Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-07 / 158. szám

Közös nyilatkozó! Kádár Janos, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja Helmut Schmidt szövetségi kancellár meghívására 1977. július 4-e és 7-e között hi­vatalos látogatást tett a Németországi Szövet­ségi Köztársaságban. A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkárát, az Elnöki Ta­nács tagját fogadta Waltet Scheel, a Német- országi Szövetségi Köztársaság szövetségi el­nöke. Kádár János és Helmut Schmidt beható megbeszéléseket folytatott a két ország kap­csolatairól és az időszerű nemzetközi kérdé­sekről. A látogatás alatt találkozóra és megbeszé­lésre került sor Púja Frigyes és Hans-Diet- rich Genscher külügyminiszter, valamint dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és dr. Hans Friderichs szövetségi gazdasági minisz­ter között. A látogatás alkalmával a külügyminiszte­rek aláírták a két ország kulturális együtt­működési egyezményét. Bonni tartózkodását követően Kádár János látogatást tett Észak-Rajna-Vesztfália tarto­mányban. A megbeszéléseken a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának tagja és a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja elégedet­ten állapította meg, hogy a két ország kapcso­latai eredményesen fejlődnek, s különösen a diplomáciai kapcsolatok felvétele óta számot­tevően tovább szélesedtek. Elhatározták, hogy az Egyesüli Nemzetek alapokmányával, valamint az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet záróokmá­nyával összhangban további erőfeszítéseket tesznek kapcsolataik szélesítésére és elmélyí­tésére. Egyetértenek abban, hogy a két or­szág politikusainak, parlamenti képviselőinek és más vezető személyiségeinek találkozói, valamint a két kormány közötti politikai vé­leménycserék jelntékenyen hozzájárulnak eh­hez. Aláhúzzák, hogy az kölcsönösen előnyös a Magyar Népköztársaság mind a Német- országi Szövetségi Köztársaság érdekei­nek és elősegíti az európai béke megszilárdí­tását. A felek üdvözlik a két ország gazdasági kapcsolatainak kedvező fejlődését. Megelége­déssel állapítják meg, hogy különösen az áru­csere és a vállalati kooperáció fejlődött és szélesedett dinamikusan. A feleknek az a szándékuk, hogy az 1974. november 11-én Budapester aláírt gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapo­dással összhangban és a kölcsönös előnyök alapján a jövőben is különleges figyelmet szentelnek a gazdasági együttműködés fejlesz­tésének. Fontos feladatnak tekintik a kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozott növelésének biz­tosítását és az árucsere szerkezetének javítá­sát. Ennek megfelelően azon fáradoznak, hogy a meglévő lehetőségeik keretén belül meg­szüntessenek minden nehézséget, amely a gaz­dasági együttműködés továbbfejlesztését aka­dályozza. Törekszenek a vállalati kooperáció és a harmadik piaci együttműködés elmélyítésére, valamint közvetlen kapcsolatok további kiépí­tésére a két ország vállalatai között. Ezzel kapcsolatban kívánatosnak tartják a közepes és kisvállalatok részvételét is. Mindkét fél hangsúlyozza a hosszú távú gaz­dasági együttműködés nagy fontosságát a két ország kapcsolatainak megszilárdítása szem­pontjából. Ezzel összefüggésben kiemelik a 10 éves együttműködési megállapodás jelentő­ségét és méltatják az e megállapodás végre­hajtására létrehozott kormányközi vegyes bi­zottság sikeres tevékenységét. Meggyőződé­sük, hogy ennek a bizottságnak igen hasznos szerepe van a kétoldalú gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésében, különösen az együtt­működés elmélyítésében. A két fél elégedetten nyugtázza, hogy a kapcsolatok más területen is jelentős előre­haladást értek el, és a kölcsönösen előnyös együttműködés számos formája jött létre. Megállapították, hogy a két ország között ed­dig aláírt egyezmények végrehajtása kielégí­tően halad. Megvizsgálják, hogy mely terüle­teken célszerű és lehetséges újabb egyezmé­nyek kötése. Hangsúlyozottan elő kívánjak segíteni a tu­dományos és műszaki együttműködést és az a szándékuk, hogy amint lehet, megfelelő egyezményeket és megállapodásokat is kötnek. Az a véleményük, hogy a kulturális kap­csolatoknak nagy jelentőségük van a két or­szág és a két nép viszonyában. Ebből kiin­dulva az a szándékuk, hogy ezeket a kap­csolatokat ápolják és a kulturális együttmű­ködést fejlesszék. Azt várják, hogy a mai na­pon aláírt kulturális együttműködési egyez­mény végrehajíása lényeges hozzájárulás lesz ehhez. A felek bátorítani fogják a szaKszerveze- tek, a sportszervezetek, szakmái szövetségek, valamint más szervezetek és egyesületek kap­csolatait. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az ifjúsági cseréknek, és megvizsgálják együtt­működési egyezmény lehetőségét ezen a terü­leten. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsának tagja Elő kívánják segíteni a két ország állam­polgárainak közvetlen kapcsolatait és a turiz­must. Ebből a célból tovább szándékozzák könnyíteni az útlevelek kiadását, amelyek a másik ország jobb megismerését és a kölcsö­nös megértés erősítését szolgálják. A nemzetközi helyzetről folytatott eszme­csere középpontjában az enyhülés, a lesze­relés, az európai biztonság és együttműködés kérdései állottak. Mindkét fél aláhúzza az enyhülés jelentő­ségét a nemzetközi kapcsolatok alakításában. Meggyőződésük, hogy az enyhülés politikájá­val szemben nincs ésszerű alternatíva. Kife­jezték, hogy támogatnak minden erőfeszítést, amely e folyamat tartóssá tételére irányul. Méltatták a Szovjetunió, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Németországi Szövetségi Köz­társaság szerződéseit, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság alapszerződését, s az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapo­dást, amelyek megkötése jelentősen hozzá­járult az európai enyhüléshez. Egyetértettek abban, hogy a lemondás a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkal­mazásáról és az erőszakkal való fenyegetés­ről a béke és a biztonság megszilárdítását szolgálja. A két fél nagy történelmi jelentőségű ese­ménynek értékeli az európai biztonsági és együttműködési értekezletet, amely máris kedvezően hat az európai helyzetre. Az a vé­leményük, hogy a biztonság és az együttmű­ködés megszilárdításának fontos feltétele a résztvevő államok kapcsolatairól szóló alap­elvek figyelembevétele és a záróokmány va­lamennyi ajánlásának teljes végrehajtása. Hasznosnak tartják és készek folytatni a kétoldalú eszmecserét a helsinki ajánlások végrehajtásáról, s tevékenyen hozzá kíván­nak járulni a záróokmány által a résztvevők elé tűzött célok megvalósításához. Nagy fon­tosságot tulajdonítanak az-ez évi belgrádi ta­lálkozónak, s azon lesznek, hogy a találkozó konstruktív szellemben folyjon le és ezzel hozzájáruljon az enyhülés és a kölcsönös bi­zalom elmélyítéséhez, a záróokmány ajánlá­sai végrehajtásának meggyorsításához. Mindkét fél nagy fontosságot tulajdonít a leszerelésre irányuló erőfeszítések folytatásá­nak, a biztonság megerősítésének Európában és az egész világon. Hangsúlyozták az álta­lános és teljes leszerelés szükségességét, ha­tékony nemzetközi ellenőrzés mellett. Kife­jezték reményükét, hogy a stratégiai fegyve­rek korlátozására irányuló szovjet—amerikai tárgyalások hamarosan pozitív eredményre vezetnek. Aláhúzták a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről és az azzal összefüggő intézkedésekről Bécsben fo­lyó tárgyalások jelentőségét. Remélik, hogy ezek a tárgyalások sikeresek lesznek. Kifejezték elégedettségüket, hogy az atom- sorompó-egyezmény aláíróinak száma növe­kedett, azopban az a véleményük, hogy to­vábbi erőfeszítésekre van szükség a szerző- • dés egyetemessé tétele érdekében. Mindkét fél aggodalmát fejezte ki a közel- keleti helyzet miatt. Hangsúlyozták, hogy mi­előbb szükséges a konfliktus teljes és tartós megoldása a Biztonsági Tanács ismert hatá­rozatai alapján. Egyetértettek abban, hogy figyelembe kell venni a térség valamennyi ál­laméinak és népének törvényes jogait, beleért­ve a palesztin népet is. Ennek során érvé­nyes és elismert'határok között éljen. Alá­húzták, hogy az igazságos és tartós béke meg­teremtésében fontos szerep hárul a genfi ér­tekezletre, amelynek munkáját minél előbb fel kell újítani. A ciprusi helyzetről folytatott vélemény- csere során a felek megerősítették álláspont­jukat, hogy meg kell őrizni a Ciprusi Köz­társaság függetlenségét, területi integritását és szuverenitását. Az Afrika déli részén kialakult helyzettel kapcsolatban aláhúzták, az Egyesült i Nemze­tek Szervezete nyilatkozatának és az azt kö­vető határozatainak jelentőségéi, amelyek a gyarmati népek és országok függetlenségének megadásáról szólnak. Kinyilvánították szándékukat, hogy elősegí­tik a fejlődő országok egyenjogú részvételé­nek kiszélesítését a nemzetközi gazdasági együttműködésben. A felek megerősítették, hogy támogatják az Egyesült Nemzetek alapokmányának céljait és elveit, valamint a világszervezet szerepének erősítését a béke és a biztonság megszilárdí­tásában, az államok együttműködésének fej­lesztésében. A felek megelégedéssel állapítják meg, hogy a megbeszélések szívélyes és konstruktív légkörben folytak. Meggyőződésük, hogy ez a látogatás jelentősen hozzájárult a két ország kapcsolatainak fejlesztéséhez, együttműködé­sének elmélyítéséhez, a kölcsönös bizalom erősítéséhez. Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja hivatalos magyarországi látogatásra hív­ta meg Helmut Schmidt szövetségi kancellárt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Bonn, 1977. július 6. HELMUT SCHMIDT, a Németországi Szövetségi Köztársaság szö­vetségi kancellárja (MTI) Nemzetközi sajtóértekezlet (Folytatás az 1. oldalról) lett végezni azért, hogy meg­teremtsük a feltételeket e bonni találkozás létrejöttéhez. Kormányzatunk, népünk — csakúgy, mint jómagam — megfelelően értékeli azt a nagy erőfeszítést, amelyet a Német Szövetségi Köztársa­ság jelenlegi koalíciós kormá­nya a maga részéről hosszú időn át kifejtett, hogy ilyen értelmű, népeinkre nézve hasznos és a népek általános ügyének is javára való együtt­működés lehetővé váljék. Végül szeretném megemlíte­ni, hogy az időt nagyon ak­kurátusán igyekeztünk kihasz­nálni, a program meglehető­sen „erős” volt. Azt hiszem, a folytatás is hasonló lesz. Kevés alkalom nyílt a lakos­sággal való közvetlen talál­kozásra, bár egy-egy lehetőség adódott erre is. Hálás köszö­netét mondok a Német Szö­vetségi Köztársaság állam­polgárainak a barátságos fo­gadtatásért, önöknek pedig az NSZK sajtója, rádiója és televíziója tisztelt képviselői­nek szeretném megköszönni korrekt munkájukat, amelyet a látogatással kapcsolatban végeztek. Mi, a jól végzett munka ér­zetével és — ismétlem — az­zal a meggyőződéssel térünk haza, hogy azok a fontos te­endők, amelyekről tárgyal­tunk, meg is fognak valósul­ni. Ez alkalommal is szeret­nék köszönetét mondani a kancellár úrnak a meghívá-i sért, a kitűnő feltételekért, a légkörért, amit . NSZK-beli tartózkodásom napjaiban biz­tosított. A legjobbakat kívá­nom az NSZK szorgos, dolgos népének és tisztelt vezetőinek. Ezután ismét Helmut Schmidt lépett a mikrofon elé és kijelentette: Kapcsolataink eredményesek — Mindenekelőtt szeretnék köszönetét mondani az első titkár úrnak a látogatásról adott értékelésért. Különös­képpen szeretném megkö­szönni, hogy ellátogatott hoz­zánk és e köszönetét kiter­jeszteni kíséretének tagjaira, mindazokra, akik e látogatást politikailag és technikailag előkészítették. Az első titkár úr már emlékeztetett első ta­lálkozónkra két évvel ezelőtt Helsinkiben, amelyről igen mély benyomásokat őrzők, örülök, hogy a már akkor tervbe vett találkozó most megvalósult. Megbeszéléseink során kitűnt: nincsenek vi­lágrengető problémák bilate­rális kapcsolatainkban. Ellen­kezőleg, úgy látjuk, hogy kapcsolataink állása elégedett­ségre ad okot. Ha figyelembe vesszük azt, amit Kádár úr már megemlített, vagyis, hogy országaink különböző társa­dalmi rendszerűek és más­más szövetségi rendszerhez tartoznak, kapcsolataink egyenesen példásnak mond­hatók. Ez vonatkozik egye­bek közt a kulturális kapcso­latok területére is. Az NSZK újságíróit nem kell különö­sebben emlékeztetnem arra, hogy milyen tisztelet övezi népünk körében a magyar kulturális életet. Reméljük, hogy a most aláírt kulturá­lis megállapodás is hozzájá­rul majd e kapcsolatok elmé­lyítéséhez. Vonatkozik ez a gazdasági kapcsolatokra, amelyek az elmúlt évben kedvezően alakultak és min­den remény megvan arra, hogy a jövőben e kapcsola­tokban még inkább egyensúly alakuljon ki. A magyar és a nyugatnémet cégek között számos kooperációs megálla­podás létesült, szorosak a kapcsolatok a két illetékes miniszter. Bíró József és Hans Friderichs között. Megemlít­hetem továbbá, hogy Hans Apel pénzügyminiszter hama­rosan Magyarországra látogat, s aláírja a kettős adóztatás megszüntetéséről szóló meg­állapodást. Mindkét ország gazdasági élete számára hasznos ez az együttműködés, amely — mint a tegnapi és tegnap­előtti tárgyalások nyomán remélni lehet — a jövőben még fokozódik. Szeretnék még szólni egy harmadik területről is. Mind­két • állam részt vesz — ki-ki a maga módján — azokban a kczös erőfeszítésekben, ame­lyek célja az enyhülési po­litika megvalósítása, a Hel­sinkiben megkezdett politika folytatása. Kölcsönösen tud­juk egymásról, hogy mindkét fél minden tőle telhetőt meg­tesz a közös ügyért, az euró­pai békéért s biztonságért, valamint az enyhülésért. Kádár úr volt szíves meg­hívni magyarországi látoga­tásra, s ezt örömmel elfogad­tam összefoglalva: szeretnék kö­szönetét mondani az őszinte, nyíH légkörű, és nagyon lé­nyeges eredményeket hozó megbeszélésekért. Ezek baráti légkörét az is jellemezte, hogv nem hallgattuk el egymás elől nehézségeinket sem. így erősödött az a benyomásunk, hogy valóban kölcsönösen mindent megteszünk e nehéz­ségek felszámolása érdekében. Ezt követően Kádár János és Helmut Schmidt válaszolt az újságírók kérdéseire. NfiPSZABADSÄG: ez az utazás az ön harmadik lá­togatása fél éven belül nyugat-európai országban. Miben foglalná össze e lá­togatás közös tapasztalata­it, különös tekintettel most véget ért bonni tárgyalásai- la? KADAR JANOS: a közel­múltban. szinte gyors egy­másutánban, valóban alkal­mán) volt három kapitalista országba ellátogatni. A relá­ciók között természetesen vannak különbségek, de e három látogatásnak van- kö­zös mondanivalója is. — Ismeretesek azok a ne­hézségek, amelyek a helsinki tanácskozást követően az ott elfogadott ajánlások értelme­zést körül támadtak, bizo­nyos kedvezőtlen jelenségek is mutatkoztak. Ügy látszik, még mindig vannak jelenté­keny tényezők, amelyek nem tudják elfogadni azt — az egész emberiség, s természe­tesen Európa népei által is oly hőn óhajtott — perspek­tívát, hogy békés világban éljünk. — Az említett három or­szágban tett látogatáson- kö­zös mondanivalója számomra — s ez itt, az NSZK-ban megerősödöt bennem —, hogy polgári berendezkedésű orszá­gok vezetőiben is él az a re­alizmus, amely a helsinki ta­nácskozást létrehozta. Él az a felismerés, hogy az emberiség lényegében két út között vá­laszthat: a háború vagy a bé­ke útja között. — Mi tiszteljük a kapita­lista országoknak azokat a re­ális érzékű vezető államfér- fiait, akik napjaink bonyo­lult világában velünk, a szo­cialista oszágok képviselőivel együtt, a realitásokból, a jó­zan ész követelményeiből, s — állítom — népeik alapve­tő érdekeiből kiindulva, kö­vetkezetesen a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése gyümölcsöző kapcsolatai erősítésének és a népek kö­zeledésének útján akarnak ha­ladni előre. MAGYAR RÁDIÓ: Kancellár úr, az imént ön már beszélt gazdasági kap­csolatainkról. Hogyan ítéli meg részleteit tekintve e kapcsolatok kilátásait? HELMUT SCHMIDT: min­denekelőtt arra utalnék, hogy a két ország közti árucsere az elmúlt évben jelentős mér­tékben fellendült. Magyaror­szágnak természetesen érdeke fűződik äfchoz, hogy a kétol­dalú kereskedelmi kapcsola­tok mérlege kiegyelítettebbé váljék. A korábbi években nem ez volt a helyzet. Az elmúlt esztendőben a mérleg lénye­gesen javult, és biztos vagyok abban, hogy e javulás a jö­vőben még tovább folytatódik. A magyar fél érdekelt abban is, hogy a magyar áruk behozatalának feltételei to­vább liberalizálódjanak mind a Német Szövetségi Köztársa­ságban, mind az Európai Gaz­dasági Közösség egészét te­kintve. Már történtek lépések ebben az irányban. Érdekünk az, hogy e folyamat tovább tartson. Jó lenne megvizsgál­ni, hogy a magyar vállalatok az itteni piacviszonyok jobb ismeretében miképpen helyez­hetnék el még eredményeseb­ben árucikkeiket. A jövőben ehhez fokozottabb segítséget nyújtanak majd a nyugatné­met importcégek. Már koráb­ban szóltam arról, hogy mi­lyen nagyarányú a kooperá­ció a két ország cégei között. A magunk részéről különösen kedvezőnek tartjuk, hogy NSZK-beli kis- és középvál­lalatok részt vesznek ebben az együttműködési formában. Megpróbáljuk elősegíteni na­gyobb vállalataink bekapcso­lódását is a kooperációba. Végül megemlítem, hogy kiváló együttműködés alakult ki a Magyar Nemzeti Bank és az NSZK szövetségi bankja, illetve több NSZK-beli ma­gánpénzintézet között. Ma­gyarország hitelhelyzete az NSZK-ban jó, és abból indu­lok ki, hogy a bankközi együttműködés a következők­ben továhh mélvülhet. DEUTSCHLANDFUNK (nyugatnémet rádióállo­más): ön, úgy tud­juk, nem nagyon sze­ret utazni. Tervezi-e mégis más nyugat-európai orszá­gok meglátogatását a jö­vőben e KÄDÄR JANOS: a jövőt senki sem ismeri. Szerintem azonban a dolgok logikája, a békés egymás mellett elés, az enyhülés térhódítása magával hozza, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű országok képviselőinek sűrűbben kell találkozniok. S bár természe­tem szerint valóban nem va­gyok szenvedélyes utazó, amint a példa mutatja, kész vagyok mindenhova elmenni, ahol a jó ügyet, a népek bé­kéjét, barátságát lehet szol­gálni. NEW YORK TIMES: Kancellár úr, egy általános kérdés: tárgyalásaik kül­politikai áttekintő részében felvetődött-e, hogy elhide- gulés mutatkozik a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok viszonyában? HELMUT SCHMIDT: nem kívánok élni az ön által használt kifejezéssel. Termé­szetesen érintettünk minden aktuális nemzetközi politikai kérdést. Ugyanez vonatkozik a két külügyminiszter megbe­széléseire is. Jóllehet csak ta­lálgatni tudom, mire vonatko­zik az ön kérdése, azt el­mondhatom, hogy sem a SALT problémakörét, sem az emberi jogok kérdését nem kerültük meg. Közös érde­künk fűződik ahhoz, hogy az enyhülési politika folytatód­jék, szövetségeinken belül mindketten ezért szállunk sík­ra. Helsinkit mindketten az európai enyhülési folyamat első csúcspontjának, egyben e§y új szakasz kezdetének tartjuk. Mindketten tudtuk és tudjuk, hogy a helsinki záró­okmányban foglaltak megva­lósítása nem megy egyik nap­ról a másikra, az eredménye­ket nem lehet egy-két év alatt sem „elővarázsolni”. Eh­hez nyilvánvalóan hosszú iőe- ig tartó, folyamatos erőfeszí­tésekre van szükség. + A nemzetközi sajtóérfekez-’ leltel véget ért Kádár János bonni látogatásának hivatalos programja. A kancellária kertjében a magyar vezetőt Helmut Schmidt a legmagar sabb állami vendégnek kijáró tiszteletadással búcsúztatta. A két ország himnuszának hang­jai után Kádár János a nyu­gatnémet kancellár társaságá­ban ellépett a felsorakozott díszalakulat előtt, majd szí­vélyes búcsút vett Helmut Schmidttől, Hans-Dietrich Genscher alkancellártól, kül­ügyminisztertől, valamint a búcsúztatáson megjelent nyu­gatnémet vezető politikusok­tól, közéleti személyiségektől. Szerdán délután gymnichi szálláshelyén felkereste Ká­dár Jánost Heinz Oscar Wet­ter. a Német Szakszervezetek Szövetségének (DGB) elnöke és a szövetség vezetőségének több tagja. Ugyancsak a délutáni órák­ban látogatott el Gymnichbe Wolf von Amerongen, a Né­met Kereskedelmi- és Ipar­kamarák Szövetségének elnö­ke, valamint az ország Ipará­nak. kereskedelmének és bankjainak számos vezető képviselője, a keleti bizott­ság tagjai. A kora esti órákban Kádár János és kísérete Düsseldorf­ba, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány központjába uta­zott. ahol Heirz Kühn tarto­mányi miniszterelnök fogad­ta. A Központi Bizottság első titkára szerdán este vissza­utazott szálláshelyére, a gymnichi kastélyba. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom