Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-12 / 137. szám

Diákotthon a bolti-vek alatt Céhleveíek Kellemes hűvös ég. az ódon falak nyugalma fogad­ja itt a látogatót. A kapu mellett tábla hirdeti, hogy az épület műemlék, volt fe­rencesrend. kolostor, Szé- csénvben. a barátok volt ott­honi, oan ma diákotthon van- 79 középiskolás fiú lakik a boltívek alatt. Fel megyünk az emeletre. A hosszú folyosón a diákszállá­sokon megszokott kép tűnik éli: szekrénysorok húzód­nak a fai mellett- Kürtösi László, a diákotthon veze­tője a csöpp irodába vezet. Az asztalon újfent ismerős „cserdélet" vár: a napi pos­ta, az izgalommal várt ott­honi hírekkel. Hevátl az onknrmnn\zat — Lassan már csak a szak­mai gyakorlat van hátra- Ho­gyan telt d ez a tanév, mi­lyen programok jellemzők a kollégiumi munkára? — Egy kiigazításfélével kezdeném: a mi intézmé­nyünk nem kollégium, ha­nem az iskolának a diákott­hona. Ez persze főként csak szervezeti különbség, a neve- lómunka tartalma azonos a kollégiumokéval- Fő jellem­zőnek érzem- azt, hogy az itt folyó élet kialakítását a di­ákokkal közösen csináljuk. A diáktanács, tagjait partnerként lehet és kell is kezelni, hi­szen feltétlen segítői a ne- velómunkár.ak- Kéthetenként ülünk össze. Ilyenkor mun­katervi témák- aktuális ügyek, kerülnek terítékre. A diákság zömét érintő minden fonto­sabb kérdésről közösen dön­tünk. A heti terveket ők ké­szítik el — végignézve a te­levízió, a mozi műsorajánia- tát, az egyéb kulturális prog­ramokat- Ritkán kell változ­tatni a javaslatukon. . Sok­szor nem könnyű a mérlege­lés. mi is kerüljön a heti tervbe, amikor összefutnak a programok. A döntő az: a tanulásra szánt háromórás szilen ci um ne csorbuljon meg­Önkiszolgáló munka — A diákotthonosók jól megállják a helyüket az isko­lában, az iskolai színien ki­emelkedő tanulók többsége, közolük kerül ki. Rajtam kívül két nevelőtanár dolgo­zik még nálunk- Rendszeres a kapcsolatunk az iskolával — szülői értekezletek előtt mindig érdeklődünk, diákott- honos-probléma nincs-e, be­szélünk a szülőkkel, ha visz- szaesést észlelünk a tanulmá­nyi fegyelemben valakinél. — A három óra szilenciu- mon kívül mit tartalmaz még a napirend? — Sok apró feladattal jár az önkiszolgáló munka. Mit is értünk ezen? A személyes (elszerelések rendbentartását, a szűkebb tartózkodási hely, a szobák rendjét, tisztaságát, esztétikusságát, a ..körletren­det” — mindezt maguk vég­zik. Volt olyan szülő. aki mikor megtudta, hogy a fiúk esténként feltöriik a folyosót, a mosdókat, azt kérdezte: Nincs takarítószemélyzet? Van. nem is ezért „dolgoztat­juk” a tanulókat- Hasznukra válik, ha megszokják, hogy önmaguk és környezetük tisz­taságáért tenniük kell vala­mit- Gyakran visszajönnek volt diákjaink, akik katonák lettek, és mondják, milyen jó is. hogy diákotthonosak vol­tak! Az egészsegnevelés, a fegyelem, rendszeretet kiala­kítása mellett a családi élet­re nevelést is szolgálja az- önkiszolgálás. Művelődés, szórakozás — Különös hangulata van a klubtermüknek: a boltívek alatt modem bútorok, fiatalos berendezés, dekoráció. Bizto­san megvalósul, amire az egyik felirat biztat: Erezd jól magad!. -. — Ha sikerül telente jól be­fűteni — ami nem könnyű dolog, hiszen másfél méter vastagok a falak-.. — való­ban kellemesen tölthetik itt az időt. Hetente háromszor tartunk klubfoglalkozást- Van kötött programú ezek kö­zött: előadó jön- vetélkedőt rendezünk. máskor szabad lemez- és magnóhallgatás mellet* játszanak, olvasgat­nak- Külön könyvtárunk nincs ugyan, de az iskola itt van a szomszédban, ott lehet válogatni- Azt már felvetet­ték a fiatalok, hogy a kötele­ző olvasmányokból, szak- könyvekből jó lenne letéti könyvtárat létesíteni, ez se­gítené a még jobb tanulást. Minden héöen egyszer, álta­lában közös mozilátogatás van, a Déryné Színház elő­adásaira, az irodalmi műso­rokra. író-olvasó találkozók­ra- zenei programokra rend­szeresen eljárnak diákjaink. — A szécsényi mezőgaz­dasági szakközépiskola a me­gyei középfokú mezőgazda- sági képzés bázishelye lett. néhány év múlva jelentős lét­számnövekedésre számíthat­nak- Hogyan oldható meg ak­kor a diákok elhelyezése? — Ebben az évben kezdik az új, száz férőhelyes diák­otthon építését az iskola má­sik oldalán, összekötve az­zal. Várjuk már nagyon az új otthont — és nem ölbe tett ke­zekkel : már az előkészületi munkákban. később az épí­tésben is társadalmi munka- akciókkal segítünk. Mert bár­mennyire is szép ez az épü­let. azért az új több lehetősé­get nyújt majd. ■. G- Kiss Magdolna A budapesti Egyetemi Könyv­tár, hazánk egyik legrégibb nyilvános, tudományos könyv­tára- Az elmúlt értizedek alatt egymillió-háromszáz­ezer kötetre növekedett könyvállománya. Az intéz­ménynek jelentős kézirat-, és folyóirat-gyűjteménye is van Ritkaságtárában” kódexek oklevelek, ősnyomtatványok, és első kiadások egész sora Képünkön: a kézirattárrak­tár, ahol az ősnyomtatványo­kat és a céhleveleket őrzik­Mai tévéajánlatunk 32.30: Maszk nélkül. részletet leghíresebb szerepeiből. Különös érzékenységgel szóialtat- A műsorban Nicolai Geddaval, ja meg olasz operák tenorsze- a kiváló svéd tenoristával is- repeh; Puccini, Verdi gyakran merkedhetünk meg. szerepel repertoárján. Ezen az estén: Puccini Tosca és Manón Gedda 1025-ben született Stock- Lescaut, Verdi Az álarcosbál hóimban, és 1952 óta, amióta szín- című operájának híres tenor áriái padra lépett, többször, nagy si- mellett készleteket hallunk Gou- kerre! szerepelt Budapesten^ Ez a nőd Faustjából és felcs3;idül Hi­fiim legutóbbi budapesti ven- zet Carmenjének Virágáriája is. dégjtéka során készült. ..Maszk a művésszel Polgár Dénes be­nőikül" civilben énekel néhány szélget. VÉGH ANTAL jégzajiAs (REGÉNY) 1. A koporsókat kitették az ud­varra — egymás mellé mind a kettőt — az eperfa alá. A fel­ső szobából, ahol tegnap fel­ravatalozták a halottakat, ki­jöttek az emberek, és megáll­tak sorban egymás mellett. Az asszonyoknak széket raktak, mögéjük nyárfából ácsolt ló­cát. Apa és fia feküdt a kopor­sókban. A gyászolók gyülekezetéből egyetlen férfiember sem hi­ányzott. Mint komor, fejüket leszegett varjak álltak szótla­nul. A temetést a halott apa leg­idősebb bátyja. Járó Sándor rendezte, mert más férfiem­ber nem maradt a családban. Koporsóért bemenni a vá­rosba — mint máskor — nem lehetett, mert hónapok óta nem volt híd. Amit még az orosz katonák raktak, elvitték fontosabb helyre. Hol van most a híd a Szamoson? La­dikkal át lehetett volna hoz­ni a koporsókat, de vajon bent a városban van-é? Sok volt mostanában mindenfelé a ha­lott. Itt készítették a kopor­sókat helyben. Csendes szépen megrende­zett halottbúcsúztatónak ígér­kezett a temetés. Járó Sándor előkészített mindent. Járó Lászlómé az özvegy — aki nemcsak férjét temeti ha­nem legidősebb gyermekét, Bálintot i* — hajnal óta tal­pon volt. Reggel nyolc óra tájt elájult, de adott neki az orvos két injekciót. Nem sok­kal azután kérte, hozzák be a ruháját; gyászba akar öltözni. A két lány — Olga és Elvi­ra —, állt a koporsókhoz leg­közelebb. Az anyjuk mellet­tük ült egy széken, zsebken­dőt szorított az arcára. Néha mind a hárman