csak ez a „tisztességes” béke. A keserves csalódások hosz- szú sora nyomán tudták a magyar írók. publicisták értékelni, mit jelent a lenini „Békedekrétum”-nak az an- nexió- és hadikárpótlás nélküli békére, a tárgyalások azonnali megkezdésére vonatkozó inditványa. (Folyt, köv.) Világpremier: A barlangrajzoktól a mai újságig Az írás története a multivízió képernyőjén Elsötétedik a nézőtér. Hat hatalmas képernyőn színes fények ragyognak. Halk zene csendül... Megjelenik a felirat: Bemutatásra kerül Radies Vilmos Az írás és a betű története című muitiviziós műsora. A multivízió alig ismert fogalom: új műfaj. Áz ismeretterjesztés és szórakoztatás új kommunikációs eszköze: Többet nyújt a filmnél és a diánál. Ezúttal tizenkét vetítőgép segítségével, egyszerre több képernyőn kel életre a téma, a történet. A Munkásmozgalmi Múzeum dísztermében világpremier tanúi vagyunk. Feltűnnek az első képek. Az írás históriájának kezdő fejezetei. A zenével aláfestett szö7,>g és a sok képsor az írás, a betű csodálatos világába vezető nagy utazásra hív oennünket. Ami azonnal feltűnik: az egyidejűség pótolhatatlan varázsa. Az egymás mellé kerülő, változatos, színpompás látványsorozat a rajzok, képek nyelvén szól hozzánk. Az emberiség történetének nagy szakaszai kelnek életre. Vá-i rosok, tájak, épületek, műemlékek, szobrok, festmények egészítik ki a bemutatott írást, betűt. Művészi élmény látni és hallani a korok üzeneteit. Barlangrajzok, egyiptomiak hieroglifái, görög írás, hangjelek. Változik az íróeszköz, változik' az írás. A középkor magas írásművészete, a gótikus betű, Gutenberg... Már a reneszánsz idejében járunk, az antik művészet felélesztésének korában és fokozatosan eljutunk a mai betűművészetig. Előzőleg még megismerkedhetünk az indiai, kínai és japán írásokkal is. Napjaink újságjainak és könyveinek címlapjaival. oldalaival búcsúzik Radics Vilmos nagyszerű alkotása. Az írás és a betű története Az Interpress. a Nemzetközi Újságíró Szervezet Kiadója készítette a muitiviziós műsort, amelyet Stark György igazgató kezdeményezett és Árvái István rendezett — k'válóan. Ritter Aladár Felhívjuk kedves „felnőtt bérleteseink” figyelmét, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel „9 szobsóg katonái” I—II. című szovjet történelmi filmdrámát ma 12 órától is vetítjük. NOVEMBER 7. FILMSZÍNHÁZ
