Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-02 / 206. szám

Nem törtem magam Hári ián a nyolc szazne egyből A salgótarjáni öblösüveg­gyárban közel kétezerötszázan dolgoznak. Közülük 804-en nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Ebből 167-en harminc éven, 473-an negyvenöt éven aluliak. Szá­raz adatok, de ugyanakkor el­gondolkodásra késztetők: mi­ért? Mielőtt a legilletékesebbek beszélnének, nézzük milyen le­hetőségek, kedvezmények ille­tik meg azokat, akik általá­nos iskolai végbizonyítványt akarnak szerezni. Az 5—6. osztályt, négy, a 7—8. osztály nyolc hónap alatt lehet elvégezni. A gyár vásárolja meg a szükséges tanszereket, könyveket, lehetővé teszi az iskolába járók munkaidő-ked­vezményét, hogy időben ér­kezhessenek az órákra, vizs­gákra. Ezen kívül még hat nap tanulmányi szabadságot kapnak. Az iskola befejezése után pénzjutalom és fizetés- emelés jár. Fölösleges tovább sorolni, a gond gyökere nem itt keresendő. Három esetet ragadtam ki. Véletlenszerűen, semmiképpen sem erőszakolva az általánosí­tást. De bizonyára nem egye­dülállóak. .. Hosszú hajú, szőke fiú. Kül­sőre akár egyetemista is lehet­ne. Tizenkilenc éves. Nagy Györgynek hívják, rakodó- munkás a szállítási részlegnél. 20.25: Hálaadó-ünnepi vendég Truman Capote nevét a méltán világhíres Hidegvérrel című regénye alapján ismerik az olvasók. írásainak jelentős részét képezik azok a novel­lák, amelyekben gyermekko­rára emlékezik vissza. Ez a furcsa című rövid játékfilm ugyancsak egy ilyen gyermek­kori emlék feldolgozása, mint a nemrégen bemutatott Kará­csonyi ének. A múlt évben kezdte a hete­dik osztályt. De néhány nap után „lelépett”. — A haverokkal gyakran jártunk inni — mondja vallo- másszerűen — s a kettő nem ment együtt. Karancskesziben lakok. Naponta bejárok, nehéz kivédeni a meghívásokat. Én sem törtem magam a tanulás­sal. — Egész életeden át vago­nokat akarsz rakni? — Nem akarok én örök éle­temen át gürizni! Aztán visszafogja indulatait. Csendesebben beszél: — Sofőr szeretnék lenni. Oda pedig — ezt én is tudom — hat osztállyal nem vesznek fel. Szeptembertől újra beirat­kozok. De akkor el is végzem. Orsós Mihály negyvenegy éves segédmunkás. Targoncán dolgozik. Gondjai kellős köze­pében találom. — Egy tizenhét négyzetmé­ternyi szobában lakom hét gyerekemmel és a feleségem­mel. Most építkezek. A gyár­tól idáig nem kaptam semmi­féle segítséget. Pedig nagyon kellene. Lassan terelődik a szó jöve­telem igazi céljára. Említem neki, miért - nem végzett egyetlen osztályt sem. — Sokan voltunk testvérek — kezdi kicsit vontatottan — szükség volt a pénzre, dol­Baddy, a kisfiú nagynénié­vel él, meglehetős szegény­ségben. Iskolatársai között van egy fiú, aki gyakran bán­talmazza, beugratja. A nagy­néni — jó pedagógus. Meg­hívja Od Hendersont a hála- adó-ünnepre. A vendég azon­ban ahelyett, hogy összeba­rátkoznának, még okot is ad arra, hogy Baddy kicsúfolja, megszégyenítse. goznom kellett, s így nem ta­nulhattam. Később megnősül­tem. Jöttek a gyerekek, ak­kor meg már őmiattuk nem lehetett. — Nem érezte néha, hogy valahol lenézik, kellemetlen helyzetbe hozzák emiatt? — Soha nem volt Ilyen. Ügy veszem észre, itt is be­fogadtak. Teljes értékű mun­katársnak tekintenek. — Végképp lemondott arról, hogy általános iskolai bizo­nyítványt szerezzen? — Talán, ha az építkezést befejezem. Megpróbálom... hátha sikerül. — Tudja, jó érzés, amikor otthon a gyerekeim arra kér­nek, segítsek nekik a házi fii­adat elkészítésében, és én hoz­zá tudok szólni — mondja szerényen a 36 éves Sándor János üvegfúvó szakmunkás. — Ezért döntött úgy, hogy elvégzi a nyolc osztályt? — Részben. A másik ok pe­dig a főnököm „lelkifröccsei” voltak. Addig beszélt, míg be nem iratkoztam. De örülök, hogy így történt. Év végére be is fejezem az iskolát. Az ötödik, hatodik osztályt jeles, a hetediket jó ered­ménnyel zárta. Munkahelyi vezetőig munkatársai szeretik, megbecsülik. Idestova húsz éve dolgozik a gyárban. Két éve kapta meg a Kiváló Dol­gozó kitüntetést. Tagja a mun­kásőrségnek, valamint egy jó­hírű szocialista brigádnak. Példáját sokan követhetnék a nyolcszáznégy közül! * Ojabb számadat: az öblös- üveggyárban 1970-ben 35, 1976-ban 70 dolgozó végezte el az általános iskolát. A ta­nulási kedv egyre fokozódik. Közhelyszerűen hangzik, de igaz: mindannyiunk érdeke, hogy minél többen szerezzék meg a végbizonyítványt általá­nos iskolai tanulmányaikról. A szocialista brigádok e téren sokat tehetnek. És ez felada­tuk is! — tanka — Mai tévéajánlatunk Fülöp János: FÜLEMÜLE (Kisregény) 16. Én soha nem tudtam megállni, hogy ne vakarjam, ami viszket. Az egyik otthon­ban — még Vének előtt — a szalmazsáktól megbolhásod- tam, s úgy elkapartam a csí­péseket, hogy kórházba kel­lett vigyenek, de még a bőr- gyógyászaton is körmöltem volna magam, ha nem mad" zagolnak egy téli bundakesz­tyűt a kezemre. Érzékeny a bőröm, a vérem meg sós le­het, mert nagyon ízlik a bol­háknak. A vakarózás lassan megví- lágosított. Hogy a blöki is milyen jókat vakarózik. S be­leütött az orromba valami furcsa szag emléke. Meg a sö­tétség, meg a szalmazizegés alattam, ahogy mozdultam. A rossz íz a szájamban, a fáj­dalom a megdagadt ajkam­nál, a meleg, amit magam mellett éreztem. Kábult vol­tam, de annyi eljutott az agyamig, hogy valami szűk helyen vagyok. Később úgy rémlett: . vittek. Reggel olyan szag volt a konyhában, hogy megint ki akart jönni a be­lem: füst, borszag, ételszag, s még valami, amire csak ké­sőbb jöttem rá: kutyaszag. Amit én hoztam be a Bundás­tól! mert Miska berakott a kutyaólba! Gyanítom, hogy ebben a piszkos munkában' az öreg­nek volt benne a keze. Nem tudom feltételezni Miskáról, hogy ilyet megtenne a haver­jával. Csak úgy lehetett, hogy az öreg kijött, s látta, mi újság, én lógok a Miska markában, a pofám összever­ve, a taccs meg kidobva a pitvar közepébe — erre be- löketett a kutyaházba. A bu­diba, gondolom, azért nem, mert nem férek át a lyukon. Tán még a vendégeket is kihozta megmutatni, hová ke­rült a „vitéz úr”. Ami rossz van ezen a ta­nyán, az mind az öregtől in­dul ki. Látom én. Meg hal­lom, mert — morog. Állandó­an morog. Ez így megy tizen­öt—húsz éve, nem csoda, hogy a gyerekei belefásultak. Inkább engednek neki, saját kárukra is. Mártíromság itt élni. Ilyen emberrel. Zsarnok! Néró csá­szár. Nem törődik a gyerekei életével, boldogságával, csak a magáét hajtja. Mi lesz itt például a lány­ból? Jön majd valami sáros­lábú parasztlegény, valami robotember, akit az öreg ki­néz a vejérek, s mi mást te­het Margit, hozzámegy az ür­géhez, aztán meglesz a dupla iga a nyakára, soha föl nem emelheti a fejét. Meg kellene szöktetni in­nét!... Eljátszom a gondolattal. Hogy megkoccantom az ab­lakát, kijön a hosszú, fehér hálóingében, lehajolok, föl­emelem magamhoz a nyereg­be — lovam lába rongyba csa­varva, hogy ne dobogjon a patája — s léptetünk lefelé a dombról, érzem mellemen a szíve verését... ... hohó, álljon meg a me­net. ö tud lovagolni, nem én. Ö hajol le énhozzám, met ő a magasabb. Az aztán vég­képp tökéletes hülyeség, hogy ő szöktessen meg engem. Azaz: nem is olyan nagy hülyeség. No, nem lóval gon­doltam ... Hozzámlép, rám­néz, kiolvasom a szeméből: menjünk! s megyünk, kézen­fogva, mert azért ő mégiscsak nő, ér meg férfi vagyok, hoz­zám kell tapadnia. Én vagyok az egyetlen támasza. Most maga mögött hagy mindent, felégette a hidakat, soha nem akarja látni a tanyát, elege van az apjából. Még nem tudja, mi vár rá, de megy előre, mert arra kell menni.« Ülök, rézek magam elé, morzsolni is elfelejtek, a po­fámon meghatott vigyor — szép lehetek! Idenézzenek emberek, itt ül Agyalá Gyula, Lipótmező dísze!... Gyorsan felkapok egy kuko­ricacsövet, adok neki. A sár­ga szemek leperegnek, marad a zörgő, üres csutka. Ilyenek az én ábrándozásaim is, ha jobban megnézem: üres, tü- zelnivaló a belsejük. Nem érem meg hajasar, kopaszon is bajosan, hogy a lány én­hozzám forduljon — nem is valamiért, akármiért! Mi le­hetek én az ő szemében? Olyan, mint a többi, csak gyengébb. Sötétedik, nemsokára abba kell hagyni, lemenni. Nem re­4 NOGRAD - 1977, szeptember 2., péntek j A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrász-műtermének dolgozói jelentős munkát vállaltak. Ebben az évben mintegy 20 nagyméretű szobor készül el. Az alkotások rész­ben a fővárost, részben vidéki városokat díszítik. Egy brigád rendet teremt A vihar elcsitult. Ma már mindenki úgy emlékszik a ta­valyi eseményekre, mint rossz, fájó, lidérces álomra. A BRG salgótarjáni gyárának Ady Endre nevét viselő munkabri­gádjában helytállt a rend, a fegyelmezetlen brigádtag munkahelyet változtatott. — Nehéz időszak volt emlékezik kedvetlenül a régi történésekre Mizser Béláné brigádvezető. — Egyik brigád­tagunk fegyelmi vétsége mi­att nem kaptuk meg a szo­cialista címet, s ez nagyon érzékenyen érintette a kol­lektívát. De mondom, most már rendben van minden, a pesek a boldogságtól, ha erre gondolok. Vackolok a kukoricával — s ekkor meghallok valamit. Nagy hangokat. Napok óta csönd van a ta­nyában. Az öreg morgását nem nevezhetem emberi szó- j nak, az olyan, mint a légy­döngés. Idegesítő, értelmetlen. Most viszont — kiabálás! Felugrok, lenézek a kiíiiré- szelt nyitáson, ami kakast formáz. Milyen jó, hogy nem tyúkot, így a farka helyén le­láthatok az udvar elejére. Ott a szán, előtte egy ló, Mis­ka ül a bakon, az örek meg ott áll, s ordít. A fia meg visszaordít. A két hang össze­keveredik, nem lehet kivenni, min- kaptak össze. — ... kussolj nekem! Ne­ked nincs ehhöz szavad!... — ... maga se tudja, miért abajgatja! csak teszi!... — .. .de az úristenit az anyátoknak!... — .. .aki csak jót tett ma­gával egész életébe ... Supp! az öreg kikapja az ostort a tokból, s végigvág vele Miskán! De maga is megijed attól, amit tett, mert eldobja az üt- leget. A fiú fölegyenesedik. A gyeplő kiesik a kezéből. No. most!... De nem. Leszáll. Súlyos léptekkel elmegy onnét, nem látom, hova. Az öreg áll. Meggörnyedve tapogat az ostor után. Meg­leli, visszarakja a helyére, de nem néz a keze elé. A ló áll nyugalmasan. Vára­kozik. Bennem is most enged el a hirtelen feszültség. S, rögtön feltámad egy másik, vörös ér­zés. Ha ez a lányra megy ki!... Történjék a legkevesebb, úgy éljek, lecsapom az öreget. Az első valamivel, ami a ke­zembe kerül. Aztán lesz, ami lesz. {Folytatjuk) teljesítmények első féléves ér­tékelésekor brigádunk az el­ső helyezést érte el. — Milyen eredménnyel? — Körülbelül 120 százalé­kos tervteljesítéssel. — Minek tulajdonítják az eredményt? — Miután nem kaptuk meg a szocialista címet — feleli a brigád egyik régi tagja, Maksó István gépbeállító la­katos szakmunkás —, az év elején újjászerveztük a bri­gádot. Aki a legtöbbet ártott nekünk, attól szerencsésen megszabadultunk, s a tagság soraiban a józan ész kereke­dett felül. — Az emberek rá jöttek ar­ra —, veszi át fiatalabb tár­sától a szót a brigádvezető, vidám természetű, mosolygós asszony —, hogy csak úgy tudunk eredményeket elérni, ha egymásért dolgozunk, ha a brigádban jó hangulatot te­remtünk, segítjük egymást. Az Ady Endre brigád négy évvel ezelőtt alakult Rádiók­hoz, magnetofonokhoz készíte­nek alkatrészeket Tizenöten vannak, jórészt fiatalok. Az átlagéletkor 35 év. További jellemzőjük: többségében vi­dékről járnak be dolgozni. Például a brigádvezető, aki egyben pártalapszervezeti tit­kár is, Kisterenyén, Maksó István Hasznoson lakik. Há­rom műszakban dolgoznak. —Az éjjel-nappali, délutá- nos munka nehezebbé teszi főleg az asszonyok életét — magyarázza a brigádvezető. — Tizenkét nőről, családos anyáról van szó, akiknek — sokszor elmondjuk egymás- közt — otthon, a családban is rengeteg dolguk, elvégezni- valójuk van. Mindkét helyen bírják a munkát, s a teljesít­ményünk mutatja, nem is akárhogyan. Németh Jenőné, egy kislány és egy fiú édesanyja, Zagy- vapálfalváról jár. Négy év­vel ezelőtt még a ZIM-ben, vagy ahogyan ő mondja, a tűzhelygyárban dolgozott. — A három műszak elől menekültem akkor, amikor idejöttem. Nagyon fárasztó és A Metro Goldwyn-Mayer Vállalat bejelentette, hogy fil­met készít Ernest Hemingway életéről. A film forgatóköny­vét az író özvegyének Mary Hemingwaynek „Milyen volt?” című könyve alapján készítik el. A forgatási költségekre több millió dollárt irányoznak elő. A forgatókönyv írója Waldo Salt, aki Midnight Cowboy című filmjével Oscar-díjat egyhangú volt a munka. Az­tán itt is a három műszakos munkába cseppentem bele. Mégis úgy érzem, hogy itt könnyebb, változatosabb a munka. És elégedett vagyok a munkatársaimmal is. Jól megértem magamat velük. Ha problémám van, például, a gyerekekkel van valami baj, sürgősen szabadság kell, se­gítenek. Mindent, amit kérek, megcsinálnak. Ezért ők is, a brigád is kérhet tőlem, igyek­szem minél jobban eleget tenni a kívánságnak. — Az átmeneti nehézségek után nagyon jó lett a kollek­tíva — állapítja meg ismétel­ten Mizser Béláné brigádve­zető. — A munkában igyekez­nek, a közösségi, társadalmi tevékenységből is lelkesedés­sel kiveszik a részüket. Több­ször dolgoztunk például a KlSZ-váltótábor építésén, a Hámán Kaié úti Általános Iskolát pedig rendszeresen segítjük. Nem is gondoltam, hogy a sok „cirkusz” után ilyen gyorsan és ilyen jó kö­zösséggé kovácsolódunk. A beszélgetés folyamán a jelenről szólva a brigádtagok óhatatlanul minduntalan em­legetik a múltat Nem vélet­len, hiszen maguk is csak így, a kettőt összehasonlítva látják igazán, teljességében a megtett utat, az eredménye­ket. De arról, mi is történt tulajdonképpen, mi volt az a fegyelmi vétség, ami miatt nem kapták meg a szocialis­ta címet, még véletlenül sem Kottyan tanának el egyetlen szót sem. Makacs érdeklődése­met tapintatosan elhárítják, mondván: rég volt, igaz se volt. Nekik lehet igazuk? Az eset tanulságait levonták, ta­nultak belőle, újjászervezték soraikat, helyreállították a fe­lelősséggel végzett, jó munka becsületét. Nem akarnak a ré­gi, vélt, vagy jogos sérel­mekkel tovább bíbelődni — dolgoznak erejük és tehetsé­gük szerint, kiválóan. És remélik, hogy most, ami­kor újra ütőképes lett a bri­gád, megszerzik a régóta áhí­tott szocialista címet. (ok) nyert, rendezője pedig Sydney Pollack. Mielőtt a forgatást meg­kezdhetnék, a vállalatnak meg kell szereznie mindazoknak az élő személyiségeknek a be­leegyezését, akik jelentős sze­repet játszottak Hemingway életében. Többek között meg kell nyerniök Maiiene Diet- rich, Fidel Castro és az író előző feleségeinek hozzájáru­lását. Fiint. Hemingway életéről rk

Next

/
Oldalképek
Tartalom