Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-28 / 228. szám

Szabályozókra irar A párlenoporloh helye, •terepe a pár-mrrntiáhan Közvetlenebb és rendszeresebb kapcsolatot FIGYELEMRE MÉLTÓ hatékonyabb gazdálkodás- egyedi kivételek még min- tudósítást kopogott le a mi- ra sarkalja. Növekedett a dig tapasztalható rendszere nap a telexgép: az Orszá- termelői árszínvonal, mó- áttekinthetetlenné, nehe- gos Tervhivatal illetékese dosultak az árarányok, zen elszámolhatóvá tette jó bejelentette, hogy még csökkentek a külkereske- néhány túlságosan is ked- szeptemberben megtudják a delmi árfolyamok. A na- vező helyzetet élvező válla- vállalatok a szabályozómó- gyobb adókkal mérsékelni lat munkáját. Nyilvánvaló dosításokat. Kiderült az is, igyekeztek a vállalati nve- tehát a következtetés — és hogy a tervező apparátus reséget — a központi erő- a módosítás — szándéka: a azért igyekezett a lehető források javára; jelentősen szabályozók révén áttekint- legsürgősebben „tálalni” eze- módosult a vállalati jőve- betőbb, egységesebb köve­ket a fontos ismereteket, delem- és keresetszabályo- telményrendszert szüksé- hogy a vállalatok felkészül- zás rendszere, a szigorodtak ges teremteni, hessenek a jövő esztendei a fejlesztés (beruházás) fi- A lehetőségek határáig munkára, a központi sza- nanszírozás feltételei, na- indokolt mérsékelni a köz- bályokhoz időben hozzáiga- gyobb szerepet kapott a hi- ponti erőforrásokból finan- zíthassák saját programju- tel. A hatékonyság javítását szírozott „túlbiztosítást”, kát. szolgálta az eszközlekötés! meg kell szüntetni a válla­A hír mégsem váltott ki járulék mérséklése, a bér- latok inkubátorát, amely mindenütt kellő méltányo- terhek emelkedése. Ha mai ugyan felfogja a világgaz- lást Pontosabban: hallót- közeljövőbeli céljainkat dasági változások hatásait, tam véleményt vállalati szemügyre vesszük, megái- ám valójában ezzel nem szakembertől, akinek füle lapíthatjuk: ezek nem vál- véd és nem segít — csak a csak a tudósítás egyetlen toztak. Ma is a hatékony- gazdaságtalan termelést' részletét fogta föl. Mármint s᧠javítása a legfontosabb konzerválja. Az is magától azt hogy ismét szabályozó- teendőnk, hiszen ebben értetődik, hogy a módosí- módosítás 'lesz: ismét vál- nem sikerült akkorát előre- tott szabályoknak jobban toznak néhány területen a lépni, amekkorát szerettünk kell honorálniok a maga- oaydálkndá«? írott törvénvei volna- s amekkorát kellene, sabb teljesítményt; a koc- Ö emígyen kommentálta a Márpedig ha céljaink vál- káztatm merő, nagyobb dolgot: az ember csak kap- tozatlanok csak a részletek gazdasági eredményt föl- kodja a fejét. Mire jó ez a finomításáról lehet szó. mutató vállalkozásokat, folyton módosítás? Mire a Mégpedig azokon a terüle- ^ MÁSODIK KÖVET- meglevőt megismernénk, teken,- amelyeken a megle- kEZTETÉS tulajdonképpen kezdhetjük az ismerkedést vő előírások nem bizonyul- visszautal az aiapkérdésre: az újjal. Másrészt akármi- tak hatásosnak. Ha ezeket elképzelhető, hogy a válto- lyen hamar bejelentik, köz- a területeket megvizsgáljuk, zások szükségességét maguk zéteszik az új szabályokat, két fontos következtetésre a vállalatok ne látnák> ne a vállalatnak akkor is ke- juthatunk. látták volna? Hihető az, ső. Nem lehet egyik napról ^ ELSŐ: A SZABJ1- hogy a szakemberek — hét- a másikra csak úgy átalli- LyqzÓK a termelés egyes köznapi munkájuk során — tani a váltó at. ^ területein túlságosan kié- m^guk ne tapasztalták vol­Eddig — a bizony szél- gyeniített körülményeket na elégszer: hol, miként sőséges —, vélemény. teremtettek. Mondhatnók keU igazítani, korrigálni? Könnyű lenne azzal vála— bgy. - nem differenciáltak Hiszen ezek a követelme— szólni, hogy a gazdasági megfeieiöen a jól és a ke-. nyek éppen a tevékenysé- szabályozók időnkénti fö- vésbé jól dolgozó vállalatok Sük közepette érzékelhetők lülvizsgálata szükségszerű kbz0tt. Lehetőséget enged- testközelben! A kérdésben és rendjén való. A fejlődés tek túlzott állami támoga- bizony a felelet: a változá- követeli, meg az hogy — tásokra, és állami kedvezmé- sok időszerűségét maguk- akár tetszik, akár nem. , igénybevételére. A ^-^k a vállalatoknak is elő— gyorsan módosulnak körű- szabályozók egyebek kö- re kellett látniok. Ezért lőttünk a gazdálkodás fel- zött azért sem érték el tel- meglepetésről, váratlan, ki­tételei a világpiaci áraktól jes sikerrel egyik legfonto- s°n érkezett pályamódosí- kezdve a világpiaci ver- sabb feladatukat: a gazda- fásról beszélni aligha lehet, seny új és új követeimé- s^g belső és külső egyen- ^-s aligha érdemes... nyéig. Miért ragaszkodnánk gólyának javítását. Az Matkó István I görcsösen azokhoz az elő­írásokhoz, amelyek más A mi pártcsoportunkban a Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat központi irodá­jának párttagjai dogoznak. Ha a felkészültséget, a mozgalmi tapasztalatokat nézem, akkor azt mondhatom, hogy szecen- csés helyzetben vagyunk. A csoportban öthónapos pártis­kolát, marxista—leninista esti egyetemet és politikai főisko­lát végzettek is tevékenyked­nek. A pártmunka, a pártcso­portmunka megszervezése ép­pen az építőipari munka jelle­géből, a párttagok elfoglaltsá­gából adódóan mégsem egy­szerű. Olvastam a NÓGRÁD-ban a vitaindító cikket a pártcso­portok helyéről, szerepéről, amely a salgótarjáni járás tapasztalatait összegezte. Ná­lunk nem ilyen egyértelműen jó a helyzet. Az a vélemé­nyem, hogy az alapszerveze­tünk vezetőségének a mosta­ninál közvetlenebb és rend­szeresebb kapcsolatot kellene kialakítania a pártcsoportok­kal. Korábban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a pártveze­tőségi üléseken ott voltak a pártcsoportvezetők is. Ezt azért tartottam jónak. mert közvetlenül tájékoztatást kap­tunk a vállalat, az alapszer­vezetünk helyzetéről, s azokról a tennivalókról, amelyek meg­valósításán dolgoznunk kell. Az információ hiányának, a hiányos információnak pedig a pártcsoportmunka, a párt- munka látja kárát. Évente három-négy esetben összejön a pártcsoport és rendszerint a pártmunkával, a vállalat te­vékenységével összefüggő té­mát vitatunk meg. Ezek egy részét az alapszervezet vezető­sége ajánlja, másik részét ma­ga a pártcsoport. Nemrégiben az alapszervezet vezetőségé­nek tanácsára a munkaver­sennyel kapcsolatos feladato­kat beszéltük meg csoportér­tekezleten. Nem mondom, megkaptam hozzá a szükséges szempontokat is. Csakhogy egyhamar rájöttem, a beszá1- molómat aligha tudom elké­szíteni a versenyfelelős segít­sége nélkül. Márpedig ha a vezetőség ülésére meghívják a pártcsoportvezetőket, minder­ről tudomásom van. Hiszen a pártvezetőség ülésén ez a té­ma már napirenden szerepelt. A párttaggyűlések előkészí­tésében is többet segíthetnénk, S itt megint csak egy régi, de jó gyakorlatot hiányolok. Volt idő, amikor a taggyűlés be­számolóját előre megkaptuk. A pártcsoport megvitatta, ki­alakítottuk véleményünket, ja­vaslatainkat, amelyet aztán a taggyűlésén is elmondtunk. Mindig termékeny, jó vita volt. Egyáltalán jó volna, ha át­fogóbb képünk lenne a párt­vezetőség munkájáról. Nem tudom például, hogy a KISZ- vagy a szakszervezeti össze­kötő mit csinál. Egyedül a gazdaságvezető tevékenységét ismerem, mert vele havonta találkozom, amikor elszámo­lunk a pártbélyeggel. Így egy kicsit az az érzésem, mintha a pártvezetőség nem számolna eléggé a pártcsoportvezetők munkájával. Nem tájékoztat­nak bennünket kellőképpen a feladatokról, s arról sem, hogy mi az, amivel jobban segít­hetnénk a gazdasági munkát, a pártmunka színvonalának fejlesztését. Ügy érzem, lénye­gesen többre volnánk képe­sek, mint amit most teszünk. Legalább olyan kapcsolatot képzelek el a pártvezetőség és a pártcsoportvezetők között, mint amilyen most a szakszervezeti vezetőség és a szakszervezeti bizalmiak kö­zött kialakult. Bevonják őket minden, a munkahelyet, a vál­lalatot érintő lényegesebb döntés előkészítésébe, megho­zatalába. Ebből következik, hogy aktívabban vesznek részt a végrehajtásában, erre moz­gósítják a szakszervezeti tag­ságot is. A kapcsolatnak az az alapja, hogy a szakszerve­zeti vezetők, a gazdasági ve­zetők rendszeresen informál­ják őket p vállalat dolgairól. Orosházi Gyuláné pártcsoportvezető j Az új tagok és a pártcsoport A pártcsoportokat az alap­szervezeti munka fontos részé­nek tekintjük, ezért igyek­szünk megfelelő gondot fordí­tani ezekre a közösségekre. A salgótarjáni öblösüveggyár­ban, ahol alapszervezeti titkár vagyok, a finomosiszolda két műszakban dolgozik. Igyekez­tünk úgy szervezni a pártcso- portokat, hogy egy műszak egy pártcsoport legyen. Ez ugyanis fontos feltétele an­nak, hogy a pártvezetőség megfelelő kapcsolatot te­remtsen a pártcsoportvezetők­kel, azok pedig a párttagok­kal. A gyakorlati pártmunka számára hasznos, hogy a szer­vező titkár művezető, rendsze­res kapcsolatot tart nemcsak a pártcsoportvezetőkkel, de a párttagokkal is. Azok is meg­kereshetik őket gondjaikkal, bajaikkal. A pártcsoportokat mi nem csupán azért tartjuk fontos­nak, mert folyamatossá teszik a szervezeti életet, a pártmun­kát. Számítunk rájuk a párt­tagok nevelésében, a párttag­gá nevelésben is. Sokéves ta­pasztalatok győztek meg ben­nünket arról, hogy nemcsak akkor kell foglalkoznunk a leendő párttagokkal, amikor már eljuttatják kérelmüket hozzánk. A folyamatos politi­kai nevelő munka nem pótol­ható egyetlen beszélgetéssel. Korábban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy az ajánló párttag leírta véleményét, ajánlását, s ezt felolvastuk a taggyűlésen. Azt a gyakorla­tot szeretnénk meghonosítani, "hogy ne csupán egyetlen párt­tag, az ajánló hanem az egész pártcsoport álljon ki ak új párttag mellett. Ehhez pe­dig az kell, hogy folyamato­san figyeljék, segítsék mun­káját. Készítsék fel őket a párttagságra. Hiszen az új párttagok előkészítő tanfolya­ma csak egyik lehetősége en­nek. Legutóbb két új tagot vet­tünk fel az alapszervezetbe. A tagfelvételt pártcsoport-ér- tekezlet előzte meg, ahol a pártcsoport tagjai elmondták véleményüket, ajánlásukat. Ezt azután a pártcsoportbizal- mi továbbadta a taggyűlésen. Igaz, hogy négy fiatalt ké­szítettünk elő és csak kettő talált érettnek a taggyűlés, a pártbizottság. De a másik ket­tőről sem mondtunk le. Párt­tagjaink olyan megbízatást kaptak, hogy továbbra is se­gítsék munkájukat, egyenges­sék útjukat. Horváth Ferenc alapszervezeti titkár helyzetre születtek, megtet­ték amit tőlük vártunk, idejük leszolgálván elavul­tak? Éppen gazdaságirányí­tásunk erénye, vívmánya, hogy időben felismeri és végrehajtja a szükséges korrekciókat. Hogy a stabi­litást nem értelmezi egyol­dalúan, hanem a minden­kori igények ismeretében rugalmasan reagál a nép­gazdaság munkáját megha­tározó valamennyi környe­zeti tényezőre. Csakugyan — ez a véle­kedés közismert és aligha kell különösen aláhúzni igazát. Annál izgalmasabb, aktuálisabb kérdés az, hogy váratlanul éri-e az új mó­dosítás a vállalatokat vagy ®em. Izgalmas és felettébb fontos ezen meditálni, már csak azért is, mert a kér­dés olyasmire vet fényt, ami valóban érdemes a föl­fedezésre. Mert anélkül, hogy most részletesen kitérnénk a vár­ható módosításokra, annyit elég megjegyezni: nem lesz fordulat a gazdálkodás szabályaiban. Nincs szó gyökeres változtatásokról, hiszen az elmúlt esztendő­vel életbe léptetett előírások lényege továbbra is érvé­nyes. Jól tudjuk: az 1976. január 1-től működő szabá­lyozók legfontosabb hivatá­sa az, hogy a vállalatokat, magát a népgazdaságot is, Útvonal: Kijev—Leningrad—Moszkva Ma indul a Béke és barátság különvonat Salgótarjánból Az utazást általában Izga­lom előzi meg. „Jaj! Mit ha- gyök itthon? Hová tettem a papírokat?” — kérdések kó­vályognak a fejben, a kevés­bé tapasztaltabbak még éj­szaka is felriadnak rá. Teg­nap több mint háromszáz Nógrád megyei pakolt bőrön­dökbe útravalót, melegebb öl­tözéket, apró ajándéktárgya­kát. Lakatosok, művezetők, tsz-tagok, agfonómusok, ke­reskedők — a Salgótarjánból ma reggel induló Béke és ba­rátság különvonat utasai. — Tizenkettedik alkalom­mal indul a különvonat a ba­rátság jegyében. Igyekeztünk gazdag. színes programot összeállítani. Biztos vagyok benne, hogy mindenki jól ér­Szilágyi Györgyné a konyhában siitött-főzött az útra. zi magát és maradandó él" ményekkel tér haza — mond­ta dr. Institórisz András, az IBUSZ Nógrád megyei iroda­vezetője. — Az útvonal: Ki- jev—Leningrad—’Moszkva. Sor kerül baráti találkozókra, kulturális programokra. A nógrádiak többek között megtekintik az ukrán nép- gazdasági kiállítást, a lenin- grádi Ermitázst, az Aurora cirkálót, a Kremlt, s megany- nyi nevezetességet. Hogy az utasok miként ké­szültek? A nagybátonyi harisnya­gyárból hárman ülnek a vo­natra. Pálinkás Ferencné és Kaszás Éva kedden még dol­gozott, de Szilágyi Györgynét otthonában találtuk. A gyár csoportvezetője 'a konyhában foglalatoskodott. — Először megyek a Szov­jetunióba. Mondanom sem kell, hogy mennyire izgulok. Nem voltam még ilyen távol a családtól. Azt mondják, akik jártak már ott. nagyon szép helyekre megyünk. Férje és édesanyja segít a csomagolásban neki. A VEGYÉPSZER salgótar­jáni gyárában Géczi Gyula kazánkezelő már a rubelt is kiváltotta. Az utolsó nap munkával telt el, az energiára is szükség van a gyárban. — Én sem jártam még a Szovjetunióban — jegyzi meg. — Otthon mit szóltak a nagy úthoz? Géczi Gyula munkával töltötte a kedd délelőttöt. Kulcsár József felvételei —• Az asszony örült. Géczi Gyulát hosszú évek eredményes munkája jutal­mául küldte a barátságvonat­tal az üzem. — De jelvényt tessék vinni! — adják a tanácsot a mun­katársak. — Még azt gyűjtenem kell — mondja mosolyogva. A Karancs Szállóból a Cseh házaspár is utazik. Csehné már a ruhaneműt összepakol­ta. — Hidegebb az idő ilyen­kor arrafelé — magyarázza. Az újságokban is olvasni róla, hogy Moszkvában szál" lingózik már a hó. Előkerül­nek az útikönyvek, szótárak is, akinek ideje jut rá szor­galmasan rt-'álazgatja a lapo­kat. Ma reggel negyed nyolckor kigördül a szerelvény a sal­gótarjáni vasútállomásról. El­indul a barátság vonata Kijev felé a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lója jegyében. Sz. Gy. j NÓGRÁD - 1977, szeptember 28., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom