Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-11 / 188. szám
A határozatok végr ehaj fásáért Jubileumi „séta* Újítás az értékelésben Pásztón Politikai és gazdasági munkánk, napi tevékenységünk során rendszeresen hivatkozunk különböző párt- és kormány- határozatokra. E határozatok szellemében — kisebb-na- gyobb közösségekben végezzük munkánkat. Ha idézzük a határozatokat, hivatkozunk a felsőbb szervek döntéseire, nemcsak az irányvonalat mutatjuk meg, nemcsak tevékenységünk miértjét magyarázzuk, hanem sok esetben karunkat széttárva mentséget is Keresünk némely intézkedésünkre, mintegy elhárítva a felelősséget magunkról, az „elvtársak, nem tehetek róla, nem én találtam ki, engem is utasitot- tak”-ot így kifejezve. A határozatokat idézni nem helytelen dolog. Tájékoztatni * közönséget arról, hogy mit miért csinálunk, ugyancsak hasznos. De karunk széttárá- sával mintegy menteni magunkat már nem a meggyőzés eszköze. így csak azt érhetjük él, hogy népszerűségünk ne csökkenjen, azt azonban nem, hogy aktuális, egyes esetekben nehéznek, bonyolultnak tűnő feladatokat a közösség tagjai magukévá tegyék. Pedig a cél az, hogy a felsőbb vezetés határozatait ne csak szolgamódra végrehajtsák, hanem értsék is. A saját fantáziájukkal, tapasztalataikkal kiegészitve, tudatosan érjék el a minden esetben világosan körvonalazott célt. Nemcsak a vezetők, de mindannyian, akik az adott közösségben a nagyobb közösségért, az ország lakosságáért dolgozunk. adnak minden segítséget a propagandistáknak, nevezetesen tájékoztatókat, gépíró munkaerőt, stencilgépet. S ha mégsem sikerül propagandával jó eredményt elérni a vezetők újra széttárják a karjukat: „nem rajtunk múlott, a propagandisták is jól végezték a dolgukat, előbb-utóbb megtanulják az emberek, rájönnek maguktól, ha elolvassák a brosúrákat, hogy miért kell azt tenniük, amit tesznek.” Valóban sok múlik a jó propagandistán. De nem minden! Hiszen a propagandista csak egyetlen ember; ő sem tudhat mindent: ráadásul neki is van gazdasági feladata, családja, gondja, baja. Nem új fogalmak Hogy eredményes legyen a propaganda, ahhoz vezetők is kellenek a napi agitációs és propagandamunka színterén. Ott, az esztergapadok, a szecskavágók, az íróasztalok mellett. Ha nem is naponta, de időszakonként, méghozzá sűrűn. Szándékosan nem írom, hogy milyen időközönként. Ez ugyanis mindig az adott feladatokon, ha tetszik, az éppen született, vagy születőiéiben levő határozatokon múlik. Hogyan is történjen ez a találkozás vezetők és beosztottak között? Nem hiszem, hogy újat mondok a következő néhány szóval: politikai vitakörök, fórumok, szabad pártnapok. Céljuk ugyanaz. Megismertetni a párt politikáját, vitatkozni a módszereken a jobb eredmény érdekében, segíteni a gazdasági munkát, tájékoztatni a közeli és távolabbi tervekről, kérdéseket feltenni, azokra válaszolni. Az érdeklődést felkelteni a politikai és a gazdasági munka iránt, szólni valaminek az érdekében, szólásra bírni azokat, akik eddig nem kértek szót. Röviden kifejezve: együtt alkotni, együtt építeni a szocializmust. Mindehhez azonban két fél kell: a kérdező és a válaszoló. Vagyis legyen, akivel vitatkozni lehet. És még valami kell hozzá: őszinteség. Még mi? Felkészülés, tudás, és a felvetődő gondokra a megoldás szándéka. S ha mindez megvan? Akkor érteni fogja a dolgozó, mit, miért csinál. Azt is, miért születtek a határozatok. Javaslatot is tesz, s ha jó a javaslat, és módszerként alkalmazzák, a vezetés már1 segítette a dolgozót. A beosztott munkás vagy mérnök. Mindezt úgy nevezik: demokrácia. S ha a felsőbb szervek áltál kitűzött célokat valósítják meg a dolgozók beleszólásával, akkor az már demokratikus centralizmus. A kölcsönös bizalomért Erre valók a politikai, gazdasági vezetőkkel való találkozások. A szabad, kötetlen beszélgetések, az üzem, a gyár, a város, az ország és egymás gondjainak megismerésére. A gondok megoldására. A párt politikájának terjesztésére. A kölcsönös bizalom terjedésére. Milyen szép is lenne ez így! A gyakorlat azonban esetenként más. Mert vannas ugyan szabad pártnapok minden területen, évenként egyszer-Két- szer. A központi irányításúak. Azok, amelyek az éves munkatervben meghatározottak. De elég ritkán és <evés helyen fordul elő, hogy egy-egv ilyen találkozás helyi kezdeményezésből születne. S mert ilyen nem történik, joggal vetődik fel a kérdés a dolgozókban, vajon miért nem akarnak találkozni velünk a vezetők? Félnek, hogy olyant kérdezünk, amire nem tudnak válaszolni? Vagy nem akarnak? Jönnének egyszer le a műhelybe, nézzék meg, hogyan dolgozunk, milyen körülmények között! Ismerjük ezeket a kérdéseket. Vannak vezetők, akik a maguk módján megoldják ezt a problémát. Ügy, nogy ha a dolgozóknak gondja van, keresse őt fel az irodájában, a „hivatalos fogadóórán”. A dolgozó ha felkeresi, akkor csak azt az egy gondját tudja megbeszélni a „nagyfőnökkel”, ami őt személyesen érinti, izgatja. Az ilyen találkozáson lehet, hogy megoldódik esetleges problémája, de az csak neki, az ő személyének, az egyes embernek volt hasznos. A közösség gondját így sohasem ismeri meg a vezető, de az egyes ember sem a másikét, a vállalatét, az iparét, az országét. A közösséggel kell hát találkozni. Erre van szüksége a dolgozónak, a vezetőnek, napi politikánknak, gazdasági életünknek — röviden a határozatoknak, amelyeket végre akarunk hajtani. A központi határozatok végrehajtása ugyanis csak úgy lehetséges, ha azokat a helyi adottságoknak megfelelően bontjuk fel. Ez viszont a helyi vezetők és dolgozók közreműködése és jó együttműködése nélkül nem megyM. M. ÚJÍTANI SZERETNÉNEK a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaságban. Nem technológiai berendezés ésszerűsítéséről van szó ez esetben — bár a gazdaság dolgozói ilyen javaslattal is gyakran állnak elő —, hanem a szocialista munkaverseny-mozgalom értékelésének csiszolása került a közelmúltban napirendre. A pásztóiak a mezőgazdasági üzemek közül elsőként csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyhez. Menus István, a Petőfi Sándor nevét viselő szocialista brigád vezetője volt a kezdeményező, s ezt követően huszonegy kollektíva készített jubileumi felajánlást. A mérce magasra került. S mert, hogy ilyen jelentős vállalások még nem születtek, ezért gondoltak a gazdaság vezetői az értékelés szigorítására, a szempontok szélesítésére. — A formalizmus betegsége nálunk is ragályosnak bizonyult. A „sebeket” most gyó- gvítgatjuk — mondja Juhász István, a gazdaság pártvezetőségének titkára. — Eddig többnyire a számszerű gazdasági adatokat néztük. Most módszertani, segédanyagot adtunk ki, amelyben felhívtuk a figyelmet többek között a munkafegyelmi helyzet, az életmód, a brigádok kapcsolatai, a munkahelyi demokratizmus értékelésére is. A másik, dolog, amit szeretnénk meghonosítani: minden munkahelyen ott találni a brigádvezetőn kívül a párt-, szakszervezeti bizalmit, KISZ- aktívát, munkahelyi vezetőt, szeretnénk elérni, hogy a kollektívák értékelését közösen végezzék... Fél év elteltével van mit mérlegelniük a pásztóiaknak. Év elején a brigádok a terv túlteljesítésével, a költségek csökkentésével 2,1 millió forint többletre vállalkoztak.- Fél évkor már 85 százalékát teljesítették. A pártvezetőség titkárával képzeletbeli sétára indulunk a gazdaságban megtudni, hol és kik voltak a legserényebbek? Első állomás az állattenyésztés. A keresztvölgyi és a Mária-tanyai telepen a tejhozam éves terve 3100 liter. A takarmányozók, fejősök és gondozók 3240 litert szabtak meg maguknak, s minden reményük megvan a teljesítésre. Nem maradnak el mögöttük a sertéstenyésztők sem. Terven felül hatszáz hízó kibocsátását irányozták elő, s ennek felét az első hat hónapban értékesítették. A szarvasmarha-hizA propagandisták dolga? r A politikai, gazdasági munkában felvilágosító, gondolatokat ébresztő — és ne féljünk tőle —, vitára biztató tevékenységet kifejteni — bármilyen közösségről van szó — a pártalapszervezetek feladata. S bár tudják az alapszervezetek, hogy ez a feladatuk, mégis felteszik a kérdést: hogyan? Hogyan lehetne a felsőbb szintű pártszervek határozatait jobban alkalmazni közösségünk helyzetére? Hogyan készüljünk fel egyes esetekben a propagandamunkára? Hogyan javítsunk a munkamódszereinken? Hogyan hozzuk létre a kooperációt a tömegszervezetekkel ? Aztán eljutnak a helyesnek vélt válaszhoz: a propagandisták dolga az egyes határozatoknak propagandát csinálni. És meg................................ T eljesítik a pótvállaMsokst Tolmácson a FIM Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyárában már hagyománya van a szocialista brigádok közötti versenymozgalomnak. A Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyára Béke szocialista brigádjának felhívására az üzem valamennyi dolgozója csatlakozott a NOSZF 60. A Eenin nevét viselő kiváló szocialista brigád vállalta, hogy exporttervét 30 százalékkal túlteljesíti. Képünkön Drajkó Ferenc tartály részt munkál meg. évfordulója tiszteletére meghirdetett versenyhez. Felajánlásuk szerint hét százalékkal szeretnék éves termelési tervüket túlteljesíteni. Az elképzeléseket tettek követték és ma már büszkén kijelenthetik: időarányosan jól állnak. Jó munkája alapján ebben az évben a Kiváló dolgozó kitüntetést a Nógrádi Sándor Szocialista Brigád tagja, Megtért Gusztáv kapta meg. — fodor — lalók szocialista brigádja Fekete József irányításával szorgoskodik hogy az előirányzottól 100 darabbal több szarvasmarhát küldjön ék- portra. — A SZOCIALISTA brigádok motorjai az ott dolgozó párttagok. Áldozatkészségük, példamutatásuk ragadós a többiekre is — jegyzi még Juhász István, s példákat is sorol. Az állattenyésztők pártcsoportja Mária-tanyán a minap elemezte a munkát. Nyolc kommunista dolgozik a brigádban, s Kása Imre pártcsoportvezető elismerően szólt kezdeményezéseikről. Ök kérték a betanított fejőmunkásképző tanfolyam megszervezését, tizennégyen fejezték be az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát. A többiek fülébe is „bogarat” dugtak, Menus László brigádvezető például most fejezi be a mezőgazdasági szakközépiskolát. — Ezek az állattenyésztők jól kitoltak velünk! — emlegették év elején a keverőüzem dolgozói. Ugyanis a több állatnak íöbb eledel kell. Ezért a takarmánykeverő üzem brigádja a 600 vagonos terven felül még 240 vagon keverék előállítását tűzte ki célul. Szinte még cigarettaszünetet sem tartanak, nehogy felajánlásuk teljesítetlen maradjon. — Dicséret illeti a gépesítésben dolgozókat is. E területen hat kollektíva igyekszik. A munka zöme. reájuk hárul... A szerelők közül elsőnek említi Szakács József nevét, akit ezermesterként emlegetnek a műhelyben. A terményszállító láncrendszerét éjszakába nyúlóan javította, miközben társai: Bernáth Miklós, Holecz István, Kiss János és Kollár Mihály kombájnra ült, s az aratá»c segítette. A szerelők helyettük is elvégezték a munkát. Buda István meg az újításaival jeleskedik. Legutóbb a sertéstelep keverőjében egyik forgórész kenését korszerűsítette, hogy csökkenjen a karbantartási idő. — A nyári betakarítási munkában 21 párttag vett részt, különböző területeken. Az aratás „motorjai” voltak — említi a pártvezetőség titkára. Az építőcsoportnál két kollektíva tevékenykedik.. A gazdaság 100 párttagjából e területen kevesen tevékenykednek. Az építők mégis lépést tartanak a többiekkel, mert a brigádok figyelik egymást, igazi a versenyszellem. A kőművesek a sziráki vetőmagtisztító üzem egyik részlegét 48 napon belül alkalmassá tették az idei termés tárolására. — A munkaverseny-mozgalom fontos láncszeme a szocialista brigádtagok és a munkahelyi vezetők közötti kapcsolat, örvendetes, hogy mind kevesebb a nézeteltérés, a. feladatok közös megbeszélése és teljesítése a jellemző. Ebben közrejátszik, hogy a vezetők egy része korábban munkás volt. Mikó Sándor például tehenészből lett telepvezető-helyettes — magyarázza Juhász István. HOSSZASAN LEHETNE MÉG sorolni a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaságból a jó példákat, melyek a jubileumi munkaverseny során születtek. Így érthető az értékelés újítására való törekvés is, hiszen az alapos elemzés csak előrelendítője lehet a munkának. Hogy az állami gazdaság a mezőgazdasági termelésben mindinkább betölthesse az élenjáró szerepét. Szabó Gyula Nincs különbség Sokan csak legyintenek, ha a nők munkafegyelméről esik szó. Ám mások szerint fölülmúlják ebben a „teremtés koronáit”. A Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati telepén a dolgozók háromnegyed része nő, a termelés eredménye tehát javarészt a gyengébb nem képviselőin múlik. Fegyelmüket így aligha lehet kézlegyintéssel értékelni. Számos férfi is dolgozik a telepen, ily módon van alap a két nem összevetésére. — Véleményem szerint egyformák — jelenti ki (nem túl határozottan) Gyimesi László telepvezető. — Csaknem negyven százalékkal csökkent náluk a fegyelmi vétségek száma a tavalyihoz viszonyítva; igazolatlan napunk például 45 volt. Több írható ugyan a nők rovására, de nagyjából arányosan ^osztoztak a férfiakkal, tekintettel arra, hogy 430 dolgozóból körülbelül 100 a férfi. — «A munkafegyelemben miként jeleskednek a nők? — Ebben meghatározó, hogy teljesítménybérben doL goznair, így noimi lógás, mulasztás a saját zsebükre megy. Természetes tehát, hogy többségében jól dolgoznak. — És a férnak? — Közülük csak kis hányad érdekelt a gyors munkában. Azok, akik a kisebb javításokat végzik, s érdekük, hogy minél folyamatosabb legyen a termelés. A többiek órabérbén dolgoznak. Ennek ellenére — azt kell mondanom — meg vagyunk velük elégedve: szem előtt tartják az üzem erdekeit. A vezető tehát nem tör lándzsát egyik fel mellett sem. Érthető az óvatosság, hiszen az üzemben mindkét nem bizalmát élvezni akarja továbbra is. . ' Miképpen vélekedik ugyanerről a kérdésről egy nő, Oman Lászlóné, a József Attila Brigád vezetője? — A férfiak munkakedvét nem ismerem. Mi-nálunk a brigádban betartják a munkafegyelmet az asszonyok. Évek óta nem fordult elő késés, munka közben nincs ide- oda futkározás. — Minek köszönhető ez? — Én úgy gondolom, hogy ez öntudat dolga. Mindnyájan nagyon régóta dolgozunk itt, csaknem valamennyiünknek ez az első munkahelye. Arra a kérdésre, nyújt-e valami pluszt a fegyelemben a női mivolt, tétova fejcsóválás a válasz. Stolcz István brigádvezetőhelyettes sem érzi magát illetékesnek a másik nem fegyelméről nyilatkozni. A műhelyben férfiak dolgoznak. Elmondja, hogy a Lenin Brigád tagjai magukénak érzik a kollektíva érdekeit; különösebb fegyelmi kihágások nincsenek. — Az a helyzet — folytatja—, hogy jó hírű brigád vagyunk, a munkaversenyben például legutóbb is a legjobb eredményt értük el. Ez mindnyájunkra jó hatásssfl van. Áz együttes sikert nem tesszük kockára kihágásokkal. Ha netán történik valami, közösen beszélgetünk el a vétkessel, így próbálunk hatni rá. Stolcz István sem látja a fegyelmezettség meghatározóját abban, hogy a szóban forgó munkás nő-e vagy férfi. E néhány vélemény természetesen csekély adalék az általánosításhoz. Mégis levonható annyi következtetés, hogy a munkafegyelem meghatározói között sem jut jelentős szerephez az a körülmény, hogy egy dolgozó melyik nemhez tartozik. Az öntudatot, a kötelességérzetet egyéb — több kötetnyi terjedelemben vizsgálható — tényezők alakítják ki. m. p. j NÓGRAD — 1977. augusztus 11., csütörtök 3
