Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-22 / 171. szám
Nemzetközi „diáktalálkozó " OTTHON Az ipar és a keres kétféléin Utazásunkat segítik akciója a fejértékesítés Nyár. Meleg van. Az utazások, kirándulások, víkendclc időszaka. Ilyenkor a MÁV dolgozóinak munkája megsokszorozódik. Hogyan vélekednek erről a salgótarjáni főtéri állomás dolgozói? Riportunk róluk szól akik „szezonban” is helyt állnak. t Kisebbfajta nemzetközi ifjúsági találkozó színhelye volt a minap a szécsényi mezőgazdasági szakközépiskola diákotthona. Német, csehszlovák és magyar diákok barátkoztak egymással. — Iskolánkban hagyomány, hogy a tanulóink a nyári gyakorlatot az NDK-ban (Güst- rowban) illetve Csehszlovákiában (Losoncon) végzik. A cseregyakorlat keretében a két ország intézetéből mi fogadjuk a diákokat — mondta Racskó Pál, az iskola igazgatója. A német gyerekek Palotáson tevékenykedtek, ám Szé- csényben a szakközépiskola vendégei voltak. — Nagyon jónak tartom ezeket a kölcsönös cserégyakorlatokat. Azon túl, hogy a gyerekek közelebb kerülnek egy külföldi ország mezőgazdaságához, lehetőségük adódik az ott élő emberek életének a megismerésére. Szeretném elmondani, hogy Palotáson és Szécsényben nagyon kedvesen fogadtak minket. Igazán elégedettek vagyunk a vendéglátással — fejezte ki elismerését Fritz Event, a csoport vezetője. — Milyen munkát végeztek a gyerekek? — A kukoricásban dolgoztak, a mellékhajtásokat szedték le. — Nehéz munka? — Nem. Nagyon gyorsan eltelt az idő — mondta Marion Warolow. — Jó barátságot kötöttünk a palotási fiatalokkal. Esténként discót rendeztek a kedvünkért. — Nagyon szép ország Magyarország — vélekedett Silvia Bormann — az emberek nagyon kedvesek. éreztük _ Bernd Kroschewski, amikor a német lányok nem hallották, arról beszélt, hogy milyen kedvesek és csinosak a magyar lányok. — Ügy éreztük magunkat, mint otthon, örülök, hogy a magyar fiatalok mellett lehetőségünk adódott csehszlovák fiatalok megismerésére is — mondta Marion Warolow. — Ha önálló keresettel rendelkezem, mint turista, ismét ellátogatok Magyarországra — bizonygatta Judith Benjo. A fiatalok kisebb-nagyobb csoportban beszélgetek. Hogy megértsék egymást, előkerült a szótár. De természetesen kézzel-lábbal mutogatva is próbáltak a másiknaK magyarázni. Ha egy-egy gondolatot sikerült megérteni, magasra csapott az öröm. Nem is olyan nehéz ez a nemzetközi társalgás, nyugtázták magukban a gyerekek. Ami összeköti őket: fiatalok, vidámak, élvezik az életet. Varga Katalin tanárnő, a losonci csoport vezetőjének véleménye szerint a csehszlovák és a magyar mezőgazda- sági ismeretek oktatásában sok hasonlóság fedezhető fel. — Mi Nógrádszakálban voltunk málnát szedni — újságolta Telek Róbert. — Érdekes munka, nálunk nincs málna. — És azonnal élvezhettük munkánk eredményének egy részét —■ mondta mosolyogva Körmendi László. A losonci diákokat Szécsényben szállásolták el és onnan jártak naponta Nógrádszakálba. magunkat — Minden délután vagy este volt valami érdekes program. Jártunk a szécsényi múzeumban, voltunk Balassagyarmaton, discót rendeztünk a szécsényi fiatalokkal. Nagyon tetszett a Hungária együttes koncertje. Több alkalommal moziban voltunk — foglalta össze magyarországi tartózkodásának élményeit Kázmér Márta. Nem maradt el a közös sportrendezvény: foci, tenisz, asztalitenisz. A gyakorlat végén a gyerekek Észak-magyarország tájaival, városaival ismerkedtek. — Nekem nagyon tetszett Eger, a vár, a főiskola és a strandolás — vélekedett Obe- lavszki Agnes. Kluki Erzsébetnek Miskolc, Lillafüred nyerte meg a tetszését. A jegyzetfüzetek megteltek feljegyzésekkel, barátok, ismerősök címével. — Mennyi cím került a füzetbe? — kérdeztem. A gyerekek szinte egyszerre válaszolták: — Sok! Azután a diákok összecsomagoltak. A németek visszaindultak Palotásra, ahol még két napi munka várt rájuk, aztán hazánk nevezetességeivel ismerkedtek: Egerrel, Mis-' kolccal, Esztergommal, Budapesttel. A csehszlovákok részére véget ért a magyarországi gyakorlat. Ök hazaindultak. A diákok magukkal vitték megyénk tájainak szépségét. A barátságot, mely itt született. A szécsényi fiatalok hosszasan integettek a távozó autóbusz után és így búcsúztak: viszontlátásra! Sz. F. fokozására A szarvasmarha-tenyésztés fej- lőd.cse nyomán érezhetően növekedett a tejtermelés, az eddigi adatok, jelzések szerint az «den minlegS' 100 millió literrel több tej felvásárlása várható az évinél. A tejtermelés növekedése lehetővé teszi, hogy gyorsabb ütemben fejlődhessék táplálkozási kultúránk. A Belkereskedelmi Minisztérium a Mezőgazdasági és Él'.imezésügyi Minisztériummal közös akcióprogramot dolgozott ki, amelynek keretében az év végéi« újabb 200 helységre terjesztik ki a pasztőrözött tej- ellátást A tejipart kötelezték a meglevő választék rendszeres kínálatára és új, korszerű termékek gyártására. Ennek megfelelően várhatóan az idén Budapesten megjelenik a forgalomban az ulti a-pasztőrözött, hat hétig minden hűtés nélkül eltartható steril tej. A városokban kísérletképpen öt százalék zsírtartalmú joghurt, új füstölt- és túrósait, ízesített tortakrém, fűszeres krémtúró, habdesszert és pudingké- szíf.mények gyártását és értékesítését kezdik meg. Az akcióprogram előírja, hogy a tejipar megfelelő gének és csomagolóberen- dezések üzembe állításával tőre kedjék hosszabb ideig eltartható termékek előállítására, az étkezési túró és a vaj stb. korszerű csomagolására. Az ipar és az élelmiszer-kereskedelem közös feladata az igényekhez jobban igazodó szállítási rordok kialakítása. A KŐ7ÉRT- válla latoknál bolttímisonként kötelező választékmimmumot írtak elő, amelyhez hasonlót másutt is meghatároznak majd. Az értékesítés növelésének elengedhetetlen feltétele a hálózatfejlesztés. Tervezik, hogy egy-e^v ABC-áruház nyitásakor a környéken felszabaduló kisebb üzletekből tejboltot, teiivót alakítanak ki. s a nagy alapterületű üzletekben is megteremtik a tej és tejtermékek helybeni fogyasztásának lehetőségét. A kereskedelem elősegíti az iskolatej-akció kiterjesztését Az akcióprogramban érdekelt a vendéglátás is. A melegkonyhás vendéglátóüzletek étlapjaira a mostaninál jobban, akár kímélő ételként is, felkerülnek a tej- és tejtermék alapú ételek. A reggeli italok árusítására kötelezett vendéglátó helyeken bővítik a választékot. A vendéglátó-hálózat fejlesztésénél törekednek a jelenleg Is nagyon népszerű tejpresz- szók, tejbüfék kialakítására. Nyári egyetemek ' Egyetemi város lesz nyaranta rövidebb-hosszabb időre az országnak kevés híján húsz helysége: Debrecen és Veszprém, Miskblc és Budapest, persze egyébként is egyetemi város, mások azonban csak a nyári napokban-hetekben válnak azzá. Szombathely, Salgótarján, Harkány, Gyula, és Zalaegerszeg, Kecskemét és Esztergom vár nyaranta vendégeket nem csupán az ország különféle részeiből, hanem számos más országból is. Kialakultak városonként az „egyetemi karok” is: Esztergom művészeti egyetemet tart, Zalaegerszeg néprajzit, Eger filmművészetit. Debrecenben — egyébként jubileumi szemeszteren, az ötvenediken — Adyról esik szó, s a résztvevők ellátogatnak Érmindszentre is. Harkányban a Népek barátsága nyári egyetem tartja szemeszterét, Budapesten közgazdasági témákról beszélnek, Veszprémben — a balatoni nyári egyetemen — a táj történetéről, műemlékeiről és mai szépségeiről, Sopronban a környezet védelméről, Esztergomban Kodály művészetéről, pedagógiai módszeréről. Gyulán nemzetközi eszperantó egyetemet tartottak. Másutt, Szegen, Salgótarjánban, Pécsett, Nyíregyházán, Keszthelyen is kialakulnak sorra-rendre a választott témakörök, amelyekről előadások hangzanak el, szemináriumokat rendeznek, vitákat, beszélgetéseket kezdeményeznek. Mindenütt egybekapcsolják a nyári egyetemet azzal, hogy a látogatóknak bemutathassák a város és a környék, a táj szépségeit, életét, a munkát és az eredményeket. A szó régi, szép értelmében egyetemek, universitások ezek a nyári találkozók. Egyetemek a tekintetben, hogy teljesebb világlátás —, s vele együtt a magyar világ teljesebb látása — a tétjük, s a tekintetben is, hogy a tudományok egyetemességének, a tudomány, tudás és élet, valóság teljes közösségének megvalósítói. Hiszen bámiről essék is szó a nyári universitásokon, mindig arról szólnak valójában, hogy az embernek az életét okosan kell berendeznie, szépen és szépre, jóra törekedve. De nemcsak szólnak erről, hanem a tudomány kérdéseinek és válaszainak földolgozásával, az eredmények és a problémák világos vizsgálatával tesznek is azért, hogy az élet minálunk, s a világon mindenütt szebb és jobb legyen. S universitások ezek a nyári egyetemek azért is, mert a résztvevők nem csupán a tudomány tanulmányozásának közösségét vállalják itt, hanem a néhány napos, kéthetes találkozó baráti kapcsolatok kialakítására, barátkozásra, bizonyára nem egyszer meg életre szóló barátságok szövődé- sére is sok alkalmat ad. S ez, az emberek közötti barátság, őszinteség, az ami a világ jövőjét megalapozhatja. Egyetemi város lesz nyaranta néhány napra, egy-két hétre hazánk sok kisebb-nagyobb városa, városkája, s ezzel valóban előbbre lépnek a város rangsorában. Nem a névjegyzék szerint, nem is a földrajzkönyvekben, hanem ennél értékesebben: az emberiség előbbrejutásának, a népek közötti megértésnek a szolgálatában. A pálya kezdetén Rajtam múlik Nehezen indul a beszélgetés. Miért pont én — tiltakozik Hegedűs Valéria, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat 22 éves dolgozója. A vallomásra végül társai ösztönzéséi e áll rá. — A Balassi Bálint Gimnáziumból jelentkeztem to- bábbtanulni Salgótarjánba, a számviteli főiskolára. Soha nem voltam eminens tanuló, a közepesnél csak egyszer sikerült jobbat elérni. A diplomám lett jórendű. Hogy miért éppen így döntöttem az érettségi után? Nem tudnám megmagyarázni. Talán közrejátszott az is, hogy Salgótarján közel van; hogy helyet kaptam a kollégiumban. Nem kellett naponta két órát utazni Örhalomból. Az őszinte szavak sugallják: nem valami határozott elképzelés, konkrét célkitűzés jellemezte a pályaválasztást. A fiatal sors mégsem mellékvágányon indul. Erről is bizonyságot ad Hegedűs Yaléria, — A választást semmiképpen nem bántam meg. Ezzel a diplomával a zsebben nagyszerűek az elhelyezkedési lehetőségek. Hogy az elégedettség tartós lesz-e, minden sikerül-e, elsősorban rajtam múlik. A „start” az elmúlt év szeptemberében mindenesetre sikeres volt. Ebben pedig nem csekély a szerepe a fémipari vállalat közgazdasági osztályának, amely befogadta, útbaigazította a pályakezdőt. — Rezsigazdálkodással, rezsiköltségekkel, a műszaki fejlesztés költségeivel foglalkozom. így változatos, nem unalmas a feladatom. De a munkához, különösen az eleién, segítség kell. A főiskola, a diploma nem minden. Utána is van mit tanulni. Sőt, kell — nem is keveset. Tökéletes elégedettség ~ így ‘beszél a kollégákról Hegedűs Valéria. — Azt mondhatom, hogy nagy a szerencsém. Jó környezetbe kerültem. Mellettem voltak a betanulásban, most is sokat segítenek, megértőek. A szerencsét nem véletlenül említettem. Hallottam már clyao esetről — nem iS egyszer —, amikor: a „Kirakom a Iában a jövevénynek, az új embernek, hátha elbukik benne" elv érvényesül. A munkatársak jobbára idősebbek. Ez sem akadálya az egyetértésnek. — Jó dolog egy közös kirándulás a Nyírjesbe. De ha szabad időben a városban összeakadunk, akkor is ez az első mondat: „gyere hozzánk”. Apróság? A jó közérzet lényeges eleme ez. A közösségi munka kerül szóba. A további beszélgetést is ezzel a szóval lehet legjobban jellemezni: őszinteség. Hegedűs Valéria nem keres kibúvókat, magyarázatokat. — A KISZ-nek tagja vegyek, igaz, nem valami nagyon aktív. A valóság az, hogy soha nem voltam rettentő mozgékony, sem a gimnáziumban, sem a főiskolán. Persze, mindig megcsináltam amit kértek, amit mondtak. ★ Mi most a legfontosabb? A kérdésre azonnal határozottan válaszol: minél több ismeretre szert tenni. Ehhez, pedig a munkatársak segítségén túl. minden lehetséges továbbképzési formával élni kíván. — Előbbre kell lépni, égető szükségét érzem ennek. A szűk egy év után még korai lenne valamiféle összegezést készíteni, magam sem tudnám megtenni. Egy biztos: valamit — egy jó szakmát — fel tudok mutatni. De félénk vagyok. ha valamit nem tudok, ezért ismétlem annyit a tanulást. Hogy biztosabb legyek önmagámban. K. Kelemen Gábor Hét végeken sokkal nagyobb a forgalom, mint máskor. Jóval többen utaznak — mondja Tóth Mária személypénztáros. — Főleg Hajdúszoboszlóra, Debrecenbe és Budapestre, de úgy is mondhatnám, az egész ország területére adunk el menetjegyet. A forgalmi Irodában Czikora István forgalmi szolgálattevővel beszélgettünk. — Legfőbb feladatunk az utasok tájékoztatása. — mondja — Aki ritkán utazik vonaton, az ideges. A balesetek megelőzését sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az Utasellátó automata büfében sorban állnak az emberek. Van aki kávét, szendvicset kíván, de legtöbben a hideg üdítő italokat kiszolgáló automatánál várakoznak. Olykorolykor előfordul, hogy az automata, elromlik, de a következő pillanatban Hegedűs Mátyásné már ki is javítja a hibát. — A déli órákban emelkedik a forgalom — tájékoztat s kávéval, üdítő itallal kínál. Elfogadom. Meleg van... (Bábel László képriportja.) | NÓGRAD — 1977, július 22., péntek ^ _ 5 v