Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-14 / 164. szám

Bticatí a búzától

n holékonysűg üSfal (3i

M sétamenet

normája

Havonta 198 és 222 millió

között ingadozik — a tavalyi eszlendőt figyelembe véve — azoknak az óráknak a száma. amelyeket a szocialista iparban foglalkoztatott fizikai dolgozók munkahelyükön töltenek. S már itt megtorpan gondolatmenetünk, hiszen ez az idő nem azonosítható az intenzív munkával feli órákkal. Bizonyos csoportoknál igen, másoknál távolról sem Máris belegabalyodtunk abba a kusza szövevénybe, melyet a teljesítménykövetelmények és a bérformák alkotnak.

Állati szaktárs

Idén január és március között a fizikai foglalkozásúak havi átlagbére 2867 forint volt a szocialista iparban. Ez azonban Átlag Károly pénze, nem ad eligazítást arról — igaz mivel összefoglaló tény, nem is adhat —, mennyit Keres Konkrét Béla, s hol, mi- kéni dolgozik meg érte. A part XI. kongresszusa határozatában ezt olvashatjuk: „A jö\ őben az életszínvonal emelésének azon tényezőit kell előtérbe helyezni, amelyek egyidejűleg szolgálják az anyagi jólétet és a gazdasági hatékonyságot... A bérpolitikában fő cél legyen a munka szerinti elosztás erősítése.”

A munka szerinti elosztás, formáját tekintve, sokféle lehet, ám alapja kétségtelenül az,/hogy bér és teljesítmény együtt járjon. Amit nem egyszerű a gyakorlatban érvényesíteni, mivel a teljesítménybér kétségessé válik abban a pillanatban, amikor akadozik áz anyag- vagy szerszámellátás, s fél napot

kell várni a karbantartóra. A biítosítás biztonság, sugallja a reklámszöveg, s jó néhány munkahelyen hallgattak erre. A biztonságot úgy teremtették meg, az ott foglalkoztatottak megtartását, egyenletes keresetét azzal „biztosították”, hogy időbért fizetnek. Ami egyszerűbb, kényelmesebb. Csak éppen megfosztja a jogosan megszerezhető jövedelemtöbblettől a dolgozót, e többlet árufedezetének hasznosításától a vállalatot, a gyárat. Átlag szaktárs sem jól, sem rosszul nem kérés, mert hiszen ő testesíti meg a középpontot. ö minden bizony- nval elégedett. Ami nagy ritkaság, mivel legtöbbször azt hallani, jobban is fizethetnének nálunk. A nálunk a népgazdaság legkülönfélébb területein elhelyezkedő egység, ahol a munka jellege alapvetően eltérhet a másutt tapasztalhatóktól. A lélektani „nyomás” mégis azt sürgetné, hogy itt, ott, amott, mindenütt fizessenek „jobban”. Ám mihez mérten? A másik gyárhoz, a nem is rokon iparághoz viszonyítva?

Változás, pihenőkkel

Folyamatosan csökkent S hetvenes években a teljesítményben elszámolt munkaórák száma. Amivel az ösztönzés, s vele a hatékonyság növelésének fontos lehetősége maradt kihasználatlan. 1965- ben a fizikai foglalkozásúak munkaóráinak 61,6 százalékát a teljesítménytől függően javadalmazták, tíz esztendő múlva viszont minden száz órából csak 59.4-et fizettek meg ezen a módon. Növekedett tehát azok tábora, akik

— ahogy a gyári köznyelv gunyorosan fogalmaz — a sétamenet normáját teljesítik, azaz időbérben — jelen vannak. Ennek a kedvezőtlen, s tarlósnak látszó folyamatnak a megállítására hozott határozatot a Minisztertanács 1974-ben. megszabva a munka riormázásának, a teljesítménykövetelmények vállalati kialakításának fő irányait.

Nyersen fogalmazva: sehol sem kapkodták el a határozat \ égrehajtását. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata szerint 1974. cs 1976. között tovább mérséklődött a teljesítménybérben dolgozók aránya, a vállalatok tekintélyes része föl sem mérte alaposabban, mit tehetne a helyzet javítására. Szerény mértékű változás csak 1976. második felében következett be; az apadás megállt. Túl nagy pihenők tagolják részekre a társadalmi érdekeket megtestesítő teendők megvalósítását ezen a területen, s.ezek a rgszek olykor kapcsolatban sincsenek egymással. Szembeszökőek az eltérések az egyes iparcsoportok között, s ezt csak technológiai különbségekkel nem lehet megmagyarázni. Közelebb áll az igazsághoz az a „magyarázat”, hogy vannak hagyományként normázott területek — így a bányászattól a kohászaton át a textiliparig -J-, s olyanok, ahol a sé- tamenet normája a hagyomány ... Ne legyünk persze igazságtalanok. Bizonyos feladatok sem végezhetők el másként, csak órabérben. Ilyen esetekben nem az a kérdés, miért van órabér, hanem az, valóban annyi ember kell-e oda, amennyi ilyen formában kapja jövedelmét? Erre kell tettekkel válaszolni megyénk üzemeinek.

Tmk-sok Romhányba

Tanultak, ma

r Ügy tartják, ők mindenhez 'értenek a gyárban. Már mint a gépekhez. Ha valahol hiba van, tudják, hova kell nyúlni, mit és hogyan kell javítani, orvosolni. Akkor dolgoznak jól, ha nincs sok munkájuk. Tmk-sok.

Alig négy éve alakult a Kossuth Szocialista Brigád. Afeóta kétszer nyerték el a brigádok versenyében az aranykoszorút. A tavalyi évben „csak” ezüst fokozatot kaptak, de ,nem azért, mintha nem teljesítették volna felajánlásaikat, hanem mert voltak jobbak.

— Idén az aranyjelvény harmadszori elnyerését tűztük célul. Ezt tükrözik vállalásaink is. Főleg a gazdasági területen „erősítettünk”, de a többi felajánlással is a legjobbak között leszünk — kezdte K,ormos Gyula brigádvezető.

— Legfontosabb feladatunk a gépek folyamatos figyelemmel kísérése, valamint az adódó hibák mielőbbi kijavítása.

A karbantartást a tmk-terve- zet szerint végezzük, de adódhatnak olyan meghibásodások, melyekre nem számítunk. Ilyenkor a legrövidebb . időn belül orvosoljuk. Így a gép termelésből kieső ideje általában a felére, harmadára csökken. Ez közvetett gazdasági megtakarítást jelent a brigádnak.

— Legutóbb a présgépen végeztünk teljes nagyjavítást. A tervezett 24 nap helyett 14 nap alatt lettünk készen — szólt közbe Sarankó Gyula lakatos-hegesztő.

A műhely néha fülsiketítő zaja elől a hangulatosan ,és ízlésesen berendezett KISZ- klubba „menekültünk”. Itt folytattuk a beszélgetést. Nagy Sándor lakatos, a műszaki fejlesztésben vállalt feladatokról szólt.

— Elkészítettünk egy méretre válogató gépet. Ezzel az Alkotó ifjúság pályázaton a Finomkerámia Ipari Művek első díját nyertük el. «Az elektromos vezérlésű gép kezeléséhez csupán két dolgozó szükséges. Szintén társadalmi munkánk eredménye a készjd tanítottak

áru-válogató és -csomagoló berendezés megvalósítása. A gépet kiszolgáló és kézelő két munkás egy műszakban több száz doboz csempét csomagol. Ez minőségi javulást, időmegtakarítást jelent és lehetővé teszi a dolgozók belső átcsoportosítását.

Hogyan sikerült lépést tartani az új technikával, gépekkel ?

— A megfelelő alap megvolt, amire lehetett építeni. Először a társgyárakhoz jártunk tanulmányútra. Megfigyeltük, hogyan javítják a gépeket. Most már ott tartunk, hogy ők jönnek hozzánk a Romhányi Építési Kemária- gyárba.

— Egyik újításunk a présgépek roncsolásmentes szétszedése. Nem akarták elhinni, hogy ez lehetséges. Meghívtuk a tmk-sokat és megmutattuk miként kell csinálni.

— Egyes nagyjavítások után holtidők következnek. Ekkor mi célszerszámokat és pótalkatrészeket készítünk. A hibákat így sokkal gyorsabban és könnyebben megoldhatjuk — hallottuk Máié Lajos lakatostól.

Milyen a brigádon belüli szervezettség?

— Minden munkának felelőse van. Jó pár éve együtt dolgozunk és tudjuk, ki, mihez ért jobban a szakmáján belül. Van aki a présgépet ismeri, és van aki a mázolókat, vagy a csomagolókat. Mi brigádon belüli specializálódásnak nevezzük.

— Fontosnak tartjuk a nagyjavítások előkészítése előtt a feladatok megbeszélését és lebontását. Így biztos, hogy ütemszerű és pontos lesz a munka.

Hogyan tovább — kérdeztük ismét a brigád vezetőjét.

— Társadalmi munkában 250 ófát vállaltunk erre az évre. Ezt már majdnem teljesítettük. Főként az új tmk- csarnok építésénél tevékenykedtünk. Reméljük, még az idén készen lesz és korszerűbb, nagyobb gépek, esztergák, marók, köszörűk, fúrók segítik munkánkat.

— békési —

A fokozatosság elve

Hatalmas tartalékok rejlenek a bér és a teljesítmény szoros összekapcsolásában. A léhűtők kicsiny csoportjától eltekintve, dolgozni akar mindenki. Ha következetesen tapasztalja munkája és javadalmazása egységét, ahhoz igazodik, ha nem, ahhoz tartja magát. S mivel finoman fogalmazva is, következetlen, ellentmondásos volt hosszú éveken át a bérpolitika, a rendteremtés csak fokozatosan mehet végbe, de: végbe kell mennie! Amihez általános szemléletváltozásra éppúgy szükség van — mert a norma, a normarendezés hallatán sokakban gondolkodás nélkül megfogalmazódik az elutasítás —, mint jól képzett időelemzőkre, munkaerő-gazdálkodókra.

Lázár Gábor

(Következik:

Amiben nincs kivétel)

Ha nem látom, talán el sem

hiszem. Az üzemgazdasági és munkaügyi osztály irodájában csupa fiatal lány és asszony szorgoskodik. A féléves munkát értékelik. A csoport átlag- életkora nem lehet több huszonöt évnél. Az osztály vezetője, / Szimánné Csurgó Judit is jóval a harmadik X előtt járhat.

— Nem tudok én érdekeset mondani magamról. Ellátom a munkám, úgy mint a többiek — és kolléganőire mutatott. Beszélgetni kezdtünk és lassan kezdett feloldódni az első percek feszültsége, idegenkedése.

— Budapestről kerültem Balassagyarmatra — kezdte. — A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola elvégzése után az ÁFOR-nál dolgoztam, mint kereskedelmi képviselő a fővárosban. Két év múlva beiratkoztam a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belker szakára. Kényszer- megoldásból (mivel nem kaptam lakást.) 1972-ben Balassagyarmatra ’ jöttem a kábelgyárba. Persze, ez nem volt véletlen, ugyanis a férjem idevaló. Az egyetemet levelező

Utolsó nekirugaszkodás

Az ötéves kombájnok idei, utolsó nyara...' (Fodor Tamás felvétele)

A nap sugarai küllőként ágaznak szét, óráról órára pi" rítják a délcegen álló búzakalászokat az érsekvadkerti termelőszövetkezet pataki és dejtári kerülete között, öt SZK—4-es típusú komba in kacérkodik a nap tüzes korongjával. Vörösesbarna festékhártyájukat bizony kikezdte az idő. Nem új szerkezetek, már ötödik-hatodik gabonaoe- t a kari tás szereplői. Az idei aratásban vesznek részt utoljára. A hetvenöt lóerős motorok, mintha hattyúdalukat duruzsolnák.

nagy nyári kampánymunkát. Patak határában például a Mikszáth Kálmán szerelő szocialista brigád tagjai vannak együtt, összeszokott társaság, egymás pillantásából is értenek. Persze akadhatnak Váratlan akadályok is. Papp András például szorult helyzetbe került. Ott hever a reá bízott .kombájn alatt, vaskos drótkötelet próbál valami szívós tartozékhoz erősíteni. A fiatal szakember, minden ügyeskedés ellenére megrekedt a mély talajban, két kisebb árok között.

Jelen János gépkocsivezető fél kazalra való szalma árnyékában pihen. Az IFÁ-val nem sokat kellett ma még fordulniuk, ' hiszen csak tíz óra tájt érkezhettek a Táblába. Az előző napi csapadék miatt késlekedett a munkakezdés.

• — Az első szállítmányt még a szárítóba kellett vinnünk — mondja. Azóta felszikkadt a talaj, a vágóasztalra hajoló kalászokból gyorsan peregnek a szemek. Csak három gép rója a kalásztengert az ötből. Az egyik kombájn néhány száz méterrel ' arrébb vesztegel. Tóth László, a fiatal kom- bájnos izzad. Nem csak a nap hevétől, az izgalomtól is.

— Az idén áratok először — újságolja. — Felemelő érzés volt (nokivágni a búzatáblának. Most meg, ha akarok, ha nem, ácsorognom. kell...

— Mi a baj? ,

— Láncszakadás.

— Néni vészes — szól közbe Majer Sándor szerelő. Motorkerékpárral szaladt be a központba az új alkatrészért. A régit megjavítják, mert eldobni kár lenne. Jól megszervezték az érsekvadkertiek a

— Ezt is le kellett vágni — magyarázza mentséget keresve. Nem mintha bárkitől is korholó szavakat kapott volna. A hullámzó búzaszőnyeg eltakarta a kombájnra leske- „lődő veszélyt, Így most erőlködhet a Dutra, feszül az acélsodrony. Végül a makrancos szerkezetet legyőzi a szerelői ravaszság, a kombájn szabadul a kátyúból.

Míg az epizód lejátszódik Benyó Pál, Gulya József és Viczián Imre szorgalmasan köröz. Egy hete vágják a gabonát, de frissnek látszanak. Pedig hajnalban már a kombájn karbantartását végzik, s a hold felkúszott rég az ég peremére, amikor ágyba dőlhetnek. Legfeljebb még a tízórás hírek végén meghallgatják az időjárásjelentést. Mert aggódnak, hiszen a megye legnagyobb gazdaságában akad bőven dolguk az aratást végzőknek.

— Milyen az ellátásuk?

— Nem panaszkodhatunk — feleli Tóth László, miközben sikerült helyére illeszteni az új láncot.

— Milyen az anyagi ösztönzés a betakarítás idején?

— Ezt nem tudjuk. De biztos többre jövünk ki, mintha a műhelyben szerelnénk..

A kombájnok környékén fel-feltűnik egy szőke hajú fiatalember. Hajlong, mint aki elvesztett valamit. Kalászokat morzsoUgat ujjai között, néhány szót'szól a gépkocsivezetőknek, kombáino- soknak.

— Kiss Tibor vagyok, növénytermesztési agronómus. Gyakornok — teszi hozzá némi nvomatékkal. ö a szovjet gépek , körül a felelős. Az előbb vizsgálta: vajon milyen a szemveszteség? Az égjük kombájnosnak szólt is, hogy állítson a dobon. Együtt vizsgáljuk a tarlót, lehajolva sem találni búzaszemeket. Bizony, az ide kicsapott libáknak feí- kopna az álluk.

— Negyvenhárom mázsás átlagterméssel számoltunk. Az eddigi tapasztalatok biztatók. Itt a Libelulla fajtát vágjuk. Közepes a termes. .

— Lesz ám olyan tábla is, ahonnan hatvan mázsán felül hozunk be — szól közbe Jelen János, a pihenő gépkocsivezető.

öt kombájn silddk már a laposon. Mint öreg hajók, vastag füstkarikákat eregetnek keményükből, a terep változásait követve huilámzanak. Az érsekvadkerti SZK—4-es típusú gépek végső nekirug w/.- ■ kodása ez. Míg az utolsó idei kalász meg nem hajlik előttük, szolgálják a gazdaságot, aztán olvasztóba kerülnek. Búcsúznak a búza-, árpatábláktól. Helyüket a korszerű, nagyobb teljesítményű gépek veszik át.

Szabó GÍrnla

NINCS PARDON

a munkában

tagozaton végeztem és közben kineveztek az üzemgazdasági csoport vezetőjének. Egy kicsit furcsa helyzet adódott, mivel a csoport egy személyből állt. Én lettem a „főnök” és a beosztott is.

— Hogyan sikerült hasznosítani a főiskolán és egyetemen tanultakat?

— Első hallásra a kereskedelem és az üzemgazdaság távol áll egymástól. De valójában szorosan összefonódik. Természetesen vannak különbségek. A könyvelés és a számvitel az iparban teljesen más. Sok energiát igényelt az „átállás”. Szakkönyveket, folyóiratokat tanulmányoztam és sok segítséget kaptam az akkori osztályvezetőmtől. Nem elégedtem meg a felületes tudással. Mindig az összefüggéseket, kapcsolatokat kerestem.

— Abban az időben, mikor a kábelgyárba kerültem, elindult egy új folyamat. Az üzemen belül önálló gazdálkodás kezdődött. Kiszélesedett a terület. A bérezéstől a munka elosztásig és az ösztönzőrendszerek kialakításáig sok minden hozzánk tartozott. Unatkozni nem lehetett , és állandó önképzésre volt szükség.

Eredménye nem is maradt el. Immár két éve az üzem- gazdasági és munkaügyi osztály vezetője Sz.-né Csurgó Judit. A gyár egyik legfiatalabb osztályvezetője.

— Nem vagyok egyedül. Az üzemben elég magas a harmincon aluli vezető beosztású dolgozók száma. Nagyon jól megértjük egymást. Igazi kollegiális viszony van köztünk. Ha most még nem is látni,

1

de később biztosan gyümölcsözik ez a jó munkaszellem.

— A másik előnye az osztályon belüli közvetlen kapcsolat. Nincs" szükség főnökösdit játszani. A gondokat, hibákat és természetesen az örömöket is könnyebben mondják el és nyíltan, őszintén megbeszéljük azokat. A munkában viszont nincs pardon, mindenkinek meg kell csinálnia.

Mivel tölti szabad idejét?

— Nagyon szeretek kertészkedni. A már lassan négy éve ígért lakás még most sem készült el. Pedig...

— Hét végén általában kirándulunk a férjemmel. Emellett nagyon szeretek autózni és olvasni.

— Igaz, még nem kezdtem el tanulni, de ma mar elengedhetetlen egy-két nyelv tudása. Azt hiszem én az orosz és a német nyelv mellett döntök. A könyveket már megvettem — mondta. Az íróasztal fiókjából elővette és megmutatta azokat.

b. zs.

NOGRÁD - .1977. július 14., csütörtök 3

4