íelzokogtak, könnyük már nem volt, har­madnapra elsírták. A tágas udvar kapuját ki­nyitották. A felső szoba, ahon­nan a halottakat az udvarra hozták, kongó üres. Az alsó­ban fehér, megtérített asztal, rajta kenyér, szalonna, üve­gekben pálinka. Járó Sándor már végigkínálta a férfiakat. A konyhában töltött káposzta főtt. A temetés végeztével nem fog mindenki visszajönni, csak a rokonság. Sokan lesz­nek. Járó Sándor idejében gon­doskodott borról is. Temetés után bort kínálnak. Ez a szo­kás. A virrasztóban pálinkát it­tak, de mindenki keveset. Szamosháza község lakói mértéktartó, józan életű em­berek. Igyekvők, dolgosak, mint amilyen az apa is volt. A halotti gyülekezet némán, csendesen állt együtt. Az anya már nem sírt, a testvérek nem jajongtak, né­ha szipogott valaki, aztán csend volt újra. A harang még nem szólt. A földet a nap melengette, nedvét felszippantotta, mint szemre szorított zsebkendő a könnyet. Járó Sándor is odaállt csa­ládja közé, a koporsókhoz. Csak egy-két öregasszony ma­radt a konyhán a káposztás­fazekak mellett. Az emberek a földet nézték, amely simára volt gereblyélve, s amelyet egyenletesre tapos­tak a kemény talpú csizmák. Tegnap még víztócsa is volt itt, dérmarta zöldülő fűcso­mók, de reggel korán átjött Szűcs Demeter, a szomszéd — anélkül, hogy valaki mondta volna neki. Nem a kerítésen jött, hanem körben a kapun, hozott magával mindenféle szerszámot és lassan, aprólé­kos gonddal elegyengette az udvar földjét. A tócsákba szá­raz homokot hintett, a dúco­kat lapáctal lenyeste, pálinkát inni egyszer ment be, égre nem nézett, csak tőidre, fejét kemény* nehéz gondok húz­ták lefelé, dél lett, mire vég­zett. Akkor rágyújtott egy maga sodort cigarettára, fél­reállt, elszívta; keserű gondo­kat eregetve a füstből. Aztán számba vette a szerszámait, és hazacamrnogott. Megtisztálko­dott, fekete ruhát vett, beállt a többi ember közé. Amikor a harang megszó­lalt, az anyának vizes ruhát tettek a homlokára. Nem sokkal a hara*ng kondu- lása után megérkezett a tisz- teletes úr. Palástját jövet a szél libegtette Megállt az asztal előtt, fe­jét lehajtotta. sápadt volt, mintha nem lenne vér az ar­cában. Kezét összekulcsolta, ott állt egy ideig némán. Egyedül jött, nem kísérte senki. Felesége, a tiszteletes asszony otthon maradt. A halotti gyülekezetből so­kan akarták látni őt ezen a temetésen. Amikor a harangszó utolsó foszlánya is elszállt, messze túl a gyülekezet feje felett, a Szamos partjáig, a tiszteletes úr oldalra tekintett; aztán vissza maga elé. Angyal Sándor nyelt egyet; sovány, libabőrös ádámcsut­kája álla alól leszaladt, és el­kezdte az éneket. „Te benned bíztunk eleitől fogva”. Nagyon magasan kezdte — akarattal igy — és akkora erővel, hogy beleremegett a halotti gyülekezet. Aztán hangjához hangok simultak, mint ellenállhatatlan óriás áradat — hömpölygött az ének, feltörve az egekig . Mintha mindenki önmagán akarna bátorítani; erőt venni a koporsók felett lebegő ár­nyakon. Az ének szállt, jólesett min­denkinek a hosszú csend után a hangos énekszó. Nem sírt senki. Az anya nem énekelt. Ült. Két lánya a szék oldalán. Átfogták any­juk vállát és egymás karját is. Az özvegy, a halott fiú anyja, nem tudta hol van, va­lami rémlett neki, úgy érezte, hogy nagy isteni csuda megy végbe. Milyen furcsa, hogy ő részese ennek az érthetetlen, felfoghatatlan szertartásnak. Meg kellene kérdezni: miért énekelnek ? Az ének első sora végezté­vel csend lett. Mintha ebben a csendben valami rémítő fel­ismerés szállta volna meg az anyát, de nem tudta végig­gondolni, hogy mi. Meg akart szólalni, először nem jött hang a torkán, az­tán mégis. Csak annyi, hogy: jaj! Félelem fogta el az em­bereket, várták, hogy Angyal Sándor kezdje meg az ének második sorát. „Uram, téged tartottunk hajlékunknak”. Az apa: ki hitte volna har­madnappal ezelőtt, hogy most itt fognak énekelni felette? Va­jon mi lehetett az első gon­dolata, amikor elindult a halál folyosóján? Tudta-e, hogy ho­va indult? Mi lehetett az utol­só gondolata, amikor érezte, hogy nincs menekvés? (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1977. június 12., vasárnap és érte!misé»ick cl Az értelmiségié rSSxiS resszusának beszámolója, hogy ..A szocializmus építésében a tudomány, a technika, a kultúra növekvő társadalmi je­lentősegei el. a tudományos-technikai fejlődéssel párhuza­mosan fokozódik az értelmiség szerepe, gyarapodnak sorai”. E politikai összegzés a lényeget fogalmazza meg. A megvalósulásban viszont nagyon lontos szerep jut a rész­leteknek is. Például annak, hogy a mindennapi munka so­rán hogyan alakul, miképpen íLjiöd i k a munkások és az értelmiségiek közötti közvetlen kapcsolat? Hiszen a politika, a politizálás egészét nem kizárólag az elvek alkotják, hanem a gyakorlati munka és annak részletei is. S ha jól végiggondoljuk e folyamatot, hamar és logikusan eljuthatunk a legátfogóbb elméleti átlaláno- s fásoktól az egyes emberekig, a közöttük feszülő —, vagy hiányzó — kapcsolatokig. Velük együtt teljes — és nélkü­lük hiányos — a kép. A kapcsolatok egymáshoz közelítenek, információkat, de legfőképpen hatást közvetítenek. S mindennek természete­sen rendkívül nagy szerepe lehet a tudatformálásban, ab­ban is tehát, hogy az értelmiség még jobban azonosul­hasson a fejlett szocializmus építésének közvetlen és táv­lati céljaival. Ugyanakkor mindannyian jól tudjuk: több­nyire az a legmaradandóbb hatás, amit a bensőséges em­beri kapcsolatok hoznak létre és hitelesítenek A tapasztalatok szerint a műszaki és az agrárértelmi­ségieknek van legtöbb, leginkább „élő” kapcsolatuk a munkásokkal. Ami érthető és természetes is, hiszen „tér- melésközelben” dolgoznak, és munkájuk során naponta le­mérhetik, intézkedéseikből, elképzeléseikből mit igazol vissza az élet, és mit korrigál (a realitásokhoz igazítva azt ezzel) a kétkeziek munkatapasztalata, önérzete, osztály­öntudata. Sok érintett értelmiségi szerint igen tanulságos és sok meghökkentő tényt is felszínre hozó hétköznapi tapaszta­latcsere ez. Legdöntőbb ténye: a dolgozók ellenére a még oly kitűnő elképzelés sem valósítható meg — és az, hogy ami találkozik a termelésben részt vevők elképzeléseivel, egyetértésével, az sokkal hamarabb és könnyebben valóság­gá válik, mint amit a „megvalósulási pálya” hivatalos ta­pasztalatai ígérneK. jeleznek. De csak akkor, ha az érin­tett értelmiségiek nem a munkások „fölött”, nem a munká­sok „mellett”, hanem velük együtt, jó emberi-munkatársi kapcsolatokat kialakítva tevékenykednek, eltanulva-átvéve közben tólük a mindennapok néhány elengedhetetlenül fon­tos elemét: a gyakorlati tények tiszteletét, a gép mellett álló munkás személyiségének respektálását, az őszinte szó- kimondást, a problémák bátor, egyenes fölszínrehozatalát. Már jóval közvetettebbek a lehetőségek a pedagógusok esetében, akik az értelmiségnek legnagyobb és hatásukban talán a legjelentősebb csoportját képviselik. Hogyan te­remthet egy pedagógus közvetlen emberi kapcsolatot a munkásokkal ? A kérdés távolról sem költői —, sőt, konkré­tan lehet rá felelni; napjainkban igen sokféleképpen. Jó alkalom erre az „Egy üzem, egy iskola”, de még jobb az „Egy üzem, egy raj” mozgalom. Egyik sem merülhet ki abban, hogy mosollyal és kézszorítással nyugtázzák az iskolának nyújtott anyagi segítséget. A pedagógusoknak is kezdeményezniük kell: részt vállalni az érintett üzemben az oktatási és a közművelődési feladatok megoldásából." Így a kapcsolat mar kölcsönös lesz, egybön szorosabb is, mert ezzel jobban emberközelbe kerül. De említhetjük a család- látogatások lehetőségét is. Egy-egy ilyen találkozás szin­tén jó alkalom arra, hogy megismerjék egymás életkörül­ményeit és ezzel a bensőségesebb, emberi kapcsolat kiala­kulását egyengessék. Találkozni kezdeményezésekkel az Irodalmi és a mű­vészeti élet berkeiben is. Az írók terveiben több termelő- munkahely meglátogatása is szerepel. Néhány képzőművész ma már nemcsak időnként megforduló vendég, hanem rendszeres látogató az üzemekben. Ezzel fontos közművelő­dési missziót is teljesít, hiszen a maga eszközeivel min­denütt igyekszik formálni a közízlést, fejleszteni a látáskul­túrát, megszerettetni a művészetet. De talán még jelentő­sebb az eközben őt érő hatás: a munka világával való meg­ismerkedés elsődleges élménye. Ami az esetek döntő több­ségében meghatározó jellegűnek és maradandónak szokott bizonyulni. A Hazafias Népfront helyi szervei — tevékenységük során — már régen fölismerték a munkások és az értel­miségiek közötti kapcsolatteremtésben rájuk háruló fon­tos szerepet, és igyekeznek is minél több alkalmat terem­teni a közvetlen találkozásra — elsősorban természetesen a lakóterületeken, működésük legfontosabb körzeteiben. A cél minden esetben nyilvánvaló: munkások és értelmisé­giek ismerjék meg kölcsönösén közelebbről egymás élet- és munkakörülményeit, az őket foglalkoztató fő kérdése­ket, problémákat, egymás örömeit, gondjait. Emlékezetesek azok a találkozások is, amelyekre a tár­sadalmi munka egy-egy szép akciója ad alkalmat. Amikor önzetlen társadalmi áldozatvállalásból egymás mellett dol­gozik az üzemi munkás és az iskolában, hivatalban dolgozó értelmiségi. Ez nem valamiféle színpadias, alkalmi talál­kozás, ez — nagyon is tartalmas, nagyon is emberi. Sokakat a közhasznú hobbi gyakorlása hoz közel egy­máshoz. A honismereti szakkörökben gyakran látni egy asztalnál ülni olyan munkást és olyan értelmiségit, akit egyaránt a nemes lokálpatriotizmus heve fűt. S hasönlo példák százaival szolgálhat az öntevékeny művészeti moz­galom is. Különösen a színjátszó együttesek és az ének­karok szolgálnak jó terepül az ilyen kapcsolatteremtéshez. És utoljára hagytuk az egyik leglényegesdbbet: a sze­mélyes, akcióhoz nem kapcsolt emberi kezdeményezéseket. Jóleső érzés látni, amikor munkásból lett értelmiségiek annyi törődéssel és szeretettel ápolják azokat a kapcsola­tokat, amelyek korábbi munkatársaikhoz fűzik őket. Sok­szor náluk keresnek választ, az őket foglalkoztató gondok­ra, problémákra is: hitükből, elszántságukból merítenek újabb ösztönzést, a mai, holnapi problémák megoldásá­ra, az akadályok leküzdésére. T'-.l az ilyen együttlétekben ölt leginkább testet az az em’j?ri teljesség, ami az élet igazi értelmét, szépséget adja. Itt válnak a nagy politikai igazságok kézzel­foghatókká, az osztályok és rétegek szövetsége érzelmeken, egyetértésen, bensőséges emberi kapcsolatokon nyugvó ba­rátsággá. S bizonyára nem túlzás az igény: végül Idáig kell majd eljutnunk össztársadalmi méretekben is. Nem holnap, talán még nem is holnapután, de mégis korunk­ban, a fejlett szocializmus felépülésével. Papp Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom