Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
Két nap mértege Szomorú rekord az utakról Mint arról olvasóinkat értesítettük, október második hetében a Nógrád megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési' szervei társszervek és önkéntes rendőrök bevonásával fokozott közúti ellenőrzést tartott. Az akcióra, melynek során mintegy háromezer közlekedőt ellenőriztek, október közepén került sor. Ezen belül 2400 gépjárművet vizsgáltak a járőrök. Ezek közül negyvenhármat feljelentettek, kétszázharmincnyolcat a helyszínen megbírságoltak, háromszázkettőt pedig figyelmeztetésben részesítettek. Meglepően magas — száz- negyvenyolc — volt az úgynevezett kiemelt KRESZ-sza- bálysértések száma. Ezek közé az ittas vezetés, a gyorshajtás, az elsőbbség meg nem adása, a szabálytalan előzés és kanyarodás, a világítási szabályok megszegése tartozik többek között. Endre szintén vezetői igazolvány nélkül közlekedett. Ugyancsak a rossz lelkiismeret „buktatta le” Mizserfán Fenyvesi Aladárt, aki a rendőrséget észrevéve azonnal leállt. A gyanúsan viselkedő személygép kocsi vezetőjéről kiderült, hogy vezetői engedély nélkül ült volánhoz, a forgalmi engedélyét pedig otthon tartja. Azt is beismerte, hogy ez utóbbi bizony két hete lejárt. Ezzel egy picit „szépített” a helyzeten, ugyanis kiderült, hogy az említett dokumentum július 7-től érvénytelen ! A kiemelt szabálysértések közül a legtöbb a gyorshajtóvezetők számlájára írható. Kilencvenkét ilyen akadt a két nap alatt. Köztük volt az SD 89—89 számú tehergépkocsi vezetője, aki Nagyoroszi belterületén — téglával megrakva — huszonhárom kilométerrel lépte túl a megengedett sebességhatárt. Feljelentés készült ellene, csakúgy, mint az US 88—85 rendszámú személygépkocsi „pilótája” ellen, ki „csak” 13 kilométerrel hajtott gyorsabban a megengedettnél, ugyanezen a helyszínen. Neki az idén már a második ilyen esete volt, nagyon szerette volna a helyszínen „lerendezni”, azt sem bánta volna, ha ezer forintja bánja... Tizennégy közlekedő ellen ittasság miatt indult eljárás. Ilyen volt a kazári Berki László, aki az igazoltatás során bizonytalan mozdulatokkal szedte elő iratait, azokat szét is szórta. Ittasságát nem is tagadta, három féldecit és ugyanennyi üveg sört ismert be. Szemmel láthatólag erősen alkoholos befolyásoltság alatt állt, amit csak megerősítenek a vérvizsgálat eredményei. Az ittasság mellett vezetői igazolvány nélkül, jogtalanul használta a termelőszövetkezet rakodója, Rigó Lajos, a ceredi gazdaság pótkocsis vontatóját. Minden irányjelzés nélkül, váratlanul kanyarodott, ezzel fékezésre késztetve a mögötte közlekedő járőrkocsit. Mikor az intézkedő rendőrök megállították, alaposan megszeppent. Térjünk vissza a statisztikához! Húsz gépjármű vezetője szegte meg a világítási szabályokat, legtöbbjük a ti- zennegyedikei ködben. Szinte visszatérő érv volt: kérem, én Iátok! Arra azonban úgy látszik nem gondoltak a védekezők, hogy látszani legalább olyan fontos! Ködben általában nedves az út burkolata. Ilyenkor a 100 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó gépjármű fékútja több mint 81, féktávolsága közel 110 méter! Ha a látó távolság ezen belül van, a sofőr vakon vezet! A helyes kivilágítás ilyenkor segít a járművezetőknek abban, hogy minél távolabbról észrevegyék a közlekedőket. Amire a .közelmúltban nem volt példa, gyalogosok ellen is szükségessé vált feljelentést tenni, az akció során kilenc alkalommal- Egyikük azt kérte, ne jelentsék öt fel, előbb csak figyelmeztessék. A szigort az indokolja, hogy egyre több a szabálytalan gyalogos, aki nem csak saját biztonságát, de a közlekedésben résztvevő embertársait is könnyen veszélybe sodorhatja. Mindent összevetve az őszi közlekedés-biztonsági akció során jóval több esetben kellett a hatóságoknak a büntetés szigorával élnie, mint a tavaszi kétnapos ellenőrzés alkalmával, s az esetek is sokkal súlyosabbak voltak. Szomorú rekord ez, mely arra mutat, a közlekedésben résztvevők közül egyre többen vezetnek — valami alaptalan magabiztosságtól vezérelve — felelőtlenül, agresszíven, s ennek a logikus következménye, hogy útjainkon egyre nő a balesetveszély lehetősége. Az illetékes hatóságok levonták a két nap mérlegéből adódó tanulságot és a továbbiakban még szigorúbban járnak el mindazokkal, akik maguk és mások biztonságát, testi épségét, életét gondatlanságból vagy kivagyiságból kockáztatják. —g— Betegellenőrző úton Mit csinál az alkoholista reggeltől estig ? Iszik! — mondja rá az olvasó teljes bizonyossággal, jelezve ezzel, hogy szűkös ismerete csupán a közvélemény periférikus előítéletéig, megbélyegző titulusáig terjed. Ám sokkal többről van szó: a megbélyegzés még inkább züllésre készteti az egyébként is depresszióval küszködő alkoholistát. A beteg a kigyógyulás időszakában szom- júzza leginkább nemcsak az italt, hanem közvetlen környezetének humanitását, segítőkészségét. Mondhatni, ezen áll, vagy bukik életének további sorsa. Ilyenkor magára hagyni, átnézni fölötte, éreztetni vele a „közvéleményt”, emberi felelőtlenség. Félreértés ne essék: nem szándékszom a sorok mögé bújtatni az egyén felelősségét, de ezt már oly annyiszor kipellengérezték, elítélték, megrótták és a többi, hogy könyvtárnyi irodalomra futja belőle. És .gyakran átestek a ló túlsó oldalára. Csak úgy lehet teljes a kép, bármilyen fekete legyen is, ha a valóság színeit hordozza magán. Igaz, négyszázezer ember kaméleon-ábrázatát... Az előzményekhez tartozik még, hogy az alkoholelvonó és detoxikáló intézet dolgozói : védőnők, gondozónők, hetenként többsztör meglátogatják a kezelés alatt állókat, illetve érdeklődnek az intézetből „végleg” kikerülők sorsa iránt. Egy .ilyen úton vehettem részt.. Első állomásunk egy alkoholista nő. Egy héttel ezelőtt önként ment orvoshoz, resz- ketési, szorongási panaszokkal, melyek alkoholfogyasztásra megszűntek. Két szeres kiváló dolgozó, három : fyérmék anyja, egy szép lakás tulajdonosa. A ínagyobbik szobában sajátos dekorációként vagy ötven darab üres, italos üveg, a whiskytől a cseresznyéig, bő választékban. Benzovics Lajosné védőnő rendkívül tapintatosan érdeklődik az al-> koholista nő hogyléte iránt. Reszketéspróba: szinte olvashatatlanul írja ákom-bá- kom betűit, de már ez is fejlődésnek számít korábbi állapotaihoz képest. Munkahelyére is bemegyünk, bizonyos ügyeket kell elintézni számára. A vöröskeresztes titkár nem kis büszkeséggel mondja, végre sikerült megoldást találniuk: ha kiheveri betegségét és visszajön dolgozni, felmondanak neki. Ez lenne a megoldás? Talán egy súlyosaíbb periódus kezdete. Miközben Rigót lakására vitték, egy segédmotorkerékpárra lettek figyelmesek, mely • rendőrautó láttán hirtelen megfordult, és megpróbált kereket oldani. Természetesen sikertelenül. Mint kiderült, a nyeregben ülő 16 esztendős Sz. Márciusban korszerű szabadpolcos könyvtárrá alakították át a ZIM salgótarjáni gyára művelődési központjában az addig zárt szekrényekben levő könyvtárat. Szívesebben válogatnak fgy maguknak olvasnivalót az érdeklődők a 3000 kötetes állományból. Az üzemi dolgozókon kívül a szomszédos Csizmadia úti Általános Iskola diákjai és a környékbeli nyugdíjasok is gyakorta mennek kölcsönözni. Velük együtt 350 fős olvasógárdát tartanak nyilván a ZIM üzemi könyvtárában. A legkapósabbak és a legnehezebben beosztható kötetek az iskolai tanulmányokhoz szükséges kötelező irodalmak. A politikai tanulmányok végzéséhez a marxizmus klasszikusait is sokan kölcsönzik. A szabad- polcos könyvtár még három üzemi letéti könyvtárat is ellát kötetekkel, hogy a munkások közvetlenül munkahelyük, munkapadjuk mellett válogathassanak az olvasnivalók között. Képünön: Lipták Mária, az üzemi szakszervezeti könyvtár vezetője Kisbcnedek Jánosnénak ajánl újabb olvasmányokat. , i A nyár „legizgalmasabb” élményét eleveníti fel Czank János, a Szirák és Vidéke ÁFÉSZ magyar—szovjet baráti társaság tagcsoportjának elnöke. — Van nekünk egy jó hagyományunk. Minden esztendőben nyaranként szervezünk egy olyan kirándulást, ami valóban emlékezetes marad az MSZBT-tagcsoportban. Tavaly az ukrán jégrevü Tűzpa- rádé című előadását néztük meg Pesten. Több mint százan utaztunk, összekötve a kellemest a hasznossal. — Mégpedig? — Megnéztük ezt a csodálatos jégrevü-előadást, és ha már utunkba akadt, Szentendre nevezetességeivel ismerkedtünk. Sőt... — Sőt? — Az úton hazafelé, az autóbuszban villám szellemi vetélkedőt rendeztünk Ott aztán kiderült, ki tud többet a Szovjetunió nevezetességeiről, híres embereiről, történelméről, kultúrájáról. Ami az idei nyarat illeti, emlékezetes marad ez is. — Miért? — Az idén a grúz népi együttes műsorára váltottunk Az ünnepre készülnek Kétszer egy előadásra jegyet a Margitszigetre. Megérkezett a busz, kettő is, felszálltunk, irány Budapest. Egész nap lógott az eső lába, de reménykedtünk. estére majd kiderül. Sajnos, nem így lett. Mire elérkezett az előadás ideje, olyan zivatar zúdult Budapestre, hogy alig tudtunk fedél alá menekülni. A következő előadásra —, mivel az elsőt elmosta az eső — megint hivatalosa« voltunk. Aki tehette, utazott. Így a szirákiak kétszer mentek egy előadásra... öt esztendővel ezelőtt, 1972 áprilisában alakult meg az MSZBT-tagcsoport az ÁFÉSZ-nél. Azóta sokat tettek a két nép barátságának elmélyítéséért. Azért, hogy a magyar és szovjet emberek jobban megismerjék egymás munkáját, örömeit és gondjait, mindazt, ami évtizedek óta összefűzi a magyar és orosz népet. Czank János rábólint. — Szeretnénk, ha nőinél több dolgozónk személyesen is megismerkedne a Szovjetunióval. Ezért arra törekszünk, hogy az évente induló barátságvonattal mi is küldjünk embereket. A becsületes és példamutató munka jutalmaként. Most októberben ketten is kint voltak a Kijev —Leningrád—Moszkva útvonalon. Sok-sok élménnyel tértek haza. Egyikük, Jekken Ferencné élménybeszámolót is tart. Ügy gondoltuk, még november 7-e előtt összejövünk. Czank János, a tagcsoport elnöke egyúttal szocialista munkaverseny-felelős. Így aztán közös tanácskozáson beszélték meg, milyen felajánlást tegyenek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára a brigádok. Közösen a szakszervezet és az MSZBT. Így aztán az ÁFÉSZ tizenkilenc szocialista brigádja — százhúsz embert érint — csatlakozott a csepeliek felhívásához a szocialista módon dolgozni, flzénetek jönnek és menek, a élni és tanulni jelszó egységé- gyerekek azt tervezik, hogy ben. egyszer majd személyes találkozásra is sor kerül. Jó Az MSZBT-tagcsoport gaz- kapcsolatot tartanak a Mát- dag programot mondhat ma- raaljai Állami Gazdaság szi- gáénak. Már hagyománynak ráki üzemegységének MSZBTszámít, hogy rfiinden esztendő má^S^vetélkedőL6" ünnp- február 23-án megemlékez- peltek együtt, nek a szovjet hadsereg és a _ a jelentős évfordulókra hadiflotta megalakulásáról, mindig meghívunk szovjet Majd áprilisban két fontos embereket — fűzi hozzá évforduló is következik. Czank János. — Mindezt a Amióta Gagarin elsőként re- barátság jegyében, pült űrhajójával az ismeret- Aztán még elmondja, hogy lenbe, azt a napot piros be- amikor legutóbb a televíziótűvel jelzik az MSZBT naptá- ban a Szovjetunió életéről rában. De pirosbetűs ünnep-: rendeztek fórumot, körlevelet napnak számít Lenin születő- küldtek ki minden boltba, sének évfordulója, május 9., a hogy felhívják a dolgozók fi- győzelem napja és természe- gyeimét, új és érdek« dolgo- tesen a Nagy Októberi Szórta- kát tudhatnak meg a Szov- lista Forradalom évfordulója, jetunióról, érdemes odafigyel- Az év utolsó hónapján, de- nj. cember 6-án emlékeznek Szi- s rák község felszabadulására. — Sok kis dologból tevődik össze a munkánk. — mondja Emellett a bujáki ABC-üz- végül a tagcsoport elnöke. — let szocialista brigádja — Mindez bizonyítja, hogy nap legtöbbjük asszony — vállal mint nap tevékenykedünk a ta, hogy a községben levő barátság elmélyítésén, szovjet hősök sírját gondozzák. Ezt becsületesen megte- Csata! Erzsébet szik. A sziráki általános is- ___________________________________ kolások közül sokan levelez- T „ ____' , . ~~ I nek szovjet pionírokkal. A* j NÓGRÁD — 1977. oktobei 23., vasamap Dorogházán újabb megálló. Szintén alkoholista beteg, kétszer volt már elvonókúrán. Ötvenéves, hetvennek látszik. — Egy hete még három és fél ezer forintja volt, tegnap már egész nap a disznóólban feküdt, holt részegen — mondja a felesége. a«i mintha tökéletes ellentétje lenne férjének. A két évtizednyi szenvedésnek alig maradt nyoma külsején. Belül? Búcsúzásnál félrehív, azt kéri, ha egy mód van rá, vigyük a férjét szociális otthonba, hadd éljen ott, eleget nyomorította mór a családot. Gverekek, unokák szétröppentek. minek is jöjjenek haza. verekedést, veszekedést nézni? Nem tudom meggyőzni a nénikét, hogy éppen a gyerekek próbálhatnák meg legnagyobb eséllyel helyreállítani a felbillent családi egyensúlyt. Az alkoholista férfit SalJ gótarjánba visszük kezelésre. Az úton Galló Istvánné védőnő faggatja az előző látogatás óta eltelt néhány nap eseményeiről. Hamar kiderül, komoly eszmecserére nincs kilátás. „Komolytalannal” próbálkozom. — Mi a kedvenc itala? — A „csé-vitamin”, de jö-í hét a whisky is... Aztán nótára zendít. Itt be is fejeztük a beszélgetést. Talán kezelés után lehet folytatni. Egy cigánytelep apró házikója előtt állítja meg a gép- kpcsit Kozár Tibor sofőr. Nagy csapat gyerekhad vesz körül bennünket. Egy rokkant nyugdíjas elmebeteget keresünk. Alig találunk rá. Kilenc négyzetméternyi szobában lakik öttagú családjával, a legminimálisabb higiéniai feltételek nélkül. Nem régóta beteg, de eddig már 38 elek- trosokk-kezelést kapott. Gyógyszertől kábultan fekszik, alig tudja felfogni, kik vagyunk, honnan, miért jöttünk. Félszavakkal befejezetlen mondatokkal válaszol kérdéseinkre. Kiderül, más oka is van ennek a kábultságnak. A felesége mondja el, hogy férje nem szedte rendszeresen a gyógyszert,, gyakran ivott is, s a napokban annyira rosszul lett, hogy nem bírt felkelni. A legjobbkor érkeztek a védőnők. Elvégzik a szükséges teendőket, és már a következő eset tényeit, azzal kapcsolatos feladataikat beszélik meg. A nap mint nap ismétlődő, de ugyanakkor rengeteg izgalmat rejtő munka nagy odaadást kíván. Ügy tűnik, mintha semmi értelme nem lenne munkájuknak, hiszen hiába járják a megyét, osztogatják tanácsaikat, intézik a beteg ügyes-bajos dolgait, az alkoholisták száma nőttön nő.., Munkájuk hasznosságához nem fér kétség. A statisztika tendenciájának okait másutt kell keresni, ez nyilvánvaló. S, míg nem eldöntött tény, hogy radikális intézkedésekre már most égetően szükség van, áddig valóban csak keresgélni lehet az okokat. Délután négy óra. Visszaérkezünk az intézet elé. A nők sietnek haza, férjük, gyerekeik várják őket. Azt mondják nehéz az egész napi „élményeket” hirtelen elfelejteni, sokszor álmaikban megjelenik egy-egy beteg... ...aki talán éppen a sarki bisztróban kéri a szokásos felest, és koccint mások egészségére. Miközben saját egészségét issza el! (tanka) 5 y *
