Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

Tizenkét nap a barátságvonatta] (3.) Tűzijáték Moszkvában Moszkva legmodernebb utcája a Kalinyin sugárút — kép: kulcsár — Az Ikarus -autóbuszok köny- nyedén kapaszkodnak fel a moszkvai Lenin-hegyre. Le­nyűgöző panoráma tárul elénk. Lábunknál a Moszkva folyó vékony csíkja szikrázik a késő őszi napsütésben, arrébb a Luzsnyiki Stadion betonkaré­ja, mellette megszámlálhatat­lan sportlétesítmény, mintkot- lós mellett a csibék. A röpke városnézés követ­kező állomása a Lomonoszov Egyetem. Pazar építészeti al­kotás, középső része kétszáz- negyven méter magas, kapu­jában törpének érzi magát az ember. Jelenleg 45 ezer hallgatója van a Lomonoszov- nak, köztük magyar diákok is. Nézzük az épületkolosszust, s közben a szovjet tudomány nagyjai villannak fel képze­letünkben : Pulzonov, aki Wat­tot megelőzve gőzgépet szer­kesztett, a polihosztor Lomono­szov, aki egy kormos üveg segít­ségével bukkant rá a Vénusz légkörére. jCiolkovszkij, Zsu- kovszkij, Lazarev, Joffe, s a többiek, akik felfedezéseikkel az egyetemes emberi haladás úttörői lettek. — Nézd csak — bök ol­dalba a mellettem álló Cser- nik Feri. Az Ismeretlen Katona sír­jához két fiatal közeleg. Űj házasok. A menyasszony kezé­ben virágcsokor, óvatosan el­helyezi a hála virágait, moszk­vai szokás szerint. Van időnk figyelni a megható jelenetet, hiszen a Lenin-mauzóleum- hoz vezető úton hosszú a sor. Csendben haladunk el a nemzetközi proletariátus nagy vezére előtt... S aztán ugyan­így a Kreml falaiban elhelye­zett urnák előtt is, amelyek a szovjet nép, a kommunista párt kimagasló harcosainak, vezetőinek földi maradványait őrzik. — Frunze, Kalinyin, Gorkij, Kirov, Gagarin, Komarov... — suttogja valaki a hátunk mö­gött azoknak, akik a cirill be­tűkkel nehezen boldogulnak. 5 felfedezzük Landler Jenő, Klara Zetkin nevét is. Moszkvával nem lehet be­telni... A Kreml Kongresszusi pa­lotájában a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa október he­tedikén elfogadta az új alkot­mányt. Ezt megelőzően a ba­ráti beszélgetések során volt alkalmunk meggyőződni róla, hogy minden szovjet állampol­gár talált a tervezetben ma­gához szóló sorokat. A búcsú­vacsorán — amelyen ott volt dr. Kohánka András, a moszk­vai magyar nagykövetség nóg­rádi származású tanácsosa is. — Kamenszkij elvtárs, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság elnökségének tagja (részt vett hazánk felszabadításában) derűsen így fogalmazott: — Eldicsekedhetnek majd unokáiknak, hogy Moszkvá­ban voltak a Szovjetunió al­kotmányának elfogadása nap­ján! — A tervezetet már né­hányszor áttanulmányoztam otthon — mondta Katona Lászlóné, a nagyoroszi tanács igazgatási előadója, a tanács- akadémia hallgatója. Ha a vizsgán e tételt húzza majd, bizonyára nem hallgatja el, hogy a jeles esemény napján 6 is a Szovjetunió fővárosá­ban tartózkodott. Színpompás tűzijáték kö­szöntötte a moszkvaiakat, tűz­gömbök rakétáztak az ég peremén, nappali fénybe bo­rult a város, szállodánk . ti­zenhatodik emeleti ablakából ellestük volna a parádét ki tudja meddig. A másnap reg­geli újságok első oldalon szá­moltak be a Legfelsőbb Ta­nács üléséről, a Pravda, Iz­vesztyija, Trud, Krasznaja Zvezda s a többi napilap is­mertette az új alkotmány tel­jes szövegét. Néhányat em­lékbe elhoztunk magunkkal. Gyorsan elrepült a tíz nap, azon vettük észre magunkat, hogy itt a hazautazás ideje. De még nem volt vége a meg­lepetéseknek, a felfedezések­nek. Vendéglátóink az utolsó délelőttre tartogatták a Boro- gvinói Körkép Múzeum láto­gatását. — Nahát! Ilyet még nem láttam — csapta össze kezét mellettünk egy asszonyka, s nem ő volt az egyedüli, aki szinte álmélkodva állt a csu- paüveg, kör alakú épület bel­sejében Rubo monumentális panorámaképe előtt, melyen a borogyinói csata epizódjait örökítette meg tizenöt méter magas, száz méternél hosszabb körbefutó festményen. Szinte orrunkat csiklandozta az el­szenesedett fák fanyar illata. Lenyűgözve, egy újabb él­ménytől ittasan indultunk a pályaudvarra. Már a magyar határ kö- zelgett, amikor véleménygyűj­tő útra indultam a vonaton. Ki, milyen emlékekkel tér haza, miről számol majd be az otthoni kollégáknak, mun­katársaknak, ismerősöknek? — Felejthetetlen napok vol­tak — magyarázzák a balas­sagyarmati Fémipari Válla­lat dolgozói: Kozma Ferenc, Jelen István, Szabó László, Imre Béla. S ez a három szó ismétlődik. S, hogy mi volt a legelra- gadóbb? Lantos Lászlónénak a baráti találkozó, Varga Pál­nak, a szécsényi ÁFÉSZ bolt­vezetőjének a fogadtatás, a szovjet emberek, Seres Vladi- mirnénak a " Lenin-múzeum, Géczi Gyulának Leningrád, Kovács Györgynek, Keresztúri Istvánnak, az őrhalmi tsz tagjainak Moszkva, s lehetne folytatni a sort... Az IBUSZ Nógrád megyei irodája tizenharmadik alka­lommal indította el az idén a Béke- és barátságvonatot, Hogy ismét mennyire jó szol­gálatot tett a magyar és szov­jet nép közötti barátság mélyítéséhez, erősítéséhez, példázzák az új ismeretségek, a testvéri nép életéről, hét­köznapjairól, jelenéről és múltjáról szerzett friss infor­mációk, melyek bizonyára már azóta élménybeszámolókon, fa­liújságokon sok száz nógrádi­hoz jutottak el. S miként is búcsúzhattunk volna a határon a Szovjet­uniótól, mint a köszönéssel: ,.Daszvi dányija! — Viszontlá­tásra !’’ ... _ (Vége) Szabó Gyula Mai tévéajánlatunk 20.40: AZ ASZMATOK. Üj-Guinea a második legna­gyobb Csendes-óceáni sziget, kö­rülbelül négymillió lakossal. Az Üj-Guinea őslakóit bemutató so­rozat most második alkalommal jelentkezik a sziget délnyugati, mocsaras vidékén élő aszmatokat mutatja be. Az NSZK forgatócsoport igyeke­zett megfigyelni és bemutatni élet­módjukat, szokásaikat. Különös hitvilágukhoz szoro­san kapcsolódnak remekbe ké­szült fafaragásaik. Ezekből is jó néhányat láthatunk majd az is­meretterjesztő filmben. Színház — jegy nélkül Egy baseli színház egy év­vel ezelőtt érdekes kísérletbe kezdett: előadásaira jegyvásár- lás nélkül engedte be a néző­ket• A színház bejáratánál egy urnát helyeztek el, amelybe az előadásról kijövő nézők tetszés szerinti összegeket dob­hatnak be, több vagy keve­sebb pénzt, aszerint, hogy mennyire voltak elégedettek a látott darabbal. A kísérlet ki­tűnő eredményekkel járt: nem okozott ráfizetést, és emellett a színháznak még arra is al­kalma nyílt, hogy megismer­hesse a nézők véleményét. Ez­ért úgy vélik, hogy ezt a rend­szert érdemes továbbra is fenntartani. 4 NÓGRÁD - 1977. októbei 20., csütörtök J A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordulója alkalmából a ma­gyar könyvkiadók a világ- történelmi jelentőségű ese­ményt méltán reprezentáló köteteket, gyűjteményes kiad­ványokat, történelmi és szép- irodalmi műveket éppen úgy megjelentetnek, mint az ifjú­sági irodalom körébe tartozó alkotásokat, albumokat stb. Ezúttal két olyan kötelet mutatunk be, amelyek a Szovjetunió egyik, a magya­rok által is leggyakrabban lá­togatott városával, Leningrád- dal foglalkoznak. E városnak méltán sok jelzője van. A forradalom bölcsőjének neve­zik, Lenin városának, hős városnak stb. A LENINGRÁD című kötetet a Corvina Kiadó adta ki. A legkényesebb igé­nyeket is kielégítő album szö­vegét Andrej V. Ikonnyikov írta, a fényképeket Ráez End­re készítette. Az immár má­sodik kiadásban megjelenő kötet felöleli a Néva-parti vá­ros történelmét, mindenek­előtt az építéstörténeten ke­resztül. A város nemcsak a hajdani Oroszország gazdasá­gi, politikai, kulturális köz­A szovjet színházak nagy rendezőegyéniségei (II.) SZTANYISZLAVSZKIJ SZÍNHÁZA a forradalom utáni években háttérbe szo­rult az avantgarde színházi tö­rekvések mellett. Hajdani ta­nítványai kispolgárnak, aka­démikusnak minősítették. Le­nin is, Lunacsarjszkij is ki­álltak a Művész Színház mel­lett. Sztanyiszlavszkij mégis válságos időszakba került. Realista koncepciója azokban az időkben nem érvényesül­hetett. Talán ezért is indult el egy hosszabb nemzetközi színházi vendégszereplésre 1922—24 között. Visszatérve mégsem csatlakozott az avant­gardista színházak törekvései­hez, hfenem korábbi realiz­musára építkezve lassan, fo­kozatosan, szívós munkával jutott el a szocialista-realista színház kialakításához. Így került sor 1926-ban Bulgakov Fehér karácsonyának bemuta­tójára. A nagy szovjet rende­ző az elkövetkező időkben fő­leg operarendezéssel es szín­házelmélettel foglalkozott. Többé nem rendezett prózát. Híres önéletrajzi könyvét, „Az életem a művészetben’ -t úgy tartják számqn, mint a realis­ta színjátszás esztétikai alap­jainak kifejtését. Neves tanítványa és későb­bi ellenfele, Meyerhold rögtön a forradalom mellé állt és több fontos színházi funkciót töltött be a szovjethatalom el­ső időszakában. Egyúttal előadásokat tartott és rende­zett is. Pétervárott először mutatta be 1918-ban Maja­kovszkij Buffómisztériumát, amelyet három év múlva Moszkvában újra megrende­zett. Ezek az előadások a szov­jet színházi avaptgarde nagy vállalkozásai voltak. Meyer­hold egyre merészebben kí­sérletezett, abszolút rendezői szabadságot hirdetett és nem tartotta tiszteletben a szerző­ket. Munkáját egyre sűrűbb támadások közepette folytatta. Ennek az időszaknak jelentős rendezései Majakovszkij Gőz- fürdő-je és a Poloska. A sze­mélyi kultusz éveiben heve­sen védekezik a sematizmus ellen, de 1938-ban felszámol­ják színházát, őt magat pedig száműzik. Tajrov színháza is fennma­radt a forradalom után és az avantgardista színjátszás fel­legvára lett egészen a har­mincas évekig. Futuristák és kubisták sorakoztak mellette. A napi politikai problémákat eleinte kerülni igyekezett. Ö is ragaszkodott a forradalom előtti elképzeléseihez. Rend­kívül szórakoztató produkció­kat mutatott be színházában a revü, a pantomim és az ope­rett összefonódása révén Elő­adásai Párizsban is sikert arattak a francia avantgarde képviselői előtt. Pályájának csúcsát az Optimista tragédia bemutatásával éri el. amely egyúttal politikai állásfogla­lását is jelenti. A személyi kultusz őt is fAireállítja. Bo- rogyin Igor hercegének be­mutatásakor történelemhami­sítással vádolják. Többé nem rendez jelentősebb darabo­kat. KÖZVETLEN A FORRADA­LOM ELŐTT tűnt fel J. B. Vahtangov. Párizsban — a színház tulajdonosának felké­résére — megismétli a Szta­nyiszlavszkij-féle moszkvai ős­rendezést. A franciák az ő rendezésében láthatják A kék madarat. Azonban fokozato­san eltávolodik mestereitől, Sztanyiszlavszkijtól és Meyer- holdtól. Vonzódik a szecesszió­hoz, de sohasem szakad el a valóságtól. A forradalom után Állami Akadémiai Vahtangov Színházzá alakul át együttese. Felfogása szerint a színház feladata felkelteni az élet re­ményeit, jobbá tenni a nézőt. Vahtangov, a szovjet színhá­zi élet egyik legaktívabb szer­vezője volt. Megalapította a Zsidó Színházat, a Habimát. Mesterrendezéssel búcsúzott a pályától és az élettől, Gorsi: Turandot hercegnőjével. Ebben az előadásban összegeződtek mindazok a kísérletek, újítá­sok, amelyek a szocialista színház megteremtéséért foly­tak. Fiatalon halt meg 1922- ben. A szovjet színházi élet a harmincas évek derekán a személyi kultusz, a dogmatiz- mus következtében vissza­esett Sok színházat összevon­tak, vagy megszűntettek. A háború alatt néhány nagy színházi együttest evakuáltak a hátországba, vagy frontszín­házakká léptek elő. A szov­jet drámairodalom és művé­szet fejlődését a XX. párt- kongresszus tette újra lehető­vé. A régi nagy rendezők ta­nítványai közül négy nevet kell megemlítenünk a leg­újabb szovjet színházi élet­ben. Ny. P. Ohlopkov. a há­ború előtt a Realista Színház művészeti vezetőjeként, maid a Vahtangov Színház színész­rendezőjeként, végül pedig a Forradalmi Majakovszkij Szín-' ház főrendezőjeként tűnt fel. Az ő nevéhez kapcsolódik a „Hotel Astoria” és az „Ir- kutszki történet” bemutatása: reális, hétköznapi emberkö­zeli témák újra színpadra ál­lítása a sematizmus hosszú korszaka után. Az új rendezők valameny- nyien a fejlődő irányzatokat képviselték. Jurij Ljubimov, a Vahtangov Színház főrende­zője ' 1963-ban feltűnő sikert aratott Brecht: Jó embert ke­resünk című drámájának szín­padra vitelével. Egy év múl­va ő veszi át a Moszkvai Ta­ganka Színházat. Művészi esz­közeit nagy elődjeitől Szta- í nyiszlavszkijtól, Meyerholdtól és Brecht-től meríti. Sajátos stilizáló, merész fantáziájú rendezéseivel nagy vitákat kavar. A Tagankát ma Moszk­va legérdekesebb színházaként tartják számon. Ljubimov ezekben a napokban a pesti Vígszínházban rendez egy Dosztojevszkij-darabot, ame­lyet majd januárban mutat­nak be. A fiatalabb színész-rendező nemzedékhez tartozik Oleg Jefrem. ö teremtette meg az Ifjú Színészek Stúdióját, amelyből a mai Kortárs Szín­ház nőtt ki. Többnyire fiatal szerzők műveit mutatják be. Anatolij Efrosz. a Moszk­vai Komszomol Színház fő­rendezője főleg analizáló ren­dezéseivel szerzett magának nevet. Ö fedezte fel ismét Bulgakov Moliére-jét, Az ál­szentek összeesküvését, amely­nek bemutatójával feltűnő si­kert aratott. Végül még egy jelentős ne­vet kell megemlítenünk: Geor- gij Tovsztonogovét, aki a Le- ningrádi Puskin Drámai Szín­házban, majd a Gorkij Drámai Színház főrendezőjeként tűnt fel remek bemutatóival, jól mo­tivált lélektani rendezéseivel.' Budapesten is láthatták szín­házának vendégjátékát. Nagy rendezései közé tartozik Az optimista tragédia, a Félke­gyelmű és a Kispolgárok. A SZOVJET SZÍNHÁZI RENDEZŐK mai munkáját már kevésbé jellemzi az ön­célú avantgarde formajáték. A realizmus ma alapvetően meghatározza a szovjzt szín­házművészetet. Szémann Béla Még lehet pál November 1-ig várják a KISZ budapesti bizottságára a XI. VIT tiszteletére meghir­detett karikatúra-pályázaton résztvevők munkáit. A buda­pesti bizottság olyan művészi színvonalú karikatúrák készí­tésére buzdítja a fiatalokat, amelyek kapcsolódva az „an- tiimperialista szolidaritás, bé­ke, barátság!” jelszóhoz, hitet tesznek a tartós béke. a biz­tonság, a társadalmi haladás mellett, valamint állást fog­lalnak az imperializmus, az új gyarmatosítás, a fajüldözés és a reakció ellen. A pályá­zat eredményét november 15- én hirdetik ki. A díjazott mű­vekből tablókat készítenek, s ezeket vándorkiállításon mu­y ázni tátják be a művelődési házak­ban, ifiúsági klubokban. Ugyancsak november 1-ig lehet beküldeni az alkotáso­kat a KISZ budapesti bizott­sága és a Magyar Rádió beat- dalok írására meghirdetett VIT-pályázatára. Mindkét pá­lyázaton értékes díjakkal ju­talmazzák az első tíz helye­zettet. A szovjet könyv ünnepe előtt Könyvek Leningrádról pontja volt, hanem a forra­dalmi gondolkodásé és cse­lekvésé is. Két korszakváltás fűződik nevéhez, keletkezése az orosz középkor végét je­lentette, 1917-ben pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom színtere. Lenin vezetésével itt jött létre az első munkás-paraszt kormány. Neve alapításakor Pétervár volt, Lenin halála után, 1924. január 26-án kapta a mun­kásság kérésére a Leningrád nevet. Leningrád történelmi mér­tékkel mérve a világ fiatal városai közé tartozik, alig há­romévszázados múltjával. Alapításának ideje 1703. Ala­pítója I. (Nagy) Péter cár, akinek emlékét szintén tiszte­lettel őrzi a város. Az új orosz főváros első épülete a Péter—Pál-erőd volt. ezen be­lül a Péter—Pál-székesegyház emelkedett ki legfontosabb létesítményként. Leningrád azon városok közé tartozik, amelyek kialakulásakor tuda­tos városrendezői tervezés ér­vényesült. Természetesen, több példát fel lehetne hozni erre. s e városnak is több rétege van, építészetét tekint­ve is. MosJ csak egy példa­ként említsük meg, hogy a történelmi negyed terei, a Palota tér, az Izsák tér és a Dekabristák tere az Admira- litás sugárúttáí együtt a Né- va felé nyitott, egységes rend­szerként áll előttünk. De még több kitűnő példát is mond­hatnánk a város szerkesztésé­re. A kötet Leningrád építés­történetét tárgyalva, külön foglalkozik a Péter—Pál-erőd- del. a központ tereivel, a Va- szilij-sziget földnyelvével és az Egyetemi rakparttal, a Nyári kerttel és a Mars-mező­vel, a Mérnökkastéllyal, a Művészetek terével, Nyevsz- kij proszpekttel, az Alek- szandr Nyevszkij-kolostorral a Szmolnijja! és a Tauriszi palotával, a Jelagin-szigettel, továbbá a XVIII. század má­sodik felének és a XIX. szá­zad elejének még több építé­szeti emlékével, a hidakkal, rakpartokkal, a szovjet építé­szet alkotásaival. A. V. Ikony- nyikov tanulmányán túl, szí­nes és fekete-fehér képek so­ra alkotja az album másik részét. Továbbá irodalomjegy­zék egészíti ki a kötetet. Ugyancsak Leningráddal foglalkozik Csathó István LENINGRÁDI KÉPESKÖNYV című könyve, amelyet a Móra Könyvkiadó jelentetett meg. A kötet fotóit Csathó István, Cserny Tibor, Székely Ta­más és Rácz Endre készítette, valamint az MTI bocsátotta rendelkezésre. A könyv há­rom fejezetbe sűrítve hozza közelebb a magyar ifjúsághoz Leningrádot: Észak nagy Ve­lencéje. A forradalmak vá­rosa. A hős város és az „élet útja”. A könyv szövege élveze- tesen szép és megfelel ezen olvasói réteg igényeinek, a képanyaga jól válogatott. (te*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom