Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-06 / 209. szám

Ha szót kapna Miről beszélne a konferencián Ismeretlen oszlás, társadalmi munkában Beszélgetés Kurucz Imrével, a 1 IT főtitkárával V. kongresszusára készül a íflagyar Vöröskereszt. Szerte az országban, így Nógrád me­gyében is, hosszú és alapos előkészítő munka előzte meg az alapszervezeti, a városi­járási vezetőség- és küldött- választó konferenciákat. A tagság, a vezetőség és a meg­hívott vendégek élénk eszme­cserét folytattak az eddig megtett út eredményeiről, ha­tározati javaslatokat fogal­maztak meg, mintegy vezér­fonalául a további tenniva­lóknak, és megválasztották azokat a küldötteket, akik a tagságot képviselik a Ma­gyar Vöröskereszt Nógrád megyei szervezetének szeptem­ber 17-én sorra kerülő kon­ferenciáján. A számvetés, a lázas készü­lődés közepette kerestünk fel néhány megyei küldöttet, hogy választ kapjunk a kérdésre: ha Ön szót kapna, miről be- ezélne a konferencián? ★ A balassagyarmati Ruha­ipari Szövetkezet vöröskeresz­tes titkára, Kasza Lászlóné hosszasan elgondolkozik a kérdés hallatán: — No, nem azért a hallga­tás, mert nem tudnék mit mondani, inkább azon töp­rengek, hogy a sok-sok téma­körből, az ezer irányú tevé­kenységből melyiket emel­jem ki? Amely az alapszerve­zetünkre is jellemző, de álta­lános érvényű is... Aztán lepillant az abla­kon a csupavirágos, példásan tiszta udvarra: — Azt hiszem a környezet- védelem, a környezet tiszta­sága állna felszólalásom kö­zéppontjában. Mert ez az a téma, amiről szinte naponta beszélünk, ' panaszkodunk, de javításáért keveset teszünk. A mi alapszervezetünk minden évben meghirdeti a tisztasági mozgalmat az üzem területén. A tisztasági felelősök rend­szeresen ellenőrzik a műhe­Mcg huszonöt évet lyek állapotát, rendjét. Az udvart, az üzem előtti utca­részt is rendbe tettük, parico- sítottunk, virágokat ültettünk, hiszen az embernek először a közvetlen környezetét kell hi­giénikussá varázsolni. S ha ezt mindenki megtenné, nem is lenne annyi baj, amennyi szemét. A nyáron vizsgálatot kezdtünk a 49-es választókör­zetben, a balassagyarmati Mártírok útja környékén. A házakban, udvarokon általá­ban rendet tapasztaltunk, de a közterületeken, az úgyneve­zett „senki földjén” elriasztó állapotok fogadtak. A finom­kötöttárugyár felé vezető út tarkállott a hulladéktól, a tej­feles poharaktól, a teli kukák mellett szagló, leszórt sze­mét. .. Talán még rosszabb volt a helyzet a vasútállomás környékén, a vasúti átjárónál. A sok felhalmozódott hulla­dék, már-már közegészségügyi szempontból is veszélyes. Hogy mit lehetne tenni? A felvilá­gosító agitáló munka talán segítene. Az állampolgárok­kal meg kellene értetni, hogy ne csak a szűk portájuk, de a városuk, lakóhelyük tiszta­ságát is tekintsék szívügyük­nek a saját érdekükben. Hajnal Sándorné küldött „civilben” a Mikszáth Kál­mán Művelődési Központ elő­adója. Munkájából adódóan érthető, hogy elsősorban a Vöröskereszt és a művelődési központ jó kapcsolatának hasznosságáról, fontosságáról szólna. Hiszen a közművelő­dés szerves része a felvilágo­sító, nevelő munka, ezen be­lül az öregek, a kismamák szórakozásának megszervezése, amelyben a Vöröskereszt — sajátosságánál fogva — igen sok segítséget nyújthat. Mint ahogy nyújtott is a nyugdíja­sok klubja esetében. A prog­ram összeállításához a Vörös- kereszt adott segédanyagot, mely tartalmazza a szabad Mindennap bejár r — Rólam igazán nincs mit írni! Egyszerűen csak végzem a munkám. Vagy, akkor írjon az Erzsikéről is! Tizenkilenc éve ketten együtt dolgozunk. A köz­pontban ifiár mondták, hogy ki kellene minket ál­lítani múzeumban, mert ilyen nincs még egy, hogy két nő ennyi ideig kibírja egymás mellett. Nem álszerénység, ahogy Deméndi Valéria, a díósje- női postahivatal vezetője szabadkozik. Egész lénye a szerénységet sugározza. Több mint huszonöt eszten­deje áll postai szolgálatban. Így beszél magáról: — 'Nagyorosziban szület­tem, s gyermekkoromban valahogy megszerettem a helybeli postás nénit. Tet­szett, amit csinál, még ak­kor elhatároztam, postás le­szek. Ott is kezdtem a szü­lőfalumban. Diósjenőre 19 évvel ezelőtt kerültem. Egy esztendeig telefonközpon­tos voltam, azután megüre­sedett a vezető posztja, s engem neveztek ki. Renge­teg a munka, nagyon elkel­ne, hogy hárman legyünk. Hatmilliós havi forgalmunk van. Régi ház, ahol beszélge­tünk, nem is túl tágas. Nem postának való. — Nemrég festettük, de látta volna- azelőtt... Mint ígérik, két év után új hely­re költözhetünk, ott ahol most a patika van. Remél­jük akkor leválasztják a te­lefont és kapunk még egy munkaerőt. Miközben beszélgettünk, jönnek az ügyfelek sorban. Egyik takarékügyet intéz, a'másik pénzt jön feladni.-. Közben-közben válaszol a kérdéseimre. — Nem, nem lakom Di* ósjenőn. Hazajárok Nagy­orosziba mindennap. így csak az estéim szabadok. Reggel korán indulás befe­lé, itt négyig van nyitva­tar-tás, de a postaautó csak öt után jön, addig itt kell lenni. Este 7-re érek haza. Vacsorát készítek, marad a tv, a folyóiratok. Könyv­re már nemigen jut Időm. Néha — leginkább szomba­ton — följárunk a főváros­ba színházba, a Postás Szakszervezet szervezésé­ben. . • — Nem volt nehéz beil­leszkedni ? — Egyáltalán nem. Ér­zem, hogy az emberek sze­retnek, becsülnek, adnak a szavamra. Lám, ezt a kis­lányt, aki most adott fel pénzt, ezt is névről isme­rem kisgyerek kora óta. Itt nőtt fel a szemem előtt... De jó is lenne újra fiatal­nak lenni! Most már sok­kal könnyebb, mint annak idején. Például, amikor még aratási ügyeletet tar­tottunk- .. Itt ültünk bent vasárnap is minden nyá­ron. Mindenki talál valami szépet a munkájában. A hivatalvezető így fogal­mazza meg: — Az én örömöm az, ha a nap végén egyezik a számadás. Ha pontosan zá­rok mindennap... Nemcsak a falu fiatalsága nőtt fel a szeme előtt, a szakmának is nevelt új dolgozókat. — Vagy hatan voltak itt gyakornokok, tanulók. Há­rom helyről. Szerettem őket, de sok volt velük a gond- Ilyen nagy forgalom mellett különösem. Amire Deméndi Valéria büszke, az a kitüntetése. Néhány évvel ezelőtt ki­váló dolgozó lett. — Volna-e valami kíván­sága? — Nincsenek különös vá­gyaim. Legfeljebb annyi, hadd dolgozhassak egész­ségben még huszonöt évet... —6 — idő hasznos eltöltésének, a magányérzés megszüntetésének kérdéseit is. • összegezve, a mű­velődési házak és a Vöröske­reszt-szerveretek együttmű­ködése mindenhol és minden esetben gyümölcsöző, hiszen közös ügyről, azonos célokról van szó. ★ — Miről is beszélhetne egy gyógyszerész, aki ráadásul te­rületi vöröskeresztes elnök? — válaszol kérdéssel a kérdé­sünkre Pósvai Ferencné, a ba­lassagyarmati’ gyógyszertár ve­zetője. — Egyre nagyobb hangot és teret kap az emberek egész­ségügyi felvilágosítása, az egészséges életmódra nevelés és az egészségügyi alapisme­retek elsajátítása. Mi, gyógy­szerészek a gyógyszertárban, de kint a területen is aktív szószólói vagyunk e kérdések­nek. Részt vállalunk a véradás szervezésében, a vöröskeresz­tes kiadványok propagálásá­ban és az egészségügyi alap­ismeretek terjesztésében. El­mondanám a konferencián, hogy e munkát a legifjabbak- nál, a kisiskolásoknál kell el­kezdeni, hiszen ők a jövő épí­tői. Ennek szellemében a nyáron a napközis tábor kis­diákjainak elsősegélynyújtó versenyt rendeztünk, ahol já­tékos formában sajátították el a tudnivalókat. Előadásokat tartottunk a Rákóczi úti Ál­talános Iskolában, ahol a Vö­röskereszt hasznos tevékeny­ségével ismertettük meg a gyerekeket. De foglalkoztunk és foglalkozunk a kismamákkal is, és naponta bajlódtunk az új gyógyszerrendelet magya­rázásával. Sajátos munkaterü­let a miénk, sajátos felada­tokkal. Hiszen a Vöröskeresz­ten belül is az egészségügy­ben dolgozók azok, akik leg­főbb részesei 1 lehetnek az egészségügyi felvilágosító munkának. — vkm — Zene­in Német Demokratikus Köztár­saságban évről évre gyarapodik a hangversenyek, zenés előadások rendezésére alkalmas koncertter­mek és színpadok száma. A leg­nagyobb és leghíresebb közöttük az újjáépített berlini Állami Ope­raház, a berlini Komische Oper, a drezdai .Kultúrpalota, a lipcsei Operaház, a frankfurti és a Schwe­rin! koncertcsarnok. A Berlinben tavaly felépült Köztársasági Palota reprezentatív hangversenyterme Is újabb lehetőségeket kínál. Építik, illetve bővítik a lipcsei Gewand- haust, a drezdai Semper Operát és a berlini Színjátékházat. Az utóbbi években jelentős hangversenysorozatokat indítottak szabadtéri és parkszínpadokon, üzemekben és vidéken. Népszerű­ek például a drezdai Zwinger- szerenádok. a lipcsei Baeh-esték. A berlini szimfónikusok eddig 25 hangversenyt adtak az építőmun­kásoknak; a „Téli koncertek vidé­ken” rendezvénysorozattal pedig felkeresik az ország kisebb telepü­léseit is. A haladó magyar értelmiség kezdeményezésére l$4l-ben ala­kult meg a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat, a TIT. E társadalmi szervezet volt az első olyan intézmény az or­szágban, amely a szélesebb tö­megeknek adott rendszeres tá­jékoztatót a tudomány, a tech­nika, a művészet fejlődéséről, népszerű, mindenki számára érthető formában. E tájékozta­tó előadásokat a legkiválóbb tudósok, művészek tartották — társadalmi munkában. A TIT a legutóbbi Időkig társadalmi szervezet volt. Mostanában azonban a Kulturális Miniszté­rium felügyelete alá rendelték. Milyen szervezetek közé sorol­ható tehát ma a TIT, hogyan őrzi meg történelmi, kulturális hagyományait? Erről beszélget­tünk Kurucz Imrével, a TIT főtitkárával. — A társulat társadalmi­mozgalmi jellegén mit sem változtat az, hogy a Kulturá­lis Minisztérium felügyelete alá került. A minisztérium és a társulat közötti viszony a partnerek viszonya. A minisz­térium egyrészt teljesíti azt a kötelességét, hogy felügyel­je a társulat alapszabály sze­rinti működését és gazdálko­dását, másrészt ágazati fel­ügyeleti jogát gyakorolva se­gítséget nyújt ahhoz, hogy társulatunk még hatékonyab­ban illeszkedjen be a köz- művelődés intézményrend­szerébe. Ma is társadalmi szervezet, az értelmiség egyik jelentős tömegszervezete. Egé­szen csekély függetlenített apparátus segíti és szervezi a mintegy 30 ezer pedagógus, tudós, kutató, mérnök, orvos, jogász, közgazdász és más szakember munkáját, akik rendszeresen foglalkoznak is­meretterjesztéssel. Társula­tunk híven ragaszkodik az alapítás óta kialakult hagyo­mányához és különösen azoknak az értelmiségieknek a példájához, akik a magyar munkásmozgalom kezdetétől fogva szemináriumokban, tu­dományos és olvasókörökben, szakszervezetekben terjesz­tették a tudományos világné­zetet — A közvélemény néha le­egyszerűsítve látja munkáju­kat: egy-egy helyre kimegy az előadó, előadást tart valami­lyen témáról, aztán ki-ki ha­zamegy, s többet nem is ta­lálkoznak sem egymással, sem az adott témával... — Ezék az egyedi előadá­sok ma is jelentős, ám csök­kenő szerepet játszanak tevé­kenységünkben. A hatékony ismeretterjesztés — de a kö­zösség Igénye is — egyre in­kább stabilabb, tanfolyamsze­rű formákat igényel, ame­lyekben a nagyjából azonos összetételű hallgatóság tar­tósan és elmélyültebben fog­lalkozhat egy-egy témakörrel. Társulatunk növekvő, szám­ban és változatos formákban biztosítja ezeket a lehetősé­geket. Főleg a szocialista brigád­mozgalomra épülnek azok a különböző akadémiák, komp­lex sorozatok, iskolai vizsgá­ra előkészítő és közismereti tanfolyamok, amelyek taftó- sabb és rendszerezettebb is­meretterjesztést biztosítanak. Növekszik a szabadegyetemek és a nyári egyetemek szere­pe és jelentősége. A buda­pesti József Attila Szabad- egyetem hallgatóinak száma évente 10—12 ezer körül mo­zog; nyári egyetemeinken ezer és ezer külföldi és ma­gyar hallgató vesz részt. Sa­játos forma az ismeretter­jesztéssel összekötött ország­járás, amely megismertet egy- egy tájegység természeti kör­nyezetével, gazdasági, tudo­mányos, irodalmi, művészeti múltjával és jelenével. Nyelv- tanfolyamainkon évente mint­egy 50 ezren vesznek részt. Az elmúlt művelődési év­adban került képernyőre a magyar televízió Változó vi­lág című természettudományos sorozata. A TIT az ország 40 helyén szervezett e sorozat­hoz kapcsolódó konzultáció­kat, az Élet és Tudomány — társulatunk egyik igen nép­szerű folyóirata — cikkekkel, feladatlapok közlésével kap­csolódott a televízióban tar­tott műsorokhoz. — Hogyan politizál a TIT? Előadásait az értelmiség tart­ja, miben nyilvánul meg te­hát a munkásosztály vezető szerepe a társulat munkájá­ban? s — Kissé meglepő kérdés. De a meglepő kérdésekre is illik és kell válaszolni... sőt Kezdeném egy rövid elvi — történeti visszapillantással. A magyar és nemzetközi mun­kásmozgalom története bi­zonyítja, hogy a munkásosz­tály harcaiban — kezdettől fogva — mindig jelentős sze­repet játszottak a munkás- osztály osztályálláspontjára helyezkedő értelmiségiek: te­oretikusok — propagandisták — agitátorok — szervezők. Szocialista viszonyok között ez a bázis természetesen ki­szélesedik olyan mértékben, amilyen méretekben szélesedik az egyetértés a vezető mun­káspárt politikájával, és ahogy kibontakozik a munkásosztály tudományos világnézetének hegemóniája a társadalom egészén belül. A TIT-be tö­mörült értelmiség politikai és világnézeti elkötelezettségével, a tudományos ismeretek ter­jesztésével országépítő fel­adataink megvalósítását segí­ti, s ezzel a munkásosztály ér­dekeit szolgálja. Röviden: a párt céljaiért harcolva egy­úttal a munkásosztály vezető szerepét is erősíti. Ami munkánk tartalmát il­leti, az szorosan kapcsolódik a szocialista társadalom épí­tésének soron levő feladatai­hoz, politikai, társadalmi, gaz­dasági és ideológiai síkon egyaránt. Hiszen alapvető elv, hogy az ismeretterjesztes eredményes, amely konkrét társadalmi és egyéni szük­ségleteket igyekszik kielégíte­ni. Műszaki vagy mezőgazda- sági választmányaink mun­kájában éppúgy jelentkezik ez a törekvés, mint — mondjuk — a közgazdaságiban vagy a szociológiaiban. Jogi választ­mányunk —, hogy csak egy példát említsek — jövőre az új Polgári Törvénykönyv mi­nél alaposabb megismertetését tűzi ki egyik fontos feladat­ként. Jelentős a szerepünk a párt értelmiségi politikájának meg­valósításában is. Ebben lé­nyeges momentumként je­lentkezik, hogy a társulati élet a legkülönbözőbb szak­májú, foglalkozású értelmisé­giek érintkezését, eszmecseré­jét teszi lehetővé. Á közös problémák különböző szak­mai, tudományági megköze­lítése, a választmányok in­terdiszciplináris tevékenysé­ge rendkívül fontos szemlélet- formáló tényező. Ugyancsak a társulati munka teszi lehetővé azt is, hogy a tudós, a kuta­tó, a szakember kilépjen in­tézetéből, laboratóriumából, szűkebb munkaterületéből, munkásokkal, parasztokkal, fi­atalokkal találkozzon mint előadó, válaszoljon kérdése­ikre, problémáikra, ha kell, vitatkozzon velük. Ezt a moz­gást, a mindennapi valóság­gal való kontaktust igen nagyra becsüli és igényli tár­sulatunk legtöbb tagja, hiszen ez saját eszméik, gondolata­ik, tudásuk próbáját jelenti, ösztönzést ad az elméleti munkához, és csökkenti az értelmiségi, szakmai belter­jesség néha tapasztalható ve­szélyeit — Hogyan jut el a TIT a fizikai dolgozókhoz? — A fizikai dolgozók kö­zött végzett ismeretterjesztő tevékenység különösen ki­bontakozott a munkásosztály helyzetéről és a közművelő­désről szóló párthatározatok nyomán. Ennek eredménye­ként is egyre több helyen ala­kulnak üzemi TIT-csoportok, amelyek bevonják az ott dol­gozó értelmiségieket a rend­szeres és a helyi igényeket szolgáló ismeretterjesztésbe. Társulatunk új sorozataival számíthatnak a fizikai dolgo­zók érdeklődésének felkelté­sére. A Tudomány-Élet-Tár- sadalom, a Természet-Tech- nika-Társadalom és A szocia­lista életmód kérdései gyűj- tőcímű sorozataink a gyakor­lati élet során felvetődő ter­melési, közéleti és magánéleti problémákra igyekeznek vá­laszt adni. Gondoltunk a fizi­kai dolgozók között végzett ismeretterjesztés személyi, anyagi és módszertani fel­tételeinek javítására is. Ma már elmondhatjuk, hogy tár­sulatunk egész tevékenységé­nek mintegy felét a fizikai dolgozók körében végzi és ez évente több millió résztvevőt, hallgatót jelent. — Végezetül a társulat nemzetközi kapcsolatairól szeretnénk hallani. — Társulatunk a szocialis­ta országokban működő test­vérszervezetekkel, s néhány európai kapitalista országban működő partnerszervezettel alakított ki kapcsolatokat. El­ső helyen a szocialista orszá­gokkal kölcsönösségi alapon történő előadócsere szerepel. Ennek célja, hogy a magunk eszközeivel hozzájáruljunk ha­zánk gaztíasági-politikai-tu- dományos és kulturális ered­ményeinek széles körű meg­ismertetéséhez a szocialista országokban, illetőleg, hogy neves külföldi szakemberek közreműködésével tartunk a baráti országok szocialista fejlődését bemutató előadáso­kat. Az elmúlt évek során _ jó kapcsolatokat alakítottunk ki az Osztrák Népfőiskolák Szövetségével, a Német Szö­vetségi Köztársaságban mű­ködő Német Népfőiskolák Szö­vetségével, az olasz partner- szervezettel, az ARCI-vel, a finn e testvérszervezettel és a svéd ABF-fel (a Svéd Nép­főiskolák Szövetségével.) A külföldi kapcsolatok egy másik formája a külföldi hallgatók részvétele az álta­lunk szervezett nyári egyete­meken. Ma már 18 nyári egyetemünk működik, láto­gatottságuk évről évre nő. Végül megemlítem, hogy társulatunk tagja két nemzet­közi szervezetnek: az Élőnyel­vek Tanárai Nemzetközi Szer­vezetének és az Orosz Nyelv­tanárok Nemzetközi Szerve­zetének — fejezte be a beszél­getést Kurucz Imre. Egy város új arcot ölt Az NDK délnyugati részén van Suhl, ez a 450 éves város. Az utóbbi néhány évben igen sokat váltózott az ősi telepü­lés. A megyeszékhely központjában korszerű lakótömböket építettek, s nagymértékben fejlődött a suhli ipar is. A Suhlban gyártott mopedek és vadászfegyverek külföldön is ismertek. Mérő Miklós NÓGRÁD - 1977« szeptember 6., kedd 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom