Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-05 / 183. szám

Szenfmihályi Szabó Peters Pintér István: A tudományos-fantasztikus irodalom értelme Gyilkosság - a „szeretet jegyében" VAN-E A VERSNEK, a szimfóniának, tájképnek ér­telme? Elég ostoba kérdésnek látszik. Hasonlóan ostoba, de igen gyakori kérdés: van-e a tudományos-fantasztikus iro­dalomnak értelme? Ezt a kér­dést főleg olyan olvasók te­szik fel, akik régesrésen ol­vastak néhány, többnyire rossz vagy igen gyenge ifjú­sági sci-fit, s most elég bátor­nak érzik magukat, hogy egy egész műfajt, egy egész iro­dalmi szemléletet és módszert kérdőre, sőt, kétségbe vonja­nak. Mert a science fiction iro­dalmi műfaj, szemlélet és módszer egyszersmind. És mint minden irodalmi műfaj a világon, állandó változások­ból, irányzatokból. diva­tokból, áll össze, s akár­csak az irodalom bár­mely másik műfaja, körül­belül nyolcvan-kilencven szá­zaléka egyszeri elolvasásra és csöndes elfeledésre van Ítél­ve. Azonban a sci-fi fennma­radó tíz-húsz százaléka ma­radandó érték, s remekműként tartja számon az utókor. A sci-fi az ember és a kozmosz viszonyával foglalkozik, bo­nyolult és ellentmondásos, de technikailag egyre jobban fej­lődő korunkban, különböző hipotéziseket modellez a jö­vőben, jókat és rosszakat. A tizenkilencedik századtól kezdve beszélhetünk tudomá­nyos-fantasztikus irodalom­ról, amióta a természettudo­mányos szemlélet valóban át­hatja az emberiség gondolko­dását. Ugyanakkor a műfajra mélységesen jellemző az is, hogy a tizenkilencedik század elején, a romantika fénykorá­ban érte el első sikereit, ezért a legtöbb sci-fi mű hagyomá­nyosan cselekményes és ro­mantikus történeteket dolgoz fel. Mary Shelley Frankens- tein-jét szokták az első tudo­mányos-fantasztikus műként feltüntetni (1818), amely rém­regény formájában nemcsak a sci-fi egyik kedvelt alaptí­pusát adja, hanem azt is bi­zonyítja, hogy a sci-fi kezdet­től fogva nemcsak közvetít tudomány és irodalom között, hanem figyelmeztet a tudo­mány felelősségére is, sőt egyes esetekben kifejezetten tudományellenes. Való igaz, hogy a jó tudományos-fan­tasztikus irodalom a legrit­kább esetben tudományos, legfeljebb kiindulási ötleteit, helyzeteit kölcsönzi a tudo­mánytól, ezért helytelen is ifjúsági vagy ismeretterjesztő műfajként kezelni, bár való­ban vannak ilyen —többnyire irodalmilag gyengébb kísérle­tei. A SCI-Ft MÜVEK döntő többsége valamilyen közeli vagy távoli, de mindenképpen elképzelt jövőben játszódik, ahová vagy kivetíti az író vé­leményét a jelenről, vagy megpróbál jelezni bizonyos — gyakran igen valószínűtlen lehetőségeket. Valóságfeletti, elképzelt, tökéletesen szabadon kezelhető „valósággal” dolgo­zik, akár a mese és a mítosz, amelyhez egyébként szoros rokonság fűzi a fantasztikus irodalmat. Az elképzelt jövő­ben (vagy múltban) játszódó történet voltaképpen mindig utópia is, vagy éppen anti- utópia: az író akarva-akarat- lanul el kell, hogy képzeljen egy, a maitól lényegesen kü­lönböző emberi (vagy nem emberi) társadalmat, amely lehet a miénknél sokkal jobb, vagy sokkal iszonyatosabb. A technológiai és a társa­dalmi alaptémájú sci-fi kö­zötti küzdelem napjainkban Mai tévéajánlatunk r 20.25: A LŐCSEI FEHÉR , ASSZONY Jókai Mór ismert, népsze­rű műve kerül képernyőre, Maár Gyula rendezésében. A történet hőse, a lőcsei áruló fehér asszony: Korponayné Géczy Julianna. A sokágú, romantikus történet, amely a Rákóczi szabadságharc ide­jében játszódik, mégsem e sok cselekményszál révén lesz emlékezetessé. Maár Gyula rendező elképzelése szerint egyetlen szál került kiemelés­re: Korponayné tettének rú­gói, egyéniségének változásai. Ez a nagy egyéniség ugyanis, amely a gonoszság tisztítótü­zében ég, végül vértanúvá válik. A romantikus asszony­alakot Törőcsik Mari formál­ja meg, akinek Maár Gyula rendezésében nem ez az első, egyetlen nőalakra épülő film­je. Emlékezzünk csak a női alakítás nagydíját elnyerő Déryné, hol van?-ra és az idén a mozikban bemutatott Teketóriá-ra. is tart, már legnagyobb klasz- szikusai, így Verne és Wells között is ezen az alapon húz­ható meg leginkább a határ­vonal. Verne művei — kora szintjén tudományosabbak, míg Wells művei fantasztiku- sabbak, de — irodalmi értékeik miatt — jóval maradandób­bak is. A mi Jókaink ebben a küzdelemben közbülső he­lyet foglal el — bár érdekel­ték kora természettudományos eredményei is. nem kevésbé vonzották a jövő társadalmi­politikai kérdései, ahogyan ezt A jövő század regényében látjuk. A science fiction újabb tör­ténetének . talán legfontosabb állomása a harmincas-negyve­nes évek Amerikája, 1926- ban indult meg az Amazing Stories című sci-fi folyóirat, amelyet hamarosan a rossz papíron, de minél rikítóbb címlapokkal dicsekedő . sci-fi magazinok egész sora köve­tett. A műfaj ellenzői és sze­relmesei ennek a jellegzetes indulásnak köszönhetik leg­több érvüket a műfaj ellen és mellett is: így lett a tudomá­nyos-fantasztikus irodalom egyszerre tömegirodalom és intellektuális elitirodalom, képregény-sekélyességű rém­regény és filozófiai mélységű kísérleti regény. A MAGYAR SCI-FI elődei között ott találjuk Jókait Babitsot, Karinthy Frigyest de igazi fellendülésnek csupán a hatvanas években indult. A hetvenes évek elején mái könyvsorozatok és külön an­tológia, a Galaktika — Kucz- ka Péter szerkesztésében — szolgálja a sci-fi ügyét, s megalakul a sci-fi munka- bizottság az írószövetségen belül. Magyar szerzők sora — Fekete Gyula, Hernádi Gyula, Mesterházi Lajos, Csernai Zoltán, Szepes Mária, Zsoldos Péter — jelentkezik új mű­vekkel, s,a televízió képernyő­jén is egyre-másra tűnnek fel — néhol vitatható színvonalú, de mindenképpen érdeklődést keltő — magyar és külföldi filmek és tévéfilmsorozatok. A magyar sci-fi elméleti mű­helyei is rangos helyet foglal­nak el a nemzetközi fórumo­kon, s úgy látszik, e viszony­lag fiatal műfaj Magyarorszá­gon is elfoglalja helyét, s ha jól játssza sajátos szerepét a tudományos-technikai for­radalom korszakában, akkor eredményeivel, kérdéseivel és vitáival az egyetemes kultú­rát is gazdagítani fog ja­il). Ronnie Howardban egyre inkább erősödött a meggyőző­dés, hogy ez a fiatal lány, akivel egy cellában kénysze­rül ülni, s aki többek között azt is állította, hogy még ti­zenegy olyan gyilkosság van, amelynek tettesét soha nem találja meg a rendőrség, való­ban az egész rendőrség által keresett tettesek egyike. Kü­lönösen az foglalkoztatta so­kat, hogy Susan Atkins újabb gyilkossági tervekről is be­szélt. Úgy vélte, hogy beszél­nie kell a rendőrséggel: ne­hogy bizonyítékok hiányában kiengedjék Susan Atkinset és a Manson „család” más- tag­jait, s folytatódjék a gyilkos­ságok sorozata. Bármennyire is furcsán hangzik azonban, a Los An­geles-i női vizsgálati fogház foglyának nem is olyan köny- nyű a rendőrséggel beszélni. Először Broom őrmesternőhöz, az illetékes foglárhoz kellett fordulnia, vele közölni, hogy ki követte el a Taté- és a LaBianca-gyilkosságokat. Broom asszonynak azonban legfeljebb annyi állt jogában, hogy elöljárójához Johns had­nagyhoz forduljon. Johns had­nagy azonban úgy vélte, hogy a fogoly csak ki akar jutni legalább egy rendőrségi ki­hallgatás időtartamára a fog­ház unalmas falai közül, s ezért megtiltotta a fogolynak, hogy az üggyel tovább foglal­kozzék. Ronnie Howard, a szó szoros értelmében könyörgött Broom őrmesternőnek, de hasztalan. Nem tették lehető­vé, hogy felhívja a Los An- geles-i bűnügyi rendőrséget. November 17-én aztán RonJ nie Howardot kiszólították a cellájából. Bírósági tárgyalás­ra vitték. A szokások szerint azokat a női és férfi foglyo­kat, akiknek bírósági tárgya­lásuk volt, a Bouchet Street-i fogházban gyűjtötték össze, on­nan egy rabszállító autóbusz- szal vitték valamennyiüket a bíróság épületébe. S amíg vá­rakozniuk kell, mindenki el­intézhetett egy telefonbeszél­getést. Ronnie Howard végre felhívhatta a rendőrséget. A Beverly Hills-i rendőrség gyilkossági csoportját hívta fel, elmondta, hogy tudja a Ta­te- és LaBianca-gyilkoesógok titkát, de ezzel nem váltott ki különösebb érdeklődést. Azt a választ kapta, hogy ez nem a kerületi rendőrkapitányság illetékessége, szíveskedjék a Los Angeles-i rendőrség gyil­kossági csoportjához fordulni. A nőnek még sikerült azt is felhívnia, ott késznek mutat­koztak rá, hogy azonnal vala­kit átküldjenek kihallgatásá­ra. Ronnie Howardnak még csak azt volt ideje elmonda­ni, hogy egész napját a bíró­ság előtt a vádlottak padján kell töltenie, s aztán egy bör­tönőr belépett a telefonfül­kébe, s megszakította a vo­nalat, magával vitte a fog­lyot, a rabszállító autóbusz már előállott A Los Angeles-i detektívek- nek minden okuk megvolt, hogy a Manson-banda egyik tagja cellatársnőjének adatait komolyan vegyék. Hat napja tudták már LePage-ék, hogy Charles Manson bandaja"ala­posan gyanúsítható nemcsak LaBiancáék megölésével, ha­nem más gyilkosságokkal is. A kulcsot egy bizonyos A1 Springer nevű fiatalember el­beszélése adta a kezükbe. A1 Springer ugyanahhoz a „rocker” — „szelíd motoros” — bandához tartozott, mint valamikor a Kitty Lutesinger vallomása nyomán keresett „Danny”. Dannyt kutatva akadtak A1 Springerre. A fiú ugyan nem tudott felvilágosí­tást adni barátja tartózkodá­si helyéről, aki otthagyta az ő csoportjukat, s beállt Man- sonékhoz. Viszont — mondta el a meglepett nyomozóknak — még a Spahn-tanyán, au­gusztus 11-én vagy 12-én. vagyis két-három nappal a Tate-gyilkosságok után Char­les Manson bevallotta neki: ők ölték meg azokat az embe­reket. A beszélgetésre úgy került sor, hogy A1 Springer éppen Dannyt kereste, vissza akar­ta nyerni az ő bandájuk szá­mára. Ez nem sikerült, de a bandafőnök őt is rá akarta beszélni, csatlakozzék hozzá­juk. S ekkor eldicsekedett bi­rodalmával. A lányokkal, amelyekkel a banda tagjai szabadon rendelkezhetnek, akiknek egy része teljesen meztelenül téblábolt „megvál­tója” körül. És egyébként is — mondta Manson A1 Sprin­gernek —, mindent megtehet­ne a banda tagjaként, a gyil­kosságot is beleértve. S hogy szavainak nyomatéket adjon} beszélt az öt ember megölésé­ről. S aztán még bemutatót is tartott késdobálásból. Később szó került más gyilkosságok­ról is, „Henland”-ról, ahogy A1 Springer Hinman nevére emlékezett. S odafent. még hallott egy néger megöléséről is. A1 Springer elmondta: egész fegyverraktárt mutattak neki, egy fegyverekkel teli szek­rényt odafenn a tanyán. Hogy egy „Buntline” 22-esük is volt, arról is hallott, de hogy a ne­ki mutatott fegyverek között látta volna azt, arra nem tu­dott válaszolni. Ö nem ért annyira a fegyverekhez, mint Danny, a barátja. A1 Springer egyre inkább belelendült az elbeszélésbe. Látta, hogy fontos ember, s ezért igyekezett még jobban értesültnek, tájékozottabbnak látszani. — Hallottak valamit egy bemázolt hűtőszekrényről? LePage és a fiatalembert kihallgató másik társa most kezdett igazán feszülten fi­gyelni. — Hogy jutott ez eszedbe? — Mert elmesélték nekem, hogy valamit a hűtőszekrény­re írtak. — Ki mondta, hogy a hű­tőszekrényre írtak; — Charlie mondta, hogy valamit írtak valahol rá, mégpedig vérrel. — És mondta, hogy mit írt? — Valamit a disznókról, vagy a négerekről, valami ilyesmit... LaBiancáék hűtőszekrényére a tettesek — vérrel a „HAL­TER SKELTER” feliratot másolták. A felvilágosítás tehát nem volt pontos, de annyit mégiscsak tudott A1 Springer, állítólag Charles Mansontól, hogy a hűtőszek­rényre vérrel írtak valamit. Napokig vitatkoztak, hogy a fiatalember valóban az igaz­ságot mondta-e, vagy csak képzelődött és felvágott. Vég­tére is az újságok alapján is elmondhatta azt, amit elmon­dott. S vajon vele, aki soha nem volt tagja a Manson- bandának, miért lett Volna olyan bizalmas a bandafő­nök? Az összeesküvéstől a kamarahangversenyekig i\\\\v\Vk\\>\vv\sa\>M B\V\\\V\\\\\\V A salgótarjáni nemzetközi müvésztelep vendége Kudász Emese Kudász Emese Alvók. Ez Kudász Emese egyik olajképének címe, je^ lenleg Kairóban van egy kiállításon, amelyet fiatal ma­gyar képzőművészek művei­ből állítottak össze. A képen két fa és egy fal között a puszta térségen fekszik öt figura. — Vannak olyan emberek, akik átalusszák az életüket, azaz egy bizonyos zárt kör­ben mozognak s nem vesznek tudomást a világról — jegy­zi meg a művész. — Ügy tűnik, mintha nagyon is él­nének. de csupán kis problé­mák fog1 alkottatják őket. Mos­tanában nagyon sok ilyen ember van. Még csak nem is olyanok, mint Pierre Mercadier, akit Aragon regényéből Az om­nibusz utasai-ból ismertünk meg. Nem kívánnak kitörni — mint ő kora társad a jmábó! — jelen életformájuk értel­metlenségéből, hiszen több­nyire jól érzik magukat zárt világukban. esetleg anyagi javakat hajszolnak, szűk családi és baráti körükben múlatják napjaikat. Értelmet­lenül élnek, a mércét a köre­ikben éppen dívó szimbólu­mokhoz igazítják. „Távla­tuk” a távlattalanság. A le­hetséges társadalmi cselekvés színterei nem foglalkoztatják őket, a magánélet számukra nem a pihenés, az erőgyűjtés, a belső gazdagodás területe, egyszerűen az egyetlen léte­zési formájuk. — Pedig teret nyitni nem­csak a zsenik előjoga, minden embernek meg kell találnia az utat az értelmes cselekvés­re, ha néha nehéz is ez az útkeresés és gyakran még nem is „kifizetődő” — teszi hozzá Kudász Emese. Azután akvarelleket néze­getünk, dián. Barna felhős, szélfútta tájat, menekülő le­ánnyal, sárga fát, hajladozó jegenyét, tópartot, színes fa­lakat, szépen formált kapukat, réteket, ragyogó mezőket. — Szükségem van a termé­szetre, mint minden ember­nek — mondja. — Talán egy kicsivel jobban is. Nem tud­nék létezni a fák, a növények nélkül; Képein, akvarelljein való­ban mindig elevenen él a táj, a valóságosnál mindig ki­csit költőibb színekben. — Mégsincs úgynevezett tájképe. — Sose festettem tájat, de mindig volt okom arra, hogy a tájat is megfessem. Valóban, nagyon is érzé­keny, emberi mondandók hor­dozói Kudász Emese tájai. Emberi magatartásformák­ról, útkeresésről, néha ije- tielmes elveszettségről, az öröm utáni olthatatlan vágy­ról mesélnek. Ez utóbbi szót nem véletlenül használom róluk szólva, hiszen szinte valamennyi alkotásán érzek valami meseszerű varázst, va­lami alig kifejezhető ottho­nosságot, amely talán a tűnt gyermekkor melegével rokon. — Inkább csak vágy ez az otthonosságra — szól Kudász Emese. Lehetséges. Ügy tűnik azonban, hogy a Balaton vi­lága, amelyben a művész gyermekkorát töltötte — s ahová ma is mindig vissza­jár —, Balatonfüred kör­nyéke, Csopak tündéri han­gulata nem múlt el nyomta­lanul életéből és művészeté­ből, s „felnőtt” mondandói­hoz is kvalitásos keretet szolgáltat. Kudász Emese járt az Iparművészeti Főiskolára, a Képzőművészeti Főiskolát pedig a hatvanas évek köze­pén fejezte be. Első önálló tárlatát 1965-ben rendezte Szófiában, aztán Derkovits- öszöndíjas lett. A ferencvá­rosi pincetárlaton mutatko­zott be, 1972-ben volt önálló kiállítása, 1975-ben a Stúdió Galériában. Budán él. Mű­vésztelepen vett részt a ko­rábbi években Kirgiziában, 1974-ben és most Salgótar­jánban. Sokat utazott Euró­pában és Észak-Amerikában. Jövőre szeretne egy kiál­lítást rendezni Salgótarján­ban, néhány év múlva pedig Budapesten, a Műcsarnokban. Tóth Elemér 4 NÖGRÁD - 1977. augusztus 5,, péntek A simontornyai vár érdekességei Az idegenforgalmi főutaktól kissé távol eső festői somo­gyi dombvidék és a Siótól átszelt balatoni síkság talál­kozásánál fekszik Simontor- nya. A közelmúltban restau­rált, múzeummá és művelő­dési központtá alakított vár számos történelmi és régészeti érdekességgel szolgál. A 700 éves erődítmény a Döröcske nemzetségbeli Si­mon alországbírótól kapta ne­vét, de az eredeti Simon-tor- nya már nem létezik. Két méter vastag alapfalai csu­pán a várpincében láthatók. Számos birtokosa közül a hí­res Laczfiak, a furanevű Ozo­rai Pipó és Garay László nádor érdemelnek említést. Ez utóbbi éppen ebben a várban szőtt összeesküvést Újlakival és más föurakkal a nemrég megválasztott Mátyás király ellen, 1458. július 26- án. Az akkori „hírközlés” gyorsaságát jelzi, hogy Má­tyás és Szilágyi Mihály már másnap értesült a sötét ter­vekről. Az egy ideig királyi tu­lajdonban levő vár Mátyás halála után Buzlay Mózes királyi íőajtónálló, Fejér me­gyei főispán, a sárkányrend lovagjának birtokába került, aki a régi középkori erődít­ményből reneszánsz várpa­lotát, előkelő főúri rezidenci­át varázsolt. A köveken meg­maradt kézjegyek igazolják, hogy Jagelló kori reneszánsz építészetünk egyik legszebb alkotását a híres krakkói Wa­wel egyik olasz mestere épí­tette. A nagy gonddal kiépített várkastély puskalövés nélkül jutott török kézre és másfél évszázadig a simontornyai bég székhelye volt. Érdekes módon 1686-ban ugyancsak teljesen sértetlen állapotban foglalta vissza Bádeni Lajos. Alig másfél évtized után a reneszánsz varkastélyt erődít­ménnyé átalakító császári csapatok vandál pusztítást végeztek. A lakótoronyból agyútorc.iy lett, a nagy re­neszánsz * ablakokat lőrésekké alakították, a finom mészkő- faragványokból meszet éget­tek, a gazdagon díszített cí­meres loggiákat, kandallókat szétverték. Számos értékes faragott követ, köztük a sa- sos Buzlay-címert a befala­zott ablakok szétbontásakor találták meg az Országos Műemléki Felügyelőség szak­emberei. — A Rákóczi-szabadság­harc bukása után a simon­tornyai várra is érvényes volt a hírhedt császári parancs: a kuruc ellenállás fészkeit fel kell robbantani. A sors kü­lönös kegye folytán a kive­zényelt robbantókülönít­ménynek nem volt elég pus­kapora, így a vár felerészt épségben maradt. Ma a hely­reállítás után múzeum, kul­turális létesítmények, könyv­tár, klub, szeszmentes presz- szó kaptak helyet a híres si­montornyai várban. A régi várkápolna kiváló akusztiká­jú boltíves termeiben gyak­ran rendeznek kamarahang­versenyeket. Fényes Tamáa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom