Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-20 / 169. szám
N II hatékonyság útjai (G> A valóban kedves vevő Elvágva a találgatás útját, a valóban kedves vevő — minden vevő, akár bel-, akár külföldi. Á vevő azért kedves, mert ha ő nincs, akkor termelés sincsen, s miféle gyártó lenne az, aki semmiféle árut nem állít elő?! Az ötödik ötéves terv végére a nemzeti jövedelem minden száz forintjából ötven a külkereskedelemben realizálódik, s ez sokat mond arról, miért kedves a vevő, miért elsőrangú teendő a jól értékesíthető, versenyképes áruk arányának növelése. Azt ugyanis nehogy elfeledjek: a kedves vevő egyre inkább válogat, alaposan megnézi, mire adja a pénzét, igényei vannak tehát, s ha a termelő holnap is üzletet kíván kötni, akkor igazodnia kell ezekhez az igényekhez. Ezt saját bőrükön tapasztalják megyénk exportáló vállalatai. Udvarlás helyeit Tavaly a 205 milliárd forint értékű kivitelből 124 milliárd a szocialista, s 31 milliárd a nem szocialista országokba jutott el. Ez a hatalmas árutömeg a termelőágazatok egészének teljesítménye, s meggyőződésünk, a vevő attól függetlenül vásárolt, udvaroltak-e neki, vagy „csak” jó árut kínáltak, megfelelő áron és szállítási határidővel. Udvarlás helyett ugyanis sokkal meggyőzőbb maga az áru. ha — olyan, amilyet a vevő elgondolt. Az értékesítés adatainak ismeretében állíthatja-e bárki is megalapozottan, hogy ez vagy az a vevő kedvesebb, mint a másik? Érdekes módon azonban a termelők egy csoportja mégis rangsorol, sajnos, nem árui korszerűségét, gazdaságosságát, hanem a — vevőket. Ne tagadjuk persze, hogy az üzletkötésnek vannak külsődleges jegyei, amibe beletartozik a vendéglátás, az esetleges ajándékozás, ám mindezeknél hathatósabb érv az áru! Ha olyan, amilyennek lennie kell. S könnyen eladható terméknek ritkán van szüksége körítésre; sok fogá- sos vacsorára, magyarnótákra, balatoni fürdésre... 11 vevők hősége Több hazai nagyvállalatot — csupán egyet, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT-t említve — évtizedekre terjedő kapcsolatok fűznek a vevőkhöz. A vevők hűsége: a termelőbe vetett bizalom Ez a bizalom viszont abból táplálkozik, hogy a termelő mindenkor állta adott ,szavát, nem tett különbséget kis és nagy, fontos, s kevésbé fontos vásárlók között, azt az árut s annyit szállított, amit, ameny- nyit a vevő óhajtott. Túl nagy leegyszerűsítés így vázolni a kapcsolatokat? Természetesen leegyszerűsítés, de a lényegen nem torzít. Az üzleti forgalom pénzösszegei mögött ilyen, elvontnak látszó fogalmak is rejlenek, cfe ezt nehezen látja be, érti meg némelyik termelőegység. Máskülönben aligha történhetne meg, hogy a vevő a már aláírt szerződést földmondja, mivel a szállító az első tétel átadása után módosítgatni kezdett: az alapanyagon, a festésen, a csomagoláson. .. Az ilyesfajta ügyeskedésnek-hasz- na illékony, kára maradandó. Sajnos, nem vagyunK híján a hasonló eseteknek. Az 1976-os esztendő sokféle jellel tudatta a termelőknél, becsüljék meg jobban a vevőt. A hazai és a külföldi vevőt egyaránt, mert ezen a hangsúly! Veszélyes utat járnak ott, ahol „belföldre ez is jó lesz” alapon ömlesztik ki a gyárkapun az ún. osztályos árut, s a külföldi cégeket is úgy rangsorolják, hogy ez csak ... ez azonban... Az erkölcs sem tűri az ilyesfajta csoportosítást, s az egészséges üzleti szellem szintén nem, mert az azt tartja, hamis keresmény nem fiadzik, megszolgált garasból aranytallér vastagodik. A tavalyi, számítottnál kisebb forgalomemelkedés — az ipar, összehasonlítható árakon mindössze 1,9 százalékkal értékesített többet a nagy- es kiskereskedelemnek, mint 1975-ben — meggyőzően bizonyította, a hazai vevő sem táncol már úgy, ahogy a termelők muzsikálnak. Ragaszkodik az elképzeléseihez — lásd a ruházati kereskedelem, a bútoreladások tapasztalatait — ahogy szakszerűen mondják, a piac bizonyos termékeknél tartózkodó magatartást tanúsít... Kincs: az inlormáció Napi tapasztalatoK, s tudományos alapossággal végrehajtott elemzések egyaránt azt bizonyítják, gazdaságosan, azaz hatékonyan csak ott képesek hosszú távon termékeket előállítani, ahol folyamatosan feldolgozzák a piaci, a fejlesztési, a termelésközbeni információkat, ahol rájöttek: az ismeret érték. Jó néhány kései fölismerés — például az elektronikai fejlesztésben — az információk hiányos ösz- szegyűjtésének, kétbalkezes feldolgozásának tudható be, s ami a baj, nem fogalmazhatjuk mindazt ■ múlt időben. Má is hat az a termelői szemlélet — legutóbb éppen a XVI. közgazdász-vándorgyűlésen szóltak elmarasztalóan róla —, hogy a mi dolgunk az áru előállítása, az eladással törődjenek a kereskedők. Az értékesítés nagy hullámzásai, a szállítási szerződések körül tapasztalható visszásságok; a különböző perek — nemegyszer külföldi cégekkel pro és kontra — mind-mind azt bizonyítják, a kedves vevő nem mindig és nem eléggé kedves. Azoknak nem, akik belőle élnek. Azoknak nem, akik — tevékenységük más szakaszaiban — maguk is vevők, -s olyankor fölháborodva tiltakoznak amiatt, amit mosolyogva tesznek még eladóként. Lázár Gábor (Következik: Cég, zsebből irányítva) Elegendő a gép az aratást követő munkákhoz ’ Megnőtt az érdeklődés a mezőgazdasági gépek iránt, az elmúlt év azonos időszakához képest lényegesen több korszerű berendezést vásároltak a termelők 'az első fél évben. Hat hónap alatt 3175 traktor — a tavalyinál ^OO-al több — és 1527 kombájn talált vevőre. A gépek jól segítik a nyári betakarítást, alkalmazásukkal a kombájnpark a termőterület hét százalékát aratja le naponta. A mezőgazdasági vontatók Is keresettek, a Szovjetunióból az első fél évben 220 nagy teljesítményű t T—150-es r.ehéz- traktor érkezett a vevőszolgálati állomásokra. A szintén a nehéztraktorok közé sorolható Rába—Steiger magyar traktorokból is 130-at adtak el és további 23C szállítására kötött szerződést az Agio- tröszt az év második felére. Az egyik legkeresettebb traktortípusból, a szovjet T—100- as lánctalpas gépből az 1977- re szerződött 150-ből többi mint 100 július elejéig beérkezett. Érkeznek a csehszlovák Zetor—120-as traktorok is, ezek várhatóan tovább öregbítik majd a csehszlovák traktorgyár hírnevét a magyar gazdaságokban. Az aratást követő tal^íjmun- kákhoz megfelelő felszerelést vásárolhattak, illetve szerezhetnek be a továbbiakban is a termelők. Elegendő tarosa, eke és más talajművelő gép van a raktárakban. A gazdasagok kiszolgálása zavartalan. Az év második felében állnak munkába a nagy teljesítményű kertészeti gépek. Megkezdődött a zöldbab-beta- karítók szállítása és értékesítése, július végéig várhatóan 54-et vesznek át a telepek a gyártól. A borsócséplők jó részét a termelők már átvették. Az NDIC-ból korszerű burgonyakombájnok érkeznek, 90- et eddig már átvettek az üzemek, további 40 kombájn szállítása pedig szintén még a nyári hetekben esedekes. A kereskedelem az első félj évben 50 százalékkal több íű-| kaszát és szecskázógépet adott el, mint az első fél évben. A| további igényeket szintén ki-j elégíti az Agrotröszt. Átmenetileg csak az okoz gondot, ihogy az egyik rotációs fűkasza izállításával a gyár megkésett JA háztáji és a kisegítő gazdagságoknak további 340 motoros kaszát és munkagépet szerződött le az Agrotröszt az idén, eddig értékesített mennyiségen felül. PróbaüacmrTpM előtt es csodák nélkül AZ ŰJ IPOLY BÚTORGYÁR a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyára, és a Balassagyarmati Fémipari Vállalat tószomszédságában áll. Építését 1975. novemberében a terület letisztításával kezdték, a tulajdonképpeni kivitelezői munka 1976. márciusában indult meg. A Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat vezetői és dolgozói, valamint a Csőszerelőipari Vállalat itt dolgozó kollektívája 1976 június 30-ra vállalta az új gyár átadásai. ígéretüket teljesítették. A műszaki átadást 1976 június 20-ában jelölték meg. Ez a munka június 28-án kezdődött, s július 8-ig tartott. A gyár vezetőinek korábbi elképzelése az volt, hogy az utolsó széria gyártását június végéig befejezik, nem indítanak újabbat. A tapasztalatok azonban módosították a korábbi allasfoglaiást. Az átme-, nettel járó zökkenők mérséklésére a régi gyárban még hozzákezdtek egy széria előállításához. Termelés közben bonyolítják le az átköltözkó- dést isi Mi az, ami megkülönbözteti ennek a gyárnak az építését a többiekétől? Az egyik: a határidő betartása. A másik: a módosított költségvetésen belüli építkezés megvalósítása. — Senki se higgye, hogy itt valami ördöngösség, vagy csoda történt. Nem tettünk mást, csak azt, amire vállalkoztunk. De azt szívvel, lelkesedéssel. Talán közhelynek tűnik, de kimondom: egy kicsit megszállottként dolgoztunk. Ügy érzem, sikerült bizonyítanunk. Nemcsak nekünk, hanem a kivitelező tanácsi építőipari dolgozóknak és vezetőknek, valamint a Csőszerelő munkásgárdájának és vezetőinek is — vélekedik Szedték* Sándor igazgató, majd nyomatékkai hozzáfűzi: — Nincs titok, ahogy egyesek vélik... Titok valóban nincs, de egy-két megszívlelendő tanulság, tapasztalat kínálkozik, így igaz ez, még akkor is, ha tiltakoznak az ellen, hogy tevékenységüket kizárólagos példaként említsük. Erre a nagy munkára már hat éve készülnek. Mivel a készülődés szó igen sokfajta értelmezést takar, ahány ember, annyiféle sajátos értelmezést, jelleget kap, ezért az Ipoly Bútorgyár építésénél a készülődés a következőket jelentette, először: magas képzettségű mérnökök megszerzését, hogy a kivitelezés során ne kelljen azt magyarázni, ami a szakembereknél természetes dolog. Másodszor: a szükséges pénz megszerzését. Harmadszor: a rendelkezésre álló összeg okos, céltudatos, következetes felhasználását a tervezéskor. Negyedszer: a saját lehetőségek reális felmérését, megállapítását. Ötödször: annak eldöntését, képesek-e a sok ismeretlenes feladat jó megoldására. Választ kellett adniuk, mert az új gyár létesítőnél a vezetők vállalták magukra a generálkivitelezéssél járó sokrétű, bonyolult feladatókeit \ EZT KŐVETŐEN alakították ki a követendő munka- módszerüket és osztották fel a területeket. Az irányítás, a koordinálás, a gyár első számú vezetőinek es három mérnökének kezébe volt letéve. Az ó munkájuk döntően meghatározta az építkezés zavartalanságát, a részhatáridők betartását. Úgy döntöttek, hogy kiiktatják tevékenységükből a bürokratikus megnyilvánulásokat. Papírt csak akkor írtak alá, amikor a probléma már megoldódott. Jogászi beavatkozásra, a paragrafusok csűrésére-csava- rására egyáltalán nem gondoltak. Ennek ellenére sem ment minden úgy, mint a karika- csapas. A tervezőknek hat hónap alatt kellett megbirkózni a beruházási programmal és a kiviteli tervek elkészítésével. — A rövid idő érezhető volt a kiviteli terveken. Elég sok hibával készültek el. Ez azonban csak részben a tervező munkájának gyengesége — hangsúlyozza az igazgató. — De itt sem éltünk az akadályközlő levelek sokaságával, hanem ami problémát jelentett, azt megbeszéltük. Amikor megegyeztünk a megolás- bah azt gyorsan végrehajtottuk. Ahogy haladt az idő, úgy erősödött meg az építőkben és a csőszerelőkben is az a nagy elhatározás, ami az új gyér leendő tulajdonosait fűtötte. A megszállottságból adódó tennivágyás, hogy határidőre, és az előírt összegben készüljön el az új léte- simény. A Magyar Nemzeti Bank nagyfokú rugalmassága csak fokozta ezt az egyénként jó szellemű munkakedvet. Amit pedig nem tudtak elintézni a kivitelezők, a csőszerelők, azt a gyár vezetői vállalták magukra. A vezetők példamutató magatartása újabb és újabb serkentést adott a munkásoknak. Így hát' nem jelentett különösebb gondót a kommunista műszakok megszervezése. Pedig erre az utóbbi két hónapban egy-egy munkafolyamatnál gyakran került sor. A döntő munkáknál egész nap jelen volt az építők igazgatója, Godó Dezső, s amikor szükség volt, azonnal intézkedett. Hasonlóképpen cselekedett a Csőszer főmérnöke. Az Ipoly Bútorgyár vezetői pedig hol kora reggel, hol. késő délután, de csaknem mindennap érdeklődtek a munkák állása felől, meghallgatták a problémákat, s azt követően intézkedtek. Egyetértésben dolgozott egymás mellett az építőmunkas, a Csőszerelőipari Vállalat ide irányított munkáskollektívája. — Ügy dolgozták. mintha saját maguknak építenék — mondja mély meggyőződéssel hangjában az igazgató. Később azon meditál, miként adja vissza ünnepi avatóbeszédében a lelkesedést, odaadást, amit az itt dolgozó munkások részéről tapasztalt. De nem feledkezik meg a gyár negyven, köztük harminc azon dolgozójáról sem, akik kezdettől fogva itt tevékenykednek, s kezük munkáját dicséri az ízléses, jó minőségben elkészített szociális épület, amely hatmillió forintot ér. A GYÄR VEZETŐI és dolgozói nem kergetnek hiú áb- íándokat. Tudják, ogy a csata első ütközetét nyerték meg. A győzelem — a beruházási okmányban vállalt termelési szint elérése — még hátra , van. Ha ennek megvalósításáért is ugyanolyan odaadással, megszállottsággal dolgoznak, mint az új gyár építéséért, akkor nem kétséges a győzelem. V. K. Paradicsomszüret a házikertben. Első alkalommal telepített dón Vincze Ferenené. A Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ Cserhát jának a tagja. Nemrégen kezdte el első termés szódé iek, habár a szüretet nagyon sok izgalom előzte meg. Vine okozott a fagy, kissé visszavetette a növények fejlődését, munkával azonban megtalálják, számításukat, Hetente két íadicsomot, az- ÁFÉSZ gépko csija helybe jön a termésért. fóliasátrat kertjébe Kozár- zöldségtermesztő szakcsoporí- sét. A bogyók szépen fejlct- zéék fóliasátrában károkat Gondos kezeléssel, szorgos alkalommal szállítják a parr kj Viharágyú a padláson A századforduló idején használt viharágyúk egy teljesen ép, működőképes példányára bukkantak Pécsett. A szőlővel borított városi dombok egyik villájának padlásán állt a rozsdamarta vas- szerkezet, amelv most múzeum bí. került. Ez volt a inai rakétás jégeső-elhárítók őse. A múlt század utóján Stájerországban kezdtek kísérletezni viharágyúkkal abból a célból, hogy szétoszlassák a jég- és viharfelhőket. Pécsett, éppen az értékes szőlős- és gyümölcsöskertenre való tekintettel, hamar elterjedt a ^.korszerű technika”. Egykorú híradások szerint úgyszólván minden dombtetőn állt egy-egy viharágyú, s ha jött a jeges vihar, beledurran tottak a felhőbe. A 70—80 éve használt pécsi viharágyúkból csak egyetlen egy ismeretes: a most megtalált példány. A fagylalttölcsérre emlékeztető vas- a'.kotmány két méter magas, két és fél mázsa súlyú. Körülbelül öt kiló puskapor fért bele, amelyet ronggyal vagv papírral lefojtottak, s égő kanóccal sütötték el. A „tüzér" rendszerint a vincellér volt. A csőből kiárafnló forró légörvény a magasba emelkedett és szétlökte a veszélyes felhőgomolyagot. A viharágyúk — a jelek szerint — nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezert azokat néhány év máira leszerelték és eladták ócskavasnak. Szerencsés véletlen hogy a szőlőhegyi villa padlásán őrzött ágyúról megfeledkeztek. r Efvágycsillapító Farkas az étvágyam, s meglehetősen hosszú ideig tartó külföldi út után, magyaros ízekre kiéhezetten, kérem is a második fogásnak beillő ételt, s mellé az uborkasalátát. Nem, nem lepnek meg az árak; valahol jártamban, még átszámítva, s viszonyítva is, ennél drágábban ebédelhettem. Így hát csak viszem, viszem a tálcát étkeimmel együtt. Hogy aztán minden egyes ételnyelés mellé — még mérget is nyeljek. Mért a hús hideg, mócsingos, a körítés ragad és az uborkasaláta is... Nem. nem az bosszant, hogy idefelé jövet az uborka kilóját láttam három forint negyven fillérért, s itt adagja háromhatvan. Az inkább; hogy ez, ennyi pénzért gyer- mekfélfogra sem lenne elegendő. Igaz, kedves 1 volt a szakácsnő: Csak ennyi van már! — pironkodott, de hát ez csak magyarázatnak lenne elegendő, s nem a gyomorba —, ha elfogadnánk! S, még mindig nem ezért bosszantott a dolog, hanem mert az utóbbi időben mind több bosszankodást hallottam ezért, azért. S tollat fogni is csak azért akartam, hogy a jó ízeiről, gusztusos, rendes adag étkeiről híres Tarján pavilonsori Karancs bisztró ne váljék az ellenkezőjéről hírhedtlé. . . —karácsony— NÖGRÁD - 1977. július 20., szerda
