Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-28 / 176. szám
Julius közepén rendezték Salgótarjánban, a József Attila megyei Művelődési Központban az épület teljes felújítási munkáit. A több mint ötmillió forintos beruházáson belül a színpad padlózata, a függönyök és a világosító berendezések kicserélésre kerülnek. Képünkön: Balgoezki István vezetésével, a szolnoki Szigligeti Színház műszaki apparátusa a színpad padlózatát készíti. — f — Nemzetközi úttörőtábor a rárósi fák alatt „TÄBORVEZETÖ ELVTÁRSI Gordos Mária táborügyeletes jelentem, a nemzetközi úttörőtábor 68 fővel a reggeli parancskihirdetésre felsorakozott.” A napi program ismertetése után felcsendül a tábori induló és ünnepélyes lassúsággal felkúszik az árbocra a csehszlovák és a magyar zászló. Egy újabb, vidámságot, jókedvet és romantikát sejtető tábori nap kezdődik, amelyre mi is „beszállunk”. — A rárósi tábor történetében elfiő ízben fordul elő, hogy külföldi pajtásokat fogad — magyarázta Sz. Végh Erzsébet táborvezető. — A losonci járásból cseretábor keretében 22 csehszlovák pajtás a nógrádmegyeri úttörőkkel közösen egy héten át élvezi a táborozás örömeit. A kiadós reggeli elfogyasztása után az őrsök túrára indultak. Hat állomáson kellett ügyességüket, leleményességüket bizonyítani. Első helyen a Partizán őrs végzett. — Otthon, Csehszlovákiában hasonló túrákon veszünk részt. Nagyon tetszett az útvonal, amelyen végigmentünk, ötletesnek tartottuk azt az állomást, ahol különböző akadályokat kellett leküzdeni, örülünk, hogy mi gyűjtöttük össze a legtöbb pontot — nyilatkozta a túra utón Jozef Lendel őrsvezető. A tábor nyüzsgő képet mutat. Forgó Sándor és Zsolt Mihaiovics komoly nemzetközi tollaslabdacsatát vív. A pontokat nem számolják. Lényeg az, hogy játszanak, barátkoznak. Egy-egy ügyes megoldást Sanyi: „Dobre” megjegyzéssel nyugtáz, s erre Zsolt így válaszol: „Jó”. Egymás nyelvével ismerkednek a gyerekek. Ha egy-egy szót rosszul ejtenek, nevetés tör fel, aztán megpróbáljak még egyszer. A pingpongasztal mellett igazi tétre meg^ a játék. Nem kisebb címet kell eldönteni, mint azt, hogy ki lesz a tábor bajnoka. Katarina Dirbáková remek fonákjai és tenyeresei ellen nem tudnak a társak mit tenni. — Nagyon jól érzem magam, kár, hogy lassan véget ér a tábor és hazamegyünk. — REMEKÜL ÜTÖD a labdát. — Szeretek asztaliteniszezni, otthon Csehszlovákiában egyesületben játszom. Katarinának a rárósi oklevéllel eggyel több sporttrófeája lesz. Egy magas, hosszú, nyúlánk szőke kislány hula-hop- karikázik és olvas. Nem tudom, hogy jegyzik e valahol, ki, mennyi ideig bírja a karikát a derekán forgatni, mindenesetre Katarina Mor- hacová derekán 77 oeicig keringett a karika és ezzel ebben a „műfajban” ő vitte el a pálmát. — Nálunk ez a játék ismeretlen. Itt tanultam meg a magyar gyerekektől — magyarázza. — Ezek szerint jó tanítványnak bizonyultál. — IgenI — mondta szerényen, aztán arról beszélt, hogy jó lenne, ha meghosszabbítanák a táborozás idejét. Elmesélte, hogy sok barátot szerzett. Anna Rebrosova és Damkó Mária a faházak előtt ülnek és jegyzetelnek. — Megtetszett a raj indulójuk és azt másolom le — ütötte fel a fejét Marika. Karol Ritt'er és VerbcV József közös „nyelve” a sakk. — Ügy tudom, megnyerted a tábori bajnokságot. — Igen! — mondta a nyúlánk csehszlovák fiú. A csehszlovák gyerekek a táborozás idején hazánk különböző részeire tettek közös kirándulást. — Jártunk Szécsényben, ahol nagyon tetszett a múzeum. Voltunk a Háziipari Szövetkezetben. az Elzett gyárban és a tejüzemben, ahol tejjel kedveskedtek — mesélte Natasa Katonová. — Nagy élményt jelentett a budapesti kirándulás — újságolta Neta Kozakova. Mónika Detvankovának az egri kirándulás tetszett. Farkas Katalin tanárnő, a csehszlovák csoport vezetője így vélekedett: — örülünk, hogy ennyi gyerekkel Magyarországon táborozhattunk. A nagy nyilvánosság előtt is szeretném megköszönni azoknak, akik lehetővé tették. A magyar vezetők nagyon kedvesek voltak hozzánk. A tábor lakói életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak. Igazi jóbarátokra találtunk itt, a rárósi fák alatt. — így kötődnek az igazi barátságok. így kerülnek az emberek közelebb egymáshoz. Tovább kell ezt a formát fejleszteni — tette hozzá Vlasta Krna- cová, a csoport másik vezetője. A konyhán Hegedűs Imré- né, .Pál József né 'és Kálmán Dezsőné serénykednek a tűzhely körül. — Mi lesz a mai ebéd? — Húsleves, rántott szelet rizskörettel és uborkasaláta. Utána üdítő ital — mondta Hegedűs Imréné főszakácsnő. Ebéd után arra a kérdésünkre, hogy milyen volt az ebéd, a gyerekek így válaszoltak: „Bravo! Bravo! Bra- visszimo! A DÉLUTÁNI LABDÄ- ZAST, fürdést, ügyességi vetélkedő követte, melyet a nógrádmegyeri pajtások Sólyom őrse nyert meg. Mikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, fellobbant á tábortűz, felcsendült a dal, amely ott kavargóit a rárósi fák között. Maláta Eszter arra vállalkozott, hogy egy csehszlovák játékot tanít meg a magyar pajtásoknak. Játék, vidámság, ének, nevetés, jókedv vert tanyát a tűz körül. Már csak parázslóit a tűz, mikor a gyerekek a íaházakba vonultak, lefeküdtek, hogy kipihenjék a nap fáradalmait. Csend borult a táborra, csak az őrök, Varga Angéla és Verbói Erzsébet vigyáztak társaik álmára. Sz. F. Mai tévéajánlatunk 20.00: Sztrogoff Mihály Tv-filmsorozat I. rész. Francia—olasz—nyugatnémet koprodukcióban filmsorozat készült Verne Gyula híres regényéből. A hétrészej, .oínes kclandfilm érdekessége, hogy nagy részét Magyar- országon forgatták, magyar 4 NÓGRÁD - 1977. ji színészek is játszanak benn;: Madaras József, Mécs Károly, Horváth Teri. Az oparatőr is magyar: Hildebrand István. A fordulatos, izgalmas cselekményt alighanem minden „Verne-hívő” ismeri. (S ki nem kedveli Vernét különösen tizenéves korában?!) 28., csütörtök Sztrogoff Mihály a cár parancsára Pétervárról Ir- kutszkba indul, hogy figyelmeztetést vigyen a cár fivérének, a nagyhercegnek. Kereskedőnek álcázza magát, úgy utazik a csinos Nadja társaságában. A tatárok elfogják, megvakítják, ám mégis sikerül célját elérnie... A címszerepet a német Raimund Harmstorf alakítja. Pintér J»<vániyilkosság - a „szereiéi jegyien 59 3. Es vért láttak sokfelé, a folyosókon, az ajtókon, de a rendőrök ezzel most keveset törődtek. DeRosa a szomszédtól tudta, hogy a vendéghaz- ban egy fiatalember lakik. Először azt keresték. . Óvatosan, lopakodva közelítették meg az épületet. Valami kezdettől fogva azt súgta nekik, hogy ott találják a tef test, vagy a tetteseket. A nagy csendet, amelv a Los Angeles előkelő villanegyedét jellemzi, kutyaugatás törte meg, s aztán egy férfi- hang csendre intette az ebet. A három rendőr — valamennyien fegyverrel a kezükben — valósággal bekerítették a házat. Ismét csak DeRosa bizonyult a leggyorsabbnak. ö pillantotta meg először azt a mintegy 18 éves férfit, aki a lakószobában, egy kereveten feküdt Nem láttak sem nála, sem a keze ügyében fegyvert, ennek ellenére elővigyázatosak maradtak. — Ne mozduljon, mert lövünk!... — rúgta be DeRosa az ajtót. A fiatalember rémülten nézett fel, három fegyver csöve meredt rá. Christopher, Alrobelli vadászkutyája, Whisenhuntra ugrott, de Garretson, a gondozója visszahívta. A rendőrök a kutya támadásában annak bizonyítékát látták, hogy veszedelmes gyilkosra találtak. William Garretsoat \ leütötték, kezét-lábát megbilincselték, s úgy vonszolták a füvön keresztül a rendőrautóhoz. A fiatalember közben magához tért, ártatlanságát hangoztatta, erre újból leütötték. , Ekkor történt, hogy nagy sietségében, az „elfogott tettessel” a rendőrségre igyekezve DeRosa megsemmisítette a kapugombon az igazi tettesek valamelyikének ujjlenyomatát. Whisehunt a vendégházban maradt, ott fegyverek és véres ruhadarabok után kutatott, de semmi ilyesmit nem talált. Közben pedig megA kis Steven, aki a gyilkos fegyvert megtalálta. kezdték Garretson kihallgatását. Arra a kérdésre, hogy mit csinált éjszaka, a fiatalember aztv válaszolta, hogy egész éjjel fent volt, levelet írt és lemezeket hallgatott. Semmi gyanúsat nem tapasztalt, nem hallott. Vallomását a rendőrök hazugságnak minősítették; hogyan lehetséges az, hogy nem egészen 30 méternyire tőle megölnek öt embert, s ő semmit sem vesz észre? A gyanút erősítette, hogy a jóval távolabb lakó szomszédok már emlékeztek arra, hogy az éjszaka zajokat, kiáltásokat hallottak, amelyeknek akkor semmi jelentőseget nem tulajdonítottak. A szomszédos házban például Soymour Kott és felesége, röviddel azután, hogy lefeküdtek, dörrenéseket hallott, mintha három vagy négy piszolylövés lett volna. Mrs. és Mr. Kott füleltek egy darabig, de mert azután semmit nem hallottak, elaludtak. Mintegy 1200 méternyire a tetthelytől, egy kempingben Tom Ireland, egy kiránduló leányiskola egyik kísérője, körülbelül éjfél után negyven perccel íérfihangokat hallott. Mintha a férfi azt kiáltotta volna: „Istenem, nem. könyörgöm, nem! Istenem, nem, ne, ne, ne !” Tíz vagy tizenöt másodpercig tarthatott a kiáltás, aztán elhallgatott. Ireland azonnal körbejárta a tábort, de megnyugodva pihenni tért, mert a gondjaira bízott kislányok rendben, nyugodtan aludtax. Minden szomszédot e%v- más után, más-más rendőrök hallgattak ki. Sorra érkeztek a rendőrautók a helyszínre, s mindegyikük intézkedett valamit. Csak éppen a gyilkos- sági csoport szakemberei és a bűnügyi technikusok késlekedtek. Mire megérkeztek, társaik — később megállapították: nem kevesebb, mint 43 rendőr járta össze a területet — már mindent megváltoztattak. Így például egy szarukeretes szemüveg, amely eredetileg DeRosa, Whisenhunt és Burbridge elmondása szerint a lakószobában álló két nagy bőrönd mellett .feküdt a földön, valahogyan az íróasztalra került. A felismerhetően egy fegyveragyból származó három fadarabka, amelyet a ház ajtajának közelében fedezett fel az elsőnek érkező rendőr járőr, most .a lakószobában, egy szék alatt feküdt. A vémyomokat a rendőrtalpak széthordták az egész házban, az egész udvaron. A megérkező bűnügyi technikus, Joe Granado, a látványtól annyira elkedvetlenedett, hogy csa/k a főbejárat előtti több vértócsa egyikéből vett mintát. Önkényesen abból indult ki, hogy valamennyi vér ugyanattól az áldozattól származik. Granado 45 vérnyomot rögzített, de csak 24-et elemzett később vércsoport szerint. Hanyagsága később gondot okozott, mert még nehezebbé vált a gyilkosságot rekonstruálni. Tizenkét óra tájban kezdték meg munkájukat a bűnügyi technikusok. összesen 50 ujjlenyomatot rögzítettek, ebből 25 Garretsontól, vagy az áldozatoktól származott. A fennmaradt ujjlenyomatokat a gyilkosok, vagy talán azok a vendégek, akik egy-két nappal a szörnyű vérfürdő előtt jártak ott hagyhatták hátra. Ab amatőr művészeti mozgalom néhány kérdése A közelmúltban zárta kapuit Bánkon az amatőr képzőművészeti tábor, ahol amatőrök és számos rajzszakos tanár vett részt. A tábor hasznosnak bizonyult, mindazonáltal felvetett néhány gondot is, ami a megyei József Attila Művelődési Központ amatőr képzőművészeti stúdiója, a képzőművészeti szakkörök munkáját, illetőleg — részben — az amatőr művészeti csoportok tevékenységét illeti. E gondokról beszélgettünk Kicsiny Miklóssal, a megyei művelődési központ igazgatójával. — Mindenekelőtt azt a gondunkat említeném, hogy tisztázatlan a stúdió minősége — mondja az igazgató. — Ami az adatokat illeti, a stúdiónak 30—35 tagja van, de a rendszeres munkában csupán körülbelül 10—15 ember vesz részt. Ez utóbbiak is főként a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház képzőművészeti szakkörének tagjai. Ehhez még hozzáteszem, mindkét csoportot Iványi Ödön festőművész vezeti, ez érthetőbbé teszi a dolgot. Iványi Shaw és a gólja Bernard Shaw egyszer egy londoni bankár házában adott fogadáson vett részt. Amikor a ház gazdája és felesége — akikről a legjobb akarattal sem lehetett azt állítani, hogy szép emberek lettek volna — bemutatták Shaw-nak bájos kisfiúkat, az író előbb a gyerek apjára, majd anyjára nézett. azután így szólt: — Ügy gondolom, hogy ezt a gyereket a gólya hozta Önöknek. Ödön festőművész Salgótarjánban évtizedek óta sokat tett és tesz az amatőr képzőművészek szakmai nevelésében. munkáját sikerek jelzik. A továbbhaladásra azonban szükség van. Arra gondolok, hogy a stúdiónak magasabb minőségi követelményeket kellene állítania tagjai számára, mint mondjuk egy képzőművészeti szakkörnek. A stúdiótagok kiválasztása is minőségi jegyek alapján történhetne. A stúdióban végzett munkát kötni lehetne bizonyos pályázati rendszerhez, ez a stúdiótagság esetlegességét szüntethetné meg. Nyilvánvaló, az amatőrködés lehet körtől függetlenül önművelés is. De hasznosabb lenre stúdióba, szakkörökbe gyűjteni az amatőröket. Mert hiszen napjainkban éppen egyik gondunk az amatőrök képzési ügye, amint ez a banki táborban is kiderült. Egyértelműnek tűnt ugyanis, hogy alapképzésre lenne szükség. — Kicsit tágítva a kört, nem volna-e hasznos ismételten áttekinteni megyénkben az amatőrmozgalmak ügyét? — Ez szerepel is terveinkben. Részben' azért, mert hiszen természetes is, hogy időnként ilyen általános áttekintést kapjunk e mozgalmakról. Másrészt, s ez ösz- szefügg az életmód alakításának kérdéseivel is, szükséges. hogy a*közművelődés a fontos társadalmi folyamatok része legyen. Témánk szemportjából ez azt jelenti, hogy a jövőben az amatőrcsoportoknak mindinkább önálló művelődő közösségekké kell válniuk. Tehát el kell érnünk, hogy a csoportok tevékenysége ne elsősorban a rep/ rezentatív megjelenítésre Irányuljon, hanem saját kezdeményezéseik jegyében szervezzék munkájukat, javuljon belső tartalmi, ideológiai és művészeti tevékenységük. Jó példa is van erre. A szé- csényi járásban a községek saját kezdeményezésből tudnak pódiumot teremteni (rárósi nap, hollókői palóc szőttes). A megyében rendezett nemzetiségi napok ma még inkább produkciójellegűek. A szécsényi járás adott községeiben már számos jele van a csoportokban a folyamatos munkának, a csoportok közösségeket formáló, kedvező hatásának. Természetesen, számukra is szükség van még módszertani segítésre, különösen ami a hagyományok ápolását, ennek tartalmi kérdéseit illeti. — A jövőben mindenekelőtt az amatőrképző fórumok rendszerének kialakítására, működtetésére kívánunk nagy gondot fordítani. Itt is nehezíti tevékenységünket, hogy a szakemberek száma kevés. Azonban tény, hogy megyénkben az amatőr művészeti mozgalmak fellendülőben vannak, így e kérdést feltétlenül meg kell oldanunk. Ezzel összefüggésben, gondot kívánunk fordítani a gyermek amatőrcsoportok képzésére, továbbképzésére is, amit a továbbképzési kabinettel közösen végzünk. Ugyancsak gondot fordítunk a munkás nagycsoportokon túl, a kiscsoportokra, ezek általános nevelési és szakági képzésére. Mindenekelőtt valamennyi csoportnál a folyamatosságra, illetve a közösségi jelleg erősítésére helyezzük a hangsúlyt. ______ T. E. ]
