Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
I Művelődés — szűkös /ehetőségekkel Női könyvkiadó a XVI. században ' ROMHÄNYBAN, a FIM Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár Widenta gyáregységében közel kétszáz ember dolgozik. A környező településekről (hiszen jó az autóbusz- és vasúti közlekedés) járnak be, többségük Érsek- vadkertről, Kétbodonyból, Szentéről, Kisecsetről, és természetesen helyből. A modern, kellemes munkakörülményeket biztosító, a szemnek is tetszetős gyárat 1973-ban kezdték építeni, s meglehetősen gyorsan elkészült; 1974. közepén már teljes kapacitással folyhatott a termelés. A munkások és alkalmazottak művelődési, szórakozási lehetőségeiről, szokásairól Vasas István tmk-vezetővel, a két évvel ezelőtt alakult párt- alapszervezet titkárával beszélgetünk. A gyárban akkoriban még nagyon a kezdeteknél tartottak, s nem készült a közművelődési párthatározat nyomán művelődési feladatterv. A dolgozók művelődését a FIM, illetve a központi gyár által a szocialista brigádmozgalom számára megfogalmazott irányelvek alapján végzik. — Tizenöt szocialista brigád tevékenykedik üzemünkben — mondja Vasas István —, mintegy százhúsz résztvevővel. Ez azt jelenti, hogy a versenymozgalomban aktív dolgozóink kétharmada vesz részt. Művelődési tevékenységükben az önművelés, a csoportos színház- és múzeumlátogatás, a közös kirándülás és a különböző oktatási formákban való részvétel szerepel. A tömegesség, a- rendszeresség, a hatékonyság szempontjából azonban meglehetősen nagyok a nehézségeink. — Éspedig? — Tulajdonképpen nincs megfelelő méretű kultúrtermünk. Ez a klubszoba, ahol most vagyunk (melyet mintegy másfél évvel ezelőtt alakítottunk ki) jól felszerelt, hiszen a tévé és a rádió mellett sztereó magnetofonja is van, de mindössze 15—20 embert képes egyszerre befogadni. Mégis megcsináltuk, mert szükségünk volt rá. Most itt tarthatjuk a kisebb rendezvényeinket. gyűléseket, tanácskozásokat, a különböző párt-, KISZ- és szakszervezeti oktatásokat. Nagyobb rendezvényeinket, például a társadalmi, politikai ünnepek megem- lékezőit továbbra is a műhely- csarnokokban kényszerülünk megtartani. AZ ÜZEMI letéti könyvtár 800 körüli kötetszáma sem fért be a klubba, ezért egy öltözőszerű helyiségben tartják. Hegedűs Olivér meós a kezdettől, 1975-től vezeti a könyvtárat. — Elégedett vagyok az állománnyal — mondja a könyvtáros. — A legfontosabb és jó olvasmányokat megtalálhatják az érdeklődők. Az SZMT központi könyvtára rendszeresen cseréli a könyveket, s igyekszik igényeinket a lehetőségekhez képest a legteljesebben kielégíteni. — Mennyi olvasója van? — Nyolcvankettő. A szocialista brigádtagok többsége vállalta a beiratkozást, sőt néhány brigád részt vesz az „Egy könyv — egy hónap’' mozgalmunkban is. — A beiratkozott nyolcvankét ember ténylegesen is olvas? — Tapasztalatom szerint, igen. Noha ilyenkor nyáron megcsappan alaposan az érdeklődés. A Widenta gyáregységben az olvasás, az önművelés meg- kedveltetésének kezdeti lépései mellett a felnőttoktatásban értek el említésre méltó eredményt. A gyáregység fennállása óta 15-en végezték el az általános iskolát. Jelenleg hét 40 éven aluli dolgozó nem rendelkezik alapfokú végbizonyítvánnyal. Céljuk, hogy ők is megszerezzék a szükséges végzettséget. Ezt azonban csak úgy tudják elérni, ha sikeresen működnek együtt a másik két romhányi üzemmel, s biztosítják az egy osztály indításához szükséges létszámot. — Dolgozóink igénylik a művelődési, szórakozási alkalmakat — mondja Vasas István párttitkár. — Főleg a fiatalok. De eléggé korlátozottak helyben a lehetőségeik. A községben egy klubkönyvtár, a szomszédos kerámiagyárban szintén egy klubkönyvtár és egy kultúrterem működik. Dolgozóinkat, mindenütt szívesen látják. A meglevő művelődési egységek azonban nehezen tudják a sokrétű igényeket kielégíteni. A községben egy igazi művelődési házra lenne szükség, megfelelő felkészültségű és számú előadókkal. Olyasmire gondolok mint, ami Rétságon, vagy Diós jenén van. Amíg ez nem oldódik meg, addig nagyon nehéz és kétséges lesz előbbre lépnünk a művelődésben. A VIDENTA gyáregység mostanság egyedül a sport- tevékenységére büszke. Rendszeresen megszervezik az asztalitenisz-, a női futball- és a férfi kispályás labdarúgó-bajnokságot. Ezekre ugyanis jó lehetőségük van, saját pályával rendelkeznek. Természetesen önálló művelődési ház fenntartására nem törekednek, de szeretnék, ha a község a mai igényeket kielégítő művelődési objektummal rendelkezne. S ez nemcsak az ő álmuk. így vélekednek a többi gyár dolgozói is, a legtöbb romhányi ember. (ok) Egy híján száz Örökifjú matuzsálem Mintha nem is a nyár közepén járnánk! A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Művelődési Központjában a fúvószenekar tagjai soproni találkozóra edzik tüdejüket, a néptáncosok Dunaújvárosba, a színjátszók Ajkára tartanak. Az ifjúsági klub teljes gőzzel működik, amatőr művészek bemutatásával, építőtábori esttel színesítve a lemezlovas állandó műsorát. A vasasszakszervezet kezdeményezte „Küzdelmes évszázad” című vetélkedő immár a vállalati döntőkig jutott. Szocialista brigádok mozija, klubja, vendégszereplések, mesetarisznya a kicsinyeknek — hogy csak címszavakban soroljuk a központ lüktető életének állomásait. A felületes szemlélő, a régi falak között csak a megszokott rendezvényeket látná, pedig a ház ritka alkalomra készül: 1978-ban ünnepli századik születésnapját. Az acélgyári olvasóegylet 14 alapító tagjától a mai kisebb fajta kultúrkombinátig nemcsak az eltelt évszázad miatt volt hosszú az út. A fejlődés lépcsőit rajzolja majd az érdeklődők elé a dr. Molnár Pál vezetésével készülő monográfia, amely a centenáriumra ünnepi köntösben lát naovilágot. Az olvasóegylet, a keretein belül működő dalárda és a műkedvelő társaság (színjátszók), alkalmazkodva a kor lehetőségeihez, már az első években sokat tettek a munkáskultúra létrehozásáért, felvirágoztatásáért, sikeresen dolgoztak anyanyelvi műveltségünk terjesztésében. Eredményességükre jellemző, hogy a századforduló táján az egylettől kölcsönzött könyvek száma már ötezer körül mozgott folyóiratolvasójuk választékát pedig egy mai könyvtár is megirigyelhetné. A Horthy-korszak szűk levegőjében az egylet elkerülte ugyan a jobboldali szélsőségeket, de valójában a kereszténynemzeti kurzus ideológiájának hatása alá került. A csekély lehetőség ellenére is sokat tett a művelődésre való igény ébren tartásában, amit Móricz Zsigmond emléktáblával jelzett látogatásai is bizonyítanak A felszabadulás utáni fejlődést pedig már a ma eredményei bizonyítják a legékes- szólóbban. A 99 éves ifjú tehát születésnapjára készül. A felszínen még alig láthatóan, de vezetőinek és dolgozóinak már egyre keményebb munkát adva. Bolyós Lászlóné, a művelődési központ igazgatója tekintélyes programtervezetet rak elém. Percekig csak számolok — negyvenkilenc műsor várja majd az ünnepi évben a ház régi barátait, új vendégeit. Vetélkedők, pályázatok, versmondó versenyek, tucatnyi kiállítás, a rádió „Ki nyer ma?” és „Könyvről, könyvért” műsorai — a centenáriumi év látogatói a bőség zavarával küzdhetnek. Az évforduló sorozatától függetlenül is új módszerek bevezetésével, a technikai lehetőségek tágitá- sával, jobb kihasználásával kísérleteznek. Az úgynevezett „kiscsoportok” létrehozásával, a rétegigényeknek megfelelően próbálkoznak, például fiatal házasok, nyolcadikosok klubjával. A magnósok felszerelése pedig' a gépi tárlat- vezetést teszi lehetővé. A születésnap rendezvényei mellett megmaradnak az előző évben már bevált művelődési formák is: a színházi évad, a brigádmozi, a munka és művelődés hónapjai. A matuzsálem tehát egészséges. Ezerkarú, a vérkeringése pezsgő. Változatos napjait sokan megirigyelhetnék. (molnár) Egészen a XX. századig csak egy olyan nőt ismerünk, aki könyvkiadó és nyomdatulajdonos volt: Heltai Gáspár- nét. A személyére vonatkozó adatok hiányoznak, lánynevét nem tudjuk, egyéniségét egyedül kiadói tevékenysége alapján rajzolhatjuk meg. Férje, Heltai Gáspár protestáns prédikátor és író, 1550- ben Hoffgreiff Györggyel együtt Kolozsvárott nyomdát alapított, s ez 1559-től kizárólagos tulajdonába került. Kiadványai közül sokat maga írt; 1575-ben adta sajtó alá Chronica az magyaroknac dolgairól című művét. Ennek elkészülte előtt meghalt, a nyomtatást a kolofon szerint „végezte Heltai Gáspárné A. 1575.” Heltainé nyomdája Az elhunytat három lánya és egy fia siratta, az utóbbi 6—8 éves lehetett, s így a nyomdával kapcsolatos minden gond az özvegyet terhelte. Karábban sokat segíthetett férjének a kéziratok nyomdai előkészítésében, korrektúrában, számadásoknál, mert azonnal át tudta venni a műhely irányítását. A szoros értemben vett nyomdai munkában valószínűleg csak felügyeletet gyakorolt. Mindenesetre az új vezetés alatt a kiadványok tipográfiai színvonala valamivel gyengébb lett, nem nyomtatták őket olyan tisztán és gondosan, mint Heltai idejében; csak kevés fametszetet készítettek díszítésükre és takarékoskodtak a papírral. Heltainé hét év leforgása alatt tudomásunk szerint 39 művet adott ki, tehát kétha- vonként egyet. Ez az akkori viszonyok közt magas szám; különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a XVI. században megjelent könyvek tekintélyes része megsemmisült a folytonos háborúk, felekezeti harcok idején. Jelentős részükből egyetlen példány sem maradt korunkra. Számos his- tóriás ének úgy pusztult el, hogy a szó legszorosabb értei-, mében ronggyá olvasták őket A Heltainé-nyomda termékeinek nagyobb fele éppen ebbe a csoportba tartozott, 39 közül 27. Ezért a kiadott művek száma az általunk ismerteknél bizonyára nagyobb, esetleg ennek másfélszerese. A históriás ének jellegzetesen XVI. századi műfaj. Így hívjuk azokat a magyar nyelvű verses elbeszéléseket, amelyek bibliai történeteket, megtörtént dolgokat (uralkodók élete, hadjáratok, várostroNÖGRAD - 1977. augusztus 14., vasárnap J Fülöp János: FÜLEMÜLE (Kisregény) Prológus Kürt szava száll. Laktanyaépületek amfiteátrumának közepén, mértani csoportozatokban, katonai egység. Előttük, külön sorban, tisztek. tiszthelyettesek, honvédek. A parancsnok kíséretében egy főtiszt halad végig előttük, fogadja tisztelgésüket, bemutatkozásukat, aztán kitüntetést tűz a zubbonyokra. Egy kézfogás, egy-egy előírásos mondat: — A dolgozó népet szolgálom! Az utolsó — legalacsonyabb termetű — katona következik. Széles váliú, keménykötésű fiú, bajuszt visel. Tiszteleg, jelent, megkapja a kitüntetését. A tábornok továbblép. A sor véget ért, s egy hang mégis jelent: — Füle Mihály honvéd! Keskeny asztalka áll a sor végén, rajta egy katona fotója. Vékonyka gyerekarc, hegyes orr, csucsort száj — a vonásokon a fényképezkedés zavart ünnepélyessége. A képkereten fekete szalag. — Az árvízvédelem során tanúsított hősies magatartása közben megbetegedett és elhunyt — hallik. A tábornok kis bársony tokban a fénykép elé, az asztalkára helyezi a kitüntetést és feszesen tiszteleg. — A dolgozó népet szolgálta — mondja a hang. Aztán vezényszavak har- sannak. Megszólal a zenekar. Az , egység díszmenetben vonul el a tisztek, a kitüntetettek s a halott bajtárs képe előtt. Lassan- kiürül a tér. mok), vagy kitalált, regényes történeteket mondanak el. Ezek a históriás énekek elégítették ki a magasabb mű- veltségűek olvasási igényét, felolvasásuk vagy eléneklésük révén pedig az írástudatlanokkal is megismertették az irodalmat. Kiadásuk, kelendőségük miatt jó üzletet jelentett, emellett jelentős kultúrtörténeti tett is volt. A kolozsvári nyomdában sajtó alá adott énekek szerzői közt megtaláljuk a kor legtöbb magyar szépíróját is, így Bogáti Fazekas Miklóst, Enyedi Györgyöt, Görcsöni Ambrust, Ilosvai Selymes Pétert, Ráskai Györgyöt, Salánki Györgyöt, Szegedi Andrást, Sztárai Miklóst, Valkai Andrást... Heltainé a reformáció, a hitvitázás korában élt, így feltűnő, hogy csak két vallásos művet adott ki, Dávid Ferencnek egy vitairatát, s egy imakönyvet. Megjelentetett ezenkívül egy haditudósítást, négy tankönyvet, két lakodalmi verses köszöntőt, egy értekezést az üstökösökről és Tinódi Lantos Sebestyén végrendeletét. Egyik prózai kiadványa, Salamon királynak Markalífal való, az asszonyokat gúnyoló tréfás beszélgetése, újabb és újabb kiadásokban egészen a második világháborúig a ponyvairodalom kelendő terméke volt. Az első magyar növénytan A nyomda legjelentősebb terméke Melius Juhász Péter füvészkönyve, teljes címén Herbarium az fáknac füvek- nec nevekről, természetekről és hasznairól. Nem eredeti mű, hanem Adam Lonicer frankfurti orvos Krauterbuch- jának alapos átdolgozása. így is nagy kincs az orvostudomány/ a botanika és a ínagyar nyelv történetének kutatói számára, mert hozzávetőlegesen 2000 régi magyar növénynevet sorol fel, 627 növényfajtát ismertet, mindegyiknél megjelölve, hogy mlJ lyen gyógyhatást tulajdonítanak neki. Az elöljáró beszédben Heltainé elmondja, hogy Isten a Földet felékesítette „fáknak, füveknek megmondhatatlan sokféle gyönyörűséges voltával, melyekkel az embereknek nemcsak testek tápláltatnának, hanem szemek is tekintettel gyönyörködnek és ha betegségek történnek, orvossággal testeket gyógyítanák”. Ezekről írt könyvet Melius Péter „a döbröcöni egyház pásztora”. „Az kinyomtatásnak munkája és költsége enyim. Ezt én tőlem ilyen szegény özvegyasz- szonytól az magyar nemzet jó néven vegye”. Előszavát azzal a kívánsággal fejezte be, hogy a könyv kiadása legyen hasznos és váljon „az magyar nemzetségnek épületire és méltóságára”. Nemcsak kitűnő üzletasszony volt A könyvkiadó asszony neve a könyvek kolofonján 1582- ben szerepel utoljára, nyilván ebben az esztendőben halt meg. A nyomda ezután fiának, ifjabb Heltai Gáspárnak a tulajdonába kerültj ö nemcsak nyomdász volt, hanem Kolozsvár városának nótáriusa is, feltehetőleg ez az oka, hogy kevesebb művet adott ki. Gulyás Pál a magyarországi könyvnyomtatás első két századáról írott munkájában Heltainét „a magyar könyvnyomtatók egyik legélelme- sebbjének” nevezi, akinek „munkásságát kizárólag üzleti szempontok irányították”. Valóban kitűnő üzletasszony volt, de az értékelés második részét nem érezzük igaznak. Az első magyar növénytannak, a históriás énekeknek és egyéb műveknek kiadása nemcsak jövedelmező volt, hanem valóban „a magyar nemzetségnek épületire és méltóságára”, szolgált, s ezt tőle négy évszázaddal később is „jó néven” vesszük. Vértesy Miklós 1 Mai tévéajánlatunk 20.05: Ostromállapot. Az ostromállapotot — a teljes rendőrség mozgósításával — Uruguayban rendelik el, három személy elrablása miatt. A tupamarók elraboltak ugyanis három fontos személyt, a brazil konzult, a kö- vetségi másodtitkárt és az amerikai Michael Santorét, aki „közlekedési szaktanácsadó^ ként” dolgozik Uruguyban. A film izgalmas perceiben a teljes erővel folyó nyomozás és Santore vallatásának képsorai váltakoznak. Ezenközben az is kiderül, mi rejlik Santore titokzatosnak aligha mondható, ám sok egyéb dolgot rejtő foglalkokozása, a „tanácsadás” mögött. Két katona közeleg. Egyikük elviszi az asztalkát, másikuk — a szőke bajszu — felemeli a képet s a kis bársonytokot. Egyedül van. Nézi a képet. — Nem ismertünk, Fülemüle — mondja. 1. — Maradj már magadnak, Fülemüle! — s a laboros akkorát taszít rajtam, hogy a fal tart meg. — Nem nézhetem meg saját magam? A laborosnak vastag háta, asszonyfara van, mindent eltakar, ahogy lötyköl maga előtt: — Én a te helyedben nem vágynék annyira meglátni a pofázmányomat... — Miért, elszúrtad? —jaj- dulok föl. — Én? Talán a kedves szüleid !’... Nagyon szellemes. Elküldeném őt a sunyiba, de akkor képes eltépni a fotót. — Tanuld meg — fontoskodik —, tanuld meg, hogy a fénykép mindig a valóság hű mása. Azt mutatja, ami van. Még egy próbát teszek: — Hadd lám! A körmömre sóz. — El a kezekkel!...' Még fürödnie kell. így talán leázik a kosz, amit a nyakadon megörökítettem. Segélykérőn nézek hátra Miskára. Megszán: — Vedd ki, laboros. Nekem kell. Mindjárt indul a buszjárat az állomásra. Miska basszusára meglepve fordul vissza a nagyfarú: — Neked kell, Bibok? Az ő képe? Minek? Az ágyad fölé akarod akasztani? Miska ránéz a laborosra, elsötétül a pillantása, az mindjárt tisztelettudó lesz: — Miért nem szóltál? Nesze! — kiemeli a fotót a folyadékból, rázogatja, megpróbálom szemügyre venni magam, de hiába tekergetem a nyakam. — Adok itatóspapírt. 'Ha lehet, ne gyűrögesd. A farzsebben volna a helye, megfelelő embert a megfelelő helyre, de most tégy kivételt, különben mosogatórongy lesz belőle. Miska futólag rápillant a képre, aztán segít itatós közé tenni, süllyeszti a táskába. — Na, milyen? — kérdem! Köszörülni kell egyet a torkomon. — Elég jó — feleli a barátom közönyösen. — Koszi, laboros. Megyek, mert itthagynak. Ugranék én is, de a laboros nyakon ragad; — Aztán mielőbb röpködj erre a kilenc-ötvenemmel, Fülemüle, különben kitépem a farktollaidat! (Folytatjuk) ]
