Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

Kossuth Lajos színházi kapcsolatai Eldöntetlen vita drámaírói munkásságáról Kossuth Lajos első fényképe (Kristóf Károly gyűjteményé­ből) Szeptember 19-én lesz száz- hetvenöt esztendeje, hogy Kossuth Lajos, a XIX. század történelmének legnagyobb magyar alakja megszületett. Ez a jubileum alkalmat nyújt arra, hogy újból elővegyünk egy mindmáig tisztázatlan té­mát Kossuth színpadi szerző­sége körül. Nem a Macbeth egy részének lefordításáról van szó, amelyet letartóztatá­sa és börtönbüntetése után a budai várbörtönben végzett el, gondosan tanulmányozva Shakespeare-t. Az a színda­rab érdemel megvilágítást, amely évtizedeken át ország­szerte örvendett népszerűség­nek, „János, Finnland herce­ge” címmel. Még Budapesten is bemutatták, az egykorú színlapok szerint: 1914-ben. Mit mond a lexikon? A Schöpflin Aladár szer­kesztette Színházi Lexikon az említett darab tekintetében pontatlan adatokat tartalmaz: „A nagy államférfi neve is előfordul a régi Nemzeti Szín­ház műsorában, mint dráma- fordító, bár abbeli tevékenysé­gét sok tekintetben homálv fedi.” Eszerint fordította vol­na „János, Finnland hercege, vagy András és Béla” íKoro- na és kard alcímmel ellátott) honi históriai játékát öt fel­vonásban. Eredetileg Weisseh- trum Franul Janka német szí­nésznő írta. Már 1918-ban megtalálták a darab eredeti színlapját, mely a soproni mú­zeum tulajdona Kossuth La­jos 1888. július 6-án a Fővá­rosi Lapok-ban tiltakozott a színmű szerzősége ellen, és cá­folatát így végzi: „Ha érdem, nem az én érdemem, ha bűn, nem az én bűnöm.” A Hon­művész 1936-ban Kossuth Im­rét nevezi meg szerzőnek. Vannak, akik Kossuth Pálnak tulajdonítják a szerzőséget, legalábbis így ír Benkő Kál­mán Magyar Színvilág című munkájában. Ezzel szemben Szinnyei József, a pontos és megbízható bibliográfus és irodalomtörténész, a Nemzeti Múzeum hírlaptárának meg­alapítója határozottan kifej­tette, hogy mégis Kossuth La­jos írta a János, Finnlandia hercege című drámát. Már 1835. december 15-én előad­ták Kolozsvárott. Rakodczay Pál Egressy Gábor és kora című munkájában Kossuth Endre fordításának tulajdo­nítja a drámát és megjegyzi, hogy Kossuth Shakespeare Macbethjéből a dráma első boszorkányjelenetét fordította le. Szó van egy másik Kos- suth-darabról is. Hafner Ká­roly „Egy államférfi vagy igazságos miniszter” című négyfelvonásos színpadi mun­kájának magyar átdolgozásá­ról. „Nem emlékszem...” Kossuth Lajos színházi te­vékenységét a múlt században kezdték elemezni. Dr. Váli Bé­la 1888-ban megjelent tanul­mánya szerint beszélt Torinó­ban Kossuth Lajossal. Hiába faggatta, nem tudott vissza­emlékezni a darabra. Ennek a színdarabnak az első nyoma az 1829-es soproni Játékszíni Zsebkönyvben lelhető fel. „András és Béla, vagy Koro­na és kard, Magyar Játékszín­re alkalmaztatta T. Kossuth L. úr, Zemplényi Hazafi”. Vá­li a színlap' megtalálása után az egykori színészektől pró­bált megtudni részleteket, ami részben sikerült is. Ennek alapján elsőnek közölte a saj­tóban Kossuth nemzeti drá­májának tartalmát, és a mű megírásának, célját. Kossuth Lajos azért írta ezt a drámát, hogy ..a magyar nemzet hősi­esen vitéz, udvariasan nyílt hízelgés, avagy megfélemlítés által helytelen útra nem té­veszthető jellemvilágát feltár­hassa a néző előtt”. Egykorú beszámoló A darab népszerű volt — írja Váli —, s kedveltségét fokozta Kossuth növekvő nép­szerűsége. A dunántúli szín­társaság igazgatója az 1833-as pozsonyi országgyűlés alkal­mából az Országgyűlési Tudó­sító szerkesztőjének, azaz Kossuthnak színművével nyi­totta meg évadját. Egy névte­len beszámoló szerint „a zsú­folásig megtelt s szüntelenül lelkes örömnyilvánítást halla­tó nézőközönség előtt kivált­képpen kitüntették magukat Komlóssy, Lendvayné. Igen lényeges, hogy az András és Béla című dráma a lengyel és magyar nép barátsága eszmé­jében íródott. Az I. András idején játszódó „Nemzeti His­tória Dramma” hőse az ár­mány által üldözött Béla, a magyarság allegorikus meg­személyesítője, aki ragaszko­dik lengyel barátaihoz. (A témát Szigligeti Ede is feldol­gozta, hasonló figurákkal ját­szódó művet írt.) Dr. Váli Bé­la megállapításait Szinnyei József is elfogadta, csupán Ra­kodczay Pál írt ellene. „Váli egy vén színész emlékezetére támaszkodva holtig - megma­radt állítása mellett.” (Váli is, Rakodczay is színésztörténet­írók voltak.) Kossuth Lajos három esztendeig sínylődött a budai vár kazamatáiban. Amikor kiszabadult és pénz­ügyminiszter lett belőle, Baj­za József igazgatása alatt két ízben is ötezer pengő forint­nyi sürgős segítséggel sietett a Nemzeti Színház támogatá­sára. A színészeket nem ked­velte különösebben, főleg Eg- ressyvel volt vitája a drámai színészek anyagi követelései körül. De hogy mennyire sze­rette a drámát és mennyire ismerte Shakespeare-t, arra jellemző példa a debreceni függetlenségi párthoz írt le­velének következő sorai: „Mi­kor a korhely Trinculo (Sha­kespeare Vihar-jának) Caliban mellé kuporodik, imígy kiált lel: »a nyomorúság az embert különös hálótársakkal hozza ismeretségbe.«” A kézirat Színházi közvéleményünk sokáig elveszettnek hitte a kéziratot. A hírlapírói szívós­ság azonban kiderítette, hogy a János, Finnland hercege cí­mű Kossuthnak tulajdonított drámaátdolgozás kézirata lé­tezik. A lehető legjobb helyen, az Országos Széchenyi Köny- tár kézirattárában. A kiderí­tett helyszín nyomán Kazi­mir Károly, a Thália Színház igazgatója nyomban felkereste dr. Windisch Évát, a kézirat­tár vezetőjét. A darab rendes színházi példány, amely azon­ban nem egy kéz írása. Javí­tások, átírások vannak benne, amelyek feltűnően emlékeztet­nek Kossuth Lajos kezevoná- sára. Most már csak a mo­dern írásszakértőkre van szükség, hogy eldöntsék — más Kossuth-kéziratokkal való ösz- szevetés nyomán —, mi köze van a nagy államférfinak eh­hez a színpadi műhöz, amelyet egyfelől megtagadott, másfe­lől nem emlékezett rá. Kristóf Károly Farkas András: Kondás Tamás István: BÚID emlékművénél gúzsbakötve országló kopjafa fehér holló immár s az eszméletben torpan hőköl a pillanat Szüretek havában a meszelt jéghegyek szívünkből nőnek behintve sóval a seregek és seregélyek útját ŐSÖK Rajzik a meddő jelen s az árva határ olvasation hírével vemhes borostyánból korcs hatalmak faragnak címeres gyűrűt s az órák kondulásakor abroncsozva nyel el a hátrahagyott ősz kiapadt óceánja Csak magunkat fonhatjuk koszorúba e koronánkat tartó talpazat köré. Kőszegi Frigyes: Aszódi premier Sándorban lehet bízni Ó riás tölgyek árnyéká­ban. visszafojtott léleg­zettel figyeli a közön­ség a színpadi jelenetet. Ma­karenko fel-alá járkál sze­rényen berendezett szobájá­ban- Szemjont. az apátián, anyátlan kis bűnözőt várja. Szem jón tétován lép be a szobába. — Itt van ez a meghatal­mazás — fordul a gyerek felé Makarenko- — Kapsz rá a pénzügyi hivatalban ötszáz rubelt­Szemjon tágra nyitott szem­mel hebegi: — ötszáz rubelt..- és aztán? —lÉs aztán semmi — feleli Makarenko miközben fiókjá­ban keresgél valamit- — El­hozod ide a pénzt! — Lovon menjek? — Természetesen. És itt van egy pisztoly is. Minden eshetőségre­Makarenko ugyanazt a fegy­vert nyomja Szemjon kezéhe, amelyet egy éve saját maga vett el a kis bűnözőtől- Ha lehet- Szemjon zavara még nagyobb. Izgatottan kérdi Ma- karenkótól: Mondja meg igazárít bízik bennem? — Bízom — mondja hatá­rozottan a pedagógus. — Nem, de igazán, tényleg megbízik bennem? — Eridj a fenébe, te buta! •— folytatja egykedvűen Ma­karenko­— Remélem, nem fog meg­ismétlődni. ami akkor volt..- — Na látja, mégse bízik bennem egészen! — Hidd el. Szemjon. kár így izgulnod- Én mindenkiben megbízom, csak egyikben job­ban, a másikban kevésbé: egyikben öt kopejkáig, a má­sikban tízig-.. — Hát énbennem? — Tebenned ötszáz rubelig- Szemjon gyorsan megjárja a pénzügyi hivatalt, szó nélkül Makarenko aszialára teszi a bankjegyeket és a revolvert­'ir Műkedvelő tánsulat adja az Új ember kovácsát. Aszó­don a Makarenko nevét vi­selő javító-nevelő intézet szín­padán. Pedagógusok, intézeti gyerekek játsszák a szerepe­ket- Néha-néha kicsit eltér­nek a betanult szövegtől, sa­ját érzéseiket tolmácsolják keresetlen szavakkal. Ügyel­nek minden taglejtésre, moz­dulatra. Párbeszédük köny- nyeket csal a meghívott ven­dégek szemébe, akiknek java része itt, ebben az intézetben kovácsolódott új emberré, s évek múltán visszajött a szí­nielőadás premierjére- Emlé­kezni.-*• Az előadás szüneteiben pe­dagógusok elbeszéléseiből megelevenedik az intézet éle­te. Nyolcvanéves az aszódi javító-nevelő- Az egykori in­tézetnek olyan a híre, hogy aligha kell bemutatni- Félel­metes fenyítőház — így él gyermekkori emlékeinkben. A föld alatti fenyítőzárkák aj­taja 1949 óta zárva van. Fe­hér ágy. meleg szoba váltotta fel a korabeli börtönt­— Kik kerülnek Aszódra? — kérdezem az egyik pedagó­gust­— Jobbára 15—16 éves ka­maszok, a Szemjonéhoz ha­sonló zaklatott életű, otthon­talan gyerekek. Többségük a szülői házban élt, de az ut­cán nevelkedett. Az intézet jogásza minden évben statisztikát készít arról: mi idézte elő a fiatalkorúak züllését? Legutóbb tizenkét okot sorakoztatott fel- A szü­lői közösség felbomlását, a ré­szeges apák kegyetlenségeit említi a legelső helyeken. Az előbbi az itt levő gyerekek­nek 35, az utóbbi 22 százalé­kát taszította bűnbe. S a kör­nyezetváltozás szintén nagy hatással van a serdülőkre­— A megszokott helyéről kitépett növény is nehezen ereszt gyökeret, ha új földbe kerül — magyarázza­— Nos, a faluról városra, a szülőktől a rokonokhoz, a ro­konoktól az ismerősökhöz .ke­rülő fiatalt hasonló megráz­kódtatások érik. Megdöbben­tő, hogy sokszor jól öltözött, erős. egészséges gyerekek lel­kileg milyen siváran jönnek Aszódra. Ezek mindent meg­kaptak a szüleiktől, csak a legfontosabbat, a szeretetet, a törődést nem­★ Valóban, kimondani Is fáj­dalmas: sokszor a szülőktől kell megmenteni a gyereke­ket. Ügy, mint Sz. Pétert és T. Gyulát- Az egyik sorsa kí­sértetiesen hasonlít a másiké­ra- „Apám otthona a kocsma, szórakozása az ital. sportja a gorombaság — írja cinikus hangú önvallomásában. Sz. Péter- — Reggeli helyett po­font. vacsora helyett pofont osztogattak nekem is öcsém­nek is-” T. Gyula így vallót a rendőrségen: -Évekig nagya­nyámnál nevelkedtem, Az is­kola idejére anyám hazavitt- Mostohaapám ki sem állha­tott, mindig elüldözött a ház­tól- S egyszer csak anyám is azt mondta, menjek, amer­re látok, máskülönben agyon­ver. Egy darabig az utcán csavarogtam, pályaudvarokon aludtam, és amikor megéhez­tem.- a többit úgyis tudják.” Harmadik társuk. P- Sándor jómódban élt, „Apám is, anyám is jól keresett — írja intézeti önvallomásában- — Pénzt annyit kaptam, am-eny- nyit kértem. Nagy házibulikat rendeztünk, s ha elfogyott az ital, pótoltuk a csemegéből, Huszonhét rendbeli betöré­sért tartóztattak le-.-” Nagyjából ugyanez a hang csendül ki a többi önvallo­másból is. Zaklatott gyermek­évek, durva otthon, a szeretet hiánya­Hogyan mondja Makarenko? „Én mindenkiben megbízom csak egyikben jobban, a má­sikban kevésbé..” Lehet-e bíz­ni P- Sándorban huszonhét rendbeli betörés után? — Ma már igen! — kap­csolódik beszélgetésünkbe a színpadi Makarenko, az inté­zeti nevelő — Három évvel ezelőtt két forintot sem ad­tam volna a kezébe. Azóta végigjárta a kacskaringós utat. amelyről Az új ember ková­csában sok mindent elmond­tunk- Igaz, Szemjont a polgár- háború pusztítása taszította a bűnbe. A háború szerencsét­len kis áldozatai tízezrével lepték el a városokat, vasút­állomásokat, vonatokat és szabadon élték a saját jelleg­zetes bűnöző világukat- Ma nyoma sincs " ilyesminek. Szemjon és P. Sándor hason­lítanak egymásra- Mindket­ten tolvajok voltak, tele ci­nizmussal. gátlástalansággal, kiveszett belőlük minden jó érzés. S hasonlítanak egy­másra a pedagógiai módsze­rek is, amelyekkel előbb-utóbb gyógyítani lehet a bajt! — Vissza tudná idézni első találkozásait P- Sándorral ? — A lényeges mozzanato­kat igen. Amikor hozzám ke­rült, nyomban észrevettem, hogy okos, értelmes, elszánt és kitartó gyerek- Csak éppen soha senki nem mutatta meg neki, hogy mit kezdjen annyi energiával, jó tulajdonsággal, mint ami benne felhalmozó­dott- Három év alatt sokszor kitört belőle a csavargó élet szilajsága. néhányszor meg is szökött, de mindig magától jött vissza. Félt, hogy szakma, életcél nélkül megint bűn­bandába keveredik. P- Sándor nem akármilyen közösségbe került az intézet­ben. Mindenekelőtt a szép- irodalmi könyvek ragadták meg az érdeklődését- Neve­lője minden héten ajánlott neki izgalmas, tanulságos ol­vasnivalót. Nagy hatással volt a gyerekre a műhely, amelyben 12 fajta szakmát tanulhatnak a nevelőintézeti fiatalok- Sándor az eszterga- padot választotta- Végül ott volt vele, körülötte a kisebb közösség, a szakasz. Egy-egy szakasz a pedagógus nevelési erőfeszítéseinek a bázisa. A szakaszokon belül három tár­sadalmi rangot különböztet­nek meg: újonc, a növendék, parancsnok- Sima parolint visel az újonc, a növendék ezüst-, a parancsnok arany­csillagot kap. Hosszúra nyúl­na. ha vázlatosan is felidéz­nénk P- Sándor kálváriáját az újonchónapoktól a pa­rancsnoki posztig, vissza és újra előre, egészen addig, hogy a szakmunkásvizsgával együtt hamarosan az érettsé­gi bizonyítványt is megszerzi. Színpadon és az előadás szüneteiben refrénként tér vissza a kérdés: mi ad erőt a pedagógusoknak, akik újra és újra megpróbálják a lehe­tetlennek látszót, végül is az ártalmas mihasznából hasznos embert kovácsolni? Az inté­zet egyik nevelője évek óta gyűjti az Aszódról elkerült fiatalok leveleit- Olyan ez a levélgyűjtemény, mint- egy radarkészülék: mutatja, mer­re siklanak a kis élethajók» hol van erős hullámzás, hol kötnek ki, hol kell segíteni­Hamarjában átfutunk két levelet. Az egyik: Tisztelt igazgató úr! Tudatom Önnel, hogy felvettek az egyetemre. Kimondhatalan öröm és mély hála tölt el- Örülök annak* hogy erdőmérnök lehetek, há­lás vagyok mindannyiuknak, hogy biztos talajra állítottak. Nagyon boldog vagyok- Sok­szor eszembe jut a korholás. hogy belőlem nehezen lesz ember. Hát mégis ember let­tem- Olyan ember- akinek semmi kedve újra elzülleni-.” És a másik levél: „Jól kere­sek, hetenként egyszer szín­házba- kétszer moziba járok. Jobban mondva, járunk, mert már menyasszonyom is van- Szombat esténként sokat tán­colunk. Kérem adja át szíves üdvözletemet mindenkinek-” E z ad erőt a pedagógusok­nak. S ez ad művészi erőt a műkedvelő szín­játszóknak- Az új ember ko­vácsa aszódi premierjén. Sa­ját életüket alakítják- NŰGRAD - 1977. szeptember -18., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom