Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-20 / 221. szám

A statisztika végén (1.) S' Évente negyvenezer minta Az év tavaszán új kapott egy intézmény, Nógrád megyei Növényvédel­mi és Agrokémiai Állomás­ként emlegetik a mezőgazda" szók. A cím, az ..agrokémiai” kifejezéssel bővült, s termé- talajtani nevet dig az Országos Mezőgazdasá- megy, szemléletbeli problé- Ázóta gi Minőségvizsgáló Intézet mákkal is találkozni — ma­látta el az ezzel összefüggő gyarázza Kiss András, teendőket. Megkezdődött az A probléma kétoldalú: a je- országos mérőhálózat kialakí- lenlegi műtrágyaárak mellett tása, így a megyék egy-egy olcsóbb az egységnyi terület­laboratóriumhoz re való hatóanyag kijuttatása szetesen a feladatok is sza­porodtak. — A hatósági, szakigazga­tási tennivalók kiterjednek a talajerő-gazdálkodásra is tartoznak, a nógrádiak a Pest a mesterséges anyagokból megyeihez. másrészt az üzemek zöme — A telepítések előtt ed- nem rendelkezik a szükséges dig is kötelező volt a talaj gépekkel. Ezért van, hogytöb- minőségének vizsgálata, a cu- bek között Nézsán, Palotáson, mondja Kiss András, az álló- korrépa-területeken évenként Nagybárkányban, Bujákon, más A főmérnöke, közelmúltban a MÉM­kellett elvégezni. A jogszabály Karancsságon, Alsótoldón a szerint ezután hároméven- tartalékok még korántsem ki­ben tartott tanácskozáson ként minden táblát meg kell hangzott el, hogy az elmúlt vizsgálni az üzemeknek másfél évtizedben a kemikáli- jegyzi meg Kiss András, ák a növénytermesztés meg­határozó nyersanyagaivá vál­tak, 1961-hez képest az or­használtak. Viszont a népgaz­daságnak jelentős megtakarí­tást jelenthetne, ha az istálló­trágya nem maradna felhasz­nálatlanul. — Minden évben kijuttat­— Az állomás ehhez lyen segítséget nyújt? Nógrádból évente négy szágban felhasznált műtrágya venezer minta vételével szá- juk á szerves trágyát — ma­értéke megtizenkétszerező- molhatunk. A talajmintát az gyarázza Papp László, a ma­üzemek veszik. Bemutatót gyarnándori közös gazdaság tartottunk számukra, hogyan elnöke. — Enélkül, s mész dött, a növényvédőszer-fel- használás csaknem kilenc­szeresére emelkedett. Jövőre kell szakszerűen elvégezni, fo- felhasználásának úgy számolnak, hogy a ma- lyamatosan ellátjuk a terme- óriási a gyár mezőgazdaság 1,8 millió lőszövetkezeteket, állami gaz- pessége, hiányában talaj ellenálló-ké- nehezen boldogulnak daságokat a szükséges de a tervciklusban nem éri el közökkel, s természetesen el- Sok helyen kényelmi szem- a tervezettet. A statisztikát lenőrzünk. Létszámunk váltó- pontból tekintenek el a szer- Nógrád zatlan, a szakapparátus át- vés trágya nagyobb ütemű fel­képzése hamarosan megkezdő- használásától. Mondván: nin­dik- .. csenek különösebb szervezé­Van-e különbség a ko- si gondok, kevesebb anyagot rábbi és az új, egységes mód- kell mozgatni, s még olcsóbb — Ez ideig tulajdonképpen szereken alapuló talajminő- is a műtrágya. E területen mindenütt úgy használták fel ség-vizsgálatok között? feltétlen előre kell lépni a A vizsgálati szempontok nógrádi mezőgazdasági üze- bővültek, több mint tíz ősz- meknek. A másik ilyen terü- szetevőt elemeznek, s ezáltal let a veszteségek csökkentése, delkezésre állnak, hozzáértően a szakemberek eddig talán is- A Növényvédelem című fogtak a munkához, nagyobb meretlen információkhoz is szaklap júliusi számában ol­jutnak — feleli az állomásfő- vasiam, hogy egy állami gaz­mérnöke. daságot a műtrágya szaksze­A növényvédelmi és agro- rűtlen tárolása miatt — je­kémiai állomás nagy energiát lentős károk keletkeztek — tosít. Egyrészt szeretnék, ha a szentel a talaj tápanyag-visz- kétszázezer forint gazdasági megye üzemeiben céltudato- szápótlás tartalékainak feltá* bírsággal sújtották első fo­sabbá válna a talajerő-gazdái- rására, hasznosítására és a kon. Vajon megyénkben meg­csökkenté- tesznek-e mindent a gazdasá­gok szakemberei, hogy a drá­ga anyag biztonságos helyen várja a felhasználást? tonna hatóanyagot használ fel, böngészve kiderül: megye az egy hektárra jutó hatóanyag-felhasználás te­kintetében az utolsó helyen áll. a műtrágyát, ahogy jónak látták. Ahol nagyobb a szak- képzettség, az eszközök ren­sikert értek el — mondja a főmérnök. Az állomás az új helyzetből eredően két dologra összpon­kodás, másrészt a veszteség- veszteségforrások források csökkentését tűzték sére. Az egyik ilyen tartalék a célul. A hatóanyag-felhaszná- rendelkezésre álló szervestrá' lás okszerűbb alapokra való helyezését segíti, hog^ a ta­lajvizsgálatokat kötelezővé tették a gazdaságoknak. Ed­gya-felhasználás. — E területen még akad pótolnivaló. A szerves trágya földre juttatása lassú ütemben Szabó Gyula (Folytatjuk) „Félhivatalos” gyűlések Eredmények közreadva két gyárban Szükségtelen bizonygatni: őrlőgolyó-gyártó szocialista a hatékonyság fokozója a versenyszellem. Ám, hogy en­nek munkaserkentő hatása nap mint nap érvényre jus­sun, gyakorta ápolni, éleszt­getni kell. A sűrűn vágzett értékelés, önértékelés, ezek eredményeinek közzététele alighanem az egyik legjobb stratégia, ha a jó szellemű ri- valitást kell kibontakoztatni. Csöppet sem mindegy tehát, miként vetik be e módszert megyénk gyárai, üzemei. Táblák, fényképek Látványosan népszerűsíti jó kollektíváit a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Legjobb brigádjai nevét, eredményeit az egész város elé tárják, a Malinovszkij úti demonstratív táblákon. Ez azonban — mint a gyár vérsenyfelelőse, Horto­bágyi András elmondta — csak ritkán cserélhető. Így nem alkalmas a versenyszel­lem folyamatos táplálásá­ra. A gyárban időnként fény­képeket készítenek a kiemel­kedő teljesítményt nyújtó bri­gádokról, s ezeket a bejárat közelében helyezik el. Ily mó­don színesebben, a számada­tok szürkeségét feloldva érté­kesítik az üzem közvéleményét arról, kik végzik el legjobban a, feladataikat. Oravecz Ernő, a kovácsoló B üzem párttitkára elmondta, hogy a brigádok havonta rend- ezeresen gyűlést tartanak, amelyen az elmúlt hónap ter­melési eredményeit értékelik, s kijelölik a következő har­minc nap legfontosabb teendő­it. Somoskői' József, a Nógrá­di Sándor Szocialista Brigád vezetője gyakran tájékozódik a verseny állása felől, s he­tente többször is közli bri­gádja tagjaival, „hol kell megnyomni a gombot”. Gur- man László, a Március 21. brigád tagja, pontosan tudja, hogy az idei vállalás hol tart. miként kell dolgozniuk, hogy a felajánlott eredményt tel­jesítsék november 7. előtt. Csonka János, a Jókai Moi brigád vezetője beszámolt ar­ról, hogy a kollektíva tagjait jobb munkára sarkallja a ma­gasabb fokozat elérése. Reggel, munkakezdés előtt mindig ösz- szejönnek, és „félhivatalos” brigádgyűlést tartanak. Ezen a verseny állását is tisztázzák. Önértékelés A salgótarjáni síküveggyár termelő brigádjai rendszeres önértékelést végeznek. így a verseny összhangba kerül az anyagi érdekeltséggel. Az önértékelést havonta a napló­vezető végzi, s a brigád együt­tesen beszéli meg. Ilyen alka­lommal más jellegű gondokat is megvitatnak, illetőleg dön­tenek a pótvállalások megté­teléről. A termelés napi eredményei is hozzáférhetőek valamennyi dolgozó számára. A műhelyek­ben versenytáblákra írják az előző nap brigádokra lebontott teljesítményt. Ezeket havonta összesítik, ilyképpen a kollek­tívák egymás eredményeit is figyelemmel kísérhetik. A gyár versenyfelelőse, Mis- kolczi István elmondta, hogy a versenyeredmények nyilvá­nossá tétele jelentősen ser­kenti a munka ütemét. Nem egy brigádvezetőtől hallani a büszkélkedést: ebben az üzem­ben az én brigádom lett az első! Mégha ez az elsőség csak egyetlen százalékon múlott, akkor is nagy sikerként köny­velik el a kollektívák. A jó brigádok, illetve dol­gozók népszerűsítésén javítani kívánnak a gyárban. Idáig a termelési értekezleteken kap­tak dicséretet, illetve pénzju­talmat, időnként jutalomkirán­dulásra utaztak. •í- r —I így élűnk ml Foglalkozása háztartásbeli Az aprócska kis konyha fa­lát tarka-cifra falvédők dí­szítik. „Keresztszemes” me­nyecskék szorgoskodnak itt is, ott is, tartva magukat a fel­iratokhoz, miszerint; „Tiszta­ság a konyha dísze”, vagy; „Se pompa, se cifraság, még is van igazi boldogság”.' A ház asszonya hellyel kí­nál, süteményt kerít az asz­talra. Szívből örül jövetelünk­nek- De hisz. hogyne örülne, amikor ő maga invitált meg balassagyarmati kis házába. Meghallván, hogy tolifor­gató emberek vagyunk, el­marasztaló szavakat zúdított ránk, ott, a boltban, megis­merkedésünk helyszínén. „Mert, hogy maguk írnak mindenfélét asszonyokról, lá­nyokról, akik egyenlőek let­tek a férfinéppel, naponta a gyárba járnak, dolgoznak, emberekkel ismerkednek, ilyen-olyan gyűléseken vesz­nek részt, állandóan okos­kodnak ... és közben elfeled­keznek a hozzám hasonlatos rabmadarakról? (így mondta; rabmadár). Azokról az asz- szonyokról, akiket a világ változása, fordulása, elkerült, akik éppen, úgy élnek, mint harminc esztendővel ezelőtt,, és személyi igazolványukba, a foglalkozás rovat mellé azt írják: háztartásbeli.” Szabadkozás, védekezés he­lyett mély csendben nyeljük a kapros-túróst, amit „meg kell kóstolni, mert ilyet sütni csak én tudok.” De felesleges is lenne meg­próbálkozni a szó átvételével, mert Deák Balázsné, Annus* ka néni úgysem engedné. örül annak, hogy végre ki­beszélheti magát, a többi „rab- madár” nevében is. — Tudom ám, hogy rólunk nem lehet olyan ékesen, cif­rán írni, mint a dolgozó asz- szonyokról. Nekünk senki nem ad Kiváló dolgozó ki­tüntetést, elismerő oklevelet, mi nem görnyedünk napi nyolc órát a gép felett és mi csak egy műszakba járunk, amely reggeltől estig tart. — Hogy mégis, mit írja­nak rólunk? — esik töpren­gőbe. — Elmesélem a saját sorsomat, aztán maguk majd kiszűrik belőle azt, amit jó­nak látnak. Imigyen szólt Annus néni igaz meséje. Szemrevaló, szép menyecs­ke volt, amikor az ura, a Két új termék Két új termék, az Eptórn nevű kukoricagyomirtó szer és az SF—101—50 VP gom­baölő szer kísérleti gyártását kezdték meg a sajóbábonyi Észak-magyarországi Vegyi­művekben. A nagy hatású, a kukorica kelése előtt haszná­latos gyomirtó szerből mintegy harminc tonnát, az ugyancsak nagy hatású lisztharmat elle­ni gombaölő szerből pedig mintegy tizenöt—húsz tonnát készítenek. Mindkét termék a mezőgazdaságban a már for­galomban levő szerek válasz­tékát szélesíti. Ki vegye fei ? Bevallom tanácstalanságomat, amely a képzőművészeti világhét Nógrád megyei ün­nepi eseményének számító. Udvardi Erzsébet festőművész salgótarjáni kiállításának „meg­nyitása” után fogott el szeptember l"-én. Ugyanis ami történt, szinte hihetetlen. Mindenekelőtt az, hogy egy, a közművelő­dés egésze számára is lényeges, ünnepi ese­ménynek számító tárlat megnyitására Nóg- rádban nem lehetett egyetlen egy embert sem találni! Mint kiderült. Lóránt János fes­tőművészt a megyei művelődési központ fel­kérte ugyan erre. de már későn, amikor a művész külföldön volt. Más nem vállalko­zott? S ha nem, akkor az intézmény miért nem fordult „segítségért” a megyei és a vá­rosi tanács illetékes osztályaihoz, amelyek­nek egyébként ugyancsak kötelességük a vi­lághét előkészítése és lebonyolítása. Udvardi Erzsébet áldozatos munkát vég­zett saját kiállítása méltó salgótarjáni meg­rendezéséért. Fáradságot nem kímélve dolgo­zott azért, hogy ez a kitűnő tárlat Salgótar­ján ünnepi eseménye legyen. Az érdekeltek közömbössége ezért külön is érthetetlen. Ügy tűnik, az idei világhét „labdáját” idén sokan tovább dobták, így aztán az kikötött egy előadónál, aki már nem tudta tovább ad­ni. Az előadó tehát köszöntötte Is a közön­séget. Közönséget? A kétszáz meghívottból pár tucatnyian voltak a megnyitón. Igaz, a nóg­rádi világheti programot sem lapozhatjuk, a megyei nyomda nem vállalta kinyomtatását, állítólag későn kapta meg. Erről ne többet. Hosszú időn át szokás volt a megye pezs­gő képzőművészeti életét emlegetni. Nem tu­dom, nyugodt szívvel tehetjük-e ezt a jövő­ben? Az ünnepi eseményt egyetlen nógrádi művész sem tartotta méltónak arra. hogy azon megjelenjen. Neves kollégájuk alkotá­saira Salgótarján művészei közül senki sem volt kíváncsi. Ne menjünk messzire a jobb példáért. Ha csak a szomszédos Heves világheti program­ját nézzük, kiderül, az ottani megyei és vá­rosi tánácsok, közművelődési intézmények, sőt a könyvterjesztés munkásai egyaránt ma­gukénak vallják azt, a szocialista tudatfor­málás, az esztétikai nevelés kiváló lehetősé­gének tekintik a világheti eseményeket, s ennek megfelelően közös munkával vesznek részt benne. Nógrádban is feldobták ezt a labdát. Itt- ott elejtették. Ki vegye fel? Tóth Elemér Deák Balázs beültette őt a gyarmati kis házba. Szó sze­rint beültette, mert féltékeny volt csudára a tőle tíz eszten­dővel fiatalabb feleségére. Mit tehetett hát az Annus? Mosott, főzött, takarított, csi* szolgatta a lakást, összeba­rátkozott a szomszédasszo­nyokkal és ment a terefere, pletykálkodás, mindig arról, aki éppen nem volt köztük. Ebben az időben kezdődött a mániákus tisztasági verseny is. Napszámra féryezgeiték a vizes fazekat, a küszöb leme­zét, szidolozták a mozsarakat, s irigykedtek a győztesre, a legügyesebbre. A délutánok jobbára csipketerítő-horgo- lással, falvédőhímzéssel tel­tek. Amikor megszületett a gyerek, a Mari lány, egycsa- pásra változatosabb lett az éjét. Kiegészült az etetéssel, pelenkamosással, gyermekne­veléssel. — Mindent elébük rak­tam, minden óhajukat telje­sítettem. olyan voltam, mint egy cseléd. És ez így ment éveken, évtizedeken keresz­tül. Pedig jaj, de szereltem volna , néha én is kiöltözni, moziba, sétálni menni, köny­veket, újságokat forgatni, egy kicsivel jobban, szebben él­ni! , Ám Annus néni szűk körét elkerülte a világ változása, miközben mindenkivel * tör­tént valami, Mari elkerült a főiskolára, aztán férjhez ment egy mis­kolci fiúhoz, a férj. Deák Ba­lázs, amióta nyugdíjas lett. naphosszat a vizek part.ián ül. a halakat hajkurássza. A szomszédasszonyok többségé­ből munkásriő lett, hiszen ma mar van elég gyár a város­ban. nem úgy. mint régen. Ment volna Annus néni is szívesen, hogyne mert volna, de a férje rámorduit: vén­ségesre bolondultál meg i — Most már nem félté- kenységből. mondja, persze, inkább csak megsz tkásból. Hát így értem én meg E9 esz:erdőt a négy fái között. — mondja Annus néni s egyszeriben elneveti magát. — Tudják, én is olyan va­gyok, mint a hosszú ideig rabságban sínylődő madár. Az is már úgy rászokott a kalit­kára, hogy ha kinyitják az ajtaját, akkor se röppen el. Annus néni ismét végigkí- nálja a süteményes tálat * mi mély csendben nyeltük az ízletes kapros-túróst. — isrn. — Családok támogatása A VEGYÉPSZER salgótarjá- • meküket egyedül nevelik, gye­gyárának szakszervezeti bi­zottsága egyszeri pénzjuttatás­sal támogatta nagycsaládos dolgozóit. Azok a szülők, akik kettő vagy annál több gyer­rekenként 400 forintot kaptak. Azok a családok pedig, me­lyeknek legalább három cse­metéjük van, gyermekenként 300 forint támogatásban ré­szesültek. Kcnipiughűtort — valutáért „Több a megrendelésünk, mint amit el tudunk készíteni” ■»ó. mondták Hátságon, a Fémbútoripari Szövetkezetben. A nyár már a végét "járja, de a kempingbútorok iránti ér­deklődés semmit sem csappant. Tovább is keresik és ké­rik, hogy mind több asztal, szék kerüljön ki az üzemből. Ez év végéig így 92 millió forint értékű csövázas bútort szállítanak vásárlóikhoz, főleg kapitalista országokba, Angliába, Svédországba, Franciaországba és Kanadába. Paval József né és munkatársai a nyarat még a korábban kialakított, korszerűnek nem éppen mondható üzemcsar­nokokban töltötték, de készül már az új munkahely, ahol gépi berendezések is könnyebbé teszik munkájukat. "W ¥ íw v Farkas Sándorné hatodik esztendejét tölti az üzemben. Minden évben több kempingbútort készítenek, az ötéves terv végére már 120 millió forintos termelési értéket vár­nak. | NÖGRAD - 1977, szeptember 20., kedd 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom