Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
A bíró íent ül ár éméív?- nyen. Lent előtte két asszony: az egyik a vádlottak padján, a másik oldalt a széken. mellette az ügyvédje. Elnyűtt proletárasszony mind a kettő. Töméntelen szigorú és kicsinyes gond-ákombákomjai- val az arcukon, alig lehet őket az első pillantásra megkülönböztetni. Csíkné, a vádlott talán valamivel alacsonyabb, s kicsit több húst hagyott rajta a nehéz élet. Előrehajlik a pad- ban, fázósan, gyanakvón mondja be az adatait. A férje gépgyári munkás, hetibérben dolgozik, akkor bocsátják el, amikor akarják. Pedig négy gyermeke van, őmaga semmit sem keres.- — Jaj.' 1 — mondja á bírő, és a szívéhez kap. Kopasz feje egyszerre csak lehanyatlik, mint aki szívrohamot kapott. A teremőr tétován előrejön, de már felesleges, mert az egyik asszony jobbról, a másik balról fut a bíróhoz. Fogják, támogatják. Az meg hagyja magát tőlük, egyikre is, másikra is gyengéden ránehezedik. s halálraváltan motyogja: — Köszönöm szépen, kedveseim, köszönöm.,. Csak a szívem. .. Egy kis csönd, aztán mindjárt minden rendbe jön... Most hát csönd leszA bíró egy kis vizet iszik a pohárból, ami előtte van. A két asszony még mindig ott áll mellette, a halál árnyékámögörvári néz vissza, s kelletlenül mondja: — Kérem, én úgyis beérem a legcsekélyebb díjazással. De Boboriné feljajdul: — Jaj, kérem én azt a csekélységet se bírom! Még én fizessek, az ő csúnya szavaiért? Nem azért fogadtam ügyvédet, kérem! —, s gerincét merevíti. A vádlott is újra kezdi: — Én csak rendreutasítot- tam őt, kérem! Még én fizessek az ő csúnya tekintetéért? S, már kezdődne elölről, de a bíró megint rosszul lesz. Most csak a homlokát simogatja, úgy hajlik előre a székben, aztán nyögni kezd: — Talán elég lesz.., az ügyvéd úrnak... a fele is... Pap Károly: A JÓ BÍRÓ Hét ti Sherlock Holmest! Conan Doyle tehetségéneik számos tisztelője mind a inai napig szentül hisz Sherlock Holmes, a mesterdetektív létezésébenA világhírű londoni Baker- streetre ma is érkeznek címére levelek azzal a kéréssel> hogy segítsen kinyomozni egy-egy rendkívül bonyolult ügyet. Hetente mintegy húsz levél fut be főleg az Egyesült Államokból. 1945 óta a világ minden tájáról körülbelül húszezer levél érkezett ideBaker-street 221 — Sherlock Holmes „irodalmi” címe. Valójában az épületben a londoni műemlékvédelmi hivatal székel. A cég szorult helyzetében kénytelen volt állandó státusba venni egy munkaerőt, a mesterdetektív személyi titkárát- A titkár válaszol a Holmes címére érkezett levelekre, tudatván az érdeklődőkkel- hogy a mester pillanatnyilag házon kívül, esetleg Londonon kívül tartózkodik, s így nagy sajnálatára, nem tud személyesen válaszolni a levelekreIhász-Kovács Éva; A MI HÁBORÚNK A mi háborúnk, az a-legszebbl Krumplitöltések lövészárkai, kapanyél-fegyver a gaz ellen; van itt, ami kell: kukoricacső-lövedékek, meg tejeskukorica-gránái. A mi háborúnk, ez a legszebb! Irtókapával menetelni az erdőn, hol öreg tölgy s csemete egymást váltják, és vércsöppel-teleszórt sombokrocskák fölé hajlik a nap, ez a vén szanitéc. Harckocsink ez a tizenöt kombájn és mustárgáz helyett búzaszemeket fúvatunk a magtárakba, hogy ez a háború legyen a leggyönyörűbb... Magunknak így adjuk meg mindennapi, friss kenyerünk, könyörgés, ima nélkül, s csupán ennyit szólunk egy-egy szénabegyűjtés szünetében: süssön a nap, legyen eső, fújjon a jó szél! Ellenség sincs itt a közelben. rögöket győzhetnek le rög-ujjak, csupán szívünkben szirénáz néha a gond: — Süt-e a nap? l,esz-e eső? S fújjon a jó szél! Egy-egy jó kaszaél a mi kardunk: levágjuk a lucerna-hadat, szekérre villázzuk a szénát. A mi háborúnk győzedelmes: ebből holnapra kenyerünk lesz, kenyér meg hús élet-adónak, friss pohár tej a gyerekeknek: a mi háborúnk, ez a legszebb! Aztán a vádló következik: Boboriné. Éz valamivel csontosabb, nem hajlik előre, keményen, egyenesen ül. Elszánt ridegséggel adja a bíró tudtára élete körülményeit. Ha annak van négy gyereke, hát az van neki is, éppen ugyanannyi! Ha ez számít valamit. Az ő férje is munkás, csakhogy egy gumigyárban, s ő is hozzáteszi: az enyimet is akkor bocsátják el, amikor akarják. Nincs itt semmi előnye a másiknak, meg nem is lesz. Az ügyvédet Boboriné, a vádló fogadta. Ezt az embert sem rózsás kedvében teremtette az Isten. Töpörödött, savanyúképű, szennyes kis tyúk- pörqkben őszült meg vastag, tapadós haj'á. Lapos pislogásokkal vigyáz az ügyfelére, s néha szárazon aprókat bele- köhint a nagy terembe, amelyet kintről a közelgő ősz még ridegebbé és kopottabbá ho- mályosít. A bíróról nehezen látszik, hogy minek készült: hol kenetesen nagyokat bólint, mintha papnak indult volna, aztán pedig könnyedén, játékosan forgatja a fejét, kezét, lábát, ilyenkor színésznek is beille- ne. Kopaszsága békítőén világít ravasz, de azért kedves és fürge szemei fölött. Nem olvassa fel a vádat, hanem csak úgy kezdi, a maga módján: — Hát összekaptak egy kicsit, ugye? Nos, sebaj! Boboriné azt mondja, hogy maga Csíkné, féltékenykedett rá az ura miatt. Aztán csúnya szavakat mondott utána, mikor elment az ajtaja előtt. Nos, mit szól ehhez kedvesem, Csíkné? — Én csak remdreutasítot- tam, kérem — mondja a vádlott —, mert mindig olyan sandán nézett rám, az uramra meg olyan mézédesen! Hát csak azért. Boboriné, a vádló, erre még jobban kihúzza magát. Mély lélegzettel készül a beszédre. A bíró hagyja. — Még, hogy nem átall itt is ilyet mondani! Szégyen, gyalázat méltóságos bíró úr! Nem szereti az ura, aztán mindig rajtam keresi! Nálam nincs! Oda vigye az ördög, ahol van, a csúf száját! Most a másik vesz mélyebb lélegzetet. A bíró azt is hagyja. — Persze, hogy nincs magánál az uram! De szeretné, ha vóna! Azért jött ide engem feketíteni! — Tetszik látni, már megint rágalmaz! Pedig Isten engem. .. S, már peregne a szó még keményebben, éles mozdulatok villannának jobbról, balról, a szemek már szikrázni kezdenek: ekkor a bíró hirtelen felemeli két karját, a két asz- szony elhallgat. tói megilletődve lesik,' lehajtott fejjel. Az ügyvéd szorongva pislog. A teremőr a homályba húzódott. A bíró, mint aki lassan erőt vesz magán: — Milyen jó asszonyok maguk — mondja —, hogy is tudtak úgy civódni... M'kor az élet úgyis' olyan rövid... S, mindegyiküknek négy gyereke van... Milyen jó maguknak, hogy úgy élhetnek, egészségesen. .. No, béküljenek össze szépen... Hadd menjek egy kicsit lefeküdni a beteg szívemmel.,. A két asszony méricskéli egymást, aztán a bírót. Csíkné, a vádlott kezdi előbb: ő szívesen belemegy abba, amit a bíró úr mond. ö nem jött volna ide magától, öt úgy hívták. Mire Bohpriné mondja: — Hát én se bánom... a bíró úr kedvéért... a szíve miatt... De aztán hirtelen eszébe jut az ügyvédje. Tétoyán néz körül. Az ügyvéd már felkelt a helyéről. Most egyszerre hárman néznek feléje. A bíró enyhén, betegesen beszélni kezd: — Azt hiszem, hogy az ügyvéd úr... tekintettel a felek békességére és szegénységére, el fog tekinteni a díjazástól. A beteges hang mögül szemrehányó, megtört szemek merednek az ügyvédre. Az — Egyre több színházi bemutatón találkozhatunk Hernádi Gyula nevével— Hosszú ideig csak a pécsi Nemzeti Színház és a Huszonötödik Színház játszotta darabjaimat. Az elmúlt esztendőben azonban a kecskeméti Katona József Színház, valamint a pesti Vígszínház vállalkozott drámáim bemutatására. Az ember mindig örül az új lehetőségeknek- A színházak azonban szívesebben járnak járt utakon, s tartózkodással fogadják azokat a szerzőket, akik újszerű dramaturgiával jelentkeznek. — Nem lenne tanácsosabb a járt színházi utakat követni? — Számomra abszolút jelentősége van a formának. Ha lemondanék róla, érdesíelen- né válna az alkotás- A művészet lényege az esztétikai információ. Ha új formába sikerül a — különben sem lényegtelen — tartalmat beékelni, az jobban beépül az emberi tudatba. Ez úgynevezett agyfiziológiai ügy- A különös történeteknek azért nálam külön jelentőségük van. — Hogyan fogadják általában ezt az újszerű dramaturgiát? — A színházak, ha már befogadták. akkor ezt odaadóan teszik- A Huszonötödik Szín* Azt majd felosztják maguk között... jó asszonyok... Az ügyvéd úr... majd elfogadja... részletekben is... — Feláll, arca levegő után kapkod. — Igazán sajnálom — motyogja —, hogy ilyen rossz állapotban vagyok. S, bizonytalan járással elindul, a teremőr támogatja; mentében megveregeti betegesen, könnyedén a két asszony vállát, aztán a savanyú ügyvédét simogatja meg, s lassan bevánszorog a bírói szobába. Az ügyvéd savanyúan néz utána, majd a két asszonynyal kiballag a folyosóra, odakint lassan, nehezen megegyeznek a részletekben. A bíró pedig odabent, ahogy átlépte a küszöböt, mosolyog a játékon. Nincs könnyű dolga egy bírónak! Egyszerre kell lennie papnak és komédiásnak! A múlt hónapban a fejét fogta- az előtt olyan influenzás volt, hogy beszélni se tudott, csak úgy mutogatott! De mit tesz a jövő hónapban? Majd bénának adja ki magát! Mert csak egy jó bíró van: a halál. Csak az bé- kíti ki az embereket. De az ügyvédség ravasz népség! Azt hiszi, ez is gyanút fogott, ez a savanyú emberke. S valóban: az ügyvéd gyanúval gondol a bíróra. Eztán vigyázni fog, s ügyfeleit eló fogja készíteni a bíró halálára. Káldi János: Jaki gerencsérek Nem akármilyen művészet, amit a jáki gerencsér csinál. Akár a bűvész, varázsol a holt agyagból bűvös-szépségű virágcserepet, — rajta madaras egek — élő-mosolygó korsót, — rajta a hamvas üzenet — ízléses hamutálcát, rá viola alkonyatot; álomi vázák sorát, zúgnak azon a habok. Hallgatja a szívem a műhelyt, vallatja, ahogy suhog, ahogy ábrákat fércei rá a napsugár. Nem akármilyen művészet, amit a jáki gerencsér csinál. Nógrády Andor: Népművészet. ESZMECSERE Herná házzal határozott szövetséget kötöttem. Pécsett pedig Czim- mer József dramaturggal közösen dolgoztunk a bemutatásra kerülő drámákon.. A színészeknél már adódtak problémák a darabok értelmezésénél. Ami a rendkívül heterogén közönséget illeti, velük úgy igyekszem elfogadtatni színpadi munkáimat, hogy először Sha- kespeare-t tartom példaképemnek. Ezért fontos szerep jut a drámában a nem mindennapi történeteknek- • így a Csillagszóró című darabomban, amely repülőgépen játszódik, egy őrült is utazik. Az izgalom itt afféle mankó szerepét tölti be. A gondolatokhoz próbálok izgalmas történeteket kitalálni— Hernádi Gyula nemcsak drámaíró, de a műfajok széles skáláján játszik— A legkedvesebb számomba a próza: a regény és a novella, inert ezek egyértelműen az enyémek. A dráma és a film mazochizmus iskolái, ahol le kell mondanom szuverenitásomról- A kollektív műfajok viszont növelik az együttműködési készséget és nagyobb örömet okoznak, mint a szigorú magányra ítélő próza. — Témáinak változatossága- sokszínűsége honnan ered? — Sokat olvasok és mindent elraktározok. — írásai minduntalan árulkodnak a filozófiai töltetről— A filozófiával való ismerkedésem és kapcsolatom iskolai tanulmányaimmal kezdődtek, még Pannonhalmán. Tizennégy éves koromban nyomták kezembe először Kantot. Persze nem értettem, de elszánt indulatokat ébresztett bennem- Aztán a hadifogságban leckéket kaptam egy német filozófustól. Erős kényszer van bennem az ontológiai kérdések iránt. Szinte gyerekes naivitással állandóan kérdezek- Ilyen kérdésfeltevésekre válaszolnak a novelláim is. Ezért is közeledem a sci-fi írásokhoz. Ez a fantázia felnagyítása, az abszurd, a fantasztikus. és a racionális ösz- szeütköztetése— Mennyire ismerjük meg Hernádi Gyulát, az embert, írásaiból? — Azt hiszem, benne vagyok minden írásomban, kezdve az első. (»életrajzi jellegű munkáimtól. Persze az ember fokozatosan eltolódik a ptolemaiosi világképtől a kopernikuszi világkép felé. Az önszeretettől a világszeretet felé közeledik— Mi jellemzi munka- és életstílusát? — Eléggé önpusztító a stílusom. Eszpresszóban dolgozom. kényelmetlen szituációban, nyakkendőben, zakóban. Rettentően fárasztó- Ráadásul lökésszerűen teszem mindezt. Szégyen és gyalázat! Az író egy kerek hónap alatt megír egy regényt. Arra viszont so- kan nem gondolnak, hogy a témát évekig hordozza magában az ember- Rendszerint nyolc órát dolgozom naponta. Ezen kívül rengeteget olvasok. vagy éppen beszélgetek. Az írás már csak formába öntés- Ezt előzi meg a hosszú érési idő. A különböző műfajok közül legjobban a film vesz igénybe, mivel itt található látszólag a legtöbb üresjárat. — És mennyire ismeri önmagát az író? — Valaha orvostanhallgató voltam és sokat foglalkoztam tesztekkel- Magamon is kipróbáltam valamennyit. Kezdve az asztrológiától mindennel kísérleteztem, hogy megismerjem magam.-. De nem ismerem! S hogy mégis mondjak valamit magamról, öregedő, beteges, az ötvenedik évét már átlépett férfi, aki meg- próbálja az összes energiáit átültetni írásaiba, hogy legalább így lássák erősnek- Persze ez sem igaz. Fordítsuk meg a dolgot. Egy fiatal, életerős. ötvenen túllévő férfi, akinek írásai gyengék! — Mit ad önnek az írói siker? — A siker? Különösebben nem érdekel- Amikor nem jelenhettek meg írásaim, akkor sem estem kétségbe. Olyankor érzem magam sikeresnek, ha belső sikert érzek. Ez pedig az íráshoz kapcsolódik- Úgy érzem, a világhoz kötődő egyen-, súlyom megvan. Persze a fé-’ lelem a következő percek bizonytalanságától azért ébren tart. Az elmúlt három évtizedj igaz, már biztosíték, de egyál« talán nem jelentheti azt, hogy ami eddig is bevált, a* ezentúl is így leszSzcmann Béla NŐGRÁD — 1977. október 9., vasárnap
