Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-15 / 165. szám
1 Nyár, könyv, olvasás könyvárus és egy „törzsvendége" szemével Nemrégiben még nyáron Igazi ,,melegüzemnek” számított Nyerges Jánosnénak, az öblösüveggyár könyvterjesz- tóiérek is a „munkahelye”. Vajon hány mázsányi súlyt cipelt a két kézitáskában egyik, üzemrészből a másikba? Ki tudja... De menni kellett a vevők után, hiszen az ebédlő előtti könyvárusító asztal nem biztosított igazán áttekintési lehetőséget a vásárlóknak, különben is a dolgozóknak csak kisebb hányada járt az üzemi étkezdébe. A többieknek „házhoz”, azaz kemence, munkapad, szalag mellé vitte Rózsika az ajánlott árut, a megrendelt sorozatok darabjait. Ez az időszak elmúlt — a gyár könyv- árusító „üvegkalickát” alakított ki az üvegfúvók kemencéitől nem messze, a büfé mellett. A háromszög alakú, csöpp könyves birodalomban beszélgetünk. — Nem teljesen uborkaszezon a nyár, de a forgalom érezhetően csökkent. Tudom én. hogy van ez: ilyenkor ezer felé kell a pénz: táboroznak a gyerekek, nyaralni, utazni megy a család, kirándulnak, üdülnek a brigádok. Annak, aki építkezik vagy kertje van, most zajlik a munka dandárja. Jó, persze non csupán pénzkérdés ez... SoKan a tanulás hónapjai utón örülnek, ha egy ideig nem látnak könyvet, legfeljebb könnyű olvasnivalóval töltik a szabad idejüket, a „családi könyvtár” gyarapítását felfüggesztik egy időre. Persze, ez sem érvényes minden vevőmre. A törzsvásárlók többsége nem törődik az évszakok váltakozásával. Közéjük tartozik Kiss Gyula is. Olyan vásárló, akit szeretnek a könyvesek. Sok minden érdekli. de mégis határozott irányú az érdeklődése. Ismerem az ízlését, „kitalálom a kívánságait”... Amikor a déli pihenőidő alatt bejön az emlegetett törzsvendég, először Rózsika néni kérdez: *— Mondja — de őszintén! — van értelme az üzemi könyvárusításnak? — Nagyon is! Sokan vagyunk igy ezzel: amúgy hónapszámra nem jutna az ember eszébe, hogy könyvet vegyen, hiszen munkából hazamén et nem figyel oda a könyvárusokra, az a szokása meg csak keveseknek volt, hogy fizetés után bemenjenek a könyvesboltba. Itt meg helyben van, az óhajokat- sóhajokat figyelembe veszik, Kiss Gyula ott dolgozik a „szomszédban” — üvegfúvó, a négy kemence mellett dolgozó fiatalok KlSZ-alapszer- vezetének titkára. Az egész család „üveges”: édesapja, édesanyja, felesége, mindnyájan a gyár dolgozói. — Három és fél éve — amióta a lakást megkaptuk a Kéméi ovo-lakótelepen — vágyók rendszeres könyvvásárlő. Biztosan vannak egy páran az üzemben, akik több pénzt itt hagynak egy-egy alkalommal, de én Is sokat veszek, egy-kétszáz forint a Diákok a termelésben Fél száz gépipari szak középiskolás a VEGYEPSZERben A Salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgyár- tástechnodógiai Szakközépiskola III. osztályát végzett ötvenegy diákja vett s vesz részt a termelőmunkában a nyári szünidőben a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában. A * fiatalok első csoportja (36-an) az egyhónapos kötelező termelési gyakorlatot már befejezte. A gyár szerelőcsarnokában többen a lakatoscsoportok munkáját, mások a forgácsoló üzemrész tevékenységét segítették, enyhítve a szabadságolási gondokon. Az utolsó szünidei munkanapon a gyári KISZ-bizottság s a termelőüzemi alapszervezet kezdeményezésére a gyáregység vezetése beszélgetést szervezett a fiatalokkal, akik elmondották, hasznukra vált a gyakorlati munka. Üj, egyedi gyártmányok készítésének „titkaival” ismerkedhettek, a szokásostól eltérő technológiái folyamatokat kísérhettek figyelemmel, s elméleti ismereteiket a gyakorlati termelőmunkában hasznosíthatták. A fiatalok javaslatára szocialista szerződés megkötésére kerül sor a következő tanévben, amely szerint a KISZ-munkán túl a kapcsolatokat kiterjesztik a gyár termelési tevékenységét elősegítő kisebb munkák elvégzésére tanév közben, is. Közős társadalmi munkaakciókat . szerveznek s a munkavállalások teljesítéséért járó ellenőriekből vetélkedőket, kirándulásokat rendeznek. A kapcsolatok kialakításával a gyár is jól jár, hiszen több szakközépiskolás talál elképzeléseinek megfelelő munkahelyet a VE- GYÉPSZER-ben az érettségi után. a. ni. Mai tévéajánlatunk 18.35: „Szabadságra van szükséged — ez minden”. Riportfilm Rhodeziáról. R'nodezia 1923 óta volt „korlátozott önigazgatással rendelkező” brit koronagyarmat. 1985-ben Ian Smith miniszterelnök az anyaország beleegyezése nélkül egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. így alakult meg Afrika második íehértelepes rendszere. Ebben az országban ma 271 ezer fehér lakos él, a lakosság 4,5 százaléka. Ugyanakkor a fehérek átlagban tizennégyszer keresnek többet mint az afrikaiak. A színes bőrű lakosság felkészül, hogy függetlenné válva, megalapíthassa Zimbabwét Vajon fegyveres harc vagy a tárgyalás hozza meg a többség uralmát Rhodeziá- ban ? A NDK televíziója által készített film átfogó képet nyújt a Rhodéziában meglevő ellentétekről. (iszáÉiás előtti vietnami sírok Vietnami régészek körüloe- az első vietnami állam fővára’ 200 sírt tártak fel Hanoi- rosa, amelyet a legendás Hung tói 80 kilométerre, észak- ™an dinasztia alapított. A tudosok szerint a leletek az nyugatra, egy kis falucska- időszámítás előtti IV—II. szóban. Feltevések szerint ott volt zadból valók. i NÓGRÁD - 1977. július 15., péntek havi törlesztésem. Valóban, nem hagyom ki a nyarat sem, ugyanannyit szánok akkor is könyvre. Annyi különbség azonban van, hogy ilyenkor egy-egy komolyabb könyvet csak később veszek kézbe, nem olvasom el rögtön. Nagyon zsúfolt a nyaram. — Üdülés? Utazás? Mosolyogva rázza meg a fejéi: — Á, most nem megyek sehova. Majd ősszel: két hét a Szovjetunióban, barátságvonattal eljutok Kijev- be. Moszkvába. Leningrádba. Én Salgóbányán- „nyaralok”: részt vettem magam is egy tanfolyamon, augusztusban oktatok. Ehhez is kellenek a könyvek — sok olyan van már otthon, amit jól tudok használni. Amellett a könyvek a bélyeggyűjtéshez is kellenek... Most én rázom meg a lejem, csak másképpen: vajon jól hallottam, a bélyeggyűjtéshez kellenek a könyvek? — Igen. Ugyanis az üveges szakma mellett a család másik közös vonása a szenvedélyes bélyeggyűjtés. Tulajdonképpen apám a fő gyűjtő mi csak segítünk. A területünk a háborúk és forradalmak témája, főként a NOSZF, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság és a II. világháború. Hogy elrendezhessük. kiállításra felkészítsük az anyagot, ahhoz sokat kell olvasni. A politikai tárgyú könyvelj így édesapámat is érdeklik. Magamnak és a feleségemnek a 30 év sorozat műveit, a történelmi könyve-* két veszem — így például nagyon érdekel az ellenforradalom és az azt megelőző időszak —, hiszen ez már történelem, de olyan, amiről még keveset tanultunk az iskolában. (Harminckét éves vagyok). A kislányomnak a Delfin-könyveket nézem meg mindig. — Milyen helyet kaptak a könyvek? Férnek-e még? — Egyik szobafalunk csak a könyveké: öt méter hosszan szabadpolcos vásállványon, közel négyszáz kötet. Nemf lehet azt mondani, hogy a jövő hónaptól nem veszek többet, mert betelt. Ami nagyon érdekel, -azt nem hagyon itt, hanem azért vásárolok, hogy na maradjon üres a szekrény polcos része, hadd • színesítse pár sor piros vagy zöld kötet... i G. K. M. Kisplasztikái triennále Budapesten Hazánk legrangosabb nemzetközi képzőművészeti rendezvényeiről, a kétévenként — eddiig három alkalommal: 1971-ben, 1973-ban és 1975-ben — megtartott budapesti nemzetközi kisplasztikái biennálé- ról tanácskozott a közelmúltban a rendezvény elnöksége. Az eddigi kiállítások tapasztalatait értékelve megállapították, hogy az immár rendszeressé vált budapesti nemzetközi kisplasztakai kiállítások jelentős helyet foglalnak el a hasonló nemzetközi képzőművészeti rendezvények sorában. A biennale iránt növekvő nemzetközi érdeklődésre jellemző, hogy az eiső, 1971-ben rendezett kiállítással szemben — melyen 22 ország művészeinek alkotásait mutatták be — legutóbb már 29 ország 105 alkotóművészének több mint 500 munkáját láthatta a közönség. Az eddigi három oiennale tapasztalatai alapján azonban úgy tűnik — állapította meg az elnökség —, hogy két esztendő túlságosan rövid idő a szobrászat nemzetközi eredményeinek mérésére, és ;lyen jelentős bemutató előkészítésére. Ennek alapján döntöttek úgy, hogy a budapesti nemzetközi kisplasztikái seregszemlét az eddigi biennálék helyett a jövőben — trianr'’<? jelleggel — háromévenként rendezik meg, s igy a legközelebbi rendezvényt — iV. budapesti nemzetközi kisplnszp- kai kiállítás címmel — 1978. szeptember 9 és október 29 között tartják. Varga Csabai A közösségi művelődés műhelyei az olvasótáborok tudatba, hogy az olvasok tábora és az olvasótábor nem ugyanazt jelenti. Már azért sem, mert „ az olvasótáborba inkább olyan fiatalokat hívnak meg, akik még nem tartoznak igazán az olvasók tá- borabá. Bodor Pál kecskeméti ipari tanuló írta: „Azt vártam, hogy sokat jiell olvasni. Goromba, mogorva emberekre számítottam. Meg nagy szigorúságra. Nem így lett. Jó volt, mer.t nagyon sokat tanultunk. Hozkánk illő vezetőket kaptunk, akikkel meg lehetett mindent, beszélni. Nagyon jól el vitatkozhattunk. Jó társaság volt.’’ A szavaiból talán kiderül, hogy örömmel művelődtek, és közösségi élményt kaptak. Ezen a nyáron már több mint nyolcvan olvasótábort szerveznek — Nógrádban is — mintegy négyezer fiatalnak, az általános iskolásoktól kezdve a fiatal munkásokig. A szolnokiak idősebb munkásoknak és szövetkezeti parasztoknak is nyitnak tábort. Tiszakécskén és Lakiteleken pedig termelő- szövetkezetben dolgozó fiatalokat hívnak meg a közös művelődésre. A táborok számának növekedésével egyre több szakemberre van szükség: az idén már négyszáz fiatal művész, tudós, népművelő vállalkozik a kiscsoportok vezetésére. Mátrafüreden például csillagász és szociológus Is dolgozik kiscsoportvezetőként. A táborok előkészítésében és vezetésében jeleskednek a könyvtárosok és a pedagógusok is. Egy-egy olvasótáborban általában öt-tiz tagú kiscsoportot alakítanak. A kisközösségi együt'tlét lehetővé teszi, hogy megfordítsunk egy nevelési viszonyt. Az iskolában az irodalomtanárok többsége aligha tehet többet, minthogy egy adott korból, annak költészetéből indul ki. Az elemzés végén — jobb esetben — eljut oda. hogy a mű esztétikumát, gondolatiságát összekösse a diákok szemé^iségével, külső-belső világával. Az olvasótábori magyartanár — legyen akár költő, vagy pedagógus — éppen fordítva tehet, hogy a megbeszélt művekkel a diákok sajátos problémáira keressen választ — bár nem direkt módon. Az olvasótábori nevelés tehát a társadalmi valóságból, a létből, a diákok sorsából indul ki, nem pedig a művészetből, miután az irodalomnak soha nem ügye az irodalom — ahogy Ratkó József megfogalmazta. A jó olvasótábor egy kicsit mindig az élet edzőpályája is. Olyan közösség, ahol a fiatal sokrétűen kipróbálhatja magát. Sági Erika szobi gimnazista így írt erről: „A kezdeti időszakban vért izzadtunk. A kiscsoportvezető azért, hogy kipréseljen belőlünk valamit, hogy a vezetőnkkel egyenrangúnak tekintsük magunkat”. A kiscsoportok közösséggé válását tehát csak úgy érhetjük el, ha demokratikus légkört alakítunk ki. Nem úgy. szervezzük a közösséget, hogy mi felnőttek, művészek, tudósok találjuk ki, hogy milyen legyen a közösségi élet, hogy a diákok mit és hogyan csináljanak. Nem felülről, s nem erőszakkal akarjuk formálni őket, hanem szocialista módon, önállóságukban és felelősség- tudatukban megbízva, hogy belső meggyőződésből váljanak közösségi emberekké. Az olvasótábori módszerek Nyáron is találkoznak Balassagyarmaton a szocialista brigádvezetők klubjának tagjai. A városi művelődési központban kéthetente rendeznek programot számukra. Ismeretterjesztő előadások, vetélkedők, színházlátogatások, kiállítások megtekintése szerepel a munkatér- vükben. A mintegy félszáz brigádvezető műveltségi szintjének emelésén túl a vezetői módszerek elsajátítása is fontos feladata a klubnak. Képünkön: tárlatlátogatáson a szocialista brigádvézetők, közöttük Kubicza Erzsébet és Koplányi József, a Balassagyarmati Fémipari Vállalattól, Fábián Piroska a f inom kötöttárugyárból. — kulcsár — lassan kikristályosodnak. F.gy- egy nap úgy telik el a táborban, hogy a reggeli sportolás után ebédig, majd ebéd után- tól délután négy óráig folynak a kiscsoportos foglalkozások. Ezek nem iskolai órák, nincs felelés és k'icsöngetés. Addig tart egy beszélgetés, amíg a kérdésre nem találnak számukra elfogadható választ. A diákok egyéni, közösségi gondjai elvezetnek sokszor a filozófiai alapkérdésekhez is. (Például: Mr az ember? Mi a társadalom? Mi a megismerés? Mi a dolgunk? stb.) Késő délután és este pedig a közös foglalkozások követik egymást, kezdve, a népdaltanulástól a közös játékig. Idén egyre több táborban lesz készségfejlesztő, alkotó jellegű foglalkozás: kezdve a mikroszkóp építésétől a fafaragásig. A bajai táborban a kiscsoportok ismét eljátszanak egy-egy rövid színpadi játékot. A‘ szocialista pedagógus, avagy az olvasótábori kiscsoportvezető a valóság pedagógiájának a híve. Ezt Darvas József az „Olvasó népért” mozgalom első , országos tanácskozásán így fogalmazta meg: „...a fiatalokat kommunistává, forradalmárrá csak úgy tudjuk nevelni, hogy hä a problémalátásra, vitára, az alternatívák közötti döntésre neveljük őket”. De: „...nem neveljük a fiatalokat arra — sokszor még félünk is tőle —, hogy abba az irányba tájékozódjanak, ami jó lenne: igenis, fedezzék fel a mai valóság ellentmondásait”. Az olvasótábori intenzív művelődés éppen ezt a „de” szócskát szeretné eltüntetni. Azért indulunk ki a konkrét valóságból, a gyerekek társadalmi élményeiből, hogy a művészet, a tudomány, a kultúra segítségével (lehetőleg minél pontosabb) választ, vagy megoldást találjanak. Megint Darvas Józsefet. idézem: „Mi is úgy lettünk annak idején forradalmárok, hogy az akkori valóság ellentmondásaira kerestünk választ, és a marxizmusban találtuk meg. Én hiszek ezekben a fiatalokban, hogy konstruktív válaszokat keresnek, vagy találnak azokra az ellentmondásokra.” Az olvasótábor szervezői egyáltalán nem ringatják magukat abban az illúzióban, hogy a világot meg tudják váltani, azaz minden felvetődő problémára mindig megfelelő vátaszt kínálnak a résztvevőknek. Mindenesetre: megkísérlik. S az olvasótábori mozgalom a két tömegszervezet — a KISZ és a Hazafias Népfront — vezetésével sokban hozzájárulhat a szocializmus iránt elkötelezett ifjúság neveléséhez. Már azzal is, hogy sokoldalú, közösségi, alkotó jellegű művelődésre serkent. PUSZTÍTÁS az etnán Azokat a munkálatokat, amelyek most folynak a néha még mindig működő Etna lejtőin, az olasz természetvédők vandalizmusnak nevezik. 1970- ben kezdték meg az Etnán a vulkáni hamu geológiailag értékes lerakódásainak eltávolítását, most pedig kiirtják a hegyoldalon található fenyőligeteket. Ennek a pusztításnak az a célja, hogy sífelvonót és iesiklópályát építsenek itt és hoteleket és valami olyat nyújtsanak a turistáknak, amiben még eddig sehol sem volt részük; síelést a tűzhányón. L. Lm
