Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-24 / 198. szám
Életképesnek bizonyult Fórum^ as értelmiségnek rASZTÖN, MINT JÄRÄSI székhelyen, jelentős számú értelmiség él. Pedagógusok, orvosok, mérnökök, mezőgazdászok, bírák, ügyészek és még számos, egyetlen szóval, le nem írható szellemi foglalkozású ember, összefogásukra. közéleti tevékenységük, művelődésük megszervezésére már évekkel ezelőtt történtek kísérletek — sikertelenül. A kezdeti buzgalom gyorsan elapadt, megfelelő irányítás, feltételrendszer hiánya miatt. A feladat,, az értelmiség megszervezése azonban továbbra is a politikai, állami és társadalmi szervek állandó törekvése maradt. Megvalósítására 1975. őszén nyílt lehetőség. Ekkor már működött a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat pásztói nagyközségi alapszervezete, amely a helybeli értelmiség jelentős részét tömörítetté, s évék óta figyelemre méltó eredménnyel dolgozott a Lovász József Művelődési Központ, mely végül is a létrehozott értelmiségi klub szálláshelye lett. A két intézmény által közösen fenntartott és működtetett értelmiségi klub másfél éves tevékenységéről beszélgetünk a Lovász József Művelődési Központ igazgatói irodájában. — A klub létrehozásában jelentős anyagi segítséget kaptunk a megyei TIT-szervezettől — mondja Becsó Károly igazgató. — De már kezdettől az volt a célunk, hogy a klub ne csak az ismeret- terjesztő társulat tagjainak fóruma legyen, hanem a többi értelmiségié is. Egyszóval, mindazoké, akák szellemi munkával foglalkoznak, érdeklődnek a közéleti, társadalmi kérdések iránt, az ismeretek frissítésének, újak megszerzésének maguk is szükségét érzik. Korábbi, csaknem egy évtizedes kudarcainknak ugyanis egyik fű oka éppen az volt, hogy elkezdtünk vitatkozni az értelmiség közé tartozásról, ami nagyon sok embert elriasztott az összejöveteleken való részvételtől. Ezért a klub most meglehetősen nyitott, s hozzáférhető azok számára is, akiket a közfelfogás, nem tart kimondottan értelmiségi fog- lalkozásúaknak. — ENNEK ELLENÉRE a klubot többségében mégiscsak a pedagógusok látogatják — mondja Szabó Tibor klubtitkár, aki maga is pedagógus, a Kun Béla Általános Iskola tanára. — Ügy tűnik, hogy — az országos tapasztalatokkal megegyezően — még mindig ők a leginkább mozgósíthatók. — Milyen időközönként találkoznak a klubban? — Két-háromhetenként. A nyári hónapok „szellősebbek”, de mostanra, a legtöbben már visszatértek szabadságukról, ezért újra kezdtük a munkát. Az első foglalkozáson megbeszéltük a következő év munkatervét, a következőn közművelődési témakörben tájékozódtunk. — Mennyien látogatnak egyegy összejövetelt? — Sok függ attól, hogy miről tartunk előadást, miről beszélgetünk. A csillag iszat- ról, vadászatról szóló előadásoknak hatvan hallgatója is volt, néhányan állni kényszerültek. .. A minimális létszám — mert mindenről pontos kimutatást készítek — 17 volt. — Olykor egész heves hangulatú beszélgetés alakul ki az előadó és a hallgatóság között — teszi hozzá Becsó Károly. — Nemegyszer előfordult már, hogy az előadónak úgy kellett mentegetőzni, befejezni a beszélgetést, 'ííár szíve szerint maradna, mert kötelezettségei sürgősen elszólítják. A klub tevékenységét az értelmiségi politikának megfelelően a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága is támogatja. Az eddigi foglalkozások java része általános, közérdekű, elméleti és politikai kérdésekről, a nagyközség mindennapi életével ösz- szefüggő tennivalókról szólt. A klub működése, a korábbi kísérletekkel összevel- ve, életképesnek bizonyult, noha a vezetők tisztában vannak azzal, hogy a fogalomnak megfelelő klubélettel még adós. Ehhez pillanatnyilag hiányoznak a feltétele«. Több helyiség kellene, gazdagabb, a választásra lehetőséget adó egyidejű program. Mindez országos gond is, összefügg művelődési objektumaink jelenlegi helyzetével De míg nincs reális anyagi lehetőség az intézmények bővítésére, addig a meglevő feltételek között kell megvalósítani a korszerű művelődést, szórakozást, s minden igyekezettel úgy, hogy az a legteljesebben szolgálja az egyéni és közösségi érdekeket. — Mit szeretnének javítani jelenleg az értelmiségi klub működésében? — Minél több megyei vonatkozású ismerettel, problémával szeretnénk megismertetni a klubba- járókat, hogy szélesebb látókörrel tekinthessenek a helyi teendőkre — feleli Szabó Tibor. BECSÓ KAROLY HOZZÁTESZI: — A témakörök ösz- szeállításánál minél több em-. bér érdeklődését szeretnénk figyelembe venni, minél többek számára vonzó, differenciált programot nyújtani. Sulyok László Mai tévéajániatunk r X mai nap műsorában érdeklődésre számíthat az első csatornán 20.00 órától látható, A fantasztikum betör a detektívregénybe, avagy Da- ibret felügyelő utolsó nyomozása című magyar tévéfilm, amely Ilja Varsavszkij írását dolgozza fel. Az emberi gondolkodás lehet racionális vagy paradox. Ha, a bűnöző racionálisan gondolkodik, a nyomozás a hagyományos lélektani módszerekkel is levezethető. Ha azonban a bűnöző gondolkodásmódja paradox, akkor a nyomozó nem sokra megy a hagyományos lélektannal. Így okoskodik Zo- ja Sztrelkima szovjet irodalomtörténésznő és a párizsi bűnügyi rendőrség nyomozói, élükön Daibret felügyelővel, kissé bizalmatlanul hallgatják az okfejtést. Daibret éppen az ifjú Cosstague báró gyilkosa után nyomoz, nem is titkolva, hogy csakis a pszichológiai módszerben bízik, az elektronikus számítógépek alkalmazását a bűnügyek felderítésében badarságnak tartja. Zoja azonban makacsul bízik saját elméletében. A második csatornán 20.25- től folytatódik a Moravia Afrikája című érdekes útifilmsorozat. A mostani, negyedik részben megelevenedik Afrika állatvilága, egy parányi szultanátus és jellegzetes piaca, találkozás egy néger íróval, törzsi babonák, korszerű iskolák, barakkvároslakók, rituális táncok, csupa olyan impresszió, ami hozzátartozik a mai Afrika képéhez. Mintezt ezúttal is az író, Moravia mutatja meg nekünk. Fülöp János: FÍSB-EIUBO&-E (Kisregény) 8. Csizma volt a lábán, azt hiába néztem volna, de annyi azért kiviláglott, hogy elől-hátul elég jól el van eresztve, no persze ezt is csak úgy ködön at láttam, furcsa is lett volna bámulni, ott ült az öreg is, állati büdös pipadohányt szívott és Miskával beszélgettek, íél- óránkint egy szót a gazdaságról, meg a katonaságról, én már ültőhelyemben aludtam. Még előtte is volt valami, hogy Miska lehúzta a csizmámat, mert én nem bírtam, észrevettem, hogy a lány nevet, azt mondtam magamban, csókold meg a gyertya végit, ha ég, nem érdekeltek, hagyjatok lekonyulni, az kell nekem!... S arra gondoltam, majd holnap!... No, itt a holnap, s igy ébredek! Mint a kölyökkutya! — Rosszat álmodtam — mondom, Miska hálóingje van rajtam, akkora, hogy félni kéne benne egyedül, most próbálom kibogozni magam, mint a hülye a kényszerzubbonyból. — Azt álmodtam, hogy beestem a jég alá. — Aztán érzett vizet is? — és nevetve fordul az asztalhoz. No, ez a tanya, hiába szókimondóak az emberek, lám ez lány, s mégis... Hiába, állatok kört nő fel, meg aztán anya nélkül, ne dekáz- za a szót. Vékonyan röhögök, hogy lássa, értem a viccet. Lehet, hogy ez még javámra is lesz, ez a szabadszájúsag. — Tettem föl vizet a mosdáshoz — hallom. — A városiak szeretik a langyos vizet. Nyitom a szám, aztán becsukom. Minek őneki tudni, hogy én miféle városi vagyok? Persze, hogy másfél éve katonáskodom, az nem jut az együgyű kis eszibe. — Miska? Alszik még? — kérdem. Megint nevet, de olyan a nevetése, mint á dinnye karéja, igen szépek a fogai. Nagyon szép arcú lány. — Az volna csak szép, hogy féldélig heverjenek. Kimentek a Kotuba rókázni. — Micsoda? Hová? — A Kotuba. A vizes völgybe; a part mentére. Röhögök magamban. Elég lett volna, ha ide mennek rókéz- ni a ház mögé, úgyse látja senki. Ha elmentek, elmentek, lám, engem meg itthagytak a lánnyal kettesben. Nem mondom ! Fene nagy a bizalom... vagy tán próbára akarnak tenni? De ha próbálni akarok, föl kell kelni... , — Maga is elkezdhetné a napot, hallja — mondja a lány vígan, s miután még rámvág egyet a szemével, kimegy. Csattog a kis papucs a lábán. Kiugrók. Találok egy feketére vénült topogót, gondolom, az öregé. Kinézek, friss lehet odakünn, gyöngyház színű a levegő, a nap nem süt, de szépen áll minden a világosságban. Az istálló szalmafödelét látni, meg egy galambdúcot, _____________ 4 NÖGRÄD — 1977, augusztus 24.j szerda _ Fiatalok és idősebbek elismeréssel nézegették a már néhány hete nyitvatartó salgótarjáni szoborkiállítást, mely augusztus végéig még várja a látogatókat. — kép: kulcsár — ' -7 ; ' corvinái 1876. végén már előrevetítette árnyékát az orosz— török háború. A magyar közvélemény még az 1849-es események hatása alatt állt, gyűlölte az ország leigázásában résztvevő cári abszolutizmust és lelkesedett a törökökért, akik menedéket adtak Kossuthnak és az önkény- uralom bosszúja elől menekülő többi szabadságharcosnak. Ebben a hangulatban határozta el a budapesti egyetemi ifjúság, hogy rokonszen- ve jeléül ajándékot küld Abdul Kerim pasának, a török hadsereg fővezérének. A DlSZKARD Ajándéknak egy Mária Te-1 rézia korában készült két ujjnyi széles damaszkuszi pengét választottak ki. Paholek György, fővárosi kardműves, régi aranyba foglalt, elefánt- csontból új markolatot készített hozzá, s ezt a magyar és török címerrel, valamint a barátságot jelentő két egymásba fonódó kézzel díszítette. Vörös bársonnyal vonták be, a végén arany sárkányfejjel. Állok a zöld katonagatyámban, éppen a lavórnak hajolok, hát bejön a lány. Elég furcsa, nem vagyok én hozzászokva, hogy nő előtt félmeztelenül legyek! Ügy teszek, mintha észre se venném, azt mondja: — No de soványka! Még meg is nézett! No, itt valóban mások a szokások: Morgok valamit és csapkodom a képembe a vizet. — Majd fölhizlalnám én! — hallom. No, ezzel sok mindent jóvátett. — Ma már nem számít any- nylra, ki mekkora — mondom elő a törülközőből. — Én például dzsúdóztam, nálam sokkal nagyobb fiúkat egy csípőbedobással... — Mi a bajt csinált? — Dzsúdó. önvédelmi sport, japán eredetű. Egy-két jó fogással akár egy herkulest is földhöz lehet vágni. Néz, aztán azt mondja: — Valami birkózás? No, jöjjön, aztán ezzel birkózzék! Teli az asztal. Nagy szál kolbászok, akkora sonka, mint egy kiserőd, táblákban a szalonna, s most hozza a tűzről a tejet, lábasokban zsír, bögrékben másfajta zsír, nem igaz, hogy itt mi van. A fél asztalt elfoglalja a kenyér, azt nem enni kellene, hanem megmászni és a tetejére kitűzni a zászlót. Sóhajtok, mert éhes vagyok, de ettől a bőségtől elmegy a péterkém. fcFolytatjuk) Az egyetemi ifjak 13 tagú küldöttsége száz évvel ezelőtt, 1877. január 4-én indult útnak és két nappal később szállt hajóra Triesztben. A kormány politikai bonyodalmaktól félt és megakadályozta a küldöttség ünnepélyes búcsúztatását. A magyar fiatalokat Konstantinápolyban szeretettel fogadták és nyolc díszhintón szállították szálláshelyükre. A kard átadása nagy ünnepség keretében történt, 300 magas rangú katona és államférfi jelenlétében. A szultánt a személyes megjelenésben fogfájása akadályozta, sógorával képviseltette magát, s őt bízta meg, hogy a küldöttség tagjainak nyújtsa át a Med- zsidje-rend kitüntetését.' A fővezér a jelenlevők hangos éljenzése közben csatolta oldalára a díszkardot. A SZULTÁN AJÁNDÉKA II. . Abdul Hamid szultán a fővezérének küldött kardot nagy értékű ajándékkal viszonozta, 35 olyan kódexszel, amelyek egykor magyar földről kerültek a török fővárosba. A kódexek hozóját, Tahir bejt Budapesten kitüntető fogadtatás várta, de ez meghiúsult. Ehelyett a trieszti kikötőben április 19-én a külügyminisztérium üzenetét kapta meg: idegen állam követe nem érintkezhet egyetlen magyar hatósággal, egyesülettel, bizottsággal sem. A kódexeket Falcon effendinek, a bécsi török követség konzuljának kellett átadnia, aki a minisztérium egyik tisztviselője révén juttatja majd el Budapestre. Érdemes megemlíteni, hogy az a külügyminiszter, aki így rendelkezett, nem valami magyarfaló német volt, hanem gróf Andrássy Gyula, aki 1849. májusában a magyar kormány megbízásából a külügyi kapcsolat félyétele céljából Konstantinápolyba utazott A kéziratos könyveket a külügyminisztériumtól a rektor, Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója és Ráth főpolgármester vette át. Az utcákon pedig a megbántott egyetemi hallgatók a következő alkalmi dalt énekelték: „Rajta pajtás, ürítsük a poharat, Fojtsuk belé a keserű gondokat. . Ne búsuljunk, lesz még idő, mikor hej, Eljön hozzánk jóbarátunk, Tahir bej”. A magyar küldöttség látogatását egy 15 tagú török csoport mégis viszonozta! veze3 tőjük Seik Szulejmán effendi volt, a közép-ázsiai kolostorok igazgatója. Fogadásukkor a •katonai parancsnokság nem engedte a közönséget a pályaudvarra, de onnan a Hungária Szállóig szinte diadalmenet volt az útjuk. Programjukon díszvacsora, a Népszínházban ünnepi előadás,' városnézés, az Egyetemi Könyvtár megtekintése szerepelt. A CORVINÁK Ä közvélemény, sőt még a korabeli szakirodalom is a kódexeket corvinák néven emlegette. Tulajdonképpen csak 11 tartozott közülük biztosan Mátyás király könyvtárához. Ezeket hófehér pergamenre,’ aranybetűkkel írták, címlapjukon gazdag díszítéssel Mátyás hollós címerével. Mindegyik latin nyelvű, többségük ókori szerzőknek, Cicerónak, Silicius Italicusnak, Julius Caesarnak a művei. Minden valószínűség sze3 rint a többi kódexnek is magyar volt az egykori tulajdonosa. Tartalmilag nagyon változatosak, találunk köztük két Bibliát, két latin nyelvtant, Arisztotelész-, Ciceró-, Boethius-, Terentius-műveket, egy építészeti enciklopédiát Marcus Vitruvius Pollio tollából és egy úgynevezett por- tolánét, azaz hajósok részére készült leírást a Földközitenger és az Atlanti-óceán partjának kikötőiről. Két kódex különösen figyelemre méltó. Az egyik Albu- casis arab orvos Chirurgiájá* nak 1280 körül készült latin nyelvű másolata 225 orvosi műszer rajzával. A másik Dante Divina Comediája. Ezt 1345 körül írták le és 99 művészi miniatúrával illusztrálták Velencében. Az ajándékkötetek állapota nem a legjobb, sokat közülük megtámadott Konstantinápolyban a penész és nagy károkat okozott bennük. Különösen a kötések állapota volt siralmas. A szultán nem akarta így elküldeni, ezért valamennyit újraköttette piros, fehér, illetve zöld kecskebőrbe. Az eredeti kötések —« sajnos — elvesztek. A kódexeket azóta az Egye3 térni Könyvtár őrzi; mint leg3 féltettebb kincseit. Létükkel hirdetik a középkori magyar könyvkultúrát, egyben szép emlékei a száz évvel ezelőtti török—magyar barátságnak. , v. m. ]
