Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-13 / 190. szám

Hogyan tovább? Közös munkával az olvasók létszámának növeléséért Ä szécsényi nagyközségi­járási könyvtárban az el­múlt évek statisztikai adatai között búvárkodunk Fasching Károlyné könyvtárossal. Tud­juk, az utóbbi esztendőkben csökkent a közművelődési könyvtárakba beiratkozott olvasók száma. Arra viszont most kívánunk feleletet kap­ni: milyen mértékben és mi­lyen befolyásoló tényezők, meghatározó okok következté­ben? Számok között A szécsényi nagyközségi­járási könyvtárnak, ma is lé­tező három fiókkönyvtárával együtt, 1974-ben 1497 olvasó­ja volt Egy évvel később pon­tosan 59 olvasóval több, ta­valy már csak 53-mal. A szécsényi járásban három körzeti könyvtár működik 1975 óta. Ebben az évben 1328 tagja volt a könyvtáraknak, egy évvel később 1339. Az el­ső, általunk vizsgált évben, vagyis 1974-ben, amikor csak két körzeti könyvtár működött mindössze 378. Maradva az 1974-es esztendőnél, de csak a községi könyvtárakat te­kintve 4280 olvasót számlál­tak a falvakban. Az egyik községi könyvtár körzetesíté­sével ez a szám 2180-ra csök­kent, 1976-ra tizenhárom ol­vasóval növekedett. Első pillanatra könnyen becsapna bennünket ez a nö­vekedés. Ám, ha összehason­lítva nézzük, a szervezeti vál­tozásokat is figyelembe véve, a körzeti és községi könyvtá­rak együttes olvasói létszá­mának alakulását, azonnal látszik, hogy valójában nagy­arányú csökkenésről van szó. Íme: 1974-ben a községi könyvtárak összesen 4658 ol­vasóval bírtak, egy évvel ké­sőbb már csak 3506-tal. A múlt évben viszont itt is emelkedett a létszám 26 fő­vel, de így is több mint ezer­rel maradt alatta az 1974. évi eredménynek. Számok mögött — Hányán dolgoznak a könyvtárban ? — kérdezem Fasching Károlynét, a szé­csényi járási könyvtár veze­tőjét. — Hárman vagyunk könyv­tárosok, s egy munkatársat kapunk a hónap közepétől. — A feladatok ellátásához elegendő ennyi munkatárs? — Augusztus közepétől úgy hiszem, igen. Eddig azonban kevesen voltunk. Éppen az az előadónk hiányzott, aki a területi munkával foglalkoz­hatott volna. — Mivel magyarázza a köz­ségi könyvtárak olvasói lét­számának korábbi nagyará­nyú csökkenését, amely sze­rencsére a múlt évben meg­állt? — Részben a már említettel, hogy nem volt a dolgok inté­zésére előadónk. Továbbá, több könyvtárunk hosszabb ideig könyvtáros nélkül állt, zárva, s ez megmutatkozott az olvasók számában. És nem mellékes az sem, hogy könyv­tárosaink tiszteletdíjasok, akik mindennapi munkájuk mel­lett jórészt szeretetből és becsületből végzik munkáju­kat, de nem mindig kellő hozzáértéssel. — A több mint ezerfős csökkenés mindennek ellené­re soknak mondható. Nem hiszem, hogy arányban lenne az elmondottakkal és a vál­tozással. — Kicsit kulisszatitoknak számít, amit elmondok. Ko­rábban ugyanis sok olyan olvasónk volt, aki csak pa­píron létezett. Volt „tasakja”, de könyvet nem kölcsönzött, nem olvasott tőlünk. Ezt pár évvel ezelőtt megszüntettük, mert a tényleges olvasók a fontosak számunkra és nem a statisztika. Számok után A számadatok is bizonyít­ják, hogy az elmúlt évben nőtt a szécsényi járás köz- művelődési könyvtáraiba be­iratkozott olvasók száma. Nem számottevően ugyan a meg­előző évhez, de így is örven­detes, hiszen egy tisztultabb. mindenképpen felelősségtel­jesebben végzett munka ered­ménye. Az okok, amiket a korábbi csökkenés előidézője- ként említettünk, nagyrészt hatnak még ma is, de felis­merésük egyre inkább a mi­nél jobb és tudatosabb kijaví­tásukat szorgalmazza, amely­nek már mutatkozik a hasz­nossága. A szécsényi nagyközségi-já­rási könyvtárnak jelenleg 900 olvasója van, ugyanannyi, mint az előző esztendő hason­ló időszakában. Az előző év teljesítményét tehát megismé­telhetik. Ez azonban — Faschingné véleménye szerint kevés. Akkor lenne elégedett, a. lakosság számát tekitve, ha az általa vezetett könyvtár­ban legalább 1800 olvasó len­ne, vagyis 300-zal több a ta­valyinál. Kollégáival most és a jövőben e cél teljesítéséért dolgoznak. Propagandatevé­kenységüket, kiscsoportos foglalkozásaikat, író-olvasó találkozóikat, egyszóval min­den rendezvényüket ennek szolgálatába állították. Ez­ért szeretnének a helyi üze­mek szocialista brigádjaival is szorosabb kapcsolatot kiépí­teni. A cél elérésének „hogyan”- ja tehát megvan —, csak az eredménye hiányzik. (sulyok) Mai Ív-ajánlatunk 18.00: A hetvenes évek Amerikája. Valentyin Zorin a szovjet tele­vízió kommentátora Amerikát bemutató sorozatának utolsó ré­sze ezt az alcímet viseli: New York két arca. A világ legnagyobb városában — lakóinak száma 16 millió — találhatók meg leginkább kiéle­zetten azok az ellentmondások, amelyek a hetvenes években jellemzik az Egyesült Államokat: mérhetetlen gazdagság, hatalmas árubőség, luxus és pénz az egyik oldalon, munkanélküliség és nyo­mor a másikon. A sorozat, amely sorra vette a külső szemlélőt leginkább érdek­lő témákat, az amerikai törté­nettől a munkásmozgalom kéz-' detéig. a nagytőke kialakulását, a fajüldözést, most a „legame­rikaibb” város bemutatásával ér véget. Képünkön: Augusztus 13. szombat — 2. műsor — 20.00 Ko­pár sziget, japán film. Az óvónőt varázsló r J.Nyári szünet” figyelmezteti a szülőkét és a járókelőket a kézzel írt, madzagon fityegő cédula arra, hogy az óvoda egy hónapig nem üzemel. A bezárt ajtó mögött mégis se­rény munka folyik: festenek, takarítanak. Az óvónők pedig jól megérdemelt szabadsa­gukat töltik. Cendesek a balassagyarma­ti Szántó Kovács János Szak- középiskola tantermei is, de néhány szobában itt is dol­goznak. Az iskola igazgatója. Tóth Lajos lelkes munkatársai se­gítségével a következő tanév előkészítésén fáradozik. Ne­kik a nyári hónapok is kevés pihenést engedélyeznek. — Mióta foglalkoznak óvó­nőképzéssel? — kezdtük el a beszélgetést a szakközépiskola igazgatójával. — 1972-ben indult az első évfolyam. Tavaly ünnepeltük iskolánk huszonöt éves fenn­állását, így az oktatás terüle­tén régi tradíciót folytatunk. — Milyen a jelentkező és a felvett tanulók aránya? — Az októberben várható bérrendezés érdekes módon máris érezteti hatását: diva­tos lett a pálya. Például Egerben tízszeres volt a túljelentkezés. Nekünk idén százharminchárom je­lentkező közül kellett kivá­lasztanunk azt a harmincat, akik szeptembertől megkezd­hetik tanulmányaikat. — Hogyan történik a válo­gatás és egyáltalán van-e fel­vételi vizsga? — Vizsga nincs, csak pá­lyaalkalmassági beszélgetés. Igyekszünk belátni az una­lomig ismert, leggyakrabban hangoztatott mondat mögé, ami így kezdődik: már há­roméves korom óta... Termé­szetesen elengedhetetlen kö­vetelmény a helyesírás, a szép kiejtés, amit mese fel- olvastatásával bírálunk el. Az absztraháló képességet tesztlapokkal vizsgáljuk, ez a készség a későbbiekben a pedagógia és a pszichológia tanulásához elengedhetetlen lesz. Ezeket a tárgyakat egyébként én tanítom — mondja az iskola igazgatója. — Több követelmény nincs? — Jó, ha a jelentkezőnek van énekhangja, esetleg tud valamilyen hangszeren ját­szani, és ért a rajzolással, bábozással kísért meséléshez is. Lehet, hogy túlzottnak tűnnek a követelmények, de az óvónő a legfogékonyabb időszakban (3—6 éves kor között) foglalkozik a gyerme­kekkel, ilyenkor kezdik felfe­dezni a világot, nyiladozik az értelmük, ezért érthető, hogy nekik „varázslókat” kell ki­képezniük. — Hiszem és vallom: min­den jó óvónő, aki nem szak­mának, hanem hivatásnak te­kinti a pályát, az varázsló, és csodálatos, hosszú távon megtérülő varázslatokat tud produkálni. — Van olyan ok ami eleve kizáró tényezőként hat az óvónőképző szakközépisko­lába történő felvételnél? — Igen, ilyenek a különbö­ző mozgáshibák, fejlődési rendellenességek, hiszen a gyerekek néha sokkal ke­gyetlenebbek, mint a felnőt­tek és könnyen kigúnyolják nevelőjüket. — A jövendő óvónők mi­lyen keretek között foglal­kozhatnak gyerekekkel? — Eleinte csoportosan, majd egyénileg végzik a hospitá­lást. A végzősök 10—14 napos nyári gyakorlaton vesznek részt, általában ott, ahol dol­gozni fognak. Saját gvakorló óvodánk is van — Fodor Im- téné vezeti —, amit a szülök 4 NÓGRAD - 1977. augusztus 13.« szombat 1 MIVEL TÖLTIK az embe­rek a hét végét? Különböző községekben, milyen szórako­zási, művelődési lehetőségek állnak a fiatalok rendelkezé­sére? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az elmúlt hét végén. Szombaton délután a szé- csényiek több szórakozási, művelődési lehetőség között válogathattak. A művelődési központ ifjúsági klubjában a tizenévesek társasjátékoztak. Sok érdeklődőt vonzott Szi­lágyi Imre grafikusművész kiállítása. A mozi majdnem telt ház előtt játszott. Praznovszki Mihály, a mú­zeum igazgatója elmondta, hogy nemrég nyílt meg Az ember fejlődése című kiállí­tásuk a Természettudományi Múzeum anyagából. Hét vé­gén nem ritka a 6—700 láto­gató. Ottjártunkkor már több mint kétszáz név szerepelt a vendégkönyvben. A járási nagyközségi könyv­tár olvasóterme csendes volt. — A szabad idő egy részét itt töltöm el. Szeretek ide jár­ni, olvasni különböző folyó­iratokat, újságokat, könyve­ket — mondotta Horváth Já­nos. Ocsovai Agnes könyvtáros arról beszélt, hogy alacsony volt a napi forgalmuk, csu­pán tízen kölcsönöztek köny­vet. Este benépesült a bútorgyár kultúrterme, ahol a Centrum zenekar játékára táncolhattak a fiatalok. Nagy volt a forga­lom a Rákóczi étteremben és a presszóban. A mezőgazdasá­gi technikum tíz éve érettsé­gizett diákjai rendezték itt találkozójukat. A másik te­remben azok találkoztak, akik tíz éve fejezték be ál­talános iskolai tanulmányai­kat. A hangulatról Csonka Já­nos zenekara, illetve Koós István és Simon Zoltán duója gondoskodott. LUDÄNYHALÄSZIBAN nagy volt a csend. A fiatalok egy része Nagyvázsonyban töltötte a hét végét. Mint is­meretes, a rárósi kulturális napokon ők végeztek az első helyen. „Házi jutalmuk” ez a kétnapos kirándulás, ahová Péter Zoltánné, a művelődési ház igazgatója is elkísérte a szereplőket. A presszóban fia­talok beszélgettek. — Kevés a szórakozási lehetőség — mondta az egyik nyúlánk fia­talember. — Valamikor itt, a presz- szóban is volt zenegép, de az­tán szőrén-szálán eltűnt — panaszolta Nagy József. Má­kos János azt fájlalta, hogy a tv-készülék másfél éve nem jó, pedig egy-egy műsort szí­vesen nézett meg a presszó­ban. Szombat este Ságújfalun csak a presszót találtuk nyit­va. Galcsik István, az üzlet vezetője arról beszélt, hogy csak „átjáróházként” emleget­nek. — Nem idegenkednek túl­ságosan ettől az óvodától? — Nem mondhatnám, hi­szen az idejáró gyerekek zak- latottabbak ugyan, de intelli­gensebbek is mint kortársaik. Itt sok emberhez, változó ar­cokhoz kell alkalmazkodniuk és ez csak hasznukra válik. — Mekkora a fluktuáció? Hány oklevél kerül a szek­rény mélyére? — Az eddig végzett két év­folyam hallgatói közül senki nem hagyta el a pályát. Ta­valy harmincnégyen érettsé­giztek és közülük harmincán Kecskeméten a felsőfokú óvó­nőképzőben levelezőként ta­nulnak tovább. — Képesítés nélküli óvónő­ket foglalkoztatnak még az óvodák? — Sajnos, igen — hangzik a válasz —, de elképzelhető­nek tartjuk, hogy idővel a dajkák szakképzése is meg­oldódik. — Mi a munkahelyek vé­leménye az itt végzett óvó­nőkről? — A visszajelzések pozití­vak. Tavaly óta ereklyeként őrzöm Debreceni Béláné ve­zető óvónő levelét, amelyben gyakorlati véleményét írta le egy másodikos gyerekünkről. Néhány sort felolvasnék be­lőle. „A középiskolában jól felkészült, igaz óvónők tanul­nak. Nincs szebb: tanítani azt, aki maga is tanítani akar!” Tőcsér J ulianna sokan elmentek a faluból egy-két hétre idényjellegű mezőgazdasági munkára. Ezért ilyen kihalt a község. Karancsságon a művelődési házat zárva találtuk. Többen tekézéssel ütötték agyon a hét végét.. — Esténként szok­tam ide járni — mondta Űj Attila. — A kultúrház általában mindig nyitva, nem tudom, most miért nincs — töpren­gett Virág Sándor. — Én a szabad időm egy részét ott töltöm. Tekézni is szeretek A presszóban tisztaság, rend, az asztal körül ülő vendégek kulturáltan szórakoznak, be­szélgetnek. Varga Lajos és barátai épp azt beszélik meg, hogy kora hajnalban vadles­re mennek. Pokrivács Józseféknél nagy a nyüzsgés. A házigazdának sok tennivalója akad. Ért­hető, hiszen több mint száz vendége van. Lánya, Márta és Kovács Károly pár órája mondták ki az anyakönyvvezető előtt a boldogító igent. Szalmatercsen gyengébben sikerült táncmulatságon tölt- hették el a fiatalok a szom­bat estét. Nógrádmegy erben a művelődési házban ifjúsági bál jelentette a szombati fő programot, HOL ÉS MIVEL töltik az emberek a hét végét — kér­deztük a cikk- elején. Szóra­kozás, művelődés, munka, ki­rándulás, családi ünnep együtt szerepelt „a tárlaton”. De ta­nulságképpen le lehet szűr­ni: még mindig kevés a községekben a tartalmas, több síkú művelődési, szórako­zási lehetőség. A meglátoga­tott helyek közül csak Szé- csényben megnyugtató a helyzet. — Szenográdi Ferenc — Balettfeszfivál Várnában Bulgáriában a felszabadu­lást követő években kedvező .lehetőségek alakultak ki a művészetek fejlődésére, s kü­lönösképpen a balett-tánc fej­lődésének kedveztek a körül­mények. A szófiai operán és az állami zenei színházon kívül nagyszerű műhely ala­kult ki az „Arabeszk” balett­stúdióban. a várnai, a plov- divi, a ruszel operák színpada­in. A fiatal tehetségek kutatá­sában pedig nagy szerepet játszik a koreográfiái iskola Szófiában. Balettegyüttesek és szóló­táncosok gyakori és sikeres külföldi vendégszereplése is bizonyítja a bolgár balettmű­vészet magas színvonalát. Szakmai körökben Kraszimlra Koldanova művésznőt „a felbecsülhetetlen bolgár gyöngyszemének nevezik; el­ismert Vera Kirova művésze­te is, aki nemzetközi verse­nyeken és fesztiválokon nyert több aranydíjat. Icsko Laza- rov és Kalina Bogoeva érde­mes művészek, Biszer Dejánov és Evgeni ja Kraszteva fiatal balettművészek neve is ismert már az ország határain túl- is. A bolgár balettművészek számos új és régi koreográ­fiával készülődnek a már ha­gyományos Nemzetközi Ba­lettfesztiválra, amelyet az idén Várnában, a Fekete-ten­ger partján rendeznek. Ez a verseny nemcsak a bolgár ba­lettművészetnek, de a világ fiatal táncostehetségeinek be­mutatkozására is nagyszerű alkalmat kínál. Muemlékváros Csehszlovákiában Löket várát feltehetően a XI. században emelték az Oh­re által körülfogott sziklás magaslaton. Nevét nyilván a folyó könyökszerű kanyarula­táról kapta. Löket ugyanis könyököt jelent. A vár alját a katonai helyőrség tagjai és kézműves családok népesítet­ték be. ■ A település a XIII. században kapott városi ran­got. Löket máig is középkori jellegű város maradt, amely­ben változatlanul őrzik szép­ségüket az akkori polgárok ha­zai, különösen a tölcsér for­májú téren. A házak földszin­ti részei többnyire gótikus stílusjegyeket viselnek ma­gukon, míg a felsőbb épület­részeken reneszánsz és ba­rokk elemek jelennek meg. Goethei aki Loketet nem egyszer meglátogatta, napló­jában ezt írta róla: ......való­s ágos kincs egy ilyen pom­pás fekvésű festői városka.. Löket ma műemlék-rezer­vátum. Fenntartására jelentős összegeket fordítanak. A sok vihart átélt és egy időben fogháznak is használt vár re­konstrukciója csaknem húsz évig tart. Helyreállított részeit már megnyitották a látoga­tók előtt. Az idén brezovai porcelánokból rendeztek kiál­lítást a várban. Ezen szere­pelt az a ,két igen értékes, kobalttal és arannyal díszí­tett váza is, amelyek meg­járták a montreali világkiál­lítást. Cm bo* a fdvevögcppd Ember a felvevőbep döfi A REJTVÉNYPALYAZAT III. fordulójának és a NYILVÁNOS VETÉLKEDŐ jelentkezési lapjának beküldési határideje: SZEPTEMBER 15! Az ÍRÁSOS PÁLYAMŰVEK témái: 1) Legnagyobb szovjet filmélményem, 2) Irodalmi élményem szovjet filmen, 3) Kedvenc szovjet színészem, 4) Kedvenc szovjet rendezőm. A dolgozatterjedelem 3—5 gépelt oldal lehet. A pályázatra bárki benevezhet és a nyertesek részt vehetnek a november 5-én megrendezésre kerülő nyilvános vetélkedőn is. A legjobb pályaművet — külföldi utazással, — filmfelvevőgéppel és — vásárlási utalványokkal jutalmazzuk. A pályaműveket szeptember 15-ig kérjük beküldeni a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat címére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom