Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-10 / 187. szám

I Találkozások Fegyelmezd­Sörhelyzetkép lenek A városban zakatolt a dél­utáni csúcsforgalom. Gépkocsi gépkocsi hátán tolongott, hol felgyorsítottak, hol lépésben cammogtak. Az autóbusz féloldalasán állt be a járda mellé. A tö­meg mindent elsöprő lavina­ként nyomult az ajtóhoz. Az ügyesebbje vidoran törtetett a kocsi közepéig, de ott lábaik hirtelen gyökeret eresztettek. Tovább egy tapodtat sem mozdultak. A lent tolongok kiabáltak, hadonásztak. Hiába. A busz nem indult. — Apukám, miért nem me­gyünk már? — fortyogta egy ember a jármű belsejében. — Azért, mert maga nem lép beljebb! — harsogott a válasz. Nosza, megindult egy nem éppen magvas eszmecse­re. Az ajtók becsapódtak. A behemót jármű kióvatosko­dott a megállóból és eljutott a néhány méterre levő — pi­rosra váltó — közlekedési lámpáig. A busz mellett haladó Tra­bant vezetője gázt adott és átspriccelt a tilosban. A kö­vetkező útkereszteződésnél azonban kénytelen volt las­sítani, majd megállni, noha zöldet kapott. A kocsi nem indulhatott, mert a járókelők úgy sétálgattak — a piros jelzés ellenére — mintha vi­rágzó réten járnának. A sarkon ácsorgó rendőr — ekkora arcátlanságtól — még a sípját is kiejtette a szájá­ból. A Trabantos magából ki­kelve szitkozódott. Régen el­felejtette már azt amikor ő íurakodott, előzgetett, semmi­be véve a közlekedés szabá­lyait. Mindenütt találkozni ille­téktelen előnyt szerzőkkel, akik valamilyen jogcímen úgy gondolják, hogy ők soron kí­vül megkaphatnak bármi olyat, amiért másnak vára­koznia kell. Legyen az banánvásár a Közértben, az SZTK rende­lése vagy lakásigénylés a ta­nácsnál, mindegy, hogy kicsi vagy komoly ügy, mindig vannak sorrendet be nem tartó, követelőző emberek. Rájuk mondjuk: fegyelme­zetlenek! Vajon hová sietnek!? Miért ez az öldöklő, idegtépő harc az utakon és az élet sok más területén ? Talán abból kellene kiindul­nia utasnak, Trabantosnak, gyalogosnak egyaránt, hogy ne kizárólag a saját érdeküket tartsák szem előtt, hanem né­ha másokét is. Így az emberek kevesebb Idegeskedéssel, logikusan át­gondolt cselekvéssel nyugod- tabban élhetnének. Nem lennének olyan sokan a fegyelmezetlenek. t. j. Nem Az első mozgás amit érez­ték szellő simogatása volt, vagy talán egy türelmetlen dobbantás. Élek, a Te gyer­meked vagyok! Egyre többet foglalkoztál magaddal és a testedben növekvő magzatod­dal. — Ez a keze? Vagy a lába? — figyelted hullámzó, hol kidudorodó, hol behorpadó ha­sad. Amikor az autóbuszon elő­ször adtak helyet Neked, na­gyon büszke voltál. Vigyáztak rád. Életet adsz — ezt olvas­tad ismerős és ismeretlen em­berek tekintetéből. Boldog voltál, és egyre szebbé tett a várakozás. Az utolsó időben már nem tudtál sem feküdni, sem ülni vagy állni, egy helyben maradni. Aztán amint szirénázó mentőautó robogott veled, csak egy gon­dolat matatott fejedben; ne­hogy valami baja essék! Hosszú vajúdás után világra hoztad gyermeked, talán az elsőt, talán a másodikat, mindegy, hogy hányadikat. L — Nem sír? Miért nem sír? Lassacskán nálunk is a 500 hektóval többet teljesí- a vidámparki forgóra emlé- „remzeti italok” közé sorako- tettünk. keztet... Ezután már csak a zik a sör. Nincs ebben sem- — Júliusban vélhetőleg nőtt kupakolás, címkézés van hát­mi különös, hiszen kesernyés az igény. Miért terveztek ke- ra. Ügyes masinák végzik, a ízénél és szénsavtartalmánál vesebbet? kezelőnek csak arra kell vi­fogva jobban oltja a szomjú- — A nyári időszakban a gyáznia, el ne fogyjanak az Ságot a bornál, sőt a túléde- gyár előnyben részesíti az acélkorongók, illetve a színes sített üdítő italok egy részénél idegenforgalmi szempontból papírlapok, ne legyen fenn- is. Érthető, hogy különösen kiemelt tájegységeket. Igyek- akadás. A szalag végén fiatal nyáron nagy a keletje a „fo- szik oda többet juttatni... lány rakja rekeszekbe a teli lyékony kenyérnek”. Ebből Megszakítva a beszélgetést, sörösüvegeket. Az egész folya- pedig egyenesen következik, megtekintjük a palackozó mat nem tart addig, amíg e hogy — különösen a meleg gépsort, végig követjük a sör néhány sort átfutja az olva- hónapokban — nem elég a útját. A tankautóból sűrített só. A rekeszek ugyancsak hű­sör ... levegővel nyomják a fogadó- tött raktárban várják, hogy Hogy mi ennek az oka, ar- helyiség tartályaiba a folya- elszállítsák őket. ról a legilletékesebbeknél, a dékot. Az ötvenes és hatva- — Mi okozhat termeléski- Kőbányai Sörgyár salgótarjá- nas hűtött tartályoknak ősz- esést? ni kirendeltségén érdeklőd- szesen 280 hektoliter a befő- — Áramszünet, vízhiány, tünk. Innen látják el Nógrád gadóképessége. Ezekből a tar- Vagy ha nincs sör. megye 85 százalékát palacko- tályokból töltik folyamatosan — Ilyen is előfordul? zolt és csapolt sörrel. Somos- a palackozó gépet, mely a — Néha. Lehet a gyárban kői Lajos helyettes kirendelt- szomszédos terem közepén is kiesés, esetleg szállítási ne- ségvezető vázolja az alaphely- kapott helyet. Mellette az hézségek adódnak. Júliusban zetet: üvegmosó gép, mely éktelen például részletekben egy — Kirendeltségünk két- zajt csap. Ketten szolgálják egész műszak, nyolc óra esett irányú tevékenységet folytat, ki. Az egyik oldalon „etetik”, ki. Ez már sok. Az előző né- A területünkön forgalomba Az üres üvegeket gyors asz- hány hónapban átlag egy-két kerülő világos és barna csa- szonykezek húzzák fémrudak- órákat álltunk. polt sör hordókban, a palac- ra, amelyek azután eltűnnek — Véleménye szerint el kozott különlegességek — a gép gyomrába. Először forí tudják látni a területüket? mint például a Kinizsi, a ró vízzel, kombinált mosó-, — Szerintem nem. Ezen Rocky, a Nektár vagy a szlo- fertőtlenítő szerrel, majd hideg azonban a kirendeltségen be- vák sör — pedig csomagolva, öblítővízzel találkoznak az lül nem lehet segíteni. Nincs vasúton érkezik. A szállítás üvegék. A fúvókákból nagy helyünk a terjeszkedésre. Az sűrűsége átlag 3 vagon heten- nyomással kiáramló víz kívül- épület nem alkalmas arra, ként. Ugyancsak vasúton, belül alaposan letisztítja őket. hogy emeletet húzzanak rá. egyenesen a gyárból kapunk A gép másik oldalán ugyan- így csak agy megoldás lehet, lengyel importárut is. A Kő- csak fürgén kell kipakolni még egy telephelyet vagy ki­bányai Világost fogyasztóink a palackokat, melyek szállító- rendeltséget létesíteni. Ezen számára a kirendeltségen pa- szalagra körűinek. Ez a két túlmenően bővítjük áruink lackozzuk. Ennek a mennyi- legfárasztóbb munkahely, választékát, ha nem is sor­ságé rapi 400 hektoliter körül ezért itt a nyolcfős brigád rel, de jó minőségű üdítő van. Naponta kétszer jön ál- tagjai óránként váltják egy- itallal. Egyelőre még csak tálában egy 225 hektoliteres mást. korlátozott mennyiségben for­tankautó a gyárból. A szállít- A szalag elhalad egy lám- galmazzuk a Borsodi Sörgyár mányt 3200 palack/óra kapa- pa előtt, itt ellenőrizhető a szénsavas citrom és narancs citású gépsoron három mű- tisztaság. Elég egy kis folt és üdítőjét, illetve a Borsodi víz szakban palackozzuk. az üveg visszakerül a mosó- nevű ásványvizet. Ezeknek a — Mennyi egy havi terme- gépbe. A tiszta palackok kör- raktározását megoldhatjuk — lés? befutnak a töltőgépen, köz- fejezte be tájékoztatóját So­— Változó. A júliusi érté- ben a hidraulika megemeli moskői Lajos. kesítési tervünk 11 600 hektó- őket, s mire a másik oldalon Sör helyett ásványvíz. Ez liter volt. Teljesítettük, sőt a előbukkannak, már ott hab- is megoldás. Jobb híján? júniusi 12100 hektós tervnél zik az aranyló nedű. Az egész — g. — Közeli cél: minden szovjet család lakást kap azonban 25 millió szovjet em­ber vált hajléktalanná. A fa­siszta megszállók több mint 70 ezer falut, 1710 várost és munkástelepülést romboftak le és égettek fel. Hatmillió épület — a nácik által ideig­lenesen megszállt területek lakásainak csaknem a fele — romokban hevert. A szovjet kormány már a háborús években határozatot hozott a felszabadult terüle­tek haladéktalan újjáépítésére. Ez a határozat nemcsak a vá­rosok és falvak tmielőbbi új­jáépítését tűzte ki célul, de a minőségi rekonstrukciót is. Az építkezés gyors tempó­jának biztosításához ebben az időben épültek az óriási ház­gyárak. Az előregyártott ház­gyári elemekkel a háború utáni tíz esztendő alatt 4,5- ször annyi lakás épült, mint amennyi a háború alatt el­pusztult Az iparszerű lakásépítke­zésnek természetesen a Szov­jetunióban is voltak ellenzői. A gyakorlat azonban hama­rosan bebizonyította, hogy a házgyári építkezés csak mód­szereiben, az építkezés eszkö­zeiben és anyagában más, de nem korlátozza a tervező épí­tész alkotó fantáziáját. A tí­puselemek bő választéka áll ma már rendelkezésre, s így olyan épületeket tervezhet­nek, amelyek megfelelnek az esztétika és a kényelem köve­telményeinek. Néhány adat a lakásépítés töretlen dinamizmusáról: tíz esztendő alatt, 1961-től 1970- ig, csaknem 110 millió ember költözött új lakásba. A kö­vetkező öt év alatt — újabb 55 millió, s a most folyó tize­dik ötéves terv alatt körülbe­lül ugyanennyi új lakás épül. A városfejlesztés és a lak;'* építés szigorú terv szerint folyik. Moszkvának például 1990-ig kidolgozott lakásépít­kezési terve van. A kitűzött cél, hogy minden szovjet csa­ládnak külön, lakása legyen, már a megvalósuláshoz köze­ledik. Addig a Szovjetunió­ban több mint kétmillió lakas- épül évente. V. Panyuskin Ä Szovjetunió közeledik ahhoz, hogy teljesen megoldja a lakásproblémát. Ez ideig egyetlen állam sem tűzött ki még maga elé ilyen célt. Pe­dig — mint annyi más terü­leten — a lakásellátottság szempontjából is rendkívül alacsony színvonalról indult az ország. Közismert, hogy a szovjet állam súlyos lakásgon­dokat örökölt. Péterváron, az orosz birodalom egykori fővá­rosában például 1916-ban 4 négyzetméter lakóterület ju­tott minden lakosra, s ez a lakótér nagyon egyenlőtle­nül oszlott meg. A munkások például túlzsúfolt bérkaszár­nyákban éltek, általában több család egy szobában. A forra­dalom után a munkáscsaládok százait átköltöztették a nyo­mortanyákról a burzsoázia la­kásaiba. Törvény született a soklakásos bérházak, vala­mint a bérpaloták államosítá­sára és törvény tiltotta meg a lakbérek emelését. A lakbér egyébként 1928 óta változat­lan és alacsony. A családi költségvetésben ma is mind­össze 3—5 százalékot tesz ki. Az első lakáspolitikai intéz­kedésekkel egyidejűleg meg­kezdődött a harc a nyomor- negyedek felszámolásáért: új, egészséges és korszerű lakóte­lepeket kezdtek építeni. A húszas évek végétől a népgazdaság fejlesztésének távlati tervezésével együtt a lakásépítkezést is hosszú távú tervek szerint folytatták. A második és — a háború mi­att félbeszakadt — harmadik ötéves terv éveiben nyolc és fél esztendő alatt a szovjet emberek már két és félszer több lakást kaptak, mint az első ötéves terv idején. A második világháború alatt szabad tudnia... — üvöltötted rettegéssel, fél­ve a legrosszabbtól. A szü­lésznő meghimbálta előtted, paskolta a kicsiny testet és nevetett rajtad. Felsírt a baba. Talán nem is sírás volt, in­kább csak nyikorgás. Most nyitott tenyérrel, düh­től eltorzult arccal ütlegeled őt, mindenki szeme láttára. — Miért? Miért teszed? — Mert elesett és bepisz­kította ruháját! — feleled a világ legtermészetesebb hang­ján. * Akkor megfürdetve, hófehér pólyába csomagolva láttad viszont. Akkor is piros volt az arca, akkor is sírt. Akkor örültél neki. Megmutatták a karján díszelgő szalagot, amelyre tintaceruzával írták nevét. Ugyanazt, amelyet te is viselsz. Ezt a darabka gyol­csot még ma is őrződ valahol. Amikor elvitték tőled, sokáig nem láthattad. Lassan telt az 'idő, pedig mindössze huszon­négy óráig volt távol Tőled. — Hol van? — kérdezted megfeledkezvén minden kí­nodról. Most melletted áll, öklével maszatolja könnyeit. Fehér ruhácskáján egyre gyűlnek a cseppnyi bűnéért járó megtor­lás foltjai. Igaz, te felelsz ér­te. Neked kell embert farag­ni belőle. Jó példával, simo­gató szóval, csekély jutalma­zással, szeretettel. De nem veréssel! Ha tudnád, éreznéd vagy értenéd, akkor megállna ke­zed, vagy fel sem emelnéd. Miért felejtettél el mindent? Miért okozol fájdalmat annak, akiért megszenvedtél, aki örömet szerzett neked ? — Most miért vered? — kérdezem. — Nem szabad tudnia, hogy szeretem, mert elszemtelene- dik és a fejemre nő! — köz­löd ridegen, ellentmondást nem tűrő hangon, mert úgy véled, elveid is vannak. A földtől alig egy méter­nyi magasságban a két bogár­szemben szemrehányón csillognak a könnycseppek. (tőcsér) Add a kezed úttörő... A pajtások nyomát még né­hány ötletes dekoráció’ őrzi a salgóbányai KISZ-iskola ké­nyelmesen berendezett fahá­zaiban, mert mire e sorok napvilágot látnak, a magyai és szovjet gyerekek a szélró­zsa minden irányába távoztak. Pontosabban a hazaiak, mert a szovjet pionírok lakóhe­lyükre, Kemerovóba tértek vissza, a legkiválóbb úttörőink pedig a megye közeli-távoli településeire. Gyorsan röppentek a na­pok. A szovjet testvérszerve­zet ifjú tagjai a nógrádi láto­gatás előtt egy hetet töltöttek a zánkai úttörővárosban, s már innen is felejthetetlen emlékekkel megpakoltan ér­keztek Salgóra. A kicsinyek, s vezetőik is kiváncsiak vol­tak a magyar testvérmegyé­re, s programjaik során nem fukarkodtak a dicsérő jelzők­kel. így kapta korábban a Balaton a ;,csodák tava” jel­zőt, a salgótarjáni öblösüveg­gyár bemutatóterme a „soha- meg-nem-ismétlődő formák tárlata” ragadéknevet. Cso­dálták Salgótarján gyorsan növő épületeit, a szurdokpüs­pöki termelőszövetkezet zöld­ségtermelőinek igyekezetét, s meghatottan lépték át a ka- rancsberényi Nógrádi Sándor Partizán Emlékmúzeum kü­szöbét. Az igazi gyermekfesztivál késő délutánonként kezdődött Jóízű kacagás, vidám énekszó verte fel a környékbeli erdők csendjét, a salgói madarak közelebb repültek a táborla­kókhoz. kíváncsian, kik azok, akik versenyre kelnek trillá­ikkal. S micsoda színes karne­vál kerekedett a nemzetközi­ség jegyében! Ljubák, Lénák, Jurák, Pis­tik és Katik öltöttek magukra színes ruhadarabokat, licitál­va az eredetibbnél eredetibb jelmezekben. Mintha a világ valamennyi országának gyer­mekserege gyűlt volna egybe. Nyolcvan—száz úttörő, pionír pompázott tarka öltözetben. S egy darabig bizonyára nem felejtik el az aszfaltrajzver­senyt is, melynek első három díját a szovjet pajtások nyer­ték. A felnőttek ámulták-bá- multák az alkotásszámba me­nő krétarajzokat. S gyorsan elkövetkeztek a búcsú percei. A gyerekek meghatottan nyújtottak át egymásnak apró ajándékokat, címek cseréltek kölcsönösen -gazdát. A szovjet pionírok együtt énekelték magyar ba­rátaikkal: ,Add a kezed út­törő. hisz egy úton me­gyünk. ..” Az emlékeket, a kedves peiyek élményeit magukkal vitték Kemerovóba. Sz. Gy. Az első találkozáskor gyorsan előkerültek a szótárak Nyakkendőkötés magyar-módra. Daltanulás után következik a pillanatfelvétel. Címcsere a nyakkendőn. Kulcsár József felvételei J NÓGRÁD — 1977. augusztus 10., szerda 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom