Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

Munkásmíívelődésröl a rétsági járásban r Végső soron minden tár- Iá sokra, műsorok vásárlására, Badalmi tevékenységünk a ünnepségekre fordítják a jogok és kötelességek ütközé­sének és egyeztetésének el­lentmondásokkal teli folya­matában születik. Jogunk van — az alkot* mány rögzíti ezt — a műve­lődésre. Hogy ezt a jogot minél szé­pénzt. FELLENDÜLŐBEN A FELNŐTTOKTATÁS ban általában alacsony a kö­tetszám. Kiemelkedik a .me­zőnyből” a FIM gyáregység: 3 333 kötetük és 1100 letéti könyv van náluk. A többi Sok még a hiányos általá- helyen 800 körül mozog az ál­nos iskolai végzettségű tíol gozó ezekben a munkássává- rés. lás folyamatát élő üzemi kol­lektívákban. A FIM tolmácsi lomány, bár a csere rendsze­lesebb tömegek gyakorolnas- gyáregységnél 123 dolgozó — sák, ahhoz egyeseknek köte- felerészt 45 éven aluliak — lességeket, feladatokat kell nem végezte el az általános teljesíteni. A munkahelyi ve- iskolát. A romhányi zetőknek, társadalmi szerve- ban és a tolmácsi Erdökémi- zetek irányítóinak, párttá- ánál 23 százalék a rétsági goknak a közművelődési tör- Glóbus Nyomdánál 15,1 szá- vény, a közművelődésről ho- zalék a hiányos végzettségű­zott párthatározat togalmaz- ek aránya. 1974. és 1976. kö- za meg a tennivalókat. Széle- zött síteni kell a lehetőségek kó- tás. rét, terjeszteni a pozitív lyamok, vizsgára elökészí. JÖVŐJE VAN A KLUBOKNAK! Két helyen folyik rendsze­resnek mondható klubélet: a FIM romhányi gyárában és Gránit- a tolmácsi Gránitban. Tartal­mas és sokrétű, klubtevé­kenység csak az első/ üze­met jellemzi — igaz, itt job­ban adottak a feltételek is. Szocialista brigádvezetők, fellendült a felnőttokta- klubja, ifjúsági klub, kisma- Általános iskolai tanfo- ma klub, jól szervezett film­klub működik itt. A buszin­szemléletet, a kultúra szere- tők indultak Romhányban, dulásig értelmesen tölthetik pének, a művelődésnek na- Rétságon, Diósjenőn, Nézsán. az idejüket a dolgozók. Folyó­Egyik-másik üzemben voltak iratolvasó-sarok berendezés­:s. gyobb becsületet szerezni. Hogy reálisan meghatároz- szakmunkás-tanfolyamok hassák a további feladatokat, Hátráltató tényezője a a rétsági járásban felmérést képzés bővítésének az, készítettek hét üzemben, azt az elkövetkező években nem vizsgálva, mennyiben sike- várható jelentős fejlesztés a rült a kitűzött célok megva- vizsgált üzemek többségében. lósítása, avagy megközelítése. LEHETSÉGES HATÁRTÓL MESSZE ma és az a tény, hogy rövid múltú, hagyományok nélküli, ' Sokat változott a közmű- kisebb üzemekről van szó. E velődési tevékenység az el-' két tényező egyébként a mű­múlt három esztendőben az velődés más területeire is rá­nek, kisebb klubok létreho- szak- zásának másutt is lenne jö- hogy vője! Szakköri tevékenység szin­tén a FIM-ben van és a másik tolmácsi üzemmel, a Gránittal ketten rendeznek illetve fogadnak időnként ki- a bejárók igen magas szá- sebb kiállításokat. Ugyaneb­ben a két üzemben tartanak TIT-előadásokat is. A kezdeti eredmények és a gondok leírásából következik az is, milyen teendők vár­Az általános képzés legfőbb akadálya egy másik jellem­ző: üzemi gyakorlatban. Nem fe- nyomja bélyegét. A rétsági nak az üzemi vezetésre. Nem hér holló már egy-egy üze- Glóbus Nyomdában 90 szá­mi vezető a dolgozók vlzs- zalék, a FIM tolmácsi gyái- gáin, nőtt a továbbtanulás be- egységénél 60 százalék az in- csülete. A kollektívák, a szó- gázó. cialista brigádok értékelésé­ben is növekedett a művelő­dés tekintélye. Büszkék arra, ha a brigád tagjai közül va­laki sikeresen befejezett va­ÉLETMÓD, SZOKÁSOK, IGÉNYEK A bejárásból adódik az is, esett szó eddig az üzemi közművelődési bizottságokról — ilyen nincs is mindenhol. Ezek megalakításával terv­szerűbbé, átgondolta ob i le­het tenni a közművelődési te­vékenységet. A sok bejáró hogy a „kétlakiság” jellemzi művelődésének biztosítására a munkásokat, háztartásbe. lamilyen iskolát, tanfolyamot, liből munkásnővé váló öolgo- A másik oldalról pedig: az zókat. A szabad idő eltölté- erkölcsi megbecsülés mellett, sének fő módja ma még el- anyagi elismerésben is ré* sősorban a ház körüli, a ház- szesülnek a tanuló dolgozók, tájiban végzett munka. A Kibontakozott — de egyál- sokszor konzervatív lakóhe- jog élő, eleven művelődési talán nem a lehetőségek ha- lyi környezet is hozzájárul gyakorlat legyen, még a „jö- táráig! — a szocialista brigád- ahhoz: csak lassú ütemben mozgalom. Sajnos, sok még a változik az életmód, ap- formális vállalás, több üzem- ráriként alakulnak a művelő- lista brigádok tagjai is gyor- nél gondot jelent az is, hogy dési szokások, fokozatosan síthatják ezt a folyamatot, ha a budapesti központban vég- erősödnek az igények. igyekeznek megszabadulni a zik az értékelést. Ez is gát- Gyorsabbá tehetné ezt a fo- formális kulturális vállalások ja az egyéniségre szabott vál- lyamatot, az, ha az üzemek- nyűgétől, megtalálva az egyé- lalások terjedésének, elidege- nél adottak lennének a műve- ni érdekdőléshez, nedéshez vezethet. A kulturá- lődés feltételei, vonzó kör- lis alapok felhasználását nyezet és széles körű lehető­vizsgálva az volt a tapaszta- ség várná a dolgozókat. Mi is szült feladatterv is ezt tűzi általában — Rétság, és Diós- janő kivételével — a lakóhe­lyi művelődési intézmények a személyi és tárgyi feltételek hiányában nem alkalmasak. Hogy a művelődéshez való vő zenéje”. De az érdekeltek, az üzemekben dolgozó szocda­igényekhez közelebb álló formákat. Ez a felmérés és a nyomában ké­lat, hogy a fővárosi központú, telephelyeknél főleg kirándu­a helyzet a tárgyi feltételek- első számú teendőnek. kel? Az üzemi könyvtárak­G. Kiss Magdolna A magyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Berend T. Iván akadémikust RITKA ÉS VALÓSZÍNŰ­LEG örömteli érzés egyetmi tanár számára diákjai között oly népszerűnek lenni, hogy a hallgatók egymás közti be­szélgetéseikben csak kereszt­nevén emlegessék. NoS, Be- rend r" Iván majd egy évti­zede élvezheti már a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen ezt a népszerűsé­get, melyhez hasonlót az egye­tem történetében tán csak rektorságban elődje és meste­re, „Zsiga bácsi”, azaz Pach Zsigmond Pál akadémikus ért el annak idején. Berend T. Iván 1930-ban született, Budapesten. Már egyetemi tanulmányait is „rendhagyó” módon \végezte: először két évig a közgazda- sági egyetem hallgatója volt, majd „váltott”: átment az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemre, egyszerre tette le gágtörténétével két év vizsgáit, és egyszakos legelső munkák történészként diplomázott. Egyetemi doktori címét vi- szon‘ ismét csak a „közgázon” szerezte meg, ahol már diák­korában dolgozott a gazdaság- örténeti tanszéken, munkatár­saival és barátaival, Ránki Györggyel és Szuhay Miklós­sal együtt. Itt már „múltja1 volt, hiszen az egyetem „hős- módszerekkel, közös munká- korában”, 1950-ben, másodéves val feltárni a XIX. és a XX. hallgatóként státussal, akkor század magyar gazdaságtörté' komolynak számító 600 forint havi fizetéssel dolgozott a tanszéken, mint könyvtár- kezelő — sőt: hallgatóként vizsgáztatott is. Életében, pályáján, szinte mindent egy lépéssel koráb­ban tett, mint az elvárható. 16 évesen már helyezett volt az országos történelmi tanul­mányi versenyen, érettségi előtt az egyetem gazdaságtör- ténei szakkörében dolgozott Ez a „megelőzés” később is második ciklusban tölti, be az egyetemi rektori tisztét. Min dolgozik most? Inkább dolgoznak. A szerzőpáros már egy évtizede kiterjesztette „működési területét”: nemcsak a magyar, hanem a nemzet­közi gazdaságtörténet izgal­mas fejezeteit kutatják. Kö­zép- és Kelet-Európa XIX— XX. századi gazdaságtörténe­tét taglaló kötetük 1969-ben jelent meg. Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, már két amerikai kiadásban is megjelent, rövidesen napvilá­got lát a japán és az olasz ki­adás is. Tavaly pedig újra ki­adták magyarul is, de ezúttal közel kétszeresére bővült ter­jedelemben, a társadalom- történetet is feldolgozva. „A Ujj magyar gazdaság száz éve” című összefoglaló kötetüket Olaszországban és Angliában is kiadták. A külföldi kiadá­sokkal együtt eddig 15 kötete jelent meg. Nemcsak a módszer, a tu­dományos szemléletmód is új Berend T. Ivánnál. Erre utal az MTA májusi közgyűlésén tartott vitaindítója: a „Mai gazdaságpolitikánk — törté­neti összefüggésben” című elő­adásában többek között arra a következtetésre jutott, hogy a gazdaságpolitika a mai hely­zetben csak akkor tud a jö­vőre felkészülni, ha az infra­struktúra fejlesztésében, irá” de’ Berend“ T? Ivánt & “Ránki nyitási-vállalkozási feltételek­a XX. század magyar gazda­foglalkozó egyike volt. Mi inspirálta e sajátos szak­területre? Pach Zsigmond Pál, a Tör­ténettudományi Intézet akko­ri igazgatóhelyettese vonta be a két diákot az intézet akkor létrehozott nagy munkaközös­ségébe, amelynek célja: a polgári történetírástól eltérő netét. Hogy, hogy nem, a kö­zös munkából nem sok lett, Györgyöt ez a megbízás hoz­ta végleg össze. Már 1950-ben levéltárakban, sőt, a még ösz- sze sem szedett anyagokat a Hitelbank és más intézmé­nyek pincékben heverő irat­táraiban gyűjtötték. És a té­ma, csakúgy, mint a társszer­zőség. tartósnak bizonyult. 1958-ban védte meg végül is kandidátusi címét. Témája: kezeit aspirantúrára. Nem fo­gadták el. „Korai még” —-1944. között. Ez is közös munka volt, Berend T. Iván mondták. Nem is jelentkezett az 1938—1944. közötti időszak­többé. Ügy vélte: egyedül is fel tud készülni kandidátusi címe megszerzésére. Ránki Györggyel, állandó szerző- „ikerpárjával” már utolsó egyetemi évükben készen vol­tak első könyvükkel, az 1955- ben megjelent „Magyar ipar 1900—1914” című kötettel. Ez N VAKIG A TÖRTÉNELEMBEN S orozatot indított egyik könyvkiadónk fiatal felnőtt­olvasók számára: ismerjék meg az európai és a ma­gyar történelmet úgy, ahogyan ezt a történelmet a szépirodalom elmeséli. Az ókori rabszolgatársadal­mat tehát egy Spartacus-regény bői például, a középkori pa­rasztháborúkat egy Dózsa-regényből, a francia forradalmat Victor Hugo: 1793. című regényéből, a tőkés rend kezdeteit Balzac Goriot apójából, és így tovább. A sorozat tervezése közben aztán eljutottak Magyarország történetének 1945. utá­ni szakaszához, meg egy bökkenőhöz: van-e olyan regény, amelyből ennek a bő három évtizednek a történelme kiol­vasható? Hamar meg kellett állapitaniok, hogy természete­sen nincs. Természetesen, mondom, hisz’ egy ilyen vállalko­záshoz távlatuk sincs még a regényíróknak, s talán a gyors változások se kedveznek az ilyen vállalkozásnak; tény, hogy mindegyik félbeszakadt eddig: Déry Tibor el sem jutott 1945 utánig a Felelet-tel, Darvas József Részeg esője mind­örökre befejezetlen maradt, Mesterházi Lajos Tanúsága is megállt valahol az első éveknél. Maradták hát a novellák, a rövid elbeszélések. Állítsak össze egy ebeszélésgyűjte- ményt, beszéltek rá a kiadóban, kerekedjék ki három évti­zedes történelmünk azokból a pillanatképekből, amelyeket egy-egy elbeszélés rögzített, meg-megállítva az elrohanó időt. Nekihasaltam tehát a kortárs magyar elbeszélésiroda­lomnak, belenézegettem történettudományi munkákba is, hogy a könyv utószavában fölvázolhassam a reménybeli ol­vasóknak: mi is történt itt nálunk 1945 óta. Most pedig el­mondom röviden, milyen töprengésre késztetett ez a röpke történelmi stúdium. Töprengésem egyetlen kérdőmondatba is belesűríthető: csakugyan, mi is történt itt velünk és körülöttünk — vajon ismerjük-e azt a történelmet, amelyben nyakig benne va­gyunk? Attól kezdve ugyanis, hogy „kijöttünk a pincéből”, egészen a mai napig, a történeteknek valami hallatlan gaz­dagságát zúdította rám ez a stúdium, mindahhoz képest azonban, ami történt, úgy találtam: valami végtelenül le­egyszerűsített sémát őriz csak a mindennapos közemlékezet. Gondoljunk csak arra, hogy az alkalmi beszédek, az ün­nepi cikkek, az iskolai tankönyvek és a jubileumi kabaré­műsorok a következő panelszakaszokból állítják össze három évtizedes történelmünk fantomépületét: Átlag Lajos magyar állampolgár először feljött a pincé­ből, soványan, bizakodva, a puszta életbenmaradásának örül­ve — aztán egy vonat tetején batyuzni indult. Ez az első pa­nel. Ugyanez az Átlag Lajos felépítette romjai­ból az országot, még mindig soványan, de még több bizako­dással. hiszen az arcát „fényes szellők” simogatták. Ez a má­sodik panel. r’~ Jött azonban a megcsal atkozás e tűzadómban. Adag La­jos ekkor vezérek fényképe alatt menetelt, letagadta nyuga­ti rokonait és lódenkabátban járt Ez a harmadik panel. Átlag Lajos addig-addig menetelt, míg egyszer csak bele nem menetelt egy tüntetésbe, amely csúnya hőzöngésben és lövöldözésben folytatódott Átlag Lajos mégsem szaladt nyu­gati rokonaihoz a zűrzavarbóL Ez a negyedik panel. Jól is tette, hogy nem szaladt el, mert most már autója van, s olyan világban él, amelyben vannak még hibák, de aki igyekszik, annak víkendháza is lehet Ez az ötödik pa­nel. De mert az ilyen leegyszerűsítések is megkívánnak apró, hitelesítő mozzanatokat, hát a közemlékezet számon tartja még azt is, hogy a batyuzésok idején melasszal édesítettük a kukoricakását, hogy a „fényes szellők” idején kihajtott ing­gallér volt a divat, hogy a vezérek fényképe alatt virslit is kaptunk" május elsején, hogy a lövöldözés közben ingyen­pulykát osztogattak valamely előkelő intézmény perzsasző- nyeges tanácstermében és hogy a mai autósvilág kezdetén a Skoda Octavia számított az álmok netovábbjának. Ezzel a karikatúra-történelemmel szemben pedig ott áll a számunkra alig ismert valóságtörténelem. Az emlékezet mé­lyebb rétegeiben, a látható emlékjelekben, a felejteni nem tudó idegsejtekben, a pillanatképeket rögzítő szépirodalom­ban és a tényeket előszámláló történeti tanulmányokban. Amelyeket, ha megvallatunk, záporozzák ránk a tudást is ön­magunkról (micsoda tömegek maradtak ki például érzelmileg a „fényes szellők” mámorából, mennyi bizalmatlanság rejlett nagy bizakodásunkban — épp e tömegek iránt, mily kévéssé csatlakozhatott, aki hitével eleve sem személyeken csüggött, és milyen izgalmas gazdag társadalmi-erkölcsi-ízlésbeli vál­tozásokban az a mostani szakasz, amelyet a panel szerint kispolgári kiegyensúlyozottság jellemez), meg záporozzák ránk az öntudást, az önérzést is: milyen példátlanul érdekes ese­ményeknek vagyunk kortársai, tehát cselekvő és szenvedő részesei, D e éppen, mert nyakig benne vagyunk, helyzetünket csak akkor érzékelhetjük történelemként, ha szün­telenül megvallatjuk. Ha most, amikor a történelem egyébként olyannyira divatba jött. — hogy egy ország lesi a készülékek előtt: mit tud a ve­télkedő tévécsalád a Napkirály Franciaországáról, — hogy regényes ősmexikói és reneszánsz történetekkel könyvsikereket lehet aratni, — hogy a mai írott, drámák többsége is régmúlt korokat idéz a színpadra. — hogy Angliai Erzsébetet milliók csodálják meg a kép­ernyőn, — hogy a maja és azték kultúráról lázas vita folyik a sajtóban és országos felhívás biztatja az úttörőket, segítsenek földeríteni: vadkan vagy orgyilkos ölte-e meg Zrínyi Miklóst, ha.tehát éppen most nem felejtjük el: a legfontosabb történelem a miénk. Ez a'jelenkori, amelyben nyakig benne vagyunk. Amelyet mindennél jobban ismernünk kell. Mert minden történése a bőrünkre megy. És mert ez az egyetlen olyan történelem, amelyen változtatni, javítani tudunk. Faragó Vilmos ból védett, a „másik feléből’ pedig Ránki György. 1960-ban jelent meg „Ma­gyarország a német fasizmus életterében” című harmadik könyvük, s a három munká­ért együtt kapták meg 1961- ben a Kossuth-díjat. 1963-ban védte meg Berend T. Iván akadémiai doktori értekezését, amely az újjáépítéssel és a nagytőke ellen 1945—1948. kö­zött vívott harccal foglalko­zott. A MAGYAR TUDOMÁ­NYOS AKADÉMIA 1973-ban választotta levelező tagjává. Székfoglaló témája: A válla­latfejlesztés útjai és sajátos­ságai a XX. századi magyar iparban. Ez a téma már je­lezte a szerző a jelenhez fű­ződő érdeklődését, amelyet több, a gazdaságtörténet je­lenig ívelő folyamatát vizsgá­ló munkája is fémjelzett. Időközben egyetemi pályája is egyenletesen ívelt: 1959-ben a közgazdaságtudományi egyetem általános közgazda­ságtudományi karán dékán­helyettessé, majd az 1962— 1965-ös ciklusra dékánná vá­lasztották. Egyetemi tanári címet 1964-ben kapott, 1967- ben lett a gazdaságtörténeti tanszék vezetője. 1973-ban kezdte meg első hároméves rektori ciklusát, most már a ben és nem utolsósorban az oktatáspolitikában is megala­pozza a rugalmas gazdasági reagálás alapjait. Nem lehet úgy nézni: mennyit tud ,.jut- tani” a gazdaság az oktatás­nak, mert egész- jövő gazda­ságpolitikánk attól is függ, hogy az oktatáspolitika, az oktatási rendszer a rugalmas­sághoz kellő szellemi kapaci­tást biztosít-e? A gyors gaz- nagy mértékben éppen a szakmai­szerkezet változtatási gyorsa­ságán is múlnak. E téma összefüggéseit az MTA közoktatási bizottságá­ban évek óta végzett munká­jával, a középiskolai reform előkészítése során kutatta. Emellett elnöke a Magyar Történelmi Társulatnak, mint­egy tíz éve vesz részt a gya­korlati gazdaságpolitikai mun­kában és komoly nemzetközi tisztséget is betölt: a Béke­világtanács elnökségének tag­jává választották. Külföldön egyébként is ismerik, egy sor országban tartott előadásai, valamint oxfordi és japáni vendégprofesszori tevékenysé­ge idejéből. ILYEN HATALMAS MUN­KA, sokirányú elfoglaltság mellett magánemberként van-e különösebb kedvtelése, hobbyja? A munkája. És mintha családi élete is ezt igazolná: felesége politikai gazdaságtan és történelem szakos tanár, nagyobbik lá­nya egyetemi hallgatóként szakdolgozati témájául a gaz­dasági fejlettség és az oktatá­si rendszerek összefüggését választotta, de már ötödik ál­talánosba járó kisebbik lá­nya is különleges tanári di­cséretet kapott kedvenc tár­gyából, a történelemből. Hiá­ba, a példa ragadós ... Szatmári Jenő István Tamás István: BUborÉK gyöngyök kaláris ablakában oldott kévét tallóz köt az esztendő rámás éjfél hetyke sarkantyúja pendül tilalmat ült veszejt a veszendő Bundás hegyek oltalmát szomjazón útja végén a vándor honba ér zápor mart kit eb idő cibált most általad nyert okos értelembe támaszt talál őrző öledbe fér Bóbiskolnak kemencék bóbitákban énekre kél a megszegett cipó kívánás szép áldott hajnalokon húzzon esdeklő magvainkra takarót a hó sietős számvetést nyugtasson intelem s csituljanak bajok ordas indulatok ékkőd legyen koronád a tudás gond balsors nélkül s mi karcolatlan ragyog engesztelj keservünk szárítsa fel orcád tündökölj virulj ősz s kisded Magyarország | NÓGRAD - 1977. augusztus 20,, szombat 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom