Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-26 / 252. szám
Ä pártc&oporioh helye, **erepe a ptírimunhában Arak, adók. dofácíók (V.) Gazdasági érzékcsalódások A könyvtárat megtöltő statisztikai kiadványok, a milliónyi adat közül, egyetlen számra figyel leginkább az ország: a fogyasztói áralakulást jelző indexre. S egyben a legvitatottabb adat is, sokan tapasztalataikra hivatkozva kétségbe vonják az árindex megbízhatóságát. Az árindex hamis, vagy a tapasztalataink csapnak be bennünket? Az áralakulás mérése nem olyan egyszerű, mint mondjuk a lakosság számának, átlagos életkorának, vagy a berek és jövedelmek alakulásának számbavétele. De a magyar statisztikai módszer korszerű, az ismert külföldi árindexszámításokkal összevetve is igen megbízható. Felöleli a fix áru termékek és szolgáltatások teljes körét. (Összes vásárlásaink fele rögzített áras termék.) A nem fix áru termékek és szolgaitatások áralakulását pedig több mint 2300 jellemző termék ármegfigyelése alapján határozzák meg. A Központi Statisztikai Hivatal 180 dolgozója, folyamatosan, a hónap különböző napjain végzi az árfelírást. (A piacok ármegfigyelésében a tanácsok megbízottai is részt vesznek.) Egy-egy kijelölt termék árát 50—100 üzletben jegyzik fel. Az ármegfigyelés összesen több mint 3000 üzletre terjed ki. A feljegyzések alapján havi átlagárat, majd 120 termék- és szolgáltatáscsoportban árindexet készítenek. Ezek után készül el az oly gyakran vitatott országos áralakulási mutató. Az árindex valóságos változásokat jelez. Az egyéni, a családi tapasztalatok azonban többnyire eltérnek a statisztikai átlagtól, mert gyakorlatilag minden család eltérő módon költi el jövedelmét. A családi fogyasztás sajátos szerkezete a családtagok életvitelétől, a fogyasztási szokásoktól és az éppen aktuális vásárlásoktól egyaránt függ. A szokás differenciáló szerepe jól érzékelhető az élvezeti cikkek fogyasztásában. Így a cigaretta, a szeszes ital, vagy legutóbb a kávé drágulása családonként igen eltérő többletkiadást okozott, illetve okoz. A benzin drágulása csak az autótulajdonosok kiadását növelte. A tavalyi húsáruemelés már mindenkit érintett, bár nem egyforma mértékben. Egyesek kijönnek a havi 60 Ft-os jövedelemkiegészítésből, mások viszont ráfizetnek. Törvényszerű tehát, a családi árindexek eltérése az országos . átlagtól és véletlen az egybeesés. Az állami és politikai vezetés, á kutatás nern is éri be az országos átlaggal. Az idei évtől már több mint 8000 családra kiterjedő háztartási statisztika méri az átalakulást, a főbb társadalmi rétegek és csoportok szerint. Tavaly például a kisgazdaságok tulajdonosainak átlagos árindexe 2 százalékkal volt alacsonyabb a lakosság más rétegeinél, mert őket nem érintette az idénycikkek szokatlan mértékű drágulása. Az a körülmény, hogy a fogyasztók nem tapasztalhatnak azonos mértékű (átlagos) áralakulást, vagy csak kivételes esetben, nem indokolja, hogy jelentős részük az áremelkedést nagyobbnak érezze a ténylegesnél. Az áremelkedések hatását az emberek több ok miatt túlozzák el. Az egyik ok az, hogy az árszínvonal alakulását a kiadások és a jövedelmük függvényében érzékelik és nem önmagában. Az áremelés hatása sok másfajta kiadással vegyülve jelenik meg, s az áremelkedéstől független többletkiadások szintén kelthetik a drágulás látszatát Ugyancsak megtévesztő lehet, ha az adott évben nem növekszik a család pénzbeli jövedelme. Az áremelkedés okozta többletkiadás így eleve nagyobb gondot okoz és magasabbnak tűnik. De, paradox módon, a drágulás érzetét keltheti az élet- színvonal emelkedése is. A technika — a hűtőszekrény, tv, mosógép, telefon, magnó, gépkocsi stb. — megkönnyíti és meg is drágítja életünket. A divat szintén nagy „árdrágító”- Színek és formák, modellek és típusok cserélődése már nemcsak a ruházati ipar sajátossága. Az igények mind magasabb szinten megújulnak (hétvégi ház, automata mosógép, színes tv), s néha már nem is annyira ösztönöznek, mint inkább a kie- légületlenség, a hiány érzetét keltik. Egyre több dologról le kell mondanunk ahhoz, hogy új szükségleteinknek akár csak a töredékét is kielégíthessük. Drágul az élet, mert változik, nő a fogyasztás. Néha ki sem lehet térni előle. Egyre bővül azoknak a cikkeknek, szolgáltatásoknak a köre. amelyek létszükségletté váltak. Drágul az élet azért is, mert nő az eltartottak, a gyermekek száma. (A gyermekek növekedésével pedig hatványo- zódnak az anyagi terhek, függetlenül attól, hogy milyen másfajta hatásoknak tulajdonítjuk azokat.) Az anyagi terhek és a megélhetési költségek viszonylagos növekedését gyakran abszolút növekedésnek tekintjük, és anyagi gondjainkat az áralakulásnak tulajdonítjuk. A negatív jelenségekre való érzékeny reagálás, a hatások eltúlzása, illetve a pozitívumok fölötti könnyed át- siklás, nemcsak az áralakulás fogadtatására jellemző, hanem eléggé általános emberi tulajdonság. (Felmérésekkel egyértelműen bizonyított, hogy a lakosság a -szerény életszínvonal-emelést stagnálásnak, a stagnálást pedig csökkenésnek érzi.) Olyan lélektani jelenséggel van dolgunk, amelyet felismerve, tudatosítva tompíthatunk, de meg nem szüntethetünk. E2, is egyfajta realitás, amivel számolni szükséges. Ha a tényekre, a valós összefüggésekre vagyunk kíváncsiak, nem bízhatjuk magunkat érzelmeinkre, szubjektív jelző- rendszereink kontrollra szorulnak. Az elkerülhetetlen és jól végig gondolt árintézkedések ismertetése sem válthat ki osztatlan lelkesedést, legfeljebb tárgyilagosságot és megértést. Kovács József — Vége — JOBB A CUKORTARTALOM Na»y a nyugalom Selypen Egy korábbi ősz képeit Idézzük gondolatban, amikor a selypi cukorgyár inkább hasonlított sártengerhez, türelmetlen emberek találkozóhelyéhez, mint hazai cukorgyártásunk egyik bázisához. Most, meg az ember kapdossa a fejét, nem szokott hozzá ehhez a nagy nyugalomhoz. Alig látni valakit a térmesterség környékén, nem állnak tehergépkocsik kilométeres sorban, a hatalmas berendezés, a BUM mellett, sem tornyosul vagonszámra a répáról lehullott föld. — Hosszú évek következetes munkájának eredménye ez a „csendélet” — mondja Dauda Gyula, a gyár termelési osztályvezetője. — Ä kampány szeptember ötödikén indulj, alaposan felkészültünk a termés fogadására, a gyártásra- Eddig mindössze tizennégy órás állásidőnk volt, tíz nap alatt sikerült pótolni a lemaradást... Volt olyan nap, amikor 38 vagon cukrot gyártottak. A technológiai sor végén ömlik a zsákokba a még langyos, finom cukor. S, hogy milyen az alapanyag? — Jobb a tavalyinál — válaszol Dauda Gyula, s a biztonság kedvéért hívja a laboratóriumot. Röpke összehasonlítást végzünk- A hajdúsági 12—16, a jászsági 14— 17, a' nógrádi cukorrépa pedig 15—18 százalékos cukor- tartalmú. Így a megye közös gazdaságai jelentős prémiumot is kapnak a jobb minőség alapján. Végigsétálunk a gyáron, amelynek korszerűsítésére az idén is több mint húszmillió forintot költöttek- A föld alatti csatornák szállítórendszere már nem a régi, elavult, kicserélték a dobszűrőket, új automata centrifugákat szereztek be, amelyek lényegesen gyorsítják a termelést. — Eddig megy minden, mint a karikacsapás — említi Nagy István, a főgépész. Jellemző a gyár dolgozóinak igyekezetére, hogy a mészke- mencénél meghibásodott drótkötelet például két és fél óra alatt cserélték ki, pedig legalább öt óra kellett hozzá máskor. Muszáj sietniük a gyártással, hiszen folyamatosan érkezik az utánpótlás, naponta 300—320 vagon répa- A jobb időt a termelők is szeretnék kihasználni, s ütemterv ide, ütemterv oda, azt tartják iegbiztosabbnak, ha mielőbb gyárba kerül cukorrépájuk. Pedig ez a sietség jó néhány százalékos cukorveszteséghez vezet. — Korábban sok volt a panasz a szabvány esetenkénti figyelmen kívül hagyására. Az idén? — Eleinte előfordult néhány szállítmány, amelyet gyengének kellett minősíteni, a rossz fejelés miatt- Ez a gépi betakarítás velejárója. Ha a termelő nem nyugodott bele, külön mintát vettünk, végül is megjegyeztük — magyarázza a termelési osztályvezető, akinek szobája falán különböző színű grafikonok jelzik a feldolgozott cukorrépa-mennyiséget, a cukortermelést. Ott vannak a tavalyi adatok is. érdekes az összehasonlítás. Akadnak azonos negatív és pozitív „csúcsok” isA gyár kapuján sorba érkeznek a tehergépkocsik. A pásztói járás tsz-ei ide szállítanak. A termelőszövetkezetek területi szövetségének megbízottja, Varga János elégedett. — Nincs különösebb probléma, folyamatosan érkezik a répa, a minősítésekkel is elégedettek lehetünk-.. A gazdaságok képviselői Is ott ülnek az asztal körül. Az ő feladatuk a napi szállítmány pontos jegyzése, a minősítések ellenőrzése. — Mi már kiszedtük a répát. néhány vagon vár még szállításra — újságolja Balogh Lajos, a pásztói tsz-tői. — A földtartalom? — Átlagosan tíz százalék- A BUM-on viszont csak 5—7 — válaszol(A BUM-ról tudni kell, hogy a szállítmányból a földet külön válogatja, s azt utána visszamérik, tehát a legobjektívebb a földtartalom meghatározása.) — Eddig nyolcadikén volt a legzsúfoltabb napunk, öt- venhétszer fordultak a kocsik — jegyzi meg Mosonyi Márton, a palotási közös gazdaság képviselője- — Most csak három teherautó szállít — teszi hozzá. Egyik érkezik éppen, ráhajt a mázsára, lemérik, bejegyzik, minősítik, s aztán a rakomány odakerül a hatalmas prizmába, amely kisebb cukorrépahegynek is beille- nék. Az ipari vágányokon szerelvények vesztegelnek, vízágyú öblös sugara mossa a répát ki a vagonokból. Szolnok megyéből érkezett— Hamarosan kezdődik a gyár kétszázmilliós rekonstrukciója. A tervidőszak végére a napi 300 vagon cukorrépa feldolgozása a cél — említi Dauda Gyula a gyárlátogatás végén. Konkrét munkát minden párttagnak A pártmunka szervezésénél, a feladatok meghatározásánál véleményem szerint nem lehet eltekinteni azoktól a körülményektől, azoktól a feltételektől, amelyek az adott területre jelemzőek. A Pásztói Szerszám- és Készülékek gyára, az Üvegipari Művek egyik legdinamikusabban fejlődő egysége. Az elmúlt öt év alatt a munkáslétszám más- félszeresére, a termelési érték pedig csaknem háromszorosára emelkedett. Ebben az időszakban két új üzemcsarnok épült, korszerű szociális és irodahelyiségekkel. Mindebből következik, hogy a gyár pártalapszervezete egy gyorsan fejlődő, a nagyipari munkásokhoz tartozó kollektívában tevékenykedik. Dolgozóink az ország valamennyi üveggyárával kapcsolatban vannak, gyakoriak a tartós külső szerelési munkák is. Ugyanakkor érvényesülnek azok a hatások is, amelyek a munkások és a szövetkezeti parasztok együttéléséből adódnak, hiszen dolgozóink jó része a Pásztó környéki községekből jár be. Mindezeket messzemenően figyelembe vesszük a pártmunka tervezésénél, szervezésénél, a felsőbb pártszervek határozatainak helyi alkalmazásával, a mindennapi munkánk során. A feladatokat mindig konkrétan határozzuk meg nemcsak az alapszervezet, de a párt- csoportok, s személy szerint a kommunisták számára is. Enélkül ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy a munka tervezésénél megmaradunk az általános feladatmeghatározás szintjén, amelynek végső soron a munka látná kárát. A párttagok munkáját a pártcsoportok tartják számon. E kis közösségek egyre tervszerűbben végzik munkájukat. A pártcsoport-értekez- letek időpontját és napirendjét évek óta a pártalapszerve- zet munkatervében rögzítjük. Rendszeresen megvitatják a pártcsoportok a párttaggyűlések legfontosabb napirendjét. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy a témát vezetőségi ülésen, pártcsoport-értekezle- ten is megbeszéljük, mielőtt taggyűlésre kerül sor. A vezetőségi ülés után a pártcsoportvezetőket felkészítjük a csoportértekezletre. Ha a taggyűlésen rendkívül fontos témát vitatunk meg, akkor a pártcsoportvezetők részt vesznek a vezetőségi ülésen, vagy megkapják a beszámoló írásos kivonatát. Az a tapasztalatunk, ez a módszer jól segíti, hogy valamennyi párttagunk felkészüljön a taggyűlésre, A pártcsoportvezetők összefogása, eligazítása a szervező titkár feladata. Évente egy-két alkalommal olyan csoportértekezletet tartunk, ahol nem a taggyűlés beszámolóját vitatja meg a párttagság. Amikor a munkatervet készítjük, van rá eset, hogy néhány fontos témát eleve a pártcsoport-értekezlet vitájára tervezünk. Ugyanis, ha valamennyiből taggyűlést tartanánk, túlságosan sűrűn kellene összehívnunk a párttagság egészét. Nagyon alkalmas fórum a pártcsoport-értekezlet például az üzemi demokráciával összefüggő kérdések megvitatására. Emellett olyan pártcsoport-értekezleteket !s tervezünk, amelyek valójában kötetlen beszélgetések. Ilyenkor valamennyi párttagnak lehetősége van arra, hogy elmondja az őt leginkább foglalkoztató kérdést, s a többi párttaggal konzultáljon. A pártcsoportok feladata, hogy rendszeres megbízatásokkal lássák el a párttagságot, s számon kérjék a pártmegbízatások teljesítését. Kiemelt pártmegbízatásként értékeljük a munkásőri tevékenységet. Erről minden év novemberében taggyűlésen is megemlékezünk. Az elmúlt öt esztendő alatt két alkalommal a taggyűlés napirendjére tűztük a kommunisták pártmegbízatását. Az a törekvésünk, hogy valamennyi párttag rendelkezzék külön megbízatással, csökkentsük a túlterhelt párttagok igénybevételét, és kerüljük a formális megbízatásokat. Ügy látjuk, e tekintetben sikerült valamelyest előbbre jutnunk. Néhány évvel azelőtt, a párttagok tíz százaléka nem rendelkezett semmiféle megbízatással, és csaknem egyharmada három vagy annál több feladatot is kapott. Ma már egyenletesebb a munka elosztása. Még mindig vannak olyanok. akik semmiféle külön feladatot nem kaptak, és már csak a párttagok nyolc százalékának van kettőnél több pártmegbízatása. Azzal, hogy egyenletesebb lett a munka elosztása, javult a munka minősége is. Kommunistáink döntő többsége példamutatóan látja el feladatát. Mustó Miklós pártvezetőségi tag Következetesebb számvetést A salgótarjáni öblösüveggyár 10-es irodaházi alapszervezetében vagyok pártcso- portbizalmi. Nincs még túlságosan nagy tapasztalatom, hiszen mindössze két esztendeje végzem ezt a munkát. Azt azonban igen fontosnak tartom, hogy megfelelő kapcsolat alakuljon ki a pártcsoportvezetők és a párttagok között. Sokat adok a személyes, jó kapcsolatok erősítésére. Így a pártcsoport-értekezle- tekről, a taggyűlésekről soha nem papíron értesítem őket. Személyesen elmegyek minden párttaghoz, s a taggyűlési napirend mellett sok egyéb dolgot is megbeszélünk. Az a tapasztalatunk, hogy a pártcsoport-értekezletek igen aktívak, ám a párttaggyűlésekkel nem ez a helyzet. Sokat beszélgettünk már a párt- vezetőséggel, a csoporttagokkal is, mi lehet ennek az oka. Voltak, akik azt mondták, azért nem mernek véleményt mondani, mert a taggyűlésen sokan vannak. Aztán olyan párttagunk is akad, aki azt vallotta: ne szólj szám, nem fáj fejem. Ügy gondolom, mindezek azt mutatják, hogy a párttagok nevelése folyamatos munkát ad a pártalap- szervezetnek, de a pártcsoportnak is. A nevelés legbiztosabb és leghatásosabb módjának a pártmegbízatásokat tartom. Igyékszünk úgy kialakítani a pártmegbízatások körét, hogy az egybeessék a párttagok érdeklődésével, képességével, bár ezt még nem minden esetben sikerült így megvalósítani. Még mindig van bizonyos gondunk az arányos teherelosztással is. Párttagjaink is megfogalmazták, hogy aki mozog, mutatja magát, arra sok mindent rátesznek. S közben vannak olyan párttagok, akiket felkészültségük alkalmassá tenne komolyabb megbízatás ellátására is, de kényelemszeretetből, szinte semmit sem vállalnak. Helyesnek tartanám, ha a pártcsoportbizalmik rendszeresen értékelnék a pártmegbízatások teljesítését. Időnként készítünk mi erről számvetést magunknak, és a pártvezetőségnek is, de ezek az értékelések nem elég rendszeresek és nem is mindig konkrétak. Hasznosnak tartanám például a középszintű gazdasági vezetők fokozottabb bevonását is a pártmunkába. Kaphatnának közülük többen olyan megbízatást, hogy szakmai ismereteiket politikai ismeretekkel bővítsék, egészítsék ki. Ha a mostaninál jobban számításba vennék az alapszervezetek a középszintű gazdasági vezetők politikai! képzését és továbbképzését, annak nem csupán ők maguk, hanem a pártcsoportok, a pártalapszervezetek js hasznát látnák. Molnár János pártcsoportvezetá Fekete Gyula diffúziókezelő és Deák Ferenc, a gyár „szíve”, a műszerfal előtt. Üzemben az új centrifugák. Kulcsár József felvételei A kapun újabb szállítmá- ségnek- Megnyugtató cu- nyok érkeznek. Nincs torló- korrépaügyben a kép. dás, nyoma sincs az ideges* Szabó Gyula
