Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

A tejtermelés növeléséért Alkalmazkodás a környezethez ' A BALASSAGYARMATI Járás termelőszövetkezetei — a korábbi alacsony termelési színvonalhoz képest — az el­múlt évben jelentősen növel­ték a tejtermelést. Az egy tehénre jutó átlagos tejhozam 2550 liter lett. Az idén to­vábbi emelkedést tűztek cé­lul a gazdaságok, amelynek végrehajtásáról az első. fél év elteltével érdemes szólni. A szövetkezetek vezetői fel­ismerték a tehéntartás. a szarvasmarha-tenyésztés ked­vező termőhelyi, üzemi adott­ságait. Az ésszerű földhasz­nálat. során gyepesítendő te­rületek és a jelenleg meg­levő gyepek leggazdaságo­sabb hasznosítása az állat- tenyésztésen keresztül történ­het, melynek magva a szarvasmarha-ágazat, Ezen belül a tehenészetek gazda­ságossága adta a legtöbb problémát. A tejtermelő te­henészetek jövedelmezősége pedig csak magasabb hoza­mokkal érhető el. Ezek az üzemi adottságok és érdekek egybeestek a népgazdasági szükséglettel. A közgazdasági tényezők kedvezően alakultak a tehéd- tartás fejlesztéséhez, a szabá­lyozó rendszer rendkívül ösz­tönző a tejtermelés növelésé­re. A gazdaságok vezetői az új feltételek között mindent elkövetnek a lehetőségek ki­használására, á tejtermelés minden eddiginél magasabb­ra emelésével. Ez pedig nem más, mint az üzemi érdekek helyes egyeztetése a népgaz­dasági célokkal. Mélypontról indultak a szö­vetkezetek az év elején a tej­termelés növelésének. Január első napjaiban 5.8 liter volt a járási istállóátlag, Cser- hátsurányban azonban csak 4, Csitárban 4,4 liter. A szö­vetkezetek mérlegelve a lehe­tőségeket, keresték a tejter­melés fokozásának útját. A tejtermelés a figyelem kö­zéppontjába került, és egyre magasabbra ívelt. A fél év utolsó szakaszára 9 liter fö­lé emelkedett az átlag. Jú­nius elején 9.6 litert értek -el a tsz-ek. Minden üzemiben 8 liter felett volt, de Magyar- nándorban például 14,7, Cser- hátsurányban 13, Örhalomban 11,5 literre nőtt. Az egy tehénre jutó tejter­melés — feszített munka eredményeképp — minden elképzelést túlszárnyalt az első fél évben. Magyarnán- dorban az évek óta tartó cél­tudatos munka tehenenként 2130 literben jelentkezett, ör­halomban 1657 liter az első félévi eredmény. Elismerésre méltó a nagyon alacsony szintről indult cserhátsurá- nyiak 1536 .literes 1 termelése. Sajnos, nem lépett előre a csitári tsz, 1165 literrel vál­tozatlanul a legutolsó helyen áll. A takarmányozás és a ta­karmánytermesztés a tejter­melés növelésének alapvető bázisa. Az üzemek e téren na­gyot léptek, és ez megmutat­kozott az eredményekben is. Magyarnándorban ■ és Cser- hátsurányban karbamidos ta­karmányozást végeznek, ami olcsóbbá teszi a termelést, örhalomban a magas terme­lési szintet a lucerna etetésé­ivel érték el. Nagy a fejlődés a gyepek hasznosításában. A legeltetés céltudatossá vált.' A gyepekről, s a legelőkről is\ rendszeresen takarítanak be szénát. A szénakészítés és az egész gyepgazdálkodás azonban továbbra is központi probléma marad, mert itt még sok lehetőség van, amit a második fél év termelése és a téli takarmányalap nö­velése érdekében ki kell hasz­nálni a nyáron és ősszel. A takarmányszalmák gon­dos tárolása, kazlazása is ide­tartozik. Olcsó terméket, il­letve jövedelmező termelést csak alacsony költségszinten lehet produkálni. Ennek egyik fontos feltétele a mellékter­mékek hasznosítása. A takar­mányszalmák jó minőségű tá­rolásával — a megfelelő ki­egészítőkről is gondoskodva — biztosíthatják a termelés to vábbi alapjait. Az árbevétel növekedése a tejtermelés után jelentős mér­tékű a hat hónap eredményei alapján. Amennyiben az első félévi termelési színvonalat tartják a szövetkezetek, úgy átlagosan minden tsz egy millió forint tejprémiummal számolhat Kiemelkedik cserhátsurányi másfél és a berceli tsz két és negyed mii lió forintos várható tejprémi urna. Viszont a csitári tsz itt is negatív példa. A SZÖVETKEZETEK VE ZETÖI az első fél évben többségükben minden erőfe­szítést megtettek a tejterme lés fokozására és szép ered­ményeket is értek el. Szűk séges ezt a második fél évben is fenntartani jól felfogott társadalmi és üzemi érdekből. De gondolni kell arra is, hogy a néhány helyen jelentkező, esetleges növénytermesztési kiesés miatt szükségszerűvé válik az állati termékek ki­bocsátásának növelése. Csillik József, a balassagyarmati járási hivatal osztályvezetője Nyugdíjas bányászok Semmi különös nem történt r —- Szolgálati időm alátt semmi különös nem történt! A mátraszelei víztárolónál ilyen szavak kíséretében ad­ja át egymásnak a helyet a szivattyúkezelői munkakör­ben egymást váltó kilenc nyugdíjas bányász. Ezúttal Havranek Károly munkaide­jének leteltével kezet is szo­rított az őt felváltó Jancsi Andrással. Bandi bácsi a meggyőződés kedvéért belelapozott a je­lentőkönyvbe, körülnézett az egyszerre szivattyúház és „iroda” funkcióját betöltő szűk munkahelyen, majd ki­tekintett a kora délutáni nap fényét visszaverő mátraszelei víztároló sima tükrére. Ké­sőbb pár ' pillanatig hallgató­zott. Megnyugodott, mert az ezerötszáz percliteres szi­vattyú közvetítette a megszo­kott „zenét”. Csak ezután ült le az íróasztal mellé, aminek tulajdonképpen az a funkció­ja, hogy a műszakváltás előtti percekben megszövegezzék az ismétlődő jelentéseket: sempni különös nem történt! — így van ez jól — mond­ja Jancsi András — miköz­ben megtörli a forró nap me­legétől gyöngyöző homlokát. — így, nyári időben job­ban szomjazik a gyár?... Több vizet igényelnek ilyen­kor a mátraszelei tóból? — Kell oda nyáron is, té­len is. Ipari víz nélkül nem lenne folyamatos a termelés. — Mennyit továbbítanak innen naponta a . Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe? — Ezt bizony még ki kel­lene számolni. Ha percenként 1500 litert nyom a szivattyú, akkor egy óra alatt 90 ezer litert. Aztán rövid, csonka ceru­zájával kiszámolja, hogy az 1500 percliteres szivattyú se­gítségével mindennap két­millió 160 ezer liter vízzel oltja szomját a gyár gépállo­mánya. — Persze, azért olyan ese­tek is előfordulnak, amikor megcsörren a telefon, és ké­rik, hogy indítsuk be a pót­szivattyút is. Ez is 1500 perc­literes. Az ésszerű energia- és a víztakarékosság is időnként megszólaltatja a telefonun­kat. Legutóbb a szabad szom­bat alkalmával Tajti műve­zető utasítására délután ket­tőkor leállítottuk a szivattyú­kat és csak este nyolckor in­dítottuk be. — Jó ez a nyugalom. Ilyen­kor minden rendben van — mondogatja Jancsi Bandi bá­csi. — Az üzem nyugodtan dolgozhat. Olyan nagy és bő­vizű ez a tó, hogy egyenesen áldás a kohászati üzemnek, és Salgótarján városnak. Va­lamikor a tó mostani medré­ben külfejtést végeztünk. Ak­kor nem is gondoltuk, hogy egyszer majd egy 35 méter mélységű hasznos gyöngysze­me lesz itt a gyáriparnak, eb­ből merítenek Salgótarján szomjazó lakói is, és hogy mint nyugdíjas, a bányászko­dások nyomán kialakult tó­val együtt itt szolgáljuk majd a város lakosságát és a ko­hászati üzemeket. Így vall Jancsi András, aki gyermekkora óta a bányász­kodással kötelezte el magát A mostani váltóműszakos szi­vattyúkezelő társai: Fodor János, Havranek Károly és a többiek úgyszintén a bá­nyászok legjobbjai közül va­lók. A sok kitüntetésük, me lyeket otthon a vitrinben őriznek, jól példázza életük termékeny napjait. Jancsi András annak idején az elő- vájók országos versenyében a harmadik helyen szerepelt. S ez már nagy rangot jelent a bányászkodásban. Utolsó bá­nyászéveiben 80—90 . mázsa volt a fejenkénti normájuk. Akkor fogadkozott, hogy ad dig nem megy nyugdíjba, amíg a négyezredik vagon szenet is ki nem termeli. Már a 3800 fölött volt, amikor 53 éves korában baleset érte. Az elmúlt évekre és napok­ra gondolatai között kutat­gatva emlékezik vissza. Most az új munkahelyén szeretne helytállni. Ügy, hogy a ko­hászati üzemek dolgozóinak és Salgótarján lakóinak leg­teljesebb elismerését is ki­érdemelje. Orosz Béla UUtllillllllllllllllll 11II11 IUI I ill llllll Ilii Ilit lllllllllllllllllllili llllllllllll II tllfll'.'IIIH IIIIMI llllll II III lllllllllllllllllllllll HU || III IIII III III III |||( IKIIIIIIIII III IIIIII IIIIIIIIIlllIfUIIIIIIIilllltlIllltlIMIIIIIIIIIII ffftttltf ttllillf f Hilf Ili t Tanácstagok és segítőtársaik r Lakóhelyünk formálásában valamennyiünknek van fel­adata. Közvetlenül vagy közvetve egyaránt részt vehetünk ebben. Amikor a közeli játszótéren, óvodában vagy bölcső­dében egy .kis társadalmi segítséget kérnek, közvetítőnek szívesen vállalkozik a tanácstag, noha közéleti szerepe őt ennél többre kötelezi: lakókörzete érdekeinek képviseletére. A legtöbb tanácstagtól mégsem idegenek ezek a praktikus ténykedések, mivel megbízói gyakran többre értékelik ezt, mintha például Balassagyarmat egésze érdekében tesz va­lamit. Nyilvánvaló, ha száz keze, lába is lenne egy-egy tanács­tagnak, akkor sem tudna minden apró, cseprő ügyben köz­bejárni. Ezért jó. ha e kérdéseket, lehetőségeket megtanács­kozzák azokkal, akik az átlagosnál jobban érdeklődnek a lakókörzeti közügyek iránt, s akiknek élettapasztalatuk is van a szervezésben, a vélemények összegyűjtésében. Az ak­tívakból lesznek tehát az aktívák, akik alkotóan segédkez­nek a lakóterületi politikai munkában. Nem kell valamilyen tisztséget betölteni ahhoz, hogy valaki részt vehessen a közéletben, a közügyek inté­zésében. Alkotmányunk nemcsak az emberi jogok tisztelet­ben tartäßärol rendelkezik, hanem azt is kimondja: ezt a társadalom érdekeivel összhangban gyakorolhatjuk, illető­leg, jogainkat és kötelességeinket nem választhatjuk külön. Abból, hogy a közügyekben minden állampolgár részt vehet még nem következik áz, hogy ezzel a jogunkkal, valameny- nvien élünk is. A közéleti cselekvéshez a jó szándékon túl erős és céltudatos akarat is kell. Ugyanis a társadalmi igény nem a formális részvételben ölt testet, hanem a tevőleges­ben, az teremt értéket, az formálja a szocialista valóságun­kat. Éppen ezért a szocialista demokrácia érvényesítése szo­rosan kötődik mindennapjaink gyakorlatához, annak az ál­lapotnak tökéletes és folytonos megteremtéséhez, amelyben az állampolgárok közül belső szükségletből, meggyőződésből, egyre többen és gyakrabban közvetlenül is beleszólnak az országos politikába, s közreműködnek lakóterületük, üze­mük vagy szövetkezetük ügyeinek eldöntésében. Vitázni kell azzal a bürokrata-technokrata felfogással, mely szerint a laikusok ..okoskodása” csak fékezi, kuszál.ia a társadalmi-gazdasági tevékenységet, például a városépí­tést, mivel — mondják — építészek, a tervezők diplo­más, képzett emberek, foglalkozásukhoz értenek, hogyan me­ri azt fölülbírálni, kritizálni a* „hozzá nem értő”? Lenin azt hirdette: a dolgozók teljes értékűen részt ve­hetnek a társadalom irányításában. Mint írta: ...„az alko­tók tízmillióinak esze valami hasonlíthatatlanul magasabb- rendűt hoz létre, mint a legnagyszerűbb és a legzseniáli­sabb előrelátás.” Az épülő szocializmus társadalmában az alkotó ember tevékenységében rejlik a legfőbb lendítőerő. Eddig ered­ményeink adják a bizonyságát annak, hogy azok vannak többségben, akik képesek önmaguk és a szűkebb-tágabb közösség érdekei közötti összefüggést felismerni. A tanácstag közéleti szerepe abból a szempontból is vizsgálható, hogy miként képes jól tájékozódni közvetlen környezetében, ahol jelölték és megválasztották: az igé­nyek és kérések össztüzében hogyan tud összhangot te­remteni az utca, a városrész, és a város érdekei között, vagyis milyen körülmények között tud hatékonyan politi­zálni. Először is: arra kell törekednie, hogy ne hagyják magára választói, segítsék munkájában. Más szavakkal: szé­lesedjen a közéletben részt vevők köre, amit a demokrati­kus fórumok elé vitt ügyek .számának növekedése serkent­het,- ha valóban érdemi beleszólást igényelnek. A párt XI. kongresszusának határozatában ekképp fogalmazták meg e társadalmi követelményt: „Az országgyűlési képviselők és • a tanácstagok fűzzék még szorosabbra kapcsolataikat válasz­tóikkal, az üzemi, a munkahelyi kollektívákkal, legyenek a helyi közélet aktív részesei, a közérdek figyelembevételé­vel teljesítsék választóik megbízatásét.” Ehhez kevés csak a képviselői fogadóórákat, a tanácstagi beszámolókat megtar­tani, s közvetíteni 4 panaszokat, kérdéseket. A követelmé­nyek nagyobbak. Az energiák fölszabadításara is kell vállal­kozniuk, melyek tevékenységi helyük közéletében rejtőz­nek. Az igények fölmérése mellé odatenni a lehetőségeket, a saját efőt, az általuk csiholt lelkesedést, mely mindig konkrét, jól megfontolt tenniakarásban olt testet. Nagy feladat ez! Aki próbálta, tudja. Sok egyeztetés, információcsere, mérlegelés előzi meg a tanácsi testületi döntéseket, határozatokat. Tudvalevő, hogy a döntésekben való részvétel kellő politikai tájékozottságot, az érdekekben való biztos eligazodást feltételez. A lakosság véleményének megismerésében és formálásában a tanácsta­gokkal együttműködő aktíváknak meghatározó szerepük le­het. Például a társadalmi munka szervezésében, a tömegköz­lekedés javításában — és így tovább — nélkülözhetetlen a közéleti aktívák közreműködése. Sokra vagyunk képesek, ha összefogunk! S ez vezessen bennünket a jövőben is: több­re és jobbra vállalkozva. Bálint Gyula Munkájuk különböző — céljuk azonos Munka mellett tanulni nagy megterhelés. Mindenesetre elismerés illeti azokat, akik a napi nyolc óra munkaidőn túl éjszakákat átvirrasztva tanulnak. A Budapesti Rádió­technikai Gyár salgótarjáni üzemében több mint százan vál­lalták. Közülük mutatunk be néhányat, akik a munkapadok után az iskola padjaiba ülnek be. Betanított forrasztóként kezdte a munkát 1974-ben Horváth Istvánná, később átkerült a meó-részleghez, ahol jelenleg is dolgozik. Férjével együtt ebben az esztendőben érettségi­zett a dolgozók gimnáziumában, Arr^ - a kérdésre, hogy mi­képp bírta a munkát és a tanulást, csak ennyit válaszolt: — Amit kitűzök magam elé, el is tudom érni. Nem vagyok az a típus, aki meghátrál... Az általános iskola után híradástechnikai hálózatszerelő szakmát tanult Budapesten Ferenci József. Egy év gyakor­lati idő után sorkatonai szolgálatot teljesített. A 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Inézet hároméves szakközépiskoláját végezte el. 1970-től dolgozik a BRG-ben Jelenleg a végsze­relő részleg szereldei csoportvezetője. Tapasztalatait szíve­sen adja át a fiatalabbaknak. ■;V'r í Marxista esti egyetem, a 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet 'háromé*es szaaközépis• iá5 : és két mászokban való termelés, nagy feladat elé állította Rabóczki József esztergályost. Az első akadályokat sikerrel vette. Külön em­lítést érdemel, hogy a Salvador Allende brigádból — mely­nek ő is tagja — még öten tanulnak középfokú iskolában. A szabad idő java része tanulásra megy... így kezdte a beszélgetést Kovács Tibor, aki néhány hete tett sikeres vizs­gát a Bánki Donát Műszaki Főiskola levelező tagozatán Miskolcon. Három év sikeres elvégzése után következik ta­lán a legnehezebb, az utolsó. Ha mindez sikerül, üzemmér­nöki diplomát, rendszer- és üzemszervező-képesítést sze­rez. (Bábel László képes riportja) ,4­í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom