Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

iluszonot százalékos dráguld* Kettősség Washington izrael-politikájában A Carter-kormányzat a Be­gin izraeli kormányfővel foly­tatandó tárgyalásokon újabb, minden eddiginél határozot­tabb erőfeszítést kíván ten­ni annak érdekében, hogy kö­zel-keleti politikája kijusson a zsákutcából — írja Jevge- nyij Ruszakov a moszkvai Pravda hétfői számában. A szovjet kommentátor rámuta- tat, hogy az amerikai politi­kát már hónapok óta kettős­ség jellemzi: Washington Iz­rael terjeszkedő politikai irányvonalának további tá­mogatása mellett igyekszik megszilárdítani politikai és gazdasági pozícióit az arab világban, és megkísérli feltar­toztatni az olajár emelkedé­sét és elhárítani az olajem­bargó veszélyét. ,,Az a tény, hogy Izrael to­vábbra sem hajlandó vissza­adni az elfoglalt arab terüle­teket jelentősen megnehezí­tette az amerikai kormány manőverezését. Washington megkísérli fenntartani a lát­szatot, hogy haladás történt közel-keleti politikájában az arab országoknak a megnyug­tatása szerint nyilatkozatok es ígéretek garmadáját teszi, ugyanakkor azonban válto­zatlanul támogatja a Begin- kormányt és eleget tesz az amerikai Izrael-lobby köve­teléseinek is. Bármennyire haladásnak próbálják is be­állítani Amerikában a kor­mányzat ügyeskedéseit az Egyesült Államok közel-keleti politikájának egy helyben to- pogása olyan tény, amely rá­nyomja bélyegét a magas szintű amerikai—izraeli , tár­gyalásokra is” — állapítja meg a Pravda cikkírója. * Erlich izraeli pénzügymi­niszter a kormány vasárnapi ülését követően bejelentette, hogy 25 százalékkal felemelik az élelmiszerek és a benzin árát Hasonló arányban ró- vekszenek a postai szolgálta­tások és a közlekedés díj­szabásai is. A miniszter sze­rint az intézkedés a tavaly 38 százalékos infláció meg­fékezése érdekében vált szük­ségessé. Az izraeli televízió kom­mentárja szerint az áremelés „megkönnyíti az Egyesült Ál­lamokban tartózkodó Begin miniszterelnök dolgát, aki újabb segélyek folyósításáról tárgyal amerikai vendéglátói­val” Begin izraeli kormányfő va­sárnap a New York-i Astoria Szállóban másfél órás beszél­getésen látta vendégül az amerikai zsidóság 25 promi­nens képviselőjét. Az izraeli miniszterelnököt az előzetes program szerint kedden es szerdán fogadja Carter elnök (MTI) Homályos ígéretek dollármilliók' w ' Hani El-Hasszán, Jasszer Arafat politikai tanácsadója egy bejrúti lapnak adott inter­júban azzal vádolta Carter amerikai elnököt, hogy az úgynevezett „palesztin hazá­ról” elhangzott állásfoglalá­sai szándékosan homályosak. Hasszán rámutatott, hogy miközben Carter az arabokat homályos ígéretekkel áltatja, Izraelt dollármilliókat érő fegyverzettel látja el. A pa­lesztin vezető elutasította Carternek azt a legutóbbi in­dítványát, hogy a megalapí­tandó palesztin állam lépjen szoros kapcsolatba Jordániá­val. Anvar Szadat egyiptomi ál­lamfő az 1952-es forradalom 25. évfordulója alkalmából adott interjúban, amelyet az A1 Ahram hétfői száma kö­zölt az egy Jordániával szo­ros kapcsolatban álló palesz­tin állam megteremtését, va­lamint az arab államok és Izrael közös határainak két oldalán demilitarizált öveze­tek felállítását sürgette. Szadat kijelentette, hogy a Szovjetunió és Egyiptom kö­zött semmiféle nézeteltérés sincsen a közel-keleti problé­ma igazságos és békés ala­pon történő rendezésének formáját illetően és elismerő­leg szólt az Egyesült Államok „konstruktív és kiegyensú­lyozó” szerepéről a közel-ke­leti béke megteremtésére irányuló erőfeszítésekben. Befejeződtek a A kárpátaljai katonai kör­zetben, Luck, Lvov és Rovno térségében megtartott had­gyakorlatok szombaton befe­jeződtek. A gyakorlatok elérték a ki­tűzött célokat. A manőverben részt vett katonai alakulatok visszatér­tek állandó szálláshelyükre. Palesztin forrásokból azt jelentették, hogy a szíriai és a palesztin vezetők vasárnap este elfogadtak egy olyan tervet, amely a dél-libanoni harcok teljes beszüntetését hivatott előmozdítani. A meg­állapodás a Libanonból érke­zett palesztin küldöttség hét végi damaszkuszi tárgyalá­sainak eredményeképp szüle­tett meg. hadgyakorlatok A Szovjetunióból elutaztak Ausztria, Bulgária, Csehszlo­vákia, Franciaország, Jugosz­lávia, Lengyelország, Magyar- ország, az NDK, az NSZK, Olaszország, Románia és Svédország fegyveres erőinek megfigyelői, akik megtekin­tették a hadgyakorlatokat. (MTI) (MTI) Röviden Trópusi vihar pusztított va­sárnap a B’ülöp-szigeteken. A vihar és az azt követő szökő­ár következtében mintegy 500 ember hajléktalanná vált, több épület és vasútvonal súlyosan megrongálódott. Ivan Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhe­lyettese hétfőn fogadta Berísz- lav Séfért, a Jugoszláv Szö­vetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnökhelyettesét. X Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja hétfőn fogadta a Havannában tartózkodó perui pártküldött­séget. A delegációt Jorge Del Prado, a Perui Kommunista Párt KB főtitkára vezeti. Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete hétfőn Londonba érkezett. Young David Owen angol külügyminiszterrel elsősorban a dél-afrikai helyzettel és az ENSZ-közgyűlés következő ülésszakával kapcsolatos kér­désekről tárgyal. Fogadás „védőőrizetben” A Ziaul Hak tábornok ve­zette pakisztáni kormányzat lehetővé tette, hogy a „vé­dőőrizetben” tartott Zulfikar Ali Bhutto szombaton talál­kozzék híveivel. Az erről szóló hivatalos közlemény ze- rint a katonai fordulat során leváltott miniszterelnök meg­beszélést folytatott az általa vezetett Pakisztáni Néppárt vezetőivel és volt kormányá­nak több tagjával is. A találkozó létrejötte azok­nak a lépéseknek a sorába il­leszkedik be, amelyekkel a tábornok — legalábbis kije­lentései szerint — biztosítani kívánja az októberre kiírt választások „tisztaságát és pártatlanságát”. Egyébként mind a néppárt, mind az ellenzék őrizetben levő vezetői fogadhatják hí­veiket. (MTI) Támadás két arcvonalról Afrika közepén egyre gyakrabban a puskáké a -zó. Mindinkább nyilvánvaló: a fajüldöző kisebbségi fehértele­pes rendszer nem hajlandó a hatalmat átadni a fekete többségnek, s tovább fokozza terrorját a zimbabwei haza­fiakkal szemben. Az események láncolata önmagáért be­szél: a Smith-rezsim kivégeztetU a Zimbabwei Afrikai Né­pi Unió (ZAPU) több aktivistáját, z a rendőrállam igyek­szik tovább, növelni katonai erejét, Rhodesia világszerte folytatja a zsoldostoborzást, nagy előszeretettel alkalmaz­nak angol és amerikai leszerelt katonákat — Vietnamot megjártak előnyben —, de bevesznek volt portugál gyar­mati veteránokat, sőt olaszoka. is. A zsoldosok ma már a rhodesiai hadsereg katonáinak 30—40 százalékát teszik ki. Rhodesiának annál is inkább szüksége van a külföldi hi­vatásos gyilkosok alkalmazására, mivel a rendszer gazda­sága a férfi lakosság teljes mozgósítása miatt egyre nagyobb munkaerőhiánnyal küzd. A Zimbabwei Hazafias Front adatai szerint naponta 15—30 zsoldos érkezik Rhodesiába, így az­tán világos, mire megy el az a 142 millió dollár, ami a Smith-rezsim katonai költségvetését jelenti. A dollármilliók, s a dollárokért gyilkolok azonban nem nyújtanak olyan biztonságot Smithnek, amilyenre korábban számított. A salisburyi kormány most kénytelen, lát­szatmegoldásokat keresni. Miután csődbe fulladt az a ko­rábbi törekvésük, hogy a rendszer fizetett embereit, a törzs­főnököket felhasználva állítsanak fel fekete quislingkor- mányt, most újabb tárgyalópartnerek után néznek. A zim­babwei mozgalmak két korábbi elismert vezetője az, akit Smith saját különbékéje, illetve az Owen-terv végrehajtásá­ra kiválasztott. Sithole lelkész és Muzorewa metodista püs­pök békecsinálóként lép fel, s igyekeznek kihasználni az angol—amerikai közvetítési kísérlet nyilvánvaló kudarcát. Amit jelez az is, hogy Owen angol külügyminiszter rende­zési tervét még saját kormánya sem tartja elfogadhatónak. A brit politikus elképzelése szerint az átmeneti időszak­ban nemzetközi békefenntartó erők biztosítanák a rhodesiai politikai rendezés biztonságát. A terv veszélyeire a ka­binet egyik tagja Benn energiaügyi miniszter igen erélyesen hívta fel a figyelmet, s vázolta egy Vietnam típusú afrikai háború kirobbanásának veszélyeit... Ezek a fejlemények egyre érthetőbbé teszik a hazafias erők erőfeszítéseit. Az Afrikai Egységszervezet libreville-i csúcsértekezlete a Zimbabwei Hazafias Frontot ismerte el az ország népe egyedüli képviselőjének, ezzel azt a tényt erősítették meg, hogy ez a szervezet vesz részt leghatéko­nyabban a felszabadító harcokban. A harc folytatódik. Ezt jelzi a Dar es Salamból kelte­zett bejelentés: a Zimbabwei Hazafias Front két tagszerve­zete most egyesíti fegyveres erőit is. Azt jelenti ez, hogy a hazafiak egyeztetve két arcvpnalról, északról és kelet felől indíthatják felszabadító célú támadásaikat. Miklós Gábor i Vietnami vezeték látogatása Laoszban Le Duan, a Vietnami Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára és Pham Van Dong miniszter- elnök vezetésével vietnami párt- és kormányküldöttség tartózkodott háromnapos hi­vatalos látogatáson a Laoszi Népi Demokratikus Köztársa­ságban. A tárgyalások eredménye­ként a két ország vezetői barátsági és együttműködési szerződést írtak alá. Egyide­jűleg aláírták a két ország közös határára vonatkozó egyezményt és a két kormány között a segélyekről és köl- csönökről létrejött megállapo­dást is. Kommunisták Európában E llentmondásos és bo­nyolult korunknak egyik fontos jelensé­ge a kommunisták, a kommu­nista . pártok befolyásának nö­vekedése, a szocialista orszá­gok gazdasági és politikai erősödése, a mozgalom java­solta alternatívák fokozódo népszerűsége. Aligha vélet­len, hogy ez a folyamat külö­nösen kontinensünkön szem­betűnő: a szocializmust építő országok zöme és a szocialis­ta átalakulásra legérettebb magasan fejlett tőkésországok nagy többsége is itt helyez­kedik el. S, ha a Kínai Nép- köztársaságot nem számítjuk, a '„bejegyzett” kommunisták, párttagok is legfőképpen Eu­rópában/ élnek és dolgoznak. Felvetődik a kérdés: nem­zetközi irányító központ álta­lánosan elfogadott hiányá­ban, mi teszi a kommunista pártokat nemzetközi mozga­lommá, miért beszélhetünk ennek a mozgalomnak az egy­ségéről, a pártok szolidaritá­sáról? A kommunisták inter­nacionalizmusa miben nyil­vánul meg, fejeződik ki? Mi­lyen formái vannak és mi a tartalma a közös harcnak, az együttműködésnek? A kommunista pártok nem­zetközi értekezleteinek ha­gyománya még 1957-re nyú­lik vissza. Az SZKP XX. kongresszusán megrajzolt ke­retek kitöltésére Moszkvában hívták egybe az első értekez­letet, amelyen 64 párt képvi­selői vettek részt. Azóta ez a hagyomány sokat alakult és gazdagodott. Ma nemzetközi értekezletek mellett (amilyen az 1960-as, 1969-es és 1976- os is volt), a két- és többol­dalú találkozók, a regionális konferenciák —. a tapaszta­latcserének, az egyenjogú és független testvérpártok érint­kezésének ezek az új formái — is elterjedtek. Ezek a for­mák alkalmasnak bizonyultak a kapcsolatok gyorsabb, mün- kajellegűbb és kötetlenebb alakítására egy olyan helyzet­ben, amikor tovább tart a forradalmi világfolyamat, egyre változatosabbak az osz­tályharc helyi, regionális és nemzetközi viszonyai. A kom­munista mozgalom nemzeti osztagai, az egyés pártok mind érettebbé válnak, poli­tikájukat mind önállóbban, az állandó és változó befolyásoló tényezők mind teljesebb kö­rét figyelembe véve alakítják. Nem utolsósorban pedig kia­lakult a hatalmas szocialista közösség, világrendszer, amely minden tekintetben viszonyí­tási alap lett más testvér- pártoknak, a haladó embe­rek millióinak, A kommunista és munkás­pártok szolidaritása, az in­ternacionalizmus a nemzet­közi kommunista mozgalom fontos eszköze. A forradalmi erőknek eddigi győzelmei el­választhatatlanok a nemzet­köziségtől. Az internacionaliz­mus zászlaja alatt, az egész nemzetközi proletariátus har­cának eredményeként győ­zedelmeskedett Oroszország­ban a forradalom, épült a Szovjetunióban a szocialista társadalom, született meg a szocialista világrendszer, erő­södik a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy amikor megfeledkeztek az internacio­nalizmusról, az mindig nega­tív következményekkel járt. A II. Internacionálé csődje, az 1914-es év eseményei, a szociálsovinizmus elhatal­masodása a korabeli munkás- mozgalomban, elméleti vé­giggondolásra érdemes, fi­gyelmeztető példa a mai meg­változott körülmények között is. Éppen ezért, osztályellen­ségeink mind az elméletben, mind a politikában elsőrendű célpontja az internacionaliz­mus. Megpróbálnak bizalmat­lanságot szítani az objektíve különböző körülmények kö­zött tevékenykedő, esetenként más és más nemzeti felada­tot teljesítő testvérpártok kö­zött, a „nyugati” és „keleti” kommunisták állítólagos „át­hidalhatatlan” nézeteltérései­ről, közelgő szakadásról be­szélnek — magyarán: vágyai­kat valóságnak tüntetve fel, mérhetetlenül felnagyítják a meglevő vitát. Az egyes pártok álláspontja természetesen különbözik egyik-másik (esetenként stra­tégiai) kérdés megoldásának megközelítésében. Ezek a különböző megközelítések ért­hetők és magyarázhatók. Ab­ból fakadnak, hogy különbö­ző a pártok helyzete, orszá- gonként-régi ónként mások a reális lehetőségek, hogy eltérő és sajátságos egész sor fel­adatuk és hogy ez különböző elméleti általánosításokat eredrffényezhet. Egyes pártok szocialista or­szágokban működnek, az ál­lamhatalmat gyakorolják és a fejlett szocialista társadalom építését irányít iák. országai­kat öntörvényű és -érdekű gazdasági, politikai és kato­nai szövetségbe tömörítették. Más pártok az iparilag fej­lett tőkésországokban, a fej­lett polgári demokrácia vi­szonyai között működnek. Ezek között vannak a kor­mányzati hatalom közelében — szövetségeseikkel annak felelős várományosaiként — tevékenykedő nagy pártok, amelyek elsősorban saját erő­re támaszkodva már most ké­pesek a sürgető nemzeti fel­adatok megoldására, illetve az abban való felelősségtel­jes részvételre. Ezek a pár­tok természetesen közvetlenül érdekeltek abban, hogy a fennálló státus quot ne te­kintsék változhatatlan vi­lágpolitikai realitásnak. Ugyanakkor vannak kisebb pártok, amelyek nehezebb kö­rülmények között működnek és alkalmasint jobban igény­lik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom hagyo­mányos szolidaritását. Az is előfordul, hogy a vélemény- különbségeknek szubjektív okai vannak, hiszen a párto­kat is emberek vezetik-alkot- ják, s a tévedésektől, félre- hallásoktól, félreértésektől mi, kommunisták sem vagyunk mentesek. De a tények azt mutatják, hogy a véleménykülönbségek­nek, az egyik-másik mai feladat megoldását célzó kü­lönböző megközelítési módok­nak semmi közük sincs a burzsoá propaganda azon ál­lításához, mely szerint a kom­munista mozgalom válságban van. Alapjában véve a kom­munista pártok hívek az in­ternacionalizmushoz, és együtt­működésüket, különösen ko­runk alapvető kérdéseiben, fejlesztik: az imperializmus ellen, a békéért, az enyhülé­si folyamat elmélyítéséért, a fegyverkezési hajsza beszün­tetéséért, a szemben álló ka­tonai tömbök feloszlatásáért. Közösek érdekeik az országok fölött álló monopóliumok népellenes politikája ellen vívott harcban, a nemzeti és társadalmi felszabadításukért harcoló népek támogatásában. A testvérpártok nagy ta­pasztalatra tettek szert az e kérdésekkel kapcsolatos együttműködésben. A 70-es években (az 1969. évi érte­kezlet után) a különböző or­szágok kommunistáinak mint­egy ötven többoldalú talál­kozóját és értekezletét ren­dezték meg. Ezeken össze­hangolták az időszerű problé­mákkal kapcsolatos álláspon­tokat és ismertették sajátos felfogásaikat is más kérdé­sekben. Valamennyi érintkezés az egység és a kölcsönös megér­tés szellemében zajlott le, segített tisztázni fontos kér­déseket, létező félreértéseket oszlatott el, pozitív hatást gyakorolt a forradalmi folya­mat fejlődésére. A z európai kommunista és munkáspártok 1976- os berlini konferenciá­ja, az európai kommunista pártok eddigi legrangosabb értekezlete volt. Munkájában ténylegesen részt vett a kon­tinens összes testvérpártja (az egy Albán Munkapárt kivételével). Az értekezleten egyhangúlag elfogadott doku­mentum az európai békéért, biztonságért és enyhülésért vívott harc konkrét program­ja. A berlini konferencia egészében véve — mind ba­rátaink, mind osztályellensé­geink véleménye szerint — ismételten bebizonyította, hogy a kommunisták aktív szerepet játszanak Európá­ban. , A vietnami párt- és kor­mányküldöttség hivatalos programjának záróaktusaként vasárnap fogadást adott a Vi­etnami Szocialista Köztársa­ság vientiánei nagykövetségén. A vacsorán Le Duan, a Viet­nami Kommunista Párt főtit­kára és Kaysone Phomvihane, a Laoszi Forradalmi Néppárt KB főtitkára a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke mondóit po­hárköszöntőt. Le Duan történelmi doku­mentumként értékelte a két ország barátsági és együtt­működési szerződését, amely — mint mondotta — a köl­csönös bizalom és hosszú távú együttműködés alapjait fek­tette le a két ország nemzeti függetlenségének védelme és a szocialista társadalmi rend építése érdekében. Kaysone Phomvihane po­hárköszöntőjében rámutatott, hogy a két küldöttség tárgya­lásai meleg baráti légkörben zajlottak le és valamennyi kérdésben teljes nézetazonos­ságról tettek tanúbizonyságot, ami a két ország tartós ba­rátságának és szolidaritásá­nak alapját jelenti. A Le Duan és Pham Van Dong vezette vietnami párt­ós kormányküldöttség hétfőn visszautazott Hanoiba. (MTI) Börlünlázadás A dél-olaszországi Trani börtönében négy, késekkel felfegyverzett rab foglyul ej­tett 11 börtönőrt és elbari- kádozta magát. A tárgyalások hétfőn reggel is folytatódtak a hatóságok és a rabok kö­zött, akik azt követelik, hogy szállítsák őket más fegyinté­zetbe. 2 NÖGRAD - 1977. július 19., kedd |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom