Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

Édesapja 39 esztendeig volt a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek megbecsült dolgozója. Három nővére és azok férjei is itt találtak munkát. Nem kellett különösebben csalo­gatni az üzembe Macsuda An drásnét sem. Még fiatal kis­lány volt, amikor a gép mellé állt, s marós-, gyalusszak­mát tanult. Azóta férfiakat megszégyenítő pontossággal, szorgalommal dolgozik, méltó folytatója a családi hagyo­mányoknak. — kulcsár — a pult mögött Egyszerűen, csendesen peregnek a szavak, aztán kötőd­nek mondatokká. Olyan szépen, mint a gyöngy füzér. Napi munkáról, gyerekekről, helytállásról, bosszúságokról és örömökről. Mindarról, amik az egyszerű ember mindennap­jait adják. ★ ' A munkahelyén, a pult mögött beszélgetünk. Közben fél szemmel a forgalmat, a vevőket nézi. Készen arra, hogy bármelyik percben megkérdezze: mit adhatok?... , Ahogy hallgatom, egyre inkább érzem, Orosz Mihályné számára természetes, hogy már huszonöt éve kereskedő. A szó valódi és nemes értelmében. Fiatal lányként ebben a szakmában kezdte. Aztán megszerette, megszokta, a szí­véhez nőtt t Komoly arccal, de nevetős szemmel meséli: — A nagyobbik fiam hányszor, de hányszor elmondta: anyu, hogyan lehet ilyen kevés pénzért éveken keresztül dolgozni. Miért nem keresel valami mást, ahol jobban fi­zetnek? Azt válaszoltam: „Nem ilyen egyszerű az, kis­fiam. Az ember a munkahelyét a megszokott környezetét nem könnyen hagyja ott. Még egy-két száz forint kedvéért sem. ..” így adódott, hogy Oroszné pontosan, huszonegy éve a salgótarjáni Centrum Áruház méteráruosztályán kezdi na­ponta a műszakot. Hogy ez hány ezer méter lemért ilyen­olyan anyagot, mennyi emelgetést, ácsorgást jelent, ki tud­ná összeszámlálni. Ö, mindenesetre nem is akarja. Nincs ezen mit számlálgatni. Csinálja és kész. — Aki nem így érzi, az ne is álljon a pult mögé. Úgyis hamarosan kikopik onnan. Mellőlem is elmentek sokan. Persze, nem a törzsgárda. Mi maradtunk. A munkatársa súgja oda, hogy Orosz Mihályné a több mint húsz év alatt mindössze háromszor volt betegállo­mányban. Akkor, amikor a betegség már leverte a lábáról. A kisebb dolgokat fel sem vette. Oroszné közbeszól: — Hőst azért ne csináljatok belőlem. Sok hozzám ha­sonló akad. Mi lenne, ha mindenki rögtön „bedobná” a törülközőt... Végigsimít a sötétkék köpenyen, megigazítja a fehér gallért. Aztán folytatja: » — Persze, ez nem jelenti, hogy mi, akiknek immár fel­nőtt gyermekink vannak, könnyebben neveltük őket, mint a mai fiatal asszonyok. Nem volt gyermekgondozási segély, rövidebb szülési szabadság, kevesebb óvoda, bölcsőde. Két unokám van, látom a különbséget. A fizetéssel sem kényeztették el a kereskedelem dol­gozóit hosszú éveken keresztül. Orosz Mihálynénak az alapfizetése, a jutalékot nem számítva, ezerhétszáz forint volt. — Tegyük hozzá, csak ez év április elsejéig... Valóban. Az áruháznak — a budapesti nagyvállalat se­gítségével — lehetősége nyílt a bérek rendezésére. Éltek vele. Nagy Sándor igazgató így fogalmaz: — Van egy miniszteri rendelkezés, amely előírja, hogy a kereskedelmi dolgozók alapbérét 1979. március 31-ig ren­dezni kell. Ez nem tévesztendő össze a műszakpótlékkal. Hogy még eMben az évben alapbéremelést adhattunk az er­kölcsi megbecsülés mellett, megtartó erőt is jelent. Április