Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-08 / 237. szám

Magyar vezetők üdvözlő távirata a szovjet állam új alkotmányának 1 elfogadása alkalmából t. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. Moszkva Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, dolgozó népünk és a magunk nevében szívből jövő üdvözletünket . és legjobb kívánságainkat küldjük önöknek; a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének és Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek, a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége új alkotmányának elfogadása alkalmából. A szovjet állam új alkotmánya megalapo­zottan és egyöntetűen tükrözi azokat a hatal­mas eredményeket, amelyeket a szovjet nép, ■ a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezeté­sével, a szocializmus és a kommunizmus épí­tésében a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme óta eltelt hat évtized alatt elért és azokat a történelmi változásokat, amelyek a szovjet társadalom életében, a Szovjetunió nemzetközi helyzetében és világ- politikai szerepében bekövetkeztek. Meggyőződésünk, hogy az új alkotmány je­lentősége túlmutat a Szovjetunió határain, a példa erejével hat, s tovább növeli a Szov­jetunió nemzetközi tekintélyét és a szocializ­mus vonzerejét. A Szovjetunió új alaptörvénye elfogadásá­nak alkalmából önöknek, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek, Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek újabb kiemelkedő sikereket kívá­nunk — a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója küszöbén — a kommu­nizmus építésében, a szocializmus, a társadal­mi haladás, a nemzetközi enyhülés és a béke javára. Budapest, 1977. október 7. napján. KÁDÁR JANOS, < a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Púja Frigyes az ENSZ-ben ü %%&&& és magyar äiiäsgiar^tiä^öl 1 Púja Frigyes külügyminisz­ter pénteken szólalt fel az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének XXXII. ülés­szakán. Beszédében a többi között a következőket mon­dotta: A Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége to­vábbra is a tartós béke meg­valósítását, a biztonság meg­szilárdítását szolgálja. Öröm­mel tölt el bennünket, hogy hasonló politikát folytatnak a baráti szocialista és szocialista orientációjú országok, vala" mint más haladó törekvésű kormányok. Nagy átalakulás Az enyhülés körülményei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy bővült a különböző tár­sadalmi rendszerű országok együttműködése, végső fázisá­ba lépett a dekolonizációs fo­lyamat, letűntek örökkévaló­nak hitt diktatórikus rendsze­rek és rendezést nyertek egyes akut válsággócok. Talán éppen ezt sokallják az enyhülés ellenfelei. Nyíltan ezt természetesen nem vall­hatják be, ezért ködösítéshez folyamodnak. Mégse nehéz ki­hámozni az enyhülés ellenfe­leinek igazi törekvéseit: az erőpolitika elavult és kudarcot vallott koncepcióját rángatják ismét elő, katonai túlsúlyra akarnak szert tenni, hogy az­után megkíséreljék politikai eredményekre szorítani a szocialista és más haladó or­szágokat. Céljaik érdekében leplezetlenül beleavatkoznak más országok, különösen a szo­cialista országok belső ügyei­be. Az enyhülés ellenfeleinek próbálkozásaival szemben az Egyesült Nemzetek Szervezete sem lehet közömbös. Mi na­gyon időszerűnek tartjuk és melegen üdvözöljük, hogy' a Szovjetunió küldöttségének kezdeményezésére a közgyűlés XXXII. ülésszakának napi­rendjére tűzte a nemzetközi enyhülés elmélyítésének és megszilárdításának, valamint a nukleáris háború veszélye el­hárításának kérdését. A béke és a biztonság erősí­tésében nagy jelentőségű a többi szocialista és tőkés or­szág kétoldalú kapcsolatainak szélesítése is. Magas szintű találkozók, eredményes tár­gyalások jelzik, hogy kormá­nyom tudatában van ennek. Kiemelkedik e vonatkozásban Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­li NÖGRÁD - 1977. ponti Bizottsága első titkárá­nak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának igen ered­ményes látogatása Ausztriá­ban, Olaszországban és a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban. Ezt a gyakorlatot kíván­juk folytatni a jövőben is. Az utóbbi években különö­sen nagyot lépett előre az eu­rópai béke és biztonság ügye. Kormányom megkülönbözte­tett figyelmet szentel az euró­pai biztonság megerősítésének, az európai együttműködés el­mélyítésének és a helsinki értekezlet záróokmányában összegezett elvek és ajánlások maradéktalan valóra váltása érdekében egész sor gyakorla­ti lépést tett. A Magyar Népköztársaság külön súlyt helyez arra, hogy a maga szerény eszközeivel elősegítse a fegyverkezési ver­seny megfékezését, újabb le­szerelési intézkedések kidol­gozását. A fegyverkezés ellen Kormányom aggodalommal szemléli a fejlett tőkés orszá­gok egyes köreinek próbálko­zásait, amelyeknek célja a fegyverkezési hajsza újbóli fel­szítása. A NATO-országok fegyverkezési kiadásainak szüntelen növelése, az új fegy­verek gyártásával kapcsolatos tervek károsan befolyásolják a leszerelés egyes problémáiról folyó tárgyalásokat és általá­ban a nemzetközi légkört. A nukleáris háború kocká­zatának csökkentését segítené elő, ha a Helsinki értekezlet résztvevői elfogadnák a Var­sói Szerződés tagál­lamai, politikai, ta­nácskozó testületé tavalyi, bu- ka^ssti ülésszakának javasla­tát, hogy a Helsinki záróok­mányban részes államok vál­laljanak szerződéses nemzet­közi kötelezettséget: egymás ellen elsőként nem alkalmaz­nak nukleáris fegyvert. Saj­náljuk, hogy a NATO e ja­vaslatot elutasította, pedig az komoly tanulmányozást érde­mel­Várakozással tekintünk - a közgyűlés leszereléssel fog­lalkozó rendkívüli ülésszaká­ra. Ügy véljük, hogy ez a fó­rum a világ közvéleményére gyakorolt hatása révén ked­vezően befolyásolhatja azo­kat az államokat, amelyek kü­lönféle megfontolások miatt jelenleg távol tartják ma­gukat a leszereléssel kapcso­latos erőfeszítésektől. Kormányom változatlanul azon a véleményen van, hogy október 8., szombat a közel-keleti válság átfogó rendezésére megfelelő fórum a genfi békeértekezlet, ha azon minden érdekelt fél — köztük a Palesztinái Felszaba­dítás! Szervezet — részt vesz. Szólt a dél-afrikai fajüldö­ző rezsimeket övező imperia­lista „védőgyűrű” széthullásá­ról, majd így folytatta: a ma­gyar kormány fontos jelentő­séget tulajdonít az emberi jogok széles körű érvényesü­lésének. Mi azt tapasztaljuk, hogy egyesek az emberi jogokat enyhén szólva sajátosan ke­zelik. Mélységesen hallgat­nak például olyan alapvető emberi jogokról, mint a mun­kához, az egészségügyi ellá­táshoz való jog, hallgatnak a faji megkülönböztetésről, az emberek, például a nők egyen­jogúságáról és az olyan első­rendű jelentőségű emberi jog­ról, mint a békéhez, a bizton­sághoz, az élethez való jog, sem sokat beszélnek. Nem kell bizonygatni, hogy ezek biztosítása nélkül a politikai jogok elvesztik tartalmukat, érvényesülésük illuzórikussá válik. Ez világossá teszi az emberi jogok kérdésében foly­tatott széles körű kampányok politikai céljait­Az ENSZ tagállamai akkor tesznek eleget az emberi jo­gok kérdésében vállalt köte­lezettségüknek, ha közös erő­feszítéssel véget vetnek az emberi jogok tömeges és dur­va megsértésének, ha felszá­molják a gyarmati rendszer marad'ványait, a faji megkü­lönböztetést, ha segítenek az emberi jogok helyreállításában Chilében, Dél'Koreában, Dél* Afrikában és az Izrael által megszállt arab területeken. Lehetőségeinkhez mérten Kormányom a jövőben ■ is nagy figyelmet fordít a fej­lődő országok gazdasági prob­lémáira. Lehetőségeinkhez, képest a jövőben is hozzájá­rulunk ezen országok gazda­sági fejlődésének előmozdítá­sához. Az ENSZ hatékonyságának növelésére az alapokmány számos, még kellően ki nem, aknázott lehetőséget nyújt. Közös feladatunk, hogy eze­ket — az alapokmány szel­leméhez és betűjéhez híven — gyümölcsöztessük. A Ma­gyar Népköztársaság tovább­ra is síkraszáll olyan intéz­kedések kidolgozásáért, ame­lyek az ENSZ szerepének erő­sítését szolgálják az alapok­mány módosítása nélkül. (MTI) Latin-Amerika nagy mártír forradalmára Emlékezés Che Gue varára 1960-ban Che Guevara hazánk­ba is ellátogatott. Képün­kön Kádár János és Ernesto Che Guevara A nemzetközi koibmunista moz­galom nagy már­tírjának, Latin- Amerika legen­dás hírűvé vált forradalmárának adózunk tisztelet­tel ezen a napon. Negyvenkilenc esztendős volna, ha élne, az önma­gát büszkén hiva­tásos forradal­márnak valló Er­nesto Che Gueva­ra. Tíz esztendő­vel ezelőtt azon­ban, 1967. októ­ber 8-án a bolí­viai hegyek kö­zött végeztek ve­le gyilkosai, az észak-amerikai hírszerző ügynök­ség, a hírhedt CIA által kikép­zett és irányított különleges parti­zánvadász alaku­latok. Argentínában született, de már fiatal éveiben be­járta az egész kontinenset és később olyan harcosnak, forradalmárnak te­kintette önmagát, aki egész Látin-Amerika felszabadítá­sáért küzd. Egy ízben — 1960-ban — így nyilatkozott erről: „Bárhol jártam Latin- Amerikában, sehol sem tekin­tettem magam idegennek. Guatemalában úgy éreztem, hogy guatemalai Vagyok, Mexikóban mexikói, Peruban perui. Éppen úgy, mint most Kubában kubai, és itt és min­denhol argentin.” Miután 1953-ban Buenos Aires-ben befejezte orvos ta­nulmányait és megkapta dip­lomáját, országról országra vándorolt. Végül is Guetama- iában állapodott meg, ahol Ar- benz akkori elnök kormánya az ország tulajdonába vette az United Fruit észak-ameri­kai monopólium óriásbirto­kait és földosztásba kezdett. Amikor az észak-amerikai kor­mányzat által szervezett kül­ső fegyveres beavatkozás meg­döntötte Arbenz rendszerét, Guevara neve a kivégzendők listáján szerepelt. Csupán az mentette meg életét, hogy Ar­gentína követségén talált me­nedéket és később menlevél­lel Mexikóba távozott. Mexikóban orvosként dol­gozott és igyekezett kapcsola­tot keresni forradalmár kö­rökkel. Találkozott Fidel Castróval, belépett forradalmi osztagába és részt vett a Granma hajó kubai expedí­ciójának mexikói előkészüle­teiben. Che Guevara egyike volt annak a 82 forradalmár­nak, aki 1956. decemberében Fidel Castro vezetése alatt partra szállt Kubában. Az amerikai kormányzatot ki­szolgáló Batista diktatúra csa­patai azonban rajtaütöttek a maroknyi felszabadító csopor­ton, s az öldöklésből csak tizenhetüknek sikerült meg- menekülniök. A forradalmá­rok a Sierra Maestra hegység járhatatlan hegyvonulatai kö­zött ütötték fel első táboru­kat, s innen kezdték el a fel­szabadító háborút. A marok­nyi csapathoz hamarosan munkások és parasztok csat­lakoztak és az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel, 1957. közepére fokozatosan olyan hadsereggé szerveződ­tek, amely már hadoszlopok­kal is rendelkezett. Guevarát ekkor őrnaggyá és a 4. had­oszlop parancsnokává nevez­ték ki. A következő esztendő­ben a felszabadító harcok mind nagyobb sikereket értek el és 1959. január másodikén Guevara hadoszlopa bevonult Havannába. Guevara aktívan részt vett az új kormányzat meg­szervezésében, egyik irányító­ja volt az államosításoknak és a földreformnak. Egy ideig gazdaságszervezési ügyekkel bízták meg, majd diplomáciai missziók egész sorát bízták rá: utazásokat tett a fejlődő Országokban és igyekezett a kubai példa ismértetésével az imperializmussal való szem­befordulásra bírni ezeknek az országoknak kormányait, nép­tömegeit. Ellátogatott a szo­cialista világrendszer orszá­gaiba is, ahol fontos gazdasá­gi egyezményeket írt alá. Az ENSZ közgyűlésében, mint a forradalmi Kuba képviselője, nagy beszédben leplezte lé az észak-amerikai monopóliumok és a washingtoni kormányzat aknamunkáját a szigetország megfojtására. Ügy érezte azonban, hogy Latin-Amerika még szabad­ságukért küzdő népeinek töb­bet használhat, mint Kubá­nak, ahol már a kivívott győzelem után a vívmányok megvédése és a szocialista építés feladatai kerültek na­pirendre. Ezért lemondott a kormányzatban és pártban vi­selt valamennyi tisztségéről és 1966. novemberében megérke­zett Bolíviába. Az általa ve­zetett partizánosztag a követ­kező év márciusában kezdte el tevékenységét a bolíviai hegyek között. Bár Bolíviá­ban abban az időben kiélező­dött az osztályharc, az objek­tív körülmények mégis mások voltak, mint a Batista idők Kubájában. Az amerikai kor­mányzat is nagy erőket össz­pontosított a bolíviai kor­mányzat támogatására és kü­lönleges CIA-szakértők és -ta­nácsadók irányították a par­tizánok elleni harcot. Újra meg újra ügynököket építet­tek be Guevara csapataiba és az árulások súlyos vérveszte­ségeket okoztak a forradal­mároknak. 1967 október 8-án — miután a lábán megsebesí­tették és elfogták — Che Guevarát két társával együtt meggyilkolták: A gyilkosság nagy felhábo­rodást keltett világszerte. Guevara alakja tisztán ma­radt az utókorra. Bár bonyo­lult politikai személyiség volt és voltak tévedései, de ezek forradalmi türelmetlenségéből és forradalmi romanticizmu- sából fakadtak. A hibák és tévutak — mint a Za Rube- zsom című szovjet hetilap ír­ta — nem voltak alapvetőek és meghatározóak Che Gue­vara életében... Mártírhalálá­nak tizedik évfordulóján a nemzetközi kommunista világ­mozgalom a forradalmár hőst megillető tisztelettel emléke­zik meg Latin-Amerika fel­szabadító küzdelmének e nagy fiáról. Ell'f lliTFí A. l j A hadügyminiszter beismerte.. A nyugatnémet hadügymi­nisztérium pénteken beismer­te, hogy a Bundeswehrben több alkalommal előfordultak antiszemita incidensek. Egy parlamenti interpellációra vá­laszolva Von Bülow állam­titkár közölte, az elmúlt két év során több fegyelmi eljá­rást kellett lefolytatni a had­sereg tisztjei ellen, akik an­tiszemita plakátokat osztogat­tak, uszító propagandát foly­tattak, illetve ittas állapotban náci dalokat énekeltek. Egy esetben —A hadseregből való elbocsátáson kívül — egy tisztet hathónapi börtönre is ítéltek. Dr. Petrán János Ünnep az HDK-ta Az elmúlt évtizedek ünnepi hagyományait követve, nép­ünnepélyeken, kulturális és sportrendezvényeken emlé­kezett meg a Német Demok­ratikus Köztársaság 17 millió polgára a német munkás-pa­raszt állam megalakulásának 28. évfordulójáról. Az NDK nemzeti ünnepén új gazdasá­gi, szociális, és kulturális létesítmények sorát avatták fel és kitüntetéseket adtak át­Berlinben délelőtt, Erich Honeckernek, a Német Szoci­alista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának, az NDK Államtanácsa elnöké­nek. az NDK párt- és állami vezetőinek, valamint a berli­niek tízezreinek jelenlétében az NDK nemzeti néphadseregé­nek korszerű felkészültségét, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés szervezetébe tömö­rült többi testvéri szocialista ország fegyveres erőivel való szoros összeforrottságot kifejező katonai díszszemlét rendeztek. , (Folytatás az 1. oldalról) lényeges előrehaladás, bár a záróokmány leszögezi, hogy a „résztvevő államok törekedni fognak arra, hogy csökkentsék, illetve fokozatosan felszámol­ják a kereskedelem fejlesztésé­nek mindennemű akadályát”. A humanitárius és egyéb területeken folytatott együtt­működésről szólva a magyar küldött rámutatott: — Állampolgárainknak szé­les körű lehetőségei vannak a külföldre való utazásra. Több országnak javaslatot tettünk konzuli és jogsegély-egyezmény megkötésére. Köztudott, hogy a beutazó vízumokat egysze­rűsített eljárással kiadjuk. Sajnos, néhány nyugati ország nem viszonozza hasonlókép­pen a mi gyakorlatunkat. — Magyarország az elmúlt két . évben számos egyoldalú intézkedést tett az információk áramlásának hozzáférhetősé­gének és cseréjének javítá­sára. Úgy véljük, több nyu­gati partnereinknek lenne még tennivalója a helyes ará­nyok megteremtésében. Petrán János nagykövet a továbbiakban részletesen fog­lalkozott a nemzetközi kultu­rális együttműködés fejlesz­tésére tett magyar lépésekkel, majd aláhúzta, hogy „a szo­cialista Magyarország teljes mértékben biztosítja az alap­vető emberi jogokat, az alkot­mány előírásának megfele­lően, a nép érdekeinek figye­lembevételével”. Hangsúlyoz­ta, hogy Magyarország nagy fontosságot tulajdonít a magas szintű véleménycseréknek, mert ezek hozzájárulnak a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok jobb megértéséhez és a kölcsönös bizalom erősítésé­hez. Közölte, hogy a különbö­ző szinteken folytatott gyü­mölcsöző véleménycserék ered­ményeként Magyarország több mint 50 kétoldalú egyez­ményt kötött a záróokmányt aláírt európai, valamint észak­amerikai országokkal. A magyar küldöttség ve­zetője beszéde befejező részé­ben leszögezte, hogy a belgrá­di találkozónak „figyelmét a múlt helyett a jövő felé kell fordítania”, egy hosszú folya­mat első .lépcsőfokain állunk” — mondotta. |MTI) r

Next

/
Oldalképek
Tartalom