Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-23 / 172. szám

Éremből sugárzó érő Egy orvos hitvallása Ha csendes délutánokon ol­vasni, pihenni ter a dolgozó- szobájába, rendezgetni a tár­gyakat, a felhalmozódott gon­dolatokat, a jelen valóságából minduntalan visszakanyaro­dik a már-már meseszerűnek tűnő múltba, s idéződnek a bebarangolt út édes vagy ke­serű ízű állomásai. Ha néhány percre megpi­hen a ház előtti kis pádon és látja, a dáliák virágot bon­tanak, a felvidéken töltött if­júsága, a szülői ház jut eszé­be. A ház, ahonnan elindult... ★ Az ifjú ember. Urbánvi Bé­la magyar nyelvű érettségi bi­zonyítvánnyal a zsebében bú­csúzott a diákévek városától, Rimaszombattól. Búcsúzott a barátoktól, kedves ismerősök­től. Fűtötte a továbbtanulás vágya, csakhát nehéz volt a döntés — magyar egyetem nem lévén, cseh vagy német nyelvű egyetem között kellett választania. De sem csehül, sem németül nem beszélt. — Amikor a prágai Károly Egyetemen elkezdtem a tanul­mányaimat, csupán két német szót ismertem; Vater és Mut­ter. Három hónap múlva az­tán sor került az első kollok­viumra csonttanból. A téma kedvező vélt számomra. A la­pockacsontról ugyanis latinul tudtam felelni. Az egyetemen különhen is bábeli nyelvzavar uralkodott. Még a professzorok egy része sem beszélte a né­met nyelvet! 1936 januárjában Urbányi Béla megszerezte az orvosi diplomáját Szakképesítése; műtőorvos. — Régente különbséget tet­tek sebész- és műtőorvos kö­zött. Műtőorvos az lehetett, aki valamilyen klinikán sze­rezte meg a szakorvosi diplo­máját. Én 1942-ben kerültem a debreceni sebészeti kliniká­ra, ahol a viszérműtétekről tartottam előadást, majd be­mutattam a gyakorlatban is. így kaptam meg a műtőor- vos címet. Izgalmas kutatómunka, bo­nyolult műtétek, nagynevű professzorok. Dr. Urbányi Bé­la tagja volt annak a teám­nak, amely Magyarországon az első között végzett agyműté­teket. Akkor ott, a korszerű­en felszerelt klinikán, a tudós­társak között talán álmában sem gondolt arra. hogy egy­koron, magára hagyatottan, egy távoli kis faluban meg hasz­nát, veheti a klinikán eltöltött éveknek, a napi megfeszített munkának... — 1945-öt írtak, amikor megérkeztem feleségem szülő­falujába, Homokterenyére. Nem volt rendelő, nem volt kórházi bázis. Saját erőmrs tá­maszkodva magánorvosként láttam munkához. A lakásom­ba négy ágyat tettem be, itt láttam el a betegeket. Gyak­ran operáltam, csináltam ko- ponyalékelést, sérv-, vakbélmű­tétet támasz nélkül, saját fe­lelősségemre. És küzdöttem az emberekbe ivódott maradiság, a babonák ellen. Szerettem Volna, ha a lakosság egészség- ügyi kultúrája egyik napról a másikra megváltozik. ★ A fiatalkori hév, a türel­metlen tenniakarás csaknem negyven esztendő múltán meg­hozta a gyümöjcsét. Dr. Ur­bányi Béla körzeti főorvos, aki naponta találkozik a be­tegeivel a mátranováki, a jánosaknai rendelőkben, be­járja a környező tanyákat, pusztákat, maga tudja ezt a legjobban lemérni. És az em­berek megnyilvánulásaiban, felvilágosult gondolkodásában önnön munkáját is benne lát­ja. ★ Ülünk az ízlésesen berende­zett hűvös szobában és az asz­talon levő kitüntetéseket, el­ismerő okleveleket nézegetjük. A főorvos a helyi Vöröske­reszt elnökeként, a napi szer­vező, felvilágosító munkáért ' számos elismerést kapott. Megjelent a paneles lakóépületek típusterv-katalógusa " Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium műsza­ki-tervezési főosztályának irá­nyításával négy budapesti és hat vidéki regionális tervező- intézetben kidolgozták az V. ötéves tervidőszakban építhe­tő paneles lakóépületek tí­pusterveit, amit részletes ka­talógusban fogott össze' és adott közre most a Tervezés­fejlesztési és Típustervező in­tézet. összesen 124 típustervet tartalmaz ez a gyűjtemény, amelyben az ország 13 ház­gyári és panelüzemi körzeté­ben építhető panelházak leg­fontosabb műszaki és gazda­sági jellemzőit, vázlatait rög­zítették. Széles körű vizsgálat előzte meg a katalógus összeállítá­sát. A lakásberuházási költsé­gek stabilizálása j érdekében ugyanis a minisztérium felül­vizsgálta a tömeges állami la­kásépítés lakóépületterveit, és az új műszaki és gazdasá­gi normatívákkal összevetve kivpnta a forgalomból azokat a terveket, amelyek már el­avultak. Az új műszaki nor­mák érvényesítése gyakorla­tilag azt jelentette, hogy a lakások felszereltségének csökkentése, tehát a műszaki tartalom elszegényítése nél­kül kellett kidolgozni gazda­ságosan megvalósítható ter­veket. A katalógus költség­adatokat nem tartalmaz, még­is határt szab a beruházási költségeknek. A tervezők és a kivitelezők ugyanis az egyes típustervek kivitelezé­sének költségvetését közösen elkészítették, s ennek alapján a minisztérium döntött az alapozás nélküli épületszekci­ók hatósági áráról. A minisz­térium tudta nélkül tehát ezeken az árakon már nem lehet változtatni ebben a tervidőszakban. Az új típustervek alapján változatlan felszereltséggel, átlagosan 53 négyzetméter alapterületű, modern állami lakások épülnek. A költség- normák adta lehetőségeken belül az alapterület nagyon körültekintő ^elhasználására, a korábbinál jobban lakható, célszerűbben beosztott laká­sok kialakítására törekedtek. A gazdasági számítások sze­rint általában 10 000 forinttal többe kerül egy-egy fél -szo­ba építése, de jó néhány típus­tervnél a tervezők megtalál­ták azt a lehetőséget, amely- ivei a költségnorma túllépé­se nélkül is mód nyílik fél szobákkal kombinált, tehát jobban kihasználható lakások építésére. A típusterv-gyűjtemény ka­talógusát megkapták a taná­csok, a beruházók, a tervező- és kivitelezővállalatok.. Kutatják a bolgár föld ösíakóit Bulgária legrégibb lakóiról még igen kevés az adat. Egyes tudósok véleménye szerint ezen a földön a tör- ténelém előtti időkben több, különféle néptörzs'lakott. Má­sok a bronz- és váskorszakot trák időszaknak tartják, de úgy vélik, h*bgy korábban niás törzsek is lakhattak itt. A végszó kimondása a régé­szekre vár. Plovdiv környékén Peter Dt-revrek, a helyi régészeti múzeum őskori osztálya ve­zetőjének irányításával 104 településhalmot és több mint 3C0 medencét tártak fel. De- tev piofesszor azon az állás­ponton van, hogy a korai kőkorszaktól a vaskorszakig Bulgária területét olyan nép lakta, amelyet írásos emlékei alapján tráknak nevezünk. A neves törénész a nagyszá­mú régészeti lelettel indokol­ja állítását. Eszerint a trá- kok Bulgária legrégibb la­kói. Az akkori földközi-ten­geri államok közül kitűntek magas kultúrájukkal, amit néhány, jó állapotban fenn­maradt művészeti alkotás is bizonyít. Peter Detev szerint a neolitikum, a kő- és réz­korszak emberei e földön az „ősirákok” voltak. És ott van az asztalon a legfrissebb és a legszebben csillogó érem is; a Kiváló or­vos miniszteri kitüntetés, ame­lyet a Semmelweis-évfordulón Budapesten vett át dr. Urbá­nyi Béla. — Talán furcsának tűnik amit mondok, de a lelkemből fakad. Betöltöttem a hatvan- ötödik évemet. Negyven esz­tendeje praktizálok orvosként. A kitüntetést az eddigi mun­kám elismeréseként kaptam, de ettől is többet jelent számom­ra e csillogó éremből sugárzó ösztönző erő a további ered­ményes orvosi munkához. Mert, nyugdíjra, pihenésre hosszú ideig gondolni sem akarok. — vkm — H árom évvel ezelőtt több mint ötven szakmun­kás jelentkezett a szak­munkások szakközépiskolájá­ba a Salgótarjáni Kohászati Üzemekből. Igaz, a szakmát nem akkor szerezték meg, ha­nem jóval előbb, az ötvenes évek közepén vagy a végén. Vajon, mi volt az oka, hogy másfél évtizeddél később, csa­ládosán, \ a mindennapi mun­ka és társadalmi elfoglaltság mellett ismét vállalták a ta­nulást? A kérdést Juhász László villanyszerelőhöz intéztem, aki, jelenleg a kohászati üze­mek pártbizottságának mun­katársa, Ezt válaszolta: — Nem tévedek, ha azt mondom, hogy a lehetőségek­nek a szerencsés egybeesése és a belső késztetés vákotta ki az „áldozatvállalást”, hogy ismét beültünk az iskolapad­ba ... Juhász László, a szemtanú, és a résztvevő hitelességével mondott véleményt, mivel ő volt az egyike azoknak, akik három év kemény munkája eredményeként érettségit sze­reztek. A körülményeket pe­dig azok a párthatározatok je­lentették, amelyek a munkás- osztály művelődését, tudásá­nak gyarapítását hivatoüak elősegíteni. Elsősorban a köz­művelődés-politikai oá rí hat á- rozat. A belső késztetés nem Számíthatnak egymásra Kerülik fokhatrymaillatoL. a — Azt szokták mondani, hogy az öndicséret fokhagy­maillatú, nem akarom én a brigádunkat dicsérni. Az ered­mények magukért beszélnek. Azok szerint pedig a munká­ban és a közösségi életben évek óta a legjobbak között vagyunk. juhász Tibor műszerész mondta ezeket, , mikor fölke­restem a ZIM' salgótarjáni gyárának Kandó Kálmán bri­gádját. Több mint tízéves múltra tekinthetnek vissza, amely során formálódtak, gyarapod­tak. Három éve komplex bri­gádként ténykednek. Legfon­tosabb feladatuk: zavartala­nul lebonyolítani az energia­szolgáltatást. Sokféle teendőt foglal magába, mivel a gyár a villamos áramon kívül te­temes mennyiségű pakúrát és kokszot is feldolgoz. Molnár István szakszerveze­ti szervező titkár — kis gon­dolkodással — ezeket mond­ta a Kandó brigádról: — Évek óta kiemelkedően dolgoznak. Nagyon jelentősek a vállalásaik. A versenyfe­lelős első félévi kimutatása szerint az újításokkal 222 ezer forint megtakarítást értek el. Élen vannak a társadalmi munkában. Elő lelkiismeret — Szerencsés helyzetben vagyunk — vélekedett Gyeb- nár István brigádvezető —, mert a brigádunkban jól kép­zett lakatosok, műszerészek, sőt mérnökök is dolgoznak. A többféle szakember együtte­sen lehetővé teszi, hogy vál­lalásainkat a gyár érdekeihez igazítsuk. — Milyen együtt dolgozni a brigádtagokkal ? — Nagyon jó. Embersége­sek, törődnek a másikkal. Hallgatnak a szép szóra is, nem húzódoznak a munkától. — Vajon minek köszönhető ez? — Az utóbbi időben szá­mos sikert értünk el. Talán ez is „mozgatja” az embe­reket. Minden kisebb cso­portban van, aki jó példát mutat. Például a lakatoscso­port vezetője, Simon József egy „élő lelkiismeret”. A tíz­órai idejét sem bírja végig­ülni. Ha befejezi az evést, föláll és a dolga után néz. Ilyen emberekkel könnyű dol­gozni. Univerzálisak Gaál Béla művezetőről azt beszélik, .ért az emberek nyel­vén. — Ez a kollektíva — mond­ta — tulajdonképpen törzs- gárda. Régóta itt dolgoznak, ismerik egymást, s így köny- nyen értünk a, szóból. — A brigád vezető szerint jól képzettek... — Az energiával kapcsolat­ban sok mindenhez kell ér­teniük. Talán túlzásnak tű­nik: univerzális emberek. Ér­tenek hozzá és kedvvel vég­zik. Legtöbbször öröm velük dolgozni. — Van-e segíteni akarás a munkások között? — Ahol kell, szívesen se­gítenek egymáson. Ez a leg­jobban talán az újításoknál mutatkozik meg. Nálunk nagy a lehetőség rá, élünk is Vele. Tavaly tizenöt elfogadott újí­tásunk volt. Ebből tizenhár­mat mi, magunk kivitelez­tünk. Senki nem mondta, hogy „az. ő újítása, hát akkor kín­lódjon érte ő". Akár a laka­tosokhoz, akár a műszeré­szekhez vittük, szívesen fog­lalkoztak vele. Kovács István villamosmér­nök . régi tagja a brigádnak. — Miképpen kerültek mun­kások is, mérnökök is egy brigádba? — Az energiaterület azok közé tartozik, ahol nagyon szorosan összefonódik az el­mélet és a gyakorlat. A ter­melésben előfordulhat, hogy csak a rajz jut el a munkás­hoz. Itt azonban nem lehet szétválasztani az elképzelést és a megvalósítást. — Ezek szerint jó a kap­csolat a mérnökök és a mun­kások között? — Közvetlenek vagyunk. Megbeszéljük a teendőkét, vi- tatkózunk. A szakmunkások is adnak tanácsot, ötletet. Olyan még nem történt, hogy egy mérnök nem merte volna megfogni a szerszámot. Nincs mérnöki, lakatosi, vagy mű­szerészi munka. A feladatot kétféleképp lehet megoldani: jól, vagy rosszul. S, akadt már. aki az utóbbit válasz­totta és távoznia kellett a brigádból. — Ezek szerint rang brigád­tagnak lenni? — Hogyne. Ki kell érdemel­ni. Munkával, közösségi ma­gatartással. Tízen összejöttek Közösségi magatartás nem­csak a munkában nyilvánul­hat rpeg. A gyáron kívüli brigádéletről faggattam Ju­hász Tibor műszerészt. — Nem felejtjük el egy­mást a gyárkapu után sem. Ennek legjobban talán azok a fiatal családapák örülnek, akik építkeznek, s mi segí­tünk nekik. J& néhány szabad szombatot fölhasználtunk er­re a célra. De az is előfor­dult már, hogy szabadságot vettünk ki ilyen munkára. Többek között az .én garázso­mat is a brigád betonozta. — Mindenki elment? — Természetesen nem. Hi­szen nem is fértünk volna. Nálunk tízen jöttünk össze. Nagyon jó hangulatban dol­goztunk. Reméljük, továbbra is meg­állja helyét e versenyben a Kandó brigád. Méghozzá sok hasonlóan kiváló versenytárs között. — molnár — Két év alatt 700000 új telefonállomás Lengyelországban is nagy a sorban állás a telefonért. Je­lenleg mintegy 700 ezren vár­nak telefonra. Ezért most döntést hoztak a hálózat gyorsabb fejlesztésére. Az 1977-es év tehát fordu­lópont lesz a lengyel telefon- hálózat kiépítésében. A Varsó melletti ozarówi kábelgyár — francia licenc alapján — meg­kezdte azoknak a kábeleknek a gyártását, amelyek lehető­vé teszik egyetlen vezetéken 3000 beszélgetés lebonyolítá­sit. Ugyancsak francia doku­mentáció alapján folyik a korszerű telefonközpontok ki­építése. Az idén négy E—10- es elektronikus központ léte­sül. Ezek a világ legkorsze­rűbb központjai közé tartoz­nak. Az iparág jövőre éri el tel­jes kapacitását, így két ev alatt képes lesz 700 000 új telefonállomás felszerelésére. Természetesen mindenki tele­fonigényét még nem tudják .kielégíteni, de belátható időn belül közük a kérelmezőkkel, hogy mikor kerül rójuk a sor. Munkások Érettségi után volt egyéb, mint azok a ré­gebben elodázott, elhalasztott igények, amelyeket a szakma megszerzését követően a csa­ládalapítás, anyagi nehézségek miatt nem lehetett kielégíteni. — Amikor megtudtuk, hogy a salgótarjáni 211. számú Ipa­ri Szakmunkásképző inté­zetben be lehet iratkozni a szakmunkások szakközépis­kolájának hároméves levele­zőoktatására többen elhatá­roztuk, beiratkozunk. Abban az időszakban különösen so­kat beszéltünk a művelődés­ről, hiszen 1974. nyarát mu­tatta a naptár, s márciusban látott napvilágot a Közműve­lődés-politikai párthatározat, Akkor párttitkár voltain, s magamra nézve fontosnak tar­tottam, hogy ne csak beszél­jek, a párthatározat végrehaj­tásáról, hanem a tanulásban is mutassak példát. A karbantartóüzem egy­kori párttitkárát számosán követték. De nemcsak a kar­bantartók, hanem más üze­mek szakmunkásai is beirat­koztak a hároméves levelező iskolába. Az első beiratkozok között volt Molnár István ön­tő, akit nemcsak a későbbi szorgalmáért illet dicséret, ha­nem a fiataloknak példa a jö­vőre is. A gyár egyik legne­hezebb munkahelyén dolgozik, s csaknem ötvenévesen — az osztály legidősebb tanulója­ként — fejezte be az isko'át, szerzett érettségi bizonyít­ványt. Huszonheten szerezték meg az érettségi bizonyítványt. Jó néhányan lemaradtak — de mégsem mindenki, ahogy a kitartóknak megjósolták! Ök, azonban nem értek rá a jós­lásokkal foglalkozni. Tanulni­uk kellett, s vállt-váünoz vetve segíteni, ösztönözni egy­mást. — Ha nem lett volna jó társaság, én is otthagyom — "mondta Valet József villany­szerelő, szocialista brigádveáe- tő. A jó kollektíva összetartó erejének tulajdonítja a si­kert Hollandi László villany- szerelő, párttitkár, Kollár Miklós kovács, művezető, s a többiek is. A maguk mun­kájáról, a sok éjszakázással járó tanulásról nem is be­szélnek. Pedig sokat tanult a gárda. Ezt bizonyította Pel er Tibor tanár, osztályfőnök if,: — Minket tanárokat. is magával ragadott ezeknek az embereknek az akarása, len­dülnie, s a nehézségekkel való hősies birkózása. Magam is gyárban -■ dolgoztam a tanári munkám előtt, éppen közöt­tük. Lz kezdetben inehezítet- te kissé a munkát, azonban ennek köszönhetem, hogy meg­értettem a- gondjaikat... /■ Horváth László, a szakmun­kásképző intézet igazgatója a legnagyobb elismerés hang­ján beszélt ezekről a szak­munkásokról, akik nemcsak a korszerű általános középfokú műveltség megszerzésének feladatával birkóztak meg si­keresen, hanem helytálltak a termelésben, s nem hanyagol­ták el a közéleti teendőiket sem. — A kohászati üzemek egy önálló osztályt indított három esztendeje, s tanulóik közül, csaknem harmincán érettsé­giztek. Ez az eredmény je­lentős lépés a közművelődési célokhoz vezető úton. P. a. | NöGRAD — 1977. július 23., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom