Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

Nagyhaláról érkezeit

Megtaláltam a helyemet

Rólam is készítsenek egy fényképet — kérte a barna asszonyka a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, aki a süllyesztékes üzem automatikus hevítő gépe mögött állt. Ha nem szólt volna, akkor is sor kerül rá, mert a csaknem 160 millió forintos költséggel megépült új üzemet, az induló gárdájával együtt illik bemutatni.

Igaz, még a magyar és csehszlovák beruházó szakemberek ott sürögnek-forog- nak az igényesebb gépek körül, de azok már működnek, préselik a Győrbe szállítandó kerékagyakat.

— Szabad a nevét?

— Búzás Sándorné vagyok.

— Mióta dolgozik a gyárban ? /

— Nemrég múlt egy éve.

— Elismerést, megbecsülést jelent, nogy az elsők között került ide a modern

helyemet. Az A-üzemben haA mezei „csen

Kerékpár pihen a bokrok hűvösében. Zöldkalapos gazdája is az árnyékban áll. Onnan fürkészi távcsövével a határt. A látóhatár szélén asszonyok tűnnek fel, azok útját követi messzelátójával.

Az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet területén járunk, s a kerékpáros férfi a határ rendjének vigyázója; Klebniczky András mezőőr.

— Ez mellettünk az úgynevezett országúti tábla. Itt már nincs sok tennivalóm — mutat a szomszédba. — Learatták róla a búzát, meg is tárcsázták a helyét. Amoda kell most figyelni, a patvarci út mellé. A háztáji burgonyások vannak ott, s az utóbbi időben igencsak rákaptak. Gyakran megkobozták. Tudjuk már, hogy körülbelül mikor jönnek a dézsmálok, mindenképpen megfogjuk

őkét.

Beszélgetés közben is köV- be-körbe pillant, messze tekint. Ráveti szemeit a szépen fejlett csillagfürttáblára is,

Szeptember 17—25: képzőművészeti világhét

Katonáink a népgazdaságban

' ' ■ v" * *'''*> \t ^ . vi , ’r

...........—.....F »*.I«,;..

A magyar néphadsereg katonái részt vállalnak a termelő munkából.

Szeptember 17. és 25. között immár harmadik alkalommal kerül sor a képzőművészeti világhét eseményeire. A világhét idei magyarországi rendezvényeinek központi gondolatául ezúttal „A művész, mint a társadalom hasznos tagja” — jelmondatot választották. E gondolat mindenekelőtt a művészek munkásságának azt a forintokban nem mérhető hasznát, jelentőségét állítja rek- lektorfénybe, amely a művészi alkotások, hatásával segü ti az emberek esztétikai nevelését, szellemi, erkölcsi, tudati fejlődését, s ezáltal járul hozzá a társadalom kulturális felemelkedéséhez.

E gondolatok jegyében számos kiállítást, ankétot, játékos gyermekfoglalkozásokat, vetélkedőket és 'közönség-myautomata melegítőgépek kezeléséhez.

Szerényen elmosolyodik.

— Tudok én dolgozni a sorjázó gépen is — folytatja az előbbi gondolatot. — A korábbi munkahelyemen az A- üzemben azon dolgoztam. Mindig igyekeztem elvégezni a reám bízott feladatokat.

— Honnan került a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe?

— Nagykátáról.

— Ott mivel foglalkozott?

— A művelődési központban

voltam gondnok. Ügy is

mondhatom: mindenes. Előfordult, hogy magamra maradtam, s nekem kellett mindenféle ügyben intézkednem.

— Családostól költözött Salgótarjánba?

— Csak az iskolás fiammal vagyok itt. Számomra az a fontos, hogy megtaláltam a

de rögtön megjegyzi: ezt

ugyan nem bántja senki. Kár is lenne érte, magnak lesz. Jó pénzt jelent.

Másütt viszont annál jobban nyitva kel} tartani a szemet.

— Sláger a dinnye, már érik. Igen csak oda kell figyelni, hiszen az illegális dinnyekóstolók gyakori vendégek. Ez adja most a legtöbb munkát., Vigyázni • kell minden darabjára, a közösére.

Klebniczky András nem

vész találkozókat rendeznek országszerte. A hazai események központi megnyitó ünnepségét szeptember 17-én az Iparművészeti Múzeumban tartják, ahol várhatóan a kulturális miniszter nyitja meg a „Design-ipari formák a lakásban” című országos kiállítást. Ezzel egyidőbeii hazai és külföldi alkotók munkáiból rendeznek kiállításokat a fővárosban és vidéken.

A központi rendezvények mellett kiemelkedő szerepet szánnak azoknak a programoknak, amelyek a képzőművész pedagógusok iskolai oktatáson túl végzett, a képzőművészet megismertetését és megszerettetését célzó szakköri foglalkozások népszerűsítését, eredményeinek bemutatását szolgálják.

A világheti rendezvények

rom műszakra jártam és havonta 2700 forintot kerestem. Most az új süllyesztékes üzemben szintén három műszakos leszek, és a felemelt műszakpótlékkal együtt havi 3000 forint keresetet rémé- > lek. Ebből szerényen, de jól megleszünk az iskolás fiammal. Fegyelmezetten és legjobb tudásom szerint végzem munkámat. Inkább tíz perccel előbb vagyok a munkahelyemen, mint egy perccel később. Nem szeretném, ha a vezetőim csalatkoznának bennem. Igen, van gondom is. Nincs lakásom. Jelenleg az építők munkásszállásán lakom. Tíz, vagy akár 20 évre is elkötelezném magam a gyárral, ha egy önálló szobához, vagy egy kis egyszobás lakáshoz segítenének engem.

Ezt követően témát váltunk.

A tanulásra terelődik a szó.

— Kilencen voltunk testvérek, ezért csak öt osztályt tudtam elvégezni. Az elmaradás egy részét már pótoltam. Egy éve, hogy itt vagyok és már elvégeztem a hatodik, hetedik osztályt! Szeptemberben kezdem a nyolcadikat. Együtt tanulunk a fiammal. Ő a Malinovszkij úti iskolában, én pedig a kovácsológyári Vörös sarokban ismerkedem a tananyaggal.

— Ha a fia végez a nyolc általánossal, együtt járnak a gyárba?

— Egyelőre nerp! Én a gyermekemet iskoláztatom, hogy ne kelljen a munka mellett tanulnia. Aztán nem mondom, hogy nem járhatunk együtt ide. Szeretném, ha olyan lenne mint én: rendszerető, kötelességtudó. Műveltségben pedig hagyjon el engem. Mert ezeknek az új. korszerű berendezéseknek a kezeléséhez — mutat a műszerfalra — nagyobb tudású, szorgalmas és lelkiismeretes emberekre van szükség.

o. b.

régen látja el a mezei „csendbiztos” feladatkörét.

— Negyvennyolc éves vagyok. Traktorosként kerestem a kenyerem. De megtöf- tént a baj. Vállficamom van, nem ülhettem többet a volán mögött. Olyan munkát kellett keresni, ahol csökkentett az igénybevétel. Így lettem mezőőr. A vezetőség ajánlotta fel, örömmel fogadtam. Tetszik is a munka, meg aztán valami hasznomat is veszik.

(k. k. g.)

között fontos helyet foglalnak el a belső építészek és formatervezők ízlésnevelö munkáját népszerűsítő előadások, kiállítások, ankétok is.

A képzőművészek szövetségének területi szervezetei és a helyi tanácsok a vidéki településeken is nagy fantáziával, rendkívül sokoldalúan igyekeznek kifejezésre juttatni a világhét alapgondolatát.

Sok vidéki városban tartanak közönség-művész találkozókat, a ITT országszerte tárlatvezetésekkel, i a MOKÉP képzőművészeti kisfilmek vetítésével járul hozzá a program gazdagításához. Több helyen rendeznek képzőművészeti könyvvásárt, s a világhétre számos képzőművészeti kiadványt jelentetnek meg a kiadók.

Megszokottá vált kép az luóbbi években: a vonat ablakán kitekintő utas katonákat lát a sínek mentén, amint szerszámmal a kézben dolgoznak. A Budapest felé robogó gépkocsi az M—1-es vagy M—7-es autópályán sima, szépen rendbe hozott útszakaszra ér: aki a korábbi hónapokban is járt arra, tudja, hogy ez is katonák műve.

A köztudatban mindez úgy ment be: a népgazdaság munkaerőhiányán segít a néphadsereg, amikor egyes alakulatait a termelő munka szolgálatába állítja.

— Ez azonban az éremnek csupán az egyik oldala — mondják informátoraink az egyik, magasabb egység parancsnokságán. — Kevesebben ismerik a másik oldaltr a katonák termelő munkája szerves része a magyar néphadsereg kiképzési tervének. Ügy is mondhatjuk, hogy bizonyos tekintetben a különböző népgazdasági területek a mi számunkra gyakorlóteret jelentenek. Csak olyan munkában vesznek részt a katonák, amelyek megfelelnek a kiképzési tervnek, a néphadsereg feladatainak.

Nem csak fegyverrel

Korszerű hadseregben a katonáknak nem csak a fegyverrel kell tudniuk bánni. Azt is meg kell tanulniuk, hogy háború esetén hogyan kell minél gyorsabban és szak- szérűbban elhárítani a károkat, újjáépíteni az elpusztult utakat, hidakat, épületeket. Ezek az ismeretek tulajdonképpen már régóta szerepeltek a kiképzési tervben, korábban azonban mindezt kicsiben, gyakorlótéri körülmények között tanulták meg a katonák. Ideiglenes épületeket emeltek, utakat építettek, káoeleket húztak, aztán lerombolták az egészet, hogy a kiképzésben soron következő alakulat elölről kezdhesse a munkát.

Ezt váltotta fel — immár 13 esztendeje — a népgazdaság számára szinte nélkülözhetetlenné vált módszer. Hivatalosan új kiképzési rendszerű műszaki csapatoknak nevezik ezeket az alakulatokat, amelyeknek katonáival, szerte az 'Országban találkozunk.

Bevonulás: a munkahelyre

Sokfelé és sokféle munkahelyen dolgoznak a műszaki katonák. Nem kellett hozzá külön propaganda, leszerel- tektől tudták meg a sorkötelesek, évről évre többen, hogy mint erről a következőkben részletesen is lesz szó — érdemes műszaki alakulathoz bevonulni. Sorozásuk .alkalmá- val gyakori, hogy az alkalmasrak minősített fiatal kéri ■ irányítsák ilyen egységhez

A kiegészítő parancsnokságok általában akkor teljesítik a kérést, ha a bevonuló szociális helyzete indokolja, vagy ha olyan szakképzettsége van a katonai kiképzésre bevonuló fiatalnak, ami eleve alkalmassá teszi ilyen szolgálatra. Természetesen csak a kisebb hányad kerül ki ilyen „önkéntesekből”. A szakképzettség azonban mindenképpen előny. Még az sem tartozik a ritkaságok közé, hoáy, valaki saját munkahelyére vonul be. A budapesti metróépítőknél például megtörtént, hogy a fiatal üzemmérnök ugyanott folytatta munkáját egyenruhában, ahol civilben abbahagyta a bevonuláskor.

Ám a műszaki alakulatoknál — vagy ha úgy tetszik: a termelő munkánál — nemcsak mérnökökre, technikusokra és szakmunkásokra van szükség, hanem jelentős számú segédmunkásra is. Szak- képzettség nélkül bevonuló, tényleges katonákból kerül ki ez a népes gárda, de a legjobbak, a legigyekvőbb, jól dolgozó katonák lehetőséget kapnak arra is, hogy katonaidejük alatt szakképzettséget szerezzenek.

Szakmák és iskolák

Ta’án nem érdektelen a felsorölás. Az egyik magasabb egységhez tartozó katonafia- ta ok vasbetonszerelő. ács- állványozó, vasútépítő-karbantartó, a másiknál ugyancsak ács-állványozó, kőműves, vasbetonszerelő, betonelem- gyártó, szigetelő hidegburkoló, könnyű- és nehézgépkezelő szakmákat sajátíthatnak el a minden képesítés nélkül katonaruhába öltöző fiúk. Valamennyi szakmában a rövl- dílett felnőtt-oktatási formában, illetve tanfolyam elvégzése után kapják meg a bizonyítványt.

Mások a korábban valamilyen okból el nem végzett általános iskolai osztályokat pótolják. (Még olyan is akad a bevonuló fiatalok között, aki írni-olvasni sem tud.) A műszaki katonáknak általában — a S2:ám és az arány természetesen az újoncok bevonulásával és az „öreg” katonák leszerelésével változik — egyötöde jár hetenként háromszor az általános iskola valamelyik osztályába.

Munka és kereset

Röviden összefoglalva, sokféle munkaterületet: a népgazdaság fejlesztését szolgáló beruházásokon és a lakásépítkezéseken dolgoznak a műszaki katonák. Segítenek a MÁV pályafenntartási és -építési munkáiban, a posta kábelfektetéseinél, a közutak építésében, a budapesti metró észak-déli vonalának meghosszabbításánál. Más alakulatok a Lenin Kohászati Művek rekonstrukciójától kezdve szinte minden nagyberuházás építkezésében részt vettek. Nélkülük a mezőgazdaságban is nehezen tudnának megbirkózni a munkacsúcsokkal.

Együtt dolgoznak a cívíIsk- kel. Varnak vegyes — katona-civil — brigádok, de a legtöbb brigád csak katonákból áll. A vállalatok ugyanazt a bért fizetik az ő munkájukért is, mint amit saját munkásaik kapnak, a költségek levonása után ennek 35 —45 százalékát kapják kézhez a honvédek. Teljesítménytől függően 800—1200 forintot keresnek a műszaki katonák, egyesek keresete olykor az 15Ö0 forintot is eléri.

Kcsztpótlásra aligha kell költeniük ebből: a régi normának csaknem háromszorosát kapják arra, hogy a dolgozó katonák „erős tízórait” fogyaszthassanak. A munkahelyek nagyrészén ugyanis a meleg ebéd délután várja a katonákat bent a laktanyában. A munkaidő is ennek megfelelően alakul: reggel 6- tól délután 15 óra 20 percig.

Verseny és kultúra

Nemcsak szívesen — örömmel dolgoznak a műszaki katonák. Kezük munkája nyomán, szemük láttára épül aa új útszakasz, emelkedik az épület fala, a közös munka sikere közel hozza az embereket egymáshoz. Így alakultak az első brigádok, s ma már több száz katonabrigád elnyerte a szocialista brigád cím különböző fokozatait.

Bevonuláskor nős a műszaki katonák egynegyede. Számukra külön jelentősége van a katonakori keresetnek. Volt olyan leszerelő, aki hazatérve 25 ezer forintos takarékbetétkönyvvel lepte meg a családot. S van olyan is — nem ritkán —, aki katonaévei alatt ismerkedik meg valakivel, s leszerelés után civil dolgozóként marad ugyanott, letelepszik, családot alapít katonai szolgálatának helyén.

Részt vesznek a műszaki katonák a néphadsereg kulturális megmozdulásaiban is. Van népi együttesük, Derko- vits nevét viselő képzőművészeti stúdiójuk (a néphadsereg versenyén első helyen végzett^, sőt még cigányokból alakult irodalmi színpaduk is.

S amit a katonaidő alatt tanultak — hasznosítani tudják a polgári életben. Ki szakmát tanul, ki iskolai osztályok vizsgáit rakja le egymás után, ki brigádvezetői gyakorlatot szerez. A néphadsereg műszaki alakulatai milliárdokban mérhető hasznot hoznak a népgazdaságnak. És pénzben, számokban nem is mérhető hasznot azoknak, akiket tevékeny, közösségi emberré formálnak az egyenruhában töltött hónapok.

Várkonyi Endre

| NÓGRÁD = 1977. július 19., kedd