Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-08 / 237. szám
Válság és r endezés Heves hangú bírálat hangzott el a családi tanácsban. A feleség felszólalásában helytelenítette, hogy az olvasólámpa vezetékének végére hetek óta nincs dugós csatlakozó szerelve, s csak a két pucér drótszálat tuszkolják a dugaszoló aljzatba. Hangsúlyozta, a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, majd beszéde vegén megjegyezte: nincs egy férfi a házban! A férj válaszában aláhúzta, neki eddig nem jutott egy szabad perc sem beugrani a Fécskő Áruházba, de határozott ígérettel kötelezte magát arra, hogy a jövő héten minden erőfeszítést megtesz a dugós csatlakozcj mielőbbi beszerzése érdekében. A feleség az indítványt jóváhagyólag tudomásul vette; megkérdőjelezte azonban az ígéret komolyságát, hivatkozva az egy héttel korábbi eredménytelen megbeszélésükre. A férj rosszallóan fogadta a kritikus szellemben megfogalmazott kijelentést, s aggodalmát fejezte ki arra vonatkozólag, hogy ez irányban tovább haladva veszélyeztetik a megbeszélés konstruktív légkörét. Korábbi tapasztalatok alapján hozzátette: minden piszlicsáré dolog miatt egyből a plafonon vagy! A feleség visszautasítólag nyilatkozott az általa koholtnak minősített vádakról, továbbá kilátásba helyezte a padlóváza összetörésének gyakorlati végrehajtását. A férj utalt egy nemrég lezajlott incidensre, melynek során a kávéskészlet esett a feleség dühének áldozatául, s emlékeztetett a másik fél ama korábbi kijelentésére, miszerint az elhamarkodottnak bélyegezte saját lépéseit A feleség válaszában az üggyel kapcsolatos felelősség áthárítását szorgalmazta, s kiemelte: mindig te miattad van a cirkusz! A férj tiltakozást jelentett be, és közönséges rágalomnak minősítette a másik fél állításait. Konkrét személyekre szóló javaslatot nyújtott be arra vonatkozólag, kiket tart alkalmasnak a további rágalmak elviselésére. A feleség válaszul tömören fogalmazott: a te nénikéd! A férj további lépésként ködös célzásokat tett a felek közti szövetség felbontását illetően. A feleség kifejezésre juttatta abbeli aggályait, hogy a férj célzásai a legkisebb mértékben sincsenek összhangban az évekkel azelőtt tett ígéretek szövegével, mégkevésbé a szellemével. A férj rámutatott: az eltelt idő alatt a körülményekben is változás állott be. A feleség konkrét javaslattal hozakodott elő, mondván: te mehetsz, de a lakás az enyém! A megbeszélés e szakaszban holtpontra jutott. Megfigyelők szerint a felek álláspontja távolodott egymástól; a korábbinál súlyosabb problémák várnak megoldásra. Bizalmas értesülések azonban arra utalnak: van remény a válság rendezésére, ugyanis a környező lakók — a jószomszédi viszonyt szolgálva — fedezik a dugós csatlakozó költségeit, valamint lebonyolítják a beszerzést, a szállítást és az üzembe helyezést. M. 118 1 Levi’m és Lee Tárulkozó ősz. Hozzászólás Fajtiszta hazai ? A „KAMAT HARMADIK 59 OLDALA Mély együttérzéssel kezd- tem olvasni Sz. Gy.-nek a NÓGRÁD szeptember 24-i száma Fiatalokról fiatalok' nak szóló oldalán megjelent, kiemelt szedésű cikkét- Ehhez szeretnék néhány gon' dolatot fűzni. Ez év szeptemberében a KISZ városi és járási bizottságainak sportfelelősöket kellett beiskolázni a salgóbá- nyai „oktatási paradicsomba.” A tanfolyam hat hétig tart. Ami egyébként jelzi is, hogy szükség van a minél jobban felkészült, az ifjúsági mozgalomban aktívan dolgozó fiatalokra. Járási bizottságunk az „Edzett ifjúságért” tömegsportmozgalom fontos célkitűzéseit figyelembe véve döntött, illetve jelölte ki azokat a fiatalokat a tanfolyamra, akikről tudtuk: azokon a helyeken, olyan területi bizottságoknál dolgoznak, ahol a további munkát nagyban segítheti egy jól felkészült ifjúsági vezető. Testületünk döntése, mint elfogadott határozat került az illetékes gazdasági vezetők asztalára És a válaszok? Sok esetben így kezdődtek: „A gyáregység előtt álló gazdasági feladatok sürgető végrehajtása miatt nem járulok hozzá X Y. elvtárs beiskolázásához”. És amire ezután sor került: telefonálás, viták, eszmecserék, kérés — nem egyszer könyörgésszámba menő. Mi lett az eredmény. A gyáregységvezetőnek 1 lett igaza és a mozgalom vesztett. Mit tehettünk volna? Menteni ami menthető alapon, megkeresni az „ügyeletes iskolába járó fiatalt”, vagy azt küldeni, akinek munkájára éppen nem tart igényt, s elengedi a vállalat. De nem így volt. És itt vitatkoznék SzGy. megállapításával, amikor a következőképpen fogalmaz : „Előfordul ugyan, hogy a munkahely vétózza meg az iskolába küldést, da* nagyobb a valószínűsége annak: az alapszervezetek, irányító bizottságok kellő körültekintés híján választják ki tagjaik sorából a KISZ- iskola leendő hallgatóit”- Mert bátran állíthatom, hogy a mi esetünkben, nem pontos a valószínűségszámítás, bár igaz, a tömegsport- mozgalom beindítása a mi járásunkban sem ment varázsütésre. Járási bizottságunk — a korábbi beiskolázásokhoz hasonlóan — mindig felelősséggel döntött, néha vita és hosszas mérlegelés alapján, természetesen, figyelembe véve a közbeeső bizottságok javaslatát is. És mi történt? A testület tervez, a gazdaságvezető végez! Bizony, a cikket ihlető kamatnak három oldala van. És vajon nem éppen a harmadik jelent-e igazán kamatot, s nem egyszerűen hat hét termelésből kiesett időt!!? Nem idéztem az e témához vonatkozó fontos párt- határozatokat, amelyek szellemében mi munkánkat végezzük, s amik — nem csak ránk, KISZ-vezetőkre vonatkoznak. .. Minden kommunista vezetőre nagy feladatot hárítanak az ifjúság, de elsősorban a mozgalom választott vezetői felkészülésének támogatásában is. Végezetül remélem, hogy az új KISZ-oktatási bázison, a hathetes tanfolyamok ideje alatt — a korábbi évektől eltérően! — egyre több gazdasági vezető tesz látogatást, s győződik meg konkrétan az ott folyó komoly munkáról- Demus Iván KISZ járási bizottsági titkár Szécsény Ezerötszáz, ezernyolcszáz, sőt kétezer forint. Csillagászati árak egy nadrágért. Hogy pontosak legyünk, farmerért. Erre mondják: még jó, hogy lehet kapni (feketén)! A minap egyik ismerősöm — szerinte bombaüzletet kötve — hatszázért vásárolt egy rongyot. Olyan „igazit”, melynek hiányzott a fél szára, több helyen tenyérnyi szakadások éktelenkedtek rajta, és csak egy-két elrejtett helyen volt látható valamikori kék színe. De valódi! Feslett hátulján ott díszlett a Wrangler címke. A „potom” áron felül nyolcvan forintot fizetett a szabónak, aki a lehetőségekhez képest némi nadrágformát kölcsönzött a már említett rongynak. Ezen felül a kedves mama is további fél éjszakát dolgozott rajta, hogy kisfia másnap reggel bemutathassa új szerzeményét, a valódit, az igazit, a legcsodálatosabbat. .. Noha bizonyos jelek arra utalnak, külföldön már lassan leáldozóban van a blue jeans kora, helyét a „military look”, a khaki veszi át, nálunk még őrzi trónját a „fajtiszta” kék vászon. Szárnyra kapott a hír, hogy a Május 1 Ruhagyár megbízásából az Intercooperátion RT a Levi Strauss céggel tárgyalásokat folytat, miszerint hazánkban eredeti anyagból, valódi cuccokkal Levi’s-ek készülnek. Igaz, ma még mindenesetre farmerügyben biztató újságcikkeket gyakrabban lehet találni a lapok hasábjain, mint farmereket az üzletekben. De már ez is valami. Sőt! Megérkeztek az első szállítmányok az USA-ból és Urug- uayból. Eredeti Levi Strauss- ok és Leek. A salgótarjáni Centrum Áruház és a Pécskő Üzletház is kapott ezekből jó néhány darabot. S, mintha ingyen adták volna, olyan tolakodás. lökdösődés volt a pultok előtt. Pedig az első 980 forintba, a másik 820 foKit csapjunk pofán ? Huszonkét év körüli, jól öltözött, jó arcú fiatalember és egy nála mindenképpen köznapibb külsejű sorkatona ül átellenben velem, a szomszéd ülésen. Tudom, még vonatban sem illik ellesni mások beszélgetését, de a hallottak ugyancsak hamarosan felcsigázták érdeklődésemet. — Itt egy üveg sör — kotorássza elő a lába elé tett cipzáras útitáskából egyetlen „vagyonkáját” a katonaember. Húzzál belőle! A jól öltözött civil nem kéreti magát, megmarkolja az üveg nyakát és húz egy jókorát belőle. Aztán a katona teszi ugyanezt, s így jár az üveg szájról szájra. Közben — a salgótarjáni főtéri állomáson vagyunk — a peronról az ablakba felkapaszkodik egy félrenyalt frizurás, szőke üstökű suhanc. Tizennyolc éves lehet. Széles vigyorra tágult szájjal beszól: — Mi van? Mindig itt mászkálsz Tarjánban, dolgozni meg nem jársz. Csak iszol és felveszed a nagypénzt. — Kuss! — csap begörbített ujjhegyével az ablakra a civil fiatalember. A másik visszahúzódik egy pillanatra, aztán újra közel hajolva folytatja: — Nem szégyenled magad? Betegnek tetteted magad, mások meg dolgoznak helyetted. A jól öltözött közben visz- szanyene nyugalmát. — Ez a tiszta munka, nem? — s kihúzza magát, biztatást várva a régi ismerősének tűnő katonától. S az — talán, mert hirtelen jobb nem jut eszébe, vagy egyetért, vagy ellentmondani képtelen — társa egykedvű nyugalmát utánozva, ráböki: — Világos. A vonat elindul, s tovább hallgatom a civil és a katona eszmecseréjét. Jobbára csak a civil beszél, a katona meg hallgat, inkább helyesel, mint kérdez. — Majd hülye lennék együtt szenvedni, ezekkel a marhákkal — mondja a civil, aki előzőleg többször, nem kevés öntudattal és magabiztossággal Gyuri bácsinak nevezte magát. — A mester mindig csak parancsolgat, semmi sem jó neki úgy, ahogyan csinálom. Hát akkor mit akar? Most megütöttem a lábam és kész. Kiirt az orvos. A vonat Kisterenye felé közeleg. Hallom a huszonkét éves fiatalember szavait. — A mester egy nyámnyila fickó. Mindig ezeknek a taknyosoknak hisz, hogy itt, meg ott láttak. Mert ezek aztán szaladnak mindennel hozzá. Már megint Tarjánban láttam a Gyurit, a Pécskőben volt egy csajjal — s megvetően eibiggyeszti a száját. — Tudod, mit kellene velük csinálni? Jó pofán csapni őket, aztán mindjárt megtanulnák, hogy mikor járjon a szájuk. Kisterenye. „Űtitársaim” le- szállnak, én ott maradok — pofán csapva. (ok) rintba került. Az élelmesek itt szerezték be évi „szükségletüket”. Akik lemaradtak, azok dupla vagy háromszoros áron a piacon, vagy más, nem mindig legális helyen vásárolhattak farmert. Mi várható az év hátralevő részében? Nos, ha ez megnyugtató, elmondhatjuk, az említett áruházak vezetőitől olyan felvilágosítást kaptunk, hogy idén még több ízben kapnak Levi’s-t és Lee-t. Lesz elég, és nem kell érte közelharcot vívni. Mikor erről beszélgettünk, megszólalt mellettünk egy srác: „Hiszi a piszi. Ezek nem valódi nadrágok. Nem kopik úgy mint a régi. Inkább adok a másikért többet, de az legalább eredeti. Pláne, ha csomagból van”. Lám, hiába lesz „originál” blue jeans, vannak még bizalmatlan emberek, kiknek a saját hitetlenségük megér egy ezressel, egy rónaival többet. Pedig nincs igazuk. — békési — i Ki fizeti a számlát? Megfigyelem: az asztal alatt* minden feltűnést mellőzve vándorol át egyik kézből a másikba az ötven forint. A lány adja. a fiú fizet. GavaJlérosan: huszonnégy forintos számla ellenére csak harmincból kér vissza. Magabiztos arccal söpri markába a négy ötforintost, s mint magáét süly- lyeszti zsebébe. Ki fizeti a számlát? — Ennek szerintem már nincs semmi jelentősége — mondja Sz. Zoltán, a salgótarjáni Kővár eszpresszóban. Két lány társaságában ül, pénztárcájában — saját bevallása szerint háftom forinttal. — ök hívtak partnernek. . . fizessenek ! — Es megteszik? — Miért ne! Mondják, mostanában elmosódott már a határ. Szóval, előve- heti pénztárcáját a lány is. — Egyenjogúság van. vagy nem?! — bizonygatja kérdőn egy huszonnyolc éves fiú. — Mi még mielőtt belépnénk a szórakozóhelyre, tisztázzuk ezt a nem éppen lényegtelen kérdést... Hogy egyikünket se érje meglepetés. Mert ott, akkor összeszedegetni a pénzt. . . Kínos. A középkorú férfi szavaira figyelve, a szomszéd asztalnál ülő is közbeszól:-- Akinek több van a zsebében, az a gavallér, Szokjunk már le arról, hogy mert én fiú vagyok, nekem kell fizetni! Es mi a tapasztalata Balázs Nándornénak, a Pécskő eszpresz- szó pincérnőjének? — Tizenkét éve dolgozom a szakmában, számos „előjátéknak’* voltam szemtanúja már . . A szokás még mindig, hogy a férfiak egyenlítik ki a számlát. De ez az illem már csak felszín. Asztal alatt, egvik kézből a másikba vándorolnak a pénztár« cák. Csak illemből? T. Zs. ■ a mi « 8 • . JC, Megtörtént.,. fotó: B 5
