Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-02 / 154. szám
Eredményesebb lehetett volna Munkás! aká*-cpíté*i aketó Salgótarjánban Építőtábor — 19 77 Magymakapálók — sáíoriappal A salgótarjáni városi-járási Néoi Ellenőrzési B: -o :■ >■ utóbbi vizsgálatában arra keresett választ, hogy Salgótarjánban milyen eredményesei segítette a munkások laka ;- gondjainak megoldását a kormány kedvezményes nun- káslakás-éoi*ési »kei-.- £•' csolatos határozata, az él de- keltek hogyan használták /ti az ebben rejlő lehetőségeket l\em lett több lakát? A vizsgálat felölelte a negyedik ötéves tervet , és a.- 1976-os esztendőt, valamint a beruházásban érdekelt szervek, a város' tanács, az OTP Nógrád megyei lgaz?atósá«a és a Nógrád megyei MÉSZÖV ez irányú tevékenységét. A felmérések szerint a negyedik ötéves tervben felépített 2683 lakásból 1506-ot kaptak a fizikai dolgozók, közülük 235 család élvezte a munkáslakás-akció biztosította kedvezményeket. Az előbbi nem jelenti azt, hogy a lakások száma növekedett, csupán azt, hogy a meglevő lakásalap célszerű át- csoportpsításával —, figyelembe véve a kedvezőbb pénzügyi lehetőségeket — több munkás jutott lakáshoz. A mostani ötéves tervben fiz akció során kedvezőbbek a lehetőségek. A szervezett formában létesülő 2344 tervezett lakás 70 százalékát fizikai dolgozóknak kell biztosítani, s ebből csaknem 500 munkás élvezheti az akció előnyeit. önként adódik a kérdés: milyen tényezők gátolták az akció kibontakozását az indulástól, 1973-tól kezdve, és miért? Tapasztalatlanság, vagy más? lönböző okok miatt nem lehet beépíteni. A salgótarjáni városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság úgy látja, bógv a munkáslakásépítési akció, a mostani tervciklusban csak akkor lesz igazan eredményes, ha megfelelő fontosságú besorolásban részesül, ha az ebben érdekeitek egyeztetik elképzeléseiket. s meghatározzák az ezzel kapcsolatos tervszámot. A rendezési tervek alapján, a konkrét építmények megnevezésével, a vállalatokat értesíteni kell arról, hány lakásban érdekeltek, hogy a szükséges pénzt előteremtsék. Különösen fontos ez a budapesti székhellyel rendelkező gyáraknál, gyáregységeknél. Ahogy a népi ellenőrzés látja A Népi Ellenőrzési Bizottság úgy látja, hogy a rendezési terveket a tervidőszakon belül csak különlegesen indokolt esetben szabad módosítani. Az akció nyújtotta előnyök jobb kihasználása érdekében szám szerint is növelni kellene az OTP- és lakásszövetkezeti _beruházásokat. A munkáélakás-éoites céljaira alkalmas beépítési területek felmérése után ezeket a beruházóknak kell átadni. A többletlakás biztosítása céljából szükség van a tervezői és kivitelezői kapacitástartalékok feltárására és hasznosítására. Feltétlenül gyorsítani kell a területek közművesítését, a kiviteli tervek elkészítését. Az előbbiek mellett az akció hatókörét jó lenne kiterjeszteni a kis- és középüzemekre is. A siker megkívánja a szerződéses fegyelem megszilárdítása mellett olyan építési technológia alkalmazásai is, amely közepes árszínvonal mellett tömeges igényt képes kielégíteni, ugyanakkor a munkáslakás-építőknek elviselhető terhet jelent a beköltözés után is. Palánki Sándorné a városi-járási NEB elnöke Mivel nem jött létre a városban olyan egyeztető szerv, amely összefogta volna a vállalatok egymástól elkülönülten jelentkező igényeit, lehetőségeit, emiatt az érdekeltek arra kényszerültek, hogy a rendelkezésükre álló pénzt különböző építési konstrukciókba használják fel, hogy egyáltalán lakást tudjanak biztosítani dolgozóiknak. A szétforgácsoltságnak része van abban, hogy a város 11 nagyvállalatánál a múlt év végén 8,2 millió forintot nem használtak fel a munkáslakás-akció céljaira. A pénzügyi támogatáson kívül a vállalatok egyéb lehetőségekéit sem használtak ki. Vonatkozik ez elsősorban a többletkapacitások feltárására, illetve megvalósitasara. A gondok megoldását a városi tanácstól, az OTP-től és a lakásszövetkezettől várták. Kedvezőtlenül befolyásolta az akció sikerét a befizetésre előírt összeg megeme-' lése. Míg 1973—75-ben egy munkásnak, saját pénzéből 13—20 ezer forintot kellett befizetni, addig 1977-ben mind a vállalatoknak, mind pedig a dolgozóknak kétszer annyi pénzzel kellett hozzájárulniuk, mint korábban. Ezt az emelkedést a drágább technológiával magyarázzák. A legnagyobb gondot mégsem az előbbiek jelentették és jelentik ma sem, hanem az előközművésített területek hiánya, az építési helyek késedelmes előkészítése, a rendezési tervek többszöri módosítása, a kivitelezői késések. Végül az, hogy néhány, már közművesített területet küSzerényen, csendben dolgoznak már évek éta. Nem kívánnak hírverést, különleges elismerést. Mert amit tesznek, az szívből, az emberi humanitás érzéséből fakad. Azt tartják, nincs annál nagyobb öröm, mint másoknak örömet szerezni. * Cseri Aliz egyévesen jutott árvaságra. Az idős, beteges nagymama vigyázta, nevelget- íe. A kislány soha nem érezte igazán.-- hogy ő is fontos valakinek. Örömből, meglepetésből keveset osztott számára az élet. Aztán egyszer, Aliz akkor mar kilencéves volt, ismeretlenül is kedves nénik keresték meg. Egyenest hozzá jöttek csak hozzá. Váratlan. nagy esemény. Hát még amikot karácsonyra hatalmas fenyőfát kapott tőlük, és a fa alatt élete első igazi hajasbabája. És ettől kezdve minden más lett. Magány, szorongás — elszállt, szertefoszlott. Mert jöttek a nénik, még a nagymamának is hoztak ajándékot. pongyolát... És jöttek egy őszi estén is vidáman, titokzatos arccal, jaj, csak nincs valami baj? Dehogy! Névnap van, Aliz nap. Rántott csirke, krumplipüré, krémes torta és díszes csomagok. És mindenki őt ünnepli, őt, aki eddig azt sem tudta, mikor van a névnapja. * Kormos Mici néni fontolóra vette a dolgát. Milyen is hát az ő élete? Érdemes-e keseregni, panaszkodni? Az igaz, Sötét felhők borítják az eget, elered az eső. A lányok vidám serege a teherautó ponyvája alá menekül, onnan hallani ..csivitelésüket”. Csak a bátrabbak tartanak ki. Terepszínű sátorlapok alatt hajladoznak, kapálják a hagymát. Színhely: Halásztelek— Erőspuszta, a kertészeti egyetem tangazdasága. Két hétig százötven nógrádi diáklány munkahelye. Alább hagy az eső, lekerülnek a sátorlapok. A Vadóc brigád immár megszokott munkaruhában — melegítőben vagy bikiniben — folytatja a munkát. Valamennyien a balassagyarmati Balassi Gimnázium tanulói: Décsi Judit és Vadas Éva Balassagyarmatról. Paskó Klára és Száméi Erika Bércéiről, Mega Márta Galgagutáról, Unghy Éva Erdőtarcsáról jött az építőtáborba. — Kicsit félrevezettek bennünket — kiabálják kórusban Gyomlálás, hagymakapálás, szőlőkötözés — íme a táborozok „munkamenüje”. Az otthont adó kőépületek előtt vidám csevegés a szabadprogramról. Hol van már a hajdani sátorromantika? a „vadócok”. — Azt mondták, hogy gyümölcsöt szedünk, a vége pedig szőlőkötözés és hagymakapálás lett. Mindenesetre ezt a munkát gondozott park közepén tágas étterem. Az ügyeletesek megterítettek, tálcán - szolgálják fel az ebédet. Most éppen húslevest, tökfőzeléket sült tekintve finom és elegendő a koszt, gyümölcsöt is kapunk. Az ebédlőben hatalmas, fekete fóliából készített sötétítő „függönyök” hevernek, éppen filmvetítésre készülnek. Ez a terem a szórakoztató és kulturális rendezvények színhelye is. Az egyik emeletes vaságyakkal berendezett szobában a leg jobbakkal, az „élka- pásókkal” és a tábor vezetőivel találkozunk. Itt afféle rögtönzött saj ótájékoztatóra kerül sor: a rádió reggeli krónikájának és a NÖGRÁD-nak számolnak be élményeikről a lányok. Gál Ildikó táborvezető: — Elégedett vagyok a lányokkal. Zömük a Balassiba jár, néhányan a rétsági gim- náziumból, tízen pedig a salgótarjáni Madách Gimnáziumból jöttek. Jubileumi év ez az építőtáborozás történetében, ennek szellemében dolgoztak. Mituk Jutka, a Balassi Gimnázium leendő negyedikese: — Először vagyok építőtáborban. Nagyon. készültem, vártam ezt a két hetet. Szép emlékekkel megyek végül is haza. A norma is könnyen teljesíthető, hiszen nem szokatlan a munka. Többen vidékiek vagyunk, s az iskolai sem akárhogyan, nem ímmel- ámmal végzik. Ezt Horváth Károly, a gazdaság kertész- mérnöke leghivatottabb eldönteni: — Tizenhat brigádban dolgoznak a lányok, igen nagy szorgalommal. Egy nap — a hatórás műszak alatt — megkapásnak 15 hektárt. Igaz, nem nehéz a munka, a kézi kapálás előtt megkultiváto- roztuk a hagymát, nem nagyon gyomos. A kertészmérnök szerint felbecsülhetetlen jelentőségű a lányok, az építőtábor munkája. Nyáridőben, a csúcsmunkák idején lehetetlen lenne az összetorlódott feladatok elvégzése az önkéntes munka- vállalók segítsége nélkül. Éhesek vagyunk! — Soksok torokból feltörő kiáltás szakítja félbe a beszélgetést. Legbiztosabb jeleként a munkaidő lejártának. Irány a tábor és az ebédlő — a lányok több mint tíz kilométeres útját nótaszó kíséri. Halásztelken, a Nagy Ilona önkéntes ifjúsági építőtáborban találkozunk ismét. Nagy, Madártej ugyan nem volt, naszkodíak. hússal. A Vadóc brigád asztalukhoz invitál, véleményt mondanak a menüről. — Kezdetben előfordult, hogy a reggelivel nem voltunk megelégedve. Ettől ela finom ebédekre nem pa— képek: kulcsár — társadalmi munkákon is megszoktuk a kapálást. Legnagyobb élményem a meggy szedése. Mi kerültünk az élre a munkaversenyben, jutalomból tölthettünk egy napot gyümölcsszedéssel. Verebélyi Edina, a Balassi Gimnáziumi másodikos tanulója: ...és megjelennek az asszonyok hogy öregségére magára szakadt. de hát, a szociális otthonban igazán mindene megvan. Tágas szoba, szép társalgó. bőséges étel, rendes szobatársak. Azért valami mégis hiányzik. Vagy inkább valaki, aki olykor meglátogatná, beszélgetne, szót váltana vele, akihez kötődni lehet... És egy szép napon, van annak már három éve is, körülvették őt 3 jókedvű fiatalasszonyok. ígérték: ezentúl gyakran jönnek. Kérdezték: mit hozzanak? Semmi nem kell, csak jöjjenek, itt legyenek körülötte. Hisz az öröm nagyságát nem az érték teszi. De huncutok ám ezek az asszonyok. Kipuhatolták, hogy Mici néni nagyon szeret olvasni. És ajándékoznak könyve-; két, ezerféle olvasmányt... A falak között nem hallik a felszabadult, vidám gyerekzsivaj. pedig gyerekek élnek, tanulnak itt is sajátos körben, sajátos világban. Testi-szellemi sérültek, akik éppúgy vágynak jó szóra, szere- tetre, mint egészséges társa» ik. Csak a ragaszkodásuk, a hálájuk valahogy mélyebbről fakad. És megjelentek itt is az asz- szonyok napokat színesíteni, vidámságot hozni. Anyagokat, fonalakat adtak a balassagyarmati kisegítő iskola tanulóinak. hogy fejlődjön a kézügyességük, a fantáziájuk... És ott voltak az úttörőavatáson is, együtt örültek a négy nyolcadikos ballagási ünnepélyén. Fényképet készítettek róluk, legyen emlék a nagy esemény. ★ De hát kik ezek az asszonyok akik mindig tudják, mindig felkutatják, hol kell megjelenniök. hol van a legnagyobb szükség a segítségükre, támogatásukra ? A brigád. Az Ipolvvidéki Erdőgazdaság balassagyarmati központjából tizennégy asszony. Valamennyien vöröskeresztes tagoK, valamennyien lelkesek, segítőkészek. Kemény Istvánné a Szondi György nevét viselő szocialista brigád vezetője, vöröskeresztes titkár, pénzügyi osztályvezető- — Talán az én élettörténetem, hányatott sorsom is közrejátszik abban a munkában, amit végzünk. Segíteni másokon —r a legnemesebb emberi cselekedet. Segíteni másokon — nem jótétemény. hanem kötelesség. S ezt a brigádtagok is nagyon Jól érzik. Munkaidő után ösz- szejövünk. ajándékokat készítünk, vagy pénzt gyűjtünk és abból vásárolunk. A brigádnaplóba mindent pontosan bejegyeznek. Valljanak" hát a lapok a kis kollektíva nemes munkájáról! „Ellátogattunk a bölcsődébe, apró ajándékokat vittünk.” „Gyermeknapra könyvjelzőket, falemezből apró ajándéktárgyakat készítettünk...” „Facsemetéket ültettünk a szociális otthon udvarába...” Mindannyian ott voltunk Alizka ballagási ünnepélyén, aki ősztől' a szakmunkásképző iskolában folytatja tanulmányait.. Alizka Ügy tűnik, sínre került az élete. A 16 éves kislány a balassagyarmati új ABC-üzletben dolgozik. Időközben meghalt a nagymamája, s még nagyobb szüksége van a támogatásra. A szülői szeretetet pótló Szondi brigád mellé csatlakoztak mások is. Az Ipoly Bútorgyár segédletével Aliz lakáshoz jutott. Fotelt, asztalt is kapott bele. Az asszonyok a tüzelőről gondoskodtak. az iskolás gyerekek hordtak be a pincébe. ★ A brigád. Szerényen, Szívvel dolgoznak már évek óta. Nem várnak érte különleges elismerést. Azt tartják, nincs annál nagyobb öröm, mint másoknak ölömet szerezni. — Szerintem kevés volt a munka utáni kikapcsolódási lehetőség, a kulturális program. Muraközi Andrea a tábor napirendjébe enged bepillantást: — Lépcsőzetes a munkakezdés: négy órakor, illetve fél ötkor kelünk. A hatórás munka és ebéd után — kettőtől háromig — csendes pihenő van. A nap hátralevő ideje a szórakozásé: discó, tánc, filmvetítés van. Fél tízkor takarodó, a korai munkakezdésig pihenni kell. A sok vidám esemény közül a divatbemutató és a fodrász- verseny tetszett a legjobban. Az utóbbira én is neveztem, harmadik lettem. „Hajkölteményem” címe: egy nehéz éjszaka reggelén. Az agyon- kuszált frizurába búzakalászt, pipacsot, más1 mezei virágot tűztem. Dr. Szántó András, a tábor orvosa: — Nem sok munkám volt, fölösleges a szülőknek aggódni. Egy-két rovarcsípést, néhány megfázást fellelt kezelnem. Csendes pihenő van, kihalt a tábor udvara. Csak két lány hűsöl a fenyők árnyékában. Egyikük meghallja: Biator- bágyra indulunk. Jó lenne menni — sóhajtja. — „Ott vannak a fiaink”. Vasárnap már itthon találkozhatnak. Szombatom turnusváltás van, mások veszik át a kapákat. V. Kiss Mária K. Kelemen Gábor j NÓGRÁD — 1977, július 2., szombat 5
