Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-24 / 173. szám
t Begin izraeli kormányíő washingtoni látogatása a Közel-Keletre irányította a hét elején a világ figyelmet. Nyilvánosságra került a sokat emlegetett „titkos béketerv”, amellyel kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés: közelebb hozza-e a békét? Békétlenség jelentkezett az arab világban Líbia és Egyiptom viszonyában: a két ország határán még a fegyverek is dörögni kezdtek. Mennyiben lehet összefüggésben Kairó és Tripoli szembenállása a közel-keleti helyzet új alakulásával? A hét — szerencsére — hozott egy békés, jó hírt is; a szocialista Vietnamnak az ENSZ-be való felvételére egyhangúan tette meg a javaslatot a Biztonsági Tanács. Miért visszakozott az Egyesü.'t Államok, amely pedig már háromszor megvétózta a vietnami tagfelvételt? viszont a Jordán bal partján levő területet, a leendő Palesztinának (a Gázal-ö vezetíel együtt) kiszemelt területét illeti, ott nem hajlandók egy talpalatnyi földet sem kiüríteni. Jeruzsálemről nem is beszélve. .. A genfi béketárgyalásokon már októberben részt venne, de csak úgy, ha ott a PFSZ képviselőit nem engedik a tárgyalóasztalhoz! Ilyen körülmények között aligha lehet másra számítani, mint arra, hogy a szavakban hangoztatott tárgyalási készség ellenére sem jön létre októberben a genfi közel-keleti békeértekezlet. Az arab fővárosok többségéből is elutasító válaszok érkeznek, a Szovjetunió pedig, mint a genfi értekezlet társelnöke, nem járulhat hozzá a palesztin nép jogait sértő megoldáshoz. mostani fegyveres összetűzés között ott lehet az összefüggés, hogy az imperializmusnak és kiszolgálóinak éppen most vált fontossá az arab világ egységének szétzilálása, nehogy az előbb-utóbb mégis csak elkezdődő tárgyalási szakaszban az arab országok közös fellépéssel álljanak például a palesztinok oldalára. Fordítva: ez az összefüggés magyarázza Arafatnak, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetőjének Kairó és Tripoli közötti közvetítési tevékenységét. A palesztinoknak szükségük van mind az egyiptomiak, mind a líbiaiak támogatására! Izrael „béketerve” közelebb hozza-e a Közel-Keleten a békekötés lehetőségét? Van-e összefüggés a líbiai-egyiptomi ellenségeskedés és a közel-keleti helyzet új alakulása között? Miért nem élt vétójogával az Egyesült Államok a Biztonsági Tanácsban a szocialista Vietnam ENSZ- tagsága ellen? Amikor a május közepén Izraelben megrendezett választásikból a jobboldali Likud csoport került ki győztesen, s amikor nyilvánvalóvá lett, hogy Begin kerül a kormányfői székbe, az arab világ nagyobbik felében az a vélemény vált uralkodóvá, hogy a „héjának” számító Begin egy újabb háború felé viszi országát. Hiszen az új miniszterelnök eddig hallani sem akart tárgyalásokról, a megszállt arab területek visszaadásáról. Pedig még Washingtonban is egyre ismétlődtek a hivatalos nyilatkozatok — némileg „olajszagú” nyilatkozatok — arról, hogy még ez évben ösz- sze kell ülnie a genfi békeértekezletnek, s hogy ott szó kell essék a palesztinok „nemzeti otthonának” megteremtéséről is. E'egin első washingtoni látogatása előtt látszólag ellentét feszült Izrael és az Egyesült Államok között. Ezzel szemben azt állítja számos tárgyilagos politikai megfigyelő, hogy igazi elleniét nincs, csupán szándékosan dramatizálták a helyzetet a hivatalos propagandagépezetek irányítói. Miért? Azért, hogy a Carter—Begin találkozó után mindkét részről sikert könyvelhessenek el: Begin azzal büszkélkedhet, hogy továbbra is teljes támogatást kap az amerikaiaktól, Carter pedig azzal érvelhet, hogy íme még Begin is hajlik a tárgyalásokra. .. A sokat emlegetett „titkos béketerv” nyilvánosságra hozatalakor az izraeli kormányfő értésre adta, hogy Egyiptomnak készek visszaadni jóformán az egész Sínai- félszigetet, Szíriának pedig a Golan-fenosík egy részét. Ami A héten fegyveres összetűzéshez vezetett Egyiptom és Líbia korábbi keletű politikai szembenállása: az egyébként egymásnak ellentmondó kairói és tripoli jelentések egyben megegyeztek, nevezetesen abban, hogy lőttek egymásra egyiptomi és líbiai katonák, hogy harckocsik vonultak fel itt és ott, s hogy légiharcokra is sor került. Kairó és Tripoli vezetői a 70-es évek elején szoros baráti kapcsolatban állottak egymással, még államszövetséget is meghirdettek a két ország és Szíria egyesítésére. Líbia a maga tekintélyes olajjövedelméből nagy összegű segélyt folyósított Egyiptomnak. Sok tízezer egyiptomi talált munkát a gyéren lakott, de nagyszabású iparosítási programot folytató Líbiában. Szadat és Kadhafi között a viszony akkor kezdett romlani, amikor az egyiptomi elnök Kissinger amerikai külügyminiszter szavára hallgatva belement „a kis lépések taktikájába” és fokról fokra feladta Izraellal szembeni harcos magatartását, az ország kapuit pedig megnyitotta a külföldi, főleg az amerikai tőke előtt. Az Egyesült Államok befolyásának egyiptomi növekedésével, a szovjet—egyiptomi viszony romlásával egyenes arányban vált mind barátságtalanabbá a ' kapcsolat Egyiptom és Líbia, Szadat és Kadhafi között is. A súlyos belső gondokkal, az inflációval, munkanélküliséggel, nyomorral küszködő kairói kormányzatot mostanában fanatikus mohamedán csoportok is támadják. Az egyiptomi propaganda Líbiát vá-. dolta e „felforgatok” támogatásával. A közel-keleti helyzet és a Negyedszer már nem merte, nem tudta, nem akarta felemelni kezét az USA képviselője a Biztonsági Tanácsban, hogy a szavazáskor megvétózza a Vietnami Szocialista Köztársaságnak az ENSZ tagjai közé való felvételét — pontosabban még nem a felvételét, csak a javaslatot, amely a közgyűlés elé kerül majd.., Háromszor már útját állta az USA ennek, nem öregbítve ezzel tekintélyét. Volt abban valami a vietnami vereség miatti keserűségből, a kicsinyes bosszúból... A Carter- kormányzat már nem kockáztatta tekintélyét egy újabb vétóval. A Vietnami Szocialista Köztársaság jogát arra, hogy az ENSZ tagja legyen, ki merné ma már vitatni? A győzelem után, Észak és Dél egyesítése után egy 50 milliós ország formálódott Délkelet- Ázsiában, amely nemcsak Indokínában, hanem az egész térségben, sőt az egész világban jogosan vívott ki magának elismerést. Majdnem száz országgal van már diplomáciai kapcsolata. A világbéke fenntartásához — ami pedig az ENSZ fő célja — a Vietnami Szocialista Köztársaság nagymértékben hozzájárulhat. Jellemző, hogy a Biztonsági Tanács nem is szavazott, hanem a tagállamok képviselői egyöntetűen megállapodtak abban, hogy kimondják a „konszenzust”, a teljes egyetértést Amiből most már az USA sem kívánta kivonni magát. Persze, nem elég az, hogy Amerika már nem akadályozta meg a szocialista Vietnam ENSZ-tagságát További és még fontosabb kötelezettsége, hogy hozzájáruljon — a nixoni ígéret szerint — a háborús sebek begyógyításához, a háborús károk jóvátételéhez. Az igazságtalan és embertelen agresszió során amerikai bombák okozták azokat. Pálfy József Líbia—Egyiptom határán Szombaton is dörögtek a fegyverek A bécsi Hofburgban egyelőre befejeződtek a tárgyalások, a tárgyaló tizenegy ország diplomatái hazautaznak nyári szabadságra. A záró sajtótájékoztatón kiderült: eredmény ebben a forduló- ban sem született. A rendkí- kelt abban, hogy a targyala- tarthatatlansága vül fontos biztonsági kérdé- s°k eredményt hozzanak. A ló. Nyilvánvaló 4 kibontakozás akadályai nyilvánva- már csak sek, amiről a tárgyalások szocialista országok egyolda- azért is, mert a két tárgyaló jóakarata azonban nem ló államcsoport egyaránt be- elegendő. A több, mint három terjesztette Közép-Európá- esztendeje folyó megbeszélés- ban állomásozó fegyveres sorozat világossá tette. a erőinek létszámát, s lényeges Nyugat taktikája azt a célt különbség közöttük nincs. A szolgálja,^ hogy egyoldalú ka- NATO-hatalmak hadseregei- tonai előnyökhöz jusson. A ben 981 ezer katona szolgál, a tárgyalóasztal „nyugati” fe- szocialista országok fegyveres lén ülő felek (NSZK, a Be- erőinél pedig 987,3 ezer. A nelux- államok, Nagy-Britan- szárazföldi csapatok állomá- nek létszámát, s a hadsere- nia> ,USA és Kanada) nem nya ebből 791, illetve 805 cek birtokában levő pusztitó tettek le arrűl> h°Sy a ha- ezer főt tesz ki. A csapatok mis „asszimetria érvre” hi- fegyverzete természetesen a rendkívül '’atkozva a Varsói Szerződés- két oldalon különböző, s ez a hez tartozó országokat (Szov- tény indokolja az egyes fegy- jetunió, NDK, Csehszlovákia verfajták mennyiségében meg- és Lengyelország) a sajátuké- levő különbségeket is. csők- A tények azonban, úgy tű- kentésre bírják. Az atlanti nik, nem mindenki számára kenteni a térségben levő országok visszautasítják a beszélnek magukért. A szo- feayveres erőket. Ezzel az szocialista államok javaslatát cialista országok tárgyalási az egyenlő százalékarányú készségét számos tény bizo- csökkentésről és azt követel- nyitotta. Nyilvánvaló, a Várták, hogy a Varsói Szerződés sói Szerződés tagállamainak országai háromszor annyi ka- riem az adok-veszek alku, tonát szereljenek le, mint hanem a kölcsönösen elfo- ők. Ráadásul a NATO-fegy- gadható alternatíva keresése verzetet nem semmisítenék az elfogadható. Éppen ezért meg (bizonyos elavult ameri- javaslataikba beépítettek kai nukleáris harceszközök olyan elemeket is, melyeket folynak, indokolják, hogy a tájékoztatás általában igen szűkszavú, de indokolt az európai közvélemény érdeklődése is a bécsi megbeszélésekről. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy Közép-Európában csökkentsék a két szemben álló országcsoport fegyveres erőieszközöket. A megállapodás fontos lenne egész kontinensünk számára. Az APN szovjet sajtóügynökség kommen- ... _ tátora megírja: „Lehetséges lenne a jövőben felére csökérdekelt országok évente 20 25 milliárd dollárt takaríthatnának meg.” Hogy ez milyen hatalmas összeg, azt jól szemlélteti az adat, hogy ebből fel lehetne építeni 15—20 darab , kétmillió kilowatt teljesítményű villamos erőművet, 4—5 millió gyermek számára iskolákat, s 600 ezer kórházi helyet. Nyilvánvaló, hogy valamennyi résztvevő ország rendkívül érdei _goo kivételével), hanem továbbra a nyugati tárgyalófél vetett is az NSZK területén raktároznák. Ennek a követelésnek NŰGRÁD - 1977. július 24., vasárnap fel először. Így például hozzájárultak ahhoz, hogy a csökkentés első szakaszában a Szovjetunió és az Egyesült Államok Közép-Európában állomásozó csapatait és fegyA Líbia ellen pénteken végrehajtott nagyszabású egyiptomi szárazföldi és légitámadás után néhány órával az Arna líbiai hírügynökség bejelentette, hogy az egyiptomi egységekkel az elmúlt két napban vívott harcok során a líbiai erők egyebek között egy egyiptomi páncélos- és egy gyalogsági dandárt is megsemmisítettek. Az Arna azt is közölte, hogy július 6- án a líbiai légvédelem lelőtt egy pilóta nélküli amerikai felderítő repülőgépet, amely az egyiptomi partok közeiében állomásozó amerikai 6. flotta egyik repülőgép-anya- hajójáról szállt fel. Az esetről a líbiai hírügynöség részleteket nem közölt. A líbiai—egyiptomi határtól 130 kilométerre levő Adam légitámaszpont ellen pénteken végrehajtott egyiptomi légitámadás során a líbiai légierő az Arna jelentése szerint két gépet veszített. Kairóban szombaton közölték, hogy az egyiptomi hadsereg pénteken Líbiába behatolt egységei visszatértek egyiptomi területre. Az egyiptomi fél ugyanakkor cáfolta azt a líbiai jelentést, hogy a pénteki nagyszabású támadás során Egyiptom ejtőernyős egységeket dobott le líbiai területre. Jasszer Arafatot, a Palesz? tin Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsága elnökét pénteken este ismét fogadta Szadat egyiptomi államfő. A PFSZ vezetője pénteken, röviddel a második egyiptomi támadás után ■ érkezett vissza Líbiából, ahol Kadhafi elnökkel tárgyalt a két ország között csütörtökön kirobbant fegyveres harcok beszünteté-, sének lehetőségeiről. Egy egyiptomi katonai szóvivő pénteken este azzal próbálta indokolni a Líbia ellen intézett második nagyszabású támadást, hogy a líbiai erők a csütörtöki fegyveres összetűzéseket követően „tűz alá vették az egyiptomi határmenti egységeket és péntek hajnalig bombázták azok állásait”. Egyiptom ezt a támadást torolta meg péntek délutáni akciójával — állította a szóvivő. Szombaton reggel újabb egyiptomi támadás érte Líbia területét — jelentette az Arna líbiai hírügynökség. A jelentés szerint az egyiptomi légierő gépei a reggeli órákéban két ízben is bombázták a határtól mintegy 130 kilométerre levő tengerparti Tobruk verzetét csökkentsék. Ugyanakkor azonban nem járulnak hozzá olyan nyugati követelések elfogadásához, mint az úgynevezett „közös plafon’”, ami egyes gazdaságilag gyengébb atlanti országok csökkentéseit a lényegesen harc- képesebb Bundeswehr erősítésével egyenlítené ki. A szocialista közösség országainak vezetői több ízben kijelentették: érdekük a térségben a katonai feszültség csökkentése. Ezért például javasolták: a tárgyalásokon részt vevő országok kötelezzék magukat fegyveres erőik „befagyasztására”. A válasz erre a javaslatra sem volt kedvező. Sőt, a NATO növelte csapatainak létszámát. Az atlanti vezetők arra törekednek, hogy tovább erősítsék haderejüket, s a nyugat-európai hadseregeket még az amerikai cirkálórakétával is fel kívánják szerelni. Nyilvánvaló, a leszerelési tárgyalások mindig is bonyolult feladatot jelentettek. Itt azonban valamivel többről van szó, mint a két tárgyaló államcsoport közötti katonai paritás kérdéseiről. A közép-európai térség évszázadunkban már két ízben volt pusztító világháború színhelye. Felismerte a# bécsi zsákutca veszélyét Schmidt NSZK kormányfője is. A kancellár reykjaviki sajtó- értekezletén hangsúlyozta: fontos lenne haladást elérni a közép-európai csapatcsökkentésben. *• •• M. G. városát A líbiai légvédelmi egységek ellencsapást mértek az egyiptomi repülőgépekre, s négyet lelőttek közülük. A többiek bombaterhük leszórá- sa nélkül visszaforultak. A líbiai hírügynökségnek az újabb egyiptomi légitámadásról és veszteségekről közölt jelentését röviddel később egy egyiptomi katonai szóvivő kategorikusan cáfolta. Az Arna hírügynökség mély sajnálkozását fejezte ki az egyiptomi—líbiai fegyveres harcok miatt, de hangoztatta, hogy az eseményekért a felelősség teljes egészében Kairót terheli. Az egyre súlyosbodó válság előzményeit ismertetve egy líbiai katonai szóvivő elmondta, hogy egyiptomi egységek több hónappal ezelőtt állásokat alakítottak ki líbiai területen, s az elmúlt hónapban támadást intéztek öt líbiai rendőrposzt ellen, s elraboltak tíz rendőrt. Megtorlásul a líbiai határőregységek július 16-án ellenakcióba léptek, s foglyul ejtettek 11 egyiptomi katonát. A következő napon — mondotta a szóvivő — a határövezet líbiai parancsnoka levélben szólította fel az egyiptomi katonai alakulatokat a líbiai terület elhagyására. A felszólítást Egyiptom válasz nélkül hagyta, mire Líbia kedden támadást intézett négy, líbiai területen levő egyiptomi állás ellen. Az akció során sajnálatos módon 10 egyiptomi katona életét vesztette — hangoztatta a szóvivő. Ugyanezen a napon a líbiai határőregységek a Szi- di-Omari demarkációs határőrposztnál, líbiai területen, megkíséreltek ^ egy katonai sátrat felverni, s ekkor az egyiptomiak tüzet nyitottak rájuk. Ezt követte az egyiptomi hadsereg egységeinek Muszaad líbiai falu ellen intézett barbár támadása, melynek során több polgári személy életét vesztette, lakóházakat, kórházakat. s más polgári létesítményeket ért súlyos anyagi kár. A líbiai szóvivő az elmúlt két nap eseményeit ismertetve megismételte azt a korábbi jelentést, amely szerint a második, pénteken lezajlott egyiptomi támadás során a líbiaiak megsemmisítettek egy egyiptomi páncélos- és .gyalogsági dandárt. Miközben Líbia és Egyiptom között három napon belül harmadszor robbant' ki i fegyveres összetűzés, Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke, aki az események kezdete óta saját kezdeményezésére közvetítő missziót lát el Tripoli és Kairó között, szombaton Kairóban találkozott Mahmud Ri- addal, az Arab Liga főtitkárával, és Szajed Mareivel, az egyiptomi parlament elnökével. A Palesztina Hangja rádióadó kairói jelentésében hírt adott arról, hogy az Arafattal Kairóba érkezett két magasrangú líbiai személyiség pénteken éjjel megbeszélést folytatott Muhammad Abdel Ghani Al-Gamazi egyiptomi hadügyminiszterrel a 'líbiai- egyiptomi fegyveres határ- incidensekről. A népi front Palesztinái felszabadításáért gerillaszervezet hivatalos szóvivője, Abu Serif Beirutban élesen elítélte Egyiptomot a Líbia elleni végrehajtott támadásért. z-' Elutazott Klaus you Dohnanyi Rácz Pál külügyi államtitkár meghívására hazánkban tartózkodott dr. Klaus von Dohnanyi, az NSZK külügyminisztériumának állammi- mszbere, és eszmecserét folytatott magyar kollégájával a kétoldalú kapcsolatokról, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. Az államminisztert fogadta dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes és dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár. A találkozókon megvitatták a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági, illetve kulturális kapcsolatainak helyzetét. Dr. Klaus von Dohnanyi szombaton délután elutazott Budapestről. Gyenes András fogadta Gerardo Chiaromontét Gyen es András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szombaton fogadta Gerardo Chiaromontét, az Olasz Kommunista Párt vezetőségének tagját, a központi bizottság titkárát, aki pihenés céljából tartózkodik hazánkban. A baráti, elvtársi légkörben lezajlott találkozón megbeszélést folytattak az MSZMP és az OKP kapcsolatairól, s a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Castro tv-nyilatkozata Fidel Castro a svéd televízió által Kuba történelméről készített és a kubai televízióban most bemutatott filmben elhangzó nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Államok latin-amerikai politikája változatlanul a földrész haladó társadalmi folyamatainak megtorpedózását vagy leifékezését célozza. A kubai vezető példaként a chilei államcsínyt, a Perura gyakorolt amerikai gazdasági nyomást említette, valamint azt, hogy a Cl A terrorista osztagokat képez ki es pénzel Argentínában. Az Egyesült Államok Kuba esetében is kísérletet vett a politikai átalakulás megakadályozására, de e törekvésében látványos kudarcot szenvedett — mondotta Castro. „Uram, szólna egy pár szót az emberi jogok kelet-európai helyzetéről?”
