Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
Kakas fitt és íj kenyeret szettünk... — ANNAK IDEJÉN bizony más volt a kenyér becsülete. Nyolcán voltunk gyerekek. A családban mindig akadt éhes száj. Most is magam előtt látom a kék-fehér kockás kendővel letakart ' kenyeret, melyért oly sokát dolgoztunk. Tizenhárom évesen vettem először kezembe a kaszát Kora hajnaltól késő estig vágtuk a rendet, szedtük a markot Fáradtságtól görnyedt, poros hátunkra térképet rajzolt az izzadtság. A nappal kéltünk és tértünk nyugovóra Nemegyszer a földeken köszöntött ránk az estebéd ideje... A kenyérből mi, gyerekek soha nem szelhettünk. Mindig a család legidősebb tagjának járt az a tisztelet megbecsülés, hogy oszthatta az Életet Tudtuk, mennyi munka, gürcölés van a mindennapi kenyérért Szegények voltunk, de éri tanulni akartam Édesapám ellenezte elhatározásomat Féltette a hiányzó két dolgos kezet a földről, a családból. Mégis elmentem. Akkoriban jelölték ki itt, Pásztó környékén a mai 21-es út vonalát. A mérnökök mellett segédkeztem, és így gyűjtöttem egy kis pénzt, melyből ruhát vettünk, és elindulhattam Balassagyarmatra a mezőgazdasági technikumba. Mint a mesében; nagymamám pogácsát sütött útravalóra, és kis kendőbe csomagolva a kezembe nyomta. Még abban az évben, 1951- ben elkezdtem a technikumot. Ingyenes kollégiumi elhelyezést kaptam — mondta, és ujjaival végigszántotta őszülő haját. Óriási élmény volt az iskola. Megismerkedhettem az akkor legmodernebbnek számitó gépekkel. Nyári szünetben,' a gyakorlatok után az otthoni teendőkben segédkeztem. Édesapám elfogadta a frissen tanultakat, javaslataimat, ötleteimet. Sokszor mondta él- celődve; „te jobban tudod, szakember leszel”, — ELVÉGEZTEM a technikumot, és a Pásztói Állami Gazdasághoz kerültem gyakornoknak. Az elméletben tanultakat, a gyakorlatban láthattam, tapasztalhattam. Később körzeti, mezőgazda- sági felügyelő lettem. Szurdokpüspöki, Jobbágyi és Szarvasgede tartozott hozzám. Nagyon megszerettem a munkámat — Abban az Időben alakult meg a KISZ. Alapítótagként a területi KlSZ-szerve- zet titkárának választottak meg. Az emberiekkel és főleg a fiatalokkal még közelibb kapcsolatot építhettem ki. Ennek előnyei a termelőmunkában és a mozgalmi életben is jelentkeztek. Agitáltunk, szerveztünk, hiszen akkor a termelőszövetkezetek létrehozásánál szükség volt erre. A mezőgazdasági gépállomásról az újat, a korszerűt vittük a tsz-ekbe. Bebizonyítottuk, a nagyüzemi termelés előnyeit. A Pásztó, Tar és Hasznos határolta területen termelési, gazdálkodási terveket készítettünk. Jelentős feladat volt — A termelőszövetkezetek megalakulása után Mátra- szőliösre kerültem. Növény- termesztő brigádvezető, majd beosztott mezőgazdász, később az ágazati rendszer bevezetésével, a növénytermesztési csoport vezetője lettem. Szinte a nulláról indultunk, és korszerű növénytermesztést, állattenyésztést honosítottunk meg a kevezőtlen adottságok ellenére. Buda Miklós, a környék termelőszövetkezeteinek egyesülésekor Pásztora került Ez év januárjától mint beosztott mezőgazdász tevékenykedik. Nehéz megtalálni őt mert a határt járja. Ellenőrzi a munkát vizsgálja a termést és . biztosítja a szükséges feltételeiket — Ezt a munkát nem lehet irodából irányítani Különösen, most, a nyári időszakban. Mikor arattunk nem volt szabad szombat vasárnap, ünnep. Sokszor reggel öttől, este kilencig dolgoztunk. De megérte, az új kenyérnek való már biztos helyen, fedél alatt van. A termésátlag is jó, a szemveszteség minimális, és kitűnő a búza minősége — mondta, majd maga elé nézve kicsit elgondolkodott — GYERMEKKOROMBAN az aratás befejeztével mindig ünnepeltünk. Édesanyám a legnagyobb kakast főzte meg, az új búzalisztből nagy kerek kenyeret sütöttünk, asztalhoz ült a család és édesapám megszelte a kenyeret. .. Békési Zsolt Elmélkedés A llnnSr»ifiS 20- újra alkalom, hogy s amolyan kollektív számvetés keretében áttekintsük, meddig is jutottunk államrendünk fejlesztésében és állampolgári létünk, emberi közérzetünk formálásában e honban. A vizsgálat tárgya legyen a szabadság, a demokrácia, a közélet állapota Magyarországon és elvi-politikai értelmezésében általában a szocializmus társadalmában. Örökkön örökké izgalmas téma és többnyire — jelenleg éppen felfokozott intenzitással — a különböző „táborok” alapvető ellentéteit tükröző vitakérdés. Mert hiszen a szabadság, a demokrácia jelszavát, a szabadon élni programját ma szinte mindenki magáénak vallja, sőt többnyire zászlóként is lobogtatja világunkban. Egyetlen politikai vagy társadalmi formáció sem engedheti meg, hogy nyíltan ellene foglaljon állást. A kérdés tehát nem az, hogy a szabadságot, a demokráciát vallod-e közéleti tevékenységed meghatározójának, hanem hogy mi ennek a valóságtartalma: Meddig terjeszted ki saját szabadságodat, s mi a határa amit más embernek megszabsz; s főleg mit teszel és tartasz szükségesnek tenni a világon meglevő elrémítő emberi egyenlőtlenségek felszámolása érdekében. S lám már ott vagyunk az alapoknál: a különböző megközelítésből, világnézetből fakadó különböző szabadságeszményekről, demokráciáról vallott nézeteknél s az ebből következő társadalmi berendezkedéseknél és életmódmodelleknél! Ezzel pedig olyan nagy darabbá — világnézetileg az emberi társadalmi1 lét alapkérdésévé — növekedett a demokrácia témája, hogy egy írásban lehetetlen akár körüljárni. Jobb tehát, hogy mégis jussunk valamire, ha leszelünk belőle egy kis „magyarvalóság-darabot”. Egy kis dunántúli faluban Bakonyoszlopon. tavaly ősszel kezdő szakmunkástanulóknak — tehát 15—16 éves fiúknak-lányoknak — olvasótábort létesítettek. A 32, leendő szakmunkásnak 25 dolgot felsoroló „Mi a fontos számodra?” kérdőlapot adtak a kezébe. A közvélemény-kutató lapok azt mutatják, hogy a gyerekek felfogása szerint a három legfontosabb dolog az életben: a hatalmat,,társadalmi státuszt, szépséget, hírnevet, játékot, eszmét, munkát, szerelmet, szórakozást, változatos életet, anyagi jólétet stb. megelőzve: az egészség, a tudás, és a szabadság. Az egészség és a tudás magától értetődő, magyarázatra nem szoruló értékek. A szabadságnál azonban meg kell állnunk. Érdemes felidézni a szóbeli „an- kétot”, amely kibontotta értelmezését (A vizsgálati anyag különben Kamarás István munkája és a KRITIKA c. folyóirat 1977. júliusi számában olvasható.) — A szabadság már nem probléma, mert szabad az ország és a nép. —- Dehogynem. A kintiek szabadok, de mi kollégisták nem. — Én szabadnak érzem magam, mert a szüleim mindenhová elengednek. Én választhatok magamnak fiút, meg, hogy mivel töltsem a szabad időt. — A szabadság több ennél, Zsuzsa! Nem a külsőségek jelentik a szabadságot. — Márpedig az a szabadság, ha megcsinálhatjuk, amit akarunk, az előírások nagy marhaságok. — Évának nincs igaza, a szabadság egészen más: az, hogy a kapitalista országban nem szabadok, mert ott rengeteg a rendőr. — Itt is van sok. — Az ám, de azok a rendőrök le is ütik az embereket, ha tüntetnek. Tényleg, itt miért nem lehet tüntetni? — Nem tudom. Csak úgy, ha valami nem tetszik. — A szabadság egészen más valami: az, hogy nem uralkodik felettem senki, magam rendelkezem magammal. — Egyetértek Zolival. Azt jelenti, hogy a magánéletben szabad vagyok. — Frászt! Azt jelenti, hogy mindenki függ mindenkitől, de én azért önállóságot biztosítok magamnak. szabadságról A gyerekek szabadságeszménye láthatóan sokrétű, nem mentes naivitástól és olykor meglehetősen bizonytalan értelmezésű. De talán két következtetés levonható a válaszokból: Az első az, hogy a gyerekek szabadságfogalma kézzelfogható! A józan, nem csupán a kommunista elemzés, a burzsoá, ún. pluralista demokráciát formálisnak, deklaratívnak ítéli meg. Vagyis, hogy a jogok kinyilvánításában szinte parttalan, de a hatalmon levők gazdasági erejüket és politikai befolyásukat valamint elnyomó eszközeiket is felhasználják arra, hogy e szabadságjogokat korlátok közé . "ritsaK. hogy eleve megcsonkítsák, ha érdekeik védelme ezt követeli meg. A demokrácia szocialista modelljére vonatkozó másik következtetést éppen abban érzem, hogy a bakonyoszlopi olvasótábor létezik. A mi szocialista szabadságeszményünknek sarkalatos pontja éppen az, hogy egyenlőséget igyekszik teremteni, és olyan intézményrendszert épít ki, amely az egyenlőtlenségek (így a műveltségbeliek) újjászületése elé akadályokat állít. Ennek a programnak legfőbb eszköze annak kizárása, hogy kizsákmányolásra alkalmas magántulajdon keletkezhessen. És mégis ez a „szabadság nincs társadalmi egyenlőség nélkül” elvet megvalósító berendezkedésünk nem hisz a kinyilatkoztatásokban és főleg nem hajlandó magát azzal nyugtatgatni, hogy az alkotmány, a törvények eleve biztosítják az egyenlőséget, az egyenlő esélyeket. A valóságot nézi, s tudomásul veszi, hogy a társadalmi lét sokkal bonyolultabb, mint a vegytiszta elmélet, és a szándékok, intézkedések ellenére, különböző okok miatt az egyenlőtlenség egyes fajtái újratermelődhetnek. Tehát ezért kell harcolni a valódi egyenlőségért, a szocialista demokrácia kiteljesedéséért. Ezért kell foglalkozni „egyenlőtlenül” a hátrányos helyzetű gyerekek és társadalmi rétegek, csoportok egyenlő esélyeinek biztosításáért. Ez a legmélyebb tartalma a szocializmus törekvéseinek, s büszkék vagyunk, hogy így van, mert meggyőződésünk szerint éppen ez bizonyítja demokratizmusunk valódiságát és fölényét bármely polgári gyakprlattal szemben is. A demokratizmus persze komplex dolog. Szocialista társadalmunknak a képviseleti, ellenőrzési, igazgatási, tájékoztatási, véleménynyilvánítási stb., stb. ügyekben mindenütt sok a teendője, s nem kevés a még leküzdendő gyengesége sem. De mert az alapok alapján — azt a bizonyos társadalmi egyenlőséget — megteremtettük, bizton tudjuk itt is előrehaladunk majd. De modellünk és eszményképünk ezzel együtt sem lehet a még oly’ nagy hangerővel reklámozott pluralista polgári demokrácia. Makulátlan jellemű és életszemléletű mintaemberek a mi társadalmunkban sem léteznek. De boldog, kiegyensúlyozott és emberségüket kiteljesíteni igyekvők vannak. Hogy ők aztán miképpen gondolkoznak majd? Az említett bakonyoszlopi felmérésnél az egyik ta- nulólány így fogalmazta meg képzeletbeli életrajzát: „22 éves koromban szeretnék férjez menni. Nem akarok gazdag férjet, de túl szegényei se. Kicsit furcsa, de csak egy gyereket akarok. Lesz egy Skoda kocsim, amit én fogok vezetni. Emeletes családi házat szeretnék. Sokat akarok külföldre utazni. Továbbra is tartalmas életet akarok élni, sok baráttal. Sokat fogok szórakozni, divatosan fogok öltözni. A férjemet fekete hajúnak, bajuszosnak és kék szeműnek képzelem el. Mindig 18 éves akarok maradni. Sokat fogok tanulni és figyelni mások életét, és annak alapján fogom kialakítani saját életemet. Meg akarón élni a kommunizmust, hogy lássam ott milyen az élet. Dolgozni fogok, ameddig csak tudok, és mindig segíteni fogok ameddig csak tudok, és mindig segíteni fogok barátaimnak és mindenkinek." ' Szabadon fog élni egy szabad társadalomban. Nemes János r Áll a parány kis emberke a magasra nőtt betonóriások tövében, áll ijedten, tágra kerekített két szemében a csodálkozás riadt vibrálása keveredik. Idegenkedve nézi a lakótelepi gyerekek felszabadult játékát, megrezdül ha szólnak hozzá, menekül a sarokba, yagy az apja háta mögé. Áll a parány kis emberke a szeme előtt kitárulkozó világ kellős közepén, más za tolj a feltörő könnyeit. Sirat, Nem érti hová tűntek az ismerős fák, bokrok, a hívogató, zsongó erdők, és hol vannak a mindig éhes káráló csirkék, a röpködő fehér galambok, és hol van Tigris, a lompos kutya, és miért van ennyi idegen arc körülötte, és miért nevetnek rá a lökdösődő, han- cúrozó apróságok. Miért, miért, miért.. ? ' Schulczék négy gyereke a tanyavilágban született, mint ahogy tanyasi ember volt maga az apa, Schulcz György is. Kincsem-pusztán nevelődött, erejét a földeken, a mezőgazdasági munkában érlelte, lelkét a szegénység, a nincstePusztából nőtt boldogság és fürdőkád, te úristen!, nem kell ezután teknőben fürdeni, fát hasogatni, egy szobában nyomorogni — Schulczné szeme még ma is megfényesedik, lenség acélosította. De a föld, És nem kell meggörnyeszteni tást kapjunk.;; Hazamentünk brigádtag, kiváló dolgozó és a ha a költözködésről beszél, a megélhetést biztosító hideg a hátat a fahordással, s a a pusztára, és vártunk, re- tizennyolc év során soha És újabb tervek fogantak a és hallgatag föld sem tudta , . Wn .h, ménnyel a lelkűnkben. egyetlen kérése, panasza nem napfényes lakásban. Ide már a szerény, csupaszív embert H P S, amíg Schulczék ott kint, volt. új, szebb bútor kell, hűtőszekhideggé formálni. rég érkezett kis Gyuri tálán az ercjő szélében élték a ma- Gyűlt a pénz; a vállalati tá- rény, könyvek a gyerekeknek. Közösen könnyebben visel- már nem teszi meg naponta guk megszokott, egyhangú mogatás, az' OTP-kölcsön, a több pénz. ősztől a tizenöt hetők a terhek — így gondol- az iskoláig elvezető három ki- kis életét, bent a hivatalok- városi tanács huszonnégyezer éves Tünde is dolgozik, meg kodott, amikor feleségül kér- lométeres utat. A sárban, hó- ban megmozdult, elindult egy forintos támogatása. 1977 feb- az édesanyja is munkát keres, te a vidám természetű, bőbe- ban, fagyban is hívogató ne- ügy intézése. ruáyjaban aztán megérkezett A négyéves kis Gyurit óvodászédű menyecskét, Magdit, a héz kötelességet... az értesítés a kincsem-pusztai ha adják, hadd váljon városi szomszéd házból. Az asszony __________________ __________________ kis cselédlakásba: Schulcz gyerek belőle. Mert ez a pae gy nehéz diófából készült há- György és családja a balassa- rány kis emberke ma még lószobabútort, meg három — Ügy gondoltuk, hogy A MÁV balassagyarmati gyarmati Nógrádi Sándor-la- égy vergődik a szokatlanul gyereket vitt az új házassága- nem is magunk miatt, inkább áliomásfőnökségén összedug- ftótelepen két és fél szobás mozgalmas, új környezetben, ba. És vitte az életkedvét, a a gyerekek érdekében el kell ták az emberek a fejüket. ÖTP-öröklakást kapott, el’en- mint a riadt madár, nagy-nagy szorgalmát, és na- költöznünk a pusztáról. Még- Milyen ember is a kollégájuk, szolgáltatás nélkül. ’ Szója igen gyakran sírásra ponta adott újabb biztatást, sem nőhetnek fel vadember- Schulcz György? Mi rejtőzik , görbül. Nem érti, hová tűntek serkentő szavakat. ként, mégsem természetes az, ebben a hallgatag, njyílt te- —- az ismerős fák. bokrok, a híT ervezgetéssel, vidámsággal hogy a világból csak az er- kintetű emberben? Példátlan vogató, zsongó erdők, és telt meg az egykori kis ese- dőkkel, a madarakkal, a pusz- szorgalom, és kitartás. Tizen- — Amikor megmutatták a hol vannak a káráló csirkék, lédlakás, az egy szoba levegő- ta halotti csendjével ismer- nyolc esztendeje hűséges dől- lakást, én bizony csak sírtam, és hol van Tigris, a lompos je. Minek keseregni azon, kedjenek. 1976 februárjában gozó a MÁV-nál, soha hibát jöttek a könnyek akaratlanul, kutya, és miért van ennyi hogy a padló földes, hogy a beadtuk a lakáskérelmet a nem ejtett az 1-es őrház te- Hogy ez lesz a mi lakásunk, s idegen arc körülötte. Miért, vályogfalon vert aprócska ab- Balassagyarmati városi Ta- endőinek ellátásában, soha egy fillért sem kell érte befi- miért, miért.. ? Sok időnek lakokon csak nagy ritkán sző- nácsra. Akkor, ott nem gon- nem emelte a váltót tévesen, zetni? Soha, senkitől ekkora hell eltelnie ahhoz, hogy a kik be a fény, a vidám nap- dőltünk arra, hogy vágyunk soha nem felejtette nyitva a ajándékot még nem kaptunk, miértekre kaoott válaszokat sugár? Egyszer talán csak ilyen hamar teljesül. Tudja, sorompót az átrobogó vonatok Villanytűzhely, tágas, fényes egyszer megértse... jobbra fordul az ő sorsuk is, eldugott emberek módján .. .. . . , -• , , szobák, padlószőnyeg, tapéta V. Kiss Mária egyszer tálán eljön a nap, nem szoktunk mi ahhoz, hogy , , Al r munxaja tele amikor emberhez méltó, cm- valaki odafigyeljen ránk, hogy lősségét, az állandóan leselke- t ————^ ~~~~~~———————— béri környezetben élhetnek, bárkitől is segítséget, támoga- dő veszélyhelyzetet. Szocialista j NÓGRÁD — 1977. augusztus 20., szombat 3
