Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-15 / 243. szám
A milliók és a totómilliók Mindenki ért a futballhoz- Legalábbis az emberek szíveden elhiszik önmagukról, hogy ismerik a sportág valameny- nyi kérdését, így terjedhetett el a szólásmondás: — Nálunk tízmillió futball- kapitány van. Akárki össze tudja állítani a válogatott csapatot. Népszerű tehát a futball, rengeteg a szakértő, mindez hozzájárult ahhoz, hogy sokan éreztek önmagukban képességet, ha úgy tetszik, tehetséget: megjósolják, eltalálják, mi lesz a mérkőzések eredménye. Vagyis totóznak. Ezzel el is érkeztünk a harminc esztendővel ezelőtt. 1947. október 19*én nálunk is meghonosodott játék nagy közönségsikeréhez. Amikor az első szelvény elkészült — érdemes felidézni, hogy ezen a nyitó- mérkőzés, az Újpest—Ferencváros mérkőzés volt —, talán senki sem gondolta, még az sem, akitől az ötlet származott, hogy milliók és milliók kedvelt Időtöltése lesz a tippelés. Most pedig egy kis történeti előzményHogyan is került a totó hozzánk? EGY KIS TOTÓTÖRTÉNELEM Nem titok, hogy Anglia a fogadások klasszikus hazája. A szigetországban már 1932. óta lehet tippelni futballmérkőzésekre. Méghozzá érdekes módon. Azt kell eltalálni, hogy a labdarúgók 30 találkozója közül melyek végződnek döntetlenül, vagyis az nyer, aki jó helyre írja. az x-eket. Az angol példát 1934- ben Svédország, 1938-ban Svájc, 1940-ben Finnország, 1946-ban Olaszország és Spanyolország követte. 1947-ben jutott el a totó hozzánk, méghozzá úgy, hogy előzőleg a magyar szakemberek a Svájcban kialakított szabályokat tanulmányozták, de erről később még lesz szóA játék további elterjedésének állomásai: 1948-ban Nyugat-Németország, 1949-ben Dánia és Ausztria (érdekes, hogy nyugati szomszédaink a magyar totó rendszerét vették át). 1951-ben a Saar-vidék, 1954-ben. Románia, 1956-ban Lengyelország, 1957-ben Hollandia és 1959-ben Görögország. Nem árt tudni, hogy van totó a tengerentúli államokban, így például Brazíliában, Algériában, Marokkóban és Szudánban is. Svájcban működik a labdarúgó-mérkőzésekre köthető fogadások, illetve a különféle szelvényeket kibocsátó szervek működését összehangoló „In- tertotó”. Ennek „Wochenbul- letin”-ja hétről hétre közli, hogy az egyes országokban milyen a fogadási forma és mekkorák voltak a nyeremények. Az „Intertotó” időnként szervez labdarúgó-mérkőzéseket is, hogy ha éppen nincsenek . bajnoki labdarúgómérkőzések, ezeket lehessen beállítani a szelvények műsorába. Tagja egyébként ennek a szervezetnek a magyar totózást lebonyolító Országos Takarékpénztár Sport- fogadási Lottó Igazgatósága is. SZUSZA 1947-ES NYILATKOZATA Visszatérve 1947- őszére, amikor az első szelvényt árulni kezdték, az akkori labdarúgóélet hírességei, bizakodóan nyilatkoztak az új játék jövőjéről. Az többi között megkérdezték Szusza Ferencet is, aki 1947-ben az egyik legjobb csatár volt, s mint az Fogas kérdés újpestiek fő erőssége sorozatban lőtte a gólokat az ellenfél hálójába. — Én nem vagyok „játékos” természetű, nem kártyázom, nem járok lóversenyre — mondta —, de a sportfogadás érdekel- Meglepetéssel olvasom azonban, hogy játékosok számára megtiltották a tippelest. Ez nem helyes. Ha én pályára lépek- akkor arra gondolok, hogyan lehet mielőbb berúgni a labdát a csapatommal szemben álló együttes hálójába, nem pedig arra, hogy mát írtam a szelvényreKésőbb ezt a kezdeti szabályt megváltoztatták; ma már a labdarúgók éppen úgy tippelhetnek, mint bárki más. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a „szakértelem”, a csapatok erejének ismerete nem mindig a legjobb tanácsadó, már csak azért sem. mert ha az úgynevezett „papírforma” érvényesül a mérkőzéseken, akkor a nyeremények viszonylag kicsik. Nagy pénz akkor van, ha a találkozók meglepetésszerű eredménynyel végződnek. NEM MESE EZ? Talán egyetlen játékról sem kering annyi mendemonda, mint éppen a totóról. íme, egy eset. A falusi bácsi szénakazalba dugta a pénzét és a heti totó igazoló szelvényét is. Amikor vasárnap meghallotta a rádióban az eredményeket, úgy emlékezett, hogy tippjei jók, tehát nyert- Rohant ki a földjére, hogy a kazalból előkeresse a szelvényt, de kellemetlen meglepetés érte. A tehene éppen a kazalnak abból a részéből lakmározott, ahová a pénzt és a totó ■ igazoló szelvényét eldugta. A bácsi gyorsan határozott, levágatta a helybeli mészárossal a tehenet és szerencséjére az állat gyomrából kiszedhette a sok ezer forintot érő papírt. Más. Vasárnap este, amikor az eredményeket a rádió ismertette, valaki, megtudván, hogy minden mérkőzésre jól tippelt, örömében meghívta a rokonokat, barátokat, ismerősöket és ismeretleneket. Óriási dáridó volt, mindenki azt evett-ivott, amit akart. Folyt a bor reggelig.' Akkor aztán kiderült, hogy a nyeremény ösz- szege nem egészen 200 forint- A szelvényt.ulajdonosnak sok mindenét el kellett adnia, hogy a nagy vendéglátás árát ki tudja fizetni. De azért továbbra is totózott. Néhány hónap múlva újra minden mérkőzésre jól tippelt. Ekkor azonban óvatosan viselkedett. Nem rendezett vendégeskedést. Kiderült, hogy megint nem nyert jelentősebb összeget, mert nem töltötte ki jól a szelvényt. Harmadszorra nagyobb szerencséje volt. Fortuna rámosolygott- Minden mérkőzés eredményét eltalálta és csaknem 200 ezer forintot nyert. A LEGENDÁS KÉTMILLIÓ Nyilván mindenkit érdekel, mennyi volt eddig az a legnagyobb összeg, amit — persze nehéz héten, amikor sok találkozó végződött meglepetéssel — nyereményként kifizetett a totó. Pontosan: 2 millió 80 379 forint! Harmincesztendős tehát a totó. A jubileum alkalmából beszélgettünk Szohár Ferenccel, az OTP Sportfogadási Lottó- Igazgatóságának vezetőjével. — Mindenki megáll, ha egy évforduló elérkezik- Mi is így teszünk — mondta az igazgató. — Hátranézünk egy kicsit- A magunk részéről azért csináljuk a totót szívesen, mert ezzel anyagilag hozzájárulunk a magyar sport támogatásához. Ilyenkor élőre is nézünk, tervezgetünk. Mór a moszkvai olimpiára is gondolunk, a totózásból az államkasszába befolyó összeg jelentős részét arra lehet majd fordítani, hogy a magyar versenyzők jól felkészülhessenek az 1980-as esztendő nagy sporteseményére Molnár Károly Félszáz tanuló Az SKÜ-ben 45 felnőtt végzi idén az általános iskola valamelyik osztályát. Egy-egy tanév anyagát 4 hónap alatt tanulják meg, úgy, hogy a gyáron belül bvd két alkalommal folyik 8* tanítás. A húsz éven aluliak közül öten láttak hozzá a tanuláshoz; ők még egy egész tanév alatt ismerkednek a felső tagozatos osztályok anyagával. / Heyerdahl lal a „Tigrisen” Jurij Szenkevics moszkvai orvost, aki a világhírű norvég tudóssal, Thor Heyerdahllal részt vett a -,Ra” papiruszhajó csendes-óceáni expedícióján, most az újabb közös utazásra is meghívták. Hajójuk, amit ezúttal nádból készítenek, a közeljövőben indul az Eufráteaz és a Tigris folyó találkozópontjától, a Perzsaöblön át az Indiai-óceán felé. Jurij Szenkevics elmondotta, hogy az ilyen hosszú tengeri 'út idején az utasok igen sok kellemetlenségnek vannak kitéve- A kisebb sérülések is — különösen a vágások — nehezen gyógyulnak a sós/vfz miatt. Számolni kell napégésekkel, a hőguta különböző fokaival és magával a tengeri betegséggel is. A leendő hajódoktor jelenleg egy orvosbiológiai intézetben dolgozik- Reméli, hogy az újabb expedíció során az intézet részére is több tudományos kísérletet végezhet majd el. Tanulmányozni szeretné az emberek tevékenységét és viselkedését a szokatlan körülmények között. Ez az.expedíció lehetőséget nyújt fontos pszichofiziológiai vizsgálatokra- Olyan kisebb embercsoport megfigyelésére nyílik mód, amely különböző nemzetiségű személyekből áll» akiknek különböző szokásaik vannak és különböző nyelven beszélnek. Heyerdahl expedíciója lehetőséget nyújt egy nemzetközi kollektíva pszichológiai összeférhetőségé- nek kutatására zárt térségben» a külvilágtól elszigetelt feltételek mellett. Jurij Szenkeviesnek ezen a téren már vannak egyéb tapasztalatai is- 1967-ben egy déli-sarkvidéki állomáson, a „Vosztokon” töltötte a telet, ott volt a „Ra” két expedícióján is. A ..Tigris” — így hívják a most tervezett hajót — újabb adatokkal szolgálhat egyébb nemzetközi missziók, többek között nemzetközi űrrepülések előkészítéséhez. A magyar idegenforgalom (1.) Helyünk a modern népvándorlásban Októberben két jelentős nemzetközi idegenforgalmi esemény színhelye lesz Budapest. Itt tartja 21. kongresszusát a FIJET, az Idegenforgalmi Újságírók és Írók Nemzetközi Szervezete, s ebben az időben rendezik meg az IBUSZ 75 éves fennállásának ünnepségeit, amelyen a világ legismertebb utazási irodáinak vezetői is részt vesznek. Az események az idegebforgalomra terelik a figyelmet, s önkéntelenül is felvetődik a kérdés: mit jelent hazánk számára a turizmus. Kérdezhetjük természetesen úgy is: hol a helyünk a világ idegenforgalmában, számítunk-e valakinek ebben a modernkori népvándorlásban? A válasz lehetne egyetlen tőmondat is, de az idegenforgalom jelentőségének és szerepének megismeréséhez kissé több teret kell szentelni. A nemzetközi statisztikai adatok szerint tavaly 218 millió turista járta a világot, és az utazások során elköltött összeg körülbelül 40 milliárd dollár volt. Az idén — az első nyolc hónap tapasztalatai alapján — mind a turisták száma, mind a bevételek ösz- szege emelkedni fog. Mire vezethető vissza ez a nagy utazási kedv? A nagyarányú és gyors fejlődés több tényezővel magyarázható. Ide sorolható az életszínvonalváltozás, az életkörülmények alakulása, a közlekedési technika fejlődése, a nemzetközi helyzet kedvező feltételei stb. A turizmus fejlődését elősegíti, hogy majd mindenütt megvalósult a törvényesen biztosított évenkénti szabadság rendszere. (Magyarországon például 100—110 szabadnap jut egy emberre évente.) Változást hozott a szállítási eszközök fejlődése, a repülés tömeges elterjedése is. Lecsökkentek a földrészek közötti távolságok, hiszen a hatalmas sugárhajtású gépek órák alatt elérhetik a legtávolabbi utazási célt is. A gépkocsik elterjedése ugyancsak növeli az utazási kedvet és többnyire a szomszédos országok meglátogatását segíti elő. Mindezek lehetővé tették, hogy az utazás kikerült a luxuskategória fogalmából és jelentősen demokratizálódott: megfigyelhető, hogy az idegenforgalom tömeges elterjedése megváltoztatta az utazók társadalmi összetételét. Mind több a közép jövedelműek aránya, akik a középárú és olcsó utakat keresik. Egy tanulmány szerint azokban az országokban, ahol az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem eléri a 600—800 dollárt —, vagy annál több — ott már nemcsak a létminimum megteremtésére jut pénz, hanem az utazásra is. A megélhetési színvonal változásai tehát újabb rétegeket vonnak be a turizmusba. Utaznak az emberek. (Bár a nemzetközi turizmusról írunk, szükséges megemlíteni, hogy a legtöbben saját országukon belül utaznak. Becslések szerint tavaly körülbelül 800 millióan vettek részt a belföldi turizmusban. Sőt, egy sor országban —, mint például Anglia, Franciaország, az NSZK — éveken át kampányt folytattak, hogy állampolgáraikat — és velük együtt a pénzt — otthon tartsák) A külföldi utat választók közül legtöbben valamelyik európai országot keresik fel. Jó öreg kontinensünk a favorit, hiszen a világ idegenforgalmából 70 százalékkal részesül. A tavalyi 218 millió turistából 155 millióan Európát választották úticélul, s a már jelzett 40 milliárd dollárból 25 ‘ milliárdot itt költöttek el. Magyarország földrajzi helzeténél fogva szerencsés helyet foglal el az európai turizmusban. Érinti az északi országokból a déli melegebb vidékekre induló áramlás, tevékeny részese a nyugat- keleti turistaforgalomnak és központi szerepet vállal a szocialista országok közötti áramlatból. Különös figyelmet érdemel a szocialista országok egymás közötti forgalma, amelynek jóval több mint 30 százalékát hazánk bonyolítja le. (A KGST-or- szágok részesedése a világturizmusban 20 százalékot képvisel.) Hazánkat 1971-ben 6,1 millió turista kereste fel, számul^ 1976-ban már majdnem 10 millió volt, s az idén tovább növekedett. A tavalyi beutazók közül 5 és fél millióan legalább egy éjszakát nálunk töltöttek, míg a kirándulók és átutazók száma 4 és fél millió volt. S, hogy továbbra is a számoknál maradjunk: a külföldről érkezők 72 százaléka az úgynevezett rubel elszámolású baráti országokból érkezett, és 2,7 millióra tehető a konvertibilis valutával fizetők száma. Hazánk a vendégért folytatott nagy versengésben az európai középvonalba! tartozik, de hozzá kell tenni, hogy közvetlenül a vezető, hagyományos idegenforgalmi országok után következik. Ezt bizonyítják az év első nyolc hónapjának adatai is, miszerint hazánk határait januártól augusztus végéig 9 millió 277 ezer külföldi lépte át, s ebből 5 és fél millióan bennünket választottak végső —, vagy legalábbis huzamos — úticélul. Nemcsak fogadunk vendégeket, utazunk is. A tavalyi esztendőben 3,9 millió hazánkfia járta a világot, a felnőtt lakosság fele. Az idén augusztus végéig a kiutazók száma már 3,3 millió volt. A felmérések szerint nálunk az emberek tavaly az üdülésre szánt idő 58 százalékát töltötték külföldön, és csak 42 százalékát idehaza. Papalyag Imre (Folytatjuk) A legfontosabb; alkalmazkodni Kézbesítői munkakörbe felveszünk A pásztói posta épületét ezekben a napokban öltöztetik új ruhába, Renoválják, egy kicsit átalakítják. Amíg az utcai oldalon tart az építkezés, az udvar felöl van a bejárat, amelynek üvegezett ablakán a következő hirdetmény olvasható: Kézbesítői munkakörbe felveszünk az általános iskola nyolc osztályát elvégzett személyt... Az átépítés a kézbesítőbrigádot is száműzte eredeti helyéről. A barna mestergerendás helyiség, ahol beszélgetünk, nemrég még egy parasztház tisztaszobája volt, s ha a kézbesítők visszakerülnek a főépületbe, asztaliteniszszoba lesz... — Évek óta a legnagyobb gondunk a létszámhiány — mondja Fösvény Gábor, a Palóc kézbesítő szocialista brigád vezetője, aki maga tíz éve, tizenhat esztendős fejjel kezdte ezt a munkát. — Hat „járásunk” van, kellene két helyettes, de most is csak egy van... Ha valaki megbetegszik, vagy szabadságot kér, ott a baj! A brigádvezető véletlenül lett postás. Unokatestvére hívta fel a figyelmét a lehetőségre: Néhány hónapig mindenes volt, vitte a táviratokat kerékpárral, majd amikor a rokona bevonult, ő került a helyére. Azóta egyfolytában csinálja. EíeUarlam az ezredfordulón Az egészségügyi világszervezet (WHO) szakértőinek véleménye szerint az iparilag fejlett országok újszülöttei 70—80 éves élettartammal számolhatnak évszázadunk végére. A nők átlagos élettartama feltehetően 3—5 évvel hosszabb lesz. Ugyanakkor feltűnő» hogy egyes országokban a férfiak várható élettartama csak késlekedve növekszik, sőt egyes esetekben még csökken is» — Mi a legfontosabb a kézbesítő számára? — Az alkalmazkodás — feleli a brigád egyik tagja, Kelemen István. — Meg kell szerettetnünk magunkat az emberekkel. Tudni kell, kihez hogyan szóljunk, kinek hogy köszönjünk, mikor menjünk, ha otthon akarjuk találni, és még sorolhatnám. Apró dolgokból tevődik össze, melyek mindegyike fontos. — Aki erre nem képes — teszi hozzá Tóth Józsefné —, az nem tud megmaradni köztünk, elmegy... Nem könnyű munka. Egy- egy „járás” légvonalban is 10—15 kilométer, hát még cikkcakkban, felváltva az utca két oldalán kézbesítve... Cinkóczi Józsefné mégis kitartott mellette, pedig volt olyan idő is, hogy Gyöngyöspatáról járt be, mert oda ment férjhez. Hetedik esztendeje kezdte, közben két évig otthon volt gyermekgondozási segélyen, azután visszatért. — Két dolog tart itt — mondja. — Az egyik a jó kollektíva amit, nem szívesen hagynék, a másik, hogy házat építünk. Helye van minden forintnak, s itt nem fizetnek rosszul... A kézbesítőknek ismerniük kell a maguk körzetét, Ősim Sándornak azonban mindegyiket, mivel ő az egyik általános helyettes. Helyesebben szólva ő az egyetlen, neki keres munkatársat az idézett hirdetmény. Ö is régi postás. Valamikor Ecsegen dolgozott, azután szerencsét próbált Budapesten, más szakmában, de nem tudott ott megszokni. Ha helyettesít, a kézbesítofüzet a „mankója”, melyben lakcím szerint szerepelnek az ügyfelek, ki mit fizetett elő, mikor van otthon. Segítenek olyasfajta „nem hivatalos” bejegyzések is, mint: „új ház”, „első ház az utcában..és azok a jelek, melyek mutatják, kik laknak közös udvarban. — Nehéz-e előfizetőt szervezni? — Eléggé — válaszolja a brigádvezető. — Meglehetősen nagy a telítettség... szerencsére a lemorzsolódás kevés. — Mit lehet ez ellen tenni? — Van egy brigádfelajánlásunk, melyben vállaljuk, hogy minden lemondott előfizetés helyett két újat szervezünk... — Új emeletes ház van a körzetemben — egészíti ki Tóthné, — ott néhány nap alatt tizenöt új előfizető akadt, s talán lesz még több is. Az emberek igénylik a napilapokat. Jelenleg 632 Népszabadságra és 838 NÖGRÁD-ra fizetnek elő a pásztóiak. Ez a szám ha nem Is sokkal, de állandóan emelkedik havonként. Barsi József új felvételes a brigádban. Mezőkövesden kezdte a kézbesítőséget, azután a megyébe nősült, és itt nézett állás után. — Mikor még csak érdeklődni voltam a hivatalvezetőnél, rögtön marasztalni próbált. Mondtam neki, előbb körülnéznék, más lehetőségeket is keresnék. Azt mondta: „Menjen nyugodtan, nézzen szét, úgyis visszajön. Akit egyszer a posta «•megfertőzött«, a postánál marad!” Igaza lett. Valahogy nem tudom magam gép vagy Íróasztal mellett elképzelni. Így sokkal jobban megismerhetem a2 idevaló embereket... Úgy tűnik, a Palóc brigád kézbesítőinél a „fertőzés* eredményesnek bizonyult. — g- — NÓGRÁD — 1977. október 15.. szómból V
