Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-15 / 165. szám
IVógpácI vendégei Horsászházaspár a tó partján Béremelés után Több a borítékban Uvcgbolok erdejében — Jankó István. Enyhe szél fodrozza a pa- lotási tó vizét, kissé rezdül- nek a damilok. Trikóban, felgyűrt szárú nadrágban mar- 'káns arcú férfi ügyel rájuk. Jankó István várja a kapást, félszemmel a botokat tigyeli: — Feleségemmel régi vendégei vagyunk Nórgád megyének, rendszeresen itt töltjük szabad időnk nagy részét. Egyébként az engedélyünk is a palotási tóhoz szól, egy- egy kellemes élmény reményében elmegyünk azonban horgászni Salatonakalira, illetve Tasra is. Hat horgászbot nyújtózik a víz felé. Nem sok ez egy kicsit? — Kettőnknek nem. A feleségem épp olyan szenvedélyes horgász, mint én. Az engedélyeket is együtt váltottuk ki, három évvel ezelőtt. Egy baráti társasággal voltunk kirándulni, egy véletlen fogás oltott be. Megízleltük a hogá- szás izgalmát. Amíg a férj a botokra ügyel, a háttérben felesége a tábori konyhán foglalatoskodik. Agasfán lóg a bogrács, éppen gulyás készül. — Ebédre már nem várjuk a halat, jó lesz vacsorára. Fűszerekért elegáns, lakályos sátorba megy Jankóné: — Egy kiránduláson vásároltuk. így már nem gond a kempingezés, a szállásgond egyszerűen megoldódik. Ezt visszük magunkkal Bulgáriába is, most oda készülünk. Jankó István derűs arccal indul a vízben lógó szák felé. Jókora, méretes pontya zsákmány. — Palotás ezért is jó hely — állapítja meg elégedett mosollyal —, mert a zsákmány sem marad el. Üj kukoricát tűz csaliként a horogra, s egy új eljárás lényegét kezdi magyarázni. Ha kissé lankad a figyelme, akkor is megvan a hal. A botok és a horgászzsinór beállításával sikerül elérnie, hogy nem szükséges a „bevágás”. A kánikula izzása a víz pártján kissé alábbhagy. Így is lehangoló azonban a tábla: Fürödni tilos! — Nekünk nem olyan nagy katasztrófa ez, elvégre elsősorban a horgászás kedvéért vagyunk itt Időnként pedig csak meg lehet mártózni a parti vízben. Budapesten, az Újpesti Közért Vállalatnál dolgozom, élelmiszerboltot vezetek. Nem kell hozzá sok kommentár, milyen nagy egész héten a rohanás, az idegesség. Feleségem a Posta Központi Hírlap Iroda hír- lapelosztólyán dolgozik: neki is hiányzik a pihenés, a ki- kapcsolódás. Érthető, hogy várjuk a hét\végét, a szabadnapot. A kirándulást a palotási tóhoz. (k. k. g.1 A gép pillanatnyi megállás nélkül „nyeli” a fénylő, fehér íveket. Néhány rövid másodperc, egy-két mozdulat, és gz elkészült nyomtatvány máris simul a többi tetejére. Mellette állnak a nyomdai berakónők. Szemük állandóan a mozgó gépen. Jóformán felnézni sincs idő. Követeli a magáét, a csápok szünet nélkül járnak. Csak a félórás reggeli- vagy uzsonnaszünetben váltanak néhány szót a műhelyben dolgozók. — „Különösebben nem Iri- gyeil foglalkozás, nem divatszakma. Nem hinném, hogy akármelyik hetedikes-nyolcadikos kislány arról álmodozna, hogy berakónő lesz... A munka szeretete, a megszokás mégis úgy hozza, hogy hosszú éveken keresztül kitartanak egyetlen helyen, gyakran ugyanazon nyomdagép mellett az asszonyok.” X Néhány nappal ezelőtt megjelent egy rendelet. Olyan döntés amelyet az országban sokan örömmel és megelégedéssel vettek tudomásul. A Minisztertanács úgy határozott hogy az iparban, az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátásban több műszakban dolgozók műszakpótlékban részesülnek. Az összeg változó ugyan, függ a beosztástól, eddigi bérektől, munkahelyektől. De pontosan azoknak a fizetését növeli, akik a gyárakban gép mellett állnak, kiszolgálják a vásárlókat, éjszaka takarítanak, hordják a vendég elé a tálakat.... A Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat főkönyvelője papírt mutat. Százötven munkás kap ezentúl havonta több bért. Éves átlagban háromszáznyolcvanezer forint a műszakpótlék összege. X Csöndes szavú, nyugodt asz- szony Pálfi Lászlóné. A haját kék kendő szorítja le, hogy ne zavarja munka közben. Egyike azoknak a berakónőknek akiket érint a béremelés. — Tizennyolcadik éve csinálom ugyanezt. Azóta állok a nyomdában a gépem előtt. A lábunk készül ki legelőször. Ilyenkor, dél felé már fáj az állandó ide-oda topo- gástól. ácsorgástól. Csoda-e, hogy visszeres lesz? — Nehéz munka? — Nem is annyira nehéz, mint inkább fárasztó. Az ember közel húsz év alatt változtathatott volna munkahelyet. az igaz. Akad lehetőség, nem is egy. De amikor arra került volna a sor, hogy elmenjek a nyomdából, mindig maradtam. Ilyen a természetem Szeretem magam körül az állandóságot, a megszokott arcokat. Ismerem a többieket, ők is ismernek engem. Amit akarok, mindenkinek megmondom a szemébe. Ezt nem érdemes fölcserélni néhány fillérrel több órabérért. X Pálfiné az idén májusban kápta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést másodszor. Előtte néhánj évvel a könnyűipar kiválója volt. Igazi nyomdász család. A férje több mint húsz esztendeje jár nap mint nap műszakba a salgótarjáni nyomdába. Jogosan kapta meg a törzsgárdatagsággal járó aranygyűrűt. — Két év múlva én is elérem a húsz évet. Szaladnak az évek. A fiam nemrég volt a nyomdában tanuló, ma már gépmester. Sőt, ő is kiváló dolgozó! Azt hiszem min Két már elzavarni sem lehetne a nyomdából. A fiam kicsi korától csak nyomdász akart mindig lenni. Rá sem lehetett volna más szakmára beszélni. A menyem „lóg ki” a családból. Ápolónő a kórházban. Gyermekgondozási!? van a kicsivel. X Pálfiéknál az egész családra érinti a műszakpótlék. Pálfiné számolgat: — Eddig kétezerkettőt kerestem. most körülbelül kétszázötvennel többet kapok. A fiam négyszáz forinttal, a férjem is valahogy úgy. Igaz, hogy a fiamék külön laknak, de a családot számítva legalább ezer forintot jelent havonta. Nagy dolog, mindany- nyian örülünk. Kis gondolkodás után hozzátette: — A megbecsülést érzem benne elsősorban... ' Csatai Erzsébet Üj teckMlógia a Saiga Cipőipari Szövetkezetben A Salgó Cipőipari Szövetkezetben űj technológiai eljárást vezettek be a férfi divatcipők készítésénél. A hagyományos — bokszos és perleces kézi kikészítés helyett — antikolják, majd bőr- lakkai fújják be a cipőket. Az új technológia bevezetésenoK eredményeként emelkedik a termelékenység, munkaerőt takarítanak meg, továbbá a férfi divatcipők szemre is tetszetősebbek és jobb minőségűek lesznek. A szövetkezetben gyártott őszi divatcipők már az új eljárással készülnek. Szibéria víztartálya Ősi etióp kézirat — egy bolgár könyvben Egy régi vallási könyv bőrkötésének restaurálása közben különleges leletre bukkant egy fiatal bolgár szakember. A könyvkötésen belül nem a szokásos táblás kitöltést talál la, hanem több összeragasztott lapot, amelyek között a belső lapok — finom pergamenből készültek, s rajtuk igen régi írás olvasható. Az írásjegyek csaknem négyzetesek, egyenlő térközökkel Követik egymást, az egyes szavak elválasztása nélkül. A belűele- mek különböző vonásvastag- ságúak. A pergamenlapok gondos szétválasztásakor kitűnt, nogy 26 oldalas kéziratról van szó, s az oldalakon két hasábon írták a szöveget. A gabonaliszt és tojássárga keverékével összeragasztott lapok még 12 helyen kenderszállal össze is voltak varrva. A kézirat eredetét, írását, nyelvét paleográfusok, szal- visztikusok, filológusok kutatják. Hriszto Kodov filológus szerint a kézirat etiópjai eredetű, az írás pedig valószínűleg az észak-abesszímai Tagrai-írás. A szöveggyűjtemény Kodov szerint a XI1. szazad második feléből való. MILYEN LEHETNE? Cervantes jövővágyó, némileg ábrándos, kesernyésen bízó mondása, költői mondata köröz az ember gondterhelt gondolatai között, pedig vészesen közönséges, prózai ügy foglalkoztatja, az alkoholizmus. — Nem azt az életet szeretem, ami most van, hanem azt, amilyen lehetne. Kétségkívül riasztók maguk az abszolút számok is. Valósággal fekete gyászvonulattá állnak össze, amelyben sírók és siratandók tolonganak együtt, s mintha nem tudnák, lehetne-e valamit tenni, kell-e valamit tenni? Tizenöt ev alatt az egy főre jutó fogyasztás 64 százalékkal emelkedett, száz százalékos alkohollal számolva. Ez csak a böki forgalom. 1976-ban az egy főre jutó italköltség meghaladta a 2800 forintot. Egy négytagú család tehát — statisztikai átlaggal számolva — egy év alatt 11 200 forintot költött sörre, borra, pálinkára! Tessék számolni! De vessük félre a statisztikát. Egyébként sem volt soha erős oldalunk a ténybeli érvelés, a magyar közvélemény úgy látszik érzelmesebb alkat és valami furcsa idegenkedéssel húzza össze a szemöldökét, ha számokat pergetnek előtte. Viszont arra sincs szükség, hogy érzelgősek legyünk, mert a tényekkel valamilyen formában szembe kell nézni. A tények láncolatának pedig sajnálatosan egyértelmű az iránya: terjed, növekszik az alkoholizmus. Vannak, akik ezt az életszínvonal emelkedésével magyarázzák. Nem valószínű, hogy elfogadható indok, mert akkor törvényszerűen kellene az alkoholfogyasztó nemzetek élvonalában haladniuk a legmagasabb életszínvonalú országoknak. Az igazság viszont az, hogy jó néhány ilyen országot megelőzött az ivási teljesítmények listáján az egyébként közepesen egzisztáló Magyar; ország. A magyarázat már csak azért sem fogadható el, mert akkor végül is minden hiábavaló: ha jobban élünk, több lesz a részeges ember is. / Az alkoholizmusnak a kutató szakértők szerint bonyolultabb ojnendszere van. Különösen fontosak az úgynevezett szociálpszicho-, lógiai szempontok. A hazai és külföldi vizsgálatok a növekvő alkoholizmust kedvezőtlen ivási szokások terjedésének fogják fel, amelyek egyszersmind meghatározzák az adott országban az életformát is. Rossz hatások érik az embereket már gyermekkorukban. Nem is gondolunk arra, hogy mikor reggel az éjjeliszekrényre készített konyakos üveg után nyúlunk, csak egy kupica „erősítő”-ért, amikor délben, vagy este a vendégfogadást nem is képzelhetjük el másként, mint mértéktelen italkmálgatással, amikor a születésnap, névnap, temetés, érettségi, jó bizonyítvány, diploma, vagyis minden családi esemény természetesen hozza magával az ivást, és amikor a munkahelyi köszöntők sem képzelhetők el koccintások nélkül — nem teszünk mást, mint (gyermekekben, fiatalokban, serdülőkben, if jakban ültetjük el: „ez nálunk így van, ezt nálunk így kell tenni!” Ez a magyar illemtan iszonyatos előírása. Szokásjoga, amelyet nem lehet megsérteni. Külföldről hazatérve gúnyos nevetéssel emlegetjük, hogy a meglátogatott francia, svéd. német, cseh barátunk asztalánál „alig adtak” italt. Bezzeg nálunk! Bezzeg nálunk. Az alkoholizmus — népbetegséggé vált. A szó szoros értelmében. Vajon milyen lehetne másként az élet? Próbáljuk ki. Tőlünk, a mi emberi szokásainktól függ mindenekelőtt. S. I. Hazánk területének egyharmadát foglalná el Szibéria híres tava, a Bajkál-tó, amely ugyan területét nézve csaK a világ nyolcadik legnagyobb tava, víztömegét tekintve azonban a második. Víztömege földünk édesvízkészletének csaknem 1/5-ét, a kontinensnyi Szovjetuniónak periig több mint 80 százalékát tartalmazza. A Bajkál-tó ugyanis nagyon mély, átlagosan 730 méter, a legnagyobb mélysége pedig 1620 méter. A Bajkál kereken 456 méterrel feKszik a tenger szintje felett: 1620 méteres mélysége tehát azt jelenti, hogy szárazföldünknek egy olyan természet teremtette horpadásában foglal helyet, amely 1164 méterrel mélyebbre nyúlik a tenger szintjénél. A Bajkál télen — a tavat borító jégréteg ellenére — sem szűnik meg táplálni folyóját, az Angarát, mégpedig nem csekély mennyiségű vízzel. A tó 366 folyónak a végpontja, és ezek egy hazánknál öt és félszer nagyobb területről vezetik bele a vzet. Ezek közül csak a legnagyobbak évi 60 knU vizet szállí" tanak a E'ajkálba, amihez eső vagy hó formájában, közvetlenül a tóra hulló további 9 krrri járul. Minthogy az ottani átlagosan alacsony hőmérsékleten a párolgás csekély — a tó felületére számítva ugyancsak 9 knrri évente —, a Bajkálba ömlő folyók vize teljes egészében az An- garán csapódik le. Ez a roppant vízmennyiség és az Angara nagy esése ideális körülményeket teremtett arra, hogy óriási, olcsó energiát adó vízi erőműveket építsenek rajta. Elsőként 1958- ban az irkutszki erőmű készült el, ezt követte a bratszki és részben, jnár működő us/.ty- ilimszki. Ez utóbbi látja el majd árammal a több szocialista országok (köztük hazánk) összefogásával és közös hasznára épülő cellulózkomöi- nátot, s már dolgoznak a Következő, a Bogucsaniban épülő vízi erőmű tervezésén is. Képünkön: a Bajkál-tó turisták által kedvelt romantikus szépségű Peszcsanaja-öbie. A dunai halászat Kiállítás nyílt Balassagyarmaton A dunai halászat címmai ki- it — különböző típusú hálóállítás nyílt csütörtökön a kát, varsákat, a téli horgá- balassagyarmati Palóc Múze- szathoz szükséges eszközöket umban. A bajai Türr István — reprezentálja. A szeptember Múzeum és a Nógrád megyei végéig nyitva tartó halászati Múzeumi Szervezet rendezé- kiállítást dr. Sólymos Ede. a sében létrejött bemutató a bajai Türr István Múzeum dunai halászat tárgyi emléke- igazgatója nyitotta meg. NÓGRÁD — 1977. július 15., péntek 5 /
