Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-13 / 215. szám
/Vem magánügy! (t.) Szomorú statisztika Az alkoholizmus elleni küzdelem állandóan napirenden van. Többen mondják: nem lenne érdemesebb a sok beszéd helyett tenni valamit? A dolog azonban nem ilyen egyszerű, hiszen hosszú évtizedek óta küzdünk ellene rendelkezések születnek meggátolására... és mégis egyre emelkedik alkoholfogyasztásunk mértéke. Miért? Egyszerűnek tűnhet a válasz: mert a társadalom széles rétege, a legkisebb közösségek (munkahelyi, baráti, családi stb.) nem tekintik igazán szívügyüknek a problémát. Pedig az adatok eléggé elgondolkodtatóak. Nézzünk közülük néhány megyei vonatkozásút. Alkoholfogyasztásunk lassanként meghaladja az egy főre jutó 12 liter töményszeszt. Alkoholistáknál ez a mennyiség 30—35 liternek felel meg, borra átszámítva napi egy liter. Ez az átlag az utóbbi másfél évtizedben nőtt két és félszeresére. Sovány vigasz emellett, hogy az alkoholmentes italok fogyasztása háromszorosára emelkedett. Megyénkben közel tízezren alkoholisták, vagy erre felé haladnak, (országosan körülbelül háromszázezren), ezek közül minden tizedik nő. A szeszadag anyagi része sem mellékes. Évente, személyenként csaknem háromezer forintot költünk rá, alig valamivel kevesebbet a ruházkodásra fordított összegnél. Tetemes anyagi kárt képeznek az alkoholizmus kihatásai: a táppénzesek munkakiesései,, orvosi kezelésük, munkahely-változtatások stb. Az alkoholistáknak körülbelül fele nem képzettségének megfelelő munkát végzi, iszákossága miatt alkalmatlanná vált rá. Folytatva a feketelistát, szomorú tény, hogy a bűnözők 60—70 százaléka ittasan követi el tettét, s az utóbbi időkben a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményeknél is gyakori meghatározóként szerepel az alkohol. A büntető törvénykönyv azonban nemcsak a bűncselekményt elkövetőket szankcionálja, hanem a részegeslce- dők megvetést kiváltó viselkedését is: „Aki nyilvános helyen megbotránkoztató, részeg állapotban jelenik meg. háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” Salgótarjánban 1969. óta működik az alkoholdetoxiká- ló intézet. Vezetője szerint évenként körülbelül 400 ittas személyt visznek be a kijózanítóba. Ezek között olyan is van, akivel már harmincszor történt • ilyen eset. Az intézeti jelentésben olvasható: „A nagymérvű alkoholizmus okait a központi kínálat változatlan voltában, a munkahelyi fegyelmezetlenségben. a megnövekedett, de ugyanakkor ésszerűtlen szabadidő-felhasználásban látjuk. De személyes tényezők is elindítói lehetnek, mint például a házastársi, családi összetűzések, lakáshiány, sikertelenség stb.” Az alkoholizmus tehát népbetegség lett, súlyos társadalmi és egészségügyi probléma. Stílusba illően: betelt a pohár. A legégetőbb feladataink közé tartozik megszervezni társadalmi méretekben az ellene való teendőket. A munkahelyi kollektívák lehetőségei e téren korlátlanok. A mintegy kétmillió főt számláló szocialista brigádmozga- lom is nagyon sokat tehet az ügyért például azzal, hogy erélyesen fellép a névnapozások, alkalmankénti italozások ellen. Egy országos ankéton fogalmazták meg: üzemi programot kell összeállítani, amely határozottan foglal állást az alkoholizmus megfékezése és visszaszorítása mellett. Ilyen lépések már több üzemben, gyárban történtek, eredményeik nyilván még csak kezdetiek, de valami már elkezdődött... Azonban nem lehet egyszerűen a közösségre, a kollektívára terelni a felelősséget, hiszen a „leitatás” csak nagyon gyenge akaratúaknál történhet meg. Az alkoholistává válás folyamatának felgöngyölítése sokkal bonyolultabb, mint amilyennek tűnik. Ennek illusztrálására következzék egy nemrégiben történt eset. (Következik: A stampedlik története.) , Tanka László Szólni az emberekhez r Ä közelmúltban összegezte a Hazafias Népfront megyei elnöksége az elmúlt esztendő propagandamunkáját. Fontos területe ez a mozgalmi életnek. A tapasztalatok, számok igazolják, hogy az emberek szívesen vettek részt a találkozókon, várták a meghívást, számon tartották, hogy a népfrontbizottság tervez-e ke- rekasztal-beszélgetéseket, baráti találkozókat, élménybeszámolót, tanácstagi fogadónapot. Megnyugtató, hogy a megye minden helységében — még a legkisebb településeken is — volt valamilyen oktatás vagy előadás az őszi—téli—tavaszi hónapokban. Minderről beszámoltak a népfrontelnökök, -titkárok, nőfelelősök. Szóltak arról is — szinte kivétel nélkül valamennyi községre jellemző —, hogy nagyobb volt az érdeklődés, többen jöttek el az összejövetelekre, mint a megelőző években. Az meg különösen örvendetes, hogy a résztvevők körében növekedett a munkások aránya. Bercelen például száztízen vettek részt az ott élő munkások közül, Galgagután nyolcvanötén, Rá- kóczi-bányatelepen hatvanan, Mátramindszenten kilencve- nen. Ez csak néhány példa, mert szinte kivétel nélkül mindenütt több munkást vontak be a népfrontbizottságok vezetésébe, ezzel is segítve a munkássá válás folyamatát. Érdemes megemlíteni azt a tanfolyamot, amelyet külön a munkás népfrontvezetőknek rendeztek Salgótarjánban, amelyen gyakorlott előadóktól kaptak tanácsokat a mindennapi népfrontmunkához. A rendezvények iránti érdeklődés mutatja, hogy társadalmi életünknek fontos mozgató rugói a népfrontbizottságok. Elsősorban a társközségekben. Nógrád megyében nyolcvankét olyan kisközség van, ahol nincs tanács. Sok helyütt megszűnt az iskola, hetente egyszer rendel az orvos, gyengélkedik a KISZ- szervezet. Ügy mondta ezt az egyik régi népfrontos, „nem maradt más ezekben a társközségekben, csak a népfront meg a pap”. Így érthető tehát a népfrontbizottságok nagy felelőssége. Az emberek véleményüknek, javaslataiknak hangot is akarnak adni. Erre nagyszerű fórumokat teremt a népfront. Sok összejövetelen, előadáson esett szó a szocialista nemzeti egység továbbfejlesztéséről, a hazafiságról, a szocialista demokráciáról. Hasonlóan a gazdasági feladatokról, a termelékenységről, munkaerkölcsről, társadalmi munkáról. Az embereket érdekli a város- és községpolitika alakulása, a lakásépítés, a művelődés lehetőségei, az ifjúság helyzete, összegezve a számokat, mintegy húszezer ember jelent meg a népfrontbizottságok összejövetelein. Jó példa Salgótarján város, ahol a körzeti népfrontbizottságok érdekes, színvonalas, újszerű összejöveteleket szerveztek, amelyeken több mint ezer embert láttak vendégül. Jó híre-neve van a szécsényi kismamaklubnak, a homoktere- nyei népfrontklubnak, ahol különösen élénk a mozgalmi élet. A klubot a népfront országos tanácsa és a megyei népfrontbizottság segítségével nagyon szépen berendezték, oda mindig örömmel mennek a községbeliek. Közéleti köz- művelődési napokat rendeztek, ahova neves előadókat hívtak meg. Szó esett a munkásművelődésről, a nők közéleti tevékenységéről, az értelmiség szerepéről, a nyugdíjasok és a fiatalok problémáiról, a cigánylakosság beilleszkedéséről a községbe. A mátramind- szenti szülők klubjában nemcsak az édesanyák, hanem az apák is szívesen eljárnak, mert újat és érdekeset hallanak. Csatai Erzsébet Cselekedni a közösségért Dr. Gyiiszü Miklós főtitkárhelyettes nyilatkozik a küszöbönálló * Vöröskereszt-kongresszus előtt Októberben tartja V. kongresszusát a Magyar Vöröskereszt. Az előkészítő időszak a napokban fontos állomásához érkezett, megkezdődtek a megyei küldöttértekezletek. Ebből az alkalomból arra kértük dr. Gyüszü Miklós orvos ezredest, a Vöröskereszt főtitkárhelyettesét, hogy foglalja össze az alapszervezeti taggyűlések, valamint a városi, járási és kerületi küldöttértekezletek tapasztalatait. Miként hajtotta végre a megközelítően egymillió tagot számláló mozgalom az előző kongresszus határozatait? Jobbakká válnak — A tanácskozások a magyar vöröskeresztes mozgalom jelentős fejlődéséről adtak számot. Azt hiszem, joggal fogalmazhatok így: a Vöröskereszt IV. kongresszusa határozatait alapvetően végrehajtotta — kezdte nyilatkozatát a főtitkárhelyettes. — Növekedett a mozgalom társadalompolitikai jelentősége, a lakosság életében jelentős szerepet játszik. Erősödött a Vöröskereszt tömegszervezeti jellege is. Ma már az alapszervezetek túlnyomó többségét ténylegesen is kollektívák, általában tevékeny vezetőségek irányítják, akik nemcsak a feladatok körvonalazásában, hanem a határozatok végrehajtásában is cselekvőén részt vesznek. — Az elmúlt, több mint négyéves időszak munkája azt bizonyítja —, s erre utal a taggyűléseken jelen levők magas' száma is —, hogy a Vöröskereszt aktivistái mind jobban átérzik tevékenységük humánus és mindinkább szocialista jellegét. Azáltal, hogy segítséget nyújtanak például a szociálpolitikai, a népesedéspolitikai feladatok végrehajtásához, maguk is egy kicsit másokká, ha szabad így mondanom: egy kicsit jobbakká válnak. Olyan tulajdonságokat alakítanak ki magukban, amelyek a szocialista emberre jellemzőek. Ki tagadhatná például, hogy a véradóban, amikor fölajánlja idegen embereknek a vérét, valami olyan érzés, élmény játszódik le, amely által mindenképpen gazdagabb lesz... — Az alapszervezeti vezetőségi tagok száma mintegy 60 ezerre tehető, és közülük sokan közéleti funkciót még soha nem töltöttek be. Gyakorlatilag arról van szó, hogy ezek az emberek itt kezdik el, itt kezdenek foglalkozni a közösség ügyével és tanulnak meg cselekedni a közösségért. Jelzőszolgálat A Vöröskereszt tagsága a IV. kongresszus óta számban is növekedett, de fontosabbnak tartjuk azt,, hogy gazdagodott, konkrétabbá vált. Egy-egy alapszervezetben nem általában beszélnek családvédelemről, vagy egészségnevelésről, hanem — összhangban más szervekkel — tényleges feladatok végrehajtásából vállalnak „részt. Nem kevésbé fontos a Vö- röskereszt-jelzőszolgálat szerepe. Ily módon is1 rendkívül sokat tehetnek — és ezzel a lehetőséggel aktivistáink élnek is! — például az alkoholizmus ellen, vagy a környezetvédelemért. Javaslatok — A munka gazdagodására utal a taggyűlések, küldöttértekezletek, vitajellege, kritikus légköre. Nagyon figyelemreméltó javaslatok hangzottak például el. Egészen bizonyosan a kongresz- szuson is szóba kerül az a javaslat, amely az elsősegély- nyújtók ismereteinek „karbantartására” hívja fel a figyelmet. Számos helyen felvetették, hogy korszerűsíteni kell a tisztasági mozgalom módszereit; másutt arról szóltak, hogy az alkoholisták elvonókúrára küldésének útja- módja egyszerűsítésre szorul, vagy hogy tovább kell növelni az egészségügyi propaganda színvonalát. Sokhelyütt a taggyűlésen vállalásokat is bejelentettek. Vas megyében például arra vállalkoztak, hogy társadalmi erővel két közúti egészségügyi állomást hoznak létre a forgalmas 8- as út mentén, ahol vöröskeresztes aktívák tartanak állandó ügyeletet. — Köszönetét mondunk a társadalmi aktíváknak munkájukért. Köszönetét mondunk a bajba jutott és megsegített emberek, idősek nevében, akiknek az ápolását, gondozását vállalták, azoknak a ' betegeknek, sérülteknek a nevében, akiknek a gyógyulásához a vöröskeresztes aktívák segítsége is hozzájárult; köszönetét az állami gondozott gyermekek, az egymásra talált családok. a kismamák — tehát tízezrek, százezrek nevében. A köszönetét egyébként képviselőink a taggyűléseken megjelent 700 ezer vöröskeresztes aktívának közvetlenül tolmácsolhatták. Dcregán Gábor Hajnalban indulnak „Kevesen vagyunk” Hajnali négykór legtöbben még a másik oldalunkra fordulunk, hogy szundítsunk egy sort, amíg csörög az ébresztőóra. Pál Árpádné hírlapkézbesítő olyankor indul munkába. Etesről jár be Salgótarjánba. Csatlós Istvánná egy kicsivel később, ő a Csizmadia-telepen lakik. Korán kel Kiss Imréné is, Pálmai Ferencné, Mályi Bertalanná, és a többiek. Negyed hat után már bent vannak a salgótarjáni főpostán... — Jó dolog korán kelni — mondja Kiss Imréné. — Alig járnak az utcán... valahogy nagyon frissnek érzi magát az ember. Persze, ami igaz, igaz: hamarabb elfáradunk... — Már aki! Én végignézem a televíziót... legfeljebb ha nagyon unalmas, belealÁ dolgozók érdekében A Borsod megyei KÖJÁL szakemberei rendszeresen felkeresik megyénk üzemeit is, hogy műszereik segítségével megállapítsák a gépek keltette zajok nagyságát, s ennek eredménye alapján tegyenek javaslatot munkavédelmi előírásokra. A gépek mellett dolgozó munkások halláskárosodásának megelőzésére műszaki intézkedéseket, illetve egyéni védőfelszerelések előírását kérhetik, melyek betartása jelentős szociálpolitikai követelmény. Legutóbb az IPOLY Bútorgyárban, Balassagyarmaton végeztek ilyen irányú felmérést, ahol a megengedett zajszint, a szabványok szerinti úgynevezett N 80-as hangmennyiség néhol magasabb, de általában megfelel a követelményeknek. Képünkön: Király Zoltán, a Borsod megyei KÖJÁL főmérnöke zajszintmérővel ellenőrzi az egyik gép közelében a hangok mennyiségét. — kulcsár — szom — szólnak közbe az asszonyok. — Mennyi idő alatt lehet megszokni a korán kelést? — Nem kell hozzá sok idő. Egy-két hónap elég... Sokkal könnyebb átállni rá, mint az éjszakai műszakra. Csatlós Istvánná tizedik éve végzi ezt a munkát. Ö tudja csak igazán lemérni, az utóbbi időben mennyivel köny- nyebbé vált. — Egy ismerősöm ajánlására, tulajdonképpen az ő munkahelyére kerültem ide. Akkor még oldaltáskával jártunk, volt hogy negyven kiló fölött volt az induló súly — emlékezik vissza. — Azóta áttértünk a kerekes táskára, s még azzal sem az összes kézbesítenivalót visszük, csak egy részét. A többit előre kiszállítják a körzetben elhelyezett ládákba, onnan kell széthordani. Kapunk cipőt és munkaköpenyt, szó esett rólai hogy a közeljövőben cserélik az esőkabátokat is. Egyszóval a postára igazán nem lehet semmi panaszunk... Megbecsülnek bennünket! Ezt egy pici éllel mondta, kívánkozik hát utána a kérdés: — Van, aki nem becsüli a kézbesítőt? — Van bizony! Akad, aki lenéz... Sokszor okvetetlen- kednek alaptalanul az ügyfelek. Megkövetelik, hogy a lapokat pontosan kapják, de amikor az előfizetési díjról van szó, oda a pontosság! Huszonnyolcadika a határidő. Sokan az utolsó pillanatra halogatják és még akkor is többször kell kérni tőlük. . Ha nincsenek otthon. legalább hagynák a pénzt a szomszédnál, hogy ne kelljen négyszer, ötször elmenni hozzájuk. .. Néha már én szégyellem magam... Az is jó lenne, ha a levélszekrényre a neveket kiírnák, mert ha helyettes a kézbesítő, nem tudja fejből, melyik kié... Kevesen vagyunk. Hármannégyen hiányoznak a keretből. Nincs helyettesítő. Gyakran kell több körzetet ellátni egy embernek... Ilyenkor előfordul, hogy kicsit késünk. Vasárnaponként akadnak, akik azért szidnak, hogy ösz- szecsomagolva várnak az autóval, s az újság miatt nem indulhattak időben! Fenyegetőznek, hogy felmondják az előfizetést, ha nem kapják meg a lapot munkába indulás előtt. Egymás szavába vágva mondják a kézbesítők sérelmeiket. Amikor azonban munkájukról kérdezem őket, mégiscsak dicsérni tudják: — Igaz, aki nem tud az emberekkel bánni, az ne jöjjön. És az se, aki nem szeret járkálni... de éppen az ügyfelekkel való kapcsolat- teremtés az egyik szépsége ennek... Van oiyan körzet, ahová sok éve ugyanaz a kézbesítő jár... Már mindenkit ismer... A közvetlen kapcsolat nagy segítség, elsimítja a nehézségeket... Sokat jelent előfizetők szervezésében is... . Csak kevesen vagyunk. Vannak összevont körzetek... Ez visszatérő refrén. Sokkal zökkenőmentesebb lenne a terjesztés, ha teljes volna a létszám. A jogos panaszok száma is jelentősen csökkenne. A kereset sem rossz. A minimum 1600 forint, de köny- nyen összejön 2500, 3000 is. Kissné hozzáteszi: — ■ Az benne a legjobb, h.ogy tíz-tizenegykor már végzünk._ Az ember mögött nem áll senki, önmagát hajtja, így könnyebb a családot is ellátni. Nem cserélnem el semmi másért. így vélekedik Csatlósné is, aki különben a Rózsa Ferenc Szocialista Brigád vezetője, kiváló dolgozó. Brigádja idén az aranykoszorúra pályázik. — Én innen akarok nyugdíjba menni! Van még hét évem! Hol találnék még egy ilyen munkahelyet?’ — g. — | NÓGRAD — 1977« szeptember 13., kedd 5