elsején emelést csak a púit mellett dolgozók kaptak. Fi­gyelembe vettük az eltöltött éveket, a munkát, a besoro­lást. Általában három-, négy-, ötszáz forintot tudtunk emelni. Oroszné ötszáz forintot kapott. így most az alapbére kétezer-kétszáz forint. — Nagyon örültünk mindannyian, ez természetes. An­nak még inkább, hogy júliusban visszamenőleg is megkap­tuk egy összegben a különbözetek — Mire költi? — Nagy a család,' itt vannak az unokák, a nyaralás ideje. Ezer a helye... Cs. E. Karancskeszi eredmények, gondok Fiatalok a pártban A karancskeszi óvodások 36-an, 25 férőhelyes létesít­ményben vannak elhelyezve. Szűk a hely, pedig nagyon sok kérelmet el kellett uta­sítani. Szerencsére már nem tart sokáig az áldatlan álla­pot. A Karancsvölgyi Építő­ipari Szövetkezet kivitelezésé­ben jól halad az új, 50 férő­helyes óvoda építkezése. A főfalak mar állnak, a beton­födém is a helyére került. A szövetkezet ígérte, november 7-re meglesz az ünnepélyes átadás. A falu lakossága je­lentős mértékben kivette ré­szét az építkezésből. Félmil­lió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A községi tanács jelentős gondot fordít a karancskeszi fiatalok zenei műveltségének gyarapitására. A tanácsi köz- művelődési terv évente 10 jelentkezővel számol, akik gyarapítják a sálgótarjáni ze­neiskola helyi fiókiskolájá­nak hallgatóságát. Jelenleg — a pótbeiratkozások előtt — 82 növendéke van a község­ben. Zongorán, hegedűn, réz- és fafúvósokon, dobon, gitá­ron tanulnak játszani. A községi tanács gyakorlohang- szerekre az elmúlt két év­ben 50 ezer forintot fordított. A negyedik negyedévre a megyei tanács művelődésügyi osztálya is ígért némi támo­gatást. Évtizedes gond a község­ben a belvízrendezés. 1980-ig be kell fejeződnie a tervek szerint. Az idén a Kutas-pa­tak medrét teszi rendbe az Ipolymenti Víz- és Talajvé­delmi Társulat. Jövőre más­fél millió forint költséggel kikövezik a Kutas- és Völgy- fő-patakok medrének legve­szélyesebb szakaszait. Egyelőre megoldatlan a Szécsényi és Ságvári út bur­kolatának állapota. Ezek az AGROF A-építkezések kap­csán mentek tönkre, ugyanis kisebb terhelésre voltak mé­retezve. Helyreállításuk, il­letve megerősítésük —, hi­szen, ha termelni kezd az üzem, állandó lesz az igény- bevétel — meghaladja a köz­ségi tanács anyagi erőforrá­sait. Az utak már régen meg­értek a javításra, egyelőre még nem tudni, ki fedezi a költségeket. —K-— TIZENHÁROM FIATAL párttagságáról döntőbb a napokban a párt salgótarjáni vég­rehajtó bizottsága. Közülük a legfiatalabb, mindössze tizennyolc éves, és a legidősebb mögött sincs több harminckét esztendőnél. Volt közöttük diák, adminisztrátor és óvónő. Többségük azonban munkás, munkásból lett művezető, akik úgy jutottak el a pártig, hogy munkában és becsületben megőszült meste­rek, szocialista brigádkollektívák, a KISZ- alapszervezetek segítették, vigyázták lépése­iket. A tizenhárom fiatal párttag ürügyén talán nem haszontalan dolog kissé messzebbre te­kinteni. Egészen a salgótarjáni alapszerveze­tekig, a nagyüzemi pártbizottságok, a párt- alapszervezetek tagnevelő tevékenységéig. Már csak azért is érdemes megtenni, mert a megyét tekintve Salgótarjánban számottevő a pártalapszervezetek száma, itt tevékeny­kedik a legtöbb párttag is. S az eredményes, vagy a kevésbé sikeres tagépítő tevékenység hatását a pártmunka, a termelőmunka egy­aránt érzi. A városi végrehajtó bizottság az elmúlt év elején értékelte a pártalapszervezetek tagne­velő tevékenységét. A tagépítő munkát úgy tekintette, mint olyan pártpolitikai tevékeny­séget, amely a XI. kongresszus határozatai­nak megvalósítását szolgálja. Ezért gondos, körültekintő vizsgálódás után meghatározta a szükséges tennivalókat is, amelyek még eredményesebbé, hatékonyabbá teszik a kom­munista közösségek, a KlSZ-alapszerveze- tek tagnevelő munkáját. Az elmúlt fél esz­tendő tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a város alapszervezeteinek nagy részében a végrehajtó bizottság döntésére alapozva vég­zik a tagépítő munkát. Eredményeként a fél év során több mint 160 új taggal gyarapodott az alapszervezetek létszáma. Különösen fi­gyelemre méltó. tény, hogy az új párttagok közül több mint százat az üzemekben vet­tek fel. Jó részük olyan fiatal munkás, közvet­len termelésirányító, akiket a KíSZ-taggyű- •lés ajánlott a pártba. A fiatal, harminc éven aluli párttagok nö­vekvő számát látva nem egy, se nem két alapszervezetben tették szóvá, főképpen az idősebb párttagok, hogy az erőteljes fiatalí­tás a pártélet, a pártmunka rovására mehet. A fiatalok még meglehetősen kevés gyakor­latot szereztek a munkában, és szó ami szó, nincs túlságosan sok tapasztalatuk az élet­ben, a mozgalmi munkában sem. A pártban olykor azok sem találják meg a helyüket, akik nagyon aktívan, nagyon tevékenyen dől-' goztak a KISZ-alapszervezetben. S arra is van példa, hogy az új párttag jóformán még meg sem melegedett az alapszervezetben, máris törléséről, kizárásáról döntött a tag­gyűlés. A legtöbb esetben a jóindulatú aggodal­mak nem gyökértelenek. Valóban van bizo­nyos alapjuk. Az mindenképpen igaz, hogy a pártba kerülő fiataloknak van bőven tanul- nivalójuk, és aligha válhat belőlük kommu­nista ember az idősebb, a tapasztaltabb párt­tagok segítsége, támogatása, példamutatása nélkül. Mindez szerencsére egyre több párt- alapszervezetben ismerik fel. Nem csupán azért tesznek sokat, hogy valóban az arra legalkalmasabb, a politika iránt elkötelezett munkások, fiatalok, nők kerüljenek az alap­szervezetbe. Mindjobban ügyelnek arra is, hogy a velük való foglalkozás törődés ne érjen véget a felvételüket jóváhagyó taggyű­léssel. A tagépítő munka féléves tapasztalatai sok jó példával szolgálnak arra is, hogy az irá­nyító pártszervek munkájával párhuzamosan javult az alapszervezetek, a KISZ-szervezetek nevelő tevékenysége. A tagnevelő munka tervszerűbbé, egyenletesebbé, folyamatosabbá vált. A legtöbb pórtalappzervezetben, a KISZ- alapszervezetben a leendő párttagok munká­ban és közéletben egyaránt olyan megbízatá­sokat kapnak, amelyek a közösségnek, és nekik, maguknak is hasznukra válik. De a pártban is sok fiatal kapott olyan megbízatást, hogy szakmai felkészültsége mel­lett gyarapítsa politikai ismereteit. Erre a jö­vőben is szükség lesz. Hiszen az új pártta­gok nagy többsége nem rendelkezik számot­tevő politikai iskolai végzettséggel. A politi­ka alapjait, alapvető összefüggéseit ezután kell mégtanulniok. Néhány alapszervezet ki­vételével mindenütt megszervezték az új párttagok előkészítő tanfolyamát, ahol a jo­gok és kötelességek egységes, szétválasztha- tatlan rendszerét ismerik meg a fiatal párt­tagok. Mindinkább gyakorlattá válik az is, hogy az ajánlók „benn” az alapszervezetben sem fordítják el vigyázó tekintetüket, veszik le segítő kezüket az újonnan érkezőkről. Természetesen mindez _ nem jelent, hogy a tagnevelő tevékenység ma már rend­jén megy mindéi) pártalapszervezetben, KISZ-szervezetben. A kedvező tapasztaltok mellett az is tény, hogy az idén csaftiem hetven városi alapszervezetben egyetlen mun­kást, fiatalt, nődolgozót, értelmiségit sem találtak alkalmasnak a párttagságra. Aztán olyan alapszervezetek is akadnak, hol a terv­szerű tagnevelő munkát szigorúan megszabott, tagfelvételi tervvel azonosítják. S hiába van­nak olyanok, akiket munkájuk, magatartá­suk, közéleti tevékenységük alkalmassá tesz a párttagságra, mégsem kerülnek be, mert annak idején kimaradtak a tervből. S he­lyettük bekerülnek olyanok az alapszervezet­be, akiknek felvétele — amint, ez rövid idő múlva kiderül — eleve elhamarkodott volt, de a statisztikát javították. ENNÉL LÉNYEGESEN TÖBB példát is le­hetne sorolni, bizonyítandó, hogy ’ nem az esztendők száma, hanem sokkal inkább a megelőző, a pártban végzett nevelő munka, a párttagok példája dönti el, hogy a fiatalok mennyiben, felelnek meg a várakozásnak. Ho­gyan szolgálják a. párt politikájának végre­hajtását, amelyre a párttagságukkal vállal­koztak. V. G. 1 Miért kellett elmenniök? Tolmácsi álmatlan éjszakák A TELEPVEZETŐ ÉS A PÁRTTITKÁR, bár látszik rajtuk, palástolni, visszafogni igyekeznek indulataikat, mintha mi sem történt vol­na, arról beszélnek: nagyjá­ból lecsillapodtak már a ke­délyek, lassaríként abbama­radnak a kocsmában féldecik és liter borok melletti eszme- futtatások, újabb találgatá­sok, de ami és ahogyan ná­luk történt, arra nem tudják, képesek lennének-e példát mondani? A nagyközségi pártbizott­ság tagja is szinte rajtuk saj­nálkozna kezdi a beszélgetést, mert számára is érthetetlen; s kellőképpen meg sem ma­gyarázható, ami a közelmúlt­ban a telephelyiekkel végbe­ment. A dolgozók is, mi mást tehetve, vérmérsékletük sze­rint már vagy csupán karju­kat széttárva, vagy tépelődve, vagy jóízűt káromkodva tér­nek napirendre a dolog fe­lett. Aminek következménye,, hogy a tolmácsi ERDŐKÉMIA ötven embere vált — reméljük csak három hónap időtartam­ra — feleslegessé saját üze­mében. Miként a párttitkár fogalmazott: derült égből vil­lámcsapásszerű váratlanság­gal. Hogyan is történt? Molnár József telepigazgató szerint e tényt a dolgozók jó­val régebben ismerték már, mint jqmaguk. „Járnak a gép­kocsivezetők Pestre, a köz­pontba, hozzák-viszik a sok esetben később hivatalosan is megerősített híreket. Mint ezt a mostanit is. Aztán, mi­vel mi semmit sem tudtunk’ még, megkezdődtek a találga­tások. S minthogy a központ­ból semmiféle hivatalos ki­nyilatkoztatás nem történt, adódott sok embernek álmat­lant éjszakája Tolmácson”. De miről is van szó? Június 23-án az ERDŐKÉ­MIA tolmácsi telepének re- tortaüzemét ezerötszáz ton­na faszénmegrendeiés vissza­mondása miatt le kellett ál­lítani. Ügy, hogy erről a ve­zetők is szinte csak az utolsó másodpercben értesültek. Miért? Nem tudni aktatolo­gatás, a telephely és a pesti központ közötti „nagy” távol­ság, vagy a felelőtlenség ha­tárát súroló bizonytalanság miatt-e? Mert szinte mindhá­rom lehetőség „ül”: az üzem­rész egynegyed évi termelé­sét kitevő faszénmennyiséget visszamondó salgótarjáni öt­vözetgyár a salgótarjáni TÜ- ZÉP Vállalaton — és a köz­ponton keresztül tartja a kapcsolatot a megyebeli tol- mácsiakkal. A tárgyalásokból kihagyott telephelyiekre így már csak a végrehajtás ma­radt: ötven ember új munka­helyekre való helyezése — egyik napról a másikra! Ami, ha nem hallgatnak ösztöneik­re-és a valósnak bizonyult mendemondákra. belátha­tatlan következményekkel járt volna. Mert ennyi munkás­kezet még a mostani lét­számhiányos időkben is ne­héz más területre áthelyezni. Ráadásul úgy — ahogy egyéb­ként a szocialista humánum, az emberekről való maximális gondoskodás is megkívánja —: nem kevesebb fizetésért, nem mostohább körülmények közé. S, hogy ez végül is sikerült, csupán nekik, előre­látásuknak köszönhető. A budapesti központ felelős beosztású emberei a tolmá- csiak kérésére látogattak le hozzájuk munkásaik sorsát illetően, azzal a kész javaslat­tal: az ötven embert adják át más munkahelyeknek, mint például az Óbuda Téesznek. Komolyan gondolták-e, hogy munkahelyükön sok-sok évet eltöltött, kitűnő munkaerőről csak egyszerűen lemondjanak, sajnos tény. A telephely ve­zetőinek, miként Dávid János párttitkár. Molnár József te­lepigazgató és Szőke Gyula, a falusi pártbizottság tagja is elmondották, csak hosszas győzködés után sikerült az ellenkezőjét elérni. Minek eredménye, hogy a dolgozók a telephely létszámában ma­radtak, s csupán külső mun­kák végzésére helyezték őket más munkahelyekre: az er­dészethez, termelőszövetke­zethez, és a szomszédos csi­szolókoronggyárba. Meg he­tüket a nézsai TÖVÁLL-hoz, akik — finoman fogalmazva, ígéretüket be nem tartva — el is csábították valamennyi- ükét. Szeptember végéig így szünetel a termelés a retorta- üzemben. De biztos-e, csak addig. Soron kívül foglalko­zott ezzel a kérdéssel a nagy­községi pártbizottság, s ké­réssel fordult az ERDŐKÉ­MIA pesti központjához: au­gusztus 10-ig közöljék velük az üzem újbóli beindulásának biztos időpontját. Mert a to­vábbi halogatások, s az eb­ből fakadó találgatások csak újabb rossz hangulatot szül­nének a munkások között. Akik, mint említettük, nagy­jából napirendre tértek már a velük történtek felett. Leg­alábbis addig, míg a napok­ban első — üzemen kívüli — fizetésüket meg nem kapják. Mert bár a telephely vezetői igyekeztek olyan helyre irá­nyítani őket, ahol teljesít­ménybérben dolgozhatnak, s szinte csak rajtuk múlik, hány forintot visznek haza, nem tudni, sikerül-e másutt is megkeresni a háromezeröt- száz forintot? Ami üzemük­ben, a folyamatosan dolgozó retortáknál biztos volt... Az igazgató és a párttitkár mindennap ott van a másho­vá elhelyezett embereik kö­zött. Bátorítják, biztatják őket, s emberi jó szóval próbálják jóvátenni a nem miattuk be­következetteket. A dolgozók hálásak is ezért, mert tudják azt is: neheztelni nem rájuk kell. Hanem azokra, akik húzták-halasztották döntésü­ket ötven ember sorsa fe­lett. VÁRATLAN ESETEK, mint ez az ezerötszáz tonnás rendeléslemondás is, bekö­vetkezhetnek. A központnak azonban minden esetben fel- készülten kell velük szembe-* nézni. Az intézkedések olyan sorát kell azonnal, halogatás, bizonytalankodás nélkül meg­tenni, amelyek nem okoznak ötven. vagy még több ember­nek álmatlan éjszakákat! Karácsony György NÓGRAD - 1977. augusztus 7., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom