Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

A virágáruslány Mesék bájos hősnője, vagy temetőbe, aztán a középkorú szirupos gépírókisasszony-tör ténetek mellékszereplője. Akin még a rangos irodalmi mű­vekben, mondjuk egy Krúdy- történetben is, csak ritkán akad meg a bokrétát vásárló ga­vallér szeme. A Palócz Imre tér újdonsült bódéjának egyik eladója, ta­valy szeptember óta keresi ke­nyerét virágokkal. A városgaz­férfiak következnek. A fiata­labbak, ahogy látom, nemigen kedveskednek virággal hölgyis­merőseiknek. Elmosolyodik, valaminek. utánagondol — Ha jól emlékszem, balla­gásomra kaptam legutóbb vi­rágot. Üjabb vevő érkezik, éltesebb dálkodási üzem pavilonjában férfi, hölgy társaságában. szorgoskodik dáliák, rózsák, szegfűk között Ábrahám Irén. Rövid szabadkozás után sike­rül csak szóra bírni. 1976-ban érettségizett a Bo­lyai Gimnáziumban, s tavaly helyhiány miatt utasították el a kertészeti egyetem kecske­méti -főiskolai karáról. Idén viszont sikerült a felvételi. Alig beszél magáról, inkább csak a kérdéseimre válaszol. — Szeretem a virágokat, rö­vid időn belül, szó nélkül meghálálják a gondoskodást. No, persze nem itt, a boltban, hanem a kertészetben. Ott meg a régi piacon dolgoztam. Pa- lántáztam, koszorút kötöttem, árultam. Mikor mire volt szük­ség. Közben a vásárlókkal isjog- lalkozik. — Mennyi zöldet tehetek hozzá? — Sárga vagy piros rózsát adhatok? — repkednek ki az apró ablakon kérdései, némi­leg rácáfolva előbbi szűksza­vúságára. A nem éppen kel­lemes külsejű, — piros, fehér házacskában a vevőkről ér­deklődöm. — Legtöbb virágot az idő­sebb nénik vesznek, viszik a Három szál szegfűt kér, de amíg csomagolják, óvatosan odasúgja: — Mennyibe is kerül? Bizony még nyáron sem iga­zán alacsonyak az árak. — Nemrég egy vevő negy­ven szál szegfűt kért — me­séli —, felesége éveire utalva ezzel. Az érte járó nyolcvan forintot azonban olyan sajnál­kozva fizette ki, hogy arra gondoltam, mi lett volna, ha télen van az a születésnap. Szeptemberben kezdi tanul­mányait a főiskola dísznö­vénytermesztő szakán. Lassan húszéves lesz, a tinédzser jel­ző, halk hangú zárkózottsága miatt már most alig illik rá. Régi terveiről is beszél, arról, hogy orvos szeretett volna len­ni, de érzem szavaiból ma már a virágok között érzi otthon magát. A növények tehát marad­nak szeptembertől, de előadá­sok szólnak majd róluk. A gyakorlat röpke hónapjai után az elmélet évei következnek, melyek alatt a virágot nem el­adni. hanem alaposan megis­merni kell majd... Molnár Miklós Cseh kastélyok — ma Csehszlovákia április elején ahol Erna Destinova, a vitághí­— mint minden évben — az idén is megnyitotta a várak és kastélyok kapuit, hogy azok vendégül lássák a hazai és a külföldi látogatókat. Cseh- és Morvaország területén 119 vár és kastély van, s ezek egy ré­sze a történelem gazdag és korhű szemléltetőeszköz-tárát őrzi. A várak termeiben több­nyire eredeti, vagy korabeli berendezések vannak, több vár és kastély pedig a feudális la­káskultúrát szemlélteti bútor, kép, üveg, porcelán és más műalkotások tudományosan el­rendezett gyűjteményeivel. Vannak azonban a mai kor igényeit szolgáló történelmi épületek is. Sok kastély nyug­díjasotthonként szolgai. Mláda Boleslav közelében fekvő Novy Strahov kastélyban gyermek- otthont helyeztek el. A Stáz nad Nezárkou-i kastélyban — rű cseh énekesnő emlékét őrzik — beteg gyermekeket gyógyí­tanak. Tuchomerice kastélyá­ban is kórház van. Néhány történelmi szempontból értékes kastélyt a kulturális és a tu­dományos intézmények veszik igénybe és egyidejűleg gondoz­zák is. Így például Dobros kas­tély az írók üdülő- és alkotó­háza lett, a roztezi kastély pedig az újságíróké. Több kastélyt múzeummá alakítottak át, Kacina kastélya péládul a mezőgazdasági mú­zeumnak adott helyet, a Roz- toky u Prahy kastélyban mű­ködik a közép-csehországi múzeum, Vysoká u Pribrami kastélyában pedig Antonin Dvorák világhírű zeneszerző emlékeit gyűjtötték össze; a a Liblice u Mélnika kastélyban a Csehszlovák Tudományos Akadémia rendezi szakszim­póziumait. Két nyelven, egy szívvel „ Van nekem egy fehér lovam.... 5? Hímzett szélű főkötő lebben a feje körül. Szorgos kézzel sepri a járdát. Megáll pilla­natra. (A szeme kéken nevet ráncos arcából. — Nem vagyok már húsz­éves, az igaz, de sepregetek mindennap. Ügy szép a por­ta, ha takaros. így tanította édesanyám, ezt mondtam a lányaimnak is. Ahol ennyi új ház épül, ott tisztaság, rend le­gyen a faluban. Meg virág. Felemeli a seprőt, végigmu­tat a soron: — Látja, aranyom, ezeket a házakat? Néhány éve erre még csak a nagy semmi voh. Aztán előbújtak a földből, akár eső után a gomba... Változó falu, változó embe­rek. A gyarapodás, a szorgal­mas munka látható, ezernyi eredményével. Nézsa nemzeti­ségi község. Kétnyelvű falu, egy törekvéssel. A fokmérő a munka. Ez adja az ember rangját. Napközben esténként a kis­kapukban, a padokon, a bolt­ban és a kocsmában egyfor­mán hangzik magyar és szlo­vák szó. A beszélgetők meg­értik egymást. Miért ne? Iga­zán nem tudni, kinek a böl­csője felett dúdolgatott szlovák dalt az édesanyja, és mr;«ya- rul ki mondta az első sz<jt. „Mám konicka, bieleho, po sadim se nameho! Hijo kvalaj,' konyik moj, a, ked povjem, prr! takstoj-!” A szlovák mondóka gyak­ran szűrődik ki az óvodából. Az arrajárók felfigyelnek egy pillanatra. Olyan kedves, dal­lamos a versike,' hogy nem ál­lam meg mosolygás nélküli „Van nekem egy fehsír lovam, ráültetem magam, Vágtass lo­vacskám, ha azt mondom, prr! úgy megállj!” Szlovákul tanulnaik a nézsai óvodások. Az arasznyi ember­kék viszik magúidra 1 a nemze­tiségi nyelvet. Jogmk és köte­lességük, hogy értsék a magyar mellett. Nagy Zsuzsanna, fiatal, bú­zaszőke óvónő. Sajját magáról tréfásan mondja: „Háromszo­ros nemzetiségi vrigyok. Va- nyarcon születtem, ebben az óvodában dolgozom: és Galga- gutára készülök..."} Már mint férjhez. A vőle­génye odavaló, szeptemberben lesz az esküvő. Otthon, a szü­lői házban keveredett a ma­gyar a szlovák szóval. Nyolc ggyat. évig tanulta az általános is­kolában is. Tegnap láttak volna felöltözve.,; L — Itt, az óvodában hetente kétszer tartunk »szlovák nyelvű foglalkozást — Szeretik a gyerekek? — Nagyon. Versenyeznek, ki mondja előszöir a verset. Ha szlovákul szól a mese, ugyan­úgy tágra nyílnak a szemek, kitárulkoznak az arcok, mint Erős János történetéinél... így aztán nem csoda, ha a hatvan óvodás nap «■ mint nap két nyelven kíván jó étvá­Marka néni libát foszt.. Hírneve van a néz;saá asszony- kórusnak. Olyannyira, hogy ;az a határokon is túljutott. Szlovákiai vendégszereplésre készülnek ismét. Sok-sok tap­sot kapnak. Adnak is ráadást, amíg a torkuk bírja. Rapavi Ferencmé régóta éne­kel. Vidám, jóbeszédű asszony: — Édesanyámtól tanultam a sok régi dalt. A szívéből szólt a nóta, én meg belenőttem. Ha összejövünk mi, asszonyok a próbára; úgy zeng a dal, hogy az csoda. A kezét is széttárja, úgy saj­nálkozik: — Jöttek Vfolna tegnap. Szé­pen fel voltam öltözve. Most takarítok, gondoltam, minek. De ’tegnap. Mert tudja, mi. idősebb asszonyok még a nép­viseletet hordjuk. A fiatalok már nem. Pedig a hímzett fő- köítőnek, a ringó-rengő szok­nyának nincs párja. Az csalo­gatta ám valamikor a férfisze­meket. .. Énekelni viseletben énekelünk. Nekem a fényképe­met is kirakták a gyarmati múzeumban. Tegnap látQtt vol­na. .. A nézsai asszonyok magyar és szlovák népdalokat, nótákat énekelnek. Váltogatják ked­vükre. — így a jó, lelkem — bi­zonyítja Rapavi Fereraché — Két nyelven is eldaloljuk: „Széles a Balaton vize...” Ne­kem meg a legkedvesebb, ami így kezdődik: „Szombat éjjel nem aludtam egy órát...” ★ Az unokákat terelgeti Ku- csera Andrásné, Dudás Marka néni, almikor rá nyitjuk a ka­put. — F/árom van? Rár ncsodálkozik: — Jaj, dehogy! Tizenhat.,': — Mennyi? — Pontosan annyi az. Az öregemmel nyolc gyereket ne­veltünk fel. Hát jelentkeztek 'az unokák. Jövőre lesz ötven éve, hogy összeházasodtunk. Ünnepeljük az aranylakodal­mat. Sok év az, sok gond, munka. Meg öröm is. Szét­mehettünk volna nem egyszer, de mi összekötöttük a sorsun­kat. Ránevet András bácsira, aki festékes kezét törölgetve lép ki a nagyszobából: — Igaz-e papa? Az udvaron kacsák, libák, Marka néni délelőtt fosztotta őket. Segítettek az unokák is. Elkél, mert sok a dolog. Mar­ka néni szorgos keze csak es­te pihen. — Az igazi örömöm, ha összejön a család. A gyerekek, unokák. Ha magam mellett lá­tom valamennyit. Ilyenkor még a könnyem is előszivá­rog. .. Most vasárnap a lá- nyomék várnak bennünket. Egyszerű, családi összejövetel­re. ., Csatai Erzsébet ^■lll■ll1l«*ll«<l•lll(llllllllllll«lt«!lll*lIll8illlIlllllllIltlllllllllllIlUlllllllllllllllIlllllllfflIltlllllll!llall■ll»1fllllIllvlllllllflllllIIllIlf iiiiiiiitiaiaiiiiiiiiitiiiitiiiiiiiiiiiiiiiftiiitiiitfviitirtiiiiiiitviiiiiiitifivtititirtiifttiinitniiiuittliiiiiKMitiiiiififaiiiiiiiKifarj t«iiMiii<iMi<»iiiiiii<ttia'.*aa«w Augusztusi szellő dudorá- ezik, porától tisztítja a major távoli szegletében rozsduló ekecsoroszlyákat. Forró po­csolyákat kerülgetünk a pász­tói tsz tepkei telepének bejá­ratánál. A kombájnosok mesz- sziről integetnek. Az aratás előtt néhány nappal is itt volt a találka, most vége már a gabonabetakarításnak, kihe- vült arcukat mosdatják kuc­kójuk hűs levegőjében. A fa­lócára telepedünk. — Balszerencsém volt az Idén — dohogja Pilinyi Ta­más. A John Deerevel vágott neki a kalásztengernek. Még bele sem melegedett, amikor a doktor leszólította a gépről, Kézfeje akkorára dagadt mint egy buci, két hét pihe­nőre kényszerült. Milyen „üdülés” volt az? Bepólyált végtaggal kószált az aratók környékén, hűtlen gondolatok kóvályogtak fejében, a Kese­rűségtől el-elszorult a torka. — Gyere, Tomi! — incsel­kedtek vele a többiek. Hogy­ne ment volna, csak a beteg­séggel ám nehezebb megbir­kózni, mint hatvan vagon ter­ménnyel. A gép az idén eny- nyit vágott le. Igaz, a „kisfő- nök”, Vallus István ugrott be Pilinyi helyére, míg az gyen­gélkedett. S, midőn a nap is­mét a kombájn légkondicio­nált fülkéjében villantotta rá aranyfogát, nem akadt tőle boldogabb. — Mi jut eszembe a búzá­ról? — kérdezi vissza. — A MINDEM MA káló vagy ömlő millió szem, csapzott üstökű munkatársak, bűvészkedő szerelők, a hom­lokokon alácsorgó verejték, s a kenyér... ★ A kenyér a „végtermék”, s míg asztalunkra kerül ki tud­ja hány ember munkája gyű­lik benne. Ott vannak például az ipari munkások a szom­szédos MEZŐGÉP gyáregy­ségében. Csöndesen mozognak, valami belső kényszer paran­csára, tekintetük a kígyóbű­völő induséra hasonlít, ahogy alakítják, igézik a rideg fém­darabokat. — Az idén négy és fél ezer visszaadni gazdáiknak. Repe- ráltam még az AC—íOO-astis. De régen volt! — sóhajt fel. S nem csak javított, ara­tott is. Amikor 1962-ben Al- sótoldon késlekedtek a beta­karítással, Lanova Gézával tatja a forgókaros dagasztó­gépet. a katlanokban érlelődő kovászt, a kamrás tésztaosizót. A kemencék környékén rezseg a levegő, mintha délibábok kacérkodnának a szemmeL — A vetőben 320 fok a hő­együtt indultak segíteni. Azó- mérséklet — jegyzi meg. Az ta se égett olyan lázban ember legszívesebben levet- Orosz József. Ha csak abban kőzne, akkora a hőség. A pé- a pillanatban nem, tavasszal, kék, köztük a legkiváHóbbak- amikor ünnepélyesen átadták ként emlegetett Andó PáL és a tízezredik felhordót. Mert Juhász István, már észre sem rögös utat tett meg a pásztói MEZŐGÉP gyáregysége s ezt végigélte, vitázta a csoport- vezető is. Nézzük az esztergályosokat, hegesztőket szerelőket. A vas­darabok meghajolnak előttük, mellső felhordót gyártunk az az illesztékaket gyorsan ta­NDK-beli E—512-es típusú kombájnokhoz — mondja Oroszt József csoportvezető. Valamikor ő is esztergályos­ként serénykedett, most ott ügyel Klonka József, Virágh János, Szabó Imre s a töb­karja az égszínkék máz. Az alkatrészekért cserébe kom­bájnokat kap a magyar me­zőgazdaság... •é­Egy házzal arrébb, megint a búza a főszereplő. A Nóg- biek mellett, nehogy kifogá- rád megyei Sütőipari Válla- solinivaló maradjon a fontos iat üzemében már alkatrészeken. Meséli: nem- finom lisztté átalakulva vár- régen Szolnokra utazott. Az jak a pékeket. Mikó József üzemvezető — ő is szakmun­kás volt hajdan — utoljára egy hónapja nyúlt a kovász­hoz s formázta a nyers ke­nyeret. A gyártást ellenőrizte, de korábban bizony, mert kevés volt a pék, üzemvezető ■ a gépállomá- létére beállt a sorba, régieket javítani. — Liszt, élesztő, víz. Ez az út mellett kombájnok sora­koztak. Nem tudta megállni, hogy ne azonosítsa, vajon ők készítették-e valamelyik tar­tozékot. — Az én emlékeim leg- szebbikei a búzáról élnek. Szerettem son — a veszik, miként az ablakon bebókoló természet sem. A vásárlók reggelre friss pék­árut várnak, nincs idő a kö­rülményekkel foglalatoskodni. A látkei tanácselnök, Kál­mán János mesélte, hogy j£ pár évvel ezelőtt sok volt a szatonnás kenyér a faluban. Azt nevezik, így, melynek be­lében sületlen darabokat találni. A falugyűlésen Szabó János állt fel. „Nem értek egyet a kenyér bírálóival, mert ilyen olcsón még soha­sem vehettünk kenyeret és a szemek szalonnát egyszerre” — mond­ta nevetés közepette. Mikó József is- jót derül a törté­neten. — Vigyázunk a minőség­re — jegyzi meg, s tekinte­Erdős Ferenc biológiára ok­tatja a nap-pali és levelező hallgatókat. — Ahogy a búza szóba ke­rül. fokozódik a figyelem. Fia­talok és idősek az életet je­lentő kenyérre gondolnak. Mindenkinek van valamilyen kapcsolata az én legkedve­sebb növényemmel. Talán ezért könnyebb is tanítani... A mérnöktanár vonzalma a búza iránt nem mai keletű. Hajdúböszörmény mellett, gyerekkorában kinn. aludtak aratás idején a tábla szélén, huszonnyolc kilométerre a településtől. Holdfénynél ge­reblyézték az elmaradt kalá­szokat, ropogós keresztek lá­bánál hajtották fejüket nyu­govóra, s pacsirtaszó ébresz­tette a családot. — A magyar búza ismét kezdi visszanyerni régi ..acé­los’’ hírnevét — mondja. Á kombájnos. esztergályos, pék és tanár nem ismerik egymást. Közös vonásuk a ke­nyérhez kötődő munka. S ha a képzeletbeli cipót megszeg­nénk, egyforma darabok illet­nék őket. Miként az új búza­fajták után kutatókat, az üz­letek kiszolgálóit, s lehetne folytatni a sort, mert hazánk­ban valamilyen uton-módon minden második foglalkozta­tünk ? szállításra váró, még tott az élelmiszer-termelés gőzölgő. illatos kenyerekre ggj kapcsolatban áll.- vetődik. jr Gz. Gy. „A gyerekek szeretik a szlo­vák szót.” Kulcsár József felvételei Idén először Á szombathelyi Sávaria Közlekedésgépészeti Szakkö­zépiskola ez év szeptemberétől első ízben képez vasútgépész­technikusokat. Az egyéves tanfolyamon olyan szakembe­reket képeznek tovább, akik valamely közlekedésgépészeti szakközépiskolának a vasútgé­pész ágazatán érettségiztek, vagy más középfokú végzett­séggel és vasútgépészeihez kapcsolódó szakmunkás bizo­nyítvánnyal rendelkeznek. A vasútgépész ágazaton szerzett technikusi oklevél a MÁV-on belül egyenértékű a tiszti II. szakcsoporttal. Erre az iskolára augusztus 23-ig lehet jelentkezni. hosszú nyári napok, a csőri-már halálra ítélt kombájnokat alapanyag — magyarázza, _Mu­Ä rszécsényi mezőgazdasági szakközépiskola mérnöktanára fJÓGRAD — 1977, augusztus 20., szombat 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom