Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-12 / 189. szám
Értékes, nagy érttel tdff&rét számot tartó kiállítást nyitottak meg a minap a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyára romhányi telepén. A csaknem húsz tablóból álló dokumentációs anyag, amely a vasasszakszervezet fennállásának 100 éves jubileuma alkalmából készült a váci központban, jól érzékelteti a munkások érdekképviseleti szervének harcait, fejlődését, a megtett út eredményeit, ízelítőt nyújt a romhányi telephely életéből is A vendégkönyv tanúsága szerint sok vendég — szocialista brigádok, úttörők, a község lakossága — fordul meg a kiállításon. Képünkön: Szatmári Pál, a telephely idős portása tárlat-vezetőnek „csapott fel”, hogy saját élményeivel is gazdagítsa a látottakat az ifjú generáció számára. Zagyvái Gyöngyi, Grolyó Kati és húga. Éva. valamint Kaliczka Tamás általános iskolások érdeklődéssel szemlélik a kiállítást. Széchényi tapasztalatok Ahol gondolnak . az ember művelődésére is A tudojTuÁny és a technika forradalmában csak úgy tudunk lépést tartani a korral, ha nap mint nap megújítjuk magunkat, szakmai ismereteinket állandóan bővítjük, általános műveltségünket szélesítjük. Hogy a vállalatok vezetői mennyire ismerik fel ennek fontosságát, hogy a mindennapi munkásuk során mennyire helyezik előtérbe a munkások tervszerű továbbképzését, önképzését, hogyan tudják megteremtem a művelődés és önművelődés feltételeit, milyen formában biztosítják a művelődési, szórakozási lehetőséget, nagymértékben meghatározna a holnapi termelés hatékonyságát, a munkások munkássá válásának folyamatát. Az Ipoly Bútorgyár szécsé- nyi telephelyén az üzem vezetősége a napi termelés mellett sokat tett és tesz a munkások önképzéséért. A lehetőségekhez mérten megteremtették a művelődés, szórakozás feltételeit. Az üzem dolgozói közül sokan tagjai a járási könyvtárnak, ahonnan rendszeresen1 könyveket kölcsönöznek. Minden évben könyvvásárlási akciót szerveznek. Ebben az évben az akción átlag 800 forint értékű könyvet vásároltak az üzem dolgozói. Ahogyan Galcsik Gyula telepvezető elmondta, egy teherautó könyvrakomány talált gazdára a dolgozók körében. Amikor a Zrínyi brigáddal elbeszélgettem elmondták, arra büszkék, hogy Szécsényben a ..szellemi tőzsdén” jegyzik a brigád nevét Egy-egy kultuuiuuimuuiiuiuuMiiiimmiihmiii MINDADDIG rendjén mentek a dolgok, míg Szekér Pál kritikus kimondottan az irodalmi lapokban publikálta tanulmányait. Addig viszonylag békességben élt; néhány írót és néhány költőt kioktatott ugyan a modern irodalom kérdéseiről, néhány író és költő meg is neheztelt rá, de neki ebből a legparányibb kára sem keletkezett. A baj úgy kezdődött, hQgy Szekér Pál kitört a szakmai gyűrűből, mind több cikket írt a napilapokba, sőt, egyszer elkövette azt a hibát, hogy közölni engedte fényképét az egyik nagy példányszámú képes magazinban. így tudta meg a város, hogy az egyébként szürke kinézetű ember: neves férfiú. Olyanok szólították meg az utcán, akik eddig észre sem vették — sőt, kimondottan keresztülnéztek rajta —, most a kezét rázták, vállát veregették barátságosan, feketekávéra invitálták, miközben azt mondogatták: — Ejnye, ejnye, Szekér úr, maga a világ legszerényebb embere. Kát az újságokból kell megtudni, hogy ilyen kitűnőség él közöttünk? Még szerencse, hogy olvassuk az újságot. Kedvenc tarján! eszpresz- szójában Évike, a felszolgálólány ettől kezdve szinte áhítattal csüggött az ő szeretett lenn I 1 rális megmozdulásra (író-olvasó találkozó, tárlatmegnyitás) névre szóló meghívót kapnak, amelyen meg is jenek. ^Többféle folyóirat jár az üzembe, amit a dolgozók rendszeresen olvasnak. A munkások politikai műveltségét emelte a tél folyamán megtartott párt-, KISZ- és szakszervezeti oktatás. A telep vezetőjének véleménye szerint jó volt a dolgozók hozzáállása. Egy-egy foglalkozáson termékeny vita alakult ki. A bútorgyár szécsényi telephelyén nagy súlyt fektetnek a dolgozók hiányos iskolai végzettségének a felszámolására. Az elmúlt tanévben az üzemen belül megszervezték a dolgozók iskolájának hetedik és nyolcadik osztályát. Szerdai és pénteki délutánokon az iskolába járó dolgozók ott maradtak, vagy megszakították a műszakot, hogy a Mikszáth iskola tanárai irányításával elsajátítsák az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályának tantervi követelményét, bővítsék, rendszerezzék ismereteiket. Galcsik Gyula telepvezető arról tájékoztatott, hogy az idén hasonló formában megszervezik a dolgozók általános iskoláját. A faipari szakközépiskolában négy dolgozójuk sajátítja el a szakma magasabb szintű gyakorlati és elméleti ismereteit. A gimnázium levelező tagozatán hárman tanulnak tovább. Az üzemen belül szervezett szakmunkás-továbbképzésen tíz szakember vett részt, akik a jövőben közvetlenül a termelés irányításában vesznek részt. Jó kapcsolat alakult ki az üzem és a nagyközség köz- művelődési intézményei között. Évente a dolgozók két alkalommal szervezetten színház- és mozielőadáson vesznek részt. A bútoripari vállalat már rég kilépett a üzem kereteiből. Szécsényben az elsők között volt, amely jó kapcsolatot alakítóit ki az oktatási intézményekkel. Nehéz lenne felsorolni azt a sok játékot, szemléltetőeszközt, társadalmi munkát, amelyet az iskolák, óvodák részére végezlek. Nagymarosi Judit, a KISZ- szervezet kultúrfelelőse arról beszélt, hogy minden hét végén rendeznek valamilyen összejövetelt a fiataloknak. Részt vesznek a nagyközségi KISZ-bizottság által rendezett különböző megmozdulásokon, vetélkedőkön. Népszerűek az irodalmi estek, helytörténeti előadások, kedvelt a fiatalok körében a disco. Kovács János lemeztulajdorios gyakori vendége a klubnak. A nyári hónapokban több közös kirándulást szerveztek. Voltak Rá- róspusztán, Hollókőn. Az üzem vezetőjével megbeszélték, hogy távolabbi kirándulást is szerveznek. Egy-egy ilyen kiránduláson a szórakozás mellett megismerik a meglátogatott város életét, kultúráját. Az Ipoly Bútorgyár szécsényi telephelyén megteremtik a dolgozók választékos művelődési, önképzési és szórakozási lehetőségét. Sz. F. \vitt csak kártyáznak Munkásszálláson élni A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat munkás- szállása. Délután fél ót körül. A porta előtti hallban, az első asztal körül népes társaság, jórészt 20—30 év közötti fiatalokból. Kártyáznak. — Általában itt szoktak — feleli az érdeklődésre Szik- szai Józsefné, a 405 személyes szálló gondnoka. — Nincs baj a kártyázókkal. Korábban előfoi'dult, hogy a szobákban is verték a blattot, nagyban ment a ferbli és gyakran elúszott az egész fizetés. Most főleg ultiznak, kis alapon, a rendőrség sem szól érte. A munkásszálláson jelenleg 156 ember lakik, közülük mintegy 90 azoknak a száma, akik a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat alkalmazottai. — Nincs kihasználva eléggé a szálló — mondja a gondnok. — Nagyon régen volt már tele a ház. Naponta autóbuszok hozzák-viszik az embereket. Most hogy augusztus 1-től nyolcórás lett a napi munkaidő a vállalatnál is, még többen sietnek haza. — És akik itt maradnak, hogyan tölthetik el szabad idejüket? — Sokféle lehetőség között válogathatnak. A hallban például nemcsak kártyázni lehet, hanem újságokat, hetilapokat, folyóiratokat olvasni. Az étkezdében van tévé, pingpongasztal, a klubszobában szintén tévé, aztán rádió, zenét is lehet hallgatni. Könyvtárunk jól felszerelt. Hetente egy alkalommal tart nyitva. A benzinkút mögött kézilabda- pályánk van, gyakran futballoznak rajta. Időnként házi- bajnokságokat szerveznek, V Őszinte kei ti ka mesterén, végül pedig a lány elpirulva megvallotta a nagy titkot: — Szekér úr; kérem, én is szoktam írogatni. Mire Szekér Pál csak eny- nyit mondott: — No... A lány nem hagyta kicsúszni markából a mestert. — Szekér úr, én magának, mint hozzáértő embernek, szeretném megmutatni a verseimet. | Szekér Pál rosszkedv űen erre is csak azt mondta: — No... így mutatta'meg Évike a pepita füzetbe írott verseket, amelyek mind-mind valamely közismert sláger ritmusára íródtak. A szánalmas te- hetségtelenség annyira íeldühí- tette a kritikust, hogy őszintén megmondta a véleményét. Évike' természetesen nagyon köszönte az őszinte bírálatot, de valami egészen picinyke ellenséges fény fellobogott a szemében, s ettől kezdve, ha Szekér Pál egy duplát rendelt, összesúgott a kávéfőzőnővel, és olyan híg löttyöt lökött a mester asztalára, hogy attól a nem is nagyon beNóGRAD - 1977. augusztus 12., péntek csületes embernek Is kinyílik a zsebében a bicska. De még ezzel együtt is rendjén mennének a dolgok, ha a húsboltból Salgói Ferenc hentesmester nem üzen, hogy Szekér úrral nagyon szeretne nehány intim szót váltani. Egy üres órájában átbaiiagott hát a kritikus a húsboitba, ahol a' mester véres bárdját tisztogatta éppen, mert már közeledett a zárás ideje. Aztán együtt mentek arra a bizonyos néhány in-1 tim szóra a Kiskulacs vendéglőbe. Ott Salgói mester megvallotta a következőket: két esztendeje anyagi okok miatt otthagyta a felesége, vagy hogy pontosabbak legyünk, a mester szűrét tette ki a lakásból. Három hónapig úgy csatangolt szegény, mint a kóbor kutya. Akkor részben azért, mert vissza akarta magát hízelegni az asszony kegyeibe, összeütött néhány verset. Egyiket, a legszebbet, nyomban el is szavalta, s a jámboi kritikus már a költemény címétől is majdnem felüvöltött. Így szólt: „Felkötöm magamat szomorú fűzfára...’ — No, mit szól hozzá? — kérdezte öntelten a hentesmester. — Ugye érdemes foglalkoznom a versírással. A kritikus kínosan töprengett. Gondolkodott, gondolkodott, megmondja-e az igazságot. Végül úgy döntött, nincs értelme félrevezetni ézt az embert. Vétek lenne becsapni. A vérsek miatt talán elhanyagolná a becsületes munkát, tönkretenné az életét. Azt mondta hát: — Ne haragudjon, Salgói úr, de ezek a versek rosszak. Nem is versek ezek. Nem érdemes vele foglalkoznia. A hentes ádámcsutkája akkorára nőtt, mint egy rosszul kötött nyakkendő csomója, szeme villogott, mint a stoplámpa, de nagy önuralommal azt mondta: — Nagyon köszönöm az őszinte kritikát. Hát akkor... ezek szerint örökre el kell búcsúznom a költészettől... Másnap pedig azt mondta a hentes a munkatársainak: — Ismeritek azt az írót, vagy micsodát? — Ismerjük — mondták a munkatársak —, benne volt az újságban is a fényképe. Mi van vele? — Semmi — mondta zordan a mester. — Csak figyelmeztetlek benneteket, hogy az az alak egy öntelt majom. A MUNKATÁRSAK magyarázatra vártak. A pénztárosnő is felnézett, abbahagyta a kqtögetést. Ám Salgói úr magyarázat helyett így zárta le a témát: — Ne sajnáljátok tőle a mócsingot! Simon .Lajos filmvetítéseket, író-olvasó találkozókat. — Hogyan érzi magát, a munkásszálláson ? Aki válaszol: Kalmár László gépszerelő, öt éve dolgozik az építőknél, azóta lakik a szállóban. Herencsényi lakóhelyére általában hétvégeken utazik. — Ki lehet bírni — válaszol kissé tétován, de Határozottan folytatja: — Sokfajta újság jár ide, elszoktam 4—5- öt is kérni egyszerre. Míg nem végeztem velük, kint ülök a hallban. Olykor eltelik két óra is, mire eszreveszem magamat. — Legszívesebben tehát olvas? — Sok mindent csinálok szívesen. A lényeg, hogy jól, hasznosan teljen el az idő. A klubban szeretek beszélgetni, sakkozni, malmozni, lemezeket hallgatni. Moziba is eljárok a többiekkel. És tanulok. — Mit? — Eszperantót. Jíárom éve kezdtem az egyik Esztergomban tanuló barátom ösztönzésére. Nagyon megszerettem ezt a nyelvet. Mert bárhol megérti magát az ember — természetesen —, ha eszperan- tistákkal találkozik. — Találkozott már ilyenekkel? — Nem is egyszer. Voltam már Csehszlovákiában találkozón is. A Balatonnál meg két afrikait szólítottam meg, láttam az ingjükön az eszpe- rantisták jelét, a zöld csillagot. — Szóval: csak ki lehet bírni itt az életet? — Az elején elfelejtettem hozzá tenni, hogy jól kibírni. Mert én tényleg jól érzem magamat itt. Bővültek idő közben a szórakozási, művelődési lehetőségeink, és valahogyan az emberek is igényesebbek lettek, rá lehet beszélni ókét egy-egy műsorra. Barátságban Vagyunk a nem vállalati, de itt lakó emberekkel is. Gyakran közösen csinálunk dolgokat. Én azt hiszem, hogy aki feltalálja magát a szállóban, aki felismeri, hogy a közösséghez kell kapcsolódnia, annak nem lehet rossz a szálláson. ★ Kollár Gábor épületlakatost, klubvezetőt .és Füzesi István anyagátvevőt, Kollár helyettesét az Allende ifjúsági klubban találjuk. Az irodalmi színpadi csoport esti összejövetelére készülődnék. A csoport körülbelül másfél évvel ezelőtt alakult azokból a szállóbeli fiatalokból, akik szeretik az irodalmat és kedvet éreznek a játékhoz is. Évenként egy-két összeállítást tanulnak be, s ezt adják elő különböző társadalmi ünnepeken, rendezvényeken. Gondjuk a kevés pénz, az esetenkénti cserélődés a munkahelyi telepítések megváltozása miatt, de igyekeznek a nenézsé- gek ellenére becsületesen ellátni vállalásukat. Reálisan mérték fel helyzetüket, lehetőségeiket, s ehhez igazítják céljaikat; egyenlőre a folyamatos működést szeretnék megvalósítani, a maguk és a szállóbeliek örömére tevékenykedni. Az Allende klubnak nincs tagsága, bárki betérhet ide, aki fegyelmezetten kíván szórakozni. — Eleinte megpróbálkozó tunk a tagsági rendszerrel — mondja Füzesi István —, de nem vált be. Nem zárhatjuk ki a programokból ugyanis azokat, akik csak néhány hetet töltenek a szállóban, mert utána a munkájuk más építkezésre szólítja. — Megszüntettük a tagdí-’ jat, de nem lett jobb a klubtevékenység — tárulkozik ki nyíltan Kollár Gábor. —Most fontolgatjuk újra a bevezetését úgy, hogy tagjainknak meghatározott napokon külön programokat szerveznénk, más napokon pedig együtt szórakoznának a nem tagokkal. Ügy gondolom, hogy ez a változás minőségileg emelné a munka színvonalát. , *£• A vállalati szakszervezeti bizottság kultúrfelelőse, aki egyben az irodalmi színpad vezetője, Szeles György. Korábban öt évig volt a szálló lakója. — A kulturális élet szervezése szempontjából meglehetősen zavar bennünket, hogy nagyon lecsökkent a r-zállóban lakó saját dolgozóinknak a száma. Elegendő pénzzel sem rendelkezünk. Nem kedvezett a szervezésnek a hosszú műszak sem, sokan fáradtan jöttek haza, kevésbé hallgattak ránk. — Mindezek ellenére a szakszervezet mit tervez a kulturális tevékenység fellendítése, a lehetőségek további bővítése, a művelődési szokások erősítése céljából? — Egyrészt sokat várok a nálunk is bevezetett 8 órás munkaidőtől, másrészt a József Attila megyei Művelődési Központtal kötött elvi megállapodásunktól. Az embereknek több lesz a szabad idejük, a két népművelő pedig, ani nálunk lakik, majd gyakorlati és elméleti segítséget adhat a munkához. A szakemberek segítségével pontosan felmérhetjük a dolgozók igényeit, s tevékenységünket hozzáigazíthatjuk, szervezettebb, tudatosabb közművelődési munkát végezhetünk. Sulyok I ászló i Mai tévéajánlatunk 20.25: Gyula vitéz télen, nyáron. Televíziós műhelytitkokba enged bepillantást, sok iróniával ez a magyar filmvígjáték. A Televízió egyik kosztümös kalandfilmjéhez főszereplőt keres, akit meg is találnak egy sörgyári forgatáson, Prohászka Feri (Koncz Gábor játssza) személyében. A televíziós sorozatot el is kezdik, Feri remekül tudja követni a rendezői utasításokat, kicsit túlságosan is jól, különösen ha udvarolni kell. A sorozat sikere nagy népszerűséget hoz a törökverő Gyula vitéz és Prohászka Feri részére egyaránt. A siker azonban kétélű dolog, kellemetlenségeket okozhat, ha felszítja az emberi kedélyeket. Így változik a szerelmesszívű lovag marcona hőssé, majd a hóhérral is szembeszálló vitézzé — mindig a sorozat következő részének kívánalmai szerint. A történetben vidám képet kapnak a televízió mindennapi életéről, görbe tökörben.
