Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

Túvoli föld üzenete Bemutatjuk Galina Guszevát Ha hosszan nézi az ember, , <5gy tűnik: olyan, mintha benne szunnyadna a távoli Szibéria mérhetetlen nyugal­ma, s egyszersmind embert formáló keménysége is. Né- h : csendesen ejti maga elé a szavakat, aztán fellobban, izzik, majd újra vált, s sze­me megpihen az ablak alatt hajladozó fák lombjai zöld­jén.. — ,Nem nyírfák — mondom. — Nem, de szépek... A fák mindenütt szépek. — Szereti őket? — A természetet szeretem.'. I Az erdők ölén születtem, de messze is: Szibéria omszki területének Tuzin nevű fa­lujában. — De most —, mint hal­lottam — hosszú ideje vá­roslakó. — Igen... Tudja, nehéz volt a gyerekkori életem... Jött az értesítés a sztálin­grádi frontról, emlékszem rá: hiába formálgatom magamban időt töltök együtt a család fPam elesett. Így maradtunk a következő kérdést, mégsem dal. kettecsken anyammal. Dől- zavarom. Mintha otthon len. _ _ . - . gozroip kellett, más valasz- ne most ott messze a7 éven- ?’ • - , s tá* npm volt ahnev az iskn- 1 messze, az ever- szabad órai? tas nem volt, ahogy az isko ^e több mint húszmillió ton­lát elvégeztem. A kolhozba na ac^it adó novokuznvecki jártam, de aztan, egyszer- kohászati kombinátot övező csak meghallottuk a Komszo- lakótelepek valamelyik há- mol felhívását: lehet jelent- zában Csendre int távolba kezni a novokuznyecki épít- meredő tekintete kezésekre... Kilencen indul- ő maga kezdi a szój. tunk el fiatalok a faluból „ ,. még 1958-ban. ~ THd>a; amikor így visz­—A. .. . . szaemlekszik az ember, szin­— Fizikai munkát végzett? te hihetetlennek tűnik már, — Azt, s most is azt. Be- hogy meg kellett küszköd­tonkeverőnek vettek fel, hej, nünk elsőben mindenért, országon. És nem is tudom de sokat is lapátoltam akko- Amíg nem tanultunk bele a hirtelenjében szavakba ön* riban. .. munkába, világos, a pénzünk teni' mit:' érzek most... Ked­__ És most? 'sem volt túl sok; nem szé- vesek, aranyosak az emberek, • _ Nézze' A tenverem most gyellem elmondani: minden- s*ép Budapest. Salgótarján is. is férges - lordüia meg ke- bö1 a ^olcsóbbat vettem. Boldog vagyok, hogy ellátó­dét - de lapát helyett lépek Ugye- engem anyám sem ‘u- gathattam önökböz’ s ha szer zet , de íapat neiyett gepeK dott segíteni ., De aztán, rét ejthetem, hamarosan új­ahogy épült a kombinát, el is ra visszajövök. Családostól, feledtük a kezdet nehézségeit. Kezeit egymáson nyugtatja akadnak — Olyan vagyok, mint a többi háziasszony. Főzök, sü­tök, mosok. És persze, pihe­nünk. A kombinátnak van Aztáp egv üdülőtelepe, oda szoktunk kijárni, kikapcsolódni. És... szeretek síelni. — Milyen érzésekkel jött Salgótarjánba? — Először vagyok Magyar­vannak már. nyebb így. — De mégis nehéz Sokkal köny­ki­, , , — Mondják, többször- - Szokás dolga. Regebben tüntették, ia lapátolást sem vettük fel _ . , ,, persze, fiatalok voltunk . “ *gaz ~ *ele11 r™d g°n mée akkor dolkodas után. — 1971-ben 8 ' Lenin-centenáriumi kitünte­— Most is az. test kaptam, rá két évre meg ' — Hogyne... — mosolyodik kiváló dolgozó lettem. A él. — A nagyobbik fiam ti- múlt évben pedig megkap- zenhét éves, a kisebbik is tam a Munka Vörös közelít már a tizenhathoz. Érdemrendet. Egyik gépkocsivezető-tanuló, a fiatalabbik meg a vendég- — Sok munka van mögöt- látóiparban dolgozik. tűk. és rámnéz: — Még valamit elfelejtettem mondani: kül­dött voltam a .szovjet szak- szervezetek mostani, XVI. kongresszusán. — És rámne­vet, hogy szinte dicsekszik. Kint fellobban újra a szél, s ívbe hajlítja a fák ágait. Zászló Kinéz, s mondja: — Nem nyírfák... de szépek. Mi is a nevük? — kérdi, s aztán olyan önfeledten kutat emlé­kezetében, mintha nem is a — Férje? — Valóban. Sok társadal- kemerovói szakszervezeti de­— Az építkezésen ismerked- mi munka is és kevés szabad legáció tagja lenne. . Hanem tünk össze, most is ott dől- idő. Tagja vagyok a novokuz- csak egy asszony, onnan a gozik, egy komplexbrigádot nyecki városi pártbizottság- messzi földről. vezet. nak, egyéb elkötelezettségeim Elhallgat egy pillanatra, s is vannak. Tényleg kevés Karácsony György A szemlélet szemlélete DIVAT LETT, miért is tagadnánk, egy-egy feladat gyengébb végrehajtása esetén, na­gyobb hiba vagy mulasztás elemzésekor vé­gül is oda kilyukadni, hogy egyes vezetőknek, szakembereknek, vagy beosztottaknak — nem megfelelő a szemlélete. Tehát: azon kell változtatni, s a nem kívánatos jelenség, hát­ráltató körülmény azonnal eltűnik az adott vállalat, ágazat, vagy akár a népgazdaság életéből. Ülök például a nagy gyár termelési érte­kezletén, s hallom a következőket: „Bizony — így a felszólaló — a karbantartóknak változtatniok kellene a szemléletükön, hiszen nem egyszer, noha megígérik, hogy rögtön jönnek, csak másnap, vagy csak az újabb sürgetésre jelennek meg”. Tehát — ennek ez a lényege — pontatlanok a karbantartók, mert rossz a szemléletük. Ülök egy másik értekezleten: s hallom, hogy ott meg a gyáregységvezetők szemléle­tével elégedetlenek, ugyanis szüntelenül hol ilyen, hol amolyan drága, nagy teljesítményű nagy teljesítményű gépből gépet akarnak megvetetni a központtal, bár a meglevőket sem használják ki megfelelően. Lám: pazarolnak a gyáregységvezetők, mert rossz a szemléletük. százalékban a környezetétől, az objektív fel­tételektől, lehetőségektől és — a többiek szemléletétől, magatartásától függ. Ha csak egyetlen gyárban lenne kifogásol­ható a minőség, akkor ott valóban, egyesek, vagy sokak hozzáállásával van a baj. Ha vi­szont a vállalatok jó részénél, túl gyakran kell elégedetlenkedni a termékek minőségé­vel, akkor ennek gyökerét, alighanem a ter­melési folyamatokban érdemes keresni, s nem az egyes emberek, vezetők, beosztottak magatartásában, vagy csak ebben. A karbantartó például azonnal pontos lesz, ha a munkája elbírálását, s a fizetése vagy jutalma mértékét sikerül jobban ahhoz köt­ni, hogy mennek-e a gépek, vagy sem. Vagy: a gyáregvségvezetők többnyire azért akarnak minden korszerű berendezésből egy- egy példányt, mert sok helyen még gyenge lábakon áll a nagyvállalaton belül a szako­sítás és a kooperáció. A technológiailag sza­kosított vállalatnál elég lesz egy-egy fajta néhány darab ah­Ülök a harmadik értekezleten, a téma a minőség, s hallom, hogy csapnivaló a válla­latok szemlélete, mert alig-alig tesznek va­lamit a minőség javításáért, stabilizálásáért. — Tehát, azért gyenge a termék, mert nem megfelelő a gyártók szemlélete. Kár a példákat tovább sorolni, bizonyosan mindenki sokszor hallott már hasonló „dör­gedelmeket”. Pontosabban: rutinból fakadó megállapításokat a jelenségek valódi okainak feltárása helyett. Ezért azután egyáltalában nem véletlen, hogy többnyire, akiknek az effajta bírálat áll annak bírálatánál, hiszen az igazi elem hoz, amihez ma nyolcat, tízet használnak. A minőség is, ahol gyenge, nem attól vá­lik-e kifogásolhatóvá — sokkal inkább, mint a korszerűtlen vezetői szemlélettől —, hogy például a rosszabb minőség, a garanciális javítások, a selejt miatí fellépő költségek, a teljes termelési ráfordításoknak csupán I—2 százalékát teszik ki. Ennyit, a milliárdos ter­melési értékeket előállító vállalatok meg sem érezhetnek. A minőség alighanem akkor javulna, ha például a vezetői jutalmakat, a garanciális költségek, vagy a reklamációk mértékéhez szabnák. NAGYON SOKSZOR sok helyen tulajdoni képpen nem kellene elfogadni azt a kritikát, amely csak a szemléletet hibáztatja, és meg­szól a szemlélet javításáról — azok sem tud­nak mit kezdeni az ilyen programmal. Hi­szen — s ez a lényeg — az ember szemléle­te, hozzáállása a munkához, igen, bonyolult tudati, gondolati, s egyszersmind gazdasági folyamat, amelynek alakításában a legna­gyobb szerepe a környezetnek van, s több­nyire nem az egyes embernek. Egyszerűsít­ve: egy-egy ember szemlélete legalább 90 zésnek akkor kellene következni, amikor va­lahol, valamilyen kérdésben tapasztalható lesz a szemlélet káros volta. Ha ennek for­rását, okát sikerül feltárni, s azon változtat­ni, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a vizsgált témában, tartósan közelebb kerül a vállalat a társadalom és a népgazdaság szá­mára kívánatos magatartáshoz. g. r. j A hangnyelő ruhák Egy göteborgi kórház or­vosai zajszintmérést végeztek a lemezklubokban. Megálla­pították, hogy ott van a leg­nagyobb lárma, ahol a lá­nyok. .. mini szoknyát hor­danak. Egyszerű fizikai je­lenségről van szó —, arról, hogy a textil elnyeli a han­got. Ezért tehát, hogy a le­mezklubokban kisebb le­gyen a zaj, a lányoknak hosz- szú szoknyában vagy nad­rágban kellene oda járniuk, a fiúknak pedig zakóban és — nyakkendőben. Anyagok több színben Két hét helyett másfél perc r Az ajtó nagy fehér táblá­ján piros betűkkel írva ez állt: Idegeneknek szigorú­an tilos a belépés! A szobá­ban 21,5 fok a hőmérséklet állandó páratartalom mel­lett. Erről légkondicionáló berendezés gondoskodik. Mindössze három ■ egységből álló gépsor és egy íróasztal a berendezés, melyen táb­lázatok, anyagminták és fel­jegyzések sorakoznak. A gépeket megszámlálhatat­lan gomb, kapcsoló és piros, vagy zöld fénnyel villogó lámpa „díszíti”. A Salgó­tarjáni Kohászati Üze­mek színképelemző labora­tóriumában vagyunk. Itt dolgozik Simkó Rezső, anyagvizsgáló, akivel arról váltottunk szót, miként kap­csolódik a laboratórium munkája a gyár minden napos termeléséhez. — A vizsgálatoknak két alapvető fajtáját különoóz- tetjük meg. Az egyik a ké­miai, a másik a mechanikai. Mi az előbbivel foglalko­zunk. Színképelemzéseket végzünk elektromos eljá­rással. Ez az anyagokról roncsolásmentesen ad fel­világosítást. — Hogyan? — A vizsgálandó ismeret­len tárgyat mindig egy ál­landó, már bemért etalon­nal hasonlítják össze. Még­pedig úgy, hogy magas fe­szültségű árammal szikráz- tatjuk, megbombázzuk”, és így különböző elektromos úton a felületi réteg elgő­zölög. A szilárd anyago­kat színekben látjuk, eze­ket fénytörő üvegekkel (prizmákkal) elemekre bontjuk és megkapjuk az ötvözök százalékos) össze­tételét. Az eredményt elekt­romos írógép papíron rög­zíti, amit már csak az ál­landó értékekkel, grafiko­nokkal kell összehasonlíta­ni. — Mennyi időt vesz ez igénybe? — Alig másfél percet. Ugyanez a vizsgálat ned­ves kémiai eljárással, sav­val, maratással és még sok­sok eljárással elhúzódna egv-két hétig. A gép előnye tehát a gyorsaság és a pon­tosság. — Milyen anyagokat ele­meznek? — Szúrópróbaszerűen a gyárba beérkező összes alap­anyagot, gyártás közben a félkész termékeket, vala­mint a kikerülő készárukat. Naponta közel százötven— kétszáz vizsgálatot vég­zünk. Ez a hagyományos módszerekkel szinte elkép­zelhetetlen. A mechanikai kutatások, elemzések párhuzamosan futnak a kémiaival és az eredmények egyeztetése után indulhat el a gyártás, illetve szállíthatják el a már kész termékeket. — Az új technológiákkal, berendezésekkel egyre több a kémiai folyamat az üze­mekben, ezért a mi mun­kánk elengedhetetlen. Szo­rosan kapcsolódik a terme­léshez — mondta s közben újabb anyag került a gépbe, működni kezdtek a kapcso­lók, lámpák, órák és máris megjelent az eredmény. A laboratórium „élete” egy pillanatra sem szünetelt. — A Vasipari Kutató In­tézettől rendszeresen ■ kül­denek ismeretlen anyagokat elemzésre. Ilyen gép, ami­lyen nálunk van, az or­szágban csupán öt—hat da­rab található. Ezért nagyon pontos vizsgálatokat kell készítenünk. Olyannyira, hogy még az ő általuk meg­adott értékeket is ellenőriz­zük. Ezeket a feladatokat a nedveskémiai laboratóri­ummal együtt, közösen vé­gezzük. — Közel hét éve dolgo­zom ezen a területen és na­gyon megszerettem ezt a munkát. Itt mindig van va­lami új, érdekes. Simkó Rezső idén nyerte el a Vállalat kiváló dolgo­zója címet és több újítás is fűződik nevéhez. — Az elektromosságot édesapárii szerettette meg velem, már gyermekkorom­ban bújtam a szakkönyve­ket, folyóiratokat. így jöt­tek később olyan ötletek, melyeket hasznosítani le­hetett a laboratóriumban. — Egyszerű szelep be­építésével az argonfogyasz­tást a felére csökkentettük, és a vákuumpumpák is az előző időszakhoz képest mindössze egyharmadán kell, hogy működjenek. Az angol gyártmányú légkon­dicionáló berendezés hő­kapcsolója szétégett. Fillé­res dolog, de nem lehet kapni. Ám a terem gépéi, műszerei csak állandó hő­mérsékleten működnek. Ezért pontos mérések után rájöttem, hogy ugyanolyan jó a vasaló 19 forintos hő- kapcsolója, mint a külföldi alkatrész. Azóta nincs sem­mi gond vele. A legújabb ja­vaslatom az elektromágne­ses fogó, mely a vékony, ér­zékeny anyagok vizsgálatát segíti, tökéletesíti. — Mik a további tervek? — Fiatal vagyok, úgy ér­zem még nem késő tanulni. Jó alappal rendelkezem', a gyakorlati munka megtaní­tott sok mindenre. Szeretem az elektromosságot, a ké­miát, és az egyre nagyobb léptekkel előrehaladó tudo­mánnyal csak úgy lehet lé­pést tartani, ha az ember képezi magát. — békési — nisztertanács éppen ezért kér­te fel korábban a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot a Milyen cipőben? Milyen cipőben jár a cipő- lába, akik között vannak fia­ipar? Lehet, hogy ez a jám- talok, olcsó, de divatos lábbe- bor szójáték szandálolcsósá- likre áhítozva, idősebbek, akik- gú, de a probléma keményebb nek úgynevezet kényelmi ci- a csizmatalpnál. A választ ke- pők kellenének, vannak ilyen- reső vitában nincs helye a olyan mozgásszervi bántal- hirtelen felcsattanó indulat- makkal bajlódók — egyiknek nak, a jó vagy rossz példára a piros a szép, a másiknak a hivatkozó egysíkú érvelésnek, fekete, vagy a pepita tetszik mert mindez egy lábhossznyi- és így tovább. Nem könnyű te- ra sem viszi előre az ügyet, hát még csak számba venni A kérdés komolysága megéri sem az igényeket, nemhogy az alapos elemzést, az átgon- megszervezni a tökéletes ki­dőlt tanulságlevonást. A Mi- elégítés gyártási, kereskedelmi bázisát Nem Várhatunk máról hol- lábbeliellátás vizsgálatára, kö- naPra nagy javulást ott, ahol telezte a Könnyűipari Minisz- néhány évtized alatt úgyszól- tériumot arra, hogy maga is van, a kisipari ellátás színvo- készítsen jelentést a cipőipar naláról kellett felemelkedni a helyzetéről, kilátásairól. nagyüzemi gyártásra, s ahol a bőr java része drága beho- A vizsgálat és a felmérés zatali cikk. (Könnyű elgyö- megtörtént és az augusztus nyörködni a párizsi kirakat 25—i kormányülésén mindkét lepkekönnyű cipellőjében, ép­szerv jelentése már szerepel- pen csak futó pillantást vetni hetett. a méregdrága árcédulára és . , , ................................ közben átkozni a mi gyen­A kormányülés vitájáról koz- gébb bőrből, természetesen readott nyilatkozatok arról az rosszabb minőségben készült egyébként nem meglepő do- cipőnket, amelyet viszont jó- logrol tanúskodnak, hogy sem va) könnyebb kifizetni.) Ez a jelentések, sem a minisz- persze csak zárójeles és köz- tertanácsi értékelések nem bevetett érv lehet, akarták rózsaszínűre festeni a szürkét, de feketére sem má- A kormány olyan intézke- zolni azt. A valóság az, hogy déseket hozott, amelyek a mi- a helyzettel nem lehetünk nőség és választék javításának elégedettek. A népi' ellenőrző- folyamatát gyorsítják meg az si vizsgálat során sok-sok em- adott lehetőségek között. Bőr- bert kérdeztek meg, hogyan gyárainkban megkezdődött a és mint szerzik be a lábbeli- rekonstrukció, az iparban át- ket? A megkérdezettek fele alakítják az ösztönzési rend- csak alapos utánjárással, egy- szert, kidolgozzák a rétegigé- harmada pedig eredeti elkép- nyéknek megfelelő kollekció- zeléseit feladva tudott csak kát, megkezdik a tartós mi­cipőt venni. nőségű divatcipők gyártását, a , ragasztás tartósítását és ígv Félreértés ne essek, minden- tovább. Javítani kell a cipő­ki tudja és latja, nem kevés ipar és kereskedelem kapcso­lj cipó. A boltok tele vannak. jatát is, hogy eltűnjenek a Es sok a cipőbolt. Magyaror- formális szállítási szerződések szagon az egy fore eso cipó- Az is indokolt, hogy az apró termelés átlaga majdnem öt, cipőboltokat széles választékot pontosan 4,7 pár. Ezzel a kínálható nagy cipőáruházak mennyiseggel az ellátás nem- váltsák fel. legalábbis legye- zetkozi élmezőnyében va- nek ilyen áruházak is jócskán, gyünk, viszont a minőséggel a magyar termékek közepes A szakemberek szerint a színvonalat képviselnek. Tehát sokoldalú intézkedés végrehaj- ahol a cipő szorít: az a minő- tásának már ebben az ötéves ség, a választék árnyaltsága, tervben mutatkozni fog a jó­tékony hatása. Legalább any- nyira, hogy ne legyen többé ujjal mutogatott iparág a ci­pőipar, nagy forgalmú csere­hely a cipőbolt. S. J. I Tudjuk, hogy az egyik leg­kényesebb testrészünk, min­den ellenkező híresztelés elle­nére, a lábunk. És nem is egyformák! Még egyazon em­ber jobb és bal lába sem, hát még két- vagy tízmillió ember NÖGRÁD — 1977. augusztus 27., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom