Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
t \ p‘i Ä VOLÁN 2. számú Vállalat salgótarjáni teleptielyén a sebességváltók és kiegyenlítómüvek javítása egyszerűbbé és biztonságosabbá vált. A forgatható szerelőénványok használatával az újító Szomszéd Tibor szakoktató irányítása mellett Sótér Tibor és Sipos Béla' ismerkedik _ Uj felvevőik, fiók szervizek Bővítik Óvoda, pcda^óguslakás Továbbállnak, vagy megkapaszkodnak Látszik rajtuk, hogy.. Nagvlóc és Hollókő közös községi tanácsán arra jártunkkor örömhírrel fogadtak. Aminek mindenki örül a két településen, hogy az évek óta panaszolt út burkolatát a KPM megyei igazgatósága javítani kezdte. Dolgoznak a hollókői bekötő úton, mely idegenforgalmi szempontból is egyre forgalmasabb, s a brigádok tevékenykednek már a két község között is, Zsuny- puszta térségében. Hollókőben átadáshoz közeledik a község óvodája, melynek létrejöttét sok vita előzte meg. Sajnos a szeptember 1-re kitűzött nyitást el kell halasztani a fűtésszerelés késése miatt, de még az idén mindenképpen meg akarják nyitni a régi lakóházból átalakítással. bővítéssel létrehozott óvodát. Az egy csoport — 25 kisgyermek — elhelyezésére alkalmas korszerű központi fűtéses létesítményre a közös községi tanács több mint másfél millió forintot fordított. Ugyancsak a társközségben parkosítást terveznek, melyhez a megyei tanács mintegy 80 ezer forintnyi támogatást adott. Ugyancsak sor kerül a nagylóci pedagógus szolgálati lakás műszaki átadására is. Ezt a szécsényi költségvetési üzem építelíe fel példás gyorsasággal. A helybeliek társadalmi munkát szerveztek, a vízvezeték árkát ásták ki, illetve töltötték vissza a csövek lefektetése után. A szécsényi Palóc Htsz. nagylóci bedolgozó szocialista brigádjának asszonyai vállalták a teljes takarítást. A kétszobás, komfortos lakásba szakos pedagógus házaspár költözik. Velük együtt teljes lesz a tanári gárda, a két község kisiskolásait kizárólag képesített, vagy jelenleg munka mellett képesítést szerző pedagógusok tanítják majd az 1977—78-as tanévben. Jóformán még meg sem száradt a tinta azokon a szakmunkás-képesítést tanúsító okmányokon, amelyeket nemrég vettek át a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárának volt harmadéves tanulói. A segédlevelet elnyert 31 kezdő szakmunkás közül 25 vállalt munkát a gyárban. Vajon milyen érzésekkel kezdték meg tevékenységüket, ki egyengeti útjukat, megkapják-e az induláshoz oly’ nélkülözhetetlen útbaigazítást, megkapaszkodnak-e első, de sok tekintetben meghatározó munkahelyükön, vagy továbbállnak? ir — Igen, megkaptam az első fizetésemet. Tizenegy napra ezer forintot. A gyár vezetői nem türelmetlenek velünk szemben, adnak időt a kibontakozásra. Ettől függetlenül alapvetően rajtunk múlik, mikor leszünk, százszázalékos, azaz teljes értékű dolgozók. Engem, de bizonyára a többi kezdő szakmunkás társamat is jobb munkára ösztönöz, hogyha elérjük a hatvan százalékot. Akkor százszázalékos bérben részesülünk. Ezt néhány hónapig kanjuk, utána saját lábunkon kell megállni. Ügy érzem, hogy a jövő hónap végére sikerül elérnem a hatvan százalékot, pedig csak július 18-án kezdtem el önállóan dolgozni. Ha valamit nem tudtam, nem szégyelltem megkérdezni blokkvezetőmet, az idősebb munkatársaimat, akik szívesen útbaigazítottak. Unokanővérem is itt dolgozik. Most szülési szabadságon van. Talán neki is része van abban, hogy képzett varrónő lett belőlem. Vele többször beszélgettem az itteni munkáról. Aztán meg nekem is kedvem volt ehhez a szakmához. No, nemcsak azért, mert fizikailag könnyű, hanem azért, mert tiszta, s ami fontos: szép is. Legalább nekem az. Pedig nagy figyelmet és fegyelmet követel. Meddig szeretnék itt dolgozni? — kérdi szinte önmagától, majd így válaszol: — Sokáig. Továbbtanulni? Most még nincs kedvem hozzá. Egyelőre elég volt — mondja Forgács Mária, aki Hontról jár be dolgozni és falujában tevékenykedik a KISZ-ben. — Bevallom, nagyon izgultam, hogy két év után sike- riil-e , szakmunkás-bizonyítványt szerezni. Amikor átvettem a segédlevelet, nagyon boldog voltam. Ez az érzésem csak fokozódott, amikor az üzembe kerültem, mert jó szellemű dolgozókból álló blokkba kaptam beosztást. Ha valamit nem tudok, kérdezősködöm. Gyakorlottabb munkatársaim és a blokkvezetők szívesen válaszolnak Örömmel mondhatom: régi álmom valósult meg a varrónői szakma megszerzésével. Ugyanis kicsi koromban nagyon szerettem babaruhákat varrni, s ez is meghatározó volt a szakma megválasztásánál. Igen, odahaza próbálkozom a varrással. Nagymamámnak van egy gépe. Így hát esetenként amit itt abbahagytam, azt otthon folytatom. Nem, még nem én szabom ki, hanem a szomszédban lakó varrónő. Csak összevarrom, és csak magamnak. Bizony, nem mindig sikerül. Ilyenkor szétbontom, javítom. Így voltam az első napokban a gyárban is. A gallérozást bízták rám, és többször újra kellett csinálni, mert hibát vétettem. Nem vagyok kétségbeesve. Vallom, hogy gyakorlat teszi a mestert. Én még nem kaptam fizetést, mert augusztus 1-től dolgozom itt. Mire költőm, ha megkapom? Varrógépre. Ami hiányzik hozzá, azt megkérem anyutól... Igen komolyan veszem a szakmámat, és hosszú ideig szeretnék majd itt dolgozni —, sűríti néhány, sokátmondó gondolatba a maga mögött hagyott rövid időszak benyomásait, epizódjait az Endre- falváról bejáró kék szemű kislány, Deák Judit, KISZ-fiatal. — Felnőtt dolgozónak lenni, jó, de ez nagy felelősséggel is jár. Eleinte furcsa volt önállóan dolgozni, de most már megszokom lassan. Valószínű, azért volt ilyen érzésem, mert még bizonytalan vagyok. Nem szégyellem megkérdezni az idősebbektől azt, amit nem tudok. Már csak azért sem, mert szívesen és készséggel válaszolnak. Tupi néni, a blokkvezetőm vigyázó tekintete mellett dolgozom. Különösen az új munkaműveleteknél ad nekem nélkülözhetetlen szakmai tanácsot. Jelenleg a rejtvevarró gépen dolgozom, s a ruhák alját hajtom fel. Mennyit kaptam vissza? — kérdi —, nem sokat. Húszat, vagy huszonötöt! Ha ahhoz viszonyítom, hogy augusztus 1-től naponta kétszázat csinálok. akkor talán jónak mondható. — Holnap kapok előleget. Valószínűleg ezer forintot. Ha lesz elég munka, akkor ez az összeg fokozatosan nőni fog. Két-három hónap múlva egészen jól belejövök. Ma kilenc óra óta a láncvarró gépen dolgozom, mivel az előző reszortomon nem volt elég munka. Ez a mostani ugyan könnyebb, ennek ellenére mégis az előbbit szeretem —, vallja Nagy Katalin balassagyarmati KISZ-fiatal, aki nyári szünidős diákként kezdte az üzemi életet, majd megtetszett neki a munka, s szakmunkástanulónak jelentkezett. Határozottan állítja: nem bánta meg választását. Itt akar maradni, itt kíván egzisztenciát teremteni magának. Amennyiben lehetséges, a gyár segítségével elvégzi a szakközépiskolát. ★ Az elmondottakhoz Nagy Erzsébet műszakvezető a következőket fűzi: — Látszik rajtuk, hogy szeretik azt, amit csinálnak, amit önként választottak. Jó szívvel és hivatás- érzettel —, mert ez is kell hozzá — végzik munkájukat, ismerkednek a szakma egyre nagyobb követelményeivel. Mint ifjú szakemberek több gépen is tudnak dolgozni. V. K. .HiiiiiiHiiiiiiunimiiiminMiiiiiiimiiiiimmfiifnfttfiinNiiiiitiiiiiniifiinrjtifiimNiiMriiiifntHiiiiHiiniiHiiiiiiiifiininiiiiimiiiiiiHfiiiiiiitiiimiimiiiiiiiiiiitiiiiiHffUfmfHmmtiiirfiHMimvtmKsmiiiniumifv a gépipari szolgáltatást Sok gondot fordít a lakossági szolgáltatásokra a Nóg- rád megyei Vegyesipari Javító Vállalat. E tevékenységük az év első felében 2 millió 575 ezer forint árbevételt eredményezett, ami a tavalyi hasonló időszaknál csaknem »50 ezer forinttal több. Ebből legjelentősebb a háztartási gépek javítása, ez — több mint 200 ezer forinttal meghaladva a bázist — 879 ezer forintot tesz ki. Kétszeresére nőtt az üvegezés, ilyen munkát 364 ezer forint értékben végeztek, összességében a szolgáltatásra vonatkozó terv időarányos részét, 101,7 százalékra teljesítették. Nagy arányban bővítik a gépipari szolgáltatások megyei felvevőhálózatát az V. ötéves tervben. Salgótarjánban és Balassagyarmaton hoznak létre központi szervizt. E jól felszerelt létesítmények végzik majd a műhelyszintű javítások zömét, innen irányítják a fiókszervizeket. A két város nagyobb lakónegyedében működnek az úgynevezett felvevők. Itt a körzetszerelők végzik munkájukat. A Salgótarjánban már meglevő két felvevőhelyen kívül terveznek egyet- egyet a nyugati városrészbe, a Sebaj- és a Gorkijrtelepre. A Tisza 68 napos tavaszi éradása jelentékeny károkat okozott a Közép-Tisza vidéki árvízvédelmi rendszerekben és csaknem teljesen elpusztította a mezőgazdasági üzemek termőföldjeit védő nyárigátakat. A 650 kilométer hosszú tiszai fővédvonalon a rongálódások felmérése után a vízügyi igazgatóság hozzálátott a védelmi rendszerek helyreállításához. Jelentős töltéserősítési munkát végeznek Tiszaroff és Ti- szabő közötti folyószakaszon, valamint Tiszapüspöki térséBalassagyarmaton a Lenin- és a Nógrádi Sándor-lakótelep kap felvevőt. A fiókszervizek a híradás- technikai készülékek és a háztartási gépek műhelyszintű javítását, valamint az üvegezést végzik. Jelenleg Szécsény- ben működik fiókszerviz, a tervek szerint Pásztón, Nagy- bátonyban, később Rétságon állítanak a lakosság szolgálatába ilyen javítóműhelyt. A vállalat a megyét javítási körzetekre osztotta. Ezekben egy, vagy két körzetszerelő végzi a munkát; ily’ módon várhatóan nő a lakosság bizalma, mivel hosszú távon ugyanaz a szakember javítja készülékeit, gépeit; valamint a körzetek között verseny alakulhat ki a magas színvonalú, panaszmentes javítás érdekében. A körzetek a falvakban túrajáratokkal oldják meg feladatukat. A körzetszerelő meghatározott nyitvatartási időben felveszi a bejelentéseket, s elvégzi a helyszíni szerelést. Alkalmazkodva a helyi sajátosságokhoz, egyes községekben „levelesládát” szerelnek föl, amin keresztül a lakosság bejelentheti igényeit a javítószolgáltatásra. A felvevőhálózat kiépítését a vállalat egyik legfontosabb feladatának tekinti. gében, ahol a hullámverés a töltések vízoldali részéről nagy mennyiségű földet elsodort. A helyreállítási és a fejlesztési munkákra az idén körülbelül 35 millió forintot fordítanak. Gyorsított ütemben dolgoznak a tiszai nyárigátak helyreállításán is. Szolnok megve egyike azoknak a földrajzilag mélyen fekvő alföldi területeknek, ahol évenként visszatérő gondot okoznak és tetemes károkat idéznek elő a belvízelöntések. Képletesen is, meg ténylegesen is mélyből a magasba tart a legnagyobb hagyományú magyar iparterület. Mostoha esztendők után biztatóak a fejlesztési tervek, s e képletes felfelé igyekvést kiegészíti a valóságos, mind nagyobb súlya lesz a „magas”, azáz a felszíni kitermelésnek. Kipillantva a nagyvilágba: augusztus 16-án azt jelentette az AP hírügynökség, hogy míg 1976-ban az ipari energia 18 százalékát nyerték szénből. 1978-ban ez az arány már 32 százalék lesz az Egyesült Államokban. A szén rehabilitálása mindenütt gyorsan zajlik; törvényszerűen. Üj helyzet Hazánkban, a nemzetközi összehasonlítás szerint, magas a szén kitermelési költsége. Ennek tükrében érthetővé válik, miért csökkent egy évtized alatt — az apró, alacsony termelékenységű egységek megszüntetésével — 134-ről 58- ra a szénbányák száma, igaz úgy, hogy az egy bányára jutó termelés 75 százalékkal emelkedett. A nemzetközi kereskedelem árarányainak átalakulása azonban új helyzetet teremtett, összevetve a hazai széntermelés költségeit — millió kalóriában számolva — az import energiahordozók mai árával, kiderül, ez utóbbiak — a beszerzési forrástól függően — kétszerié, négyszerié drágábbak a nazai szénnél. Azaz hiba ’enne pangásra ítélni a szénbányászatot. Fejleszteni kell, de ésszerűen, a gazdaságosságra ügyelve. Túl kemény kifejezés a pangás? Egy évtized ala.c 31,4 millió tonnáról 25 millióra apadt a kitermelt szén meny- nyisége, csökkent átlagos fűtőértéke is. Hat év alatt, 1971 és 1976 között egymillió tonnával mérséklődött a felszínre hozott feketeszén, s rnép erőteljesebben — hárommillió tonnával —^ a barnaszén töMélyből a mege. A lignit részesedése ugyanakkor nőtt: 7 971-ben még csak ötödé a teljes szer- termelésnek, tavaly már an-: nak harmadát adja. A negyedik ötéves tervben mirdösz- sze egy jelentős Deruházést valósítottak meg — a visontai Thorez külfejtést —, a termelés azonban itt tetemesen elmaradt a tervezettől. Külön intézkedéssorozatra volt szükség a helyzet javítása érdekében. A bányászok egy tonna szénnel sem maradtak adósak a negyedik Ötéves tervben, de korántsem álhihatták, mindenben megnyugtatónak látják a jövőt. Ez kapott hangot az országgyűlés 1976. októberi ülésszakán is^ amikor — a nehézipari miniszter beszámolójához kapcsolódva — több képviselő szóvá tette: a döntések elhúzódása sok zavart okoz, megnyirbálja a végrehajtásra fordítható időt. Szilárdabb alapok Kétségtelen, a kedvezői len hatások mellett tekintélyes a súlya a kedvezőeknek is Másfél évtized alatt háromról 5,8 tonnára emelkedett az egy produktív műszakra jutó szén- termelés. A tartósan biztosított bányavágatok a teljes hossz felé sem érték el 1960- ban, 1975-ben viszont meghaladták a 83 százalékot. A negyedik ötéves tervben folyamatosan bővült a géppel jö- vesztett és felrakott szén aránya a teljes termelésen belül, ma minden ezer tonna szénből 750-et géppel rakodnak. Az egy frontfejtést e jutó szén- termelés mennyisége húsz százalékkal gyarapodott a középtávú tervidőszakban, azaz a korábbinál , szilárdabb alapokra támaszkodhatnak a fejlesztési, tervek mind rövidebb, mind hosszabb távon. magasba Mielőtt azt hinnők. semmi gond most már, írjuk le, gyorsan: az ötödik ötéves tervben a szénbányászatban 15 százalékos termelékenységnövelés a program szerinti feladat, s ezt döntően a gépesítés fedezheti. A technikai megújulást az is sürgeti, rogy a gépállomány negyede nullára leírt, azaz teljesen elöregedett. így már érthető, miért szögezi le az ötödik ötéves tervről szóló törvény 19 paragrafusa: „Fokozni keli a szénbányák gépesítését.” A gondokat érzékelteti a következő tény: egy ember helyettesítése félmillió forintba kerül a szénbányászatban! Ennek ismeretében már érthetőbb, az ötödik ötéves tervben. a negyedikhez mérten miért növekednek negyven százalékkal a szénbányászati beruházások, s 1976 janüarja óta miért fordíthatják a <eljes értékcsökkenési leírást fejlesztési feladatokra a bányáknál. Ugyancsak a miértekre adandó válaszok közé tartozik az 1980 végéig fölépítendő tízezer bányászlakás éppúgy — jövőre például 2400 keiül tető alá —. mint az eocénprogram keretében új bányák megnyitása. Átfogó, s végre távlatokat adó intézkedésekről van szó tehát, bár mindezek ellerére a jelen tervidőszakban is állami árkiegészítésre szorul a szénbányászat. Már nem mostoha A szénhidrogének térhódítása azt a képzeletet keltette, s nem egészen alaptalanul a szénbányászokban, hogy mostohagyerekek. Ma eltűnőben van ez az érzés — s okkal! —, amit rövidebb és hosszabb távra meghatározott feladatok egyszerre táplálnak. Igaz, az ötödik ötéves tervben 25 millió tonna körül marad az évi széntermelés, de 1981 és 1999 között — az eocénprogram következtében, ahol a márkus- hegyi és nagyegyházai bánya építése már tart, a mányi és a lencsehegyi egység beruházási programja pedig most készül — 28—30 millió tonnára növekszik. Ráadásul ezek az új bányák nagy termelékenységű, minden tekintetben korszerű, tehát gazdaságos kitermelést tesznek • lehetővé. Kapcsolódik azután ehhez, ugyancsak hosszabb távon húsz bánya műszaki rekonstrukciója, aminek eredményeként a gépesítés színvonala megkétszereződik, s a munka termelékenysége szintén kétszerese lesz a mostaninak. Sokféle feladat összetorlódott a::nak következtében, hogy míg 1970-ben ötven, 1975-ben már csak 36 százalék volt a szilárd energiahordozók részesedése a teljes energiafelhasználáson belül. A Dunai Vasmű kokszolóművének bővítése elengedhetel- lenné feszi példíul a mecseki feketeszén-bányászat átfogó rekonstrukcióját, a gépesítés meggyorsítása a tokozott nemzetközi kooperációt, s nagyok még a tartalékok az üzem- és munkaszervezésben. A szénfelhasználás belső arányai tovább módosulnak. 1980- ra a szén ötven százaléka a villamosenergia-termelésbe jut — 1975-ben 44 százalék —, megmarad a kommunális ágazat magas részesedése — 22 százalék 1980-ban. 23 százalék 1975-ben —, míg erőteljesen csökkent a közlekedésé. A szénre szükség van. Ez az egyszerű mondat — aminek súlyt a népgazdaság! tervek adnak — nagy erkölcsi erő ma szénbányászok tízezrei számára. Mészáros Oltó | NÖGRAD - 1977, szeptember 1., csütörtök 3 Gátja vitások a Tiszán * \
