Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

Kiállítás a pályaudvaron A minap Szolnokra utaz­tam, s közel másfél órát kel­lett várakoznom a továbbin- dulásra a hatvani vasúti pá­lyaudvaron. Az égen szürke, sötét felhők kergetőztek, az állomás előtti hatalmas téren csípős, hideg szél száguldo­zott, didergősen összehúzva az ide-oda sietős embereket. A hideg elől gyorsan védelmet kerestem én is, oetértem a pályaudvar óriási, több eme­let magasságú várócsarnoká­ba. Itt ért az a kellemes meg­lepetés. amiért — úgy vélem — szólni érdemes. A csarnok közepén erős fa­lábakra állított transzparens hirdette: tekintse meg Nagy Ernő festőművész kiállítását, melvet a képzőművészeti vi­lághét alkalmából rendeztek, a MÁV-állomás kultúrtermé­ben. S egy piros nyíl egyben útba is igazít, merre kell ke* resni a kultúrtermet. Köny- nyű megtalálni. A transzpa­renstől alig 50 méterre van, a bal oldali folyosóról nyíló fél­emeleti részen. Előttem és mögöttem többen kaptatnak fel a lépcsőkön. A teremőr ba­rátságosan üdvözöl minden­kit. A képek szépek, kelle­mesek a szemnek, hangulato­sak. Nagy Ernő — ennek az egyetlen általam látott válo­gatás alapján — a mátrai táj, Heves megye és Eger avatott képi megjelenítője. A tárlatnézés után beszédbe elegyedek a teremőrrel. Nem tudja megmondani, mióta ál­lítanak itt ki, azt viszont igen, hogy rendszeresen. Erről ta­núskodik a vaskos vendég­könyv, melynek lapjai 1976 májusától vezettetnek, Máger Ágnes akkori kiállításától. Régi, jó szokás tehát Hatvan­ban, a vasútállomáson ez a fajta barátságos utasfogadás. És megfelelő komolysággal is kezelik. Erről a megnyitóra invitáló plakát győzött meg, amelyen azt olvashattuk, hogy a megnyitót a Heves megyei pártbizottság művelődési osz­tályának vezetője tartotta. Aztán Szolnokra utazás köz­ben volt időm elgondolkodni: milyen nagyszerű, ízig-vérig közművelődési indíttatású öt­let ebben a valamikor váró­teremül szolgáló helyiségben rendszeres képzőművészeti tárlatokat rendezni; mekkora figyelmesség, szolgálat ez a tengernyi utasnak, aki meg­fordul ezen a pályaudvaron. S még arra is gondoltam — talán nem alaptalanul és el­hamarkodottan —, hogy.egy­két állomáson nálunk is — például Pásztón, vagy a las­san elkészülő új salgótarjáni nagy pályaudvaron — lehet­ne rendezni ehhez hasonló tárlatokat, a környezethez, a körülményekhez igazodva. Minden pompa és különö­sebb lárma nélkül; szerényen, csupán az „ügy” szolgálatá­ban. (ok) A szovjet film óriásai (2.) Szentpétervár végnapjai Akik a közösségért Oktatási intézmények és szocialista brigádok kapcsolata az öblösüveggyárban Az Üvegipari Művek Salgó- tarjnái Öblösüveggyárában az „Egy üzem — egy iskola” moz­galom mintegy fél évtizedes múltra tekint vissza. A gyár írásbeli együttműködési szer­ződést kötött a Rákóczi úti Ál­talános Iskolával, majd az ez­zel szomszédos 8. számú óvo­dával. Ám minthogy a kör­nyéken még több oktatási in­tézmény működik, melynek esetenként szintén jól jön az önzetlen, megbízható gyári se­gítség, alkalmanként a „jó­szomszédi” kapcsolatok révén társadalmi munkát végeznek a szocialista brigádok a Csizma­dia úti bölcsődében, óvodá­ban, általános iskolában, sőt a Bartók Béla úton is. Így bizony az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom nem az, amit a neve jelöl, de ez nem is baj akkor, ha a kapcsola­tok minőségét, tartalmát, kö­zös társadalmi hasznosságát nem csorbítja a szétforgácsolt- ság. S e kiterjedtségre már- csak azért sem nézhetünk szú­rós, sanda szemekkel, mert voltaképpen a kényszerűség szülte, a oktatási intézmények sürgető szüksége, az anyagi esközeik mértéke és a elvég­zendő munkák értéke közötti különbözőség. S ha minden üzem, a legkisebbtől a legna- gyobbig egyaránt teljes erő­bedobással venne részt a moz­galomban, akkor talán meg­szűnhetne a ma még gyakori sokfelé való elkötelezettség, s az üzemek valóban egy iskolá­ra összpontosíthatnák energiái­kat. Az öblösüveggyárban 147 szocialista brigád működik, ennek mintegy 60 százaléka végez az oktatási intézmé­nyekben társadalmi munkát. Molnár János versenyfelelős- től származik az az adat is. mely szerint rendszeres kap­csolata — bár jó néhíny nem fektette írásba — 25—30 bri­gádnak vagpi ök a legkülön­félébb munkákat elvégzik, mindig azt, amire az iskolá­nak. óvodáknak éppen szüksé­ge van. Festenek, kerítést csi­nálnak, javítanak,- játékokat készítenek sok más mellett. A nőket foglalkoztató brigádok a takarításokban segédkeznek. A Szamuely Tibor nevét vi­selő ezüstplakettes szocialista brigád öt fiatal, 25—30 év körüli festőből áll. A verseny­felelős nagyon dicsérte őket, érthető kíváncsisággal vetet­tem bele magamat a felkuta­tásukba. A gyárkapun kívül találjuk meg őket, egy leen­dő tárolóhelyiség vasszerkeze­tének pilléreit festik, ügyesen tornászva a kétlábú létrák te­tején, fittyet hányva a tapin­tatlanul, durván arcunkba ma­ró szélnek. A brigád vezetője Pindrok Ferenc jöttünkre lekászálódik a magasból, s kölcsönösen az egykori ülőkádban pattogó iz­zó fahasábok közelébe invitál­juk egymást. A vensenyfelelős gyorsan előadja jövetelünk célját, s Pindrok Ferenc kész­ségesen felelget. — Tavaly fejenként 40 óra társadalmi munkát végeztünk — mondja. — Erre az eszten­dőre 30 órát vállaltunk. de már ezt is túlteljesítettük. — És az intézmények elé­gedettek a munkájukkal? — Ha nem lennének, nem hívnának bennünket. — Mindig szívesen mennek ? — Általában igen. Volt ugyan már, hogy szentségel- tünk, mert egy jó maszek­munka akadt, és miért nem szóltak előbb, de elmentünk. — Többször segítenek, mint ahányszor tervezik. Miért? — Nem tudok erre j3zép, nagy, okos szavakat mondani — szabadkozik a brigádveze­tő. — Szerintünk ennyivel tar­tozunk az iskoláknak, óvodák­nak, amelyek ráutaltak a se­gítségünkre. Ketten vagyunk nősek, nekem három gyere­kem van, és nem felejtjük el, hogy egyszer mindenkinek lesz. A kapcsolatok révén könnyebben tudjuk elhelyezni őket bölcsődében, óvodában. A Balogh Gyula vezette Dobó István aranykoszorús szocialista brigád a B kemen­ce mellett dolgozik, nagy for­róságban. Üvegfúvók mind a heten. Ifjúsági brigád rént ala­kultak meg a 70-es évek ele­jén, átlagéletkoruk ma is 27 év körül mozog. Személyen­ként 35 óra társadalmi mun­kát vállaltak, de már az első fél évben 300-at teljesítettek, ök elsősorban a Csizmadia úti intézményekben dolgoznak. Az időt, a fáradságot nem sajnálják; ha hívják őket, mert szükség van rájuk, men­nek. — Nincs belőle semmi anya­gi hasznunk — mondja a bri­gádvezető. — Szeretünk dol­gozni a közösségért, szeretjük tudni, hogy jó körülmények között élnek, tanulnak a gye­rekek. Az ő örömük a mi örö­münk is. — Aktivitásukat mivel ma­gyarázza? — Nagyon szerencsésen jött össze a brigád: mindenki szo­cialista gondolkodású. Vala­mennyien KJSZ-tagok, párt­tagok, tudják, hogy szükség van a segítségükre. Ezért is fogadtuk el a zagyvapálfalvi óvoda meghívását, amelynek vezetői olvastak rólunk» az új­ságban és megkerestek ben­nünket. Egyébként egyik tár­sunk két gyereke jár oda. Longauer István, a szak- szervezeti bizottság titkára nagyra értékeli a szocialista brigádok teljesítményét, a gyár és az oktatási intézmények kapcsolatait. A szerződésben vállaltakat mindkét fél a leg­jobb igyekezettel kívánja tel­jesíteni. Bár, mint mondja, ők mintha egy kicsit többet adnának az intézményeknek, mint amennyit visszakapnak. Ám erre ott a magyarázat is: talán ők kérnek kevesebb se­gítséget az általános iskolában tanulók korrepetálásához, a gyári munkásság utánpótlásá­nak biztosításához. Bizonyára igaza van, mint ahogyan talán a szerzőnek is, hogy sükségesek és jók ezek a kapcsolatok, de még jóval több kiaknázható lehetőséget rejtenek magukban, mint amennyiről most számot adha­tunk. Sulyok László AMIKOR Eizenstein a Pa- tyomkin páncélost forgatta, Vszelvod Pudovkin egyszerre két filmet is vitt a szovjet kö­zönség elé, Az agy mechaniká­ja és A sakk láza címűeket. Nehezen hitte volna bárki is, el, hogy a két filmet egyazon rendező készítette. Az első, népszerű tudományos-isme­retterjesztő kisfilm Pavlov feltételes reflex teóriájának szellemében, a másik — a vi­lághírű kubai mester, Capab- lanca közreműködésével — vérbő komédia, a kor fellob­banó sakkőrületéről- Bár­mennyire is elüt egymástól a két alkotás, szellemükben, vi­lágukban magukban hordoz­zák a fiatal filmes egyéniségé­nek minden vonását. Mint ké­sőbb nyilatkozta: „A tudo­mánnyal való kapcsolatom megerősítette hitemet a mű­vészetben. ..” Gorkij regénye, Az anya sikere után, N. Zar- hival munkatársával, barát­jával elüatározták, filmet ké­szítenek a forradalom érlelő- déséről. Jó alkalmat terem­tett ehhez az a tény, hogy ak­kor 1927-ben a Szovjetunió­ban országszerte a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom kitörésének tizedik évforduló­ját ünnepségsorozattal kíván­ták köszönteni. Eizenstein ek­kor lát hozzá az Október munkálataihoz, Pudovkin pe­dig előkészíti Petersburg, Petrográd, Leningrad, című filmjét- Mint a cím is utal rá, a készülő, tervezett mű a forradalom városára épült vol­na, múltjára, jelenére'. „A film témája — írta Pu­dovkin — nagymértékben a Patyomkin, Eizenstein hatásá­ra született, vagyis a nagy eposzok szellemében... Mint hatalmas freskót képzeltük művünket, amely három kort fogott volna át, kezdve már. Pétervár megalapításával. Végül is arra az elhaározásra jutottunk, hogy gyakorlatilag lehetetlen egyetlen filmben mindezt bemutatni. Üjabb vál­tozatot dologztunk ki, amely­ben a film, noha címét meg­tartottuk, nem Péterrel kez­dődött volna, hanem az impe­rialista háború kitörésével.” Pudovkin és Zarhi úgy dön­tött, hogy a forradalom küszö­bén álló város lakói közül négy ember portréját dolgoz­zák ki; egy arisztokrata tisz­tét, Lebegyev tőkését, egy proletárét és egy faluról fel­került legényét- A forgató- könyv elkészülte után azonban kifogások merültek fel a tiszt figurája ellen. Túlságosan lí­rainak, hősiesnek találták. S mivel sehogyan sem sikerült átírni a szerepet, egyszerűen kihagyták a forgatókönyvből, helyette a falusi fiút léptették elő központi alakká, aki mel­lett a két másik szereplő, a munkás és a tőkés, csak ki­egészítő funkciót kaptak. Per­sze így aztán át kellett dolgoz­ni a cselekményvezetést, épp­úgy, mint a befejezést. Pu­dovkin itt is, akárcsak Az anyában, és a Dzsingisz kán utódjában az öntudatra éb­redés, a társadalmi szemlélés útját követi végig, a forradal­mi hit kialakulásáig. 1929-BEN a Panaramique du cinema című kötetben Le­on Nussinac, a neves francia kritikus azt írta a Szentpéter­vár végnapjairól: „Pudovkin a filmművészetben reprodukál­ja a zenei alkatómódszert. Nem ismerek a filmművészet­ben semmi fontosabbat, mint Pudovkin kompozíciós kísérle­teit. •.” Az elemzés szerint a film úgy épül fel, mint egy szimfónia. Eleinte a felvázolt témák szemben állnak, majd összecsapnak és aztán, a győ­zedelmes forradalom pateti- kus fináléjában összeolvadnak. Valóban, bár a Szentpétervár némafilm, mégis nagyfokú, zeneiségről árulkodik. Akár egy zeneszerző, úgy nyúl té­májához Pudovkin, úgy építi, kombinálja, színezi történetét. A központi motívum, Péter városának képsora, refrénként bukkan újra és újra elő. De Pudovkin és operatőre, Go­lovnia mindig más Pétervárt mutat, mindig újabb és újabb variációt tesz elénk. Előbb a legendák villának fel- Meg­csodáljuk Rastrelli várának csodás vonalait, a bronzlovas alakját, az oszlopok harmóni­áját, a folyó vizében tükröző­dő fenséges épületeket, a höm­pölygő Névát... S aztán vált a kép: öntelt, korlátolt polgár kerül elénk kocogó fiákeren. Egy másodperc és Pudovkin a költészet magasából egyszerre leszállított a kor keserű igaz­ságának talajára. Második alkalommal már a faluról frissen felkerült le­gény szemével nézünk szét a fővárosban. A művészetekben járatlan muzsik belezavarodik az épületek kínos "geometriá­jába. Az operatőr fentről fényképez, és az oszlopok, csarnokok magásából mindez ijesztően kicsinynek, elenyé­szőnek tűnik, még Péter szob­rának ugrásra kész paripája is elveszti méltóságát- A paraszt tekintetében a szobor jól táp­lált háziállat lett csupán, sem­mi egyéb. A KÖVETKEZŐ alkalom­mal éjszaka látjuk a várost, azokban az órákban, amikor válaszolni készül „a haza hí­vására”, amikor az ágyú csö­ve beárnyékolja az Izsák-szé- kesegyházat... A háború té­mája elnyomja a pétervári éj­szaka poézisét. Reggelre me­gint más színben ébred a fő­város, mint a demagógia, a sovinizmus, és a háborús szel­lem központja tárul élénk- Milyen gyűlölettel ábrázolja Pudovkin a burzsoá háborús hisztériát! A nagyszerű mű­emlékek szinte eltűnnek ebben a felszított szennyes indulat­ban. Később csak már minta háború városát láthatjuk, jár­hatjuk be újra. S aztán a film végén, a forradalom reg­gelén fedezhetjük fel ismét Pé­tervárt. A széles utcák, a pa­loták ugyanazok. Csak éppen másként láttatja őket a ren­dező. Tudjuk, ezek az épületek mindig mozdulatlanul állnak majd, védőfalként minden be­tolakodó ellenséggel szemben. Mert már a forradalom tulaj­donába kerültek. •. Nemlaha György TÁJÉKOZTATÓ a Szovjet Irodalom 10. számából A mai grúz irodalomb-ól váloga­tott a Szovjet Irodalom legújabb októberi száma, a többi között ér­dekes tanulmányt olvashatunk a mai grúz prózáról, a film- és színházművészetről. A grúz nép- költészetet „a költés: et termő­földjét” Rab Zsuzsa mutatja be. Tolmácsolásában a grúz nép köl­tészetének árnyalt gazdagságából a legrangosabbakat bemutatva ad ízelítőt. Már ősidők óta megéneklik a költők a grúz természet szépsé­gét, gazdagságát. Rustaveli hazá­jának íróit, költőit már régóta és sokfelé ismerik. Közülik Irakli Abasidzéről Tamkó Sirató Károly fordításában közöl verset a lap. Huta Berulava Vlagyimir Iljics L/eninnek címzett költeménye Ga- rai Gábor fordításában jelent meg a legújabb számban. Nyikolaj Tyihonov költő a lap­nak adott interjúban arról vall, milyennek ismerte meg Grúziát. A válogatásban a prózaírók is ezt a világot mutatják be sajátos hanggal. Nodar Dumbadze elbeszé­lései közül az Emlék című egy kis hegyi faluba kalauzol el aho­vá az írót az emlékek követik, az elesett harcosok tiszteletére fel­állított tablónál előidézve emléke­zetéből előúsznak a kedves, meg­ható, lírai történetek a büszke és szép testvérpárról Kukuriról és húgáról, Nateláról. Szergo Xedlasvili Lukája, jelen­téktelen kistisztviselő. Olyan „mint egy szürke, ködös novemberi nap, annyira hétköznapi, annyira je­lentéktelen, mintha láthatatlanná tévő varázssapkát viselne.” A szíve csordultig van az emberek iránt érzett szeretettel a törté­net megkapó, emberi. A mai grúz festészetből, grafikából, szobrá­szatból és ötvösremekekből is íze­lítőt ad a lap. Mai tévéajánlatunk 20.05: A lányom barátnője. A nagymama elmegy nya­ralni, a fiú a Balatonra indul, kho-gy eltöltse a hét végét va­lamelyik menyasszonyával, a lány a Tátrába készülődik. Joggal érezheti hát a család feje, a szorgalmas levélkézbe­sítő, hogy kimaradt valami az életéből. Hát még akkor, ami­kor felesége' is kijelenti: lá­nyukkal megy a Tátrába, hi­szen nem engedheti el egye­dül­Csoda, hogy megszédül? Csoda, hogy hosszú és hűsé­ges házasélet után ő is szeret­ne kirúgni a hámból? A volt iskolatárs, a hasonló korú „fa- kezű” is milyen kalandokkal példázódik. Elhatározza, hogy most ő is megpróbálja. Pizsa­ma helyébe friss ing kerül, az öreg bajusz is lehull.-. A családfő: Szabó Gyula. A felesége: Szemes Mari. Nekik segítentek a vidám tévéjáték többi résztvevői: Jani Ildikó Maros Gábor, Körmendi Já­nos, Esztergályos Cecília­Hogyan lelaetiink milliárdosok? Ügy tűnik, egészen egysze­rűen. Csak ismerni kell a sza­bályokat. A legmegbízhatób- bakat nemrégiben a Wall Street Journal közölte. így hangzanak: ..Jövőbeli tőkéjé­nek gyűjtögetését száz dol­lárral kezdje. Soha semmit sem vásároljon készpénzért. Ne adjon többet egy áruért, a piaci ár felénél. Így minimum tízezer dollárt nyer. (Törvé­nyes úton) kerülje el az adó­fizetést... Ha részleteket kíván tudni a siker titkáról, küld­jön 12 dollárt Haroldsen úr­nak, aki 48 hónap alatt lett milliárdos.” Hogy hogyan, azt nem közli az újság. Csak nem azokból a 12 dollárokból? 4 NOGRAD - 1977. október 1., szombat Rendszeresen találkoznak a Salgótarjáni Kohászati üzemek szocialista brigádvezetői a gyár művelődési központjában, ahol legutóbb a 1978-as év munkaverseny-vállalásairól, a szocialista brigádok életét meghatározó hármas jelszó kö­vetelményeiről beszélgettek. A szocialista brigádvezetők klubjában élénk eszmecsere bontakozott ki a kulturális fel­adatvállalásokról is. Képünkön: vitabeszélgetés a klubban — kj — i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom