Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-09 / 134. szám
A bábjátékos-fesztivál második napján Sokszínű bemutató, színvonalas produkciók A szentgotthárdi Rába bábegyüttes Horváth Beláné vezetésével készült az előadásra. Az országos úttörőbábjá- tékos-napok programja szerdán a csoportok bemutatkozásával folytatódott Salgótarjánban A művelődési központ színháztermében már a reggeli órákban láthatta a közönség az első együtteseket, a tiszakécskei, Szitakötő, az enyingi Nyírfácska, és a kaposvári Fekete Rigó bábcsoportok színes műsorát. A fesz- tivált szakemberekből álló zsűri kísérte figyelemmel, melynek tagjai sorában ott van Hollós Róbertné, az UNIMA magyar titkára, Koós Lajos, az országszerte ismert Bóbita bábegyüttes vezetője és Farkasaié, Kistamás Erzsébet, a Népművelési Intézet munkatársa- A látott produkciókat kisdobosokból, úttörőkből álló gyermekzsüri is értékeli. A tegnap fellépett csaknem húsz együttes műsora jól példázta a bábjátékban rejlő lehetőségek ezer- színűségét, és sok hasznos ötletet adott a felnőtt szakembereknek és a gyermekeknek egyaránt. A vendégcsoportok tagjai megyénk néprajzi, munkásmozgalmi nevezetes ségaivel ismerkednek, ellátogatnak többek között Szé- csénybe. Hollókőre, és SalgóHamletbalett vendégszereplése A grúz zeneszerző, Revasz Gabicsvadze Hamlet című táncjátékának Tbilisziben, 1971-ben megtartott ősbemu* tatója után az első külföldi premierre a rostocki Volks- theaterben került sor- A 235 000 lakosú egyetemi város közönsége elismeréssel fogadta a művet. A grúz zeneszerző a rostocki Volkstheaterrel kialakított több éves együttműködése során számos sikeres zenekari művet alkotott, többek között a hamarosan népszerűvé vált Rostocki szimfóniát, továbbá első számú kamaraszimfómiáját, amelyet a színház már 1966-ban bemutatott. Revasz Gabicsvadze második kamaraszimfóniáját Rostock alapításának 750- évfordulója alkalmából mutatják be. A Szovjetunió népművésze most egy rostocki oratóriumon dolgozik, amelynek témája az ország felszabadulása. Hrálovszky János t Egy szorgalmas, dolgos élet ért véget vasárnap délután. Mikor pár hete hirtelen kórházba került, nem hittük, hogy szívós életerejét ilyen gyorsan megtöri a kór. Egész életét a muzsika töltötte be kora gyermekkorától az utolsó percéig. Gyermekként édesapjától kapta az első zeneleckéket. Tehetsége trombitásként és hegedűsként egyaránt gyorsan bontakozott. Hosszú évekig katonazenészként, majd hivatásos muzsikusként élt Budapesten, ahonnan a harmincas években tért haza szülővárosába. Az acélgyárban dolgozott, de a muzsikától sem szakadt el. Évtizedekig volt tagja a gyár fúvószenekarának, koncertmestere a vonószenekarának, közben a fiatalok zenei nevelése is egyre fontosabb helyet nyert életében. Ezért került 1957-ben az akkoriban nyílt salgótarjáni állami zeneiskolához, ahol végtelen türelemmel, szeretettel foglalkozott növendékeivel. Különösen büszke volt arra, ha egy-egy munkás-, paraszt-, vagy cigánygyerekből tudott a zenei nevelés segítségével embert faragni. Bőven találhatunk rá példákat, hisz’ volt növendékei városunk zenekarain kívül megtalálhatók az ország legkülönbözőbb hivatásos zenekaraiban és zeneiskoláiban Debrecentől, Szegedig, Nagybátonytól Miskolci g. A tanítás mellett az aktív muzsikálás is életeleme volt. A legutóbbi évekig a városi szimfonikus zenekar koncertmestereként tevékenykedett Salgótarján zenei életében. Nyugdíjba vonulása nem jelentett számára pihenést. Szünet nélkül tanította a rábízott növendékeket, a legutóbbi években a karancskeszi gyerekeket. Ott lett rosszul tanítás közben. A kórházból pedig nem volt számára visszaút. Többé nem találkozunk barátságos tekintetével, cie munkája eredményei növendékeiben tovább élnek. Virág László NÓGRAD - 1977. június 9., csütörtök Msi tévéajánlatunk 17.25: Típushibák. A házgyári lakások előregyártott elemekből épülnek; a lakótelepek különféle típusai ismertek. Szinte törvényszerű, hogy a típuslakások, típuslakótelepek hibái is hasonlóak. A kulturális létesítmény, — a kulturotthonok, klubok — az építkezés szempontjából nem kötelező, „nem célirányos beruházás”. Ez a műsor tulajdonképpen egy jó ötletet vet föl — küÜ földi példákra támaszkodva: — Nem lehetne-e a lakótelepi iskolák szombati, vasárnapi esetleg délutánonkénti ürességét felhasználni arra, hogy a felnőttek és az ifjúság részére itt klubokat működtethessenek, rendezvényeket, programokat bonyolítsanak le? Ezekben a „nyitott iskolákban” mindössze egy népművelői státuszra lenne szükség; nem kellene a környék lakóinak éveket várni a helybeli szórakozási, szabadidő-eltöltési lehetőségre. A teljes AZ IDEI PEDAGÖGÜSNAP alkalmából Réti Zoltán. Balassagyarmaton élő pedagógus. a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola igazgatója, festőművész, a Rózsavölgyi Márkról szóló nagy sikerű monográfia szerzője megkapta az Apáczai Csere János-díjat. A pedagóguspályán elérhető legmagasabb szakmai díjat összesen tízen kapták meg az országban. — Nógrádban egyedül Réti Zoltán — június 3-án a Parlament kupolatermében. A díiat az oktatási miniszter nyújtotta át. Ezt a díjat azok a pedagógusok kapják, akik a gyakorlati ok- talo-nevelő munkán túl — s azzal együtt — kimagasló elméleti munkát végeznek. Munkahelyén. a zeneiskolában beszélgetünk Réti Zoltánnal. — A miskolci evangélikus tanítóképzőben végeztem 1942-ben — emlékezik a kezdeti időre- — Ez volt az utolsó ötéves képzést nyújtó tanítóképző az országban. Jó iskola volt, kiválóan felkészítették az embereket a gyakorlati életre- 1942-ben akartam menni a Képzőművészeti Főiskolára. De nagy volt a tanítóhiány, s megkértek, hogy menjek Kiscsalomjára tanítani. Ez volt a hivatalos titulusom: katonahelyettesítéssel ideiglenes megbízott tanító. 1943. őszéin felvettek a Képzőművészeti Főiskolára. Kontuly Béla növendékeként. Megtudtuk,; hogy a katonai felmentések megszűnnek, s be kellene vonulni- 1944. őszén, Nyíregyháza mellett, Halmos- bokroin elvállaltam egy tanyasi tanítói állást. Ekkor kerültem egy tantestületbe Váci Mihály költővel, akivel jó barátságot kötöttünk. Ö akkor a II. számú Manda Bokorén tanított Elekor volt alkalmunk beszélgetni, sokat érdeklődött, md van Pesten. Húszéves volt. én huszonegy. Csendes, szellemileg és fellépésében nagyon pallérozott, s rendkívül olvasott ember volt. Szüleinél laktam is- Aztán mégis bevonultam, 1944. novemberében az utolsó sorkatona voltam. Következett a fogság. Amikor 1946-ban hazakerültem. Patvarcra mentem: 1950-ben kerültem Balassagyarmatra. Az ötvenes évek közepe táján Salgótarjánba is átjártam tanítani. 1930—63. között megyei ének- s7.akfelügyelő voltam- Alakulásától, 1963-tól vezetem a balassagyarmati zeneiskolát. KÖZBEN TANULÁSSAL töltötte ei az évtizedeket. Típusa annak a korosztálynak, amelynek normális tanulmányait a háború megszakította. Réti Zoltán is levelező hallgatóként szerezte meg valamennyi oklevelét, a zenetanárit is. S befejezte a Képzőművészeti Főiskolát. — Az elméleten túl, mindig érdekeltei? azok a kérdések, hogyan lehet aprópénzre váltani mindazt, amit az ember megtanult — mondja Réti Zoltán. — Rengeteg pedagógiai kísérletet végeztem e téren, a legkisebbektől a felnőtt korosztályig. Szerencsés voltam olyan szempontból is, hogy a nagyobb diákok mellett taníthattam egészen kicsiket- Meggyőződésem, hogy sokat segít a pedagógus életében az, ha éveket tölthet kisgyermekek tanításával, mert ez kifejleszti a pedagógusban az osztállyal, a diákokkal való együttélés képességét. Réti Zoltám végigélte az ének-zene tanításának a fel- szabadulás utáni valamennyi nagy reformját. Ezekben tevékenyen részt vett- Több alkalommal kapcsolódott be különböző módszertani és bíráló bizottságok munkájába. Legutóbb az új óvónőképzös- könyvek bírálatában vett részt, a Tankönyvkiadó megbízásából. — A kor minket számtalanszor állított új, lelkesítő feladatok elé, amelyet önállóan meg kellett oldani. Mindezekből sokat tanultam. Egyébként. Réti Zoltán azok közé az emberek közé tartozik. akiket mindig több dolog is érdekelt. Életpályája bizonyíték erre- Kiváló pedagógus, muzsikus, festő, mo- nográfiaíró. Vallja: — Az a teljes élet, ha az ember sokfelé figyel. A dolgok egymást támasszák alá, kiegészítik egymást. A pedagógusnak különösen sokféle érdeklődéssel kell rendelkeznie. A tanítványok kérdeznek. a kérdésekre válaszolni kell. Továbbá, olyan viszonyban kell lenni a növendékekkel, hogy a pedagógus azt is mondhassa esetenként; erre a kérdésre nem tudom a választ, utánanézek. Most lesz 35 éves találkozónk a miskolci tanítóképzőben- Ezeken a találkozókon mindig felmerül: jó lenne az évszázados kollégiumok hagyományait feltámasztani, például az önkormányzat bevált formáit. Kedves tanáraira most is szívesen emlékezik Réti Zoltán. Így például Lajos Árpádra. aki Nógrádban is gyűjtött gyermek játékokat. Este a fonóban című könyve szélesebb körben is ismert. Vagy dr. Lipták Pálra, aki világviszonylatban is az antropológia egyik tekintélye. — ÉREDEKES, HOGY MILYEN nagy hatással volt rám az érskvadkerti elemi iskola, ahol jártam — emlékezik a még korábbi időkre. — Régi tanítóim közül ketten még élnek, Szilárd Jánosié és Gyepes Dezső- Emlékszem az óráikra, még most is tanulok tőlük. T. E. Salgótarján főiskolásai voltak Nemrégiben ballagtak a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagom iának végzősei. Az itt töltött három év — amiből még néhány nehéz, komoly munkával teli nap hátra van, hiszen a hónap utolsó hetében lesz . az államvizsga — sokat jelentett számukra. És ebben nem kis része van a hagyományait gazdagító főiskola mellett a városnak, Salgótarjáninak. Ács Gabriella, az iskola volt KISZ-titkára búcsúbeszédében így fogalmazta meg; „Akarva akaratlanul megszerettük az iskolát és a várost, azt a közösséget, amelyhez tartozni öröm volt...” Bármennyire is megszerették legtöbben a várost, sokan nemsokára elbúcsúznak tőle, A más megyékből érkezett diákokat ösztöndíjszerződés, rokoni, házastársi szálak kötik az ország különböző részeihez, más városokhoz. De nem mindenki megy el. Szövődtek megtartó szálak. Mit jelent számukra Salgótarján? A vizsgalázban égő lányok közül Hardi Irén szakított időt egy kis beszélgetésre. — Egy komoly érzelmi kapcsolat maraszt elsősorban: a fiú, akivel járok, ösztöndíj- szerződést kötött a megyei tanács pénzügyi osztályával, és csak jövőre végez. De Salgótarjánt már az első időben megszerettem. Ügy érzem, itt közvetlenebbek az emberek, mint a nagyobb városban. Sajóvámosi vagyok. Ez a hely Miskolc mellett van, és Miskolcon végeztem a szakközépiskolát, Ha oda mennék, nehéz lenne újTa kialakítani a baráti kört. Itt sok a barátunk, sok embert megismertünk. — Milyen álláslehetőségek közül választhattatok? — Nagyon sok volt. Én még nem tudom száz százalékosan, hova megyek. Mindenesetre sok előnye van annak ha kisebb vállalathoz, üzemhez kiér ül az ember kezdőként. Hamarabb látja át a munkakör gyakorlati feladatait, könnyebbén tesz szert rutinra. — A diplomán kívül — ami bizonyára hamarosan a kezedben lesz — mit adott neked Salgótarján? — Színházi esték, mozi, hangversenyek, klubfoglalkozások, sok kedvezménnyel... Nemrég beszélgettünk erről: milyen rossz lesz, ha kikerülve a főiskoláról, a diákéletből, a többszörösébe kerül mindez. Eddig három forint volt egy mozielőadás. kedvezményes bérletet váltottunk mindenhová. Persze, megszokflz 1977—78-as tanév első tanítási napja: szeptember 6. Bár az 1976—77-es tanév még nem ért véget (a közép- iskolások például az érettségizők kivételével még néhány napig iskolába járnak), az oktatási miniszter a hagyományokhoz híven, már közzétette utasítását az 1977—78-as tanév feladatairól és munkarendjéről. E szerint az 1977— 78-as tanév szeptember első hétfőjén, szeptember 5-én a tanévnyitó ünnepéllyel kezdődik. Az első tanítási nap: 1977. szeptember 6. Az utolsó ta- tási nap az általános iskolákban 1978. június 3., a középiskolák IV. osztályában 1978. május 13., az I—III. osztályban 1978. június 10-e lesz. Az írásbeli érettségi vizsgák 1978. május 15-én kezdődnek. Az új tanévben a nevelőoktató intézmények méltóképpen emlékeznek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról. Fontos feladat lesz, hogy az intézményekben tovább fokozódjék a nevelő-oktató munka tervszerűsége, tudatossága Gondos felkészülést igényel az 1978—79. tanévtől fokozatosan bevezetésre kerülő új nevelési és oktatási tervek gyakorlati alkalmazása. A már megtartott központi és megyei előkészítők után az új tanévben helyi tanfolyamokat szerveznek. Változatlanul fontos feladat a tankötelezettségről szóló rendelkezések eredményes végrehajtása. Ennek érdekében egyebek között 1977. szeptember 1-től az óvodába nem járó gyermek számára egyéves időtartamú, ötéves korban kezdődő iskolaelőkészítő foglalkozásokat szerveznek. Ugyancsak szeptember 1-től az elsősök tanévvesztésének megszüntetésére a pedagógusok az általános iskola 1, és 2. osztályát egy fejlesztési szakaszként kezelik. A harmonikus személyiségformálás érdekében az iskolák feladata, hogy segítsék az „Edzett ifjúságért” mozgalom célkitűzéseinek megvalósítását. Továbbra is kívánatos az óraközi testnevelés bevezetése, illetve rendszeresítése — hangsúlyozza a miniszteri utasítás. ta az ember és igényli később is ezeket a művelődési lehetőségeket. — Volt-e alkalmatok a leendő kollégákkal, a város értelmiségijeivel találkozni, megismerkedni? — A főiskolán sok előadást tartottak „külsők” és más fórumokon is találkoztunk velük. És már vannak nálunk végzett fiatal szakemberek is a városban. Hiszen a miénk már a harmadik „kifutó” évfolyam. — Már a harmadik, vagy még csak a harmadik — fmindkét megközelítésben van igazság. Véleményed szerint milyen hagyományokat teremtett a tagozat? — Mi hoztuk létre a Pupák-kupát, ami szellemi tornára ad lehetőséget. Sok sportrendezvényt tartottunk! Bűvöltek a művelődési lehetőségek. Eleinte elég fel- dat volt, hogy a belső, főiskolai életünket, hagyományainkat gadagítsuk. Ügy érzem, mostanában várható, hogy az iskola jobban „belefolyik” a város életébe, hogy nem csak a rövidebb idő alatt gazdát találó bérletek, mozijegyek jelzik, itt főiskolai tagozat van. De őszintén megmondom, nem tudom pontosan, mit lehetne tenni azért, hogy az intézmény, szellemi hatása jobban érződjön. Sokat gondolkodtam ezen. Szakmai téren biztosan jelentünk valamit a városnak különösen, hogy jó néhányan maradunk. Nehéz azonban együttműködési területet találni — kemény munkával, sok tanulással megy el a három év. Más jellegű főiskolák hallgatói jobb helyzetben vannak — a pedagógusjelöltek például könnyebben találnak feladatokat. Biztosan sikerül nálunk is előrelépni ezen a téren. — Elszakad-e a iskolától az, aki itt áll munkába? — A legtöbben visszajárnak. Erre minden lehetőség megvan. Ügy hiszem, én is így leszek — mondja mosolyogva. Mielőtt elköszönök, még egy hagyománnyal „megismerkedem” — Irén mutatja a gyűrűt, amit a ballagáson kapak, rávésve: PSZF ’77. — Ilyen csali a salgótarjáni tagozaton van! G. K. U /
