Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Ünnepeltek n bányászok Központi ünnepség Hagybátonybaí Zenés ébresztővel kezdődött — kultúrműsorral folytatódott AZ M3 Gfi A y V'€GY £ S;i 10 T t S- A 3Á £5 A 'MÍGVE- t A Ni'Á CS -LA?JA XXXIII EVF.. 208. SZÁM ARA: 1 FORINT '977. SZEPTEMBER 4., VASÁRNAP Három nemzet három nemzedékének baráti találkozója Csapon r Három nemzet három nem- feedékének baráti találkozóját rendezték meg szombaton a magyar—szovjet,—-csehszlovák országhatár találkozópontján fekvő csapi Barátság parkban. Az esemény — melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójának jegyében szerveztek — elnökségében helyet foglaltak a három szomszédos baráti ország hatarmenti területeinek párt-, állami és társadalmi vezetői. Ott volt Jurij Vaszil- jevics Ilnyickij, az Ukrán Kommunista Párt kárpátontú- li területi bizottságának első titkára, dr. Tar Imre, az MSZMP Szabolcs-Szatmar megyei Bizottságának első titkára és Jan Pirc, a Szlovák Kommunista Párt kelet-szlovákiai kerületi bizottságának első titkára. A Szovjetunió új állami himnuszának, majd a magyar és csehszlovák himnusz elhangzása után J. V. Ilnyickij köszöntötte a nagygyűlés több mint 5 ezer résztvevőjét. Beszédében méltatta a küszöbön- álló történelmi évforduló je lentőségét, s kitért a nagy forradalom tiszteletére kibontakozott munkaverseny kárpá- tontúli eredményeire is Ugyancsak e mozgalomnak szabolcsi eseményeiről és sikereiről adott számot ünnepi felszólalásában dr. Taf Imre. Az ünnepi beszédek után szovjet, magyar és csehszlovák veteránok, a Nagy Október harcainak résztvevői a középgeneráció képviselői és a legifjabb korosztály fiataljai szólaltak fel, s éltették a Nagv Októberi Szocialista Forradalom eszméit. Szülők, tanárok r Szeptember 5.: kezdődik a tanítás. Ismerjük be — úgyis mint szülők —, sokunk meglehetősen türelmetlenül várta már ezt a napot; sok gond, vesződség volt nyáron a gyerekeket egész nap így-úgy felügyelni-ellenőrizni, különösen, ha munkánk természete és a körülmények éppenséggel nem könnyítették meg ezt. Most mintha valami könnyebbséget ereznénk — „majd az iskola, netán a napközi megoldja a dolgokét” —, és csak az iskolakezdet másnapján döbbenünk rá, hogy itt a másik gond: a gyerek iskolai előmenetele, magatartása, egyszóval családi nevelése, mert hát nyáron, akarva-akaratlan bizony elég hosszúra nyúlt az a bizonyos ».gyeplő”. És már helyben vagyunk, a minduntalan emlegetett, s nyugvópontra még korántsem jutott problémánál: család és iskola, személyesebben, szülő és pedagógus kapcsolatánál, különös tekintettel a gyerek nevelésében kire-kire háruló kötelességekre. Nincs értelme, — nem is lehet — ezt a kérdésbozótot itt ismét töviről-hegyire végigcserkészni. Egyetlen, látszólag ettől távol eső körülményt említünk csak föl, ami véleményünk szerint éppenséggel nem lehet hatástalan erre a néhol szerencsésen áldott, másutt azonban áldatlan, többnyire pedig semmilyen viszonyra. Szeptembertől, mint ismeretes, javítják — az általánosan kötelező pénzzel — és lehetőség szerint rendezik — a helyileg, személy szerint meghatározott összeggel — a pedagógusok fizetését, jövedelmét. Ne álltassuk magunkat: a fizetések hosszú-hosszú éveken át' megszokott, „beidegződéit” mértéke és aránya mások jövedelméhez, nem maradhat hatás nélkül egyetlen réteg általános megbecsülésére, munkájának mérlegelésére sem. Az a tény, hogy a tanár, a tanító fizetése hosszú időn át viszonylag alacsony volt, bizony sokak szemében lejáratta ezt a mesterséget. Mellesleg hozzájárult a pálya túlzott elnőiesedéséhez is. A helyzeten ugyan az utóbbi időkben hozott sorozatos intézkedések számottevően javítottak, de miután ez többé-kevésbé párhuzamos volt más rétegek anyagi felemelkedésével, a társadalmi „besorolás” ném változott lényegesen. , Nemcsak arról van szó, hogy a tanár, tanító — pontosabban tanárnő, tanítónő — tekintélye csorbát szenvedett, hanem arról is, hogy sokuk a csekélynek érzett anyagi megbecsülést nem éppen rokonszenves módon igyekezett pótolni: ellentmondást nem tűrő hanggal, a szülő lekezelésével, rossz értelembe vett „hivatali-hivatalnoki” szokások bevezetésével. Igaz, akadt ellenkező példa is bőségesen, de mindenki a maga rossz tapasztalatát fájlalja. És a sok helyütt kialakult feszült, néhol ellenséges viszony kárvallottja végül is a gyerek, akipek a feje fölött vég nélküli vita indult: kinek a dolga, kinek a kötelessége...?! Szeretnénk remélni, hogy ez a mostani fizetésrendezés, anyagi előnyén túl, sok egyéb jó irányú változásnak is elindítója lesz. Nem azért, mert a szülő most már azt mondhatja: csinálja ő, most már megfizetik! Ilyesmit csak nagyon rövidlátó, rosszindultú ember mondhat. Nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy a jó pedagógus lelkiismeretes, igaz munkáját valóban nem lehet „megfizetni”. Mint ahogy a kormányzat sem „kifizetni” óhajtja ezzel a tanárt, tanítót, óvónőt, hanem megbecsülése érzékelhető jelét adni, anyagi helyzetüket megkönnyíteni és az említett aránytalanságokat megszüntetni. Joggal reméljük tehát, hogy a mindennek eredményeképpen megszülető jobb, sőt jó közérzet kölcsönösen javítja majd a légkört a tanári szoba környékén. Még akkor is, ha a pénzek személyi elosztása nem folyt le torzsalkodás nélkül. Ez egyébként nem csekély mértékben az Igazgatókon is múlott. Mint ahogy az is rajtuk áll, hogy benn a „tanáriban” milyen a légkör, a közhangulat. Szót. meghallgatást kapnak-e a fiatalok — és az idősek —, az eltérő vélemény hangoztatói, demokratikus munkaköri köz- szellem hatja-e át az igazgató irányította pedagógusi kart. Mert az sem titok, hogy a tanári szoba és az osztálytermek között nincs tökéletes szigetelés, és nem szükséges „hallgatózni” ahhoz, hogy a tanárok viszálya átszivárogjon a tantermekbe. Az iskolakezdés amolyan ünnepnap, a szeptember afféle ünnepélyes újrakezdés mindig, mindenütt. Azért ne érezze ezeket a sorokat senki ünneprontásnak, mégha az árnyékosabb oldalról volt is bennük elsősorban szó. Legyen valóban ünnep, valóban újrakezdés az idei szeptember, s ehhez tanár és szülő egyaránt tegye hozzá a magáét. Akkor alighanem a gyerekkel sem lesz különösebb baj. Losonczi Pál látogatása Csongrádiján Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja az Elnöki Tanács elnöke szombaton kétnapos látogatásra Csongrád megyébe érkezett. A megyehatáron Komócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára és Perjési László, a megyei tanács elnöke fogadta. Kísére tűkben délelőtt a szentesi Ár pád Termelőszövetkezetet kereste fel. A' szövetkezet elnö ke beszámolt a gazdaság tevékenységéről, majd bemutatott néhány üzemegységet, többek között a tsz régi és épülő új zöldségkertészeti telepét. Az Elnöki Tanács elnöke délután Szegedre utazott. A Gabonatermésztési kutató intézet székhazában az intézet vezetői tájékoztatták a ga' b.onatermesztési kutatások legújabb eredményeiről. Losonczi Pál Csongrád megyei tartózkodásának első napi programja a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezetben tett látogatással fejeződött be (MTI) Mai számunkban 4 közhangulat megismerése Elet ajándékba Szívvel és akarattal A 27. bányásznap tiszteletére a nógrádi szénmedence dolgozói Nagy ba tony ban tartották meg tegnap ünnepi megemlékezésüket- Ez alkalomból az állami, társadalmi és egyéb szervektől, valamint magánszemélyektől érkezett köszöntő távirat ismertetése után kitüntetések átadására is sor került- A képen balról jobbra Mátyássy József ménkesi vájár, a Bányász Szolgálati Érdemérem ezüst. Valach Sándor kányási frontmester, a Bányászat Kiváló Dolgozója, valamint Balogh János szorospataki frontmester, a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozatának tulajdonosa. Kulcsár József felvétele Tegnap Nagybátonyban, a 27. bányásznap központi ünnepségének színhelyére gyülekeztek a bányászok, s hozzátartozóik is, hogy együttesen — a becslések szerint több mint négyezren — köszöntsék a nógrádi szénmedence dolgozóit. Már a kora reggeli órákban zenés ébresztő hangjaira serkentek a nagyközség lakói — s ezzel elkezdődött a tatabányai csendőrsortűz halottai emlékezetére immáron huszonhetedszer megtartott bányásznap. Ezt követően hangosbeszélőn üdvözölték a bányász szocialista brigádok tagjait, majd a hivatalos program" bevezetőjeként, a Bányász Művelődési OtUionban megnyitották a „Szovjetunió fejlődése 1917-től 1977-ig” című fotókiállítást. Kálovits Géza, az SZMT kulturális • és propagandaosztálya vezetőjének szavai után a résztvevők a felszabadulási emlékműhöz vonultak és annak talapzatán koszorúkat helyeztek el. A Zsinkó Vilmos Ipari Szakmunkásképző Intézet udvarán megtartott ünnepség résztvevőit Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák igazgatója üdvözölte. Hangsúlyozta a nap jelentőségét, s külön köszöntötte az ez alkatomból megjelent szovjet, lengyel, NDK-beli és csehszlovák küldöttség tagjait. Ezután Kovács László, a Együtt nőttek a munkásmoz- Szakszervezetek Nógrád me- galommal, s ez edzette őket, gyei Tanácsának vezető titkára tette öntudatos harcosokká. Ott lépett a mikrofonhoz, s ünnepi beszédében a többi között ezeket mondta: — A bányászok múltja közismert. Az iparág kialakulásától fogva mindig a nép ügyének szolgálatában álltak. voltak a Kommunisták Ma gyarországi Pártja megalakulásánál, s később szervezték, erősítették mert benne látták vágyaik valóra váltásának zálogát. Tevékenyen részt vettek a Tanácsköztársaság kivívásául tsx-sxöretség elnöksége tárgyalta íillattenyésziés és takarmánytermesztés A Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetek Nógrád megyei Területi Szövetségének elnöksége — többek között — a termelőszövetkezetekben folyó takarmánygazdálkodással foglalkozott, mint az egyik alapvető kérdéssel az állattenyésztéssel kapcsolatban. Az állatállomány fejlesztésében, termelési színvonalának növelésében, a gazdaságosság javításában, alapvető tényező a takarmánygazdálkodás. A termesztésen túl ez magába foglalja a megtermelt takarmány betakarítását, tartósítását, tárolását, valamint szakszerű felhasználását. Az elnökség az ezzel kapcsolatos feladatok széles körű vitája után úgy határozott, hogy a mezőgazdasági üzemeknek elfogadásra ajánlja, hogy a jövőben a takarmány- termő terület kismérvű csökkenése mellett, a termelési színvonal emelésével növelni kell a takarmányalapot. Ennek érdekében a takarmánytermesztés szerkezetében egyszerűsödést szükséges végrehajtani, az egységnyi területről nagy mennyiségű hozamot, koncentrált tápértékét biztosító növények javára. A szálas- és takarmánytermesztésben megyénk természeti adottságainak leginkább megfelelő és a kérődzőállat-állo- mány biológiai igényeit kielégítő takarmányok termelését fejlesszék az üzemek. Kiemelten kell kezelni a gyepgazdálkodásban és a lucernatermesztésben a hozam emelését. A silókukorica további magasabb szintű termesztéséhez növelhető a termőterület, amit indokol ennek a növénynek a hasznosíthatósága. A mezőgazdasági üzemeinkben — mint ismeretes •— a takarmánytermesztés agrotechnikája több tsz-ben elmarad az árunövény termesztésétől. Az állattenyésztés érdeA mezőgazdasági melléktermékek felhasználása sem lehet közömbös, mert jól hasznosítható mint takarmány. Ezért a cukorrépa' betakarításánál a keletkezet? levéltóve- ket sem szabad engedni, hogy a földeken tönkremenjen. Amíg gépesíteni nem tudják a melléktermékek betakarítását, addig a hagyományos módon kell behordani. A mezőgazdasági üzemek a jövőben — éppen az értékesülés érdekében — szélesebb körben támaszkodjanak a takarmányok beltartalmi vizsgálatának eredményeire. Ennek kében kívánatos, hogy ezt alapján nagyobb figyelmet szüntessék meg az üzemek. A takarmánybetakarítás gépesítését mindaddig amíg nagy teljesítményű, ä a megye domborzati Vüdottságainak megfelelő betakarítógépek beszerzésére nincs mód, a jelenleg rendelkezésre álló, illetve beszerezhető gépekkel kell megoldani. Ügy, hogy a megtermesztett, értékes takarmányból semmi se menjen kárba. Erre annál is inkább Oda kell figyelni a tsz-ek vezetőinek, mert az idén is a nagy tápértékét képviselő réti széna jelentős százaléka maradt kinn g kaszálókon. fordíthatnak az ásványi és mikroelemek megfelelő ineny- nyiségének pótlására, a megtermelt takarmányok beltartalmi értékeinek kiegészítésébe, a gazdaságosság javítására. ' Az egyik legfontosabb törekvés tehát, hogy az üzemi szervezet kialakítása során törekedjenek a tsz vezetői arra, hogy az állattenyésztés és a takarmánygazdálkodás szerves egységet képezzen. A tsz-szövetség elnöksége javaslatát, amely az állattenyésztés további fejlődését szolgálja, üzemi szinten szükséges mielőbb valóra váltani. ért és védelméért folytatott harcban. így a bányásznap hirdeti a történelmi múltat, a sok áldozattal járó, a haladásért küzdő több ezer hős, a harcokban elesett mártírok emlékét is. Ma a tatabányai csendőrsortűz áldozataira, a mecseki és a pilisi hősi halottakra, a karancslejtősi ellenállás mártírjaira: Páles Jenőre, Laczkó Mátyásra, Machi-? nyák Józsefre, Lukács Sándorra, Tóth Mátyásra, a mát- ranováki születésű Tóth bu- csoki Istvánra, (akit Tatabányán vertek agyon a csendőrök) is gondolunk. . És rajtuk kívül még mindazokra, akik életüket adták a munkások jogaiért, a nagyobb darab kenyérért, az új, szabad társadalomért. A szakszervezetek megyei tanácsának vezető titkára ezután elmondotta- a bányászok helytállása tiszteletet érdemel, mert az elnyomás éveiben ugyanúgy példát mutattak, mint a felszabadulást követő három évtized alatt. Hiszen 1945 után a szénbányászatban indult meg elsőként a termelőmunka, majd a 3 és az 5 éves tervek eredményei valóra váltásában is élen jár- tak_ a széncsaták közöttünk levő hősei. Ezt követően az SZMT vezető titkára hangsúlyozta : — A tavalyi év a Nógrádi Szénbányák életében tíz esztendőre visszamenőleg a legeredményesebb volt: a vállalat dolgozói hosszú szünet után átvehették a nem mindennapi teljesítményért járó Kiváló Vállalat címet. Ez a rendkívül jelentős esemény egyben a bányászok nagy politikai helytállását tanúsító nehéz korszak lezárását is jelképezi. A IV. ötéves terv a széntermelés stabilizációjának időszaka 1 volt. A mostani V. ötéves terv viszont már a nógrádi szénmedence rekonstrukciójának, a jövő megala- ‘ pozásának programja. Mi sem- ’ bizonyítja ezt jobban, mint (Folytatás a 2. oldalon) f| $
