Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-06 / 157. szám

Figyelemmel és fegyelemmel A középpontban Mindenkor ős mindenhol1 lícssélgetc» a tűzvédelemről ’ Ügy szerepe! a köztudatban a tűz, mint a legszörnyűbb elemi csapások egyike.. Né­hány, különösen nagy kárt okozott tűzeset történt az utób­bi hónapokban — köztük a legutóbbi a nagykanizsai áru­házi raktártűz —, s ez még jobban az érdeklődés előterébe hozta a tűzoltóság munkáját, a tűzvédelem időszerű felada­tait. Horváth Sándor tűzoltó ez­redest, a BM tűzoltóság or­szágos parancsnokhelyettesét kerestük fel a tüzek megelő­zésére. a tűzoltóság munkájá­ra és a nyári tennivalókra vo­natkozó kérdésekkel. —- Kezdjük a tűzese­tek okaival. Mi okozza e téren önöknek a legtöbb gondot? — Legmakacsabb ellenfe­lünk: a gondatlanság. A ter­mészeti erők által okozott tü­zeket kivéve szinte minden eset mögött a gondatlanság hú­zódik meg. A statisztika 17- féle okot sorol fel, köztük olyanokat, mint a dohányzás, a nyílt láng használata, a gyer­mekek játéka, a sugárzó hő, az elektromos áram, a szabad­ban való tűzrakás, de ha mind­ezeket alaposabban elemezzük, kiderül, hogy valaki valahol vétett a tűzvédelmi előírások, a kötelező elővigyázatosság, írott vagy íratlan szabályai el­len. Sokmilliós kárt, sőt em­berélet kioltását is okozhatja például, ha gyerekek keze- ügyében gyufát hagynak, ha valaki nem tartja meg a he­gesztésnél kötelező biztonsági előírásokat vagy szabálytala­nul használ elektromos be­rendezést. Külön lehetne be­szélni az erdei tűzrakó-, sza­lonnasütőhelyeken őrizetlenül, vagy eloltatlanul hagyott tűz­ről, parázsról, ezek ugyancsak jelentős károkat okoznak. — Milyennek látja ön if* Magyarország jelenlegi [ tűzvédelmi helyzetét? — Túlzott aggodalomra sincs ok, de a helyzet további ja­vítására mindenképpen szük­ség van. Tavaly a tűzkárok összege meghaladta a 181 mil­lió forintot, ebből több mint 52 millió volt az ipar és 82 millió fölötti összeg a mező- gazdaság vesztesége. Mindin­kább jellemzővé válnak az úgynevezett nagy és kiemelt értékű tűzkárok mindkét te­rületen. Ez azért van így, mert itt e helyeken koncentrálód­nak a legnagyobb értékek. Például a Magyar Pamutipar újpesti gyárában a modern géppark pusztulása jelentette az óriási veszteséget, a nagy- kanizsai bútoráruház raktárá­nak tüzénél viszont a készter­mékekben és az épületben ke­letkezett nagy összegű kár. Sze­retném hangsúlyozni, hogy az értékkoncentráció növekedése csupán a nagyobb veszélyezte­tettség lehetőségét jelenti, de ennek nem szükségszerű vele­járója, hogy tűz keletkezzék. Ahol a tűz elleni védekezés szabályainak megtartását, az Az első bolgár atomerőmű A Balkán-félszigeten Bulgá­ria elsőként épített atomerő­művet és egyike annak a néhány államnak, amelyek mar atomreaktorok segítsé­gével termelnek villamos aramat. A Duna menti Kozlo- duj városa mellett az erőmű első 880 megawatt teljesítmé­nyű részegysége készült el, s ez egymagában az ország energiaszükségletének 18 szá­zalékát elégíti ki. Építik az erőmű további két reektorblokkját is. amelyek­nek együttesen 880 megawatt lesz a teljesítménye. Az első ezek közül 1979-ben. a máso­dik pedig 1980-ban lép üzem­be. Az energiaellátás korsze­rűsítése során további atom­erőművek építését is terve­zik, s 1990-ben várhatóan nz áramszükséglet felét már atomerőmüvekből fedezik Bulgáriában. anyagi és személyi feltételek biztosítását nem holmi „kelle­metlen feladatnak”, hanem a termelés fontos feltételének te­kintik, ott nincs és nem is le­het komolyabb baj. — A tűzvédelem to­vábbi javítása tehát nem utolsósorban szemlélet kérdése? — így 1* mondhatjuk. Évek óta tartó folyamatról van szó, amelynek kezdetén a „terme­lés minden áron és mindenek fölött” szemlélet uralkodott. Azóta óriási változások történ­tek. s ma már ott tartunk, hogy gazdasági vezetőink nagy többsége a biztonságos ter­melés elve alapján irányít. Eb­ben hozzáértő munkatársak szakértelmére, jelentős lét­számú társadalmi aktívagár­dára és vállalati tűzoltóságra támaszkodhat. Hozzá kell azon­ban tenni, hogy a gyárak is állami gazdaságok igazgatói, valamint a termelőszövetkezeti elnökök többségénél bekövet­kezett szemléletváltozás az al­sóbb vezetői szinteken még nem mondható általánosan jel­lemzőnek. Ide tartozik, hogy a dolgozók munkahelyi tűzvé­delmi oktatásában még sok a formalitás. — Jelent-e a korábbi­tól eltérő feladatokat az önök számára a fel­gyorsult városiasodás, közelebbről a lakótele­pek építése? — Bizonyos értelemben a kelleténél többet. Ezek egy ré­sze abból adódik, hogy egyes tervezők, illetve kivitelezők nem számolnak kellően a tűz- keletkezés lehetőségeivel, más­részt pedig egyes lakók nem tanúsítanak kellő gondosságot. Tudomásul kell vennünk, hogy nemcsak építkezni, hanem lak­ni is más módon kell a mo­dern lakótelepeken, a magas­épületekben, hiszen baj ese­tén az ezekből történő mene­külés sokkal bonyolultabb és a kárérték is rendkívül jelen­tős lehet. Emiatt ösztönözzük az ingatlankezelő vállalatokat a szükséges intézkedések meg­tételére, a lakótelepi lakások lakóit pedig a legfontosabb helyi tűzvédelmi tudnivalók elsajátításéra, másszóval a ma­gasházakban szükséges óva­tosabb életmódra. — Tavaly a korábbi­aknál több halálos áldo­zatot követeltek a tűzese­tek, s ezen belül külö­nösen sok volt\ a tűz okozta gyermckhalál. Ön szerint mit lehet tenni e szomorú statisztika megjavítása érdekében? — Az elmúlt évben 153 sze­mély vesztette életét Váz kö­vetkeztében, köztük 34 gyer­mek. valóban mindkét szám magasabb az előző évekénél. A felhőiteknél leggyakoribb halálok: az ittas állapotban ágyban való dohányzás, a gye­rekeknél viszont ismét a gon­datlanság Előfordult. hogy két-három kisgyerek szenve­dett egyszerre tűzhalált, vagy halálos füstmérgezést a szü­lő hanyagsága, a felügyelet hiánya miatt. Tűzvédelmi szer­veink évek óta szívós felvilá­gosító munkával, propaganda- tevékenységgel igyekeznek megelőzni az ilyen eseteket, de sajnos, ezt nem mindenki szív­leli meg. Széles körű társadal­mi akcióra lenne szükség, a szülők, a pedagógusok, a gyer­meknevelési intézmények ösz- szefogására. a -sajtó, a rádió és a televízió aktívabb közre­működésére. — Mit jelent az önök számára a nyár, a mező­gazdasági idény? — Mindenekelőtt a kalászos és szálas mezőgazdasági ter­mények betakarításának és szárításának fokozott védelmét. A nagyfokú gépesítés követ­keztében a betakarítási idő lerövidült, kevesebb ideig van­nak veszélyeztetve a kalászo­sok a termőterületen — ez az érem egyik oldala. A másik viszont az, hogy az új techno­lógia új veszélyforrásokat is hozott létre, gondoljunk az erő- és munkagépekből kipat­tanó szikrákra, a villamos be­rendezéseknél előforduló hi­bákra, a tarlóégetésre. Az ösz- szefüggő, nagy gabonatáblákon a tűz gyorsan terjed, az egész termést elpusztíthatja. A me­leg levegővel történő szárítás­nál a legkisebb technológiai vagy tűzvédelmi mulasztás kö­vetkezménye az anyag meg­gyül ladása lehet. A csapadék­szegénynek ígérkező nyár még inkább növeli a lábon álló ka­lászosok gyúlékonyságát, s egyben a velük dolgozók fe­lelősségét is. A tűzvédelmi ha­tóságok elvégezték a gépszem­lét, a továbbiakban pedig fo­kozottan ellenőrzik, hogy az erő- és munkagépek haszná­latát szabályozó előírásokat mindenütt érvényesítsék. — Nyári gondjaink felsoro­lása korántsem teljes — mon­dotta befejezésül Horváth Sán­dor tűzoltó ezredes. — A tűzV oltóság jelen van mindig és mindenütt, ahol szükség van rá. Itt külön ki kell emelnem a falvakban fontos szerepet betöltő önkéntes tűzoltók mun­káját. Rájuk a tűzmegelőzés­ben és a tűzoltásban egyaránt lehet számítani, munkájukat lelkesen és jól végzik. Túl a hivatásos és az önkéntes állo­mányon, társadalmi segítőin­ken, szükség van minden ál­lampolgár figyelmére, fegyel­mére elsősorban a tüzek meg­előzése, de ha kell, az oltásban is. Várkonyi Endre TANULMÁNYT KÉSZÍ­TETT az egyik neves mező- gazdasági szakember az em­ber szerepének elsődlegessé­géről. Nem szánta aktualizál­ni a nyári betakarítás idősza­kára, mégis, sokan, 'akik ta­nulmányozták, pontosan ebből merítve okos (gondolatokat, készítették el aratási munka­tervüket. Ezekben természete­sen az ember áll a közép­pontban. Miért érdekes ez? Azért, mért minden reálisan gondolkodó vezető elképzelhe­tetlennek tartja nem számol­ni az emberrel. Nem mindegy viszont, hogy az emberrel miként számol­nak egy-egy feladat elvégzése során. Köztudomású, különö­sebb bizonyítást nem igényel, hogy ma már az aratás leg­följebb két hétig tartó mun­kát jelent, teljesen iparszerb­en zajlik le, nagy teljesítmé­nyű gépekkel, és néhány rá­termett emberrel. Itt viszont bezárul a kör, mert ismét oda jutottunk, hogy embert igé­nyel, méghozzá rátermettet, mert különben a nagy képes­ségű technika semmit sem ér. A feladat tehát ott kezdő­dik, hogy az ember rátermett legyen ami csak úgy lehetsé­ges, ha a vele való foglalko­zásra ; oktatására, nevelésére mindennél nagyobb figyelmet fordítunk. Következtetéskép­pen : gondolkodásunk minde­nekelőtt efnberközpontúvá válik. Ha nem így indulunk a feladatok elvégzésére, akkor úgy járhatunk, mint az egyik gazdaságba, ahol az aratás előkészítését felületesen véve, a személyes szimpátia erős hatására, egy tizennyolc éves fiatal szakmunkást ültettek az üzem legkorszerűbb kombájn­jára, hogy lévén házassága előtt, — nagyobb keresethez juttassák. Nagyon humánus és népszerű intézkedésnek tűnt a dolog. De amikor a munkát megkezdték, és a fiatal szak­munkás által vezetett legjobb gép felét sem teljesítette a várhatónak, sőt egymást kö­vetően elromlott, kiderült, hogy hibásan és nagyon meg­gondolatlanul döntött a veze­tőség. Azt hitték, hogy a jó gép mindent megold, az em­ber szerepe Csak másodlagos abban. A CSALÓDÁS NAGY LETT, nem is beszélve arról, hogy a fiatal szakmunkásban milyen törést Idézett elő. Hi­szen mondani sem kell, 1 az emberek egy részénél nem maradt közömbös, hogy éppen az a fiatal kapta a legjobb gépet. Azoknak kapóra jött a kudarc, amit kihasználtak a fiú ellen. A korrektebbül gon­dolkodók nemcsak a gépet sajnálták, de a fiút is, akinek komoly csalódást okozott az eset. Annyira kiéleződött a helyzet, hogy a fiatal trakto­ros kilépett a közösből és más területre ment dolgozni. A mezőgazdaságban sokáig szóbeszéd volt a történet, amiből leszűrhető, hogy az új, modern technika — amit az ember alkotott. — bizonyos esetekben és körülmények kö­zött meghaladja egyes embe­rek felkészültségét. A szandai termelőszövetkezet talán egyik legmostohább körülmények között gazdálkodó üzeme a megyének. Ezt éveken keresz­tül minden tekintetben bizo­nyították : alacsony gazdálko­dási színvonallal, igen kis ter­mésátlagokkal és ami ennek egyenes következménye, sza­bálytalanul kifizetett részese­déssel. Aztán kicserélődött a tsz vezetősége. Jó képességű emberek kerültek az élre, és alig két év leforgása alatt olyat produkáltak, amit ezen a környéken még sohasem. Hektáronként magas búza­termésátlag betakarításéra ké­szülnek. Az állattenyésztés­ben elért sikereikről is ha­sonló elismeréssel szólhat­nánk. Mindezen eredmények­nek legfőbb forrása a jól fel­készült, gondolkodó ember, aki azt is előnyösen tudta meghatározni, hogy kire mi­lyen feladatot bízzon. Az idén nagy értékű tech­nika kezdi meg az aratást, de egész esztendőben is végzi a mezőgazdasági feladatokat. A gépek forintértéke talán ki sem fejezhető, hiszen csak egy sokat tudó arató-cséplő gép egymillió forintba kerül. De a legszerényebb árral el­adott is százezreket érő. És a gép az „romlandó”, ha ava­tatlan ember kezeli. AZ ARATÁST MEGELŐ­ZŐEN házi tanfolyamok vol­tak a gépkezelőknek. De egy­általán nem biztos, hogy ez az oktatás elegendő és befeje­zettnek tekinthető. Az ember tanítása állandó munkát kö- \etel, amit a feladat egyve jobb elvégzéséhez. igényel is a dolgozó. Egyszóval: ember- központúvá kell válnia a mindennapi munkának. Ez maga után vonja, ha érkezik az' új technika, akkor már előre tudják, kire bízhatják, hogy megfelelően kamatozzon. A gabonabetakaritás nagyon jó iskolája annak, hogyan válhat emberközpontúvá a ve­zetői munka. Ügy, .hogy min­den, ami történik az üzemben, annak középpontjában ott le­gyen a végrehajtó ember, mint az élet legfőbb szerep­lője, aki hozzáértő gazdája a legkorszerűbb technikának. Bobál Gyula Mit tudnak a táskarádiók? A „rádió” szó ma már nem egyértelmű, hiszen rádió a tízezer forintnál drágább szte­reókészülék és a százhatvan forintos zsebrádió is. „Mit tud” a táskarádió, ki vásároljon ilyet? Az, aki vi­szonylag jó hangminőséget kí­ván, több hullámsáv adóit is szándékozik hallgatni, s vé­gül fontos számára, hogy a készülék hordozható, könnyen áthelyezhető legyen. A táskarádió fogalmába sok minden belefér, van kö­zöttük olyan, amely nem egy asztali rádiónál többet „tud”, s van olyan is, amely alig nagyobb (és jobb) a zsebrá­diónál. A „Nagyító”-ban 1976. októ­berében jelent meg a táskará­diók áruvizsgálata, amiben 15 készüléket (közülük 8 olyat, amely az URH-adókat is ve­szi)' hasonlítottak össze. A minőség megállapításához az elektromos tulajdonságokat, a hangminőséget, a készülék külön szolgáltatásait és az elemfogyasztással járó költsé­geket vizsgálták. A hét URH-sáv nélküli rá­dió közül (az árak e csoport­ban 690 és 1280 forint között vannak) a legjobbnak a „Philips 15 RL 517”-es típus bizonyult. URH-sávos táskarádiót 1290 és 2750 forintért is lehet vá­sárolni. Az URH-sávval együtt jár a lényegesen jobb hang­minőség, ebben a sávban ugyanis jóval . több magas hangot kapunk, mint a kö­zép-, vagy a rövidhullámon. A nyolc vizsgált készülék közül öt nemcsak elemről, ha­nem „konnektorról” is hasz­nálható, így a rádiózás költ­ségei elhanyagolható nagysá­gúak. A teszt készítői e csoport­ban a Videoton gyár „Sirius de Luxe RC 4602”-es típusát találták a legjobbnak. E készülék sok tekintetben jobb, mint az asztali rádiók. Keresett a „Sanyo RP 7331” is, mert bár minősége köze­pes, de formája modern és a világítási hálózatról is hasz­nálható. R. P. Változások a ír akt or gyártásban Traktoron a mezőgazdaság­ban használt, vontatásra és munkagépek üzemeltetésére alkalmas erőgépet értünk. Hosszú időn keresztül — az első, gőzzel működő traktort a műit század végén készítet­ték — nem sokat változott ez a ma oly’ nélkülözhetetlen erőgép: egyszerű vontató volt, amely az igába fogott állatot váltotta fel. Bár részleteiben tökéletesedett — a húszas évek elejétől belsőégésű mo­torral üzemelő típusok jelen­tek meg —, funkciójában és elrendezésében azonban a ré­gi maradt. A nagy változás, a merőben új típusok megjele­nése a legutóbbi években kö­vetkezett be. Az egyre na­gyobb teljesítményű változa­tok megjelenése mellett mi­nőségi változásoknak is ta­núi vagyunk. Előtérbe került a négykerékhajtás, a traktor ma már egyre kevésbé egy­oldalú vontató, hiszen a füg­gesztett és rászerelt, illetve az erőleadó tengelyről meghajtott gepek révén egyre inkább uni­verzális erőgéppé válik. Ez a változás külsején, felépítésén is meglátszik. Egyre több traktortípus hagyja el a gyá­rakat, s ezek egymástól mind jobban különböznek. A kiseb­bek —, melyeket kertekben, kisgazdaságokban használ­nak — benzinesek, a nagyob­bak Diesel-motoros meghaj- tásűak. Ez utóbbiak több se­bességűek, nem ritkaság köz­tük az olyan sem, amelynek összesen húszfokozatú sebes­ségváltója van (16 előre, 4 hátra). A kép az évente csaknem 3 miüié traktort előállíl ó, minszki traktorgyárban ké­szült a Szovjetunióban. Ez a gyár is lépést tartott a fejlő­déssel, s ma már két fő mo­dell alapján tízféle változat­ban készíti traktorait, arr - lyekhez a mezőgazdasági g - pék és eszközök egész so u csatlakoztatható. A gyár fo­ként a középkategóriájú — 70—80 lóerős — tíz tonna kö­rüli teherbíró képességű vál­tozatokat állítja elő. | NÓGRAD — 1977. július 6., szerda 5 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom