Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-28 / 176. szám

Julius közepén rendezték Salgótarjánban, a József Attila megyei Művelődési Központ­ban az épület teljes felújítási munkáit. A több mint ötmillió forintos beruházáson belül a színpad padlózata, a függönyök és a világosító berendezések kicserélésre kerülnek. Képünkön: Balgoezki István vezetésével, a szolnoki Szigligeti Színház műszaki appa­rátusa a színpad padlózatát készíti. — f — Nemzetközi úttörőtábor a rárósi fák alatt „TÄBORVEZETÖ ELV­TÁRSI Gordos Mária tábor­ügyeletes jelentem, a nemzet­közi úttörőtábor 68 fővel a reggeli parancskihirdetésre felsorakozott.” A napi prog­ram ismertetése után felcsen­dül a tábori induló és ünne­pélyes lassúsággal felkúszik az árbocra a csehszlovák és a magyar zászló. Egy újabb, vidámságot, jókedvet és ro­mantikát sejtető tábori nap kezdődik, amelyre mi is „be­szállunk”. — A rárósi tábor történeté­ben elfiő ízben fordul elő, hogy külföldi pajtásokat fo­gad — magyarázta Sz. Végh Erzsébet táborvezető. — A losonci járásból cseretábor keretében 22 csehszlovák paj­tás a nógrádmegyeri úttörők­kel közösen egy héten át él­vezi a táborozás örömeit. A kiadós reggeli elfogyasz­tása után az őrsök túrára in­dultak. Hat állomáson kellett ügyességüket, leleményességü­ket bizonyítani. Első helyen a Partizán őrs végzett. — Ott­hon, Csehszlovákiában hason­ló túrákon veszünk részt. Na­gyon tetszett az útvonal, ame­lyen végigmentünk, ötletesnek tartottuk azt az állomást, ahol különböző akadályokat kellett leküzdeni, örülünk, hogy mi gyűjtöttük össze a legtöbb pontot — nyilatkozta a túra utón Jozef Lendel őrsvezető. A tábor nyüzsgő képet mu­tat. Forgó Sándor és Zsolt Mihaiovics komoly nemzetkö­zi tollaslabdacsatát vív. A pontokat nem számolják. Lé­nyeg az, hogy játszanak, ba­rátkoznak. Egy-egy ügyes megoldást Sanyi: „Dobre” megjegyzéssel nyugtáz, s erre Zsolt így válaszol: „Jó”. Egy­más nyelvével ismerkednek a gyerekek. Ha egy-egy szót rosszul ejtenek, nevetés tör fel, aztán megpróbáljak még egyszer. A pingpongasztal mellett igazi tétre meg^ a játék. Nem kisebb címet kell eldönteni, mint azt, hogy ki lesz a tá­bor bajnoka. Katarina Dirbá­ková remek fonákjai és tenye­resei ellen nem tudnak a tár­sak mit tenni. — Nagyon jól érzem magam, kár, hogy las­san véget ér a tábor és ha­zamegyünk. — REMEKÜL ÜTÖD a labdát. — Szeretek asztaliteniszez­ni, otthon Csehszlovákiában egyesületben játszom. Katarinának a rárósi okle­véllel eggyel több sporttrófeá­ja lesz. Egy magas, hosszú, nyúlánk szőke kislány hula-hop- karikázik és olvas. Nem tu­dom, hogy jegyzik e valahol, ki, mennyi ideig bírja a ka­rikát a derekán forgatni, mindenesetre Katarina Mor- hacová derekán 77 oeicig ke­ringett a karika és ezzel eb­ben a „műfajban” ő vitte el a pálmát. — Nálunk ez a já­ték ismeretlen. Itt tanultam meg a magyar gyerekektől — magyarázza. — Ezek szerint jó tanít­ványnak bizonyultál. — IgenI — mondta szeré­nyen, aztán arról beszélt, hogy jó lenne, ha meghosszabbíta­nák a táborozás idejét. Elme­sélte, hogy sok barátot szer­zett. Anna Rebrosova és Damkó Mária a faházak előtt ülnek és jegyzetelnek. — Megtetszett a raj induló­juk és azt másolom le — ütötte fel a fejét Marika. Karol Ritt'er és VerbcV Jó­zsef közös „nyelve” a sakk. — Ügy tudom, megnyerted a tábori bajnokságot. — Igen! — mondta a nyú­lánk csehszlovák fiú. A csehszlovák gyerekek a táborozás idején hazánk kü­lönböző részeire tettek közös kirándulást. — Jártunk Szécsényben, ahol nagyon tetszett a mú­zeum. Voltunk a Háziipari Szövetkezetben. az Elzett gyárban és a tejüzemben, ahol tejjel kedveskedtek — mesélte Natasa Katonová. — Nagy élményt jelentett a budapesti kirándulás — új­ságolta Neta Kozakova. Móni­ka Detvankovának az egri ki­rándulás tetszett. Farkas Katalin tanárnő, a csehszlovák csoport vezetője így vélekedett: — örülünk, hogy ennyi gyerekkel Ma­gyarországon táborozhattunk. A nagy nyilvánosság előtt is szeretném megköszönni azok­nak, akik lehetővé tették. A magyar vezetők nagyon ked­vesek voltak hozzánk. A tá­bor lakói életre szóló él­ménnyel lettek gazdagabbak. Igazi jóbarátokra találtunk itt, a rárósi fák alatt. — így kötődnek az igazi barátsá­gok. így kerülnek az emberek közelebb egymáshoz. Tovább kell ezt a formát fejleszteni — tette hozzá Vlasta Krna- cová, a csoport másik vezető­je. A konyhán Hegedűs Imré- né, .Pál József né 'és Kálmán Dezsőné serénykednek a tűz­hely körül. — Mi lesz a mai ebéd? — Húsleves, rántott szelet rizskörettel és uborkasaláta. Utána üdítő ital — mondta Hegedűs Imréné főszakácsnő. Ebéd után arra a kérdé­sünkre, hogy milyen volt az ebéd, a gyerekek így vála­szoltak: „Bravo! Bravo! Bra- visszimo! A DÉLUTÁNI LABDÄ- ZAST, fürdést, ügyességi ve­télkedő követte, melyet a nóg­rádmegyeri pajtások Sólyom őrse nyert meg. Mikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, fellobbant á tábortűz, fel­csendült a dal, amely ott ka­vargóit a rárósi fák között. Maláta Eszter arra vállalko­zott, hogy egy csehszlovák játékot tanít meg a magyar pajtásoknak. Játék, vidámság, ének, nevetés, jókedv vert ta­nyát a tűz körül. Már csak parázslóit a tűz, mikor a gyerekek a íaházakba vonul­tak, lefeküdtek, hogy kipihen­jék a nap fáradalmait. Csend borult a táborra, csak az őrök, Varga Angéla és Verbói Erzsébet vigyáztak társaik ál­mára. Sz. F. Mai tévéajánlatunk 20.00: Sztrogoff Mihály Tv-filmsorozat I. rész. Francia—olasz—nyugat­német koprodukcióban film­sorozat készült Verne Gyula híres regényéből. A hétrészej, .oínes kclandfilm érdekessé­ge, hogy nagy részét Magyar- országon forgatták, magyar 4 NÓGRÁD - 1977. ji színészek is játszanak benn;: Madaras József, Mécs Károly, Horváth Teri. Az oparatőr is magyar: Hildebrand István. A fordulatos, izgalmas cse­lekményt alighanem minden „Verne-hívő” ismeri. (S ki nem kedveli Vernét különösen tizenéves korában?!) 28., csütörtök Sztrogoff Mihály a cár pa­rancsára Pétervárról Ir- kutszkba indul, hogy figyel­meztetést vigyen a cár fivé­rének, a nagyhercegnek. Ke­reskedőnek álcázza magát, úgy utazik a csinos Nadja társaságában. A tatárok el­fogják, megvakítják, ám még­is sikerül célját elérnie... A címszerepet a német Raimund Harmstorf alakítja. Pintér J»<ván­iyilkosság - a „szereiéi jegyien 59 3. Es vért láttak sokfelé, a fo­lyosókon, az ajtókon, de a rendőrök ezzel most keveset törődtek. DeRosa a szomszéd­tól tudta, hogy a vendéghaz- ban egy fiatalember lakik. Először azt keresték. . Óvato­san, lopakodva közelítették meg az épületet. Valami kez­dettől fogva azt súgta ne­kik, hogy ott találják a tef test, vagy a tetteseket. A nagy csendet, amelv a Los Angeles előkelő villane­gyedét jellemzi, kutyaugatás törte meg, s aztán egy férfi- hang csendre intette az ebet. A három rendőr — vala­mennyien fegyverrel a kezük­ben — valósággal bekerítet­ték a házat. Ismét csak DeRosa bizonyult a leggyorsabb­nak. ö pillantotta meg elő­ször azt a mintegy 18 éves férfit, aki a lakószobában, egy kereveten feküdt Nem láttak sem nála, sem a ke­ze ügyében fegyvert, ennek el­lenére elővigyázatosak ma­radtak. — Ne mozduljon, mert lö­vünk!... — rúgta be DeRosa az ajtót. A fiatalember rémülten né­zett fel, három fegyver csö­ve meredt rá. Christopher, Alrobelli va­dászkutyája, Whisenhuntra ugrott, de Garretson, a gon­dozója visszahívta. A rend­őrök a kutya támadásában an­nak bizonyítékát látták, hogy veszedelmes gyilkosra talál­tak. William Garretsoat \ le­ütötték, kezét-lábát megbilin­cselték, s úgy vonszolták a füvön keresztül a rendőrau­tóhoz. A fiatalember közben magához tért, ártatlanságát hangoztatta, erre újból leütöt­ték. , Ekkor történt, hogy nagy sietségében, az „elfogott tet­tessel” a rendőrségre igye­kezve DeRosa megsemmisítet­te a kapugombon az igazi tettesek valamelyikének ujj­lenyomatát. Whisehunt a vendégházban maradt, ott fegyverek és vé­res ruhadarabok után kuta­tott, de semmi ilyesmit nem talált. Közben pedig meg­A kis Steven, aki a gyilkos fegyvert megtalálta. kezdték Garretson kihallgatá­sát. Arra a kérdésre, hogy mit csinált éjszaka, a fiatalember aztv válaszolta, hogy egész éjjel fent volt, levelet írt és lemezeket hallgatott. Semmi gyanúsat nem tapasztalt, nem hallott. Vallomását a rend­őrök hazugságnak minősítet­ték; hogyan lehetséges az, hogy nem egészen 30 méter­nyire tőle megölnek öt em­bert, s ő semmit sem vesz észre? A gyanút erősítette, hogy a jóval távolabb lakó szom­szédok már emlékeztek arra, hogy az éjszaka zajokat, kiál­tásokat hallottak, amelyeknek akkor semmi jelentőseget nem tulajdonítottak. A szomszédos házban például Soymour Kott és fe­lesége, röviddel azután, hogy lefeküdtek, dörrenéseket hal­lott, mintha három vagy négy piszolylövés lett volna. Mrs. és Mr. Kott füleltek egy da­rabig, de mert azután sem­mit nem hallottak, elaludtak. Mintegy 1200 méternyire a tetthelytől, egy kempingben Tom Ireland, egy kiránduló leányiskola egyik kísérője, körülbelül éjfél után negyven perccel íérfihangokat hal­lott. Mintha a férfi azt kiál­totta volna: „Istenem, nem. könyörgöm, nem! Istenem, nem, ne, ne, ne !” Tíz vagy tizenöt másodpercig tartha­tott a kiáltás, aztán elhallga­tott. Ireland azonnal körbe­járta a tábort, de megnyugod­va pihenni tért, mert a gond­jaira bízott kislányok rend­ben, nyugodtan aludtax. Minden szomszédot e%v- más után, más-más rendőrök hallgattak ki. Sorra érkeztek a rendőrautók a helyszínre, s mindegyikük intézkedett va­lamit. Csak éppen a gyilkos- sági csoport szakemberei és a bűnügyi technikusok kés­lekedtek. Mire megérkeztek, társaik — később megállapí­tották: nem kevesebb, mint 43 rendőr járta össze a terü­letet — már mindent megvál­toztattak. Így például egy szarukeretes szemüveg, amely eredetileg DeRosa, Whisenhunt és Burbridge elmondása szerint a lakószobában álló két nagy bőrönd mellett .feküdt a föl­dön, valahogyan az íróasztal­ra került. A felismerhetően egy fegyveragyból származó három fadarabka, amelyet a ház ajtajának közelében fe­dezett fel az elsőnek érkező rendőr járőr, most .a lakószobá­ban, egy szék alatt feküdt. A vémyomokat a rendőr­talpak széthordták az egész házban, az egész udvaron. A megérkező bűnügyi techni­kus, Joe Granado, a látvány­tól annyira elkedvetlenedett, hogy csa/k a főbejárat előtti több vértócsa egyikéből vett mintát. Önkényesen abból in­dult ki, hogy valamennyi vér ugyanattól az áldozattól szár­mazik. Granado 45 vérnyo­mot rögzített, de csak 24-et elemzett később vércsoport szerint. Hanyagsága később gondot okozott, mert még ne­hezebbé vált a gyilkosságot rekonstruálni. Tizenkét óra tájban kezd­ték meg munkájukat a bűn­ügyi technikusok. összesen 50 ujjlenyomatot rögzítettek, ebből 25 Garretsontól, vagy az áldozatoktól származott. A fennmaradt ujjlenyomatokat a gyilkosok, vagy talán azok a vendégek, akik egy-két nap­pal a szörnyű vérfürdő előtt jártak ott hagyhatták hátra. Ab amatőr művészeti mozgalom néhány kérdése A közelmúltban zárta ka­puit Bánkon az amatőr kép­zőművészeti tábor, ahol ama­tőrök és számos rajzszakos tanár vett részt. A tábor hasznosnak bizonyult, mind­azonáltal felvetett néhány gondot is, ami a megyei Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont amatőr képzőművészeti stúdiója, a képzőművészeti szakkörök munkáját, illető­leg — részben — az amatőr művészeti csoportok tevé­kenységét illeti. E gondokról beszélgettünk Kicsiny Mik­lóssal, a megyei művelődési központ igazgatójával. — Mindenekelőtt azt a gondunkat említeném, hogy tisztázatlan a stúdió minősé­ge — mondja az igazgató. — Ami az adatokat illeti, a stú­diónak 30—35 tagja van, de a rendszeres munkában csu­pán körülbelül 10—15 ember vesz részt. Ez utóbbiak is főként a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház képzőművé­szeti szakkörének tagjai. Eh­hez még hozzáteszem, mind­két csoportot Iványi Ödön festőművész vezeti, ez érthe­tőbbé teszi a dolgot. Iványi Shaw és a gólja Bernard Shaw egyszer egy londoni bankár házában adott fogadáson vett részt. Amikor a ház gazdája és felesége — akikről a legjobb akarattal sem lehetett azt állítani, hogy szép emberek lettek volna — bemutatták Shaw-nak bájos kisfiúkat, az író előbb a gye­rek apjára, majd anyjára né­zett. azután így szólt: — Ügy gondolom, hogy ezt a gyereket a gólya hozta Önöknek. Ödön festőművész Salgótar­jánban évtizedek óta sokat tett és tesz az amatőr képző­művészek szakmai nevelésé­ben. munkáját sikerek jelzik. A továbbhaladásra azonban szükség van. Arra gondolok, hogy a stúdiónak magasabb minőségi követelményeket kellene állítania tagjai szá­mára, mint mondjuk egy képzőművészeti szakkörnek. A stúdiótagok kiválasztása is minőségi jegyek alapján tör­ténhetne. A stúdióban vég­zett munkát kötni lehetne bizonyos pályázati rendszer­hez, ez a stúdiótagság eset­legességét szüntethetné meg. Nyilvánvaló, az amatőrködés lehet körtől függetlenül ön­művelés is. De hasznosabb lenre stúdióba, szakkörökbe gyűjteni az amatőröket. Mert hiszen napjainkban éppen egyik gondunk az amatőrök képzési ügye, amint ez a banki táborban is kiderült. Egyértelműnek tűnt ugyanis, hogy alapképzésre lenne szükség. — Kicsit tágítva a kört, nem volna-e hasznos ismétel­ten áttekinteni megyénkben az amatőrmozgalmak ügyét? — Ez szerepel is terveink­ben. Részben' azért, mert hi­szen természetes is, hogy időnként ilyen általános át­tekintést kapjunk e mozgal­makról. Másrészt, s ez ösz- szefügg az életmód alakítá­sának kérdéseivel is, szüksé­ges. hogy a*közművelődés a fontos társadalmi folyamatok része legyen. Témánk szem­portjából ez azt jelenti, hogy a jövőben az amatőrcsopor­toknak mindinkább önálló művelődő közösségekké kell válniuk. Tehát el kell ér­nünk, hogy a csoportok tevé­kenysége ne elsősorban a rep­/ rezentatív megjelenítésre Irá­nyuljon, hanem saját kezde­ményezéseik jegyében szer­vezzék munkájukat, javul­jon belső tartalmi, ideológiai és művészeti tevékenységük. Jó példa is van erre. A szé- csényi járásban a községek saját kezdeményezésből tud­nak pódiumot teremteni (rá­rósi nap, hollókői palóc szőt­tes). A megyében rendezett nemzetiségi napok ma még inkább produkciójellegűek. A szécsényi járás adott köz­ségeiben már számos jele van a csoportokban a folyamatos munkának, a csoportok kö­zösségeket formáló, kedvező hatásának. Természetesen, számukra is szükség van még módszertani segítésre, külö­nösen ami a hagyományok ápolását, ennek tartalmi kér­déseit illeti. — A jövőben mindenek­előtt az amatőrképző fóru­mok rendszerének kialakítá­sára, működtetésére kívá­nunk nagy gondot fordítani. Itt is nehezíti tevékenységün­ket, hogy a szakemberek szá­ma kevés. Azonban tény, hogy megyénkben az amatőr művészeti mozgalmak fellen­dülőben vannak, így e kér­dést feltétlenül meg kell ol­danunk. Ezzel összefüggés­ben, gondot kívánunk fordí­tani a gyermek amatőrcso­portok képzésére, továbbkép­zésére is, amit a továbbkép­zési kabinettel közösen vég­zünk. Ugyancsak gondot for­dítunk a munkás nagycsopor­tokon túl, a kiscsoportokra, ezek általános nevelési és szakági képzésére. Mindenek­előtt valamennyi csoportnál a folyamatosságra, illetve a közösségi jelleg erősítésére helyezzük a hangsúlyt. ______ T. E. ]

Next

/
Oldalképek
Tartalom