Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

Két nap mértege Szomorú rekord az utakról Mint arról olvasóinkat ér­tesítettük, október második he­tében a Nógrád megyei Rend­őr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési' szervei társ­szervek és önkéntes rendőrök bevonásával fokozott közúti el­lenőrzést tartott. Az akcióra, melynek során mintegy há­romezer közlekedőt ellenőriz­tek, október közepén került sor. Ezen belül 2400 gépjármű­vet vizsgáltak a járőrök. Ezek közül negyvenhármat feljelen­tettek, kétszázharmincnyolcat a helyszínen megbírságoltak, háromszázkettőt pedig figyel­meztetésben részesítettek. Meglepően magas — száz- negyvenyolc — volt az úgy­nevezett kiemelt KRESZ-sza- bálysértések száma. Ezek közé az ittas vezetés, a gyorshajtás, az elsőbbség meg nem adása, a szabálytalan előzés és kanya­rodás, a világítási szabályok megszegése tartozik többek között. Endre szintén vezetői igazol­vány nélkül közlekedett. Ugyancsak a rossz lelkiis­meret „buktatta le” Mizserfán Fenyvesi Aladárt, aki a ren­dőrséget észrevéve azonnal le­állt. A gyanúsan viselkedő sze­mélygép kocsi vezetőjéről ki­derült, hogy vezetői engedély nélkül ült volánhoz, a for­galmi engedélyét pedig otthon tartja. Azt is beismerte, hogy ez utóbbi bizony két hete le­járt. Ezzel egy picit „szépí­tett” a helyzeten, ugyanis ki­derült, hogy az említett do­kumentum július 7-től ér­vénytelen ! A kiemelt szabálysértések közül a legtöbb a gyorshajtó­vezetők számlájára írható. Kilencvenkét ilyen akadt a két nap alatt. Köztük volt az SD 89—89 számú tehergépko­csi vezetője, aki Nagyoroszi belterületén — téglával meg­rakva — huszonhárom kilo­méterrel lépte túl a megenge­dett sebességhatárt. Feljelen­tés készült ellene, csakúgy, mint az US 88—85 rendszámú személygépkocsi „pilótája” ellen, ki „csak” 13 kilométer­rel hajtott gyorsabban a meg­engedettnél, ugyanezen a hely­színen. Neki az idén már a második ilyen esete volt, na­gyon szerette volna a helyszí­nen „lerendezni”, azt sem bánta volna, ha ezer fo­rintja bánja... Tizennégy közlekedő ellen ittasság miatt indult eljárás. Ilyen volt a kazári Berki Lász­ló, aki az igazoltatás során bizonytalan mozdulatokkal szedte elő iratait, azokat szét is szórta. Ittasságát nem is tagadta, három féldecit és ugyanennyi üveg sört ismert be. Szemmel láthatólag erősen alkoholos befolyásoltság alatt állt, amit csak megerősítenek a vérvizsgálat eredményei. Az ittasság mellett vezetői igazolvány nélkül, jogtalanul használta a termelőszövetkezet rakodója, Rigó Lajos, a ceredi gazdaság pótkocsis vontatóját. Minden irányjelzés nélkül, vá­ratlanul kanyarodott, ezzel fé­kezésre késztetve a mögötte közlekedő járőrkocsit. Mikor az intézkedő rendőrök megál­lították, alaposan megszep­pent. Térjünk vissza a statiszti­kához! Húsz gépjármű veze­tője szegte meg a világítási szabályokat, legtöbbjük a ti- zennegyedikei ködben. Szinte visszatérő érv volt: kérem, én Iátok! Arra azonban úgy lát­szik nem gondoltak a védeke­zők, hogy látszani legalább olyan fontos! Ködben általá­ban nedves az út burkolata. Ilyenkor a 100 kilométeres óránkénti sebességgel szá­guldó gépjármű fékútja több mint 81, féktávolsága közel 110 méter! Ha a látó távolság ezen belül van, a sofőr vakon vezet! A helyes kivilágítás ilyenkor segít a járművezetők­nek abban, hogy minél távo­labbról észrevegyék a közleke­dőket. Amire a .közelmúltban nem volt példa, gyalogosok ellen is szükségessé vált feljelentést tenni, az akció során kilenc alkalommal- Egyikük azt kér­te, ne jelentsék öt fel, előbb csak figyelmeztessék. A szi­gort az indokolja, hogy egyre több a szabálytalan gyalogos, aki nem csak saját biztonsá­gát, de a közlekedésben részt­vevő embertársait is könnyen veszélybe sodorhatja. Mindent összevetve az őszi közlekedés-biztonsági akció so­rán jóval több esetben kellett a hatóságoknak a büntetés szigorával élnie, mint a tava­szi kétnapos ellenőrzés al­kalmával, s az esetek is sok­kal súlyosabbak voltak. Szo­morú rekord ez, mely arra mutat, a közlekedésben részt­vevők közül egyre többen ve­zetnek — valami alaptalan magabiztosságtól vezérelve — felelőtlenül, agresszíven, s ennek a logikus következ­ménye, hogy útjainkon egyre nő a balesetveszély lehetősé­ge. Az illetékes hatóságok le­vonták a két nap mérlegéből adódó tanulságot és a továb­biakban még szigorúbban jár­nak el mindazokkal, akik ma­guk és mások biztonságát, tes­ti épségét, életét gondatlan­ságból vagy kivagyiságból koc­káztatják. —g— Betegellenőrző úton Mit csinál az alkoholista reggeltől estig ? Iszik! — mondja rá az ol­vasó teljes bizonyossággal, je­lezve ezzel, hogy szűkös isme­rete csupán a közvélemény periférikus előítéletéig, meg­bélyegző titulusáig terjed. Ám sokkal többről van szó: a megbélyegzés még inkább züllésre készteti az egyéb­ként is depresszióval küszkö­dő alkoholistát. A beteg a ki­gyógyulás időszakában szom- júzza leginkább nemcsak az italt, hanem közvetlen kör­nyezetének humanitását, se­gítőkészségét. Mondhatni, ezen áll, vagy bukik életé­nek további sorsa. Ilyenkor magára hagyni, átnézni fölöt­te, éreztetni vele a „közvéle­ményt”, emberi felelőtlenség. Félreértés ne essék: nem szándékszom a sorok mögé bújtatni az egyén felelősségét, de ezt már oly annyiszor ki­pellengérezték, elítélték, megrótták és a többi, hogy könyvtárnyi irodalomra fut­ja belőle. És .gyakran átestek a ló túlsó oldalára. Csak úgy le­het teljes a kép, bármilyen fekete legyen is, ha a való­ság színeit hordozza magán. Igaz, négyszázezer ember ka­méleon-ábrázatát... Az előzményekhez tarto­zik még, hogy az alkoholelvo­nó és detoxikáló intézet dol­gozói : védőnők, gondozónők, hetenként többsztör megláto­gatják a kezelés alatt álló­kat, illetve érdeklődnek az intézetből „végleg” kikerülők sorsa iránt. Egy .ilyen úton vehettem részt.. Első állomásunk egy alko­holista nő. Egy héttel ezelőtt önként ment orvoshoz, resz- ketési, szorongási panaszokkal, melyek alkoholfogyasztásra megszűntek. Két szeres kiváló dolgozó, három : fyérmék any­ja, egy szép lakás tulajdono­sa. A ínagyobbik szobában sa­játos dekorációként vagy öt­ven darab üres, italos üveg, a whiskytől a cseresznyéig, bő választékban. Benzovics Lajosné védőnő rendkívül ta­pintatosan érdeklődik az al-> koholista nő hogyléte iránt. Reszketéspróba: szinte ol­vashatatlanul írja ákom-bá- kom betűit, de már ez is fejlődésnek számít korábbi állapotaihoz képest. Munkahelyére is beme­gyünk, bizonyos ügyeket kell elintézni számára. A vörös­keresztes titkár nem kis büsz­keséggel mondja, végre si­került megoldást találniuk: ha kiheveri betegségét és visszajön dolgozni, felmonda­nak neki. Ez lenne a megoldás? Talán egy súlyosaíbb periódus kez­dete. Miközben Rigót lakására vitték, egy segédmotorkerék­párra lettek figyelmesek, mely • rendőrautó láttán hirtelen megfordult, és megpróbált ke­reket oldani. Természetesen sikertelenül. Mint kiderült, a nyeregben ülő 16 esztendős Sz. Márciusban korszerű szabadpolcos könyvtárrá alakították át a ZIM salgótarjáni gyára művelődési központjában az addig zárt szekrényekben levő könyvtárat. Szívesebben vá­logatnak fgy maguknak olvasnivalót az érdeklődők a 3000 kötetes állományból. Az üzemi dolgozókon kívül a szom­szédos Csizmadia úti Általános Iskola diákjai és a kör­nyékbeli nyugdíjasok is gyakorta mennek kölcsönözni. Ve­lük együtt 350 fős olvasógárdát tartanak nyilván a ZIM üzemi könyvtárában. A legkapósabbak és a legnehezebben beosztható kötetek az iskolai tanulmányokhoz szükséges kö­telező irodalmak. A politikai tanulmányok végzéséhez a marxizmus klasszikusait is sokan kölcsönzik. A szabad- polcos könyvtár még három üzemi letéti könyvtárat is el­lát kötetekkel, hogy a munkások közvetlenül munkahelyük, munkapadjuk mellett válogathassanak az olvasnivalók kö­zött. Képünön: Lipták Mária, az üzemi szakszervezeti könyvtár vezetője Kisbcnedek Jánosnénak ajánl újabb ol­vasmányokat. , i A nyár „legizgalmasabb” él­ményét eleveníti fel Czank János, a Szirák és Vidéke ÁFÉSZ magyar—szovjet baráti társaság tagcsoportjának el­nöke. — Van nekünk egy jó ha­gyományunk. Minden eszten­dőben nyaranként szervezünk egy olyan kirándulást, ami valóban emlékezetes marad az MSZBT-tagcsoportban. Ta­valy az ukrán jégrevü Tűzpa- rádé című előadását néztük meg Pesten. Több mint szá­zan utaztunk, összekötve a kellemest a hasznossal. — Mégpedig? — Megnéztük ezt a csodá­latos jégrevü-előadást, és ha már utunkba akadt, Szent­endre nevezetességeivel is­merkedtünk. Sőt... — Sőt? — Az úton hazafelé, az au­tóbuszban villám szellemi ve­télkedőt rendeztünk Ott az­tán kiderült, ki tud többet a Szovjetunió nevezetességeiről, híres embereiről, történelmé­ről, kultúrájáról. Ami az idei nyarat illeti, emlékezetes ma­rad ez is. — Miért? — Az idén a grúz népi együttes műsorára váltottunk Az ünnepre készülnek Kétszer egy előadásra jegyet a Margitszigetre. Meg­érkezett a busz, kettő is, fel­szálltunk, irány Budapest. Egész nap lógott az eső lába, de reménykedtünk. estére majd kiderül. Sajnos, nem így lett. Mire elérkezett az előadás ideje, olyan zivatar zúdult Budapestre, hogy alig tudtunk fedél alá menekülni. A következő előadásra —, mi­vel az elsőt elmosta az eső — megint hivatalosa« vol­tunk. Aki tehette, utazott. Így a szirákiak kétszer men­tek egy előadásra... öt esztendővel ezelőtt, 1972 áprilisában alakult meg az MSZBT-tagcsoport az ÁFÉSZ-nél. Azóta sokat tet­tek a két nép barátságának elmélyítéséért. Azért, hogy a magyar és szovjet emberek jobban megismerjék egymás munkáját, örömeit és gondjait, mindazt, ami évtizedek óta összefűzi a magyar és orosz népet. Czank János rábólint. — Szeretnénk, ha nőinél több dolgozónk személyesen is megismerkedne a Szovjet­unióval. Ezért arra törek­szünk, hogy az évente induló barátságvonattal mi is küld­jünk embereket. A becsületes és példamutató munka jutal­maként. Most októberben ketten is kint voltak a Kijev —Leningrád—Moszkva útvo­nalon. Sok-sok élménnyel tér­tek haza. Egyikük, Jekken Ferencné élménybeszámolót is tart. Ügy gondoltuk, még november 7-e előtt összejö­vünk. Czank János, a tagcsoport elnöke egyúttal szocialista munkaverseny-felelős. Így aztán közös tanácskozáson be­szélték meg, milyen felaján­lást tegyenek a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára a brigádok. Közösen a szakszer­vezet és az MSZBT. Így az­tán az ÁFÉSZ tizenkilenc szo­cialista brigádja — százhúsz embert érint — csatlakozott a csepeliek felhívásához a szocialista módon dolgozni, flzénetek jönnek és menek, a élni és tanulni jelszó egységé- gyerekek azt tervezik, hogy ben. egyszer majd személyes ta­lálkozásra is sor kerül. Jó Az MSZBT-tagcsoport gaz- kapcsolatot tartanak a Mát- dag programot mondhat ma- raaljai Állami Gazdaság szi- gáénak. Már hagyománynak ráki üzemegységének MSZBT­számít, hogy rfiinden esztendő má^S^vetélkedőL6" ünnp- február 23-án megemlékez- peltek együtt, nek a szovjet hadsereg és a _ a jelentős évfordulókra hadiflotta megalakulásáról, mindig meghívunk szovjet Majd áprilisban két fontos embereket — fűzi hozzá évforduló is következik. Czank János. — Mindezt a Amióta Gagarin elsőként re- barátság jegyében, pült űrhajójával az ismeret- Aztán még elmondja, hogy lenbe, azt a napot piros be- amikor legutóbb a televízió­tűvel jelzik az MSZBT naptá- ban a Szovjetunió életéről rában. De pirosbetűs ünnep-: rendeztek fórumot, körlevelet napnak számít Lenin születő- küldtek ki minden boltba, sének évfordulója, május 9., a hogy felhívják a dolgozók fi- győzelem napja és természe- gyeimét, új és érdek« dolgo- tesen a Nagy Októberi Szórta- kát tudhatnak meg a Szov- lista Forradalom évfordulója, jetunióról, érdemes odafigyel- Az év utolsó hónapján, de- nj. cember 6-án emlékeznek Szi- s rák község felszabadulására. — Sok kis dologból tevődik össze a munkánk. — mondja Emellett a bujáki ABC-üz- végül a tagcsoport elnöke. — let szocialista brigádja — Mindez bizonyítja, hogy nap legtöbbjük asszony — vállal mint nap tevékenykedünk a ta, hogy a községben levő barátság elmélyítésén, szovjet hősök sírját gondoz­zák. Ezt becsületesen megte- Csata! Erzsébet szik. A sziráki általános is- ___________________________________ kolások közül sokan levelez- T „ ____' , . ~~ I nek szovjet pionírokkal. A* j NÓGRÁD — 1977. oktobei 23., vasamap Dorogházán újabb megálló. Szintén alkoholista beteg, kétszer volt már elvonókúrán. Ötvenéves, hetvennek lát­szik. — Egy hete még három és fél ezer forintja volt, tegnap már egész nap a disznóólban feküdt, holt részegen — mondja a felesége. a«i mint­ha tökéletes ellentétje lenne férjének. A két évtizednyi szenvedésnek alig maradt nyoma külsején. Belül? Bú­csúzásnál félrehív, azt kéri, ha egy mód van rá, vigyük a férjét szociális otthonba, hadd éljen ott, eleget nyomorította mór a családot. Gverekek, unokák szétröppentek. mi­nek is jöjjenek haza. vereke­dést, veszekedést nézni? Nem tudom meggyőzni a nénikét, hogy éppen a gyerekek pró­bálhatnák meg legnagyobb eséllyel helyreállítani a fel­billent családi egyensúlyt. Az alkoholista férfit SalJ gótarjánba visszük kezelésre. Az úton Galló Istvánné vé­dőnő faggatja az előző láto­gatás óta eltelt néhány nap eseményeiről. Hamar kide­rül, komoly eszmecserére nincs kilátás. „Komolytalan­nal” próbálkozom. — Mi a kedvenc itala? — A „csé-vitamin”, de jö-í hét a whisky is... Aztán nótá­ra zendít. Itt be is fejeztük a beszél­getést. Talán kezelés után le­het folytatni. Egy cigánytelep apró házi­kója előtt állítja meg a gép- kpcsit Kozár Tibor sofőr. Nagy csapat gyerekhad vesz körül bennünket. Egy rokkant nyugdíjas elmebeteget kere­sünk. Alig találunk rá. Ki­lenc négyzetméternyi szobá­ban lakik öttagú családjával, a legminimálisabb higiéniai feltételek nélkül. Nem régóta beteg, de eddig már 38 elek- trosokk-kezelést kapott. Gyógyszertől kábultan fek­szik, alig tudja felfogni, kik vagyunk, honnan, miért jöt­tünk. Félszavakkal befeje­zetlen mondatokkal válaszol kérdéseinkre. Kiderül, más oka is van en­nek a kábultságnak. A fele­sége mondja el, hogy férje nem szedte rendszeresen a gyógyszert,, gyakran ivott is, s a napokban annyira rosszul lett, hogy nem bírt felkelni. A legjobbkor érkeztek a vé­dőnők. Elvégzik a szükséges teendőket, és már a követke­ző eset tényeit, azzal kapcso­latos feladataikat beszélik meg. A nap mint nap ismétlődő, de ugyanakkor rengeteg iz­galmat rejtő munka nagy odaadást kíván. Ügy tűnik, mintha semmi értelme nem lenne munkájuknak, hiszen hiába járják a megyét, oszto­gatják tanácsaikat, intézik a beteg ügyes-bajos dolgait, az alkoholisták száma nőttön nő.., Munkájuk hasznosságához nem fér kétség. A statisztika tendenciájának okait másutt kell keresni, ez nyilvánvaló. S, míg nem eldöntött tény, hogy radikális intézkedésekre már most égetően szükség van, áddig valóban csak ke­resgélni lehet az okokat. Délután négy óra. Visszaér­kezünk az intézet elé. A nők sietnek haza, férjük, gyereke­ik várják őket. Azt mondják nehéz az egész napi „élmé­nyeket” hirtelen elfelejteni, sokszor álmaikban megjele­nik egy-egy beteg... ...aki talán éppen a sarki bisztróban kéri a szokásos felest, és koccint mások egész­ségére. Miközben saját egész­ségét issza el! (tanka) 5 y *

Next

/
Oldalképek
Tartalom