Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-31 / 204. szám
néthöxnap Berkenyén Kisközség a hegyek között r Berkenye. Valamivel több mint hatszáz lakosú kisközség a rétsági járás csücskében, Nógrád szomszédságában. Hegyek ölelik körül épülő, magasodó házait. Hét esztendeje társközsége Nógrádnak. Lakói legnagyobbrészt német nemzetiségűek. Szorgalmukat, ügyességüket, takarékos életmódjukat gyarapodásuk jelzi leginkább. Az újsoron nemrég felhúzott, vagy még éppen épülőfélben levő családi otthonok legtöbbje háromszobás, tágas színes csempés fürdőszobákkal, amilyeneket a divatlapokban látni. 1. r Berkenye társközség. A tanácsháza Nógrádon. De a tanács vezetői, az ügyintézők gyakran látogatnak Berkenyére. Mostani falujárásunknak az a célja, hogy megnézzük, mennyit változott, fejlődött a község a közös gazdálkodás évei alatt. Kísérőnk Tölgyesi János tanácselnök. Keresve sem találhatnánk jobbat. Nyolc esztendeje tanácselnök, úgy ismeri a két falut, mint a tenyerét. Nemcsak az utcákat, hidakat, járdákat, javításra vagy változtatásra váró tennivalókat, hanem az embereket is. — Az igazság az, hogy a berkenyeiek nehezen törődtek bele az összevonásba. Gyakran mondogatták, hogy igen, most majd csak Nógrád fejlődik, nekik kevesebb jut. Pedig __ P edig? — összeszámoltuk. Amíg Berkenyén önálló tanács volt, évente alig harminc-negyven ezer forint jutott községfejlesztésre. Ez annyira kevés, hogy évekig kellett várni egy- egy járda, vagy útszakasz megépítésére. Garamvölgyi Erzsébet tanácstitkár szaporán bólogat Gyakorlatból tudja, Berkenyén yolt azelőtt titkár. , — Mit kapott Berkenye? — Iskola, óvoda, vegyesbolt, tanácsi irodaház, orvosi rendelő már megvolt. Erre nem kellett pénz. Hanem.... — Hanem? — Annál rosszabb* állapotban voltak az utak, járdák. Ezeket igyekeztünk rendbe hozni több-kevesebb sikerrel. Az újtelki részen még egy lépcsőzetes lejárót is csináltattunk. Bővítettük a villany- hálózatot. Vannak további terveink is. — örülnek majd a berkenyeiek. — Reméljük. Házhelyeket szeretnénk kialakítani, itt a főúton a hidat átépíteni, tovább burkolni a patakot. Különösen sok gondot jelent az ivóvíz. 2. Bekopogunk az óvodába. A gyerekek éppen ebédelnek. — Finom az ebéd? Többen bólogatnak, aztán egy bátor legény rávágja: — Rántott hús krumplival. Jó. A kedves, fiatal óvónő, Schmidt Józsefné büszkén mutatja birodalmát. Van is mire büszkének lennie. Szép udvar, most hozták rendbe az óvoda dolgozói. Nemrég festettek, a fal mellett körös-körül jáijékok. Nemzetiségi óvoda, a harminc gyerek hetente kétszer németül tanul. Ügy fújják az énekeket, verseket, hogy az csoda. Az elnök búcsúzóul még hozzáfűzi: — Minden gyereknek jutott hely az óvodában, még a bizottságot sem kellett összehívni. ., 3. Az egyik udvaron tele a kötél mosott ruhával. A ta-. nácstagot, Schmidt Józsefnét keressük. Csak a nevük azonos az óvónőével. Hiába, Berkenyén sok a Schmidt... A nagymamát találjuk otthon, aki szívesen invitál a tágas, szép házba. A tornácon kisbaba. Schmidtné nincs otthon, elutazott Vácra. A termelőszövetkezetben könyvelő, most szülési szabadságon van. A nagymama sajnálkozik: — Ez a Marika, hogy éppen most ment el. ö aztán tudná mondani a társadalmi munkát, meg a tanácsi dolgokat A szívén viseli, monTájékoztató a Szputnyikból Á Szputnyik 1977. szeptemberi számában több cikk szolgálja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának előkészítését. A Szovjetunió új alkotmánytervezete vitájának ismertetésére is nagy teret szentel a sajtó. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma a helsinki záróokmány aláírása óta mintegy 40 százalékkal növekedett: 1976-ban 56,8 milliárd rubel értékű forgalmat bonyolítottak le. A Mindenki számára előnyös című írás a szovjet— nyugati kereskedelemről szól. Napjainkban több mint 10 millió külföldi munkás tartózkodik Nyugat-Európa országaiban abban a reményben, hogy munkát kapnak. Ezeknek a munkaerő-tartalékoknak többsége görög, török, spanyol, olasz nemzetiségű, vagy Afrika gyermeke. A társadalmi létra legalsó fokát „elfoglaló” vendégmunkások hatalmas profitot hoznak a vállalkozók és az államok '„konyhájára”. Csak Nyugat- Németországban évente 1 milliárd márkát takarítanak így meg — olvashatjuk a legújabb Szputnyikban. ' A rénszarvasok legelőjét, a vadászok igazi paradicsomát a XVIII. században egy Du- nyin nevű vadász fedezte fel. Később róla nevezték el az itt felépült várost, amely a világ egyik legnagyobb félszigetén, a Fajmiron található. Cikket olvashatunk még a többi között a Balti-tenger szennyezettségéről, a sakkozás történetéről, valamint a Ze- ravsani-hegyhát egyik csodájáról, a ‘ muzsikáló tóról. A tengerszint felett mintegy 4000 méteres magasságban elterülő Kuli-alló, másképpen Echo nevű tó a madarak énekét, a vízbe hulló kövek csobbaná- sát veri vissza dallamos akkordokkal. dóm is neki, te Marika, téged már visszafogni kell... Dicsérjük a jól berendezett, szép házat — A málna, meg a baromfitartás, az sokat lendít rajtunk. Most is ötszázhúsz csirkét gondozunk a lányommal. A termelőszövetkezet ide, a háztájiba adta. 4. A vegyesboltba árut szállítanak. Kovács Béla üzletvezető a felvágottakat rakosgatja a hűtőszekrénybe. A feleségével több mint másfél milliót árultak eddig. Kérdezem, van-e hiánycikk. Töpreng, aztán válaszol: — Nemigen, még mosógépet, hűtőt is lehet kapni.1 Talán a sör, az hiányzik... Huszonkét esztendeje vezető ebben a boltban, így jól tudja. 5. Hesz Ferencné társadalmi tanácselnök-helyettes Berkenyén. Éjjeles volt a baromfigondozóban, most krumplit ás a kertben. Abbahagyja, hív be a házba. — Változott-e, fejlődött-e Berkenye? — Nagyon sokat. Ügy van ez, hogy van, akiknek semmi sem elég. Az igények nagyok, a pénz meghatározott. Mindig mondom, Berkenye nem kaphat annyit, mint Rétság, Rétság sem kap annyit, mint Salgótarján. Aki itt letelepszik. rendesen dolgozik, megtalálja a számítását Látom a két gyerekemen. 6. Egy jellemző1 adat Berkenye volt az első község a megyében, amelyik a takarékos rangot megkapta. Vele együtt ötvenezer forint járt. 7. A paszományárugyár Itteni üzemében éppen csak bekukkantunk. Ruzsinák Pál művezetőt találjuk a kis irodában. — ötven asszony dolgozik nálunk, zömében Berkenyéről. Az átlagkeresetük megközelíti a kétezer-ötszáz forintot Tovább bővítjük az üzemet Talán segíthetünk a vízgondok megoldásában, is. Próbafúrásokat végeztetünk, és ha sikerül megfelelő vizet találni, jut az óvodának, a községnek is.., Csatai Erzsébet Megújul a Patyolat uiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMtiiiiiiin:iiiiiiiiimi>imiiuiiiiiiiiiniiiHiiimmiiii:ii K ezdjem azzal, hogy sok magyar volt? Akik jártak a lengyel városban, tudják: elcsépelt megállapítás lenne. Hisz a magyar fiatalok legsűrűbben talán Krakkót keresik föl a külföldi városok közül. Kezdve a lengyel—magyar rokon- szenvtől a „Pollandiában” erősen dívó stopposmozgalmon keresztül az állítólagos „farmerlelőhelyig’’ sok minden indokolja ezt. Ha még tíz érvet említenénk, se lenne teljes a felsorolás. ★ Az odautazás éppenséggel nem a legjobban sikerült. A népszerű Cracowia-expressz ugyanis ez alkalommal valamivel több mint 3 órás késéssel rukkolt ki. Ráadásul —, mivel Kassán három kocsit, szokás szerint, lekapcsoltak — sokan szorongtak a folyosón, s a hátralevő 11 órás utat állva-guggolva vészelték át. Az if jobbjai —, akik tehették — ebből is hasznot húzták: ötletesen letörvén a nyelvi korlátokat cseh és lengyel leányzókkal ismerkedtek meg és — lévén helyszűke — kerültek velük közelebbi kapcsolatba. ‘ Akiknek erre valamely okból nem volt lehetőségük, azok jobb híján visszasírták az idehaza sokszor „elmarasztalt" MÁV-ot. Azt mondták, a PEWEX ■ áruházban nézzünk farmer után. A három alaplétesítmény elkészítésével több mint 36 millió forintba berni a salgótarjáni Patyolat rekonstrukciója. Az első lépcsőben a százéves kazánház felújítása történt meg. Ezt követi az új szárnyépület elkészítése, melyben a vegytisztítást és a festést végzik majd. A programot a mosodaépület átadásával szeretnék befejezni 1977. december végén. Képünkön Kis András kazánkezelő a kazán rendeltetésszerű működését ellenőrzi, amellyel másfélszeres kapacitásnövekedést kívánnak elérni. — fodor — Már az utcán gyanús vott ä dolog, mert igazi farmert még mutatóban sem láttunk senkin. Így hát nem lepett meg, hogy a PEWEX-ben sem akadt valódi. Csupán kétfajtát árultak, gyöngécske minőségűt, s azt is dollárért. KRAKKÓI MORZSÁK Amikor a pénztároshölgyhöz lépve közöltem, hogy „Nyema dollár", ő csak megvonta a vállát, s tovább írogatott. — Nyema biznisz? — kérdeztem, mire mosolyogva bólintott: — Niema business. Külföldön járva mindig büszkeség tölti el az embert, ha hazai terméket fedez föl. Kiváltképp, ha olyan termékre lel, amihez valami módon köze van. Egy újságírótól nem meglepő, ha magyar hírlapok felől érdeklődik. Az igazai megvallva, ezzel nincsenek „vastagon eleresztve" a krakkói újságospavilonok. Egy helyen mondták mindössze, hogy: Nyestcsapdák A Mecsekalján az utóbbi időben nagymértékben elszaporodtak a nyestek, és rendszeresen dézsmálják a ház körüli állatállományt. Pécs külső városrészeiben és a környékbeli településeken sokan tartanak kisállatokat: baromfit, nyulat, galambot — ezekre kapott rá a négylábú tolvaj. Nappal alszik, ám ha leszáll az est, vadászni indul a nyest. Néhol akkora ribilliót csapnak éjszakánként az állatok a padlásokon, udvarokon, ólakban, hogy felverik az egész környéket A nyest pár év óta természetvédelem alatt áll, ezért tilos irtani. A mecseki állatkert sietett a kisállattenyésztők segítségére, hogy megfékezzék a ragadozók garázdálkodását. Speciális csapdákat állítanak fel, amelyek elfogják, de nem ölik meg a nyesteket. A védett ragadozókat az állatkert fogadja be. — Szokott lenni, de most nincs. A többi bódéban rövid „nincs” volt a válasz. Egy könyvesboltban az eladó hölgy megcsóválta a fejét: — Nincs szótár. — Nem szótár kell. Könyv, magyar szerzőtől. Mint Sánta Ferenc. Erre fölcsillant a szeme, s keresgélni kezdett a polcon. Pár perc alatt három könyvet tudtunk, összeszedni: Újhelyi János, Ottlik Géza és Kertész Magda egy-egy munkáját. A Wawelben üldögéltünk egy pádon, körülöttünk turisták tébláboltak. Feltűnt egy galambősz pap bácsi is; hátratett kézzel, derűs arccal sétált. Egyszerre odalépett egy fiatal sráchoz, s néhány szót váltottak mosolyogva. Aztán elköszönt tőle, s komótos léptekkel felénk tartott. 4 mint mellénk ért, hosz- Szú, fehér ujjúval ránk mutatott: — Magyar? — kérdezte. Kissé meglepődtünk: — Tak, magyar — feleltük. — Bravó! — mondta, s kimért fejbiccentéssel tovább indult. Miről tudta, hogy magyarok vagyunk? — rejtély... mól— Bosszúsággyűjtemény Az ablak túlsó oldalán Van aki bélyeget gyűjt, más üres cigarettásdobozokat, bosszúságokat pedig mindnyájan. Akaratunktól függetlenül nem szenvedéllyel, nem módszeresen, de állandó jelleggel. .. A címben idézett ablak nem azonos az épületek külső nyílászárójával. Itt inkább arról az üvegtábláról van szó, amelyik a hivatalnokot, pénztárost az ügyféltől elválasztja. Különleges üvegből készülhetnek ezek az elválásztók. Van a- melyik annyira torzít, hogy a két oldalán levők kölcsönös csalódás áldozataivá válnak. Nem érzékelik, hogy a másik oldalon ember van. S hogy ne csak általánosságban beszéljünk, íme néhány konkrét eset a szerző saját gyűjtéséből: Postán történt. Az ügyfél beadja küldeményét az ablakon, a tisztviselő ránéz és kiszól: „Három forint lesz !” „Mióta emelték meg a díjszabást?” „Nem emelték meg...” „Kérem, máskor ugyanez hatvan fillér- he került... „Akkor fizessen annyit...” Nem is gondoltam volna, hogy a tarifa alku tárgya lehet. Ha a — vélhetőleg kezdő — tisztviselő számára ismeretlen feladat elé kerül, kérjen egy kis türelmet, vegye elő a mindig kéznél levő segédletet, s gyorsabban is végez, bosszúságot sem okoz, az intézmény hírnevének sem árt. Az utazók előtt különféle hirdetésekkel teszi vonzóvá á MÁV a jegyelővételt. A pénztárak azonban valahogy mintha kimaradtak volna az afc> cióból. A megyeszékhely szívében például sokszor célszerűbb vonatindulás előtt jegyet váltani. Ha valaki előző nap megy a pénztárhoz, azt kétféle élmény érheti. Vagy éppen egyik ablak mögött sincs pénztáros, vagy mindenütt hosszú sor áll, mert hamarosan indul egy vonat, s az arra jegyet váltók — félvén, hogy lekésnek — nem veszik jó néven, ha valaki másnapra akar jegyet biztosítani az ő kiszámított idejükből. Persze, hűen az igazsághoz, lehet az elővételező szerencsés, elcsípheti azokat a perceket, mikor pénztáros is van, sor sincs. És ha már a jegybiztosításnál tartunk: világszerte elterjedt, jól bevált dolog a telefonon történő mozijegyfoglalás. A szolgáltatás a filmszínháznak és a nézőnek egyaránt jó. Egyes filmszínházak pénztárosai azonban, úgy tűnik, maguknak tartják fenn a jogot, hogy mikor részeltessék benne nézőiket, mikor nem. Az indok a következő: „Most éppen sokan vannak és sorban állnak, nem érünk rá ezzel foglalkozni!” Illetve: „A filmre olyan nagy az érdeklődés, hogy elsősorban a sorban állókat szolgáljuk ki.” Az indokok fölött lehetne vitatkozni, de felesleges, mert mikor a leendő néző — esetleg fontos teendőit elhalasztva — lógó nyelvvel belofcoi a moziba, mit lát? Egy két emberből álló „sor”, és utána megkapja azt a jegyet, amit el szeretett volna tétetni... — g. — Legrégibb vízimalom Idegenforgalmi látványossága mellett ma is rendeltetésszerűen működik a Balaton örvény esi partja közelében az ország legrégibb vízimalma. Az aratás befejezése után, a közös termésből kapott gabonafejadagot, vagy a háztáji gazdaság- termését a környékbeli tsz-tagok ezekben a napokban szállítják a régi vízimalomba. Az öreg ipari műemlékhez való ragaszkodás azért is érthető, mert messze vidéken itt állítják elő a legfinomabb őrlésű réteslisztet. A malom naponta 4—5 mázsa termést őröl. Közben a turistaforgalom is zavartalan. Napjában gyakran 400—500-an kíváncsiak a korabeli oklevelek szerint 1211- es alapokon álló, s a mai formájában 1740-ben kialakított malomra. Az idei nyáron már három vendégkönyv telt meg. Az értékes műemlék épületet tatarozták és új tetőzetet is készítettek a Balatoni Intéző Bizottság támogatásával. | NÓGRÁD — 1977. augusztus 31., szerda I